Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-05-08

$g iUe^jelenik ; ni i rr d e JÍ v a sá r utf p. Közérdekű sürgős közlésekre . kui-ojvkiívt rendkivüli SZÚHMI k is' ajlatnak ki. * Bérmentetlen levelek,, csak,, ismert kezektől, fogadtatnak el. — Kéziratok nem- adatnak viasza. A. lapnak szánt közlemények a lap \^^*jiörk. bivafcalába küldendők. PAPAI LAPOK. uak, t'i évre- B f.it 1 irt 50 krajezár. — Egy évre ü írt Negj^ed évre Egy szám ára 15 kr Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után ö kr, oyilttérben 30kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések ÍI lap Kiadó hivatalába- {íioldhcru Gyula 2^ papirkereskedése, főtér) küldendők, NC Pápa város/#a íóságánalc és több pápai, s pápa-vulékí egy os Útel^k 'megválasztott közlönye. 1 Városunk közegészségügye, — Dr. Steiner József évi jelentése — A lefolyt év első havában kisértett a kanyaró, járványkópen való fellépése ki is mondatott, de csak rövid ideig tartott és mind megbetegedési, mind halálozási tekintetben nagyon kedvező volt. Máskép is kedvezők voltak az egészségi viszonyok, a mennyiben ugyan volt alkalmunk a legkülönbözőbb bajokat észlelni, de a fertőző bajok csak szórványosan léptek fel és a januárban többször felmerült kanyarón kivül — egy sem fajult járványnyá. Innen Van, hogy az ez évi halálozási arány is kedvező volt, kedvező az előző évekkel szemben, amelyekben, kivévén az 1889-ki évet, a mikor csak 463 halt meg, jóval több halottunk volt, mint 1891-ben.- Meghalt t. i. a mult | évben 489, beleértve a 32 halva szülöttet is. Ha a halálokokat szemügyre vesszük, ezen évben is, mint minden évben a tÜdSvém. . az, mely legtöbb embernek oltotta ki életét; 97-szer szolgálván okául a halálnak. Közvetlen utánna jön a tüdölob, mely 58 esetben volt okozója a halálnak. A t'idlivész e szerint majdnem ötödrészét tette ki a halálokoknak. Ha a halottak számát aZ 1890-ki év végén megejtett népszámlálás nyomán talált 14409 sz. lélekhez viszonyítjuk, akkor 1000 • lélekre 33.9 halott esik. Ezen elég kedvező arány még jobb színben tűnik fel, ha -tekintetbe vesszük, hogy a magyarországi halálozási számarány átlag 37.9 pro millét tesz. ... Születésétől 1 éves korig meghalt 143 gyermek, a mi az előző évvel szemben 25"í szaporulatot ad-és az összes halottak- 29.2'J'„-át teszi és igy6.2%-al több - mint -az 1890-dik évben, •' ...Az orvosolt és nem orvosolt halottak, közötti viszony basonlithatlan kedvezőbb volt-éz évben, mint az előzőben. Akkor a nem orvosoltak száma az öszszes halottak 26%-át tette ki, míg most csak 14%-ot. Ha szemügyre vesszük ezen kedvezőnek látszó tényt, a mely a mellett látszik szólni, hogy Pápa lakossága egy rövid év alatt mennyivel lett óvatosabb, okosabb, miveltebb, bízván majdnem minden betegét orvosra, akkor azt találjuk, hogy a törvény, mely büntetéssel fenyegeti a 7 évén alóli beteg gyermekek* orvoslásának elmulasztását, szigorúbban levén végrehajtva, a lakosságot annyira megfélemlítette, hogy még a felhöttekhez is hivat orvost, de fájdalom, rendesen csak akkor, mikor a papot is ^"hijja, és nem átalja azt még az orvosnak [is tudtára adui, hogy öt csak azért kérette, mert nem akar kérdőre vonatni, illetve megbüntettetni. Tehát nem azért, hogy gyógyítsa, nem is azért, hogy esetleg betegének életét nyújtsa, hanem csak azért, hogy pénzbirságra ne Ítéljék. Mit ér ily körülmények között az orvos megjelenése? mit ann1tk'r^el4e?*',

kL'í

' vált ha csak egyszer történik az, m-'-rtez elég, hogy a büntetést elkerülje. Szegéuy beteget magam kezeltem 540-t. Az ügyirat száma 186 volt. Öngyilkos volt 2. Hirtelen halál miatt 3 bonczoltatott. tésbe burkolt 10 éves történetét, valamint az egyesület ezen emlékünnepre készített s babérkoszorúval övedzett diszes kiállítású emléklapját. A beszéd igy hangzott: Méltóságos Gróf Főispán csász. és kir. Kamarás 1 Egyesületi Elnök úr! Mélyen tisztelt uram! Az emberi szellem . folyton működik, folyton alkot, csak az arány és irány különböző, a szerint, a mint a missiot kapja az emberiség történetében. Az emberi szellem óriássá nőtt nyugaton, s olyan óriási haladást tett mind a szellemi, mind az anyagi világban, hogy majdnem a csodával határos. A magyar nép, — e kis rész az emberiség nagy oczeánjában — nem akart elmaradni, érezte szelleme erejét — s a műveltség áldásaiért küzdő nemzetek sorába lépett. Mit ért el a szellemi világban: arról ma ne beszéljünk. Elég ha annyit mondunk hogy talán nincs okunk pirulni. Mit ért el az anyagi világban: ha azt a rövid időt tekintjük, mióta szabadon működhetett, talán nem vétünk a szerénység ellen, ha azt mondjuk, hogy a nyugat évszázadaival nagy számban jöttek össze az egyesület S szemben többet, mint ott elértek. Vagy ha A „Yeszpémmegyei gazdasági egyesület" ünnepélye. A „Veszprémmegyei gazdasági egyesület" május hó első napján ünnepélyt rendezett elnökének, gróf Esterházy Móricz csász. és kir. kamarás urnák, a vármegye főispánjának tiszteletére 10 éves | elnöksége alkalmából. ; Az ezen alkalomra csakis általános- \ ságban kibocsátott meghívásokra oly j tagjai s a gazdaközönség, hogy azt az egyesület rendes s ezen ünnepélyes alkalomra valóságos kiállításként feldíszített i tanácskozási terme befogadni alig volt i képes, s épen az ünneplés ily alakban ; való nyilvánulása méltó kifejezése volt azon ragaszkodásnak s mély tiszteletnek melylyel az egyesület elnöke iránt érez s mindenkor viseltetett. Az egyesület alelnöke Keó Jenő urodalmi kormányzó irr s a vármegye közgazdasági előadója délután 3 órakor nyitotta meg a díszközgyűlést, röviden vázolván az egyesület mai ünnepélyének okait s czéljait, felkérve a jélenvoltak'at, hogy O Móltóságát, az egyesület szeretett s ez időben jubiláris elnökét Gróf Esterházy Móricz főispán úr O Méltóságát ezen díszközgyűlésre meghívni szíveskedjék. A szépszámú s tekintélyes küldöttség ólén, viharos, hosszantartó éljenzés között lépett O Móltósága a terembe, ahol is elfoglalván az elnöki széket, az egyesület első alelnöké Kemenes Ferenez apát-kanonok remek s minden szakaszánál általános tetszés és éljenzóssel. kisért ünnepi beszéddel üdvözölte 0 Méltóságát; az egyesület ügyeit továbbra is kegyes érdeklődésébe s magát az egyesületet pedig szeretetébe ajánlva, átadván egyúttal a jubiláns elnöknek az egyesület diszkönem, annyit bátran kimondhatunk, hogy erő sebb az akaratunk arra, hogy őket utolérjük, mint az ő akaratjok arra, hogy utolérhetetlenek maradjanak. S ez eredménynek legalább egy kis részét, a magyar genins életrevalódagán kivül, köszönhetjük ama hazaszerető egyesületeknek, melyeket gazdaságiaknak 'nevezünk. A jobb, nemesebb, nagyratörőbb szellemek alkotása ez. i Szerény, sallangtalan, majd lépést, majd lázasan, ue sohasem garral „működő. Tanít, oktat, Útbaigazít, felrázza a szunnyadót,- kedvet, ád a - haladónak, segitő keze a megyei és állami legfelsőbb hatóságnak. Méltóságod erőt adott az egyesületnek nevével, erőt,,életét adott mindenre kiterjedő gondoskodásával. Méltóságod szeretetet vetett, az egyesület s általa a közönség áldást arat. Ezzel az áldással- álluuk ma itt Méltóságod előtt, s ez áldásból font koszorút helyezzük ma Méltóságodnak az egyesület érdekében kifejtett nemes működése fö!é. Lelkünk mélységéből, szivünk gyökeréből jön az áldás, mert lelkünk minden mélységével, szivünk mindert szerelmével szeretjük a földet, melyet az isteni gondviselés nekünk hazául adott; s ki e földre veti lelkének sugarát, hogy ott melegítsen, világítson: azt mi lelkünk szerelmének melegével árasztjuk el. A magyar anyaföldnek nevezi a földet. És helyesen ; mert az isteni gondviselés kezéből ez adja táplálékát, ruháját, házát, aranyát, ezüstjét, egyszóval mindenét. Még fölvett nevében is azt mondja, hogy ő a föld fia; mert ma-gyer annyi az ős ugor nyelvben, mint föld gyermeke. .-: A magyarnak lehetnek bibái, vannak is; de megvan benne az, hogy lelke minden erejével ragaszkodik földjéhez, hogy rajongó lelkesedéssel szereti azt, s ha meg kell tőle válni, egy világ dől romba - körű'te. Mintha csak érezné, a mit a nagy költő mondott, hogy a nagy világon e kivül nincsen számára hely, hogy addig marad nemzet és magyar, mig ura lesz e földnek. E szeretetéből forrt az erő, mély neves és névtelen hősöket teremtett, köztük Móltóságod nádor ősét, s nagyvezekényi s rodostói őseit. E neves és névtelen hősök vérrel borították be e földet, lelkük szerelmét lehelték reája s népirtó harezok, országomlások közt megtartották e földet hazául a megfogyott nemzetnek. Volt a fájó magyar érzésnek egy halhatatlan költője, Kölese}

1

, ki ezelőtt körülbelül 70 évvel ekkép énekelt: Itt van a hon. ah de nem a régi, Pusztaságban nyúlnak el vidéki, Többé nem győzelmek honja már. Ugy hiszem, hogy e halhatatlan költő szive az örömtől dobban meg ott a sírban, ha én ma e dalát ekkép igazítom ki: itt van a hon, ah de nem a régi, nem pusztaságban, arany kalászok tengerében nyúlnak el vidéki, s fényes diadalmak lionja már. Ez a szeretet hatalma. S a milyen nagy és erős e szeretet földünk iránt, olyan mély a hála szivünkben 'azok -iránt, kik e földet szeretik, ápolják, ez' által a közjólétet előmozdítják, s ekkép a nemzetet erőssé, nagygyá teszik. Méltóságod ezek közül való. "Fogadja Méltóságod 10 éves működéséért forró hálánkat azon óhajtásunk kíséretében, hogy a menynyei Atya, ki "nekünk e földet hazául adta, ki azt az áldás arany kalászaival borítja el, Méltóságodat is áraszsza el áldásaival, s családjával, nemzetségével egyetemben igen igen sokáig boldogul éltesse. í A legnagyobb hatást keltett beszéd után elnök ur O Méltósága .meghatva mondott köszönetet az egyesület ragaszkodáséért s kitüntető figyelméért, röviden vázolva az egyesület 10 éves múltját, melynek eredményeiért az egyesületnek pirulni oka nem lehet, a melyre az adott viszonyok között inkább önérzettel s megnyugodva tekinthet vissza; ígéri, hogy az' egyesület törekvései iránt jövőre is állandó érdeklődéssel s teljes közreműködéssel leend. Hogy azonban a sok nehézségekkel ez ideig megküzdött egyesület, jövőben még fényesebb s áldást hozó,nagyobb eredményeket érhessen el, -c

eri- a_. gazdaközönség meleg érdeklődését s hathatós támogatását, mert .úgymond: „nekünk, kik e vármegyében a közgazdászat, terén együtt élünk, közös egyétértéssf-l, hangyaszorgalommal kitartóan kell vállvetve munkálkodnunk, "és közgazdászat! szempontból is határozottan helyes uton karöltve kell járnunk, s az anyagi érdekek terén is egymás iránt őszinte bizalommal ernyedetlenül dolgoznuuk, mert az emberiség jobblétének, mindnyájunk s hazánk kulturális fejlődésének fokozását csakis ily módon biztosíthatjuk leginkább. Ezt pedig méltán meri reményiem, mert a gazdasági egyesület, mely a kulturális fejlődés és közvagyonosodás egyik elöharczosa, fennállása óta kifejtett működésével be.bizoiryitá, hogy mint kulturális testület, tudja és érzi feladatát., és hogy a mezőgazdaságra "mélyebb s közvetlenebb hatást is tud gyakorolni, és hogy annak fejlődését tettleg is képes előmozdítani, mely . iránt a következő évek munkásságával kell kézzel fogható bizonyítékokat ismételve adni," — melynek biztosítására "az egyesület tagjainak a gazdaközönség érdeklődő állandó támogatását s közreműködését kérve, magát s az egyesület tiszti karát, a gazdaközönség további jóindulatába kérve, a személyét ért kitüntetést s ragaszkodást meleg szívvel köszöni meg. Ezzel, valamint a földmiv-jlésügyi -m. kir. minister ur O Nagyméltóságának távirati üdvözlése, felolvasásával az ünnepély, — minthogy az. esős idő az egyesület telepeinek ^megtekintését' megakadályozta, — 0 Méltósága huzamosb üdvözlésével ért véget, s a díszközgyűlés bezáratott, mely után a gazdasági, egyesület közvetlenül s néhány napirenden levő ügy elintézése miatt rendes közgyűlését tartotta meg. Az ünnepélyt megelőzőleg az egyesület tagjai elnök úr O Méltósága vendégszerető asztalánál álclomásoztak Ü Méltósága tisztelétének, mig az egyesulet-.iltal elnöke tiszteletére tervezett bankett az ugyanazon időben tartott május ünnepélyességek miatt alkalmasabb időre halasztatott el. T Á B_C Z A DALAIMBÓL. I. Édes eszem, kedves eszem, Még utóbb is beléd veszem; Nem jól forog a kereked: Hol elakad, hol megreked. A szivem is — intem jóra — Úgy ver, mint a bomlott óra: Egyszer siet, másszor késik . . Azt a fájó. szenvedésit! — Honnét ez a nagy galiba? Hol'* hiba, mi a hiba? Ezt a választ nyerem, lelem: A szerelem!.. a szerelem! II. A szerélém ég*ö pokol, Leikém benne" rég fuldokol. A ragyogó mindénséged! Nie nézz úgy rám, mert elégek. Be —ha'szemed másra ragyog; Dértttötfc fa lombja vagyok. Biz 9Z nagy baj mind a kettő: .Megvert veled a teremtő . . Ha megvert is, mégis áldom; Vésgcen el a másvilágon De —- minden menybéli jussom: Qs/fenekem} egy csókod jusson! . $O09 £ajcK>. Valamiről. „A nő a történet." A történet pedig szebbnél szebb — magasztosabbnál, magasztosabb események lánczolata. De ezenkívül a nő a természet is. Sokszor szeszélyes, kiszámíthatlan; csalogat hívogat, azután meg kinevet: de azért mégis szép, dicső ós fönséges. Vonzó ós elragadó mint egy szép holdvilágos, csillagos tavaszi est — naiv és elementáris, mintegy viharral fenyegető égbolt. Egyszer a-tiszta érzés bűvös, igéző hangján szól „édes anyám eressz ki hozzája, fáj a szivem meghasad utánna" másszor megbőszülve pusztításra, rombolásra űz, mondván: „átkozd meg az istent és halj meg." De azért mégis éltető, fentartó erő) egyformán emel, egyformán boldogít mindent, a gunyhó lakóját épp ugy mint a trónon ülő királyt — a" zsarnok, a milliók ura-is megnyitja parancshoz szokott ajakát s a tiszta érzés, őszinte hangján szól: „Mi ismeretlen érzés száll szivembe ? Ki e nő ós mi bűvé bája van. Melylyel, mint lánczcsal, a nagyPháraót lerántja, porban fetrengő magához?" Maga" a szerelem vékony szála is mily erős, nem tépheti szét senki. Meg a legszörnyűbb emelvényen — vérpadon, a hullák között — is égy menyország száll le véle és szentélyébe zár. Az ország kormányzásával, a köz* igazgatás keserűségeivel küzdő nagy úr Bánk bán is ráér felsóhajtani: Melinda! ós mindig Melinda! — szent Név; égi s földiem minden javát szorosan egybefogtál^ erős Láricz;" És sajnos — de igaz — hogy az erős lánc miatt Akhilles hütelenné lesz honáljoz; a büszke Antoniusz gyávává, a rettentő erejű Sámson világtalan vakká; de nem egyszer a nyulszivű, megvetett pária — oroszlánná, rettenthetlen hőssé lett. , Igaz, kezdetben kicsiny ez is, de aztán végezetül milyen nagy! Hatalmas folyam, mely az örömnek teit hajóit viszi, sodorja magával s messze tájakat virulókká, felségesekké, fölemelökkó tesz. Majd zuhatag, mely pusztító áradattal ront keresztül. a remónjmek mezöségein, megdöntve minden gátot, semmivé rombolva az ember hitének, reményeinek templomát. Az alacsonyt fölemeli soha nem sejtett magasra, majd a nemest, a nagyot rántja le a porba. Szelének érintésére elnémul a becsület, megnyílik a zár, bedől a korlát. Végtelen mint az óczeán s váltakozó, mint a menybolt; örök, mint a mindenség s muló mint az idő. Kegyura, tulajdonosa a nő „rejtik mes lényének varázsával, hivatásának örök misticismusával, szenvedélyének végtelenségével, értelmének különösségével." Nélküle nyugalom, béke van — vele küzdelem telj es kínzó pokol. Nélküle sivárság, kietlenség és hidegség, vele egy menyország éltető melege és boldogsága. Azonban hiába vigyáz az ész az atomok és molekulák rezgésére, ennek a lánczszemriék keletkezését, ennek a virágnak fakadását felderíteni nem tudja. De nem is csoda, hiszen Laplace Utolsó szavai szerint: „nagyon kevés az a mit tudunk rengeteg az, a mit nem tudunk." Innét van aztán, hogy magának az ember élettársának a nőnek még eredetét is nagy titok, nagy* Jioméjy fedi. A férfit tartják az erősnek s ez mégis csak a gyenge nő körében boldog; igaz, a jnő meg a férfi oltalma alatt biztos! A természet talán csak azért választotta • el őket egymástól, bogy egyik a másikban tetszést leljen, hogy egyik a másik után sóhajtozzék. Harczomak küzdenek, egymás ellen s a vég, a győzelem: az egyesülés. De hogyan ós miként történhetett az elválasztás, az; eredet? A tungozok, burátok — északsarki nép — hite szerint az első ember hüvelykéből alkotá az első nőt, a ki — valószínűleg hálából — a halált hozta magával mondván: hadd halja"ak meg az öregek, hogy elférjenek az ifjak. Különben pedig viszonyuk határozatlan, mert a nő majd anyja, majd pedig neje. a férfinak. A polynesiai szigetek egészen vad lakói az énik s a pápuák Tangaloa a mesterségek istene által horoggal fogatják ki tengerből a nőt. Az-északamerikai vörösbőrü indiánok közül a mandanok szerint, az ember már az időknek előtte létezett a föld alatt s csak egy a földről alányuló szöllőtötől nyert némi világosságot. Néhány bátrabb azonban felkapaszkodott a szőllővesszőn a földre s itt csak bivalokat és gyümölcsöket talált; nem is maradtak fenn, hanem a gyümölcsből szedtek és levitték rokonaiknak: ezeknek aztán annyira megizlett, hogy mindnyájan fölakartak mászni a. földre; fele a népnek fel is jutott szerencsésen, de ekkor egy nő alatt ^a szöllö ö elszakadt és a többi odalent rnaradfT" nem élvezhetvén a világosságot és a feljuthatásra is elveszítvén minden reményt. Azt hiszem nagyrésze a viharos ifjúságiak nem is sajnálja Őket. Különben legnagyobb része a félvad állapotban levő népeknek, esak annyit, mond az ember előállásáról, s ennek egymástól való elválasztásától, hogy ők a földből, üregekből vagy a iákból jöttek elő. Bővebb adatokat sajnos sem Coniucius, sem a brabmaismus, sem a buddhizmus, sem a zendaveszta, sem a muhamedanismus ez'érdekes kérdést illetőleg nem nyújtanak, Bár nem egy — szép leánynyal kísérteti a más világra vonuló lel-' keket. De annál szebb és a két lénynek benső összetartozóságát föltüntető a görögöknek a nő és férfi eredetére, illetve különválasztására vonatkozó mondója: mely szerint a férfi és nő először egy volt, de fenségre erőre és szépségre még az istenek sem versenyezhettek vele. Ezért Zeus megharagudott és kétfelé vágta őket. Idővel- begyógyultak ugyan sebeik, de azért folyton keseregtek, siránkoztak egymás után, ugy bogy végre megszánja őket Zeus s közéjök bocsátja Összekötő kapcsul Erőst, az örök megszentelő szerelmet. ' Szép terméke ez is, annak á szépért nemesért lelkesedő régi kornak. ~ Még az ó testamentum nyújt pár adatot e kérdést illetőleg. Ugyanis I. Mózes H-ik részében mondatik, hogy-mikor Isten megformálta már a mezei vadakat ós az égen repdeső minden állatokat, Ádám nem talált közöttük magához való segítőt. „Annakokáért az Úristen bocsáta nagy mély álmot reá s -elaluvék és egy -oldaitetemét kivévén hússal tölte be annak helyét. És azt i a csontot, melyet az Ur isten kivett-.vaJa Ádámból, épité äszsz. nyi állattá." E régi mouda szerint tehát"- a nő " a férfinak testéből való test 19