Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-05-31

faj baromfi. A bíráló bizottság határozatából kiosztatott pedig elismerő jutalomképen : 214 frt készpénz a kisbirtokosoknak, továbbá 42 arany, 6 ezüst és 1 bronzéremokmány a nagyobb birtokosok között. A vármegye lótenyésztésének fejlődése szempotjából egy közös megyei csikólegelőnek felállítását felette kívánatosnak tartván, annak létesítése iránt a szükségelt intézkedéseket a vármegye lótenyésztési bizottmányával karöltve megtettük. Ez iránybani intézkedések még mindig folyamatban levén, azok kedvező megoldást ígérnek. " Felemlitendőnek tartjuk e helyen, hogy a faj baromfitenyésztés fejlesztésére veszprémi telepeinken pár törzs faj baromfi, törzset szereztünk be, hogy azokat ott tenyésztetve, azok termékeivel bárkinek is olcsón szolgálhassunk. Sajnosán kell azonban felemlítenem, hogy egyesületünk ezén intézménye iránt is más me gyék gazdaközönsóge jobban érdeklődik. Amerikai szőlőtelepünk kezelésével és berendezésével már azon stádiumhoz értünk, hogy azt a gazdaközönség igényeinek már rendelkezésre bocsájthattuk. Szőlőtelepünk termékeit a közönség szivesebben veszi, a tömeges megrendeléseknek egészen eleget tenni még azonban nem képes. A betelepítés fokozatosan halad, ez ideig azonban "befejezhető nem volt azon okból, mert az oda szükségelt különféle fajok csemetéi elegendő menynyiségben nem állhattak rendelkezésünkre. Szőlőtelepünkön az amerikai szőlők kezelése s benemesitésének begyakorlása végett, a mult év folyamán is tartattak gyakorlati tanfolyamok, a melyekben részt vett összesen 69 egyén, túlsúlyban idegen vármegyékből. A phylloxera elleni védekezés második módját a szénkónegezóst is állandó működési körünkbe felvéve, veszprémi telepeinken szénkénegraktárt állítottunk fel, honnét a szénkónegezósi munkálatokhoz szükségelt anyagok ós szerekkel kedvezőbb áron szolgálhatunk a közönségnek, azon kivül gondoskodtunk arról is, hogy a szénkénegezési eljárás az érdeklődőkkel bármikor gyakorlatilag is megismertessék. Régi faiskola telepünk helyett, — mely a fatenyésztósre ugy talajminőség mint levegő hiány miatt egészen alkalmatlannak bizonyult, — a mennyiben az utóbbi 2 év alatt abban több mint 6 ezer nemes csemete pusztult el, a vallás alapítványi uradalomtól a szomszédságunkban fekvő ugynevezet „Lebuj" csárdát, melyet IV-ik Béla királyunk ott nevelt leányáról „Margit" telepnek neveztünk el, — összes épületeivel s területeivel megvásároltuk, hova faiskolánkat már egészen át is telepitettük, azonkívül ott helyeztük el szónkéneg, s a gazdaközönség óhajára felállított műtrágya raktárunkat, valamint ezen telepünkön állítottuk fel meteorológiai észlelő állomásunkat is. Ezen ujabbi telepünk kellő épületeivel nem csak az egyesület több irányú szükségleteire nyújthat elegendő helyiséget, de kedvezőbb s nyíltabb fekvésű területével fatenyésztési czélokra is sókkal sikeresebbnek s megfelelőbbnek Ígérkezik, azon kivül ezen telep-szőlötelepünk szomszédságában levén, az itt már is szükségessé vált építkezést is egészen feleslegessé teszi. A vármegye közönségének bizalma s határozata folytán gyakoroljuk az öszszes megyei községi faiskolákra való felügyeletet, mely intézmény egyesületünket nem kis mértékben s állandóan foglalkoztatja, mely megbízatásunk minden lehetőt s nem sajnálva fáradságot legfőbb igyekezetünk a községi faiskolák s ezzel kapcsolatosan a fatenyésztés fejlődésére irányult, melynek biztosítására a szegényebb községi faiskoláknak 87 drb. nemes csemetét 4500 vadonczot s 8000 drb különféle szőlővesszőt ingyen osztottunk ki. Egyik főtörekvésünk volt az elmúlt év folyamán, hogy vármegyénk összes mezőgazdasági productumait, — a többi gazdasági egyesületekkel karöltve — egy a vármegyénk gazdasági viszonyaihoz méltó gyűjteményes tömegben a Bécsben tartott kiállításon bemutathassuk. Ennek biztosítására el is követtünk minden lehetőt, azonban ezen kiállítás iránt a gazdaközönség részéről oly csekély érdeklődés tanúsíttatott, hogy ebbeli törekvéseinket abban hagyni kellett, mégis ugy a Bécsi kiállítás tanulmányozására mint az ott megtartót nemzetközi gazdakongressusra képviselőinket Reé Jenő és Ihász Lajos urak valamint titkárunk személyében kiküldöttük, kik ezen megbízatásainknak rendesen ós készséggel eleget is tettek. Az egyesület ujonan vásárolt „Margit" telepére a mult év folyamán áttelepített méhészet a lehető legkedvezőtlenebb szeles és száraz időjárás következtében csak is stagnálni volt kénytelen, s csak is a gondosabb felügyeleten mult, hogy méhészetünkben nagyobb veszteség nem állott be, mindazonáltal méhészetünkben a mult év folyamán több izben gyakorlati útmutatások is tartattak. Egyesületünk irodájában általunk életbeléptetett közvetítési intézményünket egyesületünk tagjai mindinkább kezdik igénybe venni. A mult év folyamán titkári hivatalunk mezőgazdasági gép és eszközök, valamint termények s műtrágyafélék közvetítése már tetemesebb volt, s az mintegy 7000 forintot képviselt. Egyesületünk tagjainak száma a mult óv folyamán volt: 88 alapító, 302 rendes, 142 pártoló tag, összesen 532 tag, mely szám az előző évi állapothoz képest 13mal szaporodott. Egyesületünk az elmúlt év folyamán tartott 4 közgyűlést, 6 igazgatósági s 4 különféle bizottsági ülést, melyeken kivül ugy a kiállítást rendező mint a „Margit" telep átalakítására kiküldött bizottságunk igen sok esetben tartotta öszszejövételeit. Titkári hivatalunk ügyforgalma az elmúlt évben a következő volt: Beérkezett összesen 629 érdemleges ügydarab, oldalt tölt be s ezek felsorolása után következik: „ne tulajdonítsd a hibákat másnak, hanem a typographusnak, az ő hibái ezek, beismerjük". Akadtak ez időben egyesek, kik nemcsak tudatlansággal, figyelmetlenséggel, de valóságos rossz akarattal is vádolják a nyomdászt. Groben bázeli nyomdájában jelent meg 1529-ben Rotterdami Erasmus Vidua Christiana. czimü műve, melyet az akkori magyar királynőnek ajánlott s melyben e két szó helyett mente illa, ez volt: mentula. Csak akkor vették észre a hibát, mikor már 1000 példány ki volt nyomtatva s szerző egyenesén „egy részeg szedő bosszújának

11 tulajdonította a hibát. S daczára annak, hogy egy kartonnal elfödték, miután a mű egy királynőnek van ajánlva s a hiba oly igen szemérem sértő, szerző igy kesereg felette: „szívesen fizettem volna 300 aranytallért, ha a hiba meg nem törtónt volna". Korunkban a szedők ellen hangoztatott ilyen vádat alig lehetne megérteni. Ma a hibákért föltótlenül a korrektort vonjak felelősségre. A korrektor ily felelősségre vonásáról abból az időből nem találunk feljegyzést; ellenben a napjainkban is nemritkán előforduló korrektori tudálékossággal már a régi időben is találkozunk. Henri Etie nne Ártis typrgraphiae Queri mánia czimű 1569-ben megjelent művében felpanaszolja egy korrektornak azt a rossz szokását, hogy az általa nem ismert szót kiigazítja valami hason hangzású, általa ismert szóra; igy aztán megesett rajta, hogy a procos (szerető) szót átigazította porcos-ra, mely szó magyarul disznót jelent. A nyomdászat XVLT. századbeli történetében meg oly sajtóhiba följegyzése található, mely 38 éves pört vont maga után. Dr. Flavigni, a héber nyelv kir. tanára Parisban 1647-ben irt Echelensis Ábrahám ellen egy kritikai értekezést, melyben a következő bibliai idézet fordult elő: Quid vides festacam in OCTŰO fratris tuí et trabem in oculo tno non vides? (miért látod meg testvéred szemében a szálkát s nem veszed észre magadában a gerendát?); a mondat második részében egy o betű kimaradt, mely miatt oly értelme lett az fgéasnek, hogy istansirtő kifajestoirt 8 a **aut írás szövegének meghamisításáért pert akasztottak Plavigny nyakába, melyet 30 évig nem birt lebonyolitni. Ugylátszik, hogy a régi kortól örököltük a sajtóhibák gyűjtésének szokását, mert ehhez hasonló hibák nem ritkák a történelmi művekben. Álljon itt kettő a franczia forradalmi időkből, melyek közül egyik nem is látott napvilágot. Sieyes abbé egyik beszédének kefelevonatában, mely beszédében politikai hitvallást tett s jövő magatartását ecseteli, ez a mondat fordult elő: „j'ai a&juré la République (ellene esküdtem a köztársaságnak), holott ő adjuré-t mondott; ez az egy betű különbség pedig épen ellenkező értelmet ad a mondatnak s adjurevel a mondat igy fordítható magyarra: fbiesküdtem a köztársaság zászlajára. Ki az akkori idők történetét ismeri, elképzelheti az abbé bosszúsággal vegyes örömét a hiba észrevétele fölött s megértheti a szedőgyereknek tett megjegyzését: hát a guillotine ali akartok juttatni sajtóhibátokkal! A forradalmi idők másik sajtóhibája meg épen a világ békéjére gyakorolt befolyást. I. Napóleon az orosz czárral akart szövetkezni s a szövetkezés érdekében csikket tétetett közzé a Moniteurben. A czikk egyik* mondata igy jelent meg: Les deux souverains dont l'un ne peut qu'ótre invincible (a két uralkodó, kik közül csak az egyik lehet győzhetetlen) pedig igy akartak közölni: d'ont l'union . . (kiknek szövetsége . .). Persze hogy dugába dőlt a szövetkezés, az ilyen hibát semmiféle hiba kiigazítás sem teheti jóvá. Végül álljon itt egy ily jóvátehetetlen sajtóhiba, mely, fájdalom, nálunk történt. A honvódmenedékhiz megnyitása napján megjelent lapok valamennyien az 1848—1849-ki hős honvédeket ünnepelték vezércsikkekben, mely lapok ugyancsak a zárkőbe be ÍB falaztattak. Egyik nagy napi lapunk vezérczikkében előfordult az a dicsőítő mondat: a névtelen félistenek, csakhogy a félistenek helyett filiszte~ rek szó volt nyomtatva. Hála Istennek, nem minden hiba ily 'jóvátehetetlen, elég haj mir magában az is, taft valamennyi hoowantó, Korrtktor, melyek mind rendes időben elintézést nyertek. A hivatal kiadványozása a posta és kézbesítő könyvek tanúsága szerint 2519 darab volt részint átiratok és jelentések, részint pedig levelezésekben. Tisztelettel jelentem, hogy a „Devecser vidéki" gazdakör a mult év folyamán egyesületünk kebeléből kivált, s az ottani járás területén kezdette meg működését. Nem mulaszthatjuk el végzetül, hogy a nagyméltóságú földmivelósügyi m. kir. minisztériumnak a mult év folyamán állattenyésztési alapunkhoz ismételve adott 1000 forintért, a kiállítás költségeire nyújtott 800 forint segélyért, a szükségélt csemeték, könyvek, s folyó iratokingyen küldéséért s adományozásáért, nemkülönben, vármegyénk tekintetes törvényhatósági bizottságának a földmives iskola alapítványok átengedéséért hálánkat s mély köszönetünket kifejezzük, valamint azt, bizottságainknak s mindazoknak kik egyesületünket bármely uton s módon érdeklődéseikkel támogatni szívesek voltak, a jelen alkalommal' is ünnepélyesen nyilvánítsuk. • Tisztelt közgyűlés! Ezzel egyesületünk elmúlt évi működését általánosságban s főbb vonalakban vázolva, midőn további, s a jelen év folyamán megkezdett folytatólagos egyesületi működésünkre az Isten áldását, s a gazdaközönsóg fokozódottabb támogatását s érdeklődósét ismételve s újólag kérem; kérem az igen tisztelt közgyűlést, hogy ezen jelentésemet tudomásul venni szíveskedjék. a m. gazd. egylet elnöke. Pápai titkok. (Színházi reminiscentiák. A számüzütt ^Belizár*. Az újkori »rózsa-háboru*. Modern botanika. A felülmúlt Linné. Vásárfiák. Barnum Pápán. Huszárjaink, Jön! jön! Ki jön ? A czethal jön ! A majom megérkezett! . . .) Titok! Titok! Bolond szó! — Ml lehet Pápáit titok? A hol mindenki tudja, mit főz a szomszédasszony ebédre. Hisz ma már az sem titok többé, hogy abból az „isteni komédiából" a szegény „Belizár" kiszorult. Persze, szegény négykezes, csak a vak Belizárt hálhatatlanitotta meg, senki sem fektetett oly nagy súlyt rá. Igazán, manapság már nem érdemes — vaknak se lenni! Ha akad is muzsikus, aki megzenésíti, ha kerülnek is jószívű lelkek, kik vállalkoznak eljátszására: — a vége mégis csak az, hogy kitúrják megérdemelt helyéből. Persze Tövis urain (akihez pedig közeli rokonságban állok s igy nem illenék őt gáncsolnom) ugy vélekedett, hogy az öreg Bélizár vak lévén, nem olvashatja él a kritícát. Csakhogy most az egyszer gazda nélkül csinálta a számadást s elfelejtette, hogy itt vannak az ő művészi személyesitői. Íme tehát megsúgom — titok gyanánt — hogy •nem ez volt az oka kimaradásuknak, hanem a véletlen. Ami különben — azt hiszem — eddig sem volt titok a n. é. közönség előtt. Válaminthogy az sem titok manapság, hogy mi idézte elő azt a viharos tüntetést akkor este a szinházbau a — rózsa mellett. Voltak, akik azt mondták, hogy magasabban akarták volna öt látni. Akadtak olyanok is, kik ugy vélekedtek, hoyg a diákhelynek kedvencz virága u rózsa, s ez esetben nagyon megvoltak elégedve a személyesitöjévél — sőt egy merész felfedező mm átallotta kijelenteni, hogy a rózsának titkos imádói vannak — elrejtve a padok között. Pedig — s ezt ismét titok gyanánt súgom meg — az egésznek az volt az oka, hogy a rendezőt akarták kihívni kiről él volt terjedve az a hír, hogy 5 lesz a rózsa. Azért is hangzott olyan vegyesen: Éljen a rendező! Éljen Latinovicsné! Éljen a rózsa! AJeárhogyan legyen is — tény az, hogy az én lelkemet méltó büszkeséggél töltötte el az az elismerés. Hiába az ember csak örül, ha az édes testvérét uyy kitüntetik. Mert hogy az vagyok az le nem tagadható —ninlisen Rózsa — Tövis nélkül! .... De nincsen ám! Az bebizonyítódott a „virágok báljánál" is. Mert rózsának vagy hát ha ugy jobban tetszik, virágoknak csak elég szép virágok voltak Ök (azt hiszem jogosan írom igy — mert közülök tálán minden egye volt valakinek O-je!) de tövisnek is elég tövis volt az a rugdálózás, kiabálás etc. s más e féle kedvtelések ha a, szereplőkre nemis: de a közönségre nézve mindenesetre, mert bizony elég zavarólag hatott az. Be hát nem lehet tőlük rossz néven venni —felébred bennök a természetrajz iránti rokonszenv ! Csupán a botanika iránt érzett elragadtatásuknak akartak kifejezést adni, csupán a iudományszomjragadta el őket. Hejh: hánybotaniciist szült az az est! Uj rendszereket állítottak fel, felülmúlva Linnét a botanika apját. Egy öreg hiba volt csak a dologban, liogy — no csak puszta tudományszomjból ám —- nem lehetett kőztük — böngészni!... Különben meg vagyunk szokva már az e féle öreg hibákhoz! Öreg hiba volt például a mostani országos vásárhoz az a kegyetlen klima. Mert hogy szörnyen akadályozta az embereket a vásárfia vásárlásában. Elmaradt a szokásos „tanulmányutazás'

1 is; pedig de sok eYokfce« «fotyoi \fflutitßk mim « ké^ta, zók. Igy pl. nagy derültségre hangolta a publikumot egy újkori Barnum, a ki a következő élelmes reklámmal iparkodott — balekot fogni: „Tessék nagyságos urak, úrfiak, válogatott czigánylegények! Hallatlan bámulatos olcsóság! Ez a kés 80 kr. ráadásul adohegy garnítur ezüst evőeszközt meg egy theaserviszet- ingyen ? Mindegyik maga meg ér 2frtot Csak a kés kóstál 8 hatost!" <— Egye ügyes reclám! Megért a három összesen vagy 40 krt, de azért ő mégis -csak a kést fizetteti meg, a töbit egészen ingyen adja. Óh! a nagylelkű. •— S még hozzá akkora parádét csapott •véle, hogy egész látványosságot szolgáltatott a kíváncsi publicumnak, pedig az — különösen a hölgyközönség — nem igen ül föl holmi „czibil" feltünőségnek. Már ha huszárok szolgáltatják azt — az már más! Igy csütörtökön is, hány szem akadt meg délczea^miszártisztjeink villogó egyenruháján, hánymgyengéd kebel remegett meg a puskalövéséül, hallatára. Csakhogy nem a durranástól, háheni attól a gondolattól, hogy ezt az ő —huszárja okozta. S szó ami szó — van is abban valami. Lődözlietnek odalenn a kapitány ur Andrásai mozsaraikkal itélet napig — nem csinál az olyan furorét, mint egy sortűz, mély a huszárok soraiból jön. Ad vocem: Jön . . . Jön! Jön! De hát ki jön ? Kérdezik most önök t. olvasóim, mint a hogyan én kérdeztem a héten számtalanszor, látva azokat az öles betűkkel nyomatott falragaszokat, mélyek mind ezt a bölcs pythiai jóslatot hirdettek. És ime! — kérdésemre mint valami viszhang megfelel a plakát: „Ki jön ?" De már erre csakugyan elhagyott a türelem s dühösen rohantam a színházi intendaturához, megtudandó, hogy 'ki jön ? (Hogy miért épen oda ? oka igen egyszerű ! Mióta felcsaptam színi kriticusnak, a színházi habituékhoz számítom magamat s szeretek ^irányadó körökben^ gyakran megfordulni. Természetesen, ha valami színtársulatnak szép primadonnája van — no nem kötöm magam épen a primadonnához, lehet naiva is — ugy azt tekintem „irányadó körnek".) Ott azt félélték, valószínűleg Ney, a híres operaénekes jön. Persze minden czigány a maga lovát dicséri! Szaladok a „gazdasági tanácsosi hivatalba" — ott ráfogták, hogy a „víz jön". Kezdtem elhinni, hogy az a Tapolcza — mióta a „Pápai Lapok-' olyan sokat foglalkozik véle — nagy kapaczitás. Kerestem a neki való diadalkapukat. Hanem helyette találtam eijy csomó lábtyuművészcsemetét, akik épen azt vitatták, hogy a Tapolczában egy óriási czethal úszik lefelé s Pápára jön. Most már tehát bizonyos voltam benne, hogy valami jön, de hogy „ki" legyen az a „valami" — még mindig sötét titok volt előttem. S ime kisült, hagy azoknak a palántáknak volt igazuk. Czethal jött. — Csakhogy hozták szegényt. Tönkre volt az tökéletesen praeparálva; nem úszhatott a legjobb akarattal sem, mert ki volt tömve. Végre tehát még is „megérkezett" ! Erről eszembe jut egy érdékes história, mély Devecser városában játszódott le. Szinésztrupp ütötte fél egy pajtában, azaz a „nagyvvendéglőben

u Tháüa sátrát s nagy garral hirdette, hozy mártius 15'ike emlékére nagy díszelőadást rendez, mikor is színre kerül egy „eredeti magyar bohózat" — „németből fordítva" — e czimmel: „a majom uton van.'" Kíváncsian ültem a nézőtéren ; de ugy látszik kíváncsi volt a közönség is, mert meglehetős bassusok hallatszottak, hogy : „lássuk a majmot!" Hogy pedig teljes legyen a komédia, álig, hogy az első „színész" megjelent a világot jelentő deszkákon, harsány hangon belekiáltott egy szellemes ember: „a majom megérkezett /" cTö-ob. Irodalom és művészet. — Urak és parasztok czim alatt az elbeszélések ujabb sorozatát kaptuk Mikszáth Kálmán összegyűjtött munkáinak 28. és 29 füzeteiben. Elég azt mondanunk, hogy Mikszáth elbeszélései és már mindenki érzi a varázst, mely a maga nemében valóban egyedül álló iró müveinek olvasásával együtt jár. Ha volna még valaki, a ki apalócz világ jeles fiának munkáit nem ismerné, azok részére csak azt ismételhetjük, a mit már többször volt alkalmunk, hogy Mikszáth elbeszéléseiben annyi a kedves vonás, oly tiszta az öröm, a mennyit és a milyent ily classikusan naiv alakban egyetlen modern írónál sem találhatunk. E mostani elbeszélések is, melyek mindenike üde, érzelemdus, pajzán tréfás, oloy világba vezetnek el bennünket, mely sokkal szebb, mint a mi rendes, köznapi világunk. — Pedig itt is csak azok az emberek tesznek járnak, örvendenek és hasúinak, a kikkel nap nap mellett találkozunk, de Mikszáth humora, kedélye, aranyozza be őket és az 5 szellemének behatása alatt még a legérdesebb felület is simává lesz. Mintha varázsvesszővel érintene meg bennünket, midőn elbeszélései olvasáshoz fogunk. A* első lapok után átváltozunk és gyermekek módjára az iróvel együtt álmodjuk a tündérmeséket, melyeket nekünk Mikszáth mond él. Vegyünk ki egy szálat a csokorból, olvassuk el például a „túlvilági utast" . . . menten kedvünk támad leszedni minden virágunk, ismerni akarjuk Mikszáth tollának minden alkotását. És aki ily módón az irót megszerette, örömmel fog értesülni arról, hogy összegyűjtött munkáit Révai testvérek (Budapesten IV. Váczi utcza 1) 35 kros, igen csinosan kiállított, vaskos füzetekben adják ki, módot nyújtván ez által mindenkinek, hogy kev*9 áldozattal oly könyveket gyűjtsön össze magának, melyek soha el nem évülnek, melyek gyönyört fognak szerezni mindaddig, mig csak e kedély utolsó szikrája is ki nem halt belőlünk. — Az „Egyetemes könyvtár" legújabb — 47-ik — füzetét vettük, a mely Beniczkyné-Bajza Lenke „Osztatlanul" czimü elbeszélését hozza. E kitűnő vállalatot, mely csekélyke árért (10 kr.) mindig befejezett müvet nyújt, melegen ajánljuk a közönség pártfogásába s dicsérettel emlékezhetünk meg Gross Gusztáv és Testv. győri könyvkiadókról, kik lehetővé teszik ily potom árért értékes könyvek megszerzését. — A „Zalai Közlöny" idei pünkösdi melléklete történelmiig érdekes, amenynyiben a Zala- és Somogyvármegyók egyik ősi családja a Palini Inkey-ek kétszázados leszármazási táblázata volt. — Alig van társadalmi vagy irodalmi kérdés, melyre figyelmét ki ne terjesztené hazánknak egyik legjobb és legelterjedtebb szépirodalmi heti lapja: a „Képes Családi Lapok." Legujabbi 21-ik számában czikksorozatot kezd meg Tolnai Lajos jeles regényírónk és aesthetíkusunk hírneves tollából „A vidék ós költői czim alatt, melyben irodalmi viszonyaink számos ferdeségét éles tollal ecseteli. Meg vagyuni győződve hogy e czikk sorozat, mely különösen a vidéki irók és költők hivatottjaira akarja a közfigyelmet terelni, kellő méltánylásban fog részesülni a közönség részéről. Az ismertetés sora Könyves Tóth Kálmánnal kezdődik, kinek . egy kitűnő rajza mindjárt közöltetik is. "Ugyanazon számban van egy igen érdekes közegészségügyi czikk is: „A telefon mint járvány terjesztő" czim alatt, melyet a közönség különös figyelmébe ajánlunk. Hivatalos rovat. Hirdetmény. 2710. 1891. A halottkémlés és egyéb orvosi vizsgálatokért a városi orvos díjazása tárgyában a városi képviselő testület szabályrendeletet alkotott, mi ezennel közhírré tétetik azzal, hogy ez ellen netáni föllebhezését a mai naptól számítandó 30 nap közben mindenki beadhatja. "" Pápán, 1891. május hó 30-án. Osváld Dániel, polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Báró Fiáth Miklós főispáni installatiója Székesfehérvárott szép ünnepélyességekkel ment végbe. Vármegyénk, melynek az új főispán szülötte, küldöttségileg képviselte magát a beigtatáson. A küldöttség tagj aj. voltak Véghély Dezső kir. tan. alispán, báró Fiáth Pál, Fenyvessy Ferencz, Takács Ádám, Dr. Purgly Sándor. Az új főispán nagy szívességgel fogadta a veszprémi deputacziót, melyet azon kitüntetés ért, hogy a számtalan küldöttségek közül a legelsőnek lett fogadva. Véghely üdvözlő beszédjére Fiáth Miklós báró nagy kegyelettel emlékezett meg Veszprém megyéről, hol ifjú éveit töltötte. Büszke arra, hogy édes apja Veszprém megye főispánja volt, az ő nyomdokain akar haladni, mint főispán A küldöttség tagjai nagy lelkesedéssel fogadták Fiáth bárónak megható szép szavait. A megyebeli küldöttséget a diszebéden is felköszöntötték, mely szívélyes felköszöntésre ugyancsak Vóghely alispán válaszolt. Az egész instál latio egyáltalában felségesen sikerült. Az új főispán beszédje tartalmas volt és nagyszabású politikai enuncziácziókat tartalmazott. Szép volt látni a megyebeli gazdag, tekintélyes aristokracziát körülötte csoportosulni. Otfc voltak a Zichy grófok, Jenő, Nándor, stb. Esterházyak, köztük a megye kiváló vezérfórfia Esterházy Miklós Móricz gróf stb. Vármegyénkből részt vett még a szép ünnepen Fiáth Pál báróné is legidősebb kis fiával. — A veszprémi kir. ügyészi állás, mely Pongrácz Jenőnek előléptetése folytán üresedésbe jött, — mint értesülünk — áthelyezés által lesz betöltve. — A Balaton egylet újjá szervezése érdekében tegnapelőtt Fenyvessy Ferenc orsz. képv. budapesti lakásán értekezlet volt, melyre az ópe-n Budapesten időző megyebeliek, köztük Kenessey Károly megyei tiszti ügyész, Dr. Purgly Sándor, Takács Ádám, Koller Sándor is megjelentek. A tagok közül jelen voltak még Zislcay Antal orsz. képv. a pannonhalmi főapátság főügyésze, Kopácsy Árpád orsz. képv., Dr. Cigler Armin az egylet jogtanácsosa, Kállay Gyula, Sziklay János. jAz értekezlet egyhangúlag kimondotta, hogy az egyletnek új alapon való szervezését szükségesnek tartja, s ifj Dr. Purgly Sándor indítványára elhatározta, hogy június 28-án, mikor Bfüreden az új gőzhajó ünnepélyes felavatása lesz Baross Gábor minister jelenlétében, — nagy ^értekezletet hív egybe, A Balaton egyletet úgy tervezik — s ez igen helyes - - hogy a fővárosi elnökség mellett, külön elnökség lenne Bfüreden, Siófokon, Hévvizen, Almádiban, Bogláron, Szep^sden stb. Ezen új terv kétségtelenül ügyes gondolat, mert minden Balaton fürdőnek megvan a maga specialis érdeke, melyet legjobban tud szolgálni az ottani elnökség. Fenyvessy, mint a Dunántúli Cultur egyletnek alelnöke igyekeaui fogj a D. K. E.-nek tárna*