Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-09-20

Lajost ábrázolja és hogy mind a 205 Kossuthkép más-más nyomtatásban jelent meg és legnagyobb része külföldi származású. Az egész a legváltozatosabb és nagyon érdekes quodlibet és könnyen áttekinthető kommentárja annak a nagy hatásnak, melyet szabadságharczunk és kimagasló eseményei az egész müveit világra tettek. E fontos kíállitási rész érdekesebbé tételére Pázmándy Dénes és gróf Károlyi Gábor országgyűlési képviselők szintén kiállították a birtokukban levő és az 1848—49-ki eseményekre vonatkozó tárgyakat. Ezenfelül gróf Károlyi Gábor átengedte^* kiállításnak Kossuth Lajos legújabb életnagyságú kópét is, a melyet az ő megrendelésére Karlovszky Bertalan, a Parisban élő hires magyar művész, csak az imént festett meg. A második csoportban mintegy 600 fegyver, 150 különféle sisak a népfelkelésekben szerepelt egyszerű harczi eszközök: mint kaszák, buzogányok, régi puskák stb. szerepelnek. Lehetetlen e régi, részben már rozsdaette tárgyakat megilletődés nélkül végignézi. Hát ezek voltak a,z eszközök, a melyekkel a szabadság megvédelmeztetett? Hyen kevés, mondhatni gyermeki egyszerűségű fegyverekkel folyt a védelmi harcz? A harmadik csoport a jelvények csoportja. Vannak itt tépett, elrongyosodott zászlók, melyek diadalmas csatákban lengtek és„ megérdemlenék, hogy oltárok fölött,-templomok szentélyében elhelyeztessenek. Vannak továbbá harczi jelvények, nemzeti szinü kokárdák, unikumot képező és a történészre nézve megbecsülhetlen értékű okmányok, írásban és nyomtatásban. Egész gyűjteménye a 48-as pénznemeknek, magán levelek, melyek fényt derítenek a nagy eseményekre, röpiratok, régi újságok, fölhívások, lelkesítő költemények stb.— Ebben a csoportban különösen kiválik a historikus elem, még pedig épp ugy nagy, mint apró, de az egésznek hű felfogásához szükséges vonásokban. Érdekes továbbá az összes 48-as tábornokok és hadvezérek arczképe, az aradi "-k „hősére" (ha ugyan ennek lehet 'bérmunkát megelőző nevetparodiáját az igazságvonatkozó okmányok, ü stb. Szóval, annyi itt üó, hogy még az is, a múltnak hozzánk szóló gig lebilincselve érzi óreldául kit nem érdekel, ha o áll a magyar nemzettel való nvtöl Ihász ezredesnek zászlója; az ezredesé, a ki miután vitézül véig küzdötte a szabadsagharczot, évek osszu során át társa volt a számüzetésien e század egyik legnagyobb alakjának: Kossuth Lajosnak ?! Az eszmétől eltekintve, elismerés illeti a rendezőket azért is, hogy nagy történeti anyagot gyűjtöttek egybe, mely ilyen gazdag változatosságban a 48-as eseményekről még soha sem volt együtt. Sok olyan adat, mely eddig csak sejtelem vagy meseszerüsóg alakjában létezett, most történeti alapot nyerhet és elfoglalhatja az őt megillető helyet a köztudatban'. Sok olyan kutforrás, mely eddig elzárva maradt a kutató történész előtt — mivel részint kegyeletből, részint egyéb okokból — féltékenyen őrizték, most hozzájár ulhatóvá vált. A városi közgyűlésből. — Elkésett k&rozolat. — Annyi már bizonyos tisztelt nagyérdemű közöiiség, hogy a város atyái felette szeretik a kényelmet, —• meglátszott ez a folyó hé 5-én tartott városi közgyűlésben, mikor a tanácskozási teremben csak itt-ott lehetett egy-egy izzadt képű képviselőt látni. No de ilyen időjárás mellett nem is le* lief megkövetelni, hogy pontosak legyenek városunk atyái. Az időjárás az oka, hogy nem mennek el gyűlésekbe; ha nem volna télen hideg, nyáron pedig meleg, —• megláthatná akkor ff nagy közönség, mily szorgalommal látogatnák a gyűléseket. Igy azonban egyik náthás, másik főfájás, harmadik csúzos, negyedik poczakos, Ötödik vérszegény stb. szóval bajos, 'ilyen körülmények között a kötelezettségeknek megfelelni. ' Tehát konstatálom, hogy a teremben pokoli hőség uralkodott. De nem birom átlátni, •miért tartják a város urai nyári időben teremben a gyűléseiket Ha őseink hajdanában • tudtak , a Rákoson tanácskozni, — miért ne tarthatná városunk képviselőtestülete is nyáron szabad ég" alatt gyűléseit, például a tókertben a lenyesett fűzfák alatt, mely ezélra ez különben is legalkalmasabbnak látszik. Ha ezt elhatároznák a város okoskodó atyái 7 még boszut is állhatnáiwk a tanács tagjain, a mennyiben a zöld asztal akként helyeztethetnék el, hogy a tanács tagjait szem* ben éje a nap és igy az édes hosszé, életének diadalra juttatása mellett még az a

f

ha} szon is hávqmlqnékü nagy közönsépj^^f a tanács; makßtl^altnak'kof a fák " " A temn tehát mint fentebb # éinj.^0ih^ kongott az ürességtől. ;

i v .'" Ezek után azt hihetnéd jámbti^ölíóasó, hogy a napirendre kitűzött 17 tárgy-egy óm alatt elintézést nyert. — Csalatkozol. Eltartott biz az reggéltől késő estig. — Hallottunk olyan ékes, kacskaringós beszédeket, hogyha ugy post festa visszagondolok reájuk, elpirulok rögtön és az a német dal jut eszembe, ah, hogy is van csak no, — megvan: aussi, aussi, aussi macht ich gehn. De hát ezen ne csodálkozzál óh tisztelt nép és olvasó közönség és erős a meggyőződésem, hogy nem is fogsz bánmind, ha megmondom, hogy Bognár Gábor a széllem és kellemdús törzsinterpelláló is jelen volt a ki már ősrégi szokás szerint iparkodott beszédbitkfenczeivel mulattatni a képviselőket. Nagyszerű ember ez a Bognár Gábor. Bort azért nem iszik, mert valamikor korcsmáros volt. Beszél annyit, mint egy érdemekben megőszült fogatlan anyós.— Demosthenes nyomdokaiba ugyan nenijog lépni soha, de azért okoskodásai mindenkor felérnek a „malom alatti politikus" észjárásával. Orácziói sokszor Ízetlenek ugyan, de azt meg kell nekik hagyni, hogy legtöbb' esetben érthetetlenek. Igy a többi között azt indítványozta, hogy azon esetre, ha egy városi képviselőt az isten hathatós kegyelme kiszállítana ezen árnyékvilágból, — az életben maradott képviselők a temetés idejéről lá nappal élőbb a kapitányi hivatal utján értesíttessenek, mert nem képzel olyan képviselőt, a ki a másiknak temetésére, tőle kitelhető legnagyobb szívességgel el ne menne. A zsidótemető kérdésénél perhorreskálta a hosszú, beszédeket s ugyanakkor mikor ezt mondja, ő maga nyújtotta a vitát legjobban és talán még most is orációzna, ha véletlenül Szomszédjai kabátjának csücskéjénél fogva le non húzzák a székre. — Elővette Szvoboda Venczel városi tanácsost ís, sürgetvén a Kakas-féle háztélek romjainak eliávoliiását. Ezt hiszen helyesen tette Bognár, mert azok a romok ott a Bástya utcában már más embernek is szemet szúrtak, — de Szvoboda bátyánk nem ismer és nem tűr leczkéztetést. Merően Bognár szemei közé néz és azt n?jndjaneki,— hogyha rögtön jl nem hallgat, a majorból ide vontatja a gurgúfát és olyan laposra simittatja Bognárt, hogy azontúl már csak menybéli karok között fog zsoltécrokat zengeni. Ilyen femjegetésekre azlitán Bognár kénytelen volt elhallgatni, nehéz szívvel bár, de megtette és ezzel végre valahára kitalálta Szvoboda bátyánk is, hogy jövőre miként kell a renitens képviselőket sarokba szorítani. Tehát gurgulát a sokbeszédüeknek. Az országgyűlésben se ártana ilyen gurgula, tessenek elhinni, soha se lenne ott obstrukció. Az izraelita temető kérdésénél feltűnő hévvél beszélt dr. Koritschoner Lipót, aki az izraeliták jogainak tisztéletbentartását követélte, kijelentvén, hogy holmi kegyéleni morzsákat elfogadni nem hajlandó. Bognár Gábor ezt sem hagyta szó nélkül, kijelentette, hogy a morzsaléknak ő sem barátja, hanem földet szavall a zsidóságnak, mélybe valamennyi eltemetendő lészen. Steinberger Lipót (Pál) marjával meszszebb ment mint dr. Koritschoner. Ő ezen kérdésnél a pápai járást tette bírálata tárgyává és levonva az áltála előadottakból a konzekvenciákat, kérte a zsidók száméira a temetőt kihasítani. Bognár- Gábor képiuselő erre indítványozta, hogy a képviselőtestület szavazza meg egyúttal azt is, hogy elsőnek csak egy izraelita városi képviselő temetkezhessek az új temetőbe, válassza ki a jelenvoltak közül az illetőt, határozza meg a halálozási napot is, mert ő elakar menni annak a temetésére. Erre az izraelita képviselők elhagyták a termet. Tálán csak nem bolond' egyik sem, hogy halálának idejét megszavaztassa. Még az öreg Ungar Antal is azt mondta távoztaban: No freili de, — de nem első, hanem utolsó akarok én lenni, jó nékem hátul ma~ No-mézzé -meg. az ember, ki gondolta vokta, hogy a doktor ur ilyen csekély sbráfokaVis meglásson és ezzel Szvoboda tanácsosnak a tyúkszemére hágjon. Mérges is volt érte a tamácsos, kifejtette, hogy a stráfoknak nem ö, hanem, Teuffel Mihály tűzoltó-főparancsnok az oka, a ki a mostani hiányos öntöző kocsik csőhálózatát egy célszerűbbel kicserélni ígérte már ezelőtt egy félesztendővel. Ha Teuffel főparancsnok a tűzoltással annyira el van foglalva, hogy igéretét eddig beváltami nem tudta, a&ól ő nem tehet. A stráfok jogosultsága a tanácsos előadása szerint tehát kétségtelen és addig nem is tehető ellenük kifogás míg Teuffel tűzoltófőparancsnoknak egyszer valamikor eszébe nem jut, hogy a tanácsos urnák tett igéretét be is kellene váltani. Horváth Lajos is hozzászólt a tárgyhóé. A közegészségügyi törvény álláspontjára helyezkedett, semmi kifogása sem volt a temető' földrész kihasitása ellen, csak azt kívánta, hogy mondassék ki, hogy az elhalt zsidóknak a chevra kadischa ne tagadhassa meg az eltemettetését. Denique Horváthnák is maga felé hajlik a keze. A képviselő ur bizonyára attól tartott, hogy a járásában azon községekben elhunyt szegény izraelitákat, a hol temető nincsen, — majd Pápán drága pénzen temetik el a chevra kadischa vezéremberei. A képviselő urat azonban erre nézve Steinberger alaposan megnyugtatta volna, ha egyáltalán nyugodtan beszélt volna. De nem Horváth az, a kiről most kívánok szólni, röviden azért, mert Barthalos képviselő különcz álláspontjáért úgyis meglakolt, a mennyiben külön indítványára csak egy szavazat esett, — az is hivatalból gyámja az ügyefogyottaknak. De ni-ni, ár. Lővy László , k'é^oisélőnől a sok csacsogás közben csaknem mepji^kezMmr Azt kérditek ugyebár nyájas^f>Ív<iwim, hogy mi fölött gáncsotódott a .aok^^isf^ Viliéi Pribék István pü-pök bérma-utja. B.-Szt-László 1891. szept. 13. Hithideg-korunk áltudósai, kik óletczálul tűzték ki maguknak a hitetlenség terjesztését, kárörvendve mondogatják, hogy a vallásos érzület már a magyar köznépben is haldoklik, hogy a katholikus köznép sem viseltetik már oly nagy tisztelettel ós kegyelettel papjai iránt, mint régen, de örömmel konstatálhatom, hogy ezen állítást september hó 12-én fényesen megezáfolták a kies fekvésű Bakony-Szt-László ós vidékének lakói, kik daczára annak, hogy a mondott nap dolgozó nap volt, mégis örömünnepet ültek, minek e sorok írója szemtanuja volt. De hát mi volt az oka ezen ünnepnek? Talán bizony Baross minister ur ezt a napot is belefoglalta a vasárnapi munkaszünetről szóló törvénybe? Oh nem! E szép ünnepnek oka nem volt más: mint a Bérmálás szentségének kiosztása, mire a vidék katholikus lakói már hetek óta készültek és várva várták az örvendetes nap megérkezését. Midőn az igazán szép nap fölvirradt, a lakosság kora reggel hozzáfogott az utczák és házak kitisztításához és feldiszitésóhez, hogy tiszteletüket s kegyeletüket nemsokára megérkező szelidlelkü főpapjuk Mélt. Pribék István püspök úr iránt kifejezzék. A nép örege apraja, még azok is, kik nem járultak a bérmálás szentségéhez, ünnepiessen voltak felöltözve. A püspök úr sept. 11-én Zirczröl jött, hova a járási főszolgabíró T. Szőnyeghy Alajos úr ós a kerületi esperes Miliáldy István bakonyszentlászlói plébános úr eléje mentek külön fogatokon. A nemzeti szalagokkal s lobogókkal feldíszített lovasok a bakonyszentkirályi falu közepéig menve, — négy kocsival pedig az elöljárók ólén a körjegyző Lipovecz Antal ur a falu határáig kivonulva várták s fogadták Ö Méltóságát. Ezután a nép s jól rendezett bandérium 0 Méltósága fényes fogatát körülvéve vágtattak az ünnepies szint öltött faluba, hpva Mjháldy István esperes úr a határ széléről már előbb megérkezvén, a kerületi papság élén a diszes diadalívnél üdvözölte a megérkezett püspököt, ki a mindig vig kedélyű s kczkedveltsógü Vogronics Antal kanonok —- és T. Ley József veszprémi papnöveldéi aligazgató urakkal együtt kiszállván a fényes batárból, körmenetileg előbb a templomba, azután pedig az esperes ur lakására ment, hol Ő Móltóságát a fehérbe öltjözött leánykák közül a legszebbik, csinos kis beszéddel fogadta, mire 0 Móltósága nyájas szavakkal válaszolván, a kanonok úrral együtt a plebánia-lakba mint otthonukba be- és megszállottak. !? Másnap september 12-ón délelőtt 9 órakor kezdette meg apostoli működését ós 800-at részesített a bérmálás szentségében, kik, a díszes "ós árnyas grófi park szóles utjain «y^alanak felállítva. A szentség kiosz1;ásáí*:.ütán

i

Ö Méltósága egy kis emelvényre lépett és a fák alatt összesereglett néphez rövid de tartalomdús tanítást intézett, melyben intette a népet, főleg a megbórmáltakat, hogy az igaz thez, melynek bajnokaivá avatta fel iket, egész a sírig szilárdul ragaszkodjanak, azt ne csak szóval vallják, hanem annak szabványai szerint éljenek is, mert olyan hit, mely tettekben nem nyilvánul, holt hit, a holt hit pedig Szent Pál szerint nem üdvözít. A szent ténykedés után körmenetileg az esperes ur lakására kisértük 0 Méltóságát és egy fél órai pihenés után az esperes urnák az ízlésesen, összeállított kő, bronz és vaskori sok szép igen értékes egyéb régiségek közt megterített vendégszerető asztalához számosan letelepedvén, '.j testünk szükségletét a valóban' ízletesen elkészített s kiállított ételekkel.. embérü'1,1 'kiel'égitetíükf Az ebéd végefelé.-á. -Y&^Í •sára s mindnyájunk Örömére hosszú élettel megáldani kegyeskedjék; — hasonló--, képen poharat emelt 0 Nagysága a •. Vogronics kanonok úrért is. A figyelmes háziúr 0 Méltóságának kedves meglepetést is készített az által, hogy igen kedves rokonait a közel fekvő Ravazdról meghívta vendégszerető asztalához. Délután 3 óra felé megint megjelentek a plebánia-lak előtt a fehérbe öltözött leánykák, a községi elöljárók és a nép, hogy a Pápateszérre menendő szelid apostoli lelkű főpapot még egyszer láthassák, ki délután 4 órakor a nép éljen kiáltásai közt megkoszorazott batárjába beszállván, a diszlovasoktól, a jár. főszolgabíró és az esperes kalauzolása mellett több fogattól kisérve eltávozott PápaTeszér felé. Az Isten szent áldása kisérje 0 Méltóságát apostoli útjában. / <

3[C\$\atic& 3áiios, romándi plébános. Pápa-Teszér, 1891. szept, 14. Az ünnepélyesség, mely községünk és vidéke lakosságát mai nap szent áhítattal eltöltötte, már tegnap vette kezdetét, amidőn mélt. Pribék István püspök ur diszes kíséretével délután 5 óra tájban a pápai járás határába érkezett, ahol Horváth Lajos járási főszolgabíró és Walla Gyula pápateszéri nagybérlő fogataikkal s a pápateszéri s szentiváni bandériummal a diszmenethez csatlakoztak s Bakony-Tamásin át az ünneplő közönség által melegen üdvözöltetve Pápa-Teszérre kisérték illetve kalauzolták az általánosan ünnepelt főpapot. Pápa-Teszéren diszes diadalív alatt fehérbe öltözött lánykákkal környezve a községi elöljáróság élén Márffy Gyula körjegyző • csinos beszéddel üdvözölte a község magas vendégét, mire az ünnepelt meghatóan válaszolt s harangzugás között megindult a menet a templom felé, hol a papság által fogadtatva, a főpap imára tért s onnan a paplakra vonult. Másnap kora reggel mozsárlövósek jelezték a nagy nap viradtát s megható látványt nyújtott a szomszédos községbeli híveknek ünnepi körmenetekben való érkezése. A bérmálás szentségében részesült hívek száma az ezerét meghaladja, kikhez a szertartás végeztével a főpap vallásos buzgósagra intő szózatot intézett s rájuk áldását adta, Délben a plébánia lakon' volt gazdag lakoma, melyen az apostoli buzgóságu főpapot Mórocz An= tal lovász-patonai plébános szépen indokolt felköszöntővel éltette. A bérmáló püspök útját délután 4 órakor a főszolgabíró ós kerületi esperes ós nagyszámú bandérium vezetése alatt s a papság által kisérve Szűcs községbe folytatta, hol szintén diszes diadal ív alatt várta a hivők serege s kisérte a templomba, majd a paplakra, hol szállva volt. —o. . Szűcs, 1891. szeptember 15. A tegnap nagy ünnepségek között bevonult főpap ma osztotta ki a szűcsi ós kóppányi plébániákhoz tartozó híveknek a bérmálás szentségét és megható beszéddel csepegtette a hívekbe az igaz vallásosságra és jócselekedetekre irányzott iniésót. Szűcsön tisztelgett a bérmáló főpapnál a szomszédos pápai kerület esperese Néger Ágoston apátplébános is. Délután fél 4 órakor a főpap kíséretével a „szeretetünk kisér" felirattal ellátott diadal kapunál várakozó hívekre áldását osztva mozsár lövések és harangzúgások között folytatta útját BakonySzómbathelyre. —na. Közegészségügy. Az általános egészségi viszonyok augusztus hóban szinte oly kedvezők voltak mint az előző hónapbán, a betegedések nagyon kevés számmal fordultak elő, s a halálozási arány sem volt nagyobb mint július hóban. Az időjárás az egész hónapon át többnyire, derűit, száraz és meleg volt, a légmérséklet némely napokon a déli órákban 30 0°-ig is felemelkedett, a minimalis fok 14 C" volt; erős viharok és záporok 5 izben voltak, a nappali melegre néhány hűvös éjszaka következtek; ezen időjárási viszonyok a kedvezőleg folyt közegészségben észrevehetőleg semmi változást nem hoztak elő, és a legtöbb esetben felmerült gyomor és bélhurutos megbetegedéseket:.*- köznép rendetlen és nem eléggé óvatos táplálkozásának különösen a kukorícza, 'dmnyefés'igyümölcf^evésnek' lehet tulajdonítani, 'a^Izettóbete^ségek felnőttek ós gyermekek ^^^J^^Sé4r«3&;ioFdidtak

t de minden ko* >^0m&ÍÍ\W

l folytak le. 4, Suürön 1, B.-3Í.-Szombathelyen 1 és PereMar tonban 2 esetben; a vörheny szórványosan mutatkozott Lepsényben, Berhidán és Küngösön, a további ragályzás meggátlása czéljából a betegek lehetőleg elkülönítettek, a lakások kitisztogattattak és egyébb óvintézkedések megtétettek. Hagymáz betegedés előfordult Szilasbalháson 2, B.-Pőkajaron 2, Nagy-Szőllősön 1, Salamonban 1, Lovászpatonán 1, Gsöglén 1, és a középiszkázi körben 3. Pokolvar előfordult 4 esetben. Elmebetegség miatt a pápái tébolydába elhelyeztetett 1 szanyi és 1 szili községbeli egyén Sopronmegyéből. Kórházba küldetett Kenéséről la jobb felső végtag összezuzódása miatt cséplőgép által, ezen kivül járganyos cséplőgépnél véletlen baleset volt a B.-M.-Szombathelyi körben 5, ezek közül egy sem volt halálos kimenetelű. A községi ós körorvosok által gyógykezelt betegek között a beérkezett jelentések szerint legtöbb volt a gyomor és bélhurut azután a tüdőlob, váltóláz, orbánez, tüdőgüDiőkór és tüdő vész. ÍTem gyógykezeltetett .7 éven alól a hozzám érkezett jelentés szerint 36, a 7 éven fölül nem gyógykezeltek száma bizonytalan, a 7 éven alóli gyermekek nem gyógykezeléséről halálesetbén a halottkém! jelentésekből szereznek tudomást a hatóságok, ily esetekben a körülményekhez képest az illetők az 1876. XIV. t. cz. 21. §. értelmében birságoltatnak, csakhogy az ily nép többnyire oly szegény, hogy a kiszabott bírságot megfizetni a legtöbb esetben^ nem képes, ezen körülmény indokolja azon felette szükséges intézkedést, hogy az ily egyének miután szegénységük miatt az orvos áltál rendelt gyógyszereket megfizetni nem képesek azon esetben mindenütt a kö^|ég elöljáróinak aláírásával ellátott vények a község számlájára a gyógyszertárból kiszolgá tathatók legyenek. Dajkaságba adott gyermek van: Veszprémben 60, Pápán 40, az enyingi járásban 8, a pápai járásban 2, a zirczi járásban 6, Várpalotán 6; ezek fölött a felügyeletet részint a hatóságok, részint a községek elöljárói gyakorolják. Az iskolák augusztus hóban zárva voltak. Piaczi vizsgálat tartatott r. t. városokban naponkint s a járások központján is többizben, elkoboztatott Veszprémben véres tej 15 liter, 60 drb rohadt dinye, 20 liter gomba, Pápán 2 drb szarvasmarha gyöngykóros betegség miatt és 36 kiló romlott sertés .jrasVárpalotán dinyéből és körteféléből nagyobb meny-ség, Devecserben szinte 4 kosár éretlen gyümölcs. Szikvizgyárak közül megvizsgáltatott. Pápán a városi főorvos és a rendőrhatósági kiküldööt közbenjöttével 4 szikvízgyár, Veszprémben 1 szikvizgyár és a veszprémi járás főszolgabirájának közbenjöttével a várpalotai szikvizgyár, a pápai és a veszprémi szikvizgyárak rendben találtattak a sifonok 99°/

0 czin ós 1% ólom tartalom, részint egészen ólommentes csapokkal vannak ellátva; ellenben Várpalotán találtatott mintegy 90 drb 10% ólom tartalmú régi sifon, ezek zár alá helyeztettek és használatuk csak arra az esetre engedtetett meg, ha a régiek helyett azok is 1% ólom tartalmú fejekkel ellátva lesznek. A nyilvános gyógyszertárak közül augusztus hóban megvizsgáltatott a szentgáli, a berhidai vpalotai és lovászpatonai gyógyszertár. Trachoma ellenőrzési szemvizsgálatok eredményéről augusztus 3-án tartott közigazgatási bizottság ülésén Veszprém ós Pápa r. t. városokból valamint a veszprémi, pápai és enyingi járásokból volt szerencsém tiszteletteljes jelentésemet előterjeszteni, augusztus hóban a zirczi és pápai járásokból is beérkeztek a jkönyvek ezeket is elvizsgálván, ezekkel együtt az egész megye területben végzett számvizsgálatok eredményét összegezve az 1891-ik év első feléről a trachomára vonatkozólag a következőket van szerencsém. | Trachomás szembeteg találtatott; Pápa r. t. városban 3, az enyingi járásban 1, a devecseri járásban 1 tartalékos és 3 hadköteles, összesen 4, a zirczi járásban enyhébb fokú trachoma 5 tanulónál Éá mezei munkásnál 1, összesen 6; mindösze volt 14 trachomás szembeteg, ezek egy része, futólagosan: gyógykezeltetett, egy része pedig kórházba rendeltetett. Dáka, Béb ós Csernye községek részére bába képeztetett. Halottkémi képesítési bizonyítványt kapott a pápai járásban 7. Orvos rendőri bonczolás és hulla szemle teljesítetett a hozzám beérkezett adatok szerint 3 esetben, ezek közöft volt 1 hirtelen haláleset gutaütés következtében, 1 öngyilkosság Önfelakasztás által és 1 lőfegyverrel. —- Véletlen szerencsétlen haláleset volt 1, Herenden vasúti kocsik elgázolása által. Orvos tszéki bonczolás teljesíttetett a beérkezett jelentések szerint 1 esetben gyanús mérgezési eset miatt és 2 gyermeksikkasztási ügybíai^ \ 1 Orvosi látlelet kiállitatott könnyű testi sértésről 11, súlyos testi sértésről 1. Szinház. J-A^mult heti műsorunk elsö pontja Bérezik Ai Postás .Klárija volt, ez a se -n'ém;ÍKal;á"s^,sé^nemHgen mulattató nép-