Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-03-01

Pápa város hatóságának ésHöbb pápai, s p ápa-vidéki egyesflletnek megvá 1 asztoít közlönye. Közgyűlés után. Üdvözöljük Tarosunk képviselőtestü­letét, a pápa-csornai vasútra lelkesen megszavazott 50000 frt segélyért! Minden jó ügynek lehetnek ellen­zői, de örvendünk, hogy a pápa-csornai vasút segélyezése komoly ellenzésre sem talált. Méltányoljuk ?, mindig felmerülni szokott aggodalmakat, hogy szegények vagyunk, tehát nem lehet áldozatot hoz­nunk szegénységünk megszüntetésére, de hiszen éppen ezen elvet kellett megke­serülnünk, mert régi igazság az: semmi­ből semmi sem lesz, anyagi téren csak az áldozatnak, a beruházásnak lehet ered­ménye. A régi világnak vége van, hogy egy város, ha gazdag termő vidék központja is bár, a mai haladó korban a korral előbbre mehessen, ha a világtól elzárva van, vagy csak hosszadalmas kerülő uta­kon közlekedhetik vele, közel szomszéd­városok kapuin át. Egy termelő vidék azon részére, me­lyen egy vasút csak egyirányban is ke­resztül vonul, adhat elétet egy vasútvo­nal, de egy oly város, mely a múltban, a vasutak világa előtt, az országos utak góczpontján virágzó pont lehetett és min­den irányból hozzáférhető, a mai korban csak ugy lehet számbavehető, ha az or­szágutak góczpontja helyett, a mai ke­reskedelmet minden irányban összekötő vasúti góczpontra tehet szert. Fájdalom, városunk e tekintetben a legelhanyagoltabb helyzetbe jutott, ter­mészetellenesén. Elismerjük mi azt, hogy távol szom­szédos városainkat, Győrt és Szombathelyt megillette és hivatva is voltak arra, hogy vasúti góczponttá legyenek, de azoknak egymástól nagy távolságaikat tekintve, a két város középpontján Pápán, e közel 15000 lakosságú, kereskedelmi és ipar­jelentőségü várost illette volna meg, hogy vasúti góczpont lehetett volna, nem Kis­Czellt, ezen pár ezer lakosságú helyet, sőt Bobá-Jánosházát, e jelentéktelen fa­lut, a mely községeknek nem irigyeljük a nagy szerencsét, melybe jutottak, de végre is, rajok nézve értéktelen az, mert erejüket, lakosságukat, kereskedelmüket meghaladó szerencse érte őket, és a Du­nántúl nemzet gazdászata, kereskedelme szempontjából határozott veszteség, hogy egy olyan pont, mint a mi városunk, el­esett azon szerencsétől és oda jutott az 1870-nes évek óta, hogy mivel a ma­gyarnyugoti vasút nem Pápán összponto­sittatott, hanem ICis-Czellben, kereskedelmi tekintetben jelentéktelen ponttá változott, lakosainak, kereskedőinek vagyonosabb és munkás része a városból elköltözni kényszerült, s ez által a lakosság né­pessége is apadt! Eégi igazság az, hogy a csapások és bajok soha sem járnak egyedül, s hogy egyik a másikat követi. A vasúti mostoha helyzetet követte az, hogy megszüntették törvényszókünket. A törvényszék megszüntetését követte a jogakadémia, s csak a mult évben a ta­nítóképezde megszüntetése. íme, igy tehet tönkre egy különben derék, culturalis műveltséggel, hírneves tanintézettel biró, s korábban a maga pontján jelentékeny kereskedelmi várost, egy hibás és végzetes vasúti vonal, az államkormánynak minden egyes pont iránt nem alkalmazott kellő figyelme, a ma­gyar nyugoti vasút építésekor. Sok volna és érdemes is volna mind azt leirni, hogy mi mindent nem tett és mulasztott el városunkkal szemben az 1870-nes években az államkormány, ha­nem jhát, ugy van az Magyarországon akár ellenzéki egy város, akár kormány­párti, hogy ha' csak árvíz — vagy tűz­veszély nem éri, vagy valaki erősen nem képviseli és pártfogolja, avagy kellő időben* fel nem ébred és nem kiáltoz se­gítségért, el- és figyelmen kivül hagya­tik. Hiába fizet városunk az államnak évenként több mint 120,000 frt egyenes adót, mert nem megye-székhely, nem kap többet érte mint csak annyit, a mennyit az alig néhány ezer forint állami adót fizető kis mezővárosok is megkapnak. De azért ne csüggedjünk el egészen, TÁRUA. YEBJÉBPÓSTA. Összeül a veréb tanács, Iribiri, csiribiri .... •Süti-főzi, mi az újság, A mit itt hall, a mit ott lét, Menten e] is csiripeli. Minap ablakotok alatt Ütött tanyát a vig sereg, Megtudták, hogy szerelmes vagy, Nosza mindjárt hire szaladt, Már a csiz is erről csipeg. Ugyan édes, ne tagadd már! Tagadásod ki sem hiszi, Meglásd, mire tavaszra jár, Erről trécsel minden madár . . . Iribiri, csiribiri .... MEGHYUGYlS. Zúg, forrong az élet árja, Yad örvénye fenyeget; Oh, de szivem bizton várja A boldogabb életet. S a forrongó árban lelkem Meg nem ingva, büszkén áll; Kit kerestem, én megleltem S hevit fényes Ideál! Nem a lányka múló bája, Uem az ; élet kéje, nein: Szíjam, lelkem ideálja Te vagy) te vagy — Istenem! Magunkról. Felolvastatott a leányegylet gyűlésén. T. barátnőim! Os régi időtől fogva a hiúság és önzés vádjával illetnek bennünket. Szemünkre vetik saját énünk túlságos szere­tetét, a tetszvágyat, feltűnési viszketeget, a folytonos önmagunkkal foglalkozást. Előre ki­jelentem, hogy nincs szándékom e vádak czá­folatába bocsátkozni sőt talán felolvasásom czi­me ujabb bizonyítékát szolgáltatja a legutóbb emiitett vélemény igazságának, amenynyiben „Magunkról" akarok önöknek egy kis értekezést tartani. Röviden vázolva mutatok be önöknek néhány typust közülünk és hiszem hogy ha nem is olyan tükröt tartok önök elé, melyben egészen önmagukra ismernek, egy egy jellem­vonás megfigyelése után befogják" látni, hogy az általam rajzolt alakok sok tekintetben sa­ját személyünk többé kevésbé jól sikerült má­solatai. Mielőtt a 19 század leány gyermekeiről szólnék, engedjék meg, hogy megérdemelt ke­gyelettel a régiekről is megemlékezzem. És midőn ezt teszem, vissszaképzelve magamat abba a régi szent időszakba, megvallom némi vágyódás fog el a régi kor után, melyben a valódi boldogság, megelégedettség nem volt oly ritka, mint napjainkban. Egy ismerősöm néha néha két idős hölgy­gyei szokott találkozni, kik gyermekkoruk történetét gyakran felelevenítették, érdekesen jellemezve az akkori nevelést. A fővárosban éltek ugyan többnyire, de általában zárdasze­rüleg, elzárt rácsozat, leeresztett függönyök mögött. Sem színházlátogatás, sem séta, sem társaság. Csudaszámba ment, ha egy szép nyári délelőtt a gouvernánt felügyelete éaegy megbizbató szolga fedezete alatt-a városligetbe rándultak. Nyáron mikor vidéken szoktak tar­tózkodni, nem volt szabad a házat vagy házi kertet efeagyoiojc. % kert egyik lugasában ül­talán kiemelkedhetünk a hanyatlásból, csak kitartók legyünk, s a pápa-csornai vasúttal megkezdett áldozatkészséget a miben csak kell ós lehet folytassuk. Veszprém vármegye közönsége meg­emberelte magát, midőn a mult évi őszön tartott megyegyűlésen megszavazott a Pápa-Csorna, Pápa-zalaraegyei TJkk, Pápa­Bakonybél-Veszprém ós Pápa-Kisbér-Bán­hidai vasutirányok mindegyikére kilomé­terenként 3000 frtot, legyen lelkesítő reánk nézve a vármegye közönségének végre valahára történt ez áldozatkész ha­tározata ! Egyenként, a mint az alkalom kí­nálkozik, próbáljuk vasutainkat minden irányban megvalósítani. Eelhivjuk kölönösen az érdeklődést a Pápa-Somló-Ukk irányú zalai vasútra, mint talán másodsorban legkönnyebben megvalósíthatom, a mely után a többi tervezett vasút el sem maradhat. Ha pedig valami pesszimista azt mondaná, akartunk már egyszer keszt­helyi vasutat, csaknem meg is volt és még sem lett meg, igy járunk majd a csornai vasúttal is, ne ábrándozzunk te­hát vasutakról: a kétkedőknek azt fe­leljük, hogy a csornai vasút teljesen biz­tosítottnak tartható az által, hogy az érdekelt vármegyék, Pápa városa és az állam dotatiója megfelelő, s az egyes ér­dekeltek is megteszik kötelességüket. A keszthelyi vasútnál nem ugy tör­tént, ott az érdekelt egyesekre volt hagyva a legnagyobb teher, azért nem épülhe­tett ki. A pápa-csornai vasút törzsrészvényei annyira összehozottnak tekinthetők, hogy ha a vidék érdekeltsége hozzájárulása után circa 20,000—40,000 frt esetleg hiányoznék is, tekintve a Rábaszabályo­zásnak a kormány akaratából teljesedé­sét, s a pápa-csornai vasútnak az ottani védgátak és árterek okozta némi drága építkezését, lehetetlen, hogy az állam ez idő szerinti kitűnő közlekedésügyi mi­nisztere, a hiányt fedezni segítségünkre ne jőne, s miután minisztert, — hanem ha egyházi ügyekben, — városunk még nem látott, holott kisebb helyekre is kész volt már körutat tenni, lehetetlen, hogy kérelmeinket ha kell személyes tapasz­talatai alapján is meg ne orvosolja, s Bakony északát, ennek piaczát, Pápa vá­rosát — és az egész Rábaköz gazdag vidékét, ne iparkodnék reá vezérelni leg­rövidebb irányban a Sopron-Bruck és Pozsonyon át vezető kereskedelmi világgali összeköttetésre! Ezek reményében üdvözöljük még egyszer a városi képviselőtestületnek a pápa-csornai vasút érdekében hozott ha­tározatát. Városi közgyűlés. - febr. 23. — Elnök: Üdvözli a képviselőtestület ösz­szegyült tagjait. Jegyző: Felolvassa a mult gyűlés jegy­zőkönyvét, mely minden megjegyzés nélkül tudomásul vétetik. Ennek megtörténte után: Dr. LöwyLászló:M. t. képviselő testület! Maga az alispán úr igen helyesen kiemelte, hogy a közegészségügy terén vannak legna­gyobb mulasztásaink. - - Daczára annak, hogy a halálozás 38 per mille, mi ezzel mit sem törődve, a bajon egy a kor igényeinek meg­felelő közkórház felállításával meg se kisér­tettük segíteni. (Igaz, úgy van!) Én már 7—8 évvel ezelőtt tettem e tárgyban indítványt, bogy egy bizottság küldessék ki. -— Amint tudom ez meg is történt, — de a bizottság — mint annyi más — magáról semmi életjelt nem adott; — éppen ezért bátorkodom a közkór­ház felállítására vonatkozólag ujabban, egy in­ditványnyal lépni a tisztelt képviselő testület elé. Kérem e tárgynak a legközelebbi ülés pontjai közé való felvételét. (Általános he­lyeslés! Tetszés.) 1. Az 1888. évben 3 évre választott szak­bizottságok, — az állandó választmány, — a községi iskolaszék és az árvaszék újból alakítása érdemében az állandó választmány részéről tett előterjesztésre — Gál János képviselő azon indítványa elfogadásával, hogy az állandó vá­lasztmányba még a javaslatba hozottakon kí­vül Koczka László és Bognár Gábor képvi­selők ,is beválasztassanak; egyhangúlag meg­választattak : Az állandó választmány tagjaiul í Antal Géza, Bermüller Alajos, Bognár Gábor, Fischer Adolf, Galamb József, Harnios Zoltán, Koczka László, Dr. Kluge Endre, Dr. Koritschoner Fü­löp, Kovács István, Lazányi Béla, Lukonics Pál, Mikovinyi Ödön, Obermayer József, Paál István, Papp János, Dr. Rechnicz Ede, Saáry Lajos, Szilágyi József, Tarczy Dezső, Vágó László, Wajdits Károly. — Ezeken kívül még szervezeti szabályzatunk értelmében a szak­bizottságok és iskolaszék elnökei ós előadó jegyzői a választmánynak szintén tagjai. A jogügyi szakbizottság tagjaiul: Bar­thalos István, Galamb József, Horváth Lajos,­Dr. Koritschoner Lipót, Lazányi Béla, id. Mar­tonfalvay Elek ós Saáry Lajos. — Ezen bi­zottságnak hivatalból tagja a városi fő­ügyész is, A pénzügyi és gazdasági bizottság tág­jaiul: Bermüller Alajos, Hanauer Béla, Har­mos Zoltán, Jády József, Krausz József N., Paál István ós Steinberger Lipót. — Ezen bizottságnak hivatalból tagjai a gazdasági ta­tanácsos és számvevő is. Az építészeti és szépilö bizottság tag­jaiul: Barthalos István, Besenbach Károly, Fischer Adolf, Kovács István, Dr. Lővy László, Woyta Adolf és Voita József. — Ezen bizottságnak hivatalból tagjai a gazda­sági tanácsos, a kapitány ós a főorvos is. A közegészségügyi bizottság tagjaiul: Barthalos István, Besenbach Károly, Horváth Lajos, Dr. Kövi József, Dr. Lövy László, Dr. Makara György, Dr. Recknifcz Ede, Steinber­ger Lipót, Szvoboda Venczel és Woyta Adolf Ezen bizottságnak hivatalból tagjai a 4 hit­felekezet lelkészei, ezek egy-egy tanítója, a két városi orvos, a kapitány, a két jegyző, az állatorvos ós a gyógyszerészek egyik kép­viselője. A községi iskolaszék tagjahd: Baráth Ferencz, Hanauer Béla, Horvátt Károly, Hor­váth Lajos, Jády József, Dr. Kövi József, La­zányi Béla, Dr. Lövy László, Dr. Makara György, Németh István, Ocsovszky Kázmér, Paál István, Dr. Steiner József, Szabó Károly, Szilágyi József, Szvoboda Venczel, Wajdits Károly. — Ezenken kivül még — törvény ós szervezeti szabályzat értelmében — tagjai az iskolaszéknek: az ipar, kereskedelmi és polgári iskolák igazgatói, — a városi rajziskola ta­nára, — a 4 hitfelekezet rendes lelkészei és a néptanítók két képviselője. Az árvaszék kültagjaiul: Baranyay Zsig­mond, Fischer Adolf, Galamb József, Hanauer Béla, Dr. Kluge Endre, Kovács István, Dr. Koritschoner Lipót, Lazányi Béla, Paál István, Papp János, Saáry Lajos ós Steinberger Li­pót. — Árvaszéki helyettes elnökül Marton­falvay Elek városi tanácsos és árvaszéki elő ­adóülnök rendeltetett ki. Az állandó választmány kiegészítésére szükséges szakbizottsági elnökök és előadók megválasztása, továbbá a közegészségügyi szak ­bizottságba a hitfelekezetek 1—1 tanitói és 1 gyógyszerész, — valamint a községi iskola­tek naphosszat és hímeztek. Ha pedig vendég jött és őket üdvözölte, mély meghajlással vi­szonozták azt és távoztak. Este 8 órakor meg­ölelték nagyatyjukat, a szülőket és a tantit, meghajoltak az urak előtt és fél órával később már az igazak álmát aludták. Modorra, maga­tartásra a családtagok példája tanította őket, nem pedig a tánczmester vagy amint manap­ság nevezik: az illemtanár. De mily bájos is volt az az előkelőség, mily megnyerő az elfo­gultság, mily érdekes az elrejtettsóg! Egy el­zárt leányka, ki csak köszönni és nevetni tud, van-e ennél vonzóbb valami! A félénkség, az elpirulás az erényesség által akaratlanul le­nyomott megadás. A gondolat és szenvedély első villanyos érintése, a gyermek átváltozása mely egy nap alatt parancsszóra asszonynyá lesz, a gyermekczipőből egyszerre a papucsba lép! A gyors pillantás, a szép szem, mely oly könnyedséggel csudálkpzásba feledten elmereng vagy könynyel telik meg! Egész bensőjének elragadó készületlensége, az összes érzékek tompa sajgása, az agy velőn átlövellő szikrák! Ti költők és festők mily vén kastély vagy régi várba kell visszaszállnotok, hogy hason­lót lássatok?! De a régi nevelés sajnos összes előnyei­vel már eltűnt és ujabb lépett helyébe. Lássuk tehát milyen a haladás e téren I A. kisasszony, kit ezúttal bemutatni szerenlsém van, egy fa­lusi gentry család gyermeke és már az ujabb nevelés példánya. Természetesen hosszabb ideig volt egy leánynevelő intézet növendéke. Ott elsajátította a földrajzot az az geográfiát, föld ismét az az geológiát, aestha.tikát, természet­rajzót, természettant, mathematikát, zongorajá­tékot, aquarell festést, az angol és franczia nyelvet, hímzést, varágcsinálást, tollpiperózést és még több más hasznos dolgot Elszavalja Petőfi „Ha férfi vagy légy férfi" czimü költe­ményét hamis hangsúlyozással bár, de elraga­dóan. Még ha álmából felverik is elmondja egy hajszálnyira * Balkán félszigetnek öas». sen hány lakója van, és ujjain számlálja elő a középtenger összes félszigeteit. Szabad óráiban a zongoránál ül. Kár, hogy a hurok, rendsze­rint rosszul vannak hangolva, a billeutyük né­melyike akaratos, de a megye zongorahango­lója csak minden három hónapban egyszer tű­nik fel a falu láthatárán, éppen ,ugy mint a német köszörűs. Urakkal szemben elfogulatlan, sőt merész ós mivel zek apró neveletlensé­geit nevetéssel fogadják, szellemesnek is tartja magát. Különben a vidéki lapok báltudósitá­saiban nem egyszer látta nevét „a bájos és szellemes" epitbeton jelzésével kitüntetve a megyebeb' fiatal segódmérnök kegyelméből, ki „Rómeó" jel alatt szokta volt közléseit a „Ku­kutyini Híradó"-nak küldeni. Azonkívül még egy ezépirodalomi lapban volt a kisasszony neve gyakran dicsőítve a „talányok helyes megfej­tői" között, anélkül hogy valaha talányt fej­tett volna. Ez pedig csakis Krasznai Alfréd évek óta kinevezésre váró állás nélküli hiva­talnok érdnme, ki mint szorgalmas előfizető­gyűjtő jó lábon áll a lapokkal és pillanatnyi meggondolási időt sem kérne, ha esetleg egy miniszteri állással kínálnák meg. Időközben még dohányzással, sétálással, zeneszerzéssel foglalkozik és ezenkívül még titokban imádja a mi hölgyünket. Persze kevés a remény mert a kisasszonynak magasabbak az igényei, Min­den évben elviszi a mama egy jól látogatott fürdőhelyre. Ilyenkor feltűnően, elegánsan jár, kaczérkodik ha nem is meggyőződésből, hát számításból.' hogy ellenállhatatlannak lássék. A papa pedig azalatt otthon csitítja a hitele­zőket, lassankint minden ingó és ingatlan va­gyonát reá áldozza a leányára, remélve hogy egy dúsgazdag mágnás fog belészeretni és ol­tárhoz vezeti. Évek után el is veszi egy vén diurnista, ki a földmivelésügyi minisztérium lótenyésztési os tályában körmöl 1 forint 20 kr. napidijór. és ezzel be van végezve a kisasz­szony pályafutása. & kUwazony a szamd. igazi legifjabb gyermeke. Apa és anya érdekházasságot kö­töttek. A két különköző jellem zord oldala egymásba ütközött mint. két jégtábla a nélkül, hogy lecsorbitott vagy leolvasztott volna egyik a másikból valamit. Kezdetben harczoltak egy­más ellen, később rezignálva tűrték a helyze­tet, szokásból. Megszületett végre a kis le­ányka és az imádás' utánni szomjúság, a szív éhsége sóvárogva keresé a bölcsőt. A kicsike szőke, rózsás arczozal, ideálja a szépségnek és bájnak. — A poézis, melyet az ifjú hiába ke­resett, felébred egyszerre az apában és ezúttal álmodozása, lelkesedése, ábrándozása szeplőtlen, zavartalan. A kis leánykának csak boldognak kell lenni hogy szülői irányában hálás legyen. De mit is utasítana vissza, miáltal fosztaná meg magát a szülői szeretettől? Elhalmozzák min­dennel és nem kérnek tőle semmit] valóságos bárányka, egyedül szökdécselve a kövér lege­lőn. A butasága vidámság, a zabölátlanság oly jól áll neki. És ha később megnő, pajkosan átugrik a kerítéseken, letapossa a vetéseket büszkén mondogatva: „Én és atyuska min­dent megteszünk, a mi nekem tetszik." Belép a világba. Ha nem túlságos együgyű, az első naptól kezdve tekintélyes állást vi ki magá­nak. A legérdemesebb férfi 15 évi munkálko­dás után alig viszi ennyire. Csak mutatkoznia kell és máris mint királynét üdvözlik. A fiatal emberek epédnek utánna, a 30 éves asszonyok nyugtalanokká lesznek. Hízelgő szavak mint zsibongó méhek röpdösik körül. A balból haza­térve határozottan meg van győződve a felől, hogy ő egy csudálatra méltó teremtés. Nem is gondolkozik és cselekszik különben mint a mult századbeli királyfi, ki egész természetes­nek találá, hogy az embereket azért teremte az Isten, legyen valaki ki ő fenségének a búto­rait leporolja és a napot sem tekinti másnak, mint egy. világító lámpának, melynek köteles­ségében áll, ő fenségének jól világítani, ha nem is puczolják meg mindennap és nem is öntenek bele petróleumot.. Azoahan azt g& tea-*

Next

/
Oldalképek
Tartalom