Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-04-24

08 k bizalomra nem érdemes, alapuljon az akár a hold változásain, akár máson. Ma még hiába való dolog egy évvel, egy hónappal, sőt esak egy héttel is előre az időt meg­jövendölni. De az ember hinni és minden áron a jövendőt tudni akarja. A tények hiába ha­zudtulják meg a jövendöléseket, a nagy közönség még is hisz a kalandáriumnak. A jövendölések és babonák közül mindég bevési magát száz eset közül azon egy. mely véletlenül beteljesedett, ellenben a be nem teljesedett kilenczvenkilenez elke­rüli a figyelmet. A városi hulladékanyagok eltávolítása. (Folytatás.) A szakemberek rendesen a követ­kező két körülményt szokták figyelembe venni: 1-szöris az utcza- és udvarburko­latok minőségét és a burkolatlan kertek és terek nagyságát; 2-szor. a város terep­viszonyait. Az első okból a leesett víz­nek kültelkes helyeken %— V» részét szá­mítják osak elvejsetendönek, a többi a talajba szüremkezík, mig nagyon beépí­tett, jó burkolatú városrészekben a beszü­remkerlés nem állván be, az összes leesett menynyiséget el kell vezetni. A máso­dik körülménynél az utczák esése ós a vízgyűjtő nagysága jön tekintetbe és fcu­lajdönképen azon ido megállapítására ve­zet, mely alatt a vizek a csatornához jut­nak; szélső határoknak 1—4 óra időtar­tam vehető fel, mely alatt az egy órában leesett csapadékot elvezetni kell. Igy az­ntán egy végszám nyeretik 10—60 liter között, melyet hectáronkinfc el kell vezetni minden máso'lperczben. Ezen adatok alapján már kissé ki­terjedtebb városokban igen nagy csator­nák lennének szükségesek, melyek kiseb­bítésére a vészkiömlök jutottak alkalma­zásra. Minden oly városban, mely valamely mélyebb patak azokon záporok idejében nagy víztömeg hagyhassa el a csatorná­kat és igy aránylag kis mérettel lehessen a. csatornát tovább vinni. Mégis a vész­kiömlök csak akkor kezdjék meg műkö­désüket, midőn a csatornavíz legalább öt­szöröse a rendesnek, hogy a reezipiensek a város területén túlságosan be ne szeny­nyeztsssenek. Kisebb városok czéljaira majdnem kivétel nélkül a hegyesebb végér« állított, tojás-alak a logczélszerübb csatorna-szel­vény, mert azok kis víznél a legtisztáb­ban tartják magukat, mégis néhol a te­repviszonyok kényszerihefcik a tervezőt egyes szakaszokig köralakú, sőt lapjára fektetett ellipsis szelvényeket alkalmazni. A csatornák anyagéra nézve főleg két anyag van, a melyből ma azokat építik, téglából avagy beton tömésből. Természetesen beton tömés czólszerüen csak ott alkalmazható, a hol helyben jó éles homok, továbbá kemény kő vagy ka­vics áll reudelkezósre; egyebütt a csator­nákat téglából kell építeni. Legczélsze­rübb ily esetben a téglákat ékalakulag készíteni, hogy az építésnél faragni egy­átalán ne kelljen a téglákat pedig. Klin­ker-tégla mintájára keményen égetni, hogy abból tömör és tartós csafcorna-fal álljon elő. Luxuriosusabb csatornázások­nál szokás a profil alját égetett köagyag formákból összerakni, hogy a szilárd anya­gok kevésbbé tapadjanak hozzá, továbbá a gyakori tisztitásnak ellentálljon. Mint­hogy azonban a kisebb úsztató rendsze­reknél a vízvezetékkel való kiöblítésnek mindinkább nagyobb szerep jut" és igy a kézi tisztogatás lassan kivételes lesz, ilyen­nek alkalmazása kimegy a használatból. A rendszeres öblítés két uton törté­nik, először olyképen, hogy ezen czélra külön vízakna készül, mely, ha bizonyos magasságig megtöltetik vízvezetéki víz­zel, úgy magától kinyit egy kis ajtót és azon át rohamosan jut a csatornába, ma­gával sepervén a lerakódott anyagokat. Másodszor a főgyűjtő vonalokon azok torlasztásával, "mely czélra ajtók szolgál­nak, midőn már a csatornavíz ezen ajtók felső éléig feltorlasztatott vagy rögtöni nyílás mellett ismét a gyorsított víz tisz­titólag működik. A főgyűjtők rendesen valamely pa­takba vagy folyóba torkoltának ki, — ha csak a csatornavíz egyébként nem lesz értékesítve — hol igen gyakran előáll a csatornavíz kiemelésének szüksége. Külö­nösen a nagyobb folyók mentén, 'melyek árvize hosszú tartalmú szokott lenni, rend­szerint kell szivatyn-fcele.pekröl gondos­kodni. Minthogy pedig feltehető az árvíz ós nagy csapadék összetalálkozása a szi­vattyú-telepnek a legnagyobb csapadék mellett előálló csatornavizek kiemelésére kell berendezve lenni, a mi minden esetre igen nevezetes hátránya az úsztató rend­szernek. Ily esetekben pedig a vészkiöm­lőkre sem lehet számítani, mert csak rendkívüli esetnél lehetséges a vészkiöm­löket más reczipiensbe kivezetni. A szivattyú-telepeken legelőnyöseb­bek a czentrifugal szivattj'uk, mert tekin­tettel azi k rövid működési idejére, inkább az üzem lehet kissé költségesebb, csak a berendezés lehet olcsó. Miután azonban csapadók idején váratlanul sok csatorna- ! viz érkezik a telephez, czélszerü gyors ' gőzkópzö kazánokat is alkalmazni, hogy több szivattyú rövid idő alatt mozgásba legyen hozható. Legfőbb dolog azonban az úsztató csatorna-rendszer kellő működéséhez, hogy a házakban, udvarokon, egyszóval a be­vezető nyilasokon nehéz fajsúlyú tárlak bejutása megakadályoztassák. Valóságos küzdelem az, a mit a csatornázási sze­mélyzetnek a lakossággal e tekintetben végrehajtani kell, és ha bár az ujabb szerkezeteknél mind az volt a törekvés, hogy a bedobott anyagok a nyílás alatt közvetlen felfogássanak, még mindig nem kerülhető el teljesen. Végül a csatornák szellőztetéséről kell megemlékezni; az úsztató csatorna­rendszernél a nagy szelvények mellett aránylag sok a csatornalevegö, melynek ártalmatlan eltüntetése még ma megol­datlan dolog. Mondhatni, hogy e kérdés még a kísérletezés stádiumában van, igy ma még nem lehet egyebet tenni, mint a városban lent vizeizárások, által a csa­torna-levegő fc lehetőleg a csatornában visszatartani. A mint ezen ismertetésből látható, az úsztató csatorna-rendszernek sok alap­feltétele van, mely nélkül technikailag nem felel meg • czéljának, de a mi még fontosabb, oly költséges, hogy azt csak fejlett, nagyobb város bírja meg. és igy legfeljebb ott alkalmazható, a hol a város rendezett sik és kicsiny területtel bir; de még itt is csak ugy, ha a házi berende­zések teljesen foganatosítva lesznek, mert ezek nélkül a gyakori tisztítás igen ba­jossá teszi annak működését fenntartani. Ezen vázolt körülmények hatottak arra, hogy a szakemberek tovább kutat­tak és reá jöttek az elválasztási rendsze­rekre, melyek ma már igen sokfélék. Igy első sorban legtöbb figyelmet érdemel az amerikai elválasztási rendszer, mely ol­csóságánál fogva, oly városokban, melyek lejtős fekvésnek, igen előnyösen alkalmaz­hatók. Ide tartozik még a Liernur, Lier­nur-Sclrwartzkopf ós Shone-rendszer, me­lyek mind bizonyos komplikácziókkal old­ják meg ugyanezen kérdést, hogy oly vi­szonyok között is végrehajtók legj'enek, a hová a legtöbb esetben nem valók, ezért is csak az amerikai rendszer lesz tüzete­sebben tárgyalva. fVége köv.j 8815. Veszprém vármegye alispánjától. X. 1891. Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottságnak és az állandó választmánynak tagjait, hogy a folyó évi "május hó 2-áu és a követ­kező napokon tartandó törvényhatósági rendes közgyűlésen, — illetve az ezt meg­előzőleg foiyó évi májushó 1-én d. e. 9 órakor ós d. u..3 órakor tartandó állandó választmányi üléseken megjelenni szíves­kedjenek. Veszprém, 1892. évi ápril hó 14-én. kir. tanácsos, alispán. Tárgysorozat 1. " Alispáni jelentés. 2. Udvari gyászjelentések II. Dom Pedro brazíliai császár 0 Felségének és Lndovika Vilhelmina bajor kir. herczegnő, Albert Viktor olarensei és avondolei herczeg, — Nikolaje­witsch Konstantin orosz nagyherczeg és Zsig­mond főherczeg ő Fenségének elhalálozása al­kalmából. 3. Vaszary Kolos herczegprimásnak át­irata, melylyel a Sárkány Miklós bakonybéli apát elhalálozása alkalmából vármegyénk kö­zönségének kegyeletes megemlékezéséért a maga, valamint a Szent Benedekrend nevében köszönetét fejezi ki. 4. A m. kir. Belügyministernek leirata melylyel a tűzrendészetről alkotott szabály­rendeletünket jóváhagyja. 5. A m. kir. Belügyminiszternek az 1888. ós 1889. években megtartott nagy hadgyakor­latok alkalmából igényelt katonabeszállásolási kártalanításra vonatkozó leirata. 6. A kereskedelemügyi miniszternek le­irata, melylyel az utbiztosi álláso* szervezé­séről alkotott szabályrendeletünLre észrevé­telt tesz. 7. A kereskedelemügyi miniszternek le­irata, mely szerint az 1895-ik évben megtar­tandó orsz. nemzeti kiállítás befejeztéig ország gos ipar kiállítás általában nem, vidéki ipar­kiállitás pedig csak miniszteri engedélylyel rendezhető. mintha mondaná: Tehát ezzel lehet raj­tad uralkodni? No jó, majd meglátjuk. Uram, a szerelemben mindig mi vagyunk az együgyűek s az asszonyok azokosak. Mikor vallomásaimmal betelt fölkelt, s viszszatérfcünk Saiut-Cloudba. Csak Pa­risban hagytam el. Visszatérésünk óta oly búsnak látszott, megkérdeztem az okát igy felelt: „Arra gondolok, hogy ilyen napja, mint a mai, miért van olyan kevés az embernek életében." Szivem majd ki­verte az oldalamat. A következő vasárnap és utána min­den vasárnapon viszontláttam őt. Kirán­dultunk Bougivalba, Saint-Germainbe, Poissyba: mindenütt megfordultunk, ahol virágzik a külvárosi szerelem. A kis kacér egyre jobban belevitt a szenvedélybe; végre egészen elvesztettem a fejemet s a harmadik hónapban felesé­gül vettem. Uram, mit tehettem Volná egyebet: hivatalnok vagyok, egyedül állok, család, jóbarátok ós tanácsadók nélkül. - Az em­ber unos-untalan ismétli magában, hogy az élet oly édes egy asszony oldalán s az a vége, hogy nőül veszi ezt az aszszonyt. S mi történik azután? Szidalmaz reggeltől estig, nem ért semmihez, nem tud semmit, kornyikálja Musette dalát, civakodik a szeszes emberrel, összeáll a házmesternóvel, meg a szomszéd szoba­leánynyal s elmeséli nekik a családi tit­kokat és a háztartás részleteit, a fűszeres előtt legyalázza íz urát, e mellett a feje tele van olyan ostoba történetekkel, olyan együgyű babonákkal, olyan groteszk né­zetekkel és oly csodálatos elöitéletekkel, hogy kótségbeesógemben mindig sirok, "valahányszor beszélgetek vele. Lólekzetéböl kifogyva, remegő aj­kakkal elhallgatott. Megsajnáltam a sze­gény naiv ördögöt s éppen mondani akar­tam neki valamit, mikor a hajó megállt. Saint-Cloudban voltunk. Az ifjú leány, a ki annyira megza­varta a fejemet, fölkelt, hogy kiszálljon. Mellettem ment el, lopva rám tekintett s mosoly futott át arcán; azok közül a mosolyok közül, melyek megbolonditják az embert. Azután a hidra lépett. Utána vetettem magamat, de a szom­szédom megragadott. Kirántottam magam a kezéből, de ö felsőmbe kapaszkodott s visszafelé ráncigálván, kiabált: „Nem fog utánna menni! Nem fog utánna menni!" Oly hangosan, hogy mindenki mifelénk fordult. A közönség vigyorgott s óu mozdu­latlanul maradtam, meghátrálva a botrány ás a nevetségesség elöl. A hajó tovább ment. Az ifjú leány a hajóhídon maradt s hosszura nyúlt arccal nézett utánnam, kit a hajó elvitt: ellenben üldözőm kezeit dörzsölte s a fülembe suttogá:. —- Nagy szolgálatot tettem önnek. A Pallas uj lexikona. Hirt adtunk már arról, hogy a Pallas­nál uj, egyetemes ismerettár készül, mely ter­jedelménél, díszes kiállításánál 8 a mi legfőbb, munkatársai számánál és tekintélyénél fogva nagy jelentőségű irodaimi eseménynyé emelke­dik. Mint értesülünk, a lexikon munkálatai anuyira előhaladtak már, hogy a nyomást a jövő hónapban megkezdhetik. Érdekes lesz ez­úttal megemlíteni, hogy a Pallas mily széles alapod v«t«tt ti irodalmi villtUtMk. Utasí­totta nevezetesen munkatársait, kiknek fényes névsorát alább közöljük, hogy mindenekelőtt a szakkörökbe vágó anyagot gyűjtsék össze, a kiegészített anyag cims/avait állapítsák meg s kinyomatás végett küldjék be. Mintegy het­ven szakkörre felosztva, az egybegyűjtött rop­pant ismeretanyag nomenklatúrája legnagyobb részt készen, s szakcimszótárak alakjában ki­nyomatva van. Némi fogalmat ad e címszótá­rak jelentőségérői nemcsak a lexikon végleges kidolgozására, de önálló becsükre nézve is az a. körülmény, hogy a legtöbb tudományágban most kellett megküzdeni a helyes nomenklatúra megállapításával, több ismeretágban pedig meg­teremtésével. Igy például a tengerészet cím­szótárát Ferenczi Béla sorhajóhadnagy, egyet­értve Simonyi Zsigmonddal most teremtette meg a magyar nyelv és irodalom számára. Azonban más, sokkal kultiváltabb tudomány­körökben is égető szükséggé vált a helyes czimszavak megállapítása, s lexikális megma­gyarázása. Ennek fontosságát látta be báró Eötvös Loránd, midőn azt írja: „A lexikon ügyéről gondolkozván, mind jobban és jobban meggyőződtem az ügy fontosságáról s lelkese­déssel vállalkozom arra, hogy annak létesülé­sét a mathematikai és fizikai társaság munka­erejével némileg én is előmozdítsam." A vál­lalat e nagy kulturális jelentőségétől vannak áthatva valamennyien a munkatársak, kiknek névsora a következő: Állatorvostan: dr. Hutyra Ferencz. Ál­lattan: dr. Entz Géza, dr. Daday Jenő, dr. Hor­váth Géza ós dr. Vangel Jenő. Anthropológia: dr. Török Aurél. Arab nyelv és irodalom stb. dr. Goldziher Ignácz. Ásványtan: dr. Szabó József és dr. Szterónyi Hugó. Bányászat és ko­hászat: Pech Antal. Bölcsészet: dr. Pauer Imre és dr. Alaxander Bernát Klasszika-filológia: dr. Vári Rezső. Éremtan: dr. Róthy László. Eqz­t«tik»; dr. Ötvös Öilberetíin Adolf. Földrsjtt 8. A földmivelésügyi ministernek leirata, melylyel tudatja, hogy a kerülsti állami ál'at­orvosnak az államkincstár terhére .hatósági te­endőkkel leendő niegbizatását — megfelelő fe­dezet hiányában—nem engedélyezheti. 9. A fóldmivelésügyi ministérnék leirata, melylyel a földmives iskola részére tett. ala­pítványokra vonatkozó alapító leveleket jóvá­hagyja, lü. Somogy vármegye közönségének a képviselőházhoz intézett felirata O csász. és apostoli kir. Felsége megkoronázása negyed százados évfordulójának méltó megünneplés érdemében. 11. Somogy vármegye közönségének a a véd tör vény utasítás 94. *§-ának'az 1889: éví­6. t. cz. 20-ik §-ával összhangzásba hozása tárgyában a képviselő házhoz intézett felirata. 12. Trencsén vármegye közönségének a kereskedelemügyi miniszterhez intézett felirata, melylyel a pálinkának vasárnapon át való ki­mérését korlátozni kéri. 13. Szeben vármegye közönségének a földművelésügyi miniszterhez intézett felirata az Olt folyó hajózhatóvá tétele tárgyában. 14 A magyar földrajzi társaságnak kér­vénye, melyben a Balaton tudományos kikuta­tására segélyt kér. 15. A vármegye házi pénztáráról szer­kesztett 1891. évi számadás. 16. A vármegye nyilv. betegápolási alap­járól szerkesztett 1891. évi számadás. 17. A vármegye kat. beszállásolási alap­járól szerkesztett 1891. évi számadás. 18. A vármegye tartalék alapjáról szer­kesztett 1891. évi számadás. 19. A vármegye székházépítési alapjáról szerkesztett 1891. évi számadás. 20. A vármegye nyugdíj alapjáról szer­kesztett 1891. évi számadás. 21. A vármegye letéti pénztáráról szer­kesztett 1891. évi számadás. 22. A község jegyzői nyugdíj alapról szerkesztett 1891. évi számadás. 23. A cholera árvák alapjáról szerkesz­tett 1891. évi számadás. 24 Az ipar iskolai alapról szerkesztett 1891. évi számadás. 25. Az m. árvaházi alapról szerkesztett 1891. évi számadás. 26. A zálog árverési maradvány alap­járól szerkesztett 1891. évi számadás. 27. A m. szegény alapjáról szerkesztett 1891. évi számadás. 28. Az állattenyésztési alapról szerkesz­tett 1891. évi számadás. 29. A tűzkár alapjáról szerkesztett 1891. évi számadás. 30. A nevelési alapról szerkesztett 1891. évi számadás. 31. A „Marich" alapjáról szerzett 1891. évi számadás. . 32. A „Láncz" alapjáról szerkesztett 1891. évi számadás. 33. A „Taliánné alapjáról szerkesztett 1891. évi számadás. 34. A „nemesi felkelési most nevelési" alapról szerkesztett 1891. évi számadás. 35. Az árva és ösztöndíj alapról szer­kesztett 1891. évi. számadás. 36. A „községi állategészségügyi" alap­ról szerkesztett 1891. évi számadás. 37. A „siketnémák nevelési" alapról szer­kesztett 1891. évi számadás. 38. A Veszprém városi tiizkárosultak alapjáról szerkesztett 1891. évi számadás. 39. A vármegye gyámpénztáráról szer­kesztett 1891. évi számadás. 40. Á vármegye alispánjának előterjesz tése az iráab, váljon a vármegyénknél szüksé-' ges szakteendők a m. kir. építészeti hivatal által, vagy pedig újonnan szervezendő m.-mér­nöki hivatal által láttassanak-e el ? 4L A vármegye alispánjának a noszlopi közbirtokosságtól bérbe bírt kavicsbányát ér­deklő előterjesztése. 42. A vármegye alispánjának jelentése^ a fokszabadii kavicsbánya kiaknázott részének bérbeadása tárgyában. 43. A vármegye alispánjának előterjesz­tése a m. gazdasági egyesület segélyezése tár­gyában. 44. A vármegye alispánjának előterjesz­tése a magzat elhajtás korlátozása tárgyóban. v 45. A vármegye alispánjának elöteijesz­tése a vándor czigányok kóborlásának meg­akadályozása tárgyában. 46. A tenyész állatókat vizsgáló bizott­ságnál üresedésbe jött helyeknek betöltése. 47. A m. magánpénztárakra • felügyelő választmánynak előterjesztései. 48. A m. árvaszéknek a m. szt. györgyi árvaértékeket érdeklő előterjesztése. 49. A m. árvaszéknek a kádártai árva­értékeket érdeklő előterjesztése. 50. A m. árvaszéknek a. csajághi árvaér­tékekefc érdeklő előterjesztése. •' 51. A m. árvaszéknek a vámosi árvaérté­keket érdeklő előterjesztése. 52. A m. árvaszéknek a lovászpatmiai árvaértékeket érdeklő előterjesztése. 53. Pápa város közönségének a városi ügyész fizetésének emelését tárgyázó határozata. 54. Oioszi község képviselőtestülete és Végh Ferencz kovácsmester közölt kötött szer­ződés. 55. Szent-István község képviselőtestü­letének határozata, melylyel .a Veszprém-dom­bóvári kezérdekü vasútra törzsrészvényekben 400 forintot szavazott meg. 56. Marczaltő községnek határozata, mélyr lyel a pápa-csornai vasútra törzsrészvényekben 8000 frtot szavazott meg. ' .• 57. Mezőlak község képviselőtestületének határozata, melylyel engedélyt kér arra, hegy j a község részére, egy kavícstelep örökáron : meeszereztessék. . ­58. Enyíng községnek közmunka-vált­ság leírás iránti kérvénye. '• 59. Zircz községnek közmunka váltság leirás iránti kérvénye. 60. Nóráp községnek közmunka váltság leirás iránti kérvénye. 61. Kislőd község kérvénye, melyben az ottani vasúti állomáshoz vezető utat az or­szágút hálózatba felvétetni kéri. 62. A városlődi korcsma és mészárszék bérbeadásának ügye. 63. Veszprém város közönségének a vá­sártér és palotai ut csatornázása tárgyában hozott határozata. • 64. Veszprém város közönségének hatá­rozata, melylyel a városi pénztárnok és ellenőr fizetését felemelte. " 65. Veszprém város" közönségének hatá­rozata, melylyel a rendőrbiztos fizetését tó­emelte. ' v ' * 66. Veszprém város közönségének hatá­rozata, melylyel a gyepmester fizetését felemelte. 67. Veszprém város közönségének hatá­rozata, melylyel a honvédség részére- egy lő­szerraktár építését rendelte el. ' 68. Veszprém város közönségének hatá­rozata, melylyel a regale- kártalanítási tökét adósságainak törlesztésére fordítani rendelte. Lóczy Lajos egyet, tanár felügyelete alatt dr. Jankó János. Gyorsirászat s örmény nyelv: dr. Gopcsa László. Hadtudomány: kápolnai Pauer István. Heraldika: Csorna József. Horvátor­szág: dr. Bojnicie jTván. Ipar- és kereskede­lem, szabadkőmivesség: Gellóri Mór. Játékok: Káinoki Izor. Jog- és államtudományok: dr. Heil Fausztin, Imi ing Konrád, Timon Ákos, Rakovszky István, Neményi Ambrus, Scbwarcz Gyula, Lányi Bertalan, dr. Kern Tivadar, dr. Fayer László, dr. Tarnai János, Makay Dezső, dr. Fleischmann Sádnor, dr. Rajner János, dr. Kmety Károly, dr. Schwarz Gusztáy, dr. Neu­mann Ármin, dr. Jelűnek Arthur, dr. Sellyei Sándor stb. Kertészet és. szőllömivelés Mol­nár István, könyvészet könyvkereskedelem: Petrik Géza. Magyar irodalom: dr. Beöthy Zsolt és dr. Négyessy László. Magyar nyalvé­szet: dr. Simonyi Zsigmond. Magyar történet: dr. Ballagi Aladár, dr. Marczali Henrik, dr. Márki Sándor és dr. Sebestyén Gyula. Mathe­matika, fizika és asztronómia; br. Eötvös Lo­ránd, Heller Ágost, Gzógler Alajos stb. Mér­ték- és pónzisme: Roller Mátyás. Mezőgazdá­szat és állattenyésztés; Sipeki Balázs Árpád, Cselko István, Cserháti Sándor, Hensch Árpád, Mezey Gyula, Kosutány Tamás. Modern nyel­vek: Palóczy Lipót. Művészet (festészet, szob­rászat): Pasteiner Gyula, Mithológia: dr. Ka­tona Lajos, dr. Vári Rezső, dr. Petz Gedeon, Német nyelv és irodalom: dr. Heinrich Gusz­táv. Nemzetgazdaság és pénzügytan: dr. Föl­des Béla, Kautz Gyula, Hegedűs Sándor, Gaál Jenő, Enyedy Lukács, Mariska Vilmos, Ráth Zoltán stb. Nevelés és oktatástan: Verédy Ká­roly, dr. Alexander Bernát, Manritz Rezső és dr. Pauer Imre. Növénytan: dr. Borbás Vincze. Nyomdászat: Pusztai Ferencz. Orosz nyelv és irodalom: Stabó Endre. Orvostudomány, fizio­lógia, anatómia és gyógyszerisme; dr. Bókai ArpW, fa. Klng NMor, dr, Pwtík Ottó, dr, Réczey Imre, dr. Schwimmer Ernő, dr. Bókai János, dr. Mihálkovics Géza, dr. Thanhofier Lajos, dr. Árkövy Józs°í, dr. Fodor József, dr Fodor József, dr. Jendrassik Ernő, dr. CVapodi István, dr. Dierner Gusztáv, dr. Irsay Arthur, dr. Franck Ödön, dr. Korányi Sándor, dr. Fri­edrich Vilmos, dr. Salgó Jakab, dr. SchafiVr Károly, dr. Kossá Gyula, dr. Szontagh Félix és dr. Krepuska Géza. Őslénytan: Pulszky Fe­rencz. Pedagógiai életrajzok: dr. Kiss Áron. Perzsa nyelv, irodalom stb.; dr. Kégl Sándor. Posta- és távirdaügy: Jancsó Dezső. Régiség­tan ; dr. Kuzsinszky Bálint. Román nyelv, iro­dalom stb.: dr. Alexi "György. Sport: Szoko­lay Kornél. Színészet: dr. Váli Béla. Technika és technológia: Gonda Béla, Czekélius Aurél, Szánthó Albert, Dobiecky Sándor, : Kenessey Kálmán, gr. Batthyány Tivadar. Bobula János, Kalóczi Antal, Förster Nándor, Jälsovißzky Géza, Szüts Béla, Lázár I. Pál, Bodola Lajo^, Rejtő Sándor stb. Tengerészet: Ferenczi Béla, sorhajóhadnagy. Theologia ós egyháztörténet: dr. Kiss János, Kovács Albert és dr. Kohn Sámuel. Tót nyelv és irodalom!: Sebesztha Ká­roly. Török nyelv és irodalöm' stb.; dr. Kunos Ignácz. Tőzsde, kereskedelmi könyvvitel stb.'­Székely Ferencz. Városrendezés, városi és ma­gánháztartás, tornászat; Kun Gyula. Vegytan: dr. Than Károly és dr. Winkler Lajos. Világ­történet: Sebestyén Gyula. Zene: id. Ábrányi Kornél, Beliczai Gyula, és Káldy Gyula. Egyes fontosabb czikkek megírására vál­lalkoztak továbbá: Kőrösy József, Rákosi Jenő, Szily Kálmán, Szinnyei József, Vámbéry Ár­riiin, támogatásukat pedig megígérték: Ose­megi Károly, Kozma Sándor, Matíojlovics Emil, dr. Nagy Ferencz, dr. Plosz Sándor, dr. Wlas­sics Gyula stb. stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom