Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-03-01
Pápa város hatóságának ésHöbb pápai, s p ápa-vidéki egyesflletnek megvá 1 asztoít közlönye. Közgyűlés után. Üdvözöljük Tarosunk képviselőtestületét, a pápa-csornai vasútra lelkesen megszavazott 50000 frt segélyért! Minden jó ügynek lehetnek ellenzői, de örvendünk, hogy a pápa-csornai vasút segélyezése komoly ellenzésre sem talált. Méltányoljuk ?, mindig felmerülni szokott aggodalmakat, hogy szegények vagyunk, tehát nem lehet áldozatot hoznunk szegénységünk megszüntetésére, de hiszen éppen ezen elvet kellett megkeserülnünk, mert régi igazság az: semmiből semmi sem lesz, anyagi téren csak az áldozatnak, a beruházásnak lehet eredménye. A régi világnak vége van, hogy egy város, ha gazdag termő vidék központja is bár, a mai haladó korban a korral előbbre mehessen, ha a világtól elzárva van, vagy csak hosszadalmas kerülő utakon közlekedhetik vele, közel szomszédvárosok kapuin át. Egy termelő vidék azon részére, melyen egy vasút csak egyirányban is keresztül vonul, adhat elétet egy vasútvonal, de egy oly város, mely a múltban, a vasutak világa előtt, az országos utak góczpontján virágzó pont lehetett és minden irányból hozzáférhető, a mai korban csak ugy lehet számbavehető, ha az országutak góczpontja helyett, a mai kereskedelmet minden irányban összekötő vasúti góczpontra tehet szert. Fájdalom, városunk e tekintetben a legelhanyagoltabb helyzetbe jutott, természetellenesén. Elismerjük mi azt, hogy távol szomszédos városainkat, Győrt és Szombathelyt megillette és hivatva is voltak arra, hogy vasúti góczponttá legyenek, de azoknak egymástól nagy távolságaikat tekintve, a két város középpontján Pápán, e közel 15000 lakosságú, kereskedelmi és iparjelentőségü várost illette volna meg, hogy vasúti góczpont lehetett volna, nem KisCzellt, ezen pár ezer lakosságú helyet, sőt Bobá-Jánosházát, e jelentéktelen falut, a mely községeknek nem irigyeljük a nagy szerencsét, melybe jutottak, de végre is, rajok nézve értéktelen az, mert erejüket, lakosságukat, kereskedelmüket meghaladó szerencse érte őket, és a Dunántúl nemzet gazdászata, kereskedelme szempontjából határozott veszteség, hogy egy olyan pont, mint a mi városunk, elesett azon szerencsétől és oda jutott az 1870-nes évek óta, hogy mivel a magyarnyugoti vasút nem Pápán összpontosittatott, hanem ICis-Czellben, kereskedelmi tekintetben jelentéktelen ponttá változott, lakosainak, kereskedőinek vagyonosabb és munkás része a városból elköltözni kényszerült, s ez által a lakosság népessége is apadt! Eégi igazság az, hogy a csapások és bajok soha sem járnak egyedül, s hogy egyik a másikat követi. A vasúti mostoha helyzetet követte az, hogy megszüntették törvényszókünket. A törvényszék megszüntetését követte a jogakadémia, s csak a mult évben a tanítóképezde megszüntetése. íme, igy tehet tönkre egy különben derék, culturalis műveltséggel, hírneves tanintézettel biró, s korábban a maga pontján jelentékeny kereskedelmi várost, egy hibás és végzetes vasúti vonal, az államkormánynak minden egyes pont iránt nem alkalmazott kellő figyelme, a magyar nyugoti vasút építésekor. Sok volna és érdemes is volna mind azt leirni, hogy mi mindent nem tett és mulasztott el városunkkal szemben az 1870-nes években az államkormány, hanem jhát, ugy van az Magyarországon akár ellenzéki egy város, akár kormánypárti, hogy ha' csak árvíz — vagy tűzveszély nem éri, vagy valaki erősen nem képviseli és pártfogolja, avagy kellő időben* fel nem ébred és nem kiáltoz segítségért, el- és figyelmen kivül hagyatik. Hiába fizet városunk az államnak évenként több mint 120,000 frt egyenes adót, mert nem megye-székhely, nem kap többet érte mint csak annyit, a mennyit az alig néhány ezer forint állami adót fizető kis mezővárosok is megkapnak. De azért ne csüggedjünk el egészen, TÁRUA. YEBJÉBPÓSTA. Összeül a veréb tanács, Iribiri, csiribiri .... •Süti-főzi, mi az újság, A mit itt hall, a mit ott lét, Menten e] is csiripeli. Minap ablakotok alatt Ütött tanyát a vig sereg, Megtudták, hogy szerelmes vagy, Nosza mindjárt hire szaladt, Már a csiz is erről csipeg. Ugyan édes, ne tagadd már! Tagadásod ki sem hiszi, Meglásd, mire tavaszra jár, Erről trécsel minden madár . . . Iribiri, csiribiri .... MEGHYUGYlS. Zúg, forrong az élet árja, Yad örvénye fenyeget; Oh, de szivem bizton várja A boldogabb életet. S a forrongó árban lelkem Meg nem ingva, büszkén áll; Kit kerestem, én megleltem S hevit fényes Ideál! Nem a lányka múló bája, Uem az ; élet kéje, nein: Szíjam, lelkem ideálja Te vagy) te vagy — Istenem! Magunkról. Felolvastatott a leányegylet gyűlésén. T. barátnőim! Os régi időtől fogva a hiúság és önzés vádjával illetnek bennünket. Szemünkre vetik saját énünk túlságos szeretetét, a tetszvágyat, feltűnési viszketeget, a folytonos önmagunkkal foglalkozást. Előre kijelentem, hogy nincs szándékom e vádak czáfolatába bocsátkozni sőt talán felolvasásom czime ujabb bizonyítékát szolgáltatja a legutóbb emiitett vélemény igazságának, amenynyiben „Magunkról" akarok önöknek egy kis értekezést tartani. Röviden vázolva mutatok be önöknek néhány typust közülünk és hiszem hogy ha nem is olyan tükröt tartok önök elé, melyben egészen önmagukra ismernek, egy egy jellemvonás megfigyelése után befogják" látni, hogy az általam rajzolt alakok sok tekintetben saját személyünk többé kevésbé jól sikerült másolatai. Mielőtt a 19 század leány gyermekeiről szólnék, engedjék meg, hogy megérdemelt kegyelettel a régiekről is megemlékezzem. És midőn ezt teszem, vissszaképzelve magamat abba a régi szent időszakba, megvallom némi vágyódás fog el a régi kor után, melyben a valódi boldogság, megelégedettség nem volt oly ritka, mint napjainkban. Egy ismerősöm néha néha két idős hölgygyei szokott találkozni, kik gyermekkoruk történetét gyakran felelevenítették, érdekesen jellemezve az akkori nevelést. A fővárosban éltek ugyan többnyire, de általában zárdaszerüleg, elzárt rácsozat, leeresztett függönyök mögött. Sem színházlátogatás, sem séta, sem társaság. Csudaszámba ment, ha egy szép nyári délelőtt a gouvernánt felügyelete éaegy megbizbató szolga fedezete alatt-a városligetbe rándultak. Nyáron mikor vidéken szoktak tartózkodni, nem volt szabad a házat vagy házi kertet efeagyoiojc. % kert egyik lugasában ültalán kiemelkedhetünk a hanyatlásból, csak kitartók legyünk, s a pápa-csornai vasúttal megkezdett áldozatkészséget a miben csak kell ós lehet folytassuk. Veszprém vármegye közönsége megemberelte magát, midőn a mult évi őszön tartott megyegyűlésen megszavazott a Pápa-Csorna, Pápa-zalaraegyei TJkk, PápaBakonybél-Veszprém ós Pápa-Kisbér-Bánhidai vasutirányok mindegyikére kilométerenként 3000 frtot, legyen lelkesítő reánk nézve a vármegye közönségének végre valahára történt ez áldozatkész határozata ! Egyenként, a mint az alkalom kínálkozik, próbáljuk vasutainkat minden irányban megvalósítani. Eelhivjuk kölönösen az érdeklődést a Pápa-Somló-Ukk irányú zalai vasútra, mint talán másodsorban legkönnyebben megvalósíthatom, a mely után a többi tervezett vasút el sem maradhat. Ha pedig valami pesszimista azt mondaná, akartunk már egyszer keszthelyi vasutat, csaknem meg is volt és még sem lett meg, igy járunk majd a csornai vasúttal is, ne ábrándozzunk tehát vasutakról: a kétkedőknek azt feleljük, hogy a csornai vasút teljesen biztosítottnak tartható az által, hogy az érdekelt vármegyék, Pápa városa és az állam dotatiója megfelelő, s az egyes érdekeltek is megteszik kötelességüket. A keszthelyi vasútnál nem ugy történt, ott az érdekelt egyesekre volt hagyva a legnagyobb teher, azért nem épülhetett ki. A pápa-csornai vasút törzsrészvényei annyira összehozottnak tekinthetők, hogy ha a vidék érdekeltsége hozzájárulása után circa 20,000—40,000 frt esetleg hiányoznék is, tekintve a Rábaszabályozásnak a kormány akaratából teljesedését, s a pápa-csornai vasútnak az ottani védgátak és árterek okozta némi drága építkezését, lehetetlen, hogy az állam ez idő szerinti kitűnő közlekedésügyi minisztere, a hiányt fedezni segítségünkre ne jőne, s miután minisztert, — hanem ha egyházi ügyekben, — városunk még nem látott, holott kisebb helyekre is kész volt már körutat tenni, lehetetlen, hogy kérelmeinket ha kell személyes tapasztalatai alapján is meg ne orvosolja, s Bakony északát, ennek piaczát, Pápa városát — és az egész Rábaköz gazdag vidékét, ne iparkodnék reá vezérelni legrövidebb irányban a Sopron-Bruck és Pozsonyon át vezető kereskedelmi világgali összeköttetésre! Ezek reményében üdvözöljük még egyszer a városi képviselőtestületnek a pápa-csornai vasút érdekében hozott határozatát. Városi közgyűlés. - febr. 23. — Elnök: Üdvözli a képviselőtestület öszszegyült tagjait. Jegyző: Felolvassa a mult gyűlés jegyzőkönyvét, mely minden megjegyzés nélkül tudomásul vétetik. Ennek megtörténte után: Dr. LöwyLászló:M. t. képviselő testület! Maga az alispán úr igen helyesen kiemelte, hogy a közegészségügy terén vannak legnagyobb mulasztásaink. - - Daczára annak, hogy a halálozás 38 per mille, mi ezzel mit sem törődve, a bajon egy a kor igényeinek megfelelő közkórház felállításával meg se kisértettük segíteni. (Igaz, úgy van!) Én már 7—8 évvel ezelőtt tettem e tárgyban indítványt, bogy egy bizottság küldessék ki. -— Amint tudom ez meg is történt, — de a bizottság — mint annyi más — magáról semmi életjelt nem adott; — éppen ezért bátorkodom a közkórház felállítására vonatkozólag ujabban, egy inditványnyal lépni a tisztelt képviselő testület elé. Kérem e tárgynak a legközelebbi ülés pontjai közé való felvételét. (Általános helyeslés! Tetszés.) 1. Az 1888. évben 3 évre választott szakbizottságok, — az állandó választmány, — a községi iskolaszék és az árvaszék újból alakítása érdemében az állandó választmány részéről tett előterjesztésre — Gál János képviselő azon indítványa elfogadásával, hogy az állandó választmányba még a javaslatba hozottakon kívül Koczka László és Bognár Gábor képviselők ,is beválasztassanak; egyhangúlag megválasztattak : Az állandó választmány tagjaiul í Antal Géza, Bermüller Alajos, Bognár Gábor, Fischer Adolf, Galamb József, Harnios Zoltán, Koczka László, Dr. Kluge Endre, Dr. Koritschoner Fülöp, Kovács István, Lazányi Béla, Lukonics Pál, Mikovinyi Ödön, Obermayer József, Paál István, Papp János, Dr. Rechnicz Ede, Saáry Lajos, Szilágyi József, Tarczy Dezső, Vágó László, Wajdits Károly. — Ezeken kívül még szervezeti szabályzatunk értelmében a szakbizottságok és iskolaszék elnökei ós előadó jegyzői a választmánynak szintén tagjai. A jogügyi szakbizottság tagjaiul: Barthalos István, Galamb József, Horváth Lajos,Dr. Koritschoner Lipót, Lazányi Béla, id. Martonfalvay Elek ós Saáry Lajos. — Ezen bizottságnak hivatalból tagja a városi főügyész is, A pénzügyi és gazdasági bizottság tágjaiul: Bermüller Alajos, Hanauer Béla, Harmos Zoltán, Jády József, Krausz József N., Paál István ós Steinberger Lipót. — Ezen bizottságnak hivatalból tagjai a gazdasági tatanácsos és számvevő is. Az építészeti és szépilö bizottság tagjaiul: Barthalos István, Besenbach Károly, Fischer Adolf, Kovács István, Dr. Lővy László, Woyta Adolf és Voita József. — Ezen bizottságnak hivatalból tagjai a gazdasági tanácsos, a kapitány ós a főorvos is. A közegészségügyi bizottság tagjaiul: Barthalos István, Besenbach Károly, Horváth Lajos, Dr. Kövi József, Dr. Lövy László, Dr. Makara György, Dr. Recknifcz Ede, Steinberger Lipót, Szvoboda Venczel és Woyta Adolf Ezen bizottságnak hivatalból tagjai a 4 hitfelekezet lelkészei, ezek egy-egy tanítója, a két városi orvos, a kapitány, a két jegyző, az állatorvos ós a gyógyszerészek egyik képviselője. A községi iskolaszék tagjahd: Baráth Ferencz, Hanauer Béla, Horvátt Károly, Horváth Lajos, Jády József, Dr. Kövi József, Lazányi Béla, Dr. Lövy László, Dr. Makara György, Németh István, Ocsovszky Kázmér, Paál István, Dr. Steiner József, Szabó Károly, Szilágyi József, Szvoboda Venczel, Wajdits Károly. — Ezenken kivül még — törvény ós szervezeti szabályzat értelmében — tagjai az iskolaszéknek: az ipar, kereskedelmi és polgári iskolák igazgatói, — a városi rajziskola tanára, — a 4 hitfelekezet rendes lelkészei és a néptanítók két képviselője. Az árvaszék kültagjaiul: Baranyay Zsigmond, Fischer Adolf, Galamb József, Hanauer Béla, Dr. Kluge Endre, Kovács István, Dr. Koritschoner Lipót, Lazányi Béla, Paál István, Papp János, Saáry Lajos ós Steinberger Lipót. — Árvaszéki helyettes elnökül Martonfalvay Elek városi tanácsos és árvaszéki elő adóülnök rendeltetett ki. Az állandó választmány kiegészítésére szükséges szakbizottsági elnökök és előadók megválasztása, továbbá a közegészségügyi szak bizottságba a hitfelekezetek 1—1 tanitói és 1 gyógyszerész, — valamint a községi iskolatek naphosszat és hímeztek. Ha pedig vendég jött és őket üdvözölte, mély meghajlással viszonozták azt és távoztak. Este 8 órakor megölelték nagyatyjukat, a szülőket és a tantit, meghajoltak az urak előtt és fél órával később már az igazak álmát aludták. Modorra, magatartásra a családtagok példája tanította őket, nem pedig a tánczmester vagy amint manapság nevezik: az illemtanár. De mily bájos is volt az az előkelőség, mily megnyerő az elfogultság, mily érdekes az elrejtettsóg! Egy elzárt leányka, ki csak köszönni és nevetni tud, van-e ennél vonzóbb valami! A félénkség, az elpirulás az erényesség által akaratlanul lenyomott megadás. A gondolat és szenvedély első villanyos érintése, a gyermek átváltozása mely egy nap alatt parancsszóra asszonynyá lesz, a gyermekczipőből egyszerre a papucsba lép! A gyors pillantás, a szép szem, mely oly könnyedséggel csudálkpzásba feledten elmereng vagy könynyel telik meg! Egész bensőjének elragadó készületlensége, az összes érzékek tompa sajgása, az agy velőn átlövellő szikrák! Ti költők és festők mily vén kastély vagy régi várba kell visszaszállnotok, hogy hasonlót lássatok?! De a régi nevelés sajnos összes előnyeivel már eltűnt és ujabb lépett helyébe. Lássuk tehát milyen a haladás e téren I A. kisasszony, kit ezúttal bemutatni szerenlsém van, egy falusi gentry család gyermeke és már az ujabb nevelés példánya. Természetesen hosszabb ideig volt egy leánynevelő intézet növendéke. Ott elsajátította a földrajzot az az geográfiát, föld ismét az az geológiát, aestha.tikát, természetrajzót, természettant, mathematikát, zongorajátékot, aquarell festést, az angol és franczia nyelvet, hímzést, varágcsinálást, tollpiperózést és még több más hasznos dolgot Elszavalja Petőfi „Ha férfi vagy légy férfi" czimü költeményét hamis hangsúlyozással bár, de elragadóan. Még ha álmából felverik is elmondja egy hajszálnyira * Balkán félszigetnek öas». sen hány lakója van, és ujjain számlálja elő a középtenger összes félszigeteit. Szabad óráiban a zongoránál ül. Kár, hogy a hurok, rendszerint rosszul vannak hangolva, a billeutyük némelyike akaratos, de a megye zongorahangolója csak minden három hónapban egyszer tűnik fel a falu láthatárán, éppen ,ugy mint a német köszörűs. Urakkal szemben elfogulatlan, sőt merész ós mivel zek apró neveletlenségeit nevetéssel fogadják, szellemesnek is tartja magát. Különben a vidéki lapok báltudósitásaiban nem egyszer látta nevét „a bájos és szellemes" epitbeton jelzésével kitüntetve a megyebeb' fiatal segódmérnök kegyelméből, ki „Rómeó" jel alatt szokta volt közléseit a „Kukutyini Híradó"-nak küldeni. Azonkívül még egy ezépirodalomi lapban volt a kisasszony neve gyakran dicsőítve a „talányok helyes megfejtői" között, anélkül hogy valaha talányt fejtett volna. Ez pedig csakis Krasznai Alfréd évek óta kinevezésre váró állás nélküli hivatalnok érdnme, ki mint szorgalmas előfizetőgyűjtő jó lábon áll a lapokkal és pillanatnyi meggondolási időt sem kérne, ha esetleg egy miniszteri állással kínálnák meg. Időközben még dohányzással, sétálással, zeneszerzéssel foglalkozik és ezenkívül még titokban imádja a mi hölgyünket. Persze kevés a remény mert a kisasszonynak magasabbak az igényei, Minden évben elviszi a mama egy jól látogatott fürdőhelyre. Ilyenkor feltűnően, elegánsan jár, kaczérkodik ha nem is meggyőződésből, hát számításból.' hogy ellenállhatatlannak lássék. A papa pedig azalatt otthon csitítja a hitelezőket, lassankint minden ingó és ingatlan vagyonát reá áldozza a leányára, remélve hogy egy dúsgazdag mágnás fog belészeretni és oltárhoz vezeti. Évek után el is veszi egy vén diurnista, ki a földmivelésügyi minisztérium lótenyésztési os tályában körmöl 1 forint 20 kr. napidijór. és ezzel be van végezve a kisaszszony pályafutása. & kUwazony a szamd. igazi legifjabb gyermeke. Apa és anya érdekházasságot kötöttek. A két különköző jellem zord oldala egymásba ütközött mint. két jégtábla a nélkül, hogy lecsorbitott vagy leolvasztott volna egyik a másikból valamit. Kezdetben harczoltak egymás ellen, később rezignálva tűrték a helyzetet, szokásból. Megszületett végre a kis leányka és az imádás' utánni szomjúság, a szív éhsége sóvárogva keresé a bölcsőt. A kicsike szőke, rózsás arczozal, ideálja a szépségnek és bájnak. — A poézis, melyet az ifjú hiába keresett, felébred egyszerre az apában és ezúttal álmodozása, lelkesedése, ábrándozása szeplőtlen, zavartalan. A kis leánykának csak boldognak kell lenni hogy szülői irányában hálás legyen. De mit is utasítana vissza, miáltal fosztaná meg magát a szülői szeretettől? Elhalmozzák mindennel és nem kérnek tőle semmit] valóságos bárányka, egyedül szökdécselve a kövér legelőn. A butasága vidámság, a zabölátlanság oly jól áll neki. És ha később megnő, pajkosan átugrik a kerítéseken, letapossa a vetéseket büszkén mondogatva: „Én és atyuska mindent megteszünk, a mi nekem tetszik." Belép a világba. Ha nem túlságos együgyű, az első naptól kezdve tekintélyes állást vi ki magának. A legérdemesebb férfi 15 évi munkálkodás után alig viszi ennyire. Csak mutatkoznia kell és máris mint királynét üdvözlik. A fiatal emberek epédnek utánna, a 30 éves asszonyok nyugtalanokká lesznek. Hízelgő szavak mint zsibongó méhek röpdösik körül. A balból hazatérve határozottan meg van győződve a felől, hogy ő egy csudálatra méltó teremtés. Nem is gondolkozik és cselekszik különben mint a mult századbeli királyfi, ki egész természetesnek találá, hogy az embereket azért teremte az Isten, legyen valaki ki ő fenségének a bútorait leporolja és a napot sem tekinti másnak, mint egy. világító lámpának, melynek kötelességében áll, ő fenségének jól világítani, ha nem is puczolják meg mindennap és nem is öntenek bele petróleumot.. Azoahan azt g& tea-*