Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-01-31
Közérdekű sürgős közlésékre kiii-onkiiit nu u k i v ü Ii s z it in o k is adatnak ki. 0 . , A|e Ö elenik ^ ^ • _ Ä • Előfizetési díjak. ^ 1 _ I B ••k flB •• H Egy évre 6 frt - Fél évre 3 fr. DUDÁT I IDÁIT ItmM Mi Ulli Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak' el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ( A lapnak szánt közlemények a lap SíP 8? ^ rk * hivatalába küldendők. ^ Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, iiyilttérben 30 ki-. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldber»; Gyula 2£ papirkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Választások után. Az országos képviselő választások legnagyobb része lezajlott Magyarországon, s megtörtént megyénkben és városunkban is. A politikai szenvedélyek által felkorbácsolt kedélyek lassankint megnyugodnak, a győztes párt öröme s a vesztes párt keserűsége veszít az első perez erejéből és visszatér a pártpolitika által meg nem zavart. működési téren a higgadtság és pártatlanság. A városi ügyek terén mint tudva vau, anyagi ügyeink kérdése dominál ez idő szerint. S e tekintetbea a város teljesen párhuzamosan állithatja föl programmját az államéval, a melynél jelenleg szinte az anyagi kérdések vannak előtérbe állítva. Huszonöt éve a békének meggyőzött bennünket arról, hogy csak anyagilag erős, pénzügyileg rendezett államnak van biztosított állása s husz éve a nálunk tapasztalható hanyatlásnak meggyőzött arról, hogy a mely város költségeit csak folyton emelkedő pótadók utján képes fedezni, a nélkül, hogy lakosainak ujabb keresetforrást nyújtana, az lejtőre jutott, melynek vége az elszegényedés és jelentéktelenség. Ha nem hangoztattuk volna annyiszor, hangoztatnunk kellene most is, hogy ipar és kereskedelem csak jó közlekedési összeköttetés és nagyobb iparvállalatok megteremtése után virágozhatik s hogy épen ezért igyekeznünk kell a vasutópités által ejtett hibát uj vasutakkal j jóvá tenni s iparvállalatok létesítése által foglalkozást s keresetet nyújtani azoknak, kik foglalkozás és keresethiány miatt hagyják el városunkat Első sorban erre természetesen a társadalom, saját társadalmunk van hivatva. Ettől kívánunk vállalkozói szellemet s több aktivitást a kereskedelem és ipar terén, De nem mellőzhetjük az j állam jóakaró támogatását sem, nem pedig azért, mert az állam, különösen közlekedési politikájával, maga is lényegesen hozzájárul az ipar és kereskedelem előmozdításához. És nem is jogtalan, nem is méltánytalan, ha mi az állam támogatására is számítunk. A tulajdonképeni államfenntartó elem legnagyobb része épen a városokban lakik s midőn a városok boldogulását az állam elősegíti, saját magát erősiti csupán. Nem kívánunk mi a vidéki városok részére oly kivételes kedvezményeket, a milyenek Magyarország fővárosának nyújtva vannak, de azt kívánhatjuk, hogy az állam részéről ott és akkor, a hol és mikor saját boldogulásunk érdekében tett lépéseink elégtelenek, jóindulatú támogatásban részesüljünk. Nem mondjuk azt czólzat nélkül a választások után. Pápa városa önzetlenül választotta meg immár a negyedik országgyűlési cyklusra képviselőjét s örült hogy Láng Lajos, kinek fényes tehetségeit politikai ellenfelei is elismerték, miut a város képviselője lett pénzügyminiszteri államtitkárrá. Az ujabb öt évre adott mandátum sem képezte alku tárgyát, hanem megválasztották őt mint a szabadelvű párt egyik kitűnőségét, de örömmel vették azon ígéretet, hogy Pápa város előhaladását szivén fogja viselni, s mindenütt, a hol város jogos érdekeiről vagy a város iránti méltányosságról van szó, ezek benne lelkes támogatót fognak találni! A nemzet humoros toilu elbeszélője Mikszáth Kálmán ezelőtt két évvel midőn Láng Lajos mint államtitkár újra választatott, í'elköszöntőjében azt mondta: »Az első tiz évben Pápa emelt tégedet, adja Isten, hogy a második tiz évben te emelhesd Pápát!« A második tiz év íme megkezdődött; adja Isten, hogy teljesedjék Mikszáth óhajtása s városunk haladása és erősödése párhuzamosan mehessen az ország közgazdasági és politikai megerősödésével! s adja isten, hogy Láng Lajos, lei a földmives iskolának városunkban történt elhelyezésével városunk jogos igényeit erélyesen- képviselte, szavát, hogy Pápa előmemetelén munkálkodni fog, beválthassa.' Városi közgyűlés. -- 1892. jan. 23. — A mult szombaton tartott városi közgyűlés legfontosabb tárgyáról a kimerítő tudósítást a következőkben adjuk: A fogyasztási és italmérési adók házi kezelésének -berendezéséről szóló jelentés. Martonfalcay Elek: „Méltóztatik emlékezni, hogy a városi tanács, a pénzügyi bizottság, valamint Fischer Adolf és Barthalos István urak lettek ez ügy végrehajtásával megbízva. Ezen bizottság megtette azoon intézkedéseket, a melyekre okvetlen szűkség volt, hogy a házi kezelés akadálytalanul életbe léphessen, s minden megrázkódtatás nélkül tovább folyhasson, nevezetesen berendezte a szükséges helyiséget, megszerezte a nyomtatványokat, továbbá megtörtént a meglevő készletek átvétele. Elhatározta továbbá, hogy az illeték nem ugy mint eddig egy összegben: 40 esetleg 75 frtnyi összegben, hanem a fogyasztási mennyiséghez képest állapitassék meg. Ezeknek megtörténte után a házi kezelés megindult január 1-én ós iolyik folytonosan, igy tehát tulajdonképeni eredményről beszélni még nem lehet. Nehogy az ügyből a városra kár háramoljék, a bizottság azokat alkalmazta, kik az ügyben előbb is alkalmazva voltak, kivéve az egy Brunner Sándor urat. Az ügynökök elseje, miután állása bizonyos tekintetben bizalmi, 2000 frtot a pénztárnok pedig 1000 frtot tartozik óvadékképen letenni. Igen kérem, jelentésemet tudomásul venni, mert ez esetben az ügy egyidőre elintézést nyer. (Helyeslés.; Teuffel Mihály: „T. képviselő testüket! Én ugy hiszem, hogy a kópv. testület előtt ennek a kérdésnek egyes apróbb, egész titkos részleteit talán elhallgathatjuk, de nem hallgathatók el azon intézkedések, a melyek a városra nézve terhes szerződést képeznek, s ez az alkalmazott hivatalnokok fizetésének megállapítása. Szerény véleményem szerint, ezen ügynek elintézése a képv. testület jogkörébe tartozik. Tessék elhinni, ha a mult ülés jegyzökönyvének határozataiban csak egy hanggal látnám megállapítva azt, hogy a kiküldött bizottság erre is fel lett jogosítva, nem szólalnék fel, de igy határozottan óhajtom, hogy olvastassók^fel az ez ügyre vonatkozó jegyzőkönyv teljes terjedelmében, a melyet én privatim már elolvastam. Minden esetre az olyan ügy elintézéséről , a melynél a város egyes egyénekkel szemben és megfordítva egyes egyének a várossal szemben kötelezettségeket vállalnak,— aközgyülésnek tudomással kell birni, mint olyan dologról, a mely szorosan az ő jogkörébe tartozik. Különben is véleményem szerint ezen jelentésnek felolvasása nem jár semmiféle kellemetlenséggel senkire nézve sem." Martonfalvaif Elek: Méltóztatik-e képzelni, hogy a kezelés megindítható lett volna, ha mi azoknak a kiket alkalmazni jónak láttunk, azt mondottuk volna: „Én nem tudom nektek megmondani, hogy mit fog a város nektek fizetni, hanem csak dolgozzatok, majd később meglátjuk, hogy dől el a dolog." Ha mi igy tettünk volna, akkor csakugyan nehéz dolog lett volna a kezelési eljárást megnyitni. A mi a felszólalás tartalmát illeti, nagyon természetes, hegy nem akarom titkolni, de nem is tehetem azt, mert hisz ez közirat. Azonban azt gondoltam, hogy a rész • letek nem érdeklik annyira a képv. urakat, de ha kívánják, ugy ón a legnagyobb szívességgel hozzájárulok. (Helyeslés.) A kiküldött bizottság jegyzőkönyvének felolvasása után: Teuffel Mihály: „Hogy folytassam előbbi felszólalásomat és a dolog érdeméhez hozzászóljak, ki kell nyíltan mondanom, miszerint az a kérdés merül fel, hogy váljon a tisztelt k'épy. testület helyesli-e a bizottság eljárását vagy sem ? Kijelenthetem, hogy magam részéről a jelentést tudomásul veszem, s megbíznám a várost részemről, hogy az alkalmazottakkal kösse meg a szerződést. Csak arra vagyok bátor felhívni az igen t. városi tanácsnak figyelmét, hogy ha esetleg valamely nem várt körülménynél fogva a város a házi kezelés érdemében intézkedni akarna, illetőleg előbbi rendeleteit megakarná változtatni, azt szabadon tehesse, s e miatt ne gyűljön meg az alkalmazottakkal a baja." (Helyeslés.) Szenté János: „Mólyen t. közgyűlés ! Pápa városa tanácsát és a kiküldött bizottságot teljhatalommal ruházta fel. Tette pedig ezt azért, mert ha ezzel nem ruházta volna fel őket, ugy sem a tanács sem a bizottság nem lett volna hajlandó a megbízatást elfogadni. A mi az alkalmazottakat illeti, azok határozottan kijelentették: „Vagy ma megkötik az urak velünk a szerződést, vagy holnap mi semmiről sem akarunk tudni" s igy mi kénytelenek voltunk már a méltányosság szempontjából is megkötni a szerződést. (Helyeslés.) Teuffel Mihály: „T. közgyűlés! Nagyon helyesen tette a képv. testűlet, midőn felruházta a tanácsot és a kiküldött bizottságot teljhatalommal, de akkor, a midőn a bizottság eljárását helyeslőleg akarja tudomásul venni a képv. testület, akkor nincsen oka kérem senkinek esetleg kifakadni, hogy hát miért akarja megismerni azt, a mit tudomásul akar venni. Martonfálvay Elek: Én is azon véleményben vagyok, hogy igenis helyesen tette a kópv. testület, midőn a bízottságot teljhatalommal ruházta fel, mert különben természetes dolog, hogy az illetők a terhes munkát nem vállalták volna magukra. Helyeslem az ügyész urnák véleményét. Különben is a város keze épen nincs megkötve a szerződés által, a menynyiben, ha jónak látja a házi kezelést megszüntetni, bármely órában felbonthatja azt a nélkül, hogy ezért valami kárpótlással tartoznék (Helyeslés.) Igy tehát a város anyagi érdeke jól meg van őrizve s nincsen esetleges veszteségeknek kitéve. Méltóztatik-e tudomásul venni? (Tudomásul szolgál,) Mészáros Károly: „A városi tanácsnak mult évben tartott legutolsó ülésében vita tárgyát képezte, az hogy a fogyasztási adó kezelésével megbízott hivatalnokok megeskettessenek avagy pusztán a szerződós legyen reájuk nézve kötelező ós érvényes. Ezt kérem a városi tanács nyílt kérdésnek tartotta fenn és a képv. testület elébe vitte. Most már az a kérdés, méltóztatik-e elhatározni, hogy a megbízottak letegyék-e a hivatalos esküt, vagy sem? Szenté János és Martonfalvay Elek kijelentik, hogy e kérdés a tanácsülésben tényleg el lett döntve, s hogy nem szokás a megeskettetés, épen ezért csakis a szerződós lesz kötelező ós irányadó az alkalmazottak részére. (Helyeslés.) , Balaton-Almádi*) Ki a Balaton habjainak gyógyító hatását távol a nagyvilág zajától ós szerényebb anyagi viszonyok mellett BalatonFüreden kivül akarja használni, az talál most a Balaton partján számos kis telepet, melyek fürdővendégek fogadására és ellátására vannak berendezve. Ezek közül ez alkalommal Almádiban töltöttem néhány kellemes napot.. A balatoni fürdőhelyeknek fekvésük szerint, vannak közös tulajdonaik. Az északnyugati parton (a balaton-füredi oldalon) féknek 18! *) A magyarországi balneológia! egyesület-' 91-ik évi évkönyvéből. TÁRCH Uti napló. Irta: GIZELLA. n. Erdély. Rád gondolok, Erdély a fönn [Kárpátokon, Képed e hegyekkel, lelkemmel • - [oly rokon! Sötét erdők, magas ormokra [borulva. Mint az árny mely borul [nagyszerű multadra. BARTŐK. Valami bűvös hatása van reám e szónak Erdély, — hol lépten nyomon annyi história/ emlékkel találkozunk, hol a dicsőség maradványai fenn hirdetik, milyen nagy múltja van ez országnak! Mennyi szomorú eseménynek színhelye volt Erdély, hol egykor hősök küzdöttek, — a magyar történelemben megszámlálhatlak lapok vannak ez érdekes országnak szentelve. A lélek egész más régióba jut, ha hegyeit, völgyeit szemléli, városaiban andalog, és romjaira felpillant! Ezúttal másodszor léptem át határán. — Egyszerű kőre — mely a választ képezé országunktól — mutatott kocsisunk, ki Karánsebesröl hozott, és mi üdvözöltök Erdélyt! Qhaba-Bistra első román falun mentünk keresztül. Vasárnap lévén, mindenhol kora reggel sietve söpörgettek az asszonyok házaik előtt, kézzel kotorva össze a szemetet a nagy széles' poros utczákon. Néhol már ünnepi díszben vonultak a templomba, fehér vászon szoknyában, hóMcú pirog rojtos katrinciaval, leányoknak fetjak k*m*ny tekercsbe fonva, etil* logó tűkkel vagy élő virágokkal kitüzködve, asszonyoknak hosszú fehér fátyol fejükön, sok ezüst pénz vagy gyöngy nyakukon. Férfiaknak szürke posztó kék kihajtású ujjas, valami rojtos pokro.cz féle féloldalt rájuk akasztva, fejükön hatalmas bárányprém tuhutum süveg, mely Sibériában i% elég lenne. Ország ut mentén sok cseresznye fa, — a legmagasabb ágakról énekelve szedték a leányok a píros gyümölcsöt. A nőket átlag csinosaknak találtuk, a férfiakat kevésbé. Nándor hegynél, egész más jellegű az építkezés, a völgyben vasgyár, két templom, melynek egyik torony elejére nagy betűkkel van németül fel írva, hogy a király segélyéből épült. Kis pusztai vendéglőben etetett kocsisunk, magunk vajmi keveset kaptunk, mert a korcsmáros csak rossz bort kínált kelletlenül, (segített a gyoroki vörös mit Aradról hoztunk) felesége beteges csinos és előzékeny asszonyka, bevezetett lakszobájába, hol a thóra állott arany betűs fehér selyem függönyzettel. Tolmácsolta még az oláh asszonyoknak kérdéseimet, kik többnyire szép hímzett ingekben voltak, milyent venni akartam, de erre nem voltak hajlandók. Néhány zord arczu férfi mogorván tekintett reánk, szinte kéjelmetlenül éreztük magunkat, midőn vasárnapi tunyálkodásban, pálinkázva dühöngtek, s kérdezték honnan jövünk? de a gyermekeknek adott édességet asszonyaik nagy köszönettel vették. Több festői szép nép viseletet láttunk még utunkban, mondhatom fárasztó hímzéseket csinálnak áz oláh asszonyok. Több helyen kísérlettem meg, mig egyik faluban Hátszegvidékén sikerült végre venni. Kocsisunk segített, ki elmóndá óhajomat, hogy messziről vagyok, és megszeretném mutatni nálunk is, milyen szépen dolgoznak. A csúnya fiatal, menyecske mosolygott, mikor e«t tattá, és nagy ládájából mntogatá hozományát, több hhnzett piszkos hosszvi inget, aranynyal bevarrt öveket, mit lazán csavarnak derekuk hjöré (ők nem ismernek vállfüzőt, vasalót vagy keményítőt) bársony katrinczát tarka virágokkal kihimezve, s több félét, mit meglepetve nézegettem. De a szobák nagyon kietlenek, tisztaság vagy rendről nincs fogalom, ott ember, állat talán együtt lakik, fullasztó szag, semmi csin, igaz, hogy többnyire szegények, a civilisatióról nem sok fogalmuk van. Ez utunk bizony elég fárasztó volt, néhol meredeken haladtunk, meg meg rázott kocsink, a vidék maga nem lepett meg, mérsékelt hegyláncz, tágas völgyben, csak messziről tűnt fel a Eetjezát! Várallya-Hátszegre fáradtan tikkadtan értünk 2 óra tájt, hol a vendéglőbe (a hídhoz) szállottunk, és itt megtudtuk, miszerint elkéstünk a vonatról, mely Petrozsény felé indult. Végtelenül sajnáltuk, mert eleget biztattuk a .kocsisokat, ne időzzenek annyit, hajtsanak jobban, és igy elmaradt ezen vidék legszebb része, (inert nekünk uti tervünket be kellett tartani nendes időre). Kénytelenek voltunk e nem valami pompás vendéglőben időzni, hol a gazda látva, miszerint éjjelre nincs szándékunk maradni, nem is valami szívesen szolgált rosz és drága ebédet. Ezer légy, kuglizó vasárnapi gentryk, tánezra készülő népség, zaj, mindez nem volt nagyon kellemes, igy mi is siettünk, korábban ki a Hátszegi vasúti állomásra. Útközben nagy vihar ért, niajd elsodorta kocsinkat, melyekbe becsapott a jsürü zápor, a bőr felhasadt, nem bírt megvédem, jól át ázva értünk az'állomásra. Itt egyik másiknak egészen át kellett öltözni, felső ruháinkat felaggattuk, hogy kissé száradjanak. Midőn felszikkadt, kimentünk a szabadba, innen mar szebben látni a Hatswgi hegylánczot, a hatalmas Retjezátot (2477. mtr.) örökös hó mezőivel, a levegő lehűlt, szinte fáztunk, és ezentúl már nem is panaszkodhattunk nagy melegről. A vonat végre megérkezett, de oly ke-' vés kocsival, minden coupé elfoglalva, hogy le ne maradjunk kénytelenek voltunk IV. osztályba menni. Pisidnél át tettek H. oszt fél coupéba, felváltva adtunk ülőhelyet egymásnak. Kis-Kaposnál csak egy perez, — és alig tudtunk mind le szállani, már indult a vonat. Itt is soká kellett ismét időzni mig megérkezett a szárny vonat. Ezen rosz éjjeli utazás után, reggeli 6-kor örömmel szállottunk ki Nagy-Szebenben. Újra itt vagyunk e kedves városban, hol tavaly olyan feledhetlen időt tölténk. Hotel Neuhvirer szállóban szobákat foglaltank, s igen elkelt egy kis pihenés és rendezkedés. Később szákadó esőben, felkeresett kedves drága sógorunk cs. és kir. honv. tábornok, ki ismét olyan szeretetre méltó kalauzunk volt. Szeben a 15—16 és 17. században dupla erődökkel, hatalmas bástya fallal, kiszökellő véd tornyokkal, árkokkal volt körülvéve, ós bevehetetlen várat képezett, a törökök csak „vörös városnak" nevezték. Most azonban igen szépülő és újuló város; lassankint lebontogatták az erődöket, a még meglevő bástyák, várkapuk, eltávolítását most tervezik, hogy ez által is szabadabb levegője legyen, 330 évig állott „Zum Römischer Kaiser" szálloda kiszökellő ablakaival, régi építkezésével, most ezt Is csákányok bontogatják, a sok éleményt látott lak helyére uj épül. De bár mennyire újuljon is Szeben, történelmi múltjától nemv foszthatják meg — mikor még király-bíró dominálta a várost — Báthory Gábor nemesek fejeit vetette, még ott 411 a ház, mutatják erkélyét, melyről nézte kegyetlen ítéletének végrehajtását, mig nem azt is romba döntik, és csak a krónika beszél az elmúlt eseményekről. E kedves csinos városban annyi nevezetesség köti le figyelmünket, Magam ínég elég élénken emlékeztem a tavaly látottakra, de újra érdekkel néztem a Bruckentkal muzeumot nagy képtárával, szobor gyűjteményével stb. — Rathausa régi építkezését, tornyába gyűjtött régiségeket, melyeket ezúttal a polgármester magyarázott nagy előzékenységgel. A nagy templomot (13 méter megás tornyával gothikus nagy kiterjedésű szürke falával, mely egykor Rirchburgot képezett, (különben minderről tavalyi leírásomban szóltam.) Szeben bővelkedik szép ligetek, sétányok és érdekes kiránduló helyekben, ezek egyike a „Vörös torony szoros". Borongós reggelen, 3 lóval befogott kényelmes landaueron indultunk. • regényes, utunkra. Szebeni sétányról délfelé tekintve látjuk, mint emelkedő sötét felhőket a Zibin, és balról a hosszan elnyúló Eogarasi hegy Ián r ezot. Merész ormaik 2000—2500 mtr. magasba szökkennek, meredek szikla falai — mély hasadékot képeznek, melyben rohan az Olt, szeszélyes utat törve magának a Vörös torony szoroson, mignem Románián keresztül, Nikápol átellenében a_ Dunával egyesül. Nehéz munka volt itt ország utat készíteni, mely átvisz Romániáig, mikor egyfelől a viz, más felől rémes szikla falakkal kellett folyton megküzdeni. De az emberi elme nem nyugszik; elérte egyiket, többre törekszik, most vasutat terveznek e szorosban, ép itt jártak . a kiküldöttek, hogy a szomszéddal tárgyalják az- ügyet, mi ha létre jön, N.-Szöbennek nagy előnyére és emelkedésére lesz. A jó ország uton haladunk szelíd vidéken, jobbra balra üde mezők, földek, kis hifi -"
