Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-09-11

is megteszi a szükséges dolgokat. Sőt jó hi i-1 »'"M .- elkészül i7. ember, hogy ha eljön a veszt' ! y. n ki m- árthasson. A háztar­tásban » legnagyobb tisztaság it-gyen. el k-dl távolítani mindent, a mi megrontaná a levegőt. Rendes és mértékletes életmódot kell folytatni. A nehezen emészthető és a nyers táplálékokat, mint gyümölcsöt, főzeléket, sajti't. vajat kerülni kell és ha valaki •mészté.si zavarokban szenved, azonnal l'ia-hujuu orvoshoz tanácsért. Ha már kolera-megbetegedés volt ab­Umi a helységben, a hol lakunk, akkor ne n "iiiunk olyan helyekre, a ind sokan szok­tuk í'.sszegyitlni. Gyakran fürödjünk és mosakodjunk, de sohasem nyilvános für­• • kt't-i. Ivásra es az t-vór&zközí<k tiszti­ti'-;ír;i "gé-zen tiszta kútvizet használjunk - La :iy-n limesen, akkor ion aljuk fél a •••zei. JÍÍÍ-Í-ít naszuül]uk. Folyóvizet ne használj iuik Ha egyaí talán n«ni;.> viz. akkor theát, i.-y.-st «tU igyunk. A hamisítatlan vörös vágy lehér merít-kk-tes használata is •*.|aniat«>s. K"ielar.--'»jiprkel, melyeket UtOU­uU'«'ifU h ra«-*i»ek és áruinak, ne vegyük igénybe: ezek inkább ártanak, mint hasz­nainak A kinek 'dyan názban akad dolga, a hol kolerás beteg van, az ott ne egyék és ue igyék semmit és mig kezeit deziu­tii-ziálló szerrel meg nem mosta, addig ue érintse száját azokkal. A kulerásbetegek •ti*al fx-moL-skuit tárgyakat el kell égetni, . *gy '•*• százalékos karholsavval deziuli­•'••'úui kell azokat A kik A )"-teg sz--bájában gyakrab­t.i 'iiegti ni-ihak, azoknak mielőtt ismét • i-i-'k közé in-iiii.-k. ruháikat és fehér­•• n.:i:fc •« ivz*!ij:i ziáhii«>k kell. A,. .u?a..hi nasznált dezmheziáló szer ••• ••• száz-.s.>-k's karbololdat. Subliinát­'* r " T " rv "-- i»-nd»-ietre szabad hasz­u\ A tálakat i.eineszeléssel kell dezin­/ aln: A t. f tegí-fe szalmazsákjait és a ... •.'rvzoka*, 'I keli égetni. Fontos még " u "gy minden kolerabetegedés ese­'"' J'd-nten a. hatóságnak s miu­Í .v-n a.-/, -.-rvos utasításait követni. Iskola-szentelés. z*'-], i:.nu.-]it voit mult vasárnap a romai kath. Int községnek. E na­•i' a. io'ei.-H iév'« palotaszeril szép tiulskuia bdavatása. Az iskola épü­n.-iy szépen v..]t feldíszítve, zász­li^tek Lí'ggt 1 ünnepélyes Veni • V"I*. melyei; fényes segédlettel r Ágost apát- .-p-ivs celebrált, ki vang<• tiiiiii aiaíí az oltártól kifor­t-meik' 'let* ^zt'.p beszédben fejte­• •' a nap fei ( <iito>*-g«'t. Mise után kí»r­•u.-t -.-olt. uí-ly az iskolába érve. annak ._-\ nuéi.'-n N'.'g.r apát felszentelte íst.-n ;iiocwit kéi v. rá. A teremben •••<.:. áiiitv* alapit.'.* b<iM. Ruszék 1 K-tU'irk 'í.ajüi'i képe. Az iskola­• -,. ív,, l.er. li'e/.é>.- kelieia-S' 11 lepte ./ ÍZ -Z"ií alkalomra először m^gjelen­E tágas -z«"p termek mindegyiké­5.-. ; V*, ben egy-egy nagyobb szép kép, (kegyes 1 adományai egyeseknek) lent a földszinten pedig márványtábla hirdeti, hogy a szép iskola Hornig báró püspöksége, Ester­házy Móric gróf kegyurasága és Néger apát plóbánossága alatt emeltetett. Ezután Te Deum tartatott. Délben fényes ebéd volt apát urnái. A íelköszöntők sorát maga a vendégsze­rető háziúr nyitotta meg. Ö szentségét a pápát é.s báró Hornig Károly megyés püspököt éltette szónoki hévvel. Fel let­tek köszöntve a házi ur, a hitközség el­nöksége, Yargyas Endre kir. tanfelü­gyelő, ki csak az iskolaszentelés alkalmá­ból jött cl Pápára, Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő, Kauf man Géza egyház­megyei tanfelügyelő pedig a tanítói kart éltette. Az ebédről üdvözlő távirat küldetett a megyés püspöknek, ki szép levélben emlékezett meg az ünnepről és a betegen fekvő kegyúrról, Néger Ágos­ton Esterházy Móric grófról. S 2 i n h á 2. -- Tri.ubiiihmr. — Makó társulata eddigi föllépéseivel igazolta azon várakozásunkat, melyet meg­érkezte előtt hozzá fűztünk, s első rendű vidéki társulatnak mutatta be magát, melynek különösen főbb szerepeket ját­szó tagjai a legfokozatosabb igény-eket is kielégítik. Egyéb nagyszámú közlemé­ny*eiuk nem engedik, hogy az egész mult heti műsort méltassuk, de nem kagydiat­juk különös említés nélkül a keddi elő­adást, mely vidéki szinpadokon oly rit­kán élvezhető operát hozott szilire. E hét keddjének volt ugyanis fön­tartva. hogy városunk közönsége a régi olaszzenével Verdi négy felvonásos ope­rájával, a „Troubadourrai" megismer kedjék. Az első jelenetben F enyérit lát­hattuk, mint Fernandót, ki a katonák ka­rával együtt lépett fül. Bár ez este a mű­vész egy kicsit el volt rekedve, kis sze­repét mégis teljesen betöltötte. A második jelenetet Leonóra elbá­joló áriája nyitotta meg. E szerepet Poitr­ma Henriette kisasszony adta, és mind­járt az e]sö üteiiyekben kitűnt hangjának gyöngédsége. Hangja az egy oldal os e s a kétvonalos (c között mozgott, ('oloratu­rája mindenesetre könnyed, de nem kie­légitüeii határozott és éles: a gyakorlat azonban könnyen segíthet e hiányon. Ponrina kisasszonnyal együtt jelent meg Pogány Janka kisasszony, mint Leonora társalkoilónéja: Inez. Kicsi sze­repe is eléggé elárulta nagy hang adomá­nyát : drámaibb szerepekben a kisasszony bizonyára nagy hatást érne el. Közvetlen e két énekesnő után hall­hattuk Hunffy pompás höstenorját, ki Maurice• szerepét játszta. Hangja különös erő által tűnik ki: magvas h-ját a trio al­halmával nagyon tisztán ki vehettük. A I második felvonás alkalmat nyújtott egy harmadik éueke.-mövel is megismerkedhet­; uüuk, értj ük Juhász n é asszonyt, ki Azu­1 cena szerepét énekelte. Hangja a kis c-töl a kétvonalas a-ig terjed és szép, bár a mély­ben hiányzik az erő benne. Valószínű, hogy Pogány kisasszony- e szerep kivánatainak jobban megfelelt volna. Utánok mint uj személy, még Ju­hász jelent meg gróf Luna szerepét játszva és szép bassns hangjaival rendkí­vüli hatást keltett. Bővebb megemlítést még a nagy Miserere érdemelne. Pourma kisasszony igen szépen énekelte áriáját: kár hogy hiányos játéka zavarta alkotásának mű­vészi becsét. Természetellenes botorkálása a színpadon s rosszul választott nyughe­lye nagyon sokat ártott az éneke által elért sikerének. Nem azért említjük ezt meg, mint ha a kisasszou3 T e tekintetben mögötte állana társainak, sőt ellenkezőleg. Épen az»énekeseknél ritka tünemény-, hogy játékuk drámai oldalára is súlyt fektetnének: mind a mellett sem hall­gathatjuk el e kifogásoló megjegy­zést, azon reményben, hogy megszivelésre talál. A Miserere után Pourma kisasszony még az ..Enyém, enyém" kezdetű colora­tur-áriát énekelte, mig végre utolsó felvo­násban a „Bocsásd meg. oh Istenem!" be­zárta a darabot. Az előadás művészi tekintetben ál­talában teljesen kielégitőleg hatott és re­méljük, hogj- nemsokára ismét résztvehe­j tünk egy ily élvezetes estén. , r . ,, ,;•>-> t í A „ terméketlenebb vidékek lakóinak ezzel Miután a fóczel az, hogy a hadsereg > teiinenKuusucui részére minden közvetítés nélkül, egyéne- nagyon sok jot tett. ' Szeptember 17. — 1849. A totók is­mét kérelmezik egy tótkoronaország ki­kerekítését Magyarország területéből. tatalos rovat. Hirdetmény. A városi képviselő testület f. évi szep­tember 3-án tartott rendes közgyűlésében a jövő évi költségvetés tárgyalása alkal­mával többrendbeli lizetés javításokat, va­lamint az irgalmas nővérek ujabban fel­állított polgári leányiskolája javadalma­zására is 300 frt évi segélyösszeget álla­pított meg; — mi azzal tétetik közhírré, hogy az arra vonatkozó 103. szánni hatá. rezatot az adózó közönség a jegyzői hiva­talban mindenkor egész terjedelmében meg­olvashatja s ez ellen netáni felebbezésé.t mai naptól számítva 30 nap alatt bead­hatja. Pápán, 1892. szeptember 4-én, O-M'áld Dániel polgármester. sen a tenyésztőktől vétessenek meg a lovak, annálfogva figyelmeztetem a te­nyésztőket, hogy teljes bizalommal ve­zessék elő katonai czélokra alkalmas eladó lovaikat és túlzott árak követelése által a megvételt lehetetlenné ne tegyék, mi­után mindenesetre jobb árakat kaphatnak ezen közvetlen eladás által, mint az eset­ben, ha lovaikat közvetítők utján juttat­ják a hadsereghez. Alkalmas minden szilárd testalkatit, jó mozgást és kitartást igérö, túlságos használat által még meg nem rontott s a katonai használatot gátló hibával nem biró 4- egész 7 éves és legalább 158 cen­timéter magas ló. A 7 évet már meghaladt lovak sem­mi esetre sem vétetnek meg, valamint a 158 centiméteren (vagy 15 markon) aluli lovak közül csupán kivételkéjjen vétet­nek meg egyes olyan példányok, melyek kiváló jó testalkatúak és kitűnő vérrel bírnak. Ez alkalommal 3 1 /, évet betöltött csikók is fognak vásároltatni, azonban csupán egyes olyan példánj^ok, melyek kiváló jó alkatuknál és nemes származá­suknál fogva a katonai csikótelepekben való felnevelésre alkalmasaknak látsza­nak. Figyelmeztetnek tehát a tenyésztők, miszerint 3',;. évnél fiatalabb, vagy nem legkitűnőbb minőségű csikóik elővezetése által csak felesleges fáradságot és költsé­get okoznának maguknak. A megvett lovak azonnal a helyszí­nén átvétetnek és készpénzben kifizet­tetnek. Az elővezetés helye az országos marhavásártér. Kelt Pápán. 1892. szeptember 1-én. (kráhl Dániel polgármester. Katonai lóvásár. A csász. és kir. közös hadügyminis­terium hozzájárulásával ezennel közhírré teszem, miszerint a hadsereg lószükségle­tének fedezése végett Pápán, folyó évi > szeptember 3o-áu katonai lóvásár fog tar­: tatui. j Ezen vásárlásra egy kiküldött kato­j nai bizottság fog megjelenni, mely az elő­j vezetett lovak közül meg fogja vásárolni j mindazokat, melyek katonai czélokra al­j kalmasaknak és arra nézve megfelelőknek I fognak találtatni. TÖRTÉNELMI NAPTÁR. — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. ' Szeptember 11. — Kr. sz. e. 92. Pom­pejus elfoglalja a jeruzsálemi templomot. Szeptember 12. — 1819. Az I. Napo­leon francia császár által úgynevezett „Vén huszár u Blücher hires porosz ^tábor­noknak halála. Szeptember l.'S. — 81. Titus római csá­szár halála. 0 volt a ^humánt yenem deli­(•í«e"je az az az emberi nem gyönyöre". Szeptember 14. — 624. Heraclius kelet római császár a perzsákat leveri egy vé­res ütközetben. E győzelme által Meso­potániát, Syriát és Jeruzsálemet vissza hódítja. Ez alkalommel kapta vissza a Szent Ilona császárné által ezüstbe fog­lalt Krisztus urunk keresztjét is. Szeptember lö. — 1390. Vencel római német király a hercegeket és városokat a zsidók iránti tartozásaik alól fölmenti. Szeptember 16. — 1580. Lrake Fe­rencz, angol admirál, a világkörüli utazá­sából Angolországba visszatér és az első burgonyákat hozza Európába. Valóban a KÜLÖNFÉLÉK. — Gróf Esterházy Móricz vár­megyénk főispánja, ki már ötödik hete hogy ágyban fekvő beteg — s mint rész­véttel értesülünk — még mindig nem ja­vult annyira, hogy felkelhessen. Beteg­ségének lefolyása huzamosabb időt igényel. — Tormay Béla földmivelésügyi m. kir. ministeri tanácsos, a földmives iskolánál folyamatban levő építkezések megtekintése végett tegnap városunkba érkezett. — Veszprém vmegye állandó választmánya, a vármegye lS93-ki költ­ségvetése előirányzatának a f. évi októ­ber hóban tartandó rendes közgyűlésre való törvényszerű előkészítése czéljából foyó évi szeptember hó 16-án ülést tart. — A katonabeszállásolási di­jak kifizetésének ügye csak nem akar befejezéshez jutni. Ugy látszik a várme­gyének a kiűzetést elrendelő ministeri leiratra benyújtott fölebbezése megfenek­lett valahol s a jogos tulajdonosok vár­hatnak most már — ötödik éve a pénzre. — Tanárválasztás. A Révész Kálmán eltávozása folytán megüresedett theologiai tanszékre Kiss József csurgói tanár választatott meg. — A regale-pörben tegnap ér­kezett meg városunkba a legfőbb ítélő­szék ítélete, mely a folyó hó 24-én tar­tandó képviselőtestületi ülésben fog fel­olvastatni. — Kinevezés. A veszprémi kir. építészeti hi\ atal segédmérnöke Mittelmann Aladár királyi mérnökké neveztetett ki. — Kossuth Lajos születésének 90-ik évfordulója megünneplésére nagy­ban folynak városunkban is az előkészü­letek. Az ünnepélyességek sorrendje a napokban lesz végleg megállapítva. — A gőz- és kádfürdő részvény­társaság alapitói mult szerdán tartották alapitói gyűlésüket, melyen az elnöklő Bermüller Alajos jelenté, hogy a rész­vények túljegyezve vannak, s a közgyű­lés egybehívható. A közgyűlés idejéül folyó hó 28-ki tüzetett ki. A fürdő iránt a mozgalom széles körű volt s létesítésé­ben különösen Barthalos István, Bermül­ler Alajos és Szilágyi József fáradoztak. — A Kossuth, ünnepélyt ren­dező városok, községek és egyleteket ér­tesiti a budapesti 48-as kiállítás rendező­sége, hogy Kiss György jeles szobrász­művészünknek Kossuth 48-as Jüaguerroty^p fényképe után készült életnagyságú gyö­nyörű szobrát a fővárosi vigadóbeli 48-as kiállítás rendezőinél 20 forintért megren­delhetni. Ugyancsak ez ünnepélyes alka­lomra olajfestésü Kossuth képek is kap­hatók. A gróf Károlyi Gábor által Szé­kesfehérvárnak ajándékozott életnagyságú Kossuth kép másolata rámájával együtt i; i:ev. L-ir tn-k. a kik be nem vall- j 7. k» .*. a nézeteket, a kik először! Í.'Í-Í, 1- "k é< csak azután asszonyok, s azért j • .•*?•:•.zko'inak ilyen ..szinte nyilatkozatok- j iíau'm *zért Mars liamak a szivünk- ! i '<.-• n miniig '-ríts a pozíciójuk. — Hátha konkrét adatokkal megcá- j !</.uin véleményéi > ; Kíváncsi vdnék rájuk. ! On őszinte volt. vgy-e én is az ; t••h'-t-'k: Látta azt a íiut, a ki bizalmasan i -íivo-z^ni n.'k.iii' ÖnnekIgenis láttam. — Nos hát, ez a káplárlegényke alig ••gy-két h»nap előtt egyik hü barátnőmet •— hiszen tudja, hogy barátnőink is van­nak - Ferikét, a körülrajongott balleri­nát, ostromolta udvarlásával. De nem ér­hetett >;élt. Ugy tudom, bog}- Ferike aj­tót mutatott neki s hogy ö ezen az ajtón ki is ment. A ballerinák néha elég oko­suk s nem gondolnak a mult idők asszo­nyaival való ideálszolidaritásra. Ferike is ilyen okos volt és belátta, hogy az a fia­tal siheder, akármilyen lovagkivonat is, ne tu vetekedhetik velem, a ki nem gyö­k- rezem a múltban, de megállok a je­lenben. — Gondolja? Lássuk csak! Oda léjiett a kis Íróasztal elé és egyik fiókjából hamarosan kivett egy pa­csuli-illalos levélkét. — Ösrneri a kézírást? — kérdé eli­bém tartva. Elhalványodtam. Ferike írása volt: ..Édes kis bubi! „Este, előadás után biztosan elvárlak. „A „komondor" ma nem őrzi a házat. „Puszi. „Ferikéd." Kívül a borítékon: „Nagy Kálmán, egyévi önkéntes urnák „Rákospalotán." Hamarjában szóhoz se juthattam. A „komondor" nem őrzi házat! S az a komondor én vagyok! Nos jód van, a ko­mondorok harapni is tudnak. Hogyan jutott ön e levél birto­kába V — Csak ugy véletlenül. A káplár ur irományai között keresgélve (.tudja, hogy minők kíváncsiak vagyunk) akadtam reája. — Az irományai között ? Talán csak nem — — De igen, uram. A káplár ur teg­napig Rákospalotán állomásozott, tegnap áthelyeztetett a fővárosba s most nálam lakik a mellékszobában. — Asszonyom! Ont eddig tisztessé­ges nőnek ismertem. — Remélem, ezentúl is annak fog ismerni. Harminchét éves özvegy asszony vagyok. — Harminchét éves! _-L Balzac „entre deux ages"-jából való. Az a kor, a mely­ben legkikapósabbak a nők. Harminchét éves! Hát azt hiszi, hogy a világ elhiszi ezt önnek, s ha "elhiszi már, se nem hall, se nem lát? A világ — s én is a világ­nak vagyok része — a maga módja sze­rint fogja magyarázni, hogy mit jelent az, ha e szobában ön, és itt, a mellék­szoba nyitott ajtaján tul a káplár ur la­kik. Azt hiszi, hogy az Ön harminchete­dik évében nem fogják tudni, mije, kije önnek ez az ur ? — Kicsoda? — A ....; nem folytathattam, mert kis kacsóival befogta a számat. — Téved, —• monda kedves mosolyá­val, — a káplár ur — a fiam! íj! A fia! Furcsán esett meg, hanem azért néha, ha elgondolkozom Elmán, va­lami olyan sajnálkozásféle. fog el, hogy miért nem lehetek a fiának a mostoha apja?! Koleracsöppök. — igaz históriák — Élt hajdanában nagy^ Németország egyik városában egy tudós doktor. Né­met is volt, doktor is volt, hogy ne lett volna tehát tudós! Volt egy hűséges inasa, Jakab. A doktor nagy tudománya, szeren­csés kúrái folytán, hogy a nagy vagyont ne is említsem — nagy nevet és nagy te­kintélyt szerzett, Jakab pedig hűséges szolgálatáért gazdája szeretetét nyerte meg. Azoufelül az irás és olvasás mester­ségében sem levén egészen járatlan, tu­dós ura mellett, ellesvén annak bánás­módját a patiensekkel, egy kis mivelt­ségre is tett szert s hosszas szolgálata alatt jó nagy csomó receptet gyűjtött össze. — Tisztelt Doktor ur. Szólt egy napon gazdájához, jelentem alássan, hogy többé nem szolgálok. — Ugyan mi ütött beléd Jakab! hogy most egyszerre a faképnél akarsz hagyni V Mi baj od van ? Mi nem tetszik ? — Nem ütött én belém semmi, nincs énnekem semmi bajom, minden tetszik nekem édes gazdám! Csakhogy meguntam már a segédeskedést, önálló szeretnék lenni. — Azután megtudsz élni magadtól a nagy világban? A doktor ur hasztalan iparkodott hosszas kérésével inasát megmarasztalni, Jakab nem tágított, azaz hogy minden áron szétszakítani akarta szolgálati köte­lékét. I Elbúcsúztak tehát egymástól tisztes­ségesen. Az önálló Jakab hosszú szakált eresz­tett tudós szemüveget bígygyesztett az orrára s egy távolibb várojsban leteleped­vén, kiadta magát doktornak s megnyi­totta az üzletet. Tudja Isten hogyan jbörtónt, elég az hozzá, hogy épen oly hires ós keresett doktor íött bel^le l mint előbbi gwidaj». Alig pár évre rá esett meg az a do­log, hogy volt ura ha nem is ázsiai, de valami nostras féle súlyos bajba esett. A megrémült rokonok kórágyához hivatták a nem rég feltűnt s híressé vált doktort, Jakabot. Ez megvizsgálta a félig eszméletlen beteget, megtapogatta pulzusát s elővé­vén zsebéből egy receptet, elküldette a patikába. Az orvosság kerek egy pint volt. Akkordban ez nem is igen volt föltűnő, mert az orvosok nem apró adagokban beadott mérgekkel, hanem jobbadán kü­lönféle herbateákkal gyógyítgattak. A szegény betegnek akarva nem akarva meg kellett inni. Borzasztó krízis állt be, de azután a beteg lassanként javult, javult, végtére teljesen fölgyógyult. Mindenki csodálta a radikális kúrát, maga a doktor is s kíváncsi levén a re­ceptre, meghozatta. Bámulva látta, hogy azt saját maga irta néhány évvel ezelőtt egy kólikában szenvedő dragonyos lónak. E nevezetes gyógyítás következése az lett, hogy a szenvedő emberiség kárára Jakab beszüntette a praxisát. I Könnyű szívvel tette. "Volt nár mi­ből megélnie önállón, a receptjeiből pe­dig már úgyis kifogyott i * * * A hatvanas években három hires fél­kegyelmű ember volt Pápán: a gyenge dóngáju, prédikáló szent László az irnok, a vasmarku Válenta Ferkó s az obsitos Laczkó Ferencz. Abban mind a három megegyezett, hogy a koleracsöppöket, vagyis pálinkát, akár lett légyen benne borókabogyó akár nem, egyformán szerette. Laczkó örökö­sen ostorral járt s adózott neki az egész város krajzlerosa egy-egy pohár pálinká­val az Agyagliktól a Tirolig s a Hódos­bitói a Koronáig, 1866. délután beállított a pol­gármesterhez s katonásan köszöntve igy szólt: — Jelentem alássan polgármester ur! kolerás vagyok. — Jól van Ferkó! szólt a polgár­mester, a ki tréfának vette e jelentést, ne egy hatos, igyál egy pohár bort, menj ki a városmajorba, ott jó meleg az istálló, aludd ki magadat, holnap reggel nem lesz semmi bajod. — Igenis kérem alássan! szólt s el­ment. Amint az istállóban körülnézett, meg­látta az egyik szögletben a szegények koporsóját, azt mondja a kocsisoknak: abban lesz nekem jó helyem, legalább holnap senki sem vesződik velem. Es szé­pen belefeküdt. A polgármester szava is igaz lett, mert másnap reggel nem volt semmi bajai csendesen fekürlt a koporsóban; az ö kí­vánsága is teljesült, mert nem abajgatták, azon módon kiszállították a temetőbe. * * Az 1873. évi kolerás világban a t. vármegye N. községbe is küldött kolera csöppöket. Aranysárga csalogató színe volt. Azért is egy napon a biró azt in­dítványozta az egybegyűlt elöljárókkal, hogy talán nem ártana a kolerát megelő­zőleg megkóstolni azt az italt. Addig­addig kóstolgatták a jó kánforszeszt mig az utolsó csöpp is el nem fogyott. * * — Ejnye, de büdös orvosságot ho­zott biró uram! az idén, szólt az egyik tanácstag, a karbolos üvegre mutatva. Ha büdös is, csak használjon, szólt egy másik. Szegény Kommabacillus! csak arra vagyok kíváncsi, hogy kinek a gyomrá­ban ölnek meg először ezzel az újmódi szerrel. SH&ijo,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom