Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-10-02

szam. 40. $5. Megjelenik 3& ff "TS^. rainjlen vasárnap. Bl^^ ^

m ^^^^ áPk — ^H^F WM^f fl^H 1B fl slu IH^B^^B HÍ Előfizetési díjak. ft r

g@%gy éyre 6 frt - Fél évre 3 frt egyed évre 1 frt 50 krajezár. — A lapnak szánt közlemények a lap ^ 3íerk. hivatalába küldendők. ^ yHirdetések Egybasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai 2^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, ( Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Járványkórház. A képv. testület legközelebbi közgyűlésében meghízta a tanácsot, hogy haladéktalanul vegye foganatba egy .állandó jellegű járványkórház építését, lehetőleg az alsó-városi temető-földön, és hogy az időnyerés czéljából favázra (Bigelmann) épüljön. A tanács behatólag foglalkozott a dologgal ós 4 vállalkozó tervei, illetőleg ajánlatai közül Besenbach Károlyét fogadta el, a kivel a szerződés megköttetvén, az épités tényleg meg is kezdetett, köteles levén a vállalkozó a kórházat 30 munka nap alatt ^készíteni. Azonban nem volt lehető az, hogy a kórház a temetőbe építtessék, s célszerűségi okokból el kelie térni a idiázra való építkezéstől is. A temetőhea a tanács azért nem tartotta helyesnek az építkezést, mert az a temető nagyi ibbitására tagosztályilag kihagyott ugy s^m túlnagy terület, a melyből esetleg az izr. temető is kiadandó lesz, s az igy megkevesbedő területen még egy kórház telepet is, — a melynek pedig fejlődése .szükséges és kívánatos, létesíteni annyi volna, miut ezen területet a temető czóljaira alkalmatlanná tenni. Ezenkívül a közönségben bizonyos természetes idegenkedést fogott volna szülui (a mint már lehetett is hallani) az, hogy családtagjaikat mintegy >élve a temetőbe« vigyék, de sőt az esetleg a betegekre is káros hatású lett volna. Ugyanezért a kórházat az Urdombján levő homoktelepre fogják építeni, mely terület a városé magáé, kivül esik a forgalmon és a városon, oldalon fekszik, száraz homokos föld, a hol ivóviz is alaposan remélhető, s általában nem csak arra alkalmas, hogy ezen állandó és mindennemű járványos betegségeknél használható 30 ágyas kórház ott legyen elhelyezve, de arra is, hogy ott idővel, ha a városnak módjában lesz, s a létező alapok és intézetek felhasználhatók lesznek, oda egy pavilion rendszerű közkórház létesíttessék. Egyelőre is nagy áldás lesz e kórház akárhány oly szegény betegnek, a kinek otthon nincs kellő ápolása, vagy épen otthona sincs. Támogatja különben a tanács elhatározását a helyet illetőleg az a tekintet is, hogy nyáron, midőn a járványok rendszerint uralkodnak, déliszelek járnak, a melyek ártó hatása a temető területen való építkezés esetében a város lakosságára nézve alig maradt volna' el, mig a mostani helyen épülő kórháznál ettől nem kell tartani. A faváz helyett a téglaépület — a miut halljuk — azért lett elfogadva, mert az előbbi a mellett, hogy nem állandó jellegű ós hamarabb romladozó, a magas épületfaárak mellett nem csak nem olcsóbb téglaépületnél, hanem valamivel még drágább. Igen helyeseljük a közegészségügyi bizottságnak az épületre nézve tett azon javaslatait, hogy a kórtermek magassága a tervezettnél még két lábnyival több legyen, valamint hogy a kórtermek, konyhák, s általában az egész épület deszkapadló helyett beton (cement) padozattal látassák el, a mely mindig tisztántartható, és végül, hogy a kórház-telepen mindenekelőtt ivóvízről kell gondoskodni. Nem is kételkedünk, hogy mind ezen szakszerű pótlások az építkezésnél a tanács által érvényesíttetni fognak. A vidéki városok fejlődése *). A magyar kormány vidéki városaink fejlesztésére legtöbb intézményének deczentrálizálásával az irányt kijelölte s az alapot megjelölte. A városokon van már a sor a fejlődés eszközeit megtalálni és felhasználni, A fejlődést elősegítő intézmények létesítése érdekében azonban fájdalom, önálló kezdeményezést vajmi ritkán lehet tapasztalni s kötelességeit városaink legtöbbje e tekintetben rendszerint tévesen fogja fel. A városok fejlődésének alapja a rendezett egészségügy. Már pedig ez az alap a legtöbb helyen hiányzik. Hiányzik a legtöbb városban a csatornázás, szintúgy nincs ivóviz. Az előbbi létesítésére az az ellenvetés, hogy a városok nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy a nagyköltségü és improduktív befektetést ez idő szerint létesíthetnék. Igaz, hogy vidéki városaink háztartásukat 40—70°l

0 pótadóval tarthatják fenn, de a valódi helyzet a lakosságra nézve az, hogy ennyi pótadót kénytelenek fizetni s hozzá még egészségtelen *) Egyik fővárosi lapból vettük át ezen reánk is sok tekintetben találó közleményt. városban lakni. Ha tehát pótadójuk a csatornázási kölcsön törlesztési hányadnak megfelelő 3—4\-kal emelkedik, azt az ellenszolgáltatás — rendezett, jó egészségügy — fejében sziwsen elviselik. A csatornázás halasztása különben sem más, mint ezen kötelesség elodázása s mentül később foganatositta dk, annál tovább viseli a város a kölcsöntörlesztés terheit. A vízvezeték létesítése jövedelmező vállalat. Azon városokban, ahol létesítették, 5—6'°/

0 hasznot hoz. Akár részvénytársaság, akár városi kölcsön utján biztos bázison foghatnak megépítésébe.. Korántsem volna azonban helyes gazdálkodási politika minden terhet községi pótadó utján fedezni. A városi adminisztráció éléu állóknak kutatniok kell a direkt és indirekt jövedelmet hajtó befektetéseket, az előbbi segélyével a teherviselést csökkenteni, az indirekt jövedelmező létesítmények által pedig a polgárságnak a községi adó megfizetésére módot nyújtani. A jövedelmek fokozása tekintetében a városok jó része téves uton halad. Ama városokat értjük itt, amelyek a behozatali illeték és kövezetvámdíjak emelésével kívánják bevételeiket fokozni. Elérik ugyan az első 1—2 évben ebbeli czéljukat, de a vidéki közönség igyekszik uj, olcsó piaezot keresni, mert a 22—34 krajezáros díjak a behozott áruk hasznát aránytalanul csökkentik. Hasonló okszerűtlen eljárás észlelhető a helypénzt illetőleg, s ha ezekhez még a mázsáltatás zsákonkinti (túlmagas) 2 krajezáros dijait számítjuk, kétségtelen, hogy az ekként megterhelt piaezok forgalmának csökkenése okvetlenül be fog következni. A kocsin való szállítás ugyanis nem kerülhet többe — t. i. észszerű gazdálkodási politika mellett — mint a vasúti szállítás, a piaezok olcsóságát pedig épen azon város forgalmának emelése érdekében azon időre kell előkészíteni, a mikor a vasutakon a hetivásárokra való tekintetből alkotandó helyi díjszabás korszaka bekövetkezik s a mikor akadnak élelmes vállalkozók, akik a vasúton érkezett s eladásra szánt gabonát zsákonkénti 1—1 krnyi vitelbérért piaezra és magtárakhoz szállítják. E' téren tehát városaink akkor cselekesznek helyesen, ha helyi piaezukat olcsóság, kényelem ós okos piaczi rendtartás segélyével a nagy forgalomra rendezik he. Ami a produktiv befektetéseket illeti, azokra nézve többnyire a helyi viszonyok az irányadók. Azok jelölik ki, TÁRCSA. BEMÉHYTELEK *). Beszélgetünk. Nyájas szavunkban. Pölesendül egy-egy érzelem. De megvan irva csillagunkban: Reménytelen. Mint szélfuvásra lombtalanba, Szavadra lelkem úgy remeg, S kiszáll a múltba, átsuhanva Jelenemet. Ah, mint ez, oly merengő, szende Verőfény járt az ablakon, Ilyen igéző naplemente Volt nyugaton. És Ő is éppen igy mosolygott E szép, bizalmas délután. S a lelkem épp igy elborongott Egy kép után. Valami úgy intett vigyáznom, .Mert én reám a sors irigy. Ah, igy kezdődött az én gyászom, Ah, éppen igy! Hiába küld a sors utamba, Szeretni többé nem merek. A régi szenvedések hamva Ma is melegj . . . *) Mutatóul Zempléni Árpád Költeményeinek 21. kiadásából. A szabadságharczi emlékek kiállításán. Végig néztem ezt a borzalmasan fenséges kiállítást, a hol visszhangja van a multak lelkesedósének és a martyrok jajkiáltásának, a hol a rongyokra tépett dicsőség békén megfér az áruló gyalázat dicsérete mellett s a hol gyászba öltözve mereng a nemzet géniusza. Hót nagy helyiségben (egy teremmel több mint tavaly) van elhelyezve a tömérdek emlék. A falakat képek ezrei boritják. Az oszlopok mellett trofeumok állnak, fegyverek, a melyekből magasra emelkednek a vérrozsdás kaszák ós durva oláh-lándsák. Valamikor azoknak a puskáknak dörgését győzelmi kiáltás és halálhörgés követte; a kaszák pengéjét az ellenség vére föstötte pirosra s az oláh lándsa végére feltűzték Zalatnán az ártatlan magyar csecsemőt. A dicsőséges harezok és gyalázatos vórontások eszközei ezek. Most emlókgyüjtemóny, ki tudja valamikor nem-e lesz újra fegyvertár ? Ott vannak aztán az átlyuggatott honvódruhák és csákók, a melyek viselői a szabadságért halva, a nemzet boldogságáról álmodnak már a föld alatt, ott vannak a foszlányos zászlók, a melyek nyelét könnyezve csókolja meg olykor egy-egy 48-as hős aggastyán s ott van körülöttük a tömérdek arczkép, a szabadságharca félisteneinek apotheosisa. A tárlaton különben közel 300 külön kiadásban látható Kossuth arezképe, ós«szegyüjtve Európa s Amerika összes országaiból. Imposans ezek között a Karlovszky Bertalan által festett életnagyságú arczkép másolata, a mely tavaly készült s az agg Kosuthot élve ábrázolja. A kép annyira óletteljes, hogy szinte reszketni látjuk a székről lecsünggö fehér kezet. — Mint a dicsőséges múltnak szent fantomja, jelenik meg előttünk az ő fénykorának emlékei között s elborult szemein a nyugovó nap végső sugarai reszketnek. Érdekes a Kossuth arczképcsarnokban két képnek a tus vázlata. Az egyik kép a Kossuth nótának allegorikus megábrázolása. A lelkes tűztől áthatott magyar népcsoport közepén, a dal kezdetének feliratával ellátott zászlót egy ifjú magasra emeli; körülötte a harezbainduló nép, a mint szeretteitől is lelkesítve, búcsúzik — mig a távolban egy kovács műhelynek tűz világos kohója előtt kaszákat vernek fegyverré. A másik kép azt a leírhatatlan jelenetet állítja elénk, amint Kossuth Czeglód piaczán szónokol. Ezt a képet lehetetlen szívdobogás nélkül nézni. Kossuth a piacz közepén, a szónoklásnak leghevesebb mozdulatával, arczán a lángoló lólek visszatükrözésóvel jelenik meg a szemlélő előtt. Körülötte az elragadtatás jeleivel hullámzó népcsoport, térdelve és kalappal integető emberek — hallani véljük Kossuthnak gyújtó szónoklatát s a kiáltást: „Mindnyájunknak el kell menni!" A mint hallottam, gróf Kreith Béla, a gyűjtemény tulajdonosa meg is festeti mindakettöt és sokszorösittatni fogja. A kiállításnak van egy megrendihogy a

1 kínálkozó létesítmények sokfélesége közül, melyek legalkalmasabbak a kivitelre, az illető városok természeti fekvése közlekedési összeköttetései s egyéb előnyei j mikép aknázhatók ki a legczélszerübben. Sajnálattal tapasztalhatjuk azonban, hogy vidéki városaink — ámbár az utóbbi időben jszórváuyosan ez irányban is észlelhetni törekvést — kevés figyelemben részesitik a katonai laktanya-ügyet. Bárminők legyenek is egy város viszonyai, azok keretében a pénzköltő lakosság megfér. Ilyen pénzköltő testület a katonaság. Tisztikar és legénység egyaránt elkölti nemcsak azt, amit a kincstártól kap, hanem amit hozzátartozói küldenek. Mentül nagyobb katonaság állandó lekötése tehát az indirekt jövedelmezőség szempontjából is fontos, hát még mennyire az a közvetlen hasznot illetőleg. Ma ugyanis a katonaságtartó városok a legnagyobb részben a katonaságra ráfizetnek. Ennek oka, hogy az illető városoknak nincs állandó laktanyájuk, s igy a katonai kincstár csak az átvonuló katonaság után járó illetéket fizeti, mig, ha állandó laktanyában (normál kaszárnyában) nyerhet a katonaság elhelyezést, a város háromszoros bért kap. Ma az ilyen városok a különbözetet a saját házi pénztárukból ráfizetik. A beszállásolási törvény alapján a katonai kincstár ezen magasabb béröszszeget az állandó laktanya átvételétől számított 25 éven át fizetni tartozik, tekintet nélkül arra, hogy van-e benne katonaság vagy nincs. A bérjövedelem elegendő arra, hogy 25 óv alatt az építési és felszerelési kölcsönt törlóssze, 25 év év múlva tehát a városok jelentékeny évi bevételi többlethez jutnak, de már ez idő alatt is élvezi a lakosság, az iparos ós kereskedő világ az évenkint forgalomba kerülő sok ezer forint hasznait. Ez előnyökkel szemben megfoghatatlan a városok tartózkodása, melyet tanúsítanak, ahelyett, hogy a könnyűszerrel megszerezhető jövedelmi forrást a maguk részére biztosítanák. Ma 37 városban 77 közöshadseregbeli zászlóalj, vagyis 19 ezred és 1 zászlóalj van ideiglenes jellegű laktanyában elhelyezve. Hátra volna még a közöshadseregbeli lovasság és a honvédség mindkét fegyvernemben; Egyformán — kevés kivétellel — ideiglenes laktanyákban vannak elhelyezve. íme, minő bő forrása a kedvező alkalomnak a városok háztartásainak rendezésére és arra, hogy az elkerülhetettően szomorú helyisége: a vértanuk szobája. Mintha kriptába lépnénk: a falak fekete posztóval vannak bevonva. A középső asztalon tizenhárom gyertya ég. Oldalt nehéz bilincsek függnek a falakról ; ott vannak azok mellett a vértanuk utolsó levelei, a miket a halált megelőző éjjelen irtak szeretteikhez. — Ott van egy rongyos szürke rabruha: abban élte át Körösi Sándor a Joseístadti nehéz fogságot; ott vannak a vértanuk reliefjei és olajfestmónyü arczképei a falakon; a megdicsőült halottak mintegy feltámadva. A vértanuk szobáj ában ott van Zala jeles szobrászunknak az aradi vértanukról készített, életnagyságú 13 szobra s a falakon láthatók a többi vértanuknak gr. Batthiány, br. Perényi, Csányi, herczeg Voroniczky, br. Mednyánszky, Lenkey, Kazinczy, Ormay, Juhbál, Murmann, br. Jeszénák, Szacsvay stb. életnagy olajfestmónyü arczkópeik. Önkénytelenül is levesszük a kalapunkat. Szinte várjuk, hogy egyszer csak megjelennek a. sápadt minorista atyák ós a sötét tekintetű hóhér. Lehetetlen ott nem fázni, lehetetlen ott nem sirni. A mint hallom, a kiállitást Budapesten állandósitani fogják. Csáky miniszter a mult országgyűlésen Thaly interpellatiójára azt felelte, hogy a gyűjteményt a museum számára átveszi. Együtt marad minden s temploma lesz a nemzetnek, a hova ereklyéket csókolni zarándokol a hazaszeretet. len improduktív építkezések törlesztésével megterhelt utánunk jövő nemzedéknek a teherviselést megkönnyítsük. Néhány évvel ezelőtt egy külföldi czég járta be a magyar városokat posztógyár felállítási szándékkal. Egy gyárat állítottak fel, tehát egy város lehetett csak a választott. Ugyanakkor egyik éb>l~ mes város tisztviselőt küldött ki azzal a megbízással, hogy fogjon egy külföldi czéget, amely náluk valamely nagy iparvállalatot létesítsen. Nem tudjuk, vájjon az előbbi városok követték-e az utóbbi példáját, kedvezményeiket felajánlották-e akár kül- akár belföldi czégeknek, vagy — ami még okosabb — a helyi érdekeltségek belevonásával alakitottak-e részvénytársaságokat'? Az ipari kedvezményekről alkotott törvény azonban nemcsak kedvezményeket biztosit a vállalatoknak, hanem megjelöli egyszersmind azokat az iparágakat, amelyek kultiválása behozatali, vagy kiviteli versenyképesség szempontjából haszonnal jár. Az uj ipartörvény nyolez évvel ezeluU őpett életbe. A jobb minőségű és olcsó iparczikkek eh. állíthatása érdekében az ipartestületeket nyers anyag beszerzési szövetkezetek, a készáruk eladása és előleg nyerhetése érdekében áruraktárak létesítésére utalta. Yajjon hány városban létesültek e szövetkezetek ós áruraktárak? Csak a felemiitettekből is kiviláglik, hogy mily széles tevékenységi kör áll az igyekvő városok rendelkezésére. •síVárosi közgyűlés. (Szept. 24.) Osváld üáyúd polgármester elnöki üdvözlése s a mult ülés j könyvének hitelesítése után Gyurátz Eerencz jelentést tesz a Martonfalvay Elekhez kiküldött bizottság eljárásáról. - Gyurátz lerencz: Mólyen t. képviselő testület! A legutóbbi gyűlés alkalmával, amint méltóztatik tudni, egy küldöttség menesztetett Martonfalvay Elek h. polgármester és árvaszéki előadó úrhoz, hogy őt, az általa beadott lemondásának viszavonására birja, tolmácsolván előtte a képviselő testület osztatlan bizalmát ós tiszteletét. A küldöttség eljárt megbízatásában. Ugyanazon nap, sőt talán ugyanazon órában még megjelentünk tek. Martonfalvay ur lakásán, tolmácsoltuk ott a képv. testület osztatlan bizalmát és ragaszkodását, mozgásba hoztunk minden tőlünk telhetőt az iránt, hogy öt beadott lemondása visszavonására birjuk, s őt ezáltal ismét megnyerhessük a közügynek. í Éljen!) T. képv. testület! Őszinte sajnálattal vagyok kénytelen jelenteni, hogy a küldöttség eljárása eredménytelen volt, Martonfalvay ur beadott lemondását továbbra is fenntartotta, hivatkozva megrendült egészségi állapotára, a mely öt hivatásának Oly hü és odaadó, pontos betöltésében gátolja, mint ahogy azt szeretné ! Midőn ezen jelentésemet megteszem, azon óhajtásom csatolom hozzá, hogy a képv. testület impozáns bizalmának ujabb nyilatkozata birja rá ezen elismert jeles tehetséget, hogy ő ismét körünkbe jöjjön! (Hosszantartó lelkesült éljenzés.!) Horváth Lajos: T. közgyűlés! Nem kételkedem abban, hogy a küldöttség, amely ezen képv. testület kebeléből ki lett küldve, s melynek élén oly férfiú állott, kinek fényes szónoki tehetsége rég ismeretes előttünk, nem kételkedem mondom, hogy ezen küldöttség minden tőle telhetőt megtett s hűen tolmácsolta a képv. testület őszinte bizalmát. Megdöbbenve hallottuk azonban, hogy daczára mind ennek, a kivánt czélt mégsem értük el. Én azonban nem akarok lemondani azon reményről, hogy ezt az elhatározást másra is lehet hangolni. Tudjuk azt, hogy igen kevés embernek adatott meg, vagy talán senkinek, mert a görög bölcsektől csak azokat szokták fenntartani, a melyek mint oly példák szerepelnek, melyeket betölteni és elérni igen nehéz, s én azt hiszem, hogy a mi igen tisztelt helyettes polgármesterünk azokhoz az egyénekhez tartozik, a kik a görög bölcs ezen mondatát :,,Grnoth.i szeaüton

n 40