Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-10-30

m i ii il i' ii v a Má r u a p. > >~... Közérdekű sürgős közlésekre korimkiut rendkívüli számok is adatuak ki. Bérmentetlen levelek, • csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap , <j\ ^ szerk. hivatalába küldendők. ^ PAPAI Előfizetési díjak. % Egy évre 6 írt • - Eél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai lrírlapközvetitő iroda) küldendők, ^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztó! közlönye. 1 Felhívás a hazai közönséghez' Baross Gábor emléksjrobrára leendő adakozásra. Ércz-szobrot annak, a ki életében is érez volt! Mintája az igaz férfinak, a hazafi­nak, a kormányférfinak. Kinek alkotásaithirdeti a vas és arany. A ki Magyarországot önmagához kö­zel hozta. A ki a honi ipart és kereskedelmet saját piedestáljára állította. A ki vaskaput tört Dunánknak, arany kapnt épített Fium ónknak. Baross Gábor szobra legyen az utó­kor előtt látható jelvénye a munka meg­dicsöitésének. A nép filléreiből gyűljön össze az éraztömeg, mely szobrát alkotni fogja. A hatalmas alak, ki éltében, mint Atlasz, hordozta vállán hazáját, hordozza azt ez ércz-szobor alakjában is az idők végtelenjéig! E felhívással fordulunk a nemzet­hez, Baross Gábor emlékének méltó meg­örökithetése végett. A nemzethez, mely életében annyi ragaszkodással viseltetett iránta, halálá­ban mélyen gyászolta, hogy állithassuk fel lehetőleg mielőbb a fő- és székváros keleti vaspályaháza előtti diszes téren azon férfiú ércz-szobrát, kinek nagy al­kotásai között legnagyobb mégis csak a hazai kózlekedésügy ujjáteremtése vala. A szoborra szánt adományok, a győri kereskedelmi és iparkamarához külden­dők, mely kezelésüket magára vállalni szives volt. Budapest, 1892. október hó 15-én. Vaszary Kolos Magyarország herczegprirnása, mint a Baross-szobor bizottság védnöke. Báró Podmaniczky Frigyes a szobor-bizottság elnöke. Brázay Kálmán a szobor-bizottság alelnöke. Wahrmann Mór a. szobor-bizottság alelnöke. J. Virág Béla a szobor-bizottság jegyzője. Szterényi József a szobor-bizottság-jegyzője. Tordai Kádár Kálmán a szobor-bizottság jegyzője. Egy magyar iparos Bécsben. Mult hóban a kíváncsiság engem is Bécsbe vezetett, megnézendő a zene- és színház kiállítást. Bajos tehát ily óriási anyagról kriti­kát írni, avagy csak móltánylólag is szó­lani. Ez nem is szándékom. En mást ke­restem ; nekem minden porszemecske, me­lyen hazám s fiainak egy-egy kilövellő fényét pillantom meg, még parányiságá­ban is drágább s kedvesebb, akár mily más, idegen ós nagyobb alkotásnál. Ilyen magyar kiállítást kerestem ón s mégis találtam Néhr Sándor kirakatá­ban. Megvallom, szivem jó nagyot dob­bant örömében a gyönyörű müvek láttára, melyek a maguk nemében unikumok és utolórhetlenek, a mennyiben az illető vesz­prómmegyei földink, még senki által nem­csak tul nem szárnyaltatott, de még meg sem közelittetett. De szóljanak a té­nyek. Mindenek előtt ö csinálta 10 évvel ezelőtt a bécsi uj városházát s megerősí­tette az óriási vaslovagot, melylyel hirét örökre megalapitá. — A kiállítási tárgyak közül nagy feltűnést kelt egy kovácsolt vaslépcsö-rácsozat; egy óriási oroszlán Bulgária czimeróvel, mely dúsan tüzara­nyozva van. Ilyen lópcsö-rácsozatot készí­tett tavaly Nehr ur, Nándor bolgár feje­delem ő fenségének is, Szandrovába, a Feketetenger félszigeti palotájába, Várna mellett. Látható itt egy nagyszerű pán­czólos lovag, mely II. Lajos magyar ki­rályt ábrázolja. Továbbá különféle sisakok, vértek, pajzsok stb. századokról-századokra a legnagyobb történeti hűséggel, e tekin­tetben kiváló műtörténész lóvén. Az idén is a bulgáriai fejedelemnek egy gálakocsit csinált kovácsolt vasból, melynek tetején, közepén, jobbról ós bal­ról korona van, a négy sarkán pedig ugyan­annyi oroszlán áll, mint — pajzstartó. E műnek miniatureja csókolni való. A feje­delem a legnagyobb dicséret és elismerés­sel vette át a kocsit, ezen járván rende­sen Szófiába. Nehr urnák kiállítási szek­rényénél legtöbben állapodtak meg, maga Ö Felsége is gyönyörrel nézte a histori­kus vasembereket, legmagasabb elismeré­sét fejezvén ki e szavakkal: „Önnek min­dig ilyen szép kiállítása van!" Nevezetes még Sándor czár szobra és Ranzov Henrik, dániai'tábornoké 1599­böl. Egy bronzból készült mosdószekrény, tetején szinte bronzlovaggal (2000 frt) s egy bronz-óra, szinte 2000 frt értékű stb. Ezeken kivül tömérdek gyűjtött s önkó­szitette mütárgygyal rendelkezik, melyek a legmagasabb igényeken is túltesznek. TÁRCZA. Uti napló. Irta: GIZELLA. Erdély. >Ki áll amott a szirt tetőn, Hunyad magas falánál.* (Gzuczor.) Újra a bérezés hazába, — ott a Király­hágón tul, — vettük utunkat. Velünk tar­tott, rendes uti társainkon kivül, az itteni káptalan egyik kiváló tudós tagja, ki ifjú­kori barátjának, a petrozsóni föesperesnek látogatására kapott kedvet velünk utazni. Június 30-án este a központi pálya­házban, rózsákkal kedveskedve vártak bu­dapesti barátaink, hogy még egy „Isten hozzád"-ot mondjanak. — Roppant sok Utas zsongott mindenhol, szinte megzava­rodik az ember, annyi vonat jön, megy, — végre „Arad felé" s reánk is került a sor. — Társaink „"Wagon Lits" hálócou­péba mentek, magunk pedig meglehetős zsúfolt helyet kaptunk. — Ez a zóna előnytelensége, hogy a H-od osztályok is többnyire annyira elvannak foglalva, nem Valami ékes közönség által, hogy az embernek önkénytelenül eszébe jut az osztrák pálya, hol a ffl-ad osztályokon is intelligens utasok vannak és a konduk­torok annyira figyelmesek, hogy a nép­osztálybfclieket egészen külön helyezik ól. Az éj mélyébe robogott vonatunk, néha szikrák rebbentek, mint tüz-esillagok ft sötétbe, körülöttem már mind álomba voltak, — az egyforma zakatolás végre az ón fáradt szempilláimra is hatott. — Hajnalodott, — nem valami kellemes érzés az, midőn uton ébredezünk s fáradt tag­jainkat nem frissíthetjük, mint otthonunk­ban, hanem csak ugy félig meddig végez­tünk kis toilettet. Aradnál kiszállottak az alkalmatlan utasok s mi zavartalanul lehettünk ezután. Szép a vidék itt folyton, — a gyo­roki pompás szőlők, ugy látszik még fillo­xera mentesek. Radna-Lippa, — hires bú­csújáró hely, — két-tornyu nagy teploma ós kolostora igen szép helyet foglalnak. — Távolabb hegy-csucson a süveg-alaku Solymos-vár romja, — a pompás Maros­völgye, tutajosok, nagy fausztatásokkal. — Oldal bevágásnál egész dunajeczi kép, oly festői kanyargással fodroz a Maros, mérsékelt hegyláncz, kitűnő termő föld­del, — Állomásokon hárs ós egyéb fák virág díszben, dolgozó oláhok, a vászon fehérneműn kivül, tarka, dúsan hímzett bőr ujatlanban s szalma-kalappal. — Sobor­sinnál, Nádasdy gr. kastélya, nagy park­kal. — Zámnál már a határszélre jutot­tunk. Távolról az erdélyi hegyláncz tűnik fel, — itt-ott kastélyok, az erdélyi nemes­ség fészkei. — Déva vár-romja, gyönyörű üde zöld kerek hegy-csucson, rendes utak vezetnek fel. Szép városka terül el alatta s a Maros csillog körülötte. Folyton igen érdekes ós változatos a vidék. — Piskibe értünk, itt az állomáson reggeliztünk, mig megérkezett a kis szárny-vonat, melyen Vajda-Hunyadra mentünk. Több oláh .falut láttunk, erkélyes, tornyos templomokkal, oláh asszonyokat, turbánosan bekötve fe­A chicagói kiállításra is erősen ké­szül s ott is ki akar tenni a magyar név becsületéért. íme egy önerejéből felver­gödött s a legmagasabb helyeken is ki­tüntetéssel — 10 darab kitüntetési arany­éremmel bír — fogadott magyar iparos, ki ezenkívül Philippopolisban is, minfc ki­állító, kiváló feltűnést keltett. Lelkünkből ajánljuk öt a földi javakkal megáldott magyar hazafiak figyelmébe. Lukácsok János. Látogatás aszent-gáli cseppkő­barlangban.. Vidékünk nevezetességei egy ujab­bal s mondhatni a legnevezetesebbel sza­porodtak, az ujonan felfedezett szent-gáli cseppkő-barlanggal. Ennek elhíresztelt nagyszerűsége által vonzatva, elhatároz­tuk, hogy legközelebb meglátogatjuk a csakhamar nagy hirre vergődött barlangot. Tudva azt, hogy köznapon a barlang kör­nyékén folyó munkálatok által a bemenet veszélyes, vasárnap indultunk el. Délután 4 órakor érkeztünk Szent-Grálra, a barlang bejáratához, illetőleg a mészégető telep­hez, melynek megtekintése után mentünk el a barlang bejáratához, kellő számú lám­pákkal felfegyverkezve. A barlang nyilasa a Bakony hegység tövében, egy meredek sziklafalban fekszik. Tulajdonképen nem is bejárat ez, hanem egy körülbelül 50 czentiméter átmérőjű lyuk. Miután a vezető leszállt a barlangba, s a lámpákat, mécseket meggyújtotta, utána mentünk, illetőleg csúsztunk mi is. A barlang nyilasa egy körülbelül 1V„ mé­ter hosszú és 80 czentiméter magas girbe­görbe csatornába vezet s csak ennek elha­gyása után érkeztünk be a tulajdonkópeni barlangba. A barlang, a lámpák által megvilágítva, tündéri képet nyújtott. A lezuhanással fenyegető óriási kőtöm­bök, a lámpák fényében csillogó csepp­kövek, a különböző alakú kövekről gyé­mántként lecsepegő viz, a földön vásári rendetlenségben heverő kisebb-nagyobb kövek valóban meglepő képet nyújtanak­Ez az első üreg. Itt mindjárt sze­münkbe ötlik egy, a tetőzetről lenyúló csillár alakú nyúlvány, mely a hatást azzal is nagyobbítja, hogy egész felszíne már­vány sima csillogó réteggel van bevonva. Oldalt számos mellóküreg ágazik el, me­lyeknek végét tőrmelók kőzet, vagy sima sziklafal zárja el. Ezek mind cseppkövei vannak bevonva s általában a barlang ezen részében legnagyobb a cseppkő képződós és még most is tart s ha csend áll be, lehet a lehulló cseppek zaját hallani. Ezután egy szűkebb alagút vezet a legnagyobb terembe. Ez méltán nevezhető teremnek, mert van 15 méter magas és rendkívül nagy. A tetejéről lelógó s az oldalt álló kőtömbök a szinházra emlékez­tetnek ^ hogy az illúzió teljes legyen, hátsó részéből egy szük alagút vezet el, ennek végét pedig hatalmas kőtömb zárja el. E nagy terem padozatát óriási tömbök fedik s a legkülönbözőbb alakú képződ­ményekkel van telve. Itt találtak egy hosszú gömbölyű rudat, továbbá egy négy­szögletes kőtömböt, melynek teteje rózsák­kal van behintve, továbbá egy szép csepp­kőben még szebb kristályokat. Találtunk itt egy óriási kalapot, persze köböl, melyre a vezetöj álmélkodva jegyezte meg: „das ist Teufels Hut." E nagy teremben végző­dik a barlang, de a folytonos légáramlat bizonyítja, hogy a barlangnak még foly­tatása és más kijárata is van, mely nél­kül a barlangban lévő, nagyszerű levegő nem is képzelhető. Maga a barlang óriási aránya mutatja, hogy itt még egy, gaz­dagabb folytatással kell bírnia a bányának. A barlang végéről visszatérve, ásvá­nyokat és kőzeteket keresve haladtunk kifelé s mire a különféle mellék- és fő­barlangok labyrintjóből kijöttünk, a hold már szépen sütött be a barlang szük nyilasán. Az állatok rossz szokásairól. A kik a házi állatok tenyésztésével és tartásával foglalkoznak, azok igen gyak ­ran észlelnek s saját kárukra tapasztalnak állataiknál olyan hibákat, rossz szokáso­kat, a melyek keletkezésére nézve ök soha sem önmagukat fogják okozni, hanem azokat az állatban vagy átörök­lött, vagy saját rosszra való hajlamának kifolyásakópen fogják tekinteni. Ha azon­ban okszerű, gondos és kiváló türelem­mel párosult ápolást tartják szem előtt, ugy házi állataik értékét sokszor nagy fokban csökkentő rossz tulajdonok, go­nosz szokások fellépését ki fogják kerül­hetni. Igaz ugyan, hogy a szülőkben már meggyökerezett rossz tulajdonokra való hajlam az utódban is megvan, de ilyen esetben könnyebben elejét lehet ezeknek venni a gondos ápolás, mint a durva bánásmód által. Ha azonban az utódban veleszületett hajlamot nem tételezhetünk fel, akkor is csak a nevelés mikéntisége fogja megmutatni azt, hogy az utódban egyenlő mórtékben lappangó jó és rossz tulajdonoki közül melyik fog túlsúlyra emelkedni, j Nem akarok ezúttal a fiatal állatok nevelésére kiterjeszkedni, hanem házi állatainknál gyakrabban észlelt rossz szokásokat és némi utasításokat akarok alább felemlíteni, a melyekkel rajtok többé-kevésbé segíthetünk. A lovak rossz szokásai közül meg­említhetők első sorban a hátsó lábakkal való rúgás és első lábakkal való kivágás. Ezen rossz szokásuk nemcsak a velük bánó emberre, hanem állattársaikra nézve is sokszor veszélyes. Hány esetet tudunk ugj'anis, hogy a lónak egy rúgása által a kocsis szörnyet halt; vagy ismerünk olyan eseteket, midőn a ló mellette álló társát ugy megrúgja, hogy szárcsont, vagy ezombcsont tökéletes törése miatt teljesen használhatatlanná válván, kiir­tandó. Ez tehát oly rossz szokás, a rnely nem játókból, hanem rosszakaratból tör­ténik. Nem elég tehát ilyen lónál óva­tosnak lenni, hanem igyekeznünk kell azt ha lehet leszoktatni, nem pedig a lo­von egyszerűen túladni, hogy a másik gazdája, a ló ezen tulajdonát nem ismer­vén, áldozatul essék az eladó lelkiismeretlen fogásának. A leszoktatásra nézve több módot ismerünk. A legegyszerűbb az. ha az állás oszlopai közé egy, szalmával jól kitömött zsákot kötünk ugy, hogy a ló ezt rúgván ingaszerü mozgásba jő és a ló farát megüti, minél erősebb a rúgás, annál erősebb természetesen a farra való ütés is; erre persze figyelmessé lesz a ló és az erős ütéseket kikerülendő, a rúgá­sok is ritkábbak lesznek, úgyannyira, hogy idővel egészen leszokik. Hathatósabb, de drastikusabb mód a Keller gróf módszere. Ez ugyanis abban áll, hogy a ló fejére kapiczán teendő, a két hátsó csüdre csüdszij és ezekre egy­egy kötél erősíttetik ; a kötelék végei a ló hevederének felső karikáin keresztül a kapiczán karikáihoz köttetnek meg. A ló rúgásakor tehát önmaga okoz magának fájdalmat, a mit, gyakori rúgás miatt gyakrabban szenvedvén, lassanként leszo­kik a rúgásról. A kötelek persze nem al­kalmazandók feszesen, nehogy rúgáskor a kapiczán tulerős ütése által esetleg az orrcsontok törése álljon be. Az első lábakkal való kivágás kevés elővigyázattal kikerülhető ugyan, de le­szoktatása, ha megrögzött, igen nehéz. Alkalmazhatunk bókot a két első lábra, vagy pedig hevederéhez kötünk egy-egy szijat, a melyeknek másik végét a felkar­hoz alkalmazzuk oly feszesen, hogy a ki­vágáshoz ne emelhesse lábait. Mindkét neme a rúgásnak csakis gondatlan, rosz bánásmódnak köszönhető, a melyben az illető lovakat csikó korukban részesitik. Sokszor láttam ugyanis, hogy a kis csikókat állásban, vagy az udvar­jük, kaftánszerü hosszú kabátban, vagy egy darab pokrócz rájuk akasztva. Fér­fiak mind borotválva, csak bajuszt visel­nek. — Megérkeztünk, — az állomáson csak két bérkocsi, melyeket mások már elfoglaltak, s mi csak porukat nézhettük. A kocsisok bár visszatéréssel biztattak, de nem sok idővel rendelkezhettünk, igy gya­log indultunk a városka felé. — Országút mentén, egész halmaz zöldes, kékes kőzet hever, mit a bányából hordanak ide. A kis városka 2300, nagyobbrészt oláh lakossal, igen csinos, barátságos ház­sorai a hegy felé emelkednek, a Cserna folydogál keresztül, mely fölött több hid vezet. Egyszerre, mint varázs ütésre, elő­tűnik hazánk legszebb középkori műem­léke, a hires Vajda-Hunyadi lovag-vár! Szemünket nem tudjuk levenni, oly bűvös kép az egykori királyi lak, az ő kiszökellö erkélyeivel, góth stylü építkezésével, re­mek tornyaival, melyek egyike merészen az ég felé tör, csúcsán vas-pánczélos lovag büszkélkedve kaczérkodik a fellegekkel, avagy ragyog a napfényben. Hazánk aranykorának ez egyetlen elég jól megtartott műemléke, nem jcsak a történelem búvárt vagy régészt órdjekli, hanem az egész magyar nemzetet, j Bár nem magas mész-szikla hegy­oldalra van ópitve, mégis igen kiemelke­dik, (noha impozánsabb lenne az ellen­kező) de igy is annyi festői szépséggel bir, hogy alig várjuk, miszerint közelebb­ről szemlélhessük. Széles, hosszú, magas kőoszlopokra épített vonó hidon, a Zalasd és Csorna folyók össze folyása felett megyünk a vár­kapuhoz ésl belépünk a 40 méter hosszú és 24 méter szóles várudvarba, melynek kövezetét a természetes szikla képezi. — Szinte lehangol a csend, mely itt honol, hol egykor királyi családok tölték fény­ben napjaikat. — Az élő virágokkal s folyondárral felfuttatott kis lépcsőzet sej­teti, hogy itt a vár-őr lakosztálya, kit fel­keresve, készséggel szedi kulcsait s érde­kesen kalauzol. Ha az ember egy történelmi neveze­tességű helyre ér, melynek nagy múltja van, — szinte elfogulttá lesz, — kevés­nek, kicsinynek érzi a jelent, bizonyos szomorúság vesz erőt rajtunk, mert lát­juk, hogy minden, minden mulandó. Erős szikla-falak, fény, pompa, fejedelmek, nem daczolhatnak az idő, lót és nem lét ellen! Hunyady János 1442-ben mint buzgó keresztény, a templommal kezdé építeni a várat. >Mészkö-s2 iklának tetejére tette, Talpkövém bátor herosi kezekkel, Azt akarván, hogy neve bennem éljen stb. (1823-ból.) Hunyady János !< A Zalaüd feletti góth stylü főépület, a vár-palota, bástya falakkal, tornyokkal, lovag termével, melyben az egyik oszlo­pon az eredeti latin felirat is ezt bizo­nyítja, csak utóbb készült. 1 Corvin Mátyás király 1480-ban atyja ópitményót a íidfőnél a renaissance kereszt­szárny nyal toldotta meg. — 1613-ban Beth­len Gfábor erdélyi fejedelem, a művészet­nek buzgó pártfogója^ sok szép ópitmény­nyel gazdagította, külföldről hozatva ipa­rosokat. - Zólyomi Dávid négyszögre egé­szítette és igy tovább; a Tökölyek is bír­ták, kik mind építettek, toldottak a vár­hoz, azért is nem egyöntetű stylü. 1724-ben a kincstárra szállott ós a tiszti lakká degradált kastély pusztulás­nak indult. 1817-ben dicső emlékezetű I-sö Ferencz koronás fejedelmünk felséges hit­vesével Erdélyt beutazván, Vajda-Hunya­don három napot töltvén, a várnak mind történelmi, mind művészeti jellege által meghatva, 30,000 pengő forintot szánt a vár javítására, mely összegből azon idő­ben többet lehetett végezni, minfc mai náp 130,000 írtból. — E kegyeletes látogatást arany betűs márvány tábla hirdeti. — 1854-ben ápril 13-án éjjel az ide helyezet, Bezirkerek gondatlansága miatt, ismét a lángok martaléka lett s most már hatod­szor indult pusztulásnak, ostrom, villámt lángok, idő s avatatlan kezek által sújtva. >S igy kiégve Hunyad éke, Vad viharok durva fészke, Ablakok korhadt öblében Kémek laknak, S ég és felhő néz a mélybe, A fedetlen bús üregbe.* Soká állott szomorúan, elhagyatva, füstös, gyászos falaival a vár, mignem Schmidt bécsi müépitész-tanár ós Arányi Lajos budapesti egyetemi-tanár (Akadé­miai levelező tag, ki a régészet terén is jelesen működött) fáradozott legjobban Vajda-Hunyad várának restaurálása érde­kében, melyről nagyobb müvet is irt 1867-ben. — Ott időzve, szenvedélylyel tanulmányozta, fáradhatlanul utána járt, mig a renoválási munkálatok kezdemó*

Next

/
Oldalképek
Tartalom