Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-03-08

IS Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű, sürgős közlésekre koronkiüt rendkívüli számok adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap 2* 9zerk. hivatalába küldendők. ^ ^ Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor -térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A'-díj el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Golílbe'rg Gyula r

'\) 24 P

a

P

,r

kereskedése, főtér) küldendők. ^ — •• Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egy es ül e In ek m eg vál asz to U közlöny e. A regále-per. Nem szívesen veszünk tollat kezünkbe, hogy azon dolgokról írjunk, melyek a tegnap tartott városi közgyűlést megelőzőleg ezen ügyben városunkban történtek. Nem szívesen teszszük ezt, mert resteljük, hogy egyeseket az önérdek megóvása oly lépésekre késztetett, melyek a jogos magánérdek körét meszsze túlhaladják. S ha mégis leírjuk a megtörténteket, teszszük ezt azon czélzatból, hogy egyeseknek a regáleügyben követett eljárása intő például szolgáljon örök időkre városunk képviselőtestületének az éber őrködésre. A város és az egyesek közt fennforgó peres ügy az első bírósági Ítélet szerint a város hátrányára s azok előnyére dőlt el, kik a törvény kívánta öt év alatt tényleg italt mérték. Alig érkezett meg az ítélet, nyomban mozgalom indult meg azon czélzattal, hogy a város képviselőtestülete az ügy fölebbezésótől álljon el, ami annyit jelent, hogy a 117,000 frtot az egyesek, kiknek ez első bíróságilag megítéltetett, már most fölvehessek. Erre természetesen közgyűlés összehívása kellett, megindult tehát a hajsza a képviselőtestület tagjainak közgyűlést kérő aláírása után és pedig oly sietséggel, hogy volt városi képviselő, kinek lakásán este 10 órakor becsöngettek, erőtetve az ív aláírására, melyen különben a szándék nem volt kijelentve s csak >a regálé ügyben hozott első bírósági ítélet fölebbezése tárgyában« kifejezés volt használva, hogy kiki értsen belőle, amit akar. A törvény kívánta szám — jó részben az emiitett kifejezés határozatlan volta folytán — összejött, a közgyűlés megtartását ennek következtében Mar* tonfalvay Elek h. polgármester tegnap délutánra ki is tűzte, de előbb az állandó választmány megvitatása alá bocsátotta az ügyet. Ez az állandó választmányi ülés azután tanuja volt oly jelenetnek, a milyen ritkán fordult még elő városházunk nagytermében. Ugylátszik időközben föllettek világosítva a mozgalom megindítói arról, hogy a felebbezés betiltása utáni óhajuk teljesítése a törvény értelmében teljesen lehetetlen, mert még csak sejtetni sem akarták a gyűlés kérés czélját, s Fischer Adolf és Hanauer Béla férfias föllépésének köszönhette az állandó választmány, hogy megtudhatta: mily czélzattal gyűjtötték az aláírásokat a mozgalom megindítói. Ez a meghátrálás volt legvilágosabb jele a szándók helytelenségének s valósíthatlanságának, & épen ezért nincs szándékunkban olyan zászlót elfoglalni akarni, melyet védői magok sietve kidobtak kezükből, hogy még csak gyanúja se szálljon rájuk annak, hogy ők ezen ügynek zászlóvivői voltak. A mi véleményünk ez ügyben a következő : Ha a törvény nem rendelné is világosan, ha saját 1889. évi 22-ik számú végzésünk meg nem bizta volna is az ügyészt ez ügy megindításával s végrehajtásával, ha a törvény nem gondoskodott volna arról is, hogy közérdeksértő határozat ellenében a felsőbb hatóság közbelépése a várost akarata ellenére is megvédelmezhesse; a képviselő testülettől, mint erkölcsi testülettől még akkor sem lehetne kívánni, hogy a fölebbezéstől álljon el, s mondjon le a városnak 117,000 frtnyi követeléséről minden kárpótlás nélkül. Erre Pápa város közönsége — úgy vagyunk meggyőződve — ha a törvény megengedte volna is, nem lesz, nem lehet hajlandó soha. Egészen más kérdés azonban, ha az érdekelt magánfelek a városnak, illetve ennek képviselőtestületének, az egyezkedésre ajánlatot tesznek, a mely irányban a kezdeményezés természetesen csak tőlük várható — ez ajánlat igen is tárgyalható, ennek elfogadására vagy fölötte alkuba bocsátkozásra a képviselőtestület jogosult, mint szinte jogosított arra is, hogy az. egyezség megkötése s jogerőre emelkedése esetén a felebbezést vissza vonja. De addig nem, — s annak ki azt a képviselőtestületről föltételezni képes, — úgy látszik, nincs tiszta képe azon erkölcsi- kötelezettségről, melyet minden egyes városi képviselő, mint a város érdekeinek minden irányban őre, megválasztatásakor magára vállal. A képviselőtestület tegnapi közgyűlésének lefolyása fényesen igazolta álláspontunkat, az ügy bírái előtt vau, még két fórum nyilatkozatára vár, a mi elég időt nyújt minden érdekelt félnek, ha tetszik reménykedni, ha tetel/ík^írvezkedni. = A Veszprém megyei honvédsegélyzö egylet igazgató választmányát, különösen ennék elnökét, Dr. Halasi Vilmos m*at, tisztelettel felkérem, hogy a megyénkben megjelenő lapokban, legyen szives közzé tenni a következőket: 1. A lejárt 1890-ik óv végével, menynyi volt a honvédsegélyzü egylet-alap, — illetve tőke vagyona V 2. Mi vagy mik szolgálnak ezen tőkevagyon fedezetéül ? 3. A lejárt 1890-ik évben ezen födözet mennyit jövedelmezett? 4. Ezen jövedelemből mennyit kellett a kezelés és ellátásra fordíttatni? 5. Ezen jövedelemből mennyi fordíttatott az 1848—1849-ki honvédek segélyezésére ? 6. Ezen segélyből hányan, és névszerint kik részesültek? Több volt honvéd nevében: Pápán, 1S91. Martius hó 2-án. Iparosaink és a kiállítások. Az ipartestületnek folyó évi márczius hó 1-ón tartott közgyűlésében egy tekintélyes iparos interpellatiót intézett a testület elöljáróságához, — hogy az aradi nagy iparos-gyülésre mi okból nem küldött az elöljáróság képviselőt, — mikor köztudomású dolog, hogy a jelzett gyűlésen az iparososztály legfontosabb érdekeinek megvitatása volt napirendre kitűzve ? A válasz, a mit az interpelláló ipartestületi tag, az elöljáróságnak egyikmásik tagjától kapott, — sajnos, nem volt, nem lehetett kielégítő. Hangoztatni a takarékosság elvét akkor, midőn az iparososztály érdekeinek megóvása, a helyzet javítása és azoknak mikénti orvoslásáról van szó, — nem szabad. Ily kicsinyes érv nem elegendő az elöljáróság mentségére és ha azt mondjuk, hogy ezen intézkedésük, szemben azon bizalommal, melyet elöljárósági tagokká törtónt megválasztatásuk alkalmával, a pápai iparosoktól nyertek, nem volt helyes, •— akkor csak igen gyengén bíráltuk meg azon .felette nagy hibát, melyet ezen ügy elbírálásánál elkövettek. Az ipartestület elöljárósága, hivatásának magaslatán álljon, ép ezen okból teljesen osztjuk az interpellálónak és a közgyűlésnek azon nézetét, hogy az elöljáróság a jövőben, ilyen fontos kérdéseknél első sorban az iparosok érdekeit, és a

v

takarékosságot csak másod sorban fogja tekintetbe venni. Az újonnan megválasztott előljáró-: ságnak ez alkalommal egy másik, nem kevésbbé súlyos horderejű ügyet is figyelmébe kell ajánlanunk. Ez pedig, a május hóban Budapesten az ország fővárosában megnyitandó agyagiparkiállítás. Tudjuk, hogy a pápai pipagyárak és fazekas-iparosok minden tekintetben versenyképes, szakbavágó czikkeket állítanak elő, — tudjuk, hogy a pápai pipagyárak ujabb termékei a selmeczi pipákkal mindenkor kiállják a versenyt,— tudjuk, hogy fazekas iparosaink kályhakészítményei a legügyesebben és legizlésteljesebben állíttatnak elő és úgy" eredetiségüknél, valamint műizlésre valló alakzatuk és egész technikájuknál fogva az agyagipar terén számot tesznek. Ezeknek számbavételével kell, hogy az elöljáróság minden tekintélyét és erkölcsi erejét latba vessed hogy a jelzett iparosokat a kiállításban való résztvételre buzdítsa, serkentse, — mert az bizonyos, hogy hírnevet iparosaink ezen termékeinek, csakis ezen az uton lesznek képesek szerezni és íj, mi fő, minden valószínűség szerint, állandó kivitelt is biztosítani. Ha tekintetbe veszszük, hogy a kiállítandó tárgyak (szállítási költségei jelentékenyen leszállítva lesznek, ha tekintetbe veszszükj hogy a kiállítási helyek a kiállítandó tárgyak számára minden díj nélkül engedtetnek át, — akkor ugy hisszük, hogy

1 a magyar iparosoknak a magyar ipar érdekében erkölcsi kötelességük, hogy tömegesen vegyenek részt az országos kiállításban. Nem kételkedünk legkevésbbó sem azon, hogy a jelzett szakhoz tartozó iparosaink ismerni fogják kötelességüket és részt fognak venni a kiállítási) au, — mégis köteletsógünknek ismertük, hogy az ipartestület elöljáróságának figyelmét is felhívjuk erre, különösen azért, hogy a szegényebb, de törekvő és a kiállításban részt venni óhajtó iparosokat erkölcsileg, szükség esetén pedig anyagilag is támogassa. EÜ. hivatása, ez kötelessége az ipartestület elöljáróságának. • Gsak így fog az elöljáróság megfelelni szép és nemes hivatásának,' csak igj

r fogj*

1 jóvá tenni, az aradi .gyűlésnél elkövetett hibáját. . . . . . ű. Orvosi jelentés m ISBO-íh évi egészségügyről*). Az 1890-ik évre mint egy örökségül átvettük a már 1889-ik évnek deczemberében szórványosan mutatkozott influenzát, mely ország, sőt világszerte uralkodott, januárban -tetőpontfát elérte, meglepvén a lakosságnak körülbelül 10 százalékát, hogy február 10-én véget érjen. De mi Pápán nem tapasztaltuk országszerte' oly hírhedt káros befolyását az egészségre és az életre, mint azt másutt állították, sőt mondhatom, hogy Pápán egyetlenegy halálesetnek sem volt okozója. Az óv első hónapjaiban beteg ugyan volt elég, halottban sem volt hiány, több is mint az előző óv megfelelő hónapjaiban, de influenza okozta halálesetet nem látok feljegyezve a halottkém kimutatásában. Az év elsö hónapjaiban történt nagyobb halálozás okozta az 1890-ik év halottjainak 54-el való szaporodását, az 1889-iki évvel szemben, mert az év két utolsó harmadában nem hogy nagyobb, hanem általánosan kisebb volt a halálozás, mint az előző évben, annak daczára hogy az óv utolsó hónapjaiban a kanyaró lépett fel szórványosan. Deczemherben azonban sűrűbben észleltünk ílyféle beteget, sőt ezek közül 6 meg is halt és azérb e hó 30-án járványszerünek jelentetett ki, de mivel a betegek nagyobb részét a 6 éven alóli gyermekek tették ki, csak az óvodák bezáratása hozatott javaslatba. Ezen javaslat elfogadtatott ós foganatosíttatott, még pedig a legjobb eredménynyel, mert csakhamar észleltük a járvány apadását. Az 1890-ik évben meghalt 517, beleértve a 35 halva szülöttet ós az irgalmasok kórházában elhalt 28-at, kik között kétségtelenül vidékiek is voltak. De ezektől eltekintve, Pápa összes lakosságát 14 ezer 252-re téve, mint azt a nemrég megejtett népszámlálás kiderítette, még akkor is 1000 lélekre csak 364 halott esik, mely szám az egész Magyarországra szóló ha*) E jelentés a február lió á8-án tartott tanácsülésen felolvastatott s a tanács határozata következtében lapunkhoz közlés végett áttétetett amit mi annál szívesebben teljesítünk, mert a közegészségügy terén megindult mozgalomnak ezzel avatott kezekből szolgáltathatunk adatokat. Szerk. TÁRGZA. SZ.... G ALBUMÁBA. Hímes pillangó az emlékezet, Mi a le élt napokhoz elvezet; Hol az ártatlan, örömök között Gyermekkezed virágcsokrot kötött. '-' Am ^elejtsd el azt. Felejtsd a mult időt, •* MídSrf SÓnilo alatt, a lelked álmot szőtt, — "Felejtsd ámultat, és élj a jelennek itt Szeresd anyailag a kedves kis Gizit. — Az élet czélja van elérve általad, Ha boldoggá tetted szerény családodat: •kegy jó anya, gondos szerető feleség, — Szivemből kívánom, hogy áldj on meg az ég! Szellemi morzsák. Gnómák. * KORUNK. Szent igaz az, hogy e kor tudomány, jog s tiszta szabadság Magvait a nép közt hinteni nem szünetel; Ám ne feledjük még, hogy a vallás égi tüzénél Fölmelegült kebele jóra vezéreli is. ÉLET UNALOM. Csak tespedt lélek, ki az élet unalmait érzi; Legjobb gyógyszere ez: munka s az öntudatod. HALÁL FÉLELEM. Szembe halállal néz feddhetlen életű ember, Miglen a gyáva bűnös rettegi a kimúlást. ÖRÖKSÉG-. Rut jellemre mutat: mást becsmérelni, gyalázni, Hogy kicsiségét igy tolja előbbre vele. HÁLÁTLANSÁG. A hálátlan olyan, mint felgyógyult beteg ember, Jól érezve magát, orvosa^— elfeledett. cJte&cte %ottán. Egy eleven tanfelügyel5 az a .... i községben. Tüzesem süt Je a forró nap sugara Az ég tetejéről az országútjára. Pedig voltaképen már nyugodóra hajlik a zalai hegyek mögé. A K . . . . i dombokról lassú léptekben ereszkedik le az a ... . i- völgyületek felé egy vándor utas. Olykor meg-megáll, mond valamit magában a egy erős taglejtóssel fejezve be szivének titkos szándékát, tovább lépeget. Hajdani szalonkabátján itt-ott fityeg egy-egy megkopott gomb, mellénye és nadrágja különféle szinváltozatokba játszik át a verőfényes napsugarakban; kalapját mólyen lehúzva szemére,.nézegeti czipőit, melyeket oly vastag porréteg föd, hogy hamarjában maga sem tudná megmondani, hogy minő bőrből, vágy szövetből készültek. Ha véletlenül rigmusokban kérdeznok ót; Poros országúton ki jársz. ' Öres zsebet mogorván társz Ki vagy te éhszomjas idegen? rigmusokban felelne vissza: Arra gyere amerre én Majd megtudod ki vagyok én. Kövessük őt nyomon. Nem messze piroslik már A tornya s ugy látszik aligha szándékozik tovább menni, mert igen figyelmesen szemléli a falu fekvését s házainak sváb modorban összerótt háztetőit. Amint elérte a falut, megállt egy pillanatra, végig tekintett utczahoszszat s igy szólt magában: még egy kissé korán van, menjünk tovább! s ment föl a közeli szőllökegyeknek s ott egy árnyékos fa alá heveredett kipihenni fáradalmait. Hogy tökéletesen biztos legyen financiális állapotáról, végig kotorázza zsebeit s látva hogy számításában nem csalódott, hogy nincsen egy árva krajezárja se, elkezdte szavalni Petőfi költeményét Hogyha üres az embernek Zsebje, üres a has is, "Zsebem üres, -ennélfogva' Üres az én hasam is. Mikor a napnak utolsó bucsusugárai is elmosódtak az esti pirban, fölkelt nyughelyéről, leverte magáról az uti port, rendbe hozta öltözékét, egyet pödÖritett bajuszán, kivett mellénye zsebéből egy kis papírcsomagot, a papircsomagból egy darabka szivart, rágyújtott s vigan — mint mondani szokták ruganyos léptekkel ment a nagy vendéglőbe. * Hozzon egy üveg bort korcsmáros ur! a javából, szólt leülve a padra, a hosszú, kecskelábú asztal mellé. Gondoskodjék jő vacsoráról ai légyeia

ast^esidéV hivatni a községi elöljáróságot, mondja tovább nagyúri tempóval, Igenis nagj

r uram! amint parancsolja. ízlett a karezos s már csak mutatóképen volt egy ujnyi az üveg fenekén, mikor megérkezett az öreg . biró, a törvénybiró s a botos kisbíró. Isten hozta az urakat! azaz hogy azért hivattam önöket, hogy a mester ügyét rendbe hozzam. Mert hát én volnék a tanfelügyelő s minthogy tudomásomra, jutott, hogy a mester egy hasznavehetetlen ember s a községnek egyáltalán nem tetszik, azon küldetésben jöttem ide, hogy egyszerűen, sommás uton, a legrövidebbidő alatt kidobatom a hivatalából. Ejnye de a szivünk szerint beszól nagyságos uram! Megpróbáltuk már mi is kitenni á szűrét, de a plébános ur pártját fogta, szólt az öregbiró. Pedigl ugyancsak nem érdemli meg, mert nem tud egy olyan becsületes búcsúztatót se énekelni, hogy megríkatná az embert, szavaz a botos kisbíró. Már az igaz! vakkant közbe a törvénybiró. [ Nö sejbaj! majd elvégzeni ón a dolgot hamarosan. Jegyzökönyvet veszek föl, megironi jelentésemet a ministernek, két hét múlva ívj mestert választhatnak. Éljen! kiáltotta az öregbiró, a törvónybiró és a botos kisbíró. Korcsmáros ur! hozassa be az a vacsorát, hozzá néhány üveg borfc. Helyes ! hangoztatta jóizü unisonőval a törvénybeli triumvirátus. •A ^Gönczöl szekere" már nagyot fordult a sarkcsillag körül, a „Sánta Kata" Is jól fölkapaifzkodott az égboltozaton a A

Hároai kaszás." után! az áldomás még vigan folyt a nagyvendéglőben a szegény mester bőrére, kinek sejtelme sem volt a fölötte tartott statarialis eljárásról, s nyugodt szívvel elölt ágyába, az Úristennek ótalmába ajánlva) testét ós lelkét aludt, de álmában a bikák kergették. Mivel tartozunk nagyságos xirarn, szívességéért, az írások elkészítéséért? kérdó, mikor nyugodalomra elkövetkeztek, az öreg biró. Semmivel sem, biró urain! Nem szoktam én pénzért dolgozni, hanem ha épén ugy akarják, —hát fizessék ki a korcsmai költséget. De ha esetleg nem volna pénz a község ládájában, akkor ón . . . Szógyen volna, kérem alássan, a községre nézve, ha még ennyit sem tudnánk kifizetni, vágott közbe a tőrvónybiró. Hó! korcsmáros! irja kend föl a község rovására, kiáltott élese* a botos kisbíró. Nyugodalmas jóéjszakát! Isten áldja ! De fáin egy uri ember ez a tanfelügyelő, szólt menetközben az öregbiró. Már az igaz! nem restéi a szegény emberrel mulatni, tette hozzá a tőrvónybiró. íHejh! nem tudom mit szól majd a plébános ur, ha megtudja, hogy milyen szép szerivel kiadtunk a mesteren ?jegyzé. meg nevetve a botos kisbiróí * A botos kisbíró megjegyzése aligha szeget nem ütött a törvénytevő háromság fejében, inert már jó korán beállítottak mindhárman a parochiára. Mi újság biró uraimék ily korán ? kérdi a plébános*