Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-09-27

sem. árulja el, hogy miben különbözik ö a közönségesebb földi társaitól. A mindennapi, banális közvélemény, melyből gyermekkorában csak ugy táplálkozik, mint a többi — aző megnyilatkozásának csak akadály, mely mint egy felhő veszi körül és nem engedi, hogy szeme oly tisztán lááson, mint látnia adatott. De elvégre megérik és megteremti, végrehajtja csodáit. ; Egy pár rövid év alatt, egynehány utazás nyomán, fölkél Széchenyiben egy ' állambölcsészeti intuiczió, mely merészségében egy önkényes egyéni fantázia színében tűnik fel, de amely tökéletesen megegyezik a tudomány szigora tanításával. Széchenyi egyszerre kezd hinni abban, hogy Magyarországnak szomorú állapota nem öregkor és feloszlás, hanem még ki nem fejlett, fejlődésében elnyomott ifjúság. „Mióta élek — igy szól — kimondhatlan vágy létezik lelkemben Magyarország kifejtésére. A magyar nemzet feldicsöitése él minden csepp véremben. Azon remény azonban, mikóp nemcsak költői képzelgés, de száraz felfogás szerint lehetőségét, sőt hihetöségét is lá. tám nemzeti újjászületésünknek, csak később derült bennem fel. Hideg, csalhatlan számok, — mert a nemzeti élet symptomáinak is vannak csalhatlan számai — azt mutatják, hogy midőn Európának, vagy jobban mondva a czivilizált világnak, szinte minden népei elérték már tetőpontjukat s vénülésnek indulnak, a magyar népnek csak most derül hajnala s oly nyara, oly fénye fog bekövetkezni, amilyent a huszonnégy órai ész, tudniillik az ész többsége csak távolról sem sejt.... Minden jelenetek jövendő fényt í mutatnak nemzetünknek, minek jövendölésére több jóslói tulajdon nem keE, mint előre megmondani, hogy a kisded magból idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja." A mint e hit egyszer Széchenyi értelmét megragadta, ellenállhatatlanul feltámad benne a vágy, hogy e nemzetet egy jobb jövő felé vezesse. Egy nagy kérdőjel tűnik fel lelke előtt: — melyik hát az a mód, amely a nemzet petyhüdt ereiben a vért újra pezsgésbe hozza? S ennek a kérdésnek megoldására az ő lángeszének ismét csak egy pár pillantás kell Magyarország ós más boldogabb nemzetek életére. Mintha ö egy egész más intellektuális fajból vagy műveltségi korszakból j volna, mint összes többi kortársai. Mig azoknak csak a hagyományos formák iránt van órzókök, egyedüli bajainkat a konstituczión esett gravamenekben találják és egyedüli feladatnak e gravamenek orvoslását vélik: — addig Széchenyi hatalmas tekintete keresztül tört a nemzeti élet e merev burkolatán ós -gazdasági és kulturális állapotainkat bolygatja fel s itt mutat rá hátramaradottságunk jeleire és okaira. Mig azok, akikre, mint legkiválóbbakra a nemzet a törvényhozásban a vezérletet bizta — Széchenyi szavai szerint — a corptxs jurisban ós ante aktákban sülyednek el, addig Széchenyi „faktum"-okat keres ós azon korbeli angol közgazdák világosságának fényével tekint a nemzet életébe. Es ekkor megszabja, kijelöli a nemzet haladásának ixtirányát, egy tervet dolgoz ki, nem is egy emberkorra, de egy évszázadra szólót, amelynek megvalósításán még ma is munkáikódunk; egy tervet, a melyet kortársai eleinte meg sem értenek, s a melynek okmányait, Széchenyi iratait némely megyék elégették; egy tervet, melynek elemei voltak; nem a régi alkotmánynak in integrum restitucziója, hanem egy egységes nemzet teremtésére alkalmas továbbfejlesztés, .a gazdasági és kulturális intézmények egy egész hálózata. És lelkének forró szenvedélyével, rajongásával elhatározza Széchenyi, hogy e terv keresztülvitelére szenteli egész életét. „És igy lön — szól — hogy .... kimondhatlan, s több napi belső küzdések után ós csak akkor, mikor látám, hogy senki azon tán egy kissé magasb nézőpontról nem fogja fel nemzetünk állását, mint én, vagy ha igen, nem mer,, s újraöntés helyett nyomorult foltozás van napirenden, — bizonyos órában megesküdtem magamnak, hogy miután világosan mutatkozának lelkem előtt nemcsak a feltámadásnak, de nemzetünk egykpri nagy kifejthetösógének is legbiztosabb jelei, mindent el fogok követni, habár magam maradok is, habár vesznem kell is, mit e kettős czélnak elérésére cselekedni lelkem sugall." Az életet, mely ez elhatározást követé, nem kell részletekben rajzolnom. Ismeri azt e .nemzet minden fia, az utolsó gyermekig, aki az iskolában először tanulja a haza történetét. Nem kell felso

? rolnom Széchenyi alkotásait, az akadémiától kezdve, mely alkotásokról már ezer viszhang szólt. De kell, hogy e részletekből egy képet formáljunk magunknak arról, hogy — milyen volta magyar faj legnagyobb cselekvő genieje ? Megvolt benne egyfelől a lángész tQivtsm izzó Keye* mely C^tQ8k*ttl»ÄUll megvalósítja azt, amit teremteni hivatásának érez. A teremtő gondolat, mely Széchenyiben egyszer megszületek, ezentúl egész lelke felett uralkodik. A lázas szenvedély, mely Széchenyi könyveiből kisugárzik, szinte elkábítja az olvasót. És másfelöl látjuk Széchenyit, nyugodtan, hideg számítással kitűzni a teendők egymásutánját és finom emberismerettel s diplomácziával felhasználm minden eszközt, mely a czél felé vezethet. Lángoló a' kitartásban ós hideg a keresztülvitelben. Hyen volt Széchenyi. És a nemzet felébredt és minden téren uj mozgás, uj élet keletkezett. A kétség szürkülete, melyről nem lehet tudni, hogy nappal, vagy éjjel követi-e, — eloszlott és nyilvánvalóvá lön mindeneknek, hogy a nemzet szebb jövője biztosítva van. És ekkor Széchenyi Pozsonytól a Vaskapuig ugy tekinthetett a hazára, mint saját müvére ós hallhatá egy újjászületett nemzet hálaszózatát. Széchenyi életének e kora, a jutalmazás és nyugvás e szaka, eltartott' — egy-két évig. A hatalmak, melyek minden felett uralkodnak ami történik, azt akarták, hogy Széchenyi és a nemzet utjai elváljanak egymástól. A nemzet ma is él, felvirágzott ós teljesítette Széchenyi jóslatát. Ujabb utja visszavezetett abba az irányba, melyet Széchenyi mutatott. S ha nyugodt szemmel nézzük az időt, ki fog tűnni, hogy az eltérés nem is „volt oly nagy, mint abban a korban látszott. Sokat vitatkoztak a felett, hogy e tragikus eltérésben kinek volt igaza, a nemzetnek-e, vagy Széchenyinek'? De még máig sem érkezett el az idő, hogy ebben a kérdésben teljesen megokolt Ítéletet mondhassunk. Legvalószínűbbnek látszik, hogy miután a nemzet uj élete már megkezdődött, — mind a két ut elvezethetett volna oda, ahol ma vagyunk. Széchenyi utja talán esak kevósbbé mozgalmas ós idegrázó eseményeken keresztül, a lassúbb, de biztos emelkedés modorában. De midőn a szótválás megtörtónt, a nemzet csak előre nézett útjára ós egyrésze megfeledkezett arról, aki a nemzetet idáig vezette, a másik része félretolta öt. • Széchenyi érzé, hogy egyedül van és a nép, amelyet ö indított útnak, egy oly irányban halad, amelyet ő nem tekinthetett biztosnak — s kétségbeesés szállta meg egész élete hivatása felett. A nemzet pedig nem mérte fel .Széchenyit Széchenyivel, hanem hazafiúi fájdalmait a vádak és rágalmak fájdalmával tetézte. Igy kellett végig éreznie Széchenyinek mindent, ami kéjt ós kint a honszeretet ád. „Hideg önzö"-nek mondták őt, pedig kivüle senki sem táplált lelkében oly rajongó eszményt, mint ö! Szívtelennek jellemezték, - mintha bizony a nagy eszmék, nemes ideák s nagy gondolatok nem a szívből jönnének! Apostaziával vádolták őt, aki az utókor előtt épen rendithetlen következetessége miatt lett a csodálat tárgyává. Sőt még— hazaárulónak is elnevezték öt, akiről a koszorús költő azt jegyzi meg, hogy a históriának nem is kell Széchenyi nevét megőriznie, de csak annyit mondani róla, hogy az — legjobban szerette hazáját, s mindenki tudni fogja, hogy az — Széchenyi volt. Vájjon ki tudná megmondani, hogy mikor Széchenyinek mindezt a megaláztatást végig kellett tűrnie, hogy — mint életirói feljegyzik — ott állott mozdulatlan, sápadt arcza barázdáin a fájdalom vonásaival: — mit és mennyit szenvedett Széchenyi István? Azok, akik merész kézzel szótbonczoloi akarták Széchenyi szivét és kutatni tetteinek rugóit: azok nem tudták, hogy egy lángész lelkét kiismerni, ahhoz egy öröklót kell, de megölni azt, ahhoz elég egy pillanat. S mikor már „lelánczolt Prometheus" volt, még akkor is sértve, bántva lett" sőt kigúnyolva még a láncz is, amit Prometheus viselt, ugy, hogy öreg, vak barátja, Vesselónyi Miklós felsóhajt: „Szegény oroszlán! Mennyire jutottál!" - Erre az időre is vissza kell emlékeznünk, mikor Széchenyit ünnepeljük s éreznünk kell, hogy nemcsak az a mártyr, aki a magyai Grolgothán elvérzett, de a legtöbbet szenvedett mártyrja e honnak mégis csak Széchenyi volt. Csak egy enyhűlet van Széchenyi szenvedésének kinos emlékére ós ez a — dicsőítés a siron trd. Mikor köbe, órczbe belevésve látod nagy nevét, mikor tudós róla ir, költő róla zeng s alakját festő, szobrász örökíti; — mikor a nemzeti nevelés őré elrendeli, hogy az iskolákban a százados emlékünnepen Széchenyi nevével tanítsák és lelkesítsék a nemzet ifjúságát; — mikor e ház is templommá válik ós oltárrá e hely, hol ez ünnep itt nem hiu csillogás, de — istentisztelet: — akkor, e siron túli dicsőítés által .engesztelő áldoáatot hoztunk e dicső. saelJemnek, mély léé 'tart «rnyit aie^y^tt} Hirdesse dicsőségét e nap minden évfordulóján millió ós millió ajka e nemzetnek és legyen a nemzet örök törekvése: — móltónak lenni Széchenyihez, aki a nemzetnek egyik-Megváltója volt! Hivatalos rovat. 10146. Veszprém vármegye alispánjától. 1891. Országos gazdakongresszus Temesvárott. A „Temes megyei gazdasági egyesület" által Kezdeményezett országos gazdaértekezlet szept. 18-ik napján tartatott meg Temesvárott a vármegyeház dísztermében. Résztvevők szép számmal, bár a gazdasági 'egyesületek, melyektől már hivatásuknál fogva is nagyobb érdeklődést várhattunk, gyéren képviseltették magukat. Báró Ámbrozy Béla nagybirtokos és országgyűlési képviselő elnöklete alatt álló kongressus első tárgyát képezte a „gazdasági érdeklcépvkelet eggesiileti wton.

u Gaál József főrendiházi tag azon indokból, hogy az óhajtott gazdasági kamarák a létező gazdasági egyesületek lételét veszélyeztetnék, de még azon okból is, hogy a gazdák érdekei a törvényhozásban elég módon képviseljék, a gazdasági kamarák létesítése ellen foglal állást, mig Ambrózy Béla báró véleménye szerint a gazdasági érdekképviseletnek a létező kereskedelmi kamarák keretében kell megoldást nyerniök. Deschan Achill temesi alispán a gazdasági érdekek felette szükséges s méltó megoldását s képviseltetésót a kormány által tervezett közigazgatási reformtól reményli és várja, mely szerint megyénként hivatalos forum vezetné a gazdasági érdeket. — Gleviczky Gyula (Sárospatakról) kizárólag és csak is a gazdasági kamaráktól várja a gazdasági érdekeknek megfelelő képviseltetésót s a helyzet javulását, nézete szerint a gazdasági kamarák a létező kereskedelmi kamarák mintájára több vármegyére kiterjeszkedőleg volnának szervezendők. Ambrózy Béla báró ismételve hangsúlyozza, hagy a gazdasági érdek képviseletnek a létező kereskedelmi kamarákban kell helyt foglalnia oly megoldással, hogy ezen kamarákban a gazdasági érdekek egy ahhoz értő szakközeg beillesztésével nyerjenek méltó képviseltetést. — A

r

«</y György kir. tanácsos s jószágigazgató a törvényhozásnak a mezőgazdaság iránt mindig tanúsított közönyös s mostoha elbánásával megelégedve nincsen, épen azért az önálló gazdasági kamarák hive, s ezek létesítése érdekében határozati javaslatot terjeszt elő. — Nagy Iván (Veszprém)- Deschán alispán és Nagy György előterjesztésére reflektálva mindkét javaslat lényegét elfogadja, de csak is oly képpen, hogy azok egyesítve legyenek. Nevezetesen: a közgazdasági érdekek képviselete oly sok oldalú, s oly nagy tájékozottságot igényel, hogy szerinte a képviseltetést egy kézben összpontosítani jó sikerrel alig volna lehetséges, legfellebb csak ís a végrehajtást, épen azért pártolja a gazdasági kamarák létesítését, de az eredményes siker biztosítására akként megoldandónak, hogy azok a közigazgatással szoros összeköttetésbe hozassanak. A gazdasági kamarák létesítésével a létező gazdasági egyesületek lételét veszélyeztetve nem látja, sőt épen a már meglevő egyesületek átszervezésével kívánja a gazdasági kamarák megalkotását. — Nem pártolhatja azonban Gleviczky Gyula azon nézetét, hogy a gazdasági kamarák több vármegyére kiterjeszkedőleg szerveztessenek, mert a gazdasági érdekeket a kereskedelmi érdekek menetével egészen azonosítani nem lehet, ennél az érdekek lehetőleg egyenlők levén az ország minden részében, mig a gazdasági érdekek oly sajátságosak s már csak egyes vidékenként is oly különbözők s változók, hogy azok képviseltetésót csak is minden megyére külön szervezendő gazdasági kamarák utján s főlényegóben oly módon vóh teljes erodmónynyel biztosítani, ha a gazdasági kamarák a közigazgatással szoros kapcsolatba hozatnak. Kéri ennélfogva mindezek figyelembe vételét s javasolja, hogy a gazdasági kamarák elfogadása esetén ezen körülmények a hozandó határozati javaslatban vagy esetleg felterjesztésben kifejezést nyerjenek. Hosszabb vita után, melyben Bartók Lajos (Nagy-Kikinda), Koltor László (Temesvár) s mások az előjegyzettekkel együtt részt vettek, a kongresszus egy szó kivételével a gazdasági kamarák szervezését mondotta ki, egyúttal feliratot intéz a képviselőházhoz, hogy a gazdasági érdekek képviseltetósóre a gazdaközönség részvétele törvény által köteleztessék. A gazdatisztek qualifíkácziójának és gazdasági egyetem létesítése kérdésében Bartók, Mokry István, Gemeseg, Deutsch, Nagy és mások felszóüalása után, melyekben különösen a magyar-óvári gazdasági akadémia erős kritika tárgyát képezte, elhatározta a kongreszszus, hogy a gazdatiszti qualifikáczió, valamint egy gazdasági főiskolának Budapesten való létesítése iránt a kormányhoz felirat intéztessék, hasonlóul elhatározta az értekezlet, hogy a gazdasági szeszgyárak részére feliratikig a kormánytól ugyanazon kedvező tényeket fogja kárni, minőket egyéb ipargyárak élveznek. Több indítvány letaigyalása után az érután következett a 'megtekintése, melytekezlet bezáratott, mely kiállítás testületileg való ről oly sok szépet s valót hallottunk a olvas hattunk már előbb is, hogy csak is azok ia métlésébe becsátkozni e helyen s időben égé szen feleslegesnek tartom. s Meghívó. Hivatalos tisztelettel felkérem a törvényhatósági bizottságnak ós az állandó választmánynak t. tagjait, hogy az 1891. évi október hó 5-én és a következő napokon tartandó törvényhatósági rendes, közgyűlésen, illetve az azt megelőzőleg folyó évi október hó 3-án délután 3 órakor és 4-ón délelőtt 9 órakor, esetlég a szükséghez képest 4-én délután 3 órakor tartandó állandó választmányi ülésehfén megjelenni szíveskedjenek. / Veszprém, 1891. évi szeptember hó> 8. kir. tanácsos, alispán. TÁRGYSOROZAT. 1. Alispáni jelentés. 2. Gróf Esterházy Ferencz lemondása folytán a vármegye közigazgatási bizottságánál üresedésbe jött helynek választás utján leendő betöltése. 3. A vármegye székházépítési pótadónak 1892-ik évre leendő kivetése. 4. A vármegyei tisztviselő, segéd, kezelő és szolgaszemélyzet nyugdíj alapjára l"/

0 pótadónak 1892. évre leendő kivetése. 5. Veszprém vármegyének 1892. évi közigazgatási, árva és gyámhatósági bevételeiről és kiadásairól szóló költség előirányzata. 6. A mi. kir. belügyministernek a vármegye nevelési alap kamatjövedelmeinek felhasználását érdeklő leirata. 7. A m. kir. belügyministernek az építkezési szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 8. A tn. kir. belügyministernek az ebtartásról alkotott szabályrendeletünket érdeklő leirata. 9. A m. kir. belügyministernek leirata, melylyel a „Gyümölcs kertész" czimü hivatalos szakközlönyt ajánlja. 10. A m. kir. Belügyministernek a hnsvágásról alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 11. A kereskedelemügyi m. kir. kincstárnak az utbiztosi állások szervezéséről alkotott szabályrendeletünkre vonatkozó leirata. 12. Pozsony vármegye közönségének földmivelésügyi ministerhez intézett felirata a ragadós tüdőlob és fertőzése gyanújában álló szarvasmarhák levágatása folytán felmerült kártalanítási igények kielégítését érdeklőleg. 13. Máramaros vármegye alispánjának megkeresése a Máramaros vármegyei kórház segélyezése tárgyában. 14. Hont vármegye közönségének a magyar közművelődési egyesületek által czéljaikra fordítandó nyeremény sorsjegy kölcsön engedélyezése tárgyában a képviselőházhoz intézett felirata. 15. Trencsén vármegye közönségének a házaló kereskedésnek czélba vett törvény általi szabályozása alkalmából a kereskedelemügyi kincstárhoz intézett felirata. 16. Trencsén vármegye közönségének gyászjelentése Marsovszky Jenő volt főispánnak elhalálozása alkalmából. 17. GömÖr Kis-Hont vármegye közönségének a bábászati ügy rendezése és népesedési ügyünk fejlesztése éraekében a m. kir. belügyministerhez intézett felirata. 18. Győr város közönségének a jogakadémia visszaállítása érdemében a vallás és közoktatásügyi ministerhez intézett felirata. 19. Torontál vármegye közönségének gyászjelentése Hertelendy József volt főispánnak elhalálozásaalkalmából. 20. A vármegye alispánjának jelentése a vármegye területén építeni tervezett helyi érdekű vasutvonalak ügyében. 21. A vármegye alispánjának előterjesztése az 1892. évre kivetendő nyilvános betegápolási pótadó százalékának megállapítása tárgyában. 22. A vármegye alispánjának előterjesztése az 1892. évi katona beszállásolási pótádó kivetését érdeklőleg., 23. A vármegye alispánjának előterjesztése Wutsch Mátyás esztergári néptanító "nyugdíjaztatása tárgyában. 24. A vármegye alispánjának előterjesztése Keserű Imre és Bélák Lajos járási szolgabiráknak hivatalból történt kölcsönös áthelyeztetése ügyében. 25. A váimegye alispánjának előterjesztése a fokszabadií kavicstelep ügyében. 26 A vármegye árvaszékének a szt. kir. szab. árvaórtékeket érdeklő előterjesztése. 27. A vármegye árvaszékének a kís-hidegkuti árvaórtékeket érdeklő előterjesztése. 28. A vármegye árvaszékénak a hajmáskéri árvaórtékeket érdeklő előterjesztése. 29. A vármegye árvaszékének a gyíróthi árvaértékeket érdeklő előterjesztése. 30. A vármegye árvaszékének a dákai árvaértékekét érdeklő előterjesztése. 31. A vármegye árvaszókének a péterdi árvaórtékeket érdeklő előterjesztése. 32. A vármegye árvaszékének a salamoni árvaértékeket érdeklő előterjesztése. 33. A vármegye árvaszéke a megyebeli árvák és gondnokoltak épületeinek -tömeges biztosítása iránt a Fonciere pesti biztosító intézettel kötött szerződést beterjeszti. 34. A kír. tanfelügyelőnek előterjesztése néhai Ambrus Gábor kenései volt tanító özvegyének nyugdíj ügyében, 35. Pápa város közönségének Pápá r. t. városnak külön megyei székhelylyé való alakulása tárgyában a képviselőházhoz intézett felirata. 36. Pápa város közönségének az 1890— 91. évről szerkesztett kövezeti pénztári számadása. 37. Pápa város közönségének kövezet és vasúti vámszedósi engedély tárgyában beadott kérvényei. 38. Veszprém város közönségének a kötelező rendőri bejelentésről alkotott szabályrendelete

1

. 89. Veszprém város közönségének a közv4gólu<iról és hasvágásról alkotott stabályren. 40. Zirez községnek a gönyő-győr-zirczveszprémi vasút kiépítésének segélyezése tárgyában hozott határozata. 41. Mező-Komárom községnek kérvénye, melylyel a község tulajdonát képező 145. sz. ház eladását jóváhagyni kéri. 42 Döbrönte községnek a pápai takarékpénztárból fölvett költsönére vonatkozó határozata. 43. Több vármegyei községnek kérvénye, melyben a Békás községtől Mezőlakon át Pápáig vezető útnak jó karba helyezését kérik. 44. BorszörcsÖk és Kis-Jenő községeknek kérvénye, melyben kavicsbányáik haszonbérlete tárgyában kötött szerződést érvénytelennek kimondani kérik. 45. Suur községnek a magánlegeltetés korlátozása tárgyában hozott határozata. 46. Mező-Komárom községnek a községi szülésznő szerződtetésére vonatkozó határozata. 47. Az alsó-görzsönyi szőlöbirtokokra vonatkozó hegyrendszabályok. 48. Csögle községnek a kisebb mézei kártételek és legeltetésről alkotott szabályrendelete. 49. Több községnek a mezőrendőrségről alkotott szabályrendelete. 50. Több községnek a községi kötelékbe való felvételért fizetendő dijakról alkotott szabályrendelete. 51. B.-Fökajár községnek a közgyűlések tanácskozási ügyrendjéről ugy a közgyűlések szamáról és idejéről alkotott szabályrendelete. 62. Lepsény községnek a közgyűlések ügyrendjéről alkotott szabályrendelete. 53. Több községnek a közgyűlések számáról és idejéről alkotott szabályrendelete. 54. Csögle községnek a vá^-atásért fizetendő aljakról alkotott szabályrendelete. 55. B. M. és N--Szombathely, valamint Zirez községeknek kérvénye, melyben az 1889. és 1890. években kiszolgáltatott katonai előfogatok után pótlók-kivetését és beszedését engedélyezni kérik. 56. Kolontár községnek kérvénye, a melylyel a község tulajdonát képező egy darab ingatlan birtoknak eladását kéri. 57. Városlőd község és Kohn Zsigmond valamint Széphegyi Miksa között mészégetés tárgyában kötött szerződés. 58. Nagy Szabó Ignácznó és Pápai Kálmán pápai lakosoknak kérvénye, a melyekkel Szalmavár és Vanyola pusztákat önálló pusztákká kimondatni kérik. 59. Guth István tüzkárosult utásznak segélyezés iránti kérvénye. 60.. A Tallián Pálnó által létesített nevelési alap családi gondnokának 1888, 1889. évi és 1890, első félévi számadása. 61. Özvegy Telegdy Miksánónak kérvénye, melylyel elhalt férje '/* évi tiszti fizetését kiutalni kéri. 6.2. Községi költségvetési előirányzatok. 63. Községi liázi számadások. 64. Községi szegényalap számadások. • Hirdetmény. 4755. 1891. Pápa város polgármesteri hivatala által közhírré tétetik, hogy a honvédségi ellenőrzési szemle folyó évi október hó 7-én d. e. 9 órakor fog a városmajorban megtartatni, miről az érdeklettek azzal értesittétnek, hogy ezen ellenőrzési szemlén mindazon, a város területén tartózkodó tartalékos és póttartalékos honvédek, tehát azok is, kik utolsó évöket szolgálják, megjelenni tartoznak, kik a folyó évben szolgálattételen, vagy gyakorlaton nem voltak,' legyenek azok saját vagy idegen csapatbeli honvédek, honvédhuszárok vagyLandAvehrek. Pápán, 1891. évi szeptember hó 24. Osváld Dániel, polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Gróf Széchenyi Istvánnak „a legnagyobb magyarnak" születése százados évfordulóját kegyelettel, de nem oly fénynyel ünnepelte meg a nemzet, a minővel ezen ritka alkalommal Magyar ország* újjáteremtője emlékének tartozott A soproni ünnepély volt az egyedüli na-, gyobbszabású az egész országban s Budapest, mely Széchenyinek annyit köszönhet elengedte .repülni e napot úgy, hogy alig néhány nemzeti zászló az akadémia épületén s a lánczhidon hirdette, mi volt Széchenyi a hazának. — Örömmel írhatjuk, hogy városunk az ünneplök között volt. A városházán, a megyeházán, a főiskola s benczések gymaasiumának épületein s több középületen nemzetizászlók lengtek. Az előadás az iskolákban szünetelt, az intézetek vezetői tudtára adván az ifjúságnak, hogy mi alkalomból] A ref főiskola nagytermében reggel 9 órakor folyt le a mult számunkban már jelzett ünnepély. Az ifjúság a Himnusz eléneklósével nyitotta meg az ünnepélyt, melynek elhangzása után Kis Ernő tanár vázolta érdekesen Széchenyi ifjúságát, azon lelki küzdelmeket, melyeket a legnagyobb magyar kebelében a kétségbeesés és a remény víttak mindaddig mig a nyilvánosság terére ki nem lépett, hogy az alkotások szakadatlan lánczolatával nemzetét a tespedósböl kiemelje. Rövid pillantást vetett arra az óriási működési térre, melyet Széchenyi 1825-től kezdve elfoglalt s megkapóan rajzolta azon lelki harezot, mely a 69 eves Öreg ember kezébe adta a gyilkos fegyvert. A szép előadás után László Zsigmond olvasta fel Lampérth Gézának lendületes költeményét, mire a Szózat éneklése következett, melynek elhangzása után az ünnepély véget ért. — A kath. gymnasium tanári kara és ifjúsága is megünnepelte Széchenyi István gróf születésének századik évfordulóját. Az emWktewédeket ax osztályfőnökök tartót-