Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-11-15
Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A[apnak szánt közlemények a lap , ^ *£erk. hivatalába küldendők Papa város hatóságának • és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megy ál aszltott k öz lónye. YÁSZÁRY KOLOS Pápa város díszpolgára. Az emberi természetben rejlik s e jellemvonást méltán sorozhatjuk az emberi természet nemesebb tulajdonai közé, hogy szereti magáénak mondani azt, ki bármely irányban a milliók tömegéből kiemelkedve, azon helyet foglalja el, mely csak-keveseknek jutott osztályrészül. Hét város verseng születése fölött Hörnern ak, Dürer Albert nemzetiségének kérdése tudós könyveket teremtett, s az eszmék hol keletkezése fölött folytatott harczokat nem is kell említenünk. Mindez azt mutatja, hogy szeretjük szoros kapcsolatba hozni magunkkal a jeleseket, szeretjük azt,' hogy büszkék lehessünk másra, ha már magunkra büszkék nem lehetünk. Ki venné hát rosz néven, ha most, midőn az egykori pápai tanár az ország első egyházi méltóságára emeltetett, ez a város is igyekszik erősíteni azt a kapcsot, mely Vaszary Kolost városunkhoz fűzi, igyekszik pedig erősíteni ugy, hogy őt a távollevőt fölveszi polgárai közé, s itt azon helyre ülteti, mely érdeménél fogva megilleti. Mulasztást követett volna el Pápa saját maga ellen, ha e kapocs szorosabbá tételét elmulasztotta volna, ha elengedte volna repülni az órákat a nélkül, hogy megemlékezett volna arról, hogyan indult útjára az az egyháza és a haza egén fénylő csillag épen e városból, hogyan kezdte meg működését Vaszary Kolos. A tegnapi városi közgyűlés megmutatta, hogy áz emlékezet, a hála, az elismerés él e városban, megmutatta, hogy a város épen ugy ragaszkodik Vaszary Koloshoz most, mikor Magyarország herczegprimásává neveztetett ki, mint a ho gyan ragaszkodott ezelőtt harmincz évvel, mikor követéül akarta őt felküldeni az országgyűlésre. A gyűlés lefolyásáról más helyen tudatjuk olvasóinkat; itt csak örömünknek adunk kifejezést, hogy három óvtiM zed után ismét városunk polgárának nevezhetjük azt, kit három évtized előtt mint városunk mozgalmainak vezetőjét láttunk az'ügyek ólén. Éljen Vaszary Kolos, Pápa város díszpolgára! Vaszary Kolos Pápán. Kevéssel az 1856/7. tanév megnyitása előtt egy magas, szikár bogárhaju ós szemű 24 éves fiatal ember: Vaszary Kolos rendeltetett a pápai gymnasiumhoz tanárnak. 1856/7-ik tanévben, mint a 3-ik osztály főnöke tanította a harmadik osztályban a vallástant, történetet, latint; negyedik osztályban a latint. 1857/8-ik tanévben mint a 3-ik osztály főnöke tanította a harmadik osztályban a vallástant, történetet, latint; negyedik osztályban a latin és második osztályban a vallástant. 1858/9-ik tanévben szintén, mint a 3-ik osztály főnöke tanította a harmadik osztályban a történetet, latint; negyedik osztályban a latin és másodikban a történetet. 1859/60-ik tanévben ugyancsak mint a 3-ik osztály főnöke tanította harmadikban a történetet, latint; negyedikben a latint s másodikban a történetet. 1860'1-ik tanévben ötödször is mint a 3-ik osztály főnöke tanította harmadikban a történetet, latint; negyedikben a latint és másodikban a történetet. * * * A száraz adatok e halvány kerete mily eleven képet övezett, megtudhatjuk Vaszarynak városunkban élő számtalan tanítványától. Nem egygyel beszéltünk, érintkeztünk sokkal, de mindannyi elragadtatással szólt előadásairól Különös lelkesedéssel emlegetik történelmi óráit. Nem úgy szólnak ezekről, mint iskolai explicatiókról, hanem mint valami művészi productiókról, melyen majd a művész megnyerő egyénisége, majd a bemutatott darab érdekessége megkapja a publikumot, elvarázsolja a hallgatóságot s a siri csendben egyedül a művész hangjának lágy csengése, máskor harsonaszerü zenéje volt hallható. Magával iagadta s magához édesítette hallgatóit annyira, hogy az isko^fclából -távozni akaróngk elálltak útját s rimánkodva kérték, hogy folytassa magyarázatát, mit ö számtalanszor meg is cselekedett. Mint szól a léghajót tetszése szerint ragadja tova, úgy ragadta magával Vaszary hallgatóit; majd a vadregényes Görögország illatos berkeibe vívó őket s mint csalhatatlan orákulum elmondá a mit csak felfoghat emberi elme a hellének múltjáról, kultúrájáról s missiójáról. Majd a büszke Róma Fórumára vitte hallgatóit, honnan megmutogatta a hót halmot, melyeken a város épült s mint valami királyi dalnok megénekelte e halmok történetét Komulustól kezdve egész Odoakerig és a Pandekták szerzőjéig — Justiniánig. A népvándorlás labirintjába is bevezette hallgatóit s megismertette velök őseiket, a hős magyarokat. Ezzel eljutott Vaszary legkedveltebb themájához. A honfoglalásról nagyobb enthuziasmussal, őseink intézményeiről nagyobb előszeretettel, mint Vaszary, nem szólhatott még tanár a kathedráról. Ezzel elértünk azon térre, hol Vaszary nagysága kezdődik s melyen Vaszary legnagyobb; ez a tér: a magyar földnek, a magyar hazának, a magyar népnek, minden magyar intézménynek csodálatos szeretete. A miket e tekintetben tanítványai beszélnek róla, azokat nem merjük papírra tenni, mert félünk, hogy meseköltőnek tartanak bennünket. Önzetlen, lángoló hazaszeretete tette nevét ismertté Pápán, Veszprémmegyében s később az egész országban. Ezt a lángoló, dergyszersmind okos hazaszeretetet hagyta tanítványainak örökségbe. Milyen idők jártak hazánkban 1856— 61-ig, mindenki tudja. Greschner Schulinspektor idejében mit tett az: a kathedráról lelkesíteni az ifjúságot a magyar haza szeretetére, talán nem kell megmagyaráznunk. Vaszary ós akkori directora Füssy Tamás megtették. * * A mit az iskolában tanított, azt hirdette életével, társadalmi s irodalmi szereplésével. Directorával, Füssy Tamással (j elenleg perjel Zala-Apátiban) szerkesztette az „Ifjúsági Plutarch" czimü ifjúsági folyóiratot, melyben leginkább kiválóbb férfiak élettörténetét közölték. Minden czikknek nyilvánvaló czélja volt: buzdítás magyar hazaszeretetre. Tartalmáról pedig Toldy Ferencz mondta a legilletékesebb bírálatot, midőn nevezett folyóiratot az ifjúsági irodalom legjelesebb termékének nyilatkoztatta ki. Ezt megelőzve Füssyvel és Mérivel különösen a „Tanodái Lapokban" irta tapintatosan szebbnél-szebb czikkeit a germanisatio ellen. Pápán kezdte Füssyvel „Világtörténelmének" megírását. Jó nevét, melyet mint jeles tankönyvíró szerzett, Pápán kezdé megalapítani. Minden tankönyvét könnyed, világos stílusán kivül még valami mindig megkülönböztette más hasonló tárgykörből irt tankönyvektől s ezek fölé helyezte, t. i. a magyar haza forró szeretete. A társadalom bármely körében jelent is meg, mindenütt mint a magyar nemzeti eszme apostolát, propagatorát üdvözölték. Ugy ismerték csak, mint nagy magyart. Az 1860-ik évi okt. 20-áról kelt diploma megingatta a német absolutizmust. Pápán is élénkebben lüktetett a nemzeti élet. Vaszary Füssyvel többször megfordult gróf Batthyányi Lajosnénál, megnyerték őt zászlóanyának és létrejött az 1860-ik évi ifjúsági zászlószentelés, melyhez hasonló nemzeti ünnep akkor kevés volt az országban. Bele is került Vaszary Füssyvel együtt a budai fekete könyvbe. Az akkor megszentelt zászló még ma is a helybeli bendzós gymnasium ifjúságának zászlaja, mely alatt körmeneteken megszokott jelenni. A gyönyörű zászlót két értékes szalag ékesíti; egy piros, meg egy zöld. A pirosnak felirata: „Batthyáni Lajosnak özvegye." A zöld szalagé pedig: „A pápai tanuló ifjúságnak emlékül 1860." Midőn gróf Batthyányi Lajosné látogatására készülő gróf Teleky László Pápán megjelent, értesülve a kath. gymnasium hazafias szelleméről, látogatást tett Batthyányi Elemérrel Füssy Tamás igazgatónál ós még a nagy magyarnál: Vaszary Kolosnál. S midőn a pápaiak fáklyásmenettel tisztelték meg a Dákán időző Teleky László grófot , közlelkesedéssel Vaszaryt választották meg szónoknak. Nagy népszerűségét, melynek Pápán örvendett, hazafias fáradhatlan tevékenységének, ineg egyéniségétől elválaszthatatlan szerénységének, jóságos szivének, megnyerő, leereszkedő, nyájas modorának köszönheti. Az a komoly tanár, ki éjjeleket virrasztott könyvei, mint legjobb barátjai társaságában, szívesen vett részt tanítványai ártatlan örömeiben, játékaiban. Fáradhatlan keze, mely éjjelenkint lázasan veté papírra a betűket, tanítványai körében felkapta a lapdát is s jól megsózta a kifutót. Nemes tulajdonai kedveltté tették társaságokban, melyeket nemcsak meg nem vetett, de sokszor felkeresett; először, hogy fáradt lelke üdülést találjon, de meg azt is j ól tudta, hogy az ily baráti érintkezések a legszebb eszmék keletkezésére, azok bizalmas megvitatására ós keresztülvitelére igen alkalmasok. Ily baráti körben történt vele a szerencsétlenség, hogy erszényét üresen vitte magával. Ugy alakult a társalgás, hogy bizonyos összeg lefizetése elől nem térhetett ki. Nem jött zavarba. Tányért kórt, rátette ezüst tobák-szelenczój ét, s licitatiónak eresztette, A ma is élő Dr. Makara György orvos kapta meg 10 írtért; Tréfásan jegyezte meg ekkor Vaszary, hogy ha majd esztergomi primás leszek, 100 írtért visszaváltom. Az isten igéjének hirdetésére is szívesen vállalkozott. Sokszor px*edikált a nagy templomban, de még többször az Anna-kápolnában. Minden predikálásakor annyi nép volt a templomban, hogy majdnem a politikai hatóságnak kellett közbelépni a rend fentartására. * * * Pápán töltött éveinek utolsója az 1861. óv volt. A képviselő-választás még itt érte. Ki lett volna a pápaiaknak jelöltje, ha nem a közkedveltségü Vaszary? Midőn azonban Szabó Imre felléptéről értesült, szerényen visszavonult — de csak azért hogy Szabó Imre mellett annál nagyobb actiót fejtsen ki. Ezek voltak a legmozgalmasabb napjai. Ha a főtéren csoportosulást látsz és éles, vezényszó-féle hangokat hallasz, tudd meg, hogy a szónokló Vaszary Kolosnak hangja volt az. A vá-'. TÁRCZA. • ÄKYlM SIEJÄ. Miért szeretlek bús sirok hazája, Óh. mondd! miért vagy oly kedves nekem ? Mi vonz feléd, midőn e sziv oly árva ? S oly fájdalom szaggatja szüntelen? Tudom, tudom már — óh mily fájdalom — Szegény anyám tiéd e sirhalom.Kicsiny valók, midőn letört a szélvész, Nem érthetem nagy veszteségemet; ' Nem érthetem, de most suttogja sziv, ész : Szegény fiu! anyád is volt neked.' Ah, volt igen; de nincs már senkisem, Oly elhagyott, oly árva lett szivem. Mint egy szeráf, te gondomat viselted, Kebledre zárva csókod ömle rám; Bölcsőm felett óh hányszor éj lepett meg, Ha ringatál ón drága jó anyám! Oly édesen hangzott el ajkadon: Aludj, aludj el kedves magzatom. Te, óh te voltál jó anyám egyetlen Vigasztalóm és éltem gyámola, De jaj! veled tűnt jólétem, reményem, Azóta sorsom árva, mostoha; Mert — fájdalom — letűnt szép csillagod, Jó gyermeked nem gyámolithatod. Eltávoztál a béke csend hónába, Korhadt keresztfa jelzi sírodat; Eeád borul a néma hant homálya, Szived nyugodt, nem érez kínokat. Itt kis madár r 'tört sziv, vérző kebel, Bús esti saél,-zokogva vesztegel. Oly jói esik'sírodra ráborulva Ölelni félredült;" keresztedet, Könycseppjeimet öntve koszorúdra r Elzengeni kínos keservemet. Meghallgatod te, meg^ tudom fiad . . . Pe fáj szivem s szememből köny fakad. Oh jó anyám, mióta eltemettünk, Sok bánat érte kis családodat: Számunkra nincs vigasz, letűnt reményünk, Mit szenvedünk, az Isten — tudja csak! A rut világ, a sors, oly szívtelen, 'Mardossa, tépi lelkünk szüntelen. De im sírodnál menhelyet nyitottunk, EUelj övünk, ha üldöz végzetünk. Es elkesergve néked árva sorsunk, Fölszárad a köny, s bút nem érezünk . . S az ég felé száll tiszta hő imánk; Pihenj nyugodtan drága jó Anyánk! Sirok hazája, oh te szép, te áldott. Szeretlek én kimondhatatlanul, Hisz drága kincsem hüs öledbe zárod Egyetlen jó anyámat, s vigaszul Oh hányszor adsz nyugalmat énnekem Viszhangozva esdeklő énnekem. Epizódok 1848140-ből. VII. Á Veszprém megyei önkénytes zászlóalj.— A szegedi nemzetőrök harczai és Hunkár Antal. A szabadságharczban a Nemzetőrség tudvalevőleg nem sok borostyánt aratott, mit ^^-'^biránt nem is lehet csodálni; merf/^aT~1847/8-ki XXTJ-ik törvenyezikk . szerint, annak feladatát voltakép „a személy és vagyonbátorság, s a közcsend és beibéke biztosítása 11 képezé, s ehhez volt szervezete is alkalmazva; a törvényes minősítéssel biró honpolgárok ugyanis: tekintet nélkül azoknak testileg alkalmas vagy alkalmatlan voltára, a 20-iktól 50^ éves korukig a Nemzetőrségbe fegyveres szolgálattétel végett beirandók voltak, a' nélkül, hogy a harezra képes elemek % a többitől Aönválasztott osztálytfkbj^pro'zttttttk, tfeícóp ezek kellő bp^«M.^rla%sfól r lett, az ellenség elleni szolgálatra is alkalmasokká válhattak volna. A törvény megalkotásakor még nem gondolhatott senki arra, hogy a megtámadott haza és alkotmány védelmére a Nemzetőrség közreműködését is már a közel jövőben igénybe venni szükséges leend. De nem csak az alkotó elemek különbözősége, hanem a nagy részt igen hiányos begyakorlás és felfegyverzés is képtelenné teve a Nemzetőrséget a táborozásra s a, csatatéren való sikeres működésre. Mind! e mellett fentebb jelzett törvényes rendeltetésének megfelelt s a honvédelem körül is az által, hogy a helyőrségekben, továbbá a hadi szerelvények őrizóse s ezek szállításánál, úgy a nagy számú hadifoglyok kisérésénél a rendes csapatokat helyettesítő, mi által ezeknek a csatatérről való elvonása {mellőzhetővé vált, az országnak hasznos szolgálatokat tett, sőt annak némely csapatai az ellenséggél szemben nyilt harezokban is kitüntetek magukat; ilyenek valának a többek között : az aradiak, a szegediek, a debreczeni vöröspántlikások ós a Zala vármegyei Nemzetőrség egy része, mely utóbbi a betörni készülő Horvátokkal a Muránál többször eredményesen- ^csatázott. Az országnak minden oldalról lett megrohanása után belátván a kormány azt/ hogy elégtelen védelmi erejét a Nemzetőrség mozgósítása által a czólnak megfelelően nem fokozhatja, e helyett 1848-ban önkónyfcesek kiállítását rendelé él: Ekkor állított Veszprém vármegye is egy — a tiszteken kivül — 1000 harczosból állott zászlóaljat, mely nagyrészben Pápán alakult meg, s a vármegye többi részéből is ide vonult, hol a dunántúli önkénytes zászlóaljak Kosztolányi őrnagy parancsnoksága alatt öszpontositandók valának, mi azonban az egymást rohamosan•' követett hadi események rftiatt cs^k részben | törtótíheteU Jáe'jp A Veszprém megyei zászlóalj hihetetlen gyorsasággal, úgyszólván néhány nap alatt ki lett állítva, ós sziu-onyos fegyverrel s a legszükségesebb egyenruhával elláttatott. A zászlóalj parancsnokát a kormány, többi tisztjeit pedig egy itt működött bizottság előterjesztésére a vármegye nevezé ki, ezek közül megemlítem itt Somody József, Baráth Ferenczós Vid Károly urakat, • városunk szülötteit, kik jelenleg is körünkben élnek. Ezen zászlóalj pár heti gyakorlás után innét szeptember havában levonult Veszprémbe, ós csatlakozott — ugy hiszem — Lepsénynél a Móga tábornok vezérlete alatt állott magyar fősereghez, melynek tudvalevőleg, feladata volt a már akkor betört és fölfelé húzódó Jellachíchféle seregnek visszaverése, mi azután Pákozdnál sikerült is. E csatában már részt vett fiatal zászlóaljunk, sőt a Schwechati csata folyamán Guyon által Manschwört ellen intézett rohamban is. Utóbb ezen zászlóalj kiegószitye honvédzászlóaljjá alakíttatott át, mely a 70-ik számot nyerte, s Pozsony vidékén a határszélen, többször nyílt annak alkalma fegyverét az osztrákokóval összemérni. "Wíndischgratz seregének az| 1848-ik deczember havában tortont bérontása s a magyar sereg visszavonulása után pedig Komáromba vezényeltetett, s, ott is maradt a vár feladásáig, becsülettel megállván helyét, mind a vár yódelmében, mind a Komárom körül lefolyt csatákban ós ütközetekben. Ennyit a Veszprém megyei önkónytesekbol alakult 70-ik honvéd zászlóaljról, s most 'már áttérek a szegedi Nemzetörök harczaífnak leírására, a hivatalos „Közöny"-ből nyert adatok nyomán. ** Mintán a Eáczok az 1849-ik évi febr. 9-én Szöreget túlnyomó erővel megtámad.-ván elfoglalták, s a honvédek és neinzet"őróiíb'öl áHpt't csekély vóderőt némi el'léntWfe ..u^n ? :Saeged felé visszavonulni kónyszeriték pár nap múlva, február 11-ón jobbára osztrák tisztek által vezényelt 2000 gyaloggal, 200 lovassal ós 5 ágyúval bevonultak Újszegedre, s a Tisza túlsó partját elfoglalván. Újszeged, egész hoszszában három felül megtámadák Szegedet erős ágyúzással, sőt a Tisza jegén is már átkelni szándókozának, hogy a várt megkerülve a városba behatolhassanak, s ott kényük kedvük szerint gazdálkodhassak nak. A szegedi várparancsnok Gróf Hadik Gusztáv ezeredesnek a rendelkezése alatt állott nem nagyon jelentékeny haderővel igen ügyes manövrirozás ós az ágyúzásnak élénk viszonzása által sikerült arácz hadat, melyben Knícsanln-féle szervianusok is nagy számmal valának, egy ágy ujának leszerelése után visszanyomni, s igy^ a. Szeged ellen intézett támadást meghiúsítani. A rácz had Újszegedre visszahúzódva ott akkori szokása szerint rabolni kezdett, mit észrevévén a szegedi nemzetőrök, nagy számmal összesereglének s Gombás nevü századosuk vezetése alatt átkeltek a Tisza jegén, t5s noha jobbára csak láncsákkal voltak felfegyverezve, az ott rablásba merült ráczokat hősies elszántságai megtámadák, és miután kozülök 95-öt — leginkább szerbeket — leöltek, kiverek onnét. Az üldözést azután a harcz végeztével Gr. Hadik ezéredes által a Tiszán átküldött egy honvéd-osztály és két huszár-szakasz tovább folytatá, s a Verthadat Szőregig visszakergető. Zsákmányul ejtett ekkor a nemzetőrség egy díszes szerb zászlót, igen sok czifra nyelű handzsárt s ékesen kirakott ágyú hösszupttskát és pisztolyt, mely zsákmánynyal megrakodva diadalmasan vonult be Szegedre. Zsákmányul esett még a leszerelt ágyu is, melyet elvontatni a megfutamo^ dott ráczoknak idejük nem volt. Ezen kívül vitézül harczolt még a jsegedi: nemzetőrség pár nappal utóbb 46
