Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-08-09

XVIII -évfolyam. 32. szám. Pápa, 1891. augusztus 9. Megjelenik m i n den a s árun p Közérdekű sürgős közlésekre koron kint r e n d k i v ü 1 i s z á ni o k is adatnak ki. Bérmentetlen-levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. alapnak szánt közlemények a lap ^ szerk. hivatalába küldendők. ^ Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — 3Tél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr nyilttérben30kr. A dij előre fizetendő' Bélyegdíj mindig külön szániitatik. ' Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula ^^^^^ Pápa város halóságának és löbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválástól közlönye. A mi — kötelesség. A vármegye legutóbbi havi közig, biz. ülésén egy interpelláló biz. tag azt kérdezte az alispántól, hogy miért nem talált utat és módot arra nézve, hogy a vármegye vagy legalább annak ez időszerinti alispánja Eötvösnek az országgyűlésen a Veszprém megyei vicziuális vasutakról mondott állításával szemben állást foglalt volna? Ez interpellatio mintegy viszhangja azon felfogásnak, melyet ugy e lapok, mint most a megyei hivatalos lap e kérdésben elfoglaltak. Yégkely alispán azt válaszolta az iuterpellatióra, hogy nem tartotta ez állásfoglalást szükségesnek, mert Eötvös Baross minister felszólítására az adatok közlését is megígérte és ezt akarta bevárni az alispán. És bár Eötvös a minister ismételt felszólítására sem tudott semmiféle adattal előállani, mégis az alispán késznek nyilatkozott az Eötvösféle indokolatlan eljárást az októberi megyegyűlésen- előhozni. Ez esemény közlésekor az »Egyetértés«-ben — nyilván Eötvös tollából — megjelenik egy észrevétel, melyben az állíttatik, hogy az októberi megyegyűlésen Eötvös meg fog jelenni, ha szükségét látja, de e megjelenés nem lesz kellemes a 2 vasutasoknak.« Kénytelenek vagyunk megmagyarázni,-hogy e megjelenés egyenesen kötelessége Eötvösnek. Mert vagy tud valami visszaélést vagy nem. Ha nem, akkor a legnagyobb lelkiismeretlensóg volt egy vármegyének, mely dédelgette Eötvöst, s melynek Eötvös oly sokat köszönhet — jóhirnevót peiengérre állítani. Ha pedig tud ily visszaélésekről és azokat nem birta a kellő időben (pedig erre két izben is lett volna alkalma a megyegyűlésen) előadni, — akkor egye nesen kötelessége szavát beváltani. Férfiúhoz, megye biz. taghoz, magyar emberhez igy illik ez! Eötvös az országgyűlésen mikor viszszavonta a mit íladó főispánról mondott és alig emlékezett már a Veszprém megyéről mondottakról, — betegségéről panaszkodván —, s mikor Baross minister sarokba szorította őt, azt felelte vógszornltságában Eötvös, hogy ő nem bizik Barossban (!!) hanem egy parliamenti bizottság előtt szívesen előhozza az adatokat. Persze Baross nem egyezhetett bele ily bizalmatlansági areopág kiküldetésébe. De hát Veszprém megye adja meg azt a mit Eötvös kivánt! S ha Eötvös csakugyan megjelenik az októberi megyegyűlésen (hol régesrég nem láttuk): — válasszon maga Eötvös az egész megyéből kénye-kedve szerint urakat, kik előtt, mint megyei bizottság előtt előfogja adni állítólagos adatait. Csak van 5—6 férfi ebben a megyében, a kihez bizik Eötvös, hogy azok a dolgot nem fogják eltusolni. Ki hát a — farbávai! Jól teszi Eötvös ha kérlelhetlenül leleplezi azokat, akik — sápot kapnak! Hadd ismerjük meg őket! Ez az, ami — kötelesség! -De ha mindezek daczára Eötvös még ekkor sem rukkol ki adataival, mikor épen az általa ajáulott módot kínáljuk neki: — eljárása felett a tisztességes, komoly és igazságos közvélemény fog Ítéletet mondani. A > vasutasok «-nak is lenne valami, ami — kötelesség. Vasutasok alatt Eötvös nyilván az engedményeseket érti. Ilyenek: id. Batthiányi Géza gróf, Eeé Jenővel; — ilyen Matkovics Tivadar és ilyen Eéthey Ferencz és társai. A Eéthey ós társai által tervezett fájpa-esornai vasútra nézve Eötvös azonnal kijelentette, (s ez csak loyalitására mutat) hogy ő az országházban mondottakat mm a pápa-csornai vasútra értette. Ezzel impliczite azt fejezte ki, hogy tehát vagy a Batthiányi-Eeóféle vasútra? vagy a Matkovicsfólére értette szavait. Véleményünk szerint most már (!) mikor Eötvös az Egyetértésben azzal fenyegetődzik, (!) hogy az októberi megyegyülésre való megjelenése a »vasutasokénak nem igen lesz kellemes: — az engedményesek szólítanák fel Eötvöst, hogy ne csak igérje a megjelenést, hanem TÁRCZA. Meteorológia. Disznó meleg van nagyságos aszszonyom! Igy kezdte, meg a társalgást egy falusi gavallér egy előkelő dámával. Bárcsak én is igy kezdhetném el unalmas tárczámat az — időjárásról. Szegény társalgó az, aki csak az időről beszél. Szegény tárczairó az, aki szintén csak arról tud csevegni. Ki tehet róla ? Ebben az örökös locs-pocsban elvizenyösűl a fantázia, nem sziporkázik az elme, csütörtököt mond az élez, mint a régi tüzkö'ves puska esős időben. Mikor dús kalászokat szedtek össze kévékbe a marokszedő lányok a verőfényes napon, esténként vigan zengett fői a dal: Oh mily szép az aratónak Hogyha fényes naphevében Egy árnyékos bükk tövében Nyugodni, pihenni dűl! Most felig gabona, félig gaz hull a kasza elé s az arató népség ijedten néz körül hová meneküljön a mindennapos zivatar elöl, nem hangzik a dal, csak az arató gazdák mondogatják szomorúan: ilyen esztendőt se értünk mostanában. Megbotránykozva olvastam a kalendáriumban, hogy az idei uralkodó planéta a nap. Ugyan hol uralkodik ? Árva földünkön ugyan nem igen mutogatja magas ábrázatját. Taláti valamelyik másik bolygón sütkérezik. Vagy csak miránk, magyarokra néz félszemmel s uralkodói 4'á-,, nyét és melegét ő is a szomszéd sógorra pazarolja? En azt hiszem, hogy csak a meteorológusokat akarja kigúnyolni, akik a napi lapokban folytonosan állandó, tiszta meleg időt jósolnak. Van két szomszédom. Az egyik jobbról a másik balról lakik. A bal szomszédom, épen miként a bal lator, Örökösen káromkodik, szidja az esőt hajnaltól esteiig. A jobb szomszédom hetek óta buzgón imádkozik tiszta jó időért. Vis-avis lakik egy politikus csizmadia. Ez meg fumigálja, kineveti mindakettöt. Azt mondja, hogy nem használ itt se imádság se káromkodás, csak egy pohár bor. Ha meleg van azért iszik mert szomjazik, ha esik meg azért, hogy a torka se maradjon szárazon. Néha összejövünk, hogy pipaszó mellett megbeszéljük-a világ folyását. Tessék elhinni — igy szólt — nem más ez mint sztrájk. — Sztrájkol az egész világ, sztrájkol az idő is. Sztrájkol Szapáry, mikor minden áron keresztül akarja hajtani keserves törvényjavaslatát, a mely tulajdonképen senkinek, talán magának legkevésbé tetszik. —- Sztrájkolnak a negyvennyolczasok, mikor minden áron védik a megyét, pedig jól tudják, hogy mindegy manó, akár kinevezett, akár választott legyen az a megyei tisztviselő, a fődolga mindig az marad, hogy a kormány hatalma és akarata mellett korteskedjék, az úgy nevezett közigazgatás csak mellékes. Tetszett olvasni — mondja tovább — Szilágyi beszédét a kúriai bíráskodásról ? Most már törvényben lese kimondva, *hogy jöjjöu is, végre valahára mondja is meg, hol a hiba és ki a hibás? Nincs kétségünk az iránt, hógy Eötvös nem bir semmi adattal. Egy Batthiányi Géza gróf és Eeé Jenő, valamint Matkovics Tivadar egy perczig sem tűrnének visszaéléseket. Ez kétségtelen! De mert senki sem ,^-indentudó és mindent íátó: — Eötvös ha tud vagy lát valamit, tessék bátran és férfiasan megmondani. A nevezett engedményesek, kik tetőtől talpig gentleman ok, lesznek a legelsők, a kik megfogják köszönni Eötvösnek beleszólását! De ha kisül, hogy Eötvös mitsem tud és mégis vádakkal illette a — »vasutasokat* : — ezekre majd megfognak felelni Batthiányi Géza gróf, Reé Jenő és Matkovics Tivadar! És megfog felelelni velük együtt a tisztességes komoly és igazságos közvélemény! = Veszprémmegye közigazgatási bizottságának augusztus havi ülésén az alispán havi jelentésének tárgyalása után Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő interpellálta az alispánt, hegy miért nem talált utat és módot, hogy a vármegye vagy legalább is maga az alispán Eötvös Károlynak az országgyűlésen a veszprémmegyei vicinális vasutakról mondott állításával szemben állást foglalt volna ? Véghely alispán azonnal válaszolt Fenyvessy interpellációjára és kijelentette, hogy nem tartotta ez állásfoglalást szükségesnek, mert Eötvös Károly Baross miniszter felszólítására az" adatok közlését is megígérte. Ezt akarta az alispán bevárni és bár Eötvös a miniszter ismételt felszólítására nem tudott semmiféle adattal előállani, mégis az Eötvös-féle eljárást az októberi me

gy

e

gyülésen elő fogja hozni. A közigazgatási bizottság egyhangúlag tudomásul vette az alispán válaszát. Azt véljük, hogy az októberi megyegyülósben elég lesz egyszerűen csak constatálni a tényeket ós semmi féle más eljárásba bele nem menni. Sem a harag, sem a feleselés nem méltó a vármegyéhez. Elégnek x

tartjuk, ha a vármegye az alispáni jelentós után az egész ügyet egyszerűen tudomásul veszi és napirendre tér felette. = A katona tisztek gázsijának felemeléséről van ismét szó. Részünkről, kik vitéz hadseregünknek feltétlen tisztelői vagyunk, s az állam jobb pénzügyi helyzetében e felemelést magunk legjobban kívánnánk, ezúttal a fizetés emelést nem találjuk elsőrendű szükségnek. Ha összehasonlítjuk a hasonló rangú katonai és világi hivatalnokok fizetését, azt látj juk;"liogy az aráuy nem igazságos. Hány végzett jogász, gazdász, orvos tengődik még 30 óves korában is, mig a hadnagy 20 éves korában egész rendszeres tisztességes fizetést húz. Vegyük csak további pó Idául a rendes „gázsit" és ha összehasonlítjuk azt a hasonló rangú hivatalnokok rendes fizetésével, akkor mindjárt látni fogjuk a nagy különbséget, Ü. katonai gázsinál az u. n. „Nebengebühren"-ek, mellékjárulékok, főleg nagyobb chargeoknál a rendes gázsinak kétszeresét, sőt harmadszorosát is kiteszik. Elég utalnunk arra, hogy Budapesten a „Kommandirender General" fizetése 17,296 frtra rúg. Bécsben, Gráczban, Prágában, Lembergben 21,000frtra! Zárában 30,000 frtra! Serajevóban 32,000 frtra. (E két utóbbi helyen mint politikai főnök is működvén). És a lakáspénz: egy ezredes Bpesten 1216 irtot kap, s igy tovább. És mit kapnak a hasonló rangú civil hivatalnokok? Az igazság az lenne, hogy tán emeltessék fel az alsóbb rangú tisztek gázsija, de rendeztessék az összes civil hatóságok hivatalnokainak fizetése is. A közigazgatási törvényjavaslat és városunk kérvénye. A közigazgatási törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásában, mint ezt különben olvasóink a fővárosi lapokból bizonyára tudják, meglepő és váratlan fordulat állott be. Az államosítás elvét kimondó első paragrafus elfogadása után gróf Szapáry Gyula kormányelnök több fontos és sürgős elintézést váró törvényjavaslatra való tekintetből a szőnyegen forgó törvényjavaslat többi pontjainak a napirendről levételét s e helyett egy pont elfogadását kérte, melyben a kormány utasíttassák az els'J paragrafusból kifolyólag a közigazgatás és az ezzel összefüggő kérdésekre vonatkozólag javaslat kidolgozására és megtételére. Lapjunk nem politikai lap, hanem városunk és vidéke érdekeinek őre, s mint ilyen, teljesen tartózkodva e lépés politikai méltatásától, csak azon kérdést óhajtja megvilágítani: mi sorsa lesz Pápa város kérvényének, melyet a területrendezés tárgyában az országházához intézett, e fordulat után? Mi a kérvényre nézve e fordulatot kedvezőtlennek nem tekinthetjük. Az ország területi beosztása történelmi hagyományos alapokon, oly viszásságokat tüntet <föl, melyek, megvagyunk győződve, előbb-utóbb oda vitték volna a kormányt, hogy ezt ujabb rendezésnek vesse alá, s az okok, melyek a városok érdekében, a kormánypárt és ez ellenzék soraiból egyaránt felhangzottak, oly nyomósak, hogy a városok, s köztük városunk is remélhetik vala kérelmük meghallgatását s a területek rendezésénél helyzetül tekintetbe vételét. Az egyedüli aggály, mely az országgyűléshez intézett kérvényünk sorsa felől bennünket megszállott, az volt, hogy a közigazgatási törvényjavaslat tárgyalása közben nem lesz ideje a kormánynak a 4. §-t, mely a vármegyék jelen beosztását tartja fenn, megváltoztatni, mert tudtuk mindnyájan, hogy uj területbeosztás s abban különösen nemzetiségi tekintetekből az állani érdekeinek megvédése oly óriási feladat, melyhez nem napok, hanem hetek sőt hónapok szükségeltetnek, s még a legvérmesebbek sem merték remélni e paragrafusnak már e tárgyalás alatt megváltoztatását, hanem megelégedtek volna azzal is, ha a kormány kötelező ígéretet tesz arra, hogy bizonyos határidő alatt a területek rendezésére vonatkozólag uj javaslatot terjeszt az országház elé. Hogy áll azonban ügyünk e váratlan fordulat után? Idézzük a kormányelnök gróf Szapáry Gyula augusztus hó 6-án tartott beszédjének ide vonatkozó részét, mely e kérdésre is egyszerre megadja a feleletet: „Arrra nézve nem élek illúzióban t. ház, hogy mivel ezt a törvényjavaslatot most bármily oknál fogva nem lehetett törvényerőre emelni, legalább egy év fog elmúlni, míg ez a kérdés ismét a töra képviselőjelölt egészségére enni, inni, bankettezni helyes dolog. Ez az igazi védelme az ősi magyar intézményeknek. Azután meg mire való haszontalan ujitás volna eltörülni a központosított választási rendszert? Nincs Magyarországon elég ló, mely a választókat elszállítsa? Ne csak a regalebérlőknek, hanem a fuvarosoknak is legyen egy kis hasznuk az országos örömből. Minek utánoznánk majmolnánk a külföldet, hogy ne mondjam a nénietet? Nem elég, ha tiszteletére az ország szivében színházat építünk? Igaz, tétszett hallani. Én úgy fülhegygyel hallottam, hogy a bécsi polgármester meg a paritás szempontjából szintén indítványozni fogja egy ottani magyar szinház fölépítését. Elmondhatnám még az én politikus csizmadiám nézeteit a magyar parlamentarismusról, de nem akarok visszaélni az olvasó türelmével. Meg hátha a T. Szerkesztő ur is végig lruzná a vörös ceruzával ? Térjünk vissza az időjárásra. Nincs annál ártatlanabb tárgy a világon. Ezért nem hí ki duellumre se Gajári, se valami cs. és kir. katonatiszt. Ma délután ugyancsak nem esett, de már sápadtan bujkál a hold a kóválygó felhők között. .Meglehet, hogy pár óra múlva hangosan locsog az esö^ Ha még sokáig tart ez állapot, megérhetjük azt a csodát, hogy a kiviruló háztetők Semiramis függő kertjeivé varázslódnak át, meg hogy a fiitó bab oly magasra kxiszik föl, hogy mikorra a hold elfogy Báró de Manxként a szarvaira kunkorodik föl. A türelem. — Arab monda után. — Genát. A poros országúton izzadtan, fáradtan ballag az öreg Sidi Abdallah. Szenynyes, foltos ruházatáról meglátszik az első tekintetre, hogy nem palotában született a jó ember, s a legszegényebb néposütályhoz tartozik. Egyedül ballagott, igaz mohamedán módjára lassan, megfontolva. Vállára görcsös nagy botja nehezedett, s ennek a végén egy elhunyt hízott kos maradványa lógott. Egy utas utolérte az öreget, s mikor melléje került, megszóllitotta: — Allah adjon szerencsét! — Neked pedig békességet! — felelt az öreg. — Szép darab liust viszesz. — Úgy engedte meg az isten. -— És mennyibe került? — Husz karúba volt az ára. — Bizony elég olcsó volt. — Allah védjen! Ezzel az utas tovább sietett. Sidi Abdallah egyedül folytatta ismét az útját. Elért egy kúthoz, melynél egy fiatal kereskedő épen a tevéjét itatta. A mint az Öreget meglátta, a teve kantárját hóna alá véve, megszóllitotta: — A próféta szakállára, szép darab hust viszesz! — Ugy engedte meg az isten,— válaszolt a jámbor öreg. — Es mennyit fizettél érte? — Husz karúba volt az ára. — Hiszen akkor pompás üzletet csináltál! — Isten irgalmas a szegények iránt. — Allah áldja meg a házad táját, — monda az ifjú és felült a tevéjére. — Tied a becsülésem, — szólt az öreg és mindketten folytatták utjokat különböző irányban. Mentül közelebb ért Sidi Abdallah a városhoz, annál nagyobb volt azok száma, a kikkel találkozott, s a kik mind megállították az öreget és megtudakolták a kosfertály árát. Hosszú időn keresztül megőrizte az öreg szokott nyájasságát és a kérdésekre barátságosan válaszolt: — Husz karúba volt az ára. „Türelem rózsát terem", ugy mondja a közmondás ós az öreg Sidi Abdallah bizonyára minden kellemetlenség nélkül eléri a. várost, hogyha e biztató mondást szem előtt tartja vala. Minden lépésnél uj utassal találkozott, aki megkérdezte: —Mennyibe került az a szép darab hüs ? —• Husz karúba volt az ára, — felelt az öreg. De a folytonos egyforma kérdezősködés türelmetlenné tette, s hogy a kérdéseket kikerülje, sietni kezdett. De hiába, minden perezben ujabb ajakról hangzott feléje áz unalmas kérdés. Sidi Abdallah jó muzulmán volt, de végre is csak ember, s mint ilyent őt is ki lehetett hozni a sodrából. Szokott szelídsége elhagyta, ideges, majd dühös lett, mikor vagy harminczadszor egy békés kalmár állta el az útját a kérdéssel, hogy „mit fizetett a szép darab húsért?" Elfutotta a méreg az öreget, nyakon csípte a jámbor kalmárt, leteperte a földre, és ütötte, minden ütésnél bömbölve; 31