Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-11-20

XIX. évfolyam Megjelenik in i ii <í e n v a í>á r a a p. Í>vx Közérdekű sürgős közlésekre konmkinl r c n t{ k i v üli s /. á s;i O k is adatnak ki. Bérmontotlon levelek. csak ismert k< zektől fogadtatnak el. ~ Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kö z 1 e m «' n y e k a lap .\ v szerk. hivatalába küldendők. 47. PAPAI szam. Pápa, 1892. november 20. LAPOK Klőfizefcsi díjak. ii Egy évre (> frt - IVd évre 3 frt X^gyed évre 1 frt f>o krajezár. — Egy szám áia lü kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor tórii-irala titán 5 kr, uyilt.tórben 30 kr. A dij elére fizetendő. IJidyegdij mindig külön számi tátik. Az előfizetési dijak s hirdetések n kiaiin lihaiaiába (Kohn Mor lini | y hirlapközvct.ito iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának és tolrh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Sorsjegytársaságok. (.—a) Xem ez az első eset, hogy lapunk olvasóit figyelmeztetjük azon pénz­vfsztt'ségre, a melynek a sorsjegytársasá­gokba való belépés által kitéve vannak, de ugy látszik, nem időszerűtlen a dolgot újból kissé szellőztetni, meri csak a- leg­utóbbi napokban is néhányan városunk­ból jelentékeny veszteséget szenvedtek ezen az uton. A sorsjegytársaságok ezélja, mint az a közölni szokott hirdetésekből is kivi­láglik, nem egyébb, mint bogy egy na­gyobb számú társaság — rendesen 50 személyből álló — néhány száz darab­bői álló sorsjegyre együttesen játszszék, illetve a nyereségen együttesen osztozzék. Ezeknek a sorsjegycsoportoknak ősz- | szeállitása és a szükséges tagoknak ösz­szetoborzása képezi egyes bankházak stb. feladatát, melyek azutáu a sorsjegyekbe fektetett tőkéjük után járó kamatokon kivül semmi haszonra nem aspirálnak (l /) Mily önzetlen felebaráti szeretet! Á társaságok három, négy, öt évre alakulnak meg, ami azt jelenti, hogy a megfelelő ideig kell fizetni a havi rész­leteket s mikor az utolsó havi részlet is be lett fizetve, akkor az illető sorsjegyek s azoknak nyereményei a társaság tulaj­donába mennek át, egyenlően osztatván föl az összeg annak tagjai között. Ha a sorsjegyek a lefolyt idő alatt nem nyertek volna, akkor természetesen csak a sorsjegyek maguk képezik a fel­osztás alapját. S ebben rejlik a bibe. A felosztás alkalmával ugyanis az szokott előfordulni, hogy a sorsjegyek tőzsdei értéke néhány ezer frttal kisebb, mint a társaság által befizetett összeg, s igy a társaság min­den egyes tagja a mellett, hogy \>énzét három, négy, öt évig nem kamatoztatta, hevesebbet kap vissza, mint a mennyit befizetett. Ezek igazolásául vegyünk egy eset­leg kézbe berült, a többinél semmivel sem rosszabb vagy kedvezőtlenebb prospektust­aság 50 tagból áll, havi részlet 3 frt, fizetendő 60 hónapon vagy is 5 éven át, a mikor azután a társaság feloszlik. Játszik pedig a társaság a követ­kező 115 darab sorsjegyre: lü drb 4° 0-os Tisza-szegedi-sorsjegy, 9 » «i 0 ] u-os5jjelzáloíí-KorsjeKy. 6 > 3%-os\osztrák földhitel-sorsjegy. 3 » 3° 0-osjosztr;lk hitel-sorsjegy. ii » Bécs városi-sorsjegy. 3 » 1864-iki állam-sorsjegy. 3 > ő°' 0-os 18ÜÜ. állam íötödl sorsjegy. 3 > magyar nyeremény-sorsjegy lő > magyar vörös-kereszt-sorsjegy. 15 » osztrák vörös-kereszt-sorsjegy. 15 > olasz vörös-keresst-sorsjegy. 15 > bazilika-sorsjegy. 15 » Jó-sziv-sorsjegy. Ez a 115 darab sorsjegy a társaság kizárólagos tulajdonát képezi, vagyis, ha nyer valamelyik, akkor a nyeremény a társaságé, (esetleges veszteség ellen, ha t. i. a sorsjegyet névértékén húzzák ki, biztositva van a csoport, természetesen a biztosítási összeget a társulat tagjai fizet­vén) 5 év múlva azután az összes sors­jegyek nyereményeikkel együtt a társa­ság tagjai közt osztatnak föl. Már most mibe kerül ez a 115 drb. sorsjegy a társaságnak ? Könnyű kiszámítani. 50-szer 180 forintba, vagyis Ü000 frtba, mert ennyit kell 5 év alatt az 50 tagnak befizetnie. Felosztás alá kerül pedig 5 év múlva, ha egyik sorsjegy sem nyer, a sorsjegyek tőzsdei árfolyammal számított értéke. Nézzük hát ezt a tőzsdei árfolyamot, vagyis azt az összeget, a melyet a bank­ház a sorsjegyekért tényleg kifizetett, vagy kifizetni tartozik. Yeszszük a november hó 8-iki árfolyam jegyzéseket s azt lát­juk, hogy: 10 drb tisza-szegedi-sorsjegy á 139 75 =. 1397-50 •J > é°/ 4 jelzálog-sorsjegy » 126- — 1134*— 6 > 3% osztr. f. hit.-sorsj. » 114-75 = (588-50 3 a 3% osztr. hitel-sursjegy » 193.— = 597-— 3 » Bécs városi-sorsjegy > 164-— =: -192-— 3 » 18(54. állami-sorsjegy » 180-50 =. 511-50 3 > 5' (0 18(50. állanii-sorsj. » 148-50 — 445-50 3 > magy. nyeremény-sorsj. > 14ti-50 = 439-őü 15 » magy. vör. ker. sorsj. > 11-25 =. 168-75 lü » osztr. » > » > 17-50 = 2(í2-5() 15 » olasz » » » 12-90 — 193-50 15 > bazilika-sorsjegy » li-50 = 5)7-50 15 » Jósziv-sorsjegy •> 3*— =• -íö-— Összeg: 6484-75 Azok a sorsjegyek tehát, a melye­kért a társulat 9000 frtot fizet, a bank­háznak nem kerültek többe 6484 forint 75 kriiál, s igy enuek, eltekintve attól, hogy tőkéje utáu a kamatot biztosította magának, 25lü forint tiszta nyeresége vau, vagyis ha a sorsjegyek nem nyernek, — föltéve, hogy tőzsdei árfolyamuk ily ma­gasan fog állani a föloszláskor is, — a társaság tagjai 2516 Írttal kapnak keve­sebbet, miut a mennyi!: V'lizettek, a mi­b -1 egyre-egyre 50 forint veszteség esik. Ezen veszteséghez járulnak még a posta­költségek, a bankháznak fizetem!-' kamat s biztosítási költségek ugy, hogy a vesz­teség csekély számítással 60 forintra, a befizetett összeg %-éiv- tehető. Ez a sorsjegy-társaságok üzleti ered­ménye, mely csak azon esetben rálhatik kedvezőbbé, ha valamely sorsjegy nagyobb nyereményiiyel huzatik ki. Annak meg­gondolása azonban, hogy minden körül­mények közt l'M) frtot érő sorsjegyeket 18(1 fiiért vesz meg, azt hisszük, vissza fog tartani ezentúl — annyi keserves tapasztalat után — néhány könnyű szer­rel meggazdagodni vágyót a sorsjegytár­saságokba való belépéstől. Ha már valaki sorsjegy nélkül nem remél zöldágra jut­hatni, vegyen maga, vagy vegyen ismerő­seivel együtt, de ne fizessen 3 forint érő­ért ö forintot, mert igy soha meg nem gazdagszik. A jelzáloghitel mobilizálása. A jelzáloghitel szerepe, melyet az a múltban hitelrendszerünk keretében be­töltött, uem lesz kisebb a jövőben sein, sőt jelentősége a kamat 1 :'1) állandóan ala­csony fokon maradása esetében előrelát­hatólag még emelkedni Ing. Ezt két okból •leb«'t következtetni, melyek elseje az, hogy minél olcsóbbá válik a jelzáloghitel, an­nál keresettebbé és alkalmasabbá tétetik az ugy a beruházások, valamint a mező­gazdaság fejlesztése ozéljaira, a másik ok pedig abban kulniiuál, hogy minél ala­csonyabb a kamat, vagyis minél kisebb a töke hozama, a tőketulajdonosok annál kevésbé lesznek hajlandók pénzüket nem minden tekiutetben megfelelő biztosítók mellett elhelyezni és sokkal inkább ke­resni fogják az alkalmat, hogy jelzálog utján teljes biztosítékra tegyenek szert, vagyis ha már elhelyezett tőkéik keveset hajtanak, legalább a töke, a koezkázat el­len lehetőleg megóva legyen. Másfelől azonban épp a most felem­lített körülmények szükségessé fogják tenni azt is, hogy mindama nehézkessé­gek, -melyek a jelzálogjog megnyerése, valamint a jelzálogjogilag biztosított kö­vetelések tovább adása tekintetében még fötiáilanak, lehetőleg elenyésztetvén, jelzálogra kihelyezett tőkék ne vonassa­nak el hosszú időre a közforgalom kö­réből, hanem azok, miut egyéb könnyen mozgósítható értékek az üzleti tevékeny­ség körébe mindenkor bevonhatók és e czélra felhasználhatók legyenek. Ma ugyan is a jelzáloggal biztosított tőkének az el­ért joggal együtt továbbadása, átruházása csak az engedményesre átutalt jogoknak telekkönyvi felül kebelezése által eszkö­zölhető, azaz senki sem lehet valamely jelzálognak czesszió utján tulajdonosává, ha a ráruházott követelés alapján nyer, jelzáloghoz való jogát telekkönyvileg uem érvényesítteti. E körülmény az okozója annak, hogy a pénzintézetek azon eljá­rása, mely szerint tökóik jelentékeny ré­szét jelzáloghitelbe fektették, rosszaltatik és viszont ez az oka annak, hogy a ma­gántőkepénzesek szivesebben elégítik ki a váltónyargalók hiteligényeit is, hogy­sem tőkéiket jelzáloghitelbe fektetve le­kössék és ezzel önmaguk útját állják an­nak, miszerint valamely jövedelmező vál­lalat felmerülése esetében tőkéiket ebbe befektethesék. Mindkét baj el lenne há­rítva, mihelyt, az ingó és ingatlan zálog közti éles megkülönböztetés elenyészte­tése által lehetővé tétetnék a jelzáloghi­telbe fektetett töke mobilizálása, vagyis, hogy példát említsünk, ha lehetővé tétet­nék, hogy a jelzálog alapján elért összes jogok, oly formán tovább adhatók legye­nek miut például tovább adhatja bárki a közraktárba elhelyezett terményekről ki­állított warrantot, ennek átruházása, il­letve forgatása utján akár ezen termé­nyekhez való tulajdonjogát, akár az azokra nyert zálogjogot. A jelzáloghitel mobilizálásának 8 mó­dozata jogi akadályokba nem ütközhetik, mert arra nézve, ki valamely tényleg él­vezett hitel biztositékául jelzálogot kötött le, egészen mindegy, hogy annak marad-e adósa, ki a tőkét tényleg adta, vagy hogy a kölcsönkötvényben meghatározott fel­tételek épségben fen maradása mellett más­nak válik adósává. Ez most ís lehetséges, mert a jelzálogilag biztosított követelés ma is átruházható, csakhogy — ebben rejlik a nagy különbség — maga az át­ruházás kevés alakisággal megtörténhetik ugyan, de hogy az engedményes a ráru­házott jogoknak tényleges birtokosává legyen, az — mint fentebb rámutattunk — sok nehézséggel jár. Miért ne lehetne a kölcsönkötvéuyt, melyre a megnevezett jelzálogjogot a te­lekkönyvi hatóság rávezette — ezen jog­gal együtt másra akként átruházni, hogy az engedményes ne kénytelenittessék jo­gainak érvényesítése végett a telekkönyvi eljárást uji­a meg újra igénybe venni, va­gyis e jelzálogjog miért ne. lehetne épugy forgatható, mint az ingó záloghoz való jog? — Módositanclók Lnnének tehát a vonatkozó törvényes intézkedések akként, hogy a jelzáloggal biztosított követelések akár üres-, akár kitöltött forgatmány ut­ján másra átruházása esetében a forgat­mányos a telekkönyvi zálogjognak is azonnal tulajdonosává válik, anélkül,hogy tulajdoni igényeinek felülkebelezós, vagy bármely más hivatalos eljárás utján való érvényesítése szükségessé válnék. Ezen intézkedés által — az érdekelt felek minden hátránya nélkül két igen je­lentékeny eredmény volna elérhető. Egyik az, hogy a jelzáloghitel nem lenne többé a tőkék immobill kihelyezése, mert bárki, bármikor könnyű szerrel tovább adhatná, azaz értékesíthetné ily követeléseit és a pénzt más vállalatba fektethetné be. En­nek folytáu mindazok, kik jelzáloghitelhez tartanak igényt, könnyebben jutnának ily kölcsönökhöz, szóval a jelzáloghitei for­galma mai nehézkességéből kibontakozva, az üzleti igényeknek megfelelő tevékeny­séggé válnék. A másik előny, mely az emiitett mó­dozat életbeléptetése által elérhető volna az, hogy a második, sőt a harmadik helyen bekebelezett jelzálogjogok értéke emelked­nék és pedig az által, hogy az ily követelé­seknek obiigóval tovább forgatása által a biztonság teljes érvényre volna emelhető. A forgatók kötelezettségei ugyanis pótol­nák a jelzálog értékével nem eléggé fede­zett követelések biztonságát, minélfogva ily követelések megvételétől a tökepén­zesek nem riadnának vissza. Ilyformán aztán jelentékeny mérvben emelkednék a birtokososztály hitelkópesóge és félig el­adósodott birtokosok is képesek lennének ujabb kölcsönök segélyével vagyoni hely­zetüket rendezni. Ellenvetésül felhozható lenne, hogy a jelzáloghitelre vonatkozó kötvények for­gatása esetében ezekre nézve is a váltó­jogi szigor lenne megállapítandó és ennek ily széles körre kiterjesztése által a váltó, mint kivételes hiteleszköz ebbeli minősé­gét elveszítené. Ezen ellenvetésre csak TÁRGZi. Kerek rónán .... Kerek rónán vígan élem én világom; Sik pusztán az élet derült angyal-álom. Talpalatnyi föld sincs ugyan birtokomba'; Kerek róna mégis mintha enyém volna! Madarak dalolnak a merre csak járok, Köröttem mosolygva nyílnak a virágok, Szaladó ér vizét csörögve kínálja, Taaj.U ad az erdő terebélyes fája. Ha rá ís ül olykor arezomra a bánat: Vidám a verőfény, mely nyomába támad: A nap ha borúsan kél is föl az égen, Le nyugaton mégis mosolyogva rnégyen. Kebelembe tanyát soh'se üt a kétség; Biborszinben tartja váltig a reménység: Ki a hitvány férget megvédi, megóvja: Gondot visel rám is árvák pártfogója. A halál réme se gyötri derült lelkem', Sík puszta ugy se hagy, tudom, temetetlen; Bitemben megadta mind a mit kívántam; Halálomba' lenne szűkkeblű irántam? OSVÁLD KÁLMÁN. Ha eljutunk , Ha eljutunk Istenünk elébe, Bevádollak "téged hütelen, Ott, ott aztán számot adhatsz róla, Mért ölted meg az én életemi? . . . Ott, ott aztán mindent elfelejtek, Csak a boszut nem felejtem el; Ott a lelked, az a bűnös lélek, Elnyeri majd a fflit érdemeli — Csakhogy aztán, a mig én beszélek Más felé nézz, ne tekints reám! Attól telek, hogy ha rám tekintesz, Minden vétked megbocsájtanám! CtílNCÍáÁK BÉLA. Újságírók és ujságolvasók (Vége.) A földkerekség nagy eseményei a mi könnyen reagáló idegeinket rázzák meg legelőbb s hatásuk már csak meggyön­gültén ér el Önökhöz. Az emberek nyo­morúságát, testi és lelki fájdalmát, a mely szomorúsággal tölti el az Önök szivét is, mi átérezzük egész valóságában, mialatt tollúnk elpanaszolja. Sírunk a zokogók­kal, örvendezünk az örvendezőkkel s a könny is, az öröm is szivünk mélyén fa­kad egyaránt. Hanem azért, köszönjük szives kér­désüket, most még a legjobb egészségben vagyunk. Az idegeink háborognak ugyan néha-néha s mintha a szivünk is szapo­rábban lüktetne, mint a másoké, de ezt mi föl se vesszük. Szeme közé kaczagunk az orvosnak, ha komoly képet vág és elé­bünk rajzolva sötét jövendőnket, ideg­nyugasztaló pihenést ajánl. Nekünk, a kik a jelent szolgáljuk testtel, lélekkel, semmi közünk a jövendőhöz. De hogyan is pihenhetnénk! Az ese­mények versenyt nyargalnak egymással, mint valami megszilajodott ménes s ne­künk hol az egyiket, hol a- másikat kell megkapnunk a sörényénél. A világon min­den mesterség megtűri a restancziákafc, csak a mienk nem. Elevenen, "agy holtan, de végig kell írnunk a napnak egész kró­nikáját, mert a. mit holnapra hagynánk belőle, ásatag régiséggé válnék. Bizony akárhányszor fáj ós foggal firkálunk elkény­szeredett elmébségeket s émelygős frázi­sokkal dicsérünk egy-egy jubiláló nyárs­polgárt, a mikor szeretnők fölrobbantaui az egész világot! Es ez a lázas, idegromboló munka épp ugy gyönyörködtet, mint az igazi, a nemes, a magasztos művészi alkotás. Csak azok az átkozott sajtóhibák rontják el igen sokszár a gyönyörűségünket. Mert az újságírónak leghűségesebb olvasója ö maga s egy-egy kimaradt vagy betolako­dott betű, a mit más észre sem vesz, öt bologtalanná tudja tenni. Igazán azt hiszi szegény, hogy az örökkévalóságnak irta becses kritikáját, tárcza-czikkét, vagy új­donságát ós száz esztendő múlva öt tart­ják majd tudatlannak az emberek, holott a korrektort kellett volna visszaküldeni az iskolába! Az igaz, hogy néha czifrák is azok a sajtóhibák! Talán emlékeznek is reá, hogy egyik fővárosi napilajj, a melynek a czimét szerkesztőségi titokként mélyen elhallgatom, évekkel ezelőtt mily hallatlan felsógsórtóst követett el egy ostoba sajtó­hiba révén egy nagy ós ünnepelt művész­nőnk ellen. Azt akarta hirül adni, hogy: „X. asszony e héten nem lép föl", s a betüszekrénynek sokat emlegetett kobold­jai ugy összekuszálták ezt a jámbor mon­datot, hogy másnap igy került az olvasók káprázó szeme elé: „X. asszony e tehén nem lép föl." Képzelhetik önök, hogy micsoda sirás ós micsoda bocsánatkérés támadt ebből! De az sem volt utolsó dolog, a mi­kor Istenben boldogult Csanády bátyánk nyilt levéllel számolt be a felegyházi vá­lasztóknak s irgalmatlanul szidta a kor­mány „veszélyes bosnyák politikájá"-t, csakhogy a kárhoztatásból dicséret lett, mert „veszélyes" helyett „eszélyes"-sé sze­lídítették a kormány bosnyák politikáját azok a pajkos kis ördögök. Akár hiszik Önök, akár nem. a vén szittyát ez a sajtó­hiba buktatta meg Félegyházán. De csak nem rég is egy kiváló kritikusunk meg­akarta dicsérni egy fiatal poéta ünnepi ódáját s az „óda" helyett „irká"-t szedtek a czikkébe. Éppen csak a „firka" hiány­zott még, hogy az ón kedves barátom, Szávay Gyula, az a fiatal poéta, elkese­redésében földhöz vágja tiszta pengésü lantját! De ezek mind csak ártatlan incsel­kedései a sajtóhibák ördögének. Néha ugy fölforgat egy-egy czikket, vagy verset, hogy a tulajdon édes szülője sem ismer reá. Ap-ai Adolf, a kit Önök Porzó néven tisztelnek, uem is ereszti addig napvilágra egyetlen sorát sem, a mig a saját gondos tollával ki nem irtotta belőle a sajtó­hibákat s Vajda János, a magyar versírás élő nagymestere el se tud aludni, ha a nyomtató gép elöl el nem kapja első pél­dányát annak.az újságnak, a mely tőle verset vagy prózát közöl. S a milyen ener­gikus és hirtelen haragú ember, szóthányná egy kifelejtett vessző miatt az egész masi­nát, há hamarjában meg nem állítanák! Csak egy újságírót tudok: Kaas Ivor bárót, a kitűnő publiczistát, a ki soha, vagy csak nagy ritkán olvassa el a saját czikkeit. Azt szokta mondani, hogy ő kor­mánypárti czikkeket olvas, ha mindenáron boszankodni akar. Ámde nem minden hiba szárad a kor­rektor vagy a szedő lelkén! Ha látnák Önök azokat a kézírásokat, a melyek egyik­másik jeles toll alól k'kerüluek, el se hin­nék, hogy akad a világon ember, a ki el tud rajtuk igazodni. A fiatal generáczió oroszlánjai közt legfurcsább irásu ember Sipulusz, a ki Rákosi Viktor név alatt fizeti az adóját. A papiros alsó szélén kezdi a sort s a felső sarkán végezi. Az­tán olyan betűket vet, hogy mindegyiket háromféleképpen lehet olvasni. Es ezen az örökké kaczagó kedves íiun csakugyan megesett egyszer, hogy egy véletlenül ko­molynak szánt tárczájából halálra nevet­tető bohóság lett a szedők keze alatt, a kik minden szavát másképp olvasták, mint a hogy ö irta. Nem tudták elhinni, hogy Sipulusz ez egyszer komolyan akart szólani az ö elkényeztetett publikumához! A publikum! Már sokat is beszéltem az újságírókról, pedig még az újságolva­sókról is szeretnék egyet-mást mondani. De hiszen azokat Önök jobban ismerik nálunknál! Mi csak elvétve találkozunk velük s nem leshetjük meg őket, a mikor szidnak vagy dicsérnek bennünket. Leg­fölebb egy-egy levelüket látjuk, a mely mindig csak kérdez vagy panaszkodik. Csodálatos, hogy mi mindenre nem kíváncsiak a mi nyájas olvasóink! Az egyik az árvamegyei inség legkeservesebb napjaiban azt kérdezi tőlünk, hogy hány fogásból állott Lucullus lakomája, a má­sodik azt kívánja, hogy irjuk meg neki levelező lapon a franczia irodalom törté­netét, a harmadik azért fakgat bennünket, hogy ajánljunk neki'valami jó orvosságot az álmatlanság ellen, mert már a Hahn­Hahn Ida regényei sem fognak rajta, a negyedik (vagy jobban mondva a i,izfe*zre­dikj föltalálta a kormányozható légh-ajó't

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom