Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-07-17
s« Megjelenik m i II (I e II v a SÁ, V II a p Közérdekű sürgős közlésekre km-onkinl mnlki\ üli számok adatnak ki. J-iérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kö z 1 e m é n y e k a £ -vzerk. hivatalába küldendők lap PAPAI LAPOEi K Klőfizetési díjak. Egy évre 6 fi-t - Tél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petiisor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Golilberja. Gyula cy papirkereskedése, főtér) küldendők. ^ ( Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A zálogházakról. IY. Eddigi czikksorozatunknak s különösen azou felállított elvnek, hogy a zálogház igazi czélja nem üzleti, az volna a tulajdonképeni folyománya, hogy maga a város állítson fel zálogházat, lehetőleg a királyi zálogházak díjtételei mellett, mindeu nyerészkedési tekintet nélkül. Ezt a lehetőséget meghiúsítják egye1 >re viszonyaink, különösen azon körülmény, hogy a város az indirect adók kezelését ez évben vette át, hogy a bejelentési hivatalról intézkednie kell, hogy más ügyek is összejöttek, melyek szintén igénybe veszik a városi hivatalnokok munkaerejét és idejét. És bár ezek daczára sem tartjuk részünkről a városi zálogház felállitását kivihetetlennek, nincs mégis kifogásunk az ellen, ha a zálogiizlet kezelése továbbra is magánkézen marad, föltéve, hogy az ellenőrzés szigorúan gyakoroltatik s eleje lesz véve miudeu eshetőleges visszaélésnek. Ez volt a nézete azon képviselőtestületi tagoknak is, kik az ellenőrzés módozataira nézve tegnap indítványt nyújtottak be azon hiszemben. hogy ez az indítvány a legközelebbi gyűlésen, melynek napjául előzetes megbeszélés szerint július 23-ika lett volna kitűzve, szóba s illetve tárgyalás alá kerülhet. Julius 23-án azonban u e ni lesz városi közgyűlés. Nem lesz pedig azért, mert az a két tárgy, mely ujabb 30 napos közgyűlés kitűzését igényelte volna, t. i. Réthey kérvénye s az izr. temető ügye, levétetett a hozott határozatokkal a napirendről, s igy bármennyire szerették volna, némelyek pl. a tűzrendészeit szabályzatot letárgyaltatni, ha csak a képviselők rendkivüli közgyűlést nem hivnak össze, ez is elmarad az őszi rendes közgyűlésig. Ily körülmények között az alább egész terjedelmében közlendő indítvány közgyűlési tárgyalása is elmarad az őszi rendes közgyűlésig, bár az uj díjszabás már augusztus 1-én életbe lép s bár az indítvány épen az életbe léptetést megelőzőleg volna végrehajtandó. Ennek daczára sem tartották az indítványtevők külön közgyűlés összehívását szükségesnek, nem pedig azért, mert az indítvány olyan, hogy azt a tanács, mint iparhatóság s igy a zálogház ellenőrzésére hivatott közeg, saját maya is acceptálhaja, s az abban fogtálakat saját jogköréből kifolyólag is végrehajthatja. Mi hiszszük is, hogy a v. tanács erre az álláspontra helyezkedik, s az indítványban foglalt s nézetünk szerint praktikus intézkedéseket még a jövő hét folyamán megvalósítja, hogy augusztus elsején a tábla s a hirdetések készen legyenek. * * * Az iuditvány maga a kővetkező: Pápa r. t. város képviselőtestületének tagjai örömmel értesültünk arról, hogy a jelenleg fennálló zálogintézet tulajdonosa a kölcsönök után járó kamatlábat 36°| 0-ról 18, illetve 24°[ H-ra száliitotta le, s ezzel vége vettetett azon valóban szomorú és szégyenteljes állapotnak, hogy a mai hitelviszonyok között a város legszegényebb osztálya oly óriási kamatot fizessen. Bár a dijszázalék még igy is magas és bár legjobb volna, ha a királyi zálogházakban uralkodó dijszázalék mellett nyerhetne városunk szegény lakossága kölcsönt: mégis tekintettel arra, hogy a város ez évben a nem egyenes adók házi kezelését átvette, ezúttal eltekintünk egy városi zálogház felállításától, föltéve, hogy a jelenleg fennálló magánzálogház ellen semminemű panasz föl nem merül s az a kijelölt 24 illetve 18°J 0-nál magasabb összeget egyáltalán nem szed. Hogy pedig ez sikeresen ellenőrizhető legyen, a czélból bátrak vagyunk indítványozni a tek képviselőtestületnek, miszerint I. Mondja, ki a közgyűlés, hogy a fennálló s esetleg felállítandó zálogintézet ajtaján és pedig lehetőleg az utczaajtón kívülről tábla függesztessék ki, melyen ne csak a százalék ( u / 0 ), de világos betűkkel ki legyen irva a következő is: , : A köfcsöndij minden adott forintért egy hónapra arany és ezüst tárgyak után másfél krajezár, egyéb ingóságok után két krajezár." II. Utasítsa a közgyűlés a v. tanácsot, mint elsőfokú iparhatóságot, hogy a zálogintézetet ne csak a törvény által is követelt egy hónapi időközökben, de váratlanul is vizsgáltassa meg, s szabálytalanságok esetén az intézet tulajdonosát a legszigorúbban vonja felelősségre. III. Mivel pedig az ellenőrzésnek legbiztosabb közegei maguk az elzálogosítok, s mivel épen ezek keveset vagy mitsein tudnak a törvény rendelkezéseiről, tétessék közzé, időközönkint felújítandó, falragaszok utján a következő hirdetés: »Papa város tanácsa, mint iparhatóság ezennel közhírré teszi, hogy 1. ifj. Schlesinger Mór zálogüzletében a szedhető dij arany s ezüst tárgyaknál 18 n [ 0 , más ingóságoknál 24°| 0nál magasabb nem lehet, vagyis az elzálogosító a nyert kölcsönért minden foriut után arany és ezüst tárgyaknál havouként másfél krajezárt, más ingóságoknál két krajezárt fizet s ennél nagyobb összeg lefizetésére semmi czim (illeték stb.) alatt nem kötelezhető, inert nevezett zálogintézettulajdonos nagyobb díjnak szedésére jogosítva nincsen. 2. A zálogjegyen határozottan kiírandó a kölcsönért az egész időre járó összeg, s ennek előre lefogott része. Igy pl. ha valaki négy forintért ékszert zálogosít el, annak zálogjegyén ott álljon: kolcsöndij 6 hónapra 36 krajezár, egy hónapra fizetett 6 krajezárt. 3. Mindennemű kísérlet a zálogiutézettulajdonos részéről arra nézve, hogy ezen dijnál többet szedjen, vagy elmulasztása a 2-ik pont alatt megjelölteknek, a polgármesteri hivatalnál bejelentendő.« Ezek utján reméljük tek. képviselőtestület elejét venni az eshetőleges viszszaéléseknek s niegvédeni a zálogosításra szorultak érdekeit. Kérjük azért jelen indítványunknak elfogadását.< Ellenőr. Paál Dénes állásától felmentve. A kereskedelmi minister Paál Dénest, a veszprémmegyei államépitészeti hivatal főnökét, állásától felmentette és rendelkezési állapotba helyezte. Helyébe Kruszpér Pált Liptóból helyezte át megyénkhez. Kruszpér már el is foglalta állását, hol öt melegen üdvözöljük. A felmentésre, melyet Paál Dénesnek Liptóba, vagy máshova történt áthelyezése követett volna, Paál Dénes beadta nyugdíjaztatása iránti kérvényét, de mely még nincs elintézve. A nyugdíjaztatás ellen azonban persze semmi akadály sem forog fenn. Ez a tényállás. Nincs okunk keresni, miért lett felmentve Paál Dénes régtől viselt állásától? Talán volt része ebben annak a hírlapi szereplésnek, melyet e szavakkal végzett be: „Et si fractus illabatur orbis , impavidum férieut ruinae." A. ruina bizony mégis csak bekövetkezett. Mi pápaiak nagyon természetesen a legnagyobb örömmel veszünk tudomást a kereskedelmi minister urnák intézkedéséről. De e helyen most már lapunk — mely az utóbbi időkben kénytelen volt Paál Dénes ellen állást foglalni — a bevégzett tény után tisztelettel bucsufc vesz államépitészeti hivatalunk főnökétől. A hirdetésnél ma napság követett eljárás megszüntetését kimondotta a képviselő testület azon alkalomból, hogy Károlyi János nevü vállalkozó ajánlkozott hirdetési oszlopok felállítására. Ezt az ajánlkozást a kereskedő világra való tekintetből nem fogadta el a képviselőtestület, de mivel a hirdetések felragasztásánál egyik felszólaló kifejezése szerint valósággal „ázsiai állapotok" uralkoduak, utasította a szépészeti bizottságot arra, hogy valami szépészeti szempontból is elfogadható javaslatot terjesszen be. Rossz nyelvek azt mondják, hogy az a mit a városban bizottságnak adnak ki, már eo ipso örök időkre agyon van ütve. Mi azt hiszszük, hogy ezúttal a rossz nyelveknek nem lesz igazuk, mert az a három, vagy hány hónapi idő, mely a. határozat meghozása óta eltelt, cak a dolog alapos megfontolására volt szükséges és mi j övő számunkban már konkrét indítványról tudósíthatjuk olvasóinkat. Ügyvédek kongresszusa Győrött. A győri ügyvédi kamara kezdeményezte. — mint már erről megemlékeztünk — azt a mozgalmat, melynek czélja országos actiót megindítani: az ügyvédek erkölcsi és anyagi helyzetének javítására. Az e tárgyban néhány hét előtt tartott kezdeményező összejövetelen határozatba ment: az ország összes ügyvédi kamaráit Győrött megtartandó értekezletre meghívni; e meghívásnak azon örvendetes eredménye lett, hogy az ország 27 társkamrája közül huszonhárom jelentette be csatlakozását a mozgalomhoz azon ígérettel, hogy a kitűzendő értekezleten e kamarák mindegyike képviseltetni fogja magát. Időközben szűkebb körű bizottság foglalkozott azon kérdések meghatározásával, a melyek az összeülendő értekezlet elé lennének megvitatás végett terjesztendők. A bizottság a munkálatot befejezvén, dr. Beliczay Elek kamarai elnök e hó 5-ére hivta össze győri kartársait az országos értekezletre vonatkozó részletek végleges meghatározására ós e gyűlés az »ügyvédi kamarák országos értekezletének^ Győrött leendő megtartására határidőül f. évi augusztus 13., 14. és 15. napjait tűzte ki. Egyúttal elhatározta a gyűlés, hogy a kiküldve volt szűkebb bizottság dolgozata alapján a következő kérdéseket fogja az országos kamarai értekezletnek megvitatásra ajánlani: 1. Az igazságszolgáltatás érdeke által indokolva van-e törvényhozásunk azon 25 év óta tapasztalható irányzata, mely az ügyvédi jogkört mindinkább korlátolja és az igazságszolgáltatás gyakorlásából mint tényezőt lassankint kiküszöbölni törekszik ? 2. Az igazságszolgáltatás érdekében mily irányban tartja a congressus szükségesnek az ügyvédi jogkör kiterjesztését í 3. Mily eszközökkel véli a congressus elérhetőnek az ügyvédi hivatás kellő színvonalra emelését 1 T Á R C Z A. DALOK.*) I. A Kába partján állok, Nézem a habokat — A mint jön egy-egy hullám S a parton megszakad. »S elgondolom: mikorra E hullám befagyott — Nem lesz-e seerelmünk Éppoly hideg s halott? . . . II. Mily fényes volt a szép ta/asz, Mégis elhervad ott .... Mily égő volt a szerelem: Mégis elhamvadott! Mint énekelt a kis madár. Mégis elhallgatott . . . Mint szeretett a kedvesem És mégis elhagyott. *) Mutatvány szerzönőnek a Révai testvérek kiadásában megjelent .Költeményeke cz. kötetéből. AGLÁJA. Vidám, miként a selymes tollú fecske, Nem volt soha nagyobb bánatja még: Mint a midőn vadrózsákat keresve — Rejtett tövis megszúrta kis kezét. S oly szűzi, tiszta néki lelke, teste, Mint az őserdők mélyiben a lég; A keble csendes, lágy hullámú tó: Ártatlanság hattyúját ringató. Két szin szelid testvéri csókba olvad Arczán: a rózsa ós a hófehér, — Tavasz-derűje gyermekes mosolynak Kis ajkain el nem borulva él. Mint szűzi fénye távol csillagoknak, Melyekhez még a gondolat sem ér: Két kék szeme világa ép olyan, S haja: fodros habu aranyfolyam Gyöngyvállain két ágba szótomolva .... És benn a nyak, miként liliom-sziget; Elfödve keble két tündéri dombja . . . De leplet old a pajkos kóp*elet, Belát a csábos ingerü titokba, S felőle, oh . . . csodákat mond neked; Hogy nem veszett el, nem, még itt az éden, A lelked ámul e csodás beszéden. S az a remek tökélyü légi termet. Irigység benne nem lelhet hibát, — Olyat csak ihletett véső tereinthet, Hogy megbámulja késő kor, világ. Szépségből és bübájból ennyi terhet Hogy birhat el ilyeu parányi láb ? Parányi láb, az érintése lágy, Mint harmaté. Talán nyomot se hágy?! Nem tükrözi a divatot ruhája, Szövetje ócska, varrva hanyagul; De átragyog azon szépsége, bája, Miként a nap felhők foszlányiból. Görnyedt, galambősz agg is hogyha látja: Az arcza lángol és szeme kigyúl . . , Hellásznak egy szerelmes istene Megosztaná fónytrónusát vele! Egy koszorúban ennyi bájt ki látott? S a sorsa mégis gyászos, fekete: Mely ötet angyallá avatni látszott, Szépség, bűbáj, te lesz hóhéra, te! Oh, majd letörli róla a zománezot Az első kéjencz vad lehellete; Megmérgezi — melyet beszív — a lóg, S betölti a színésznők végzetét. 3Í. jfCioi» Qy-iUa. A csavargó. — Franczia elbeszélés. — A villefranchi rendőrbiróság épületének egyik termében majdnem álmosan folytak a tárgyalások, a rekkenő hőségben. Bouchard elnök négy-öt ügyet intézett már el. Majdnem lustán vetette szemeit a vádlottak padjára, mikor az államügyész éles hangon „Antoine Jean"-t szólította. Magas, száraz alak emelkedett fel, — Neve? — kérdé az elnök. — Antoine Jean! — Foglalkozása? — Tőkepénzes! — Itt tréfának nincs helye. Ön már többször volt büntetve, Antoine Jean, — monda az elnök, miközben az iratok közt lapozgatott. — Látom, hogy ön . . , — Nem kell, hogy ön mondja ezt nekem, elnök ttr, épp oly jól tudom, mint ön. — Ön, — monda az elnök, szemüvegét feltéve, — Villefranchhoz közel mint csavargó lett letartóztatva. Van valami mondani valója védelmére, Antoine Jean? — Az ön részére nincs, elnök ur! — monda a vádlott nyugodt hangon, — de neked öreg Bouchardom meg akarok mindent mondani. Mindkét birófelemelkedett, szemeikben a legnagyobb csodálkozás és meglepetéssel; az ügyész nyugtalanul fészkelődött helyén ide-oda, kész lévén haragja villámával a szegény vádlottat sújtani. Az elnök, ki első meglepetéséből csakhamar magához tért, az ügyész felé fordult, a mikor is a csavargó újból, hangosabb majdnem fájdalmas hangon mondta: — Bouchard, Bouchard! Emlékezzél Rabelaisra! A meglepetés véget ért. Nyilvánvaló volt, hogy őrülttel állnak szemben, kit a törvény szigora nem sújthat. A másik két bíróval való rövid megbeszélés után általános meglepetésre susogta az elnök: — Két havi fogház. . . * Az ülésnek vége voll. A felügyelő, ki szájában pipával állott a kapu előtt, hogy friss levegőt szíjon, nem kissé volt meglepve, mikor az elnököt látta maga felé jönni. — Perrin — monda Bouchard •— foglyai között van egy Antoine Jean nevü. — Igen, elnök ur! — Beszélni kívánok vele! — Ez igen könnyű, — ha az elnök ur méltóztat engem követni. — Nem! — szakitá félbe az elnök — azt kivánom, hogy azt az embert házamba vezessék. Legyen oly jó s vezesse 5 órakor hozzám. Öt órakor izgatottan járt fel és alá szobájában Bouchard elnök. Suttogó hangok hallatszottak az előszobából, aztán kinyílt az ajtó és belépett a fogoly. Az elnök hirtelen megfordult, a csavargóhoz lépett, odanyújtotta mindkét kezét s könyező szemekkel monda: — Te vagy az csakugyan, régi Ohabertem? szegény Rabelaisom? És ily helyzetben ? — Végre megösmersz! — monda a fogoly nyugodt hangon, a nélkül, hogy lesütötte volna szemeit az elnök kutató tekintete elöl. — Igen, ón vagyok Ohabert, régi iskolapajtásod. — De, öreg barátom, hogy történt, hogy te . . . — Épp oly természetesen történt, hogy csavargóvá lettem, mint a hogy te elnökké lettél. — És ha rágondolok, hogy kényszerítve voltam téged elitélni. Megösmerlek ismét téged, kit bizonyosan szegény atyád sem, ösmerne meg többé, ha élne. 29
