Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-12-25

Megjelenik ÖV xc m ni^d^ji^v^a sá ma p. Közérdekű, sürgős közlésekre koroukint rendkívüli számok is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közieménvek a lap azerk. hivatalába küldendők. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre S frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos' potitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdij mindig külön száinitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések ( a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór iiai , ry^ 2, hirlapközvetitö iroda) küldendők. ^^2J Papa város hatóságának és iöbb pápai, s pápa-vidéki egyívűiéinek m7g választolt k a z I ö n y e Karácsony. Az emberiség történetébea e nap korszakot jelent — a legnagyobbat, melyet az irás feljegyzett; mert e nap született a szeretet tanának hirdetője, mely a valódi kulturális haladás alapja. Ezt a napot az egyház ünneppé avatta. Az ember felszabadul a hétköznapi gondok alól és az eszmének szenteli lelkének egész tevékenységét. Minden nagy alkotás ez eszmének köszönheti eredetét és az emberiség hálája imává tömörül, mely a Megváltó dicsőségét zengi. Hiába zokognak némelyek a mai kor anyagiassága fölött, hiába panaszkodnak az emberiség vallási érzelmeinek hanyatlásáról. Karácsony ünnepének szentsége érintetlenül áll és a kegyelet melylyel megüljük, legfényesebb bizonyitóka annak, hogy az emberiség haladásával a vallásos érzelmek csak annál mélyebb gyökeret vernek keblünkben. És nem kell félnünk, hogy a késő jövőben máskép lesz. Az emberi szivnek szüksége van szeretetre ós mindig imádattal fog a Megváltó isteni alakja felé fordulni, akitől megtanult igazán szeretni Igaz, hogy a létérti küzdelemben gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, melyek az irigységnek ós a gyűlölködésnek bélyegét viselik magukon. Ámde ezek a sajnos tapasztalatok csak azt bizonyítják, hogy a Megváltó tanai még nem hatottak el mindenhová és hogy sokan e tanok benső értékét nem tudják méltányolni. Azt hiszik, hogy eleget tesznek vallási kötelességeiknek, ha a templomban imát rebegnek; hogy a külső szin képezi a vallásosság tartalmát és mihelyt a templom kapuin kilépnek, azonnal a piacz sarába merülnek. A valódi vallásosság az, mely bennünket az élet minden mozzanatában áthat és átmelegit, mely folyton ébren tartja bennünk a szeretetet felebarátaink iránt Karácsony ünnepe a visszaemlékezésnek van szentelve. A lélek megtisztul a mindennapi életben hozzá tapadt salaktól és magasabb régiókba, az eszme regióiba szárnyal. Ekkor itt van az ideje annak, hogy számot vessünk önmagunkkal a lefolyt évben kifejtett tevékenységünkről, és hogy azt a kérdést vessük fel: vájjon cselekedeteink összhangban állanak-e azokkal a tanokkal, melyeket a Megváltó isteni igéi'hirdetnek? És ha magunkba szállva azt találjuk, hogy vérünk izzó szenvedélye irigységre vagy gynlölségre ragadt bennünket, keressük fel Isten házát és tegyünk fogadalmat, hogy nem fogunk megfeledkezni a Megváltó igéiről az élet különböző viszonyaiban. Ifjúságunk olvasmányai. Majdnem divatszámba megy a fiatalságot szidni. Öreg uraknak kedvencz thómájok ez. Pedig igaztalanok. A jelenkor fiatalsága is tud lelkesülni a szépért, a jóért; meg van benne a tudás utáni szeretet. Fiatalságunkkal meglehetünk elégedve, legfeljebb azon viszonyok és körülmények iránt nem lelkesülhetünk, melyekben fiatalságunk felnő. E viszonyok és körülmények akárhányszor nyomasztólag hatnak fiatalságunk nevelésére, de ennek legkevésbbé maga a fiatalság az oka. Téves hit, hogy csak az iskola nevel. Téves hit, hogy csak az iskolai könyvekből lehet merítenie fiatalságunknak azt a tudást, mire egy életen át lesz szükségük. Az iskola nevelése a szülei ház, az otthon nevelésével kell, hogy kiegészittessók, és az iskolai könyvekből merített tadást nagyon sokszor veszélyeztetik azok a rosz ós erkölcstelen köuyvek, melyekhez fiatalságunk oly könnyű szerrel juthat. Ki tagadhatja, hogy az ifjúság nevelésére nagy hatással vannak a szülők és tanitók. Tőlük függ leginkább, hogy azok a körülmények, melyek közt a gyermek van, ennek javára munkáljanak. Nekik kell segiteni, hogy olvassa, értelmezze és okosan használja a természet, a társadalom és tapasztalás nagy könyveit. Nekik kell megalapítani a gyermek ingatag nézeteit, mérsékelni hirtelen ítéleteit, vezetui észleleteit s tanítani, hogy a külvilágban az okokat ós következéseket egybekapcsolja, s gondolkodását saját rejtélyes belső világára fordítsa. A gyermek, tanitó, kalauz és korlát nélkül csak a körülmények nevelésére hagyatva, hihetőleg tudatlanul nőne fel, nem ismerné saját tehetségeit és szenvedélyei rabja lenne. Az a tény, hogy néhány gyermek szülők vagy iskola segítsége nélkül nagyra emelkedett, a világért sem azt mutatja, hogy azok segítsége hasztalan, valamint az a tény is, hogy némelyek oly természeti nélkülözések ós veszélyek között is, melyek sok mást elpusztítottak volna, nagyra fejlődtek és jól kinőttek, nem azt mutatja, hogy a rendes intézkedések, melyeket az egészség biztosítására tenni szoktak, hasztalanok. Mindamellett sajnosán tapasztalható, hogy csak egy ágról szóljunk, miszerint a serdülő ifjúság szellemi olvasmányaira, majd semmi gond nincs fordítva. Olvashat az bármely mételyezett regényt, ki sem áll útjában. Holott semmi ugy tönkre nem teszi az ifjú nemes lelkületét, mint az erkölcsrontó regények. Nálunk sem a szülő, sem a tanitó erre nem gondol, bátran vásárolhatnak bármely könyvet iskolai thékájuk számára. Ügyeljenek tehát ugy a szülök, mint a tanitók gondosan fel arra, hogy a serdülő fiu és leány kezébe, mily olvasmányok jutnak. Az ifjú ártatlan lelket ne engedjék megmételyezni a selejtes munkák olvasásával. F. K. Részlet Pápa történetéből. Történetírók állítják, hogy a XV1TL századot méltán nevezhetjük a nagy tüzek századának hazánkban. Utána nézünk ez állitásnak városunk történetében ós azfc találjuk, hogy Pápa város is kivette részét a mult században az országot szélfciben duló ezen elemi csapásból. Ott van mindjárt a század elején e város elhamvadása 1707 aug. 14-ón, mely tűzről a Rákóczy forradalom idején megemlékeztünk, a midőn a város kuruczosságát Rabutin császári vezér azzal büntette, bogy Tallián Sándor és Botkáné házán kivül azt teljesen elhamvasztotta. Negyven év multával 1747-ben jan. 24 én a Szt.-László-utcza végén támadt tüz, a mely alkalommal 127 ház égett le. leégvén a város a Szt.-László-utczától a tüzes kapuig, a mely a mai Kistérnek nyugati szélén állott. Harminczkét évvel utóbb 1779 márcz. 4-óu egy rendkivül szeles napon ütött ki a városunkban ma is élénk emlékezetben álló Rimay tüz, melynek hatása alatt irta meg Zsoldos Ferencz pápai kath. gymn. tanár azon több helyen költői lendületű költeményét, a melyből e tűzről bővebben értesülhetünk: „Mindezen nagy veszély eredetét vette A belső városnak szinte közepette, Csakhamar erejét ugy kiterjesztette, Hogy városunk felét porig emésztette." Még le se tünt a szerencsétlen év, midőn szeptember havában újra oly nagy tüz támadt városunkban, hogy pusztítás dolgában az elóbbinek alig állt mögötte, a melyről szintén Zsoldos tanár írja: „Tekintek, hát látom, hogy azon a részen, A mely a mult tűztől megmaradt egészen A füst tekeredik, a láng erőt vészen, Készül, hogy viszontag mindent megemészszen. Lengedező alszol a tüzet éleszti Többrül több házakra lassanként széleszti, A nádas házakat addig melegíti Mígnem városunknak felét bekeríti." Ez a két tüz Rimay tüz néven marad emlékezetes városunk történetében, mert mind a két tüz okozójául Rimayt tartotta a közvélemény, ki igen hires garázda korhely volt a maga idejében, és Zsoldos Ferencz azt irj a róla: „Bevett szokás szerint a jó borbul ivott, Sőt pipadohányt is egynehányt kiszivott." A bíróság nyomozást is rendelt Rimay ellen, kit e tüzeken kivül már ezelőtt két izben gyanúsítottak gj'ujtogatással, míg a Rimay tüz megállapodása helyére, a Flórián-utcza bejáratánál ma Szt.-Flóriánnak diszes szobra áll. Még egy nagy tüz említhető fel e században városunk történetéből, a mely 1788 máj. 25-én támadt és ekkor Orbán János városi tanácsos házáról átcsapot a tüz a Pálos-rendüek gyniuásiumára is és az iskolát, s vele a szerzet épületét is elhamvasztotta. A nagy tűzvészek óvintézkedésekre hívták fel a városok polgárait az egész hazában, kiknek még az országos törvények is igyekeztek e téren segítségükre lenni, igy már a Verböczy-féle hármas törvénykönyv szerint mindenkit az egész országban, ki város, falu, vagy ház felgyujtásával, vagy általában tűzvész gerjesztésével csak fenyegetödzik is, halállal szokás büntetni. A külföld sem volt kegyelmesebb a gyújtogatok ellen, a német városokban megbüntették még azt is, a ki tűzvész idején a közfigyelmet a tűztől elvonta, s viszont azon gazda, kinek háza kigyulladt, ha idején lármát ütött, hárem napig a tüz okáról kérdőre sem volt vonható. Demkó Kálmánnak felvidéki városainkról irt könyvéből olvassuk, hogy Bécsben meg egy 1454-ben kelt Feucrordnung szerint az is 10 frt jutalmat kapott, a ki tűzvész idején tolvajt fogott. A németországi városokban tartozott az a gazda, kinek háza a saját gondatlansága folytán gyulladt meg, a szomszédjai kárát megtéríteni. Hazánkban pl. Selmeczbányán külön jutalomban részesítették azt, a ki a víztartó medenczét legel -bb felnyitotta, az ilyen ember a várus által egész éven át ingyen ellátásban részesült. S végül hazánkban is kártéritéss- i tartozott szomszédjainak azon gazda, k.t szolgája a miatt gyújtott fel, mivel bérét ki nem adta, a bűnös szolga meg tűzbe dobatott. Épségben fennmaradtak városunknak 1725-ben kelt tüzrendőri szabályai, miket a megyei levéltár Miscellániák 87. sz. a. őriz, s miket kivonatosan a következőkben közölhetünk: Pápa városának tűzvész ellen tett intézkedései 1725 jebr. 25. Először. „Strázsák legyenek az Ispotály-, Szt.-László-, Bástya-, Uj- és Vizutczákból mindegyikből 2—2 ; ezek minden éjjelre a maguk utczájából 4 embert strázsául kiállítani — az mely ember pedig az eö emberét minden személyválogatás nélkül, azaz akár uémet akár városi ember legyen, ki nem állítaná, büntetése annak toties-quoties ötv np<'nz, melynek negyedrésze tizedes uraiii^üé, az három része fordittatik az város szükséges eszközeire és az hová az birák rendelik, az mely tizedes uramban lenne az fogyatkozás, leszen kett forint az büntetése, ellenben ha feőstrázsamester uraimékban TARCZA. Karácsony. Zugnak, búgnak a harangok Ercznyelvükön szózat kel: „Testté lett az ige végre, Ember tekints fel az égre; örvendjen minden kebel!" Képül a szó messze-messze, Szívtől szívhez eltalál, S felhangzik az öröm-ének: „Hála az üdv Istenének, Meggyőzve pokol, halál!" Jákob álma megvalósult: A menny és a föld között Lajtorja áll s azon hozzánk Jó Istenünk, édes Atyánk Szeretete költözött. Oh halld ember, halld az Igét! Békét hirdet az neked; „Isten fia jön el hozzád — Angyalok a jó hírt hozzák — Keresd nála életed I" Halljad meg az örömhírt, hogy „Isten fia vagy te is; Üdvösséget hoz a gyermek, — Oh örüljön hivő lelked — Nem hal meg az, a ki hiß* 1" Adorján Ferenci. Örökre .... Színészi pose-ban és színész szavakkal — Hogy tovább mondják nékem — hirdeted: „Közöttünk vége mindennek örökre!" S én többé nem beszélhetek veled. — Nem féled Istent, hogy hamis ajakkal, Hamis szavakkal játszol szüntelen? Vagy hát valóban nem beszólsz velem ? „Közöttünk vége mindennek — örökre?" Örökre !.... Oh tudod, hogy mit beszéltél? Erted ? Megérted ezt a szörnyű szót ? „Közöttünk vége mindennek örökre!" Tudod, hogy ez egész életre szólt? Egy emberélet.' ... Hisz még alig éltél ? És tőlem is még messze a halál — Hogy mondhatod, mig engem nem talál: „Közöttünk vége mindennek — örökre \" Amig szabad vagy s szabad vagyok én, Vagy egyikünkre a hant nem borul „Közöttünk vége mindennek örökre!" — Ne mond ki ezt a phrázist botorul I Szemed ma bizva csüng a hit keresztjén S hitünk mindig meg nem valósul ám — Ma szólni igy korán lesz még talán: „Közöttünk vége mindennek — örökre!" Ha majdan egykor ott állsz hófehérbe' És myrtus-ág díszíti homlokod „Közöttünk vége mindennek örökre 1" Igy szólni akkor lesz csupán jogod. Midőn ott fog pihenni kéz a kézbe' Óh jaj! — hogy másnak elrebegd — „igen" Akkor törik meg majd az én szivem 8 akkor lesz vége mindennek — örökre I .... Rózsa Miklós. A legnagyobb biró. Halálra ítéltek... A biró közönyös nyugodt arczczal mondta ki az Ítéletet, mintha nem is embertársáról volna szó, mintha éu nem éppen olyan gondolkozó, érző lény volnék mint ö. Oly hangon ejtette ki e szót — halál, mintha csak rendeletet adott volna a szakácsnak, hogy csirkét öljön. Nem is csoda, megszokta ő ezt már, sok bűnösnek olvasta fejére a halált. A többi nem az ö dolga, hanem a — bakóé. És az alatt, mig a bakó elválasztja fejemet a törzstől, lehet, hogy ö nyugodtan ebédel családjával. Sajnos biz ez, de ezen már nem lehet változtatni. Ki tehet róla, hogy ö biró lett, én meg gyilkos. Ha ő születik egy olyan nyomorúságos kunyhóban, mint én ott a szőke Szajna partján; viszont ha ón mint előkelő polgári szülők gyermeke látom meg a napvilágot, ki tudja nem ö állana-e az igazság sorompói előtt s nem ón dÖrögném-e a halált a bűnös fejére ? Talán óhajtanák megtudni, miért is kell nekem meghalni? Légjobb volna, ha elhazudnám az igazságot; mondhatnám azt is, hogy oly ártatlan vagyok, mint-a ma született gyermek és csak biráim igaztalansága rövidíti meg életem pályáját ; vagy hogy szerelmi csalódás; szüleimért való boszu vitt erre a cselekedetre Az igaz, hogy igy felgerjeszteném az önök részvétét, de nem akarok hazudni nem! Ha a törvényszék előtt megmondtam az igazat — pedig egyetlen terhelő' tanúm sem volt, csak a legnagyobb biró — a lelkiismeret — ugy itt is kimondom. .... Tehát öltem. Öltem pénzért, aljas pénzvágyból. Megöltem munkatársamat, ki egy műhelyben dolgozott velem. Mintha most is látnám. Sovány szőke legény volt, pelyhedző bajuszszal. Akkor, a/Aui végzetteljes este csak ketten voltunk a műhelyben. Ö kérkedve monda, hogy sok pénze van. Mennyi ? — kérdem csak ugy odavetve s e pillanatban már megfogamzott a szörnyű terv agyamban. 500 frank — feleié csaknem kiáltva s már a másik perczben alattam feküdt a padozaton. Lesújtottam egy csapásra — megfojtottam. Utolsót vonaglott. Legelőször is zsebét kezdtem kutatni .... Ah! itt a tárcza .... ós mily súlyos ! Odasiettem vele a mécseshez, mely halványan világította meg a tágas, piszkos műhelyt s felnyitottam. A legelső, a mi a kezemben akadt, egy levél volt. El akartam dobni a rám nézve értéktelen tárgyat, de valami ellenállhatatlan ösztön arra kényszeritett, hogy elolvassam. így kezdődött: „Kedves egyetlen fiam minden támaszom!" — Az anyjától! Nem mertem tovább olvasni. Ugy tetszett, mintha azok a betűk vérrel lettek volna irva ós szótfutottak, hogy azután, e szavakba tömörüljenek össze: Gyilkol, átok reád!... Minden izemben remegtem s össze akartam tépni a levelet apró darabokra, hogy ne lássam. Hasztalan erőlködtem, mint ha csak vasból lett volna. Eltakartam szemeimet, hogy ne lássam azokat az ugráló, kiabáló betűket, melyek ki akarták tépni le ott lebegett Mai f

a*miuikÄo» iel w m

*

uv kémet — mindhiába. Folyton előttem: Gyilkos, átok reád ! Vadul szöktem fel székemről és megragadva a mécset, teljes erőmből a földhöz vágtam. És ime csoda történt. Az égő olaj nem futott szót a szoba deszkáin, hanem betűkké alakulva, e szókat alkotta : G-yilkos, átok reád ! El akartam rohanni a helyről a végtelenbe, addig, mig holtan nem roskadok össze s midőn már nem látom azokat a végzetes szavakat. De lábaim gyökeret vertek, nem rohanhattam tova, s mozdulatlanul, nyitott szemekkel kellett néznem ama lángoló betűket: Gyilkos, átok reád ! Most e pillanatban, kétségbeesésem tetőfokán, midőn agyam működése megbénult, midőn közel voltam az örüléshez egy név jutott eszembe, egy név, melyre nem emlékezem hol hallottam — Isten. Fuldokló zokogás vett rajtam erőt s kíntól eltorzult ajakkal hörgém : Isten! Isten! ^kkor a műhely boltozata ketté vált ... De óh könyörületesség! A sötét égen, melyet még sötétebb felhők boiitottak, tüzes betűk óriási nagyságban jelentek meg, melyek ugy égették szivemet. Irtózat! — Bárhova tekintettem, mindenütt ott lángolt vérvörös betűkkel: Gyilkos, átok reád! Hiába zártam le szememet, hiáta őrjöngtem fókvesztetten, hiába átkozódtam, hiába vertem s hiába rebegem : Isten könyörülj ! Szivemben égtek e szavak: Gyilkos, átok reád! Talán majd holnap reggel kifolyó vérem elfogja oltani e kinzó lángbetüket: Gyilkos, átok reád! Wbhlmuth József. 52