Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-08-02

tanítónőn, kivül négy tanítónő vezette, A tanulók létszáma az év végén 357 volt, a kik közül 50 jeles, 139 jó, 98 elégséges, 70 elégtelen. Az ismétlő iskolába 84 nö­vendék járt. Már mult czikkünkhöz tar­tozott volna az irgalmas nővérek veze­tése alatt álló polgári leányiskola ismer­tetése. Ez intézet most töltötte be pálya­futásának első évét, ós az idén még csak 3 osztályú volt. A 3 osztályt 3 tanítónő vezette, azonkívül külön tanerő volt a német nyelvre, rajzra, kézimunkára, énekre és mint rendkívüli tárgyakra: zenére ós francziára. A növendékek létszáma 51 volt. Statisztikai táblázat hiányában egyéb adatot nem közölhetünk. A többi elemi iskolákról értesítők nem állanak rendel­kezésünkre, mert az ev. ref. iskola tanu­lóiról szóló iveket nem nevezhetjük érte­sítőnek. Az óv végén volt 71 fiu, 57 le­áuy. A tanitói kar 3 tagból állt. Az ágos­tai ev. és az izraelita iskola értesítőket nem, adott ki ós az adatokat a tanitó urak Írásbeli közléséből merítjük. Az ág. ev. iskola 6 osztályába járt 66 fiu, 92 leány, és 42 más felekezetű gyermek. Az ismétlő iskolába járt 28 tanuló. A tanítótestület 3 tagból állt. A gyülekezeti nőegylet a szegénysorsu tanulókat könyvekkel és ru­házattal ellátta. A pápai izr. hitközség is­koláját látogatta 464 tanuló, az ismétlőt 92 tanuló. A szegénysorsu tanulók a hit­község ós az igazi áldásként működő krajczáregylet részéről nagy támogatásban részesültek. A tantestület 9 tagból áll, a tanrendszer a váltakozó. f Fogyatékos ós hiányos a kép, me­lyet elemi iskoláink állapotáról nyújtot­tam, de ennek maguk az iskolák, illetve elöljáróik az okai. Még a róm. kath. is­kolák értesítői is sokkal kevesebb adatot nyújtanak, semhogy belőle hü képet nyer­nénk az iskoláról. Különösen a'z izr. is­kolától, a hol a csekély költség nem játsz­hatók szerepet, elvárjuk, hogy jövőre teljes ós kiineritő értesítőt fog kibocsátani valamint elvárjuk a róm. kath. elemi is­kolától is, hogy értesítőjét sok adattal fogja gazdagítani. Különösen az izr. is­kolának áll érdekében, tanrendszerét, mely­ről oly sokféle hir kering, a közönség pártatlan ítélete elé terjeszteni. 2t. <S. Pápai képek az uborka évadból (Karcz.) Tegnap egg barátommal sétáltam a Fő utczán, a kihez azt a kérdést intéztem, hogy látta e már X barátunk feleségéi. JLZ én sétáló pajtásom erre azt vála­szolta, hogy nem látta ugyan, — de azt tudja, hogy barna. Hát honnan tudod ezt, kérdem tőle'? Onnan, hogy tegnap X-el sétáltam és minden szőke 'nőt a kivel találkoztunk imá­datulónak talált. Ilyenek a férfiak. A kinek szőke feleséye van, az a bar­nák után ábrándozik, — a kit barnával ál­dott meg az isten, — az a szőkék után bo­londul. Hogyan lehetne ezen segíteni. A tudó­sok már rég törik rajta a fejüket, de eddig hiába való volt minden fejtörés, — nem tud­tak semmi okosat kitalálni. En pedig tisztelt nagyérdemű közönség azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy meg­találtam a nyitját annak a furcsa dolognak, és bátran kijelenthetem, hogy a nős férfiak megmaradnak ezentúl hűségesen oldalbordájuk mellett, — feltéve természetesen, ha a hölgyek elfogadván reczeptemet azt alkalmazni isfog­ják. Tehát figyelmet kérek. A szőke nő tartson oda haza készletben eyy barna,— a barna nő pedig egy' szőke parókát. Ezt a parókát azután viselje akkor és ugy, — a mikor és a hogyan azt féljenek gusztusa épen megkívánja. Azók a nők, a kiknek férjeiben a rossz indulatuhajlam nagy mértékben van kifejlődve, ajánlom hogy sze­rezzenek be változatosság okából még egy vö­rös parókát is és a győzelem kegyeskedjenek nagyság tok elhinni, — elmaradhatatlan leend. Milyen egyszerű találmány és mégis •miig óriási horderővel bir. Nem kívánok ugyan magamnak elismerést, bár megvagyok győződve, hogy az utókor szobrot fog emelni érdemeimnek. .Eyyébiránt tessen elhinni, — mondaná Grábor bátyáik, — mégis csak furcsa élet a házas élet. Sokan törik, marják magukat •titánná, •mikor pedig már benne vannak, akkor kész a családi perpatvar. De hát ilyen az élet, — nem tehetünk róla. A szerelmi házasságok ma már ritka számba mennek. Ezek ha összekerülnek meg­vannak egy jó ideig és a veszekedés náluk ritka mint a fehér holló, ha t. i. pénz van bőviben. Néhány évvel ezelőtt nősült egy jó ba­rátom. Itt lakik még most is Pápán.. A me­nyecske minden áron szerette volna tudni, hogy tulajdonkép mi birta reá férjét, hogy őt elvette. Eyy alkalommal a következő kérdést intézi hozzá. — Ugy-e drágám, szerelemből és nem okosságból vettél feleségül? — Persze, hogy persze, — monda a férj, — nálam szó sem lehet okosságról. És a házaspéir együtt él ma is és nem hiányzik köztük egyéb, mint az — okosság.' — A házasságnak másik faja az úgy­nevezett érdekházasság. Ilyen van legtöbb. A férfi megszemléli a telekkönyvet és ha válasz­tottjának nevét benne találja, a nélkül, hogy a 0 lap valami nagyon össze volna firkálva, kegyeskedjenek nekem hitelt adni, rögtön imá­dandónak fogja találni. Csapja körülötte a levet, örök hűséget esküszik, letérdel, elmondja hogy szive bálpánya nélkül élni nem tud s ha a legdrágább lénynek, az ő oltárképének kezét röglön oda nem adják neki, — akkor, ükkor felkiált hogy mit ér ez az élet, — egy golyóval szétroncsolom agyamat, stb. Erre azután hisznek a férfinek, mey­tartják az cljeyyzést- s kész a házassági plá­num. Oltárhoz mennek összeadják őket s a •mi azután következik, ha nem is tragédia,— de drámának mindenesetre beillik. — Most következik' a java. A férjet kérdőre vonják. Nem használ semmit. Erre az anyós vágja magát stcllungba és minden meglévő auctoritását felhasználva, sorompóba lép. Ez sem használ. Akkor azu­tán megkérdik tőle, hogy hát tulajdonképien miért vette el feleségét? — Azért, mert az aranyért a homokot •is fel kellett vennem. Es ez iyy megg, Isten tudja meddig. De hát a nő ne várjon olyan férfit, a kiben jellem, széllem, kellem összpontosulva van, mert az ilyenek eseményszámba mennék és akkor könnyen pártában maradhatnak. Tolvajok, rablók zsiványok csak azért nősülnek, mert tudják, hogy a nagy család, a bíróság előtt, enyhítő körülménynek számi­tatik be. Azért tehát mélyen, tisztelt nagyérdemű közönség ajánlom az én csalhatatlan módsze­remet, a különféle 'szinü parókák beszerzését, (kijelentem, hogy nem vagyok fodrász,' de ro­konom sincs köztük), higyjék el, okossabb ta­lálmányt még nem fedeztek fel Európában, pedig épen semmit sem kérek jutaloin fejé­ben, — megelégszem mint már fennebb is volt Szerencsein megjegyezni, ha az utókor élet­tiagysága szobromat állíttatja fél Magyaror­szág egyik nevezetesebb városában például tfgod, Nyárád vagy Nyögéren. Most. pedig mélyen tisztéit, nayyérdemű közönség áttérek Szladik bátyánk által félta­lált legújabb hőmérőre, mély a maga nemében válóban ritkítja párját. Ezen hőmérő de még sem irkálok tovább, fenntartom ma­gamnak a szerencsét jövő számra, nagyon me­leg van, Szvoboda bátyánk is kéjutazni ment, igy hát, jobb lesz kissé lepihenni és ábrán­dozni képeimről. Tehát a viszontlátásig7 Hivatalos rovat. 3874 1891. Hirdetmény. Veszprém vármegye közönségének a tűz­rendészetről alkotott s a 496/1891. szám alatt hozott határozatával módosított szabályrende­lettervezete a jegyzői hivatalban a hivatalos órák alatt bárki által betekinthető s az ellene a netáni felebbezések a mai naptól számitan dó 30 napon belül adhatók be. Pápa, 1891. július 26-án. Osváld Dániel polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Uj rendfőnök. Lévay Imre volt veszprémi főgymnasiumí igazgató, a „VeszprémiKözlöny" volt jeles szerkesz­tője a piarista rend főnőkévé lett meg­választva. Szívből üdvözöljük a kitűnő tanférfiut e valóban megérdemelt kitün­tetése alkalmából. — Zsinati képviselők. A f. évi deczember hó elejére Budapestre össze­hívott protestáns zsiuatra a dunántúli ev. reí. egyházkerület zsinati képviselőiül megválasztattak: a világiak közül rendes tagoknak: Beöthy Zsigmond, Molnár Béla, Véghely Dezső, Darányi Ignáez, Szabó Kálmán, Konkoly G-yula; póttagok: Rácz Gyula, Horváth Géza, Boné Géza, Móro­cza Kálmán, Kerkapoly Károly, Barthalos István; az egyháziak közül rendes tagok­nak: Kis Gábor, Csonka Ferenez, Vályi Lajos, Körmendy Sándor, Czike Lajos, Antal Gábor; póttagoknak: Begedy Ist­ván, Gueth Sándor, László József, "Rácz Géza, Juhász Pál, Szekeres Mihály, Ta­nárkép viselők: rendes tagok Szilágyi Jó­szintén '8000 forint tiszta jövedelemmel, öszszesen 16000 frt, igy tehát a 12000 fo­rint kamat fizetés után még óvenkint 4000 forintunk fenmaradna, melylyel a tőkét lassankint törleszteni lehetne. És most kérdem, hol van a mi nyo­masztó viszonyunk, mely nem engedi, hogy két ily fontos kérdés mielőbb meg­oldáshoz jusson? és miért kell nekünk ily számok által bebizonyított tényeket falraakasztani, mint oly teryeket, melyek némelyek szerint kivihetetlenek'? Mondj \ik ki nyíltan: mert nem aka­runk, nem pedig, mert nem tudunk tenni! Ez az igazság! és ezért ne panaszkodjunk folyton rosz és mostoha viszonyokról. Tessék csak utánna számolni, váljon vi­lágítás és a vizbeszerzésre nem költünk-e most is annyi összeget évenként? S ha meggondoljuk, hogy ugyanily áron jó egészséges ivó-vízhez és kifogás­talan világításhoz juthatunk, — nem értem miért félünk belemenni olyan vállalatba, melyek városunk emelkedésének ós fel­virágozhatásának ma már nélkülözhetlen kellékei ? Ébredjünk fel hosszú álmunkból, hi­szen látjuk ós tapasztalhatjuk, hogy majd­nem minden várostól messze visszama­radtunk. Tegyük meg városunk érdekében mindazt, a mit okvetlen tenni kell, ne töltsük egész időnket jjanasszal, például, hogy a kormány és ennek emberei nem akarnak nekünk kedvünkben járni, te­gyünk először magunk saját jó voltunkért, ne rettegjünk vissza áldozatoktól és be­fogjuk látni, mily igaz a régi közmondás hogy: „segits magadon és Isten is meg fog segíteni. Városunk népiskolái az lSüU—!)l-ik tanévben. Lapunk 29. számában vázolni ipar­kodtunk középiskoláink állapotát az „Ér­tesítőkben" foglalt adatok alapján, most a népiskolákra került a sor. Nem szüksé­ges e helyen a népiskolák fontosságáról beszélnem, hisz ma már átérzi ozt az egész közvélemény, sőt sokszor túl is be­csülik az elemi oktatás fontosságát mi­dőn azt a népnevelés egyedüli és quasi befejező eszközének tartják. Mindamellett kétségtelen, hogy az alaj) itt lesz meg­vetve, és elrontott alapon nem lehet jó házat építeni. A népiskolai oktatás ismer­tetésénél mindenekelőtt azon sajnálatos tényt kell felemlítenünk, hogy adatok a kellő -számban nem állnak rendelkezé­sünkre, és igy nem adhatunk oly teljes képet most az elemi oktatásról, mint la­punk 29-ik számában a közép oktatásról. Legtöbb adatot találunk a róm. kath. iskolákról, melyek jelentőségre nézve is első helyen állnak. A fiúiskola 6 osztályú, de az 1. és II. oszlálynál párhuzamos osztályok álltak fenn. A 8 osztályt 8 ta­nitó vezette. — A tanulók száma az óv végén 368 volt az elemi ós 61 a két ismétlő osztályban. Az elemi osztályok­ban jeles volt 48, jó 145, elégséges 91, elégtelen 84. A katholikus elemi leány­oktatásnál városunkban a paulai szent Vinczéröl nevezett irgalmas nővérek gon­doskodnak. A négy osztályt a kézimunka — Méltóságos grófnő, szintén Drez­dáig utazik? — kezdé újra John "Willi­bald úr. A hölgy nem válaszolt, szempillái meg sem rándultak, csak nézte az ügy­nököt. — Mégis hideg van, ha az ember igy éjszaka ós téli időben utazik; ele a grófnő természetesen jól el van látva. — Semmi válasz s még mindig a rej­télyes merev tekintet. — Volt mái- Drezdában? Pompás város az Elta Flórencze. — A szép isme­retlen egyre szótlanul nézte, John "Willi­bald urnák elkezdett borsóclzni. a háta, mintha a hideg lelné, visszahúzódott, mindig távolabb, mig a kocsi ellenkező sarkába ért, a hol a gyilkos tekintet elől biztonságban érezve magát, mélyen fel­lélegzett s behunyta szemeit, de csak né­hány másodperezre. Borzasztó gondolat villant át agyán; gyorsan felegyenesedett és ott ült előtte az ismeretlen hölgy ugyanazzal a hideg, szúró vérfagyasztó tekintettel fixirozva őt. Újra menekült, s másik sarkába hátrált, erre a rejtélyes hölgy borzasztó nevetésbe tört ki és a. legközelebbi pillanatban valóságos tigris ugrással ismét ott ülb előtte, csaknem el­nyelve öt nagy szemeivel. John "Willi­bald úr a borzadály verejtékét érezte a homlokán gyöngyözni ez a kaland mégis kissé túlságos regényes volt. Latolgatni kezdte, mi volna itt a teendő, de a fen­ségesen szép nő nem engedte elhatáro­zásra jutni. — Ismersz Rodrigó ? — kordé zeng­zetes, de egyúttal félelmetes hangon. — Kérem alázattal — hebegte a bor ügynök, mi közben kalapját levéve kár­tyáját át nyújtotta — én nem vagyok Eiodrigó, ón vagyok a John "Willibald bor utazó a „Pancs és Mismás czég." . . . — Oh! engem nem fogsz tévútra vezetni! — kiáltott a hölgy, mi alatt az átnyújtott látogató jegy helyett szegény John "WillLbaldnak a kózcsuklóit úgy meg­markolta, akárcsak szorító csavarok közé jutottak volna „Te egyszer megcsaltál, de ez nem fog neked többé sikerülni; . . . . bor ágens hahaha!" vadul kaczagott „Te tán üvegbe fejtetted le a könnyeimet, a melyeket miattad kiontottam és most fáj­dalommal üzérkedel? Nyomorult!" — Én nem értem . . . méltóságos grófnő — John úr érezte, mint mered az égnek minden hajszála. — Jól van hát —» viszonzá az isme­retlen hölgy, miközben hevesen eltaszí­totta magától — majd elbeszélem neked. — Na-agyon fo-fogok örö-rülni — hebegett John úr. A szép hölgy sötét pokróczát szorosabban össze húzva s a hold által kísértetiesen megvilágítva or­gonaszerü hangon: „Rövid leszek." John úr némán meghajtotta magát ékesszólása teljesen elhagyta. Volt egyszer egy asszony . . . nem, minek a dolognak feneket keríteni! — John úr olyan mozdulatot tett, a mi azt látszott mondani, hogy ö is a maga ré­széről minden teketóriának ellensége. — Nekem a regény hősének, nem! szerencsétlen áldozatnak — í oly tata a hölgy — volt férjem, a kit szerettem, voltak gyermekeim, két angyal, a kik boldogságomat képezték. Olyan boldogok voltunk mindnyájan, mindnyájan! Akkor, — akkor te jöttél Rodrigó! — A szép hölgy takaróját ellökve magától olyan mozdulatot tett,mínt a nőstény oroszlány, a mely kalitkáját széttörve áldozatai* veti magát; a szegény ártatlan, halálra ijedt borágenst mellén fogta s villogó szemei az övéig közeledtek. — Te . . . áruló! ... — Kérem én John "Willibald va­gyok. — Erre a szép hölgy folytatá. — Te jöttél és ón elég gyenge, hogy megsze­resselek. Enyéimnek gyilkosa lettem mi­attad Rodrigó; megmérgeztem férjemet, gyermekeimet, mint a fia macskákat vizbe dobtam, mind te érted és te Rodrigó . . . — Kérem John .... — — De te John ... — — ííóreni nem én voltam — a szeren­csétlen inkább halott volt már, mint élő. — Ne szakíts félbe! — kiáltá a nő — te elárultál Rod rigó s én . . . én nem birom eltávolítani a vért, a mely kezeim­hez tapadt bármint mosom . . . mosom mint „Arany" Ágnese a lepedőjét! . . . kezeit elkezdte dörzsölni —• de most — folytatá, miközben John úrhoz hajolt ós a fülébe súgta: — most Drezdába me­gyek ott van az áruló megfogom fojtani! érti ön uram? megfojtom! — A szép hölgy kimerülve visszaha­nyatlott. — — Hála a jóságos Istennek a rohama úgy látszik megszűnt — gondolta John úr — most elalszik és én a legközelebbi állomáson elmenekülök innen. De keserűen kellett csalódnia. A hölgy hirteldn felugrott s John urat torkon ragadva felkiáltott: — De hiszen te itt vagy Bodrigó! kezemből "ugyan ki nem szabadulsz, ez lesz az Isten ítélete számoljunk le. John urat a bátorságnak legutolsó porczikája is már rég elhagyta halálra ijedve térdre borult a hölgy előtt és ösz­swkul csőit kezekkel esdekelt életéért. — Nem akarod, hogy megfojtsalak? — kérdé nyugodtan a nő. — Oh nem nem! nyöszörgé a bol­dogtalan. — Jól van tehát könyörületes leszek irántad. — Folytatá a hölgy'— Válaszsz te magadnak valami tetszés szerinti ha­lálnemet Bodrigó! — Kössön kérem ágyú elé aztán süsse el — könyörgött John úr — Drez­dában ugy is sok az ágyú ott lesz tehát a legjobb alkalom. — „Station Perna!" kiáltott a ka­lauz. A szép hölgy áldozatát kezéből ki­bocsájtotta az ablakhoz ment és kopogott. Az ajtó kívülről kinyílt; azon mint va­lami őrült kiugrani egy pillanat müve volt. Midőn John úr Drezdában ki szállt szemrehányólag mondta a kalauznak: — „Hallja maga, megmondhatta volna, hogy az a hölgy tóbolodott." — Tóbolodott ? viszonzá mosolyogva a kalauz — hova gondol uram? aludni akart s azért szeretett volna egyedül lenni, de mivel ön ennek daczára beszállt hozzá, hát alkalmasint — a mint nekem előre is monda a maga előkészítésére és önnek mulattatására elő vette egy kicsit a Lady Mackbeth szerepét, a mit ma az udvari színházban fog eljátszani. Hát kicsoda tulajdonképen ez a hölgy?-— kordé bámulva Jón "Willibald úr. — Senki más, mint B ... . Gizella a hírneves színésznő. Természetes erre John úr könnyeb­ben lélegzett, mert az ágyú, a melyhez kötendő lett volna, eltűnt szemei elöl. zsef, Révész Kálmán, póttagok: Sebes­tyén Dávid, dr. Vída Károly. — Súlyos csapás érte a Botka családot, névedi Botka Mihály megyebi­zottsági tagnak mult hó 27-ón bekövet­kezett halálával. A halál nem találta vá­ratlanul a gyászoló családot, — mert az elhunytnak gyógyíthatatlan betegsége az utóbbi időben már köztudomású volt és közrészvét tárgyát képezte. A megboldo­gultnak ravatala Kéttornyulakon saját házában volt felállítva, melynek egyik szobáját a pápai temetkezési vállalat ala­kította át halottas szobává. A fekete posz­tóval bevont helyiségben állott a ravatal virágok és apró cserjékkel díszítve. A ra­vatalra a következők küldöttek koszorú­kat: Botka Mihálynó, Lajos és Andor (az elhunyt gyermekei), Botka Jenő ós neje. Jeszenszky Lehelné, — Koller család, Nagy László ós Gulyás Miklós A gyász­szertartást Ászner kovácsi lelkész végezte Korbély György nyárádi és Taschler De­ző n. gannaí plébánosok segédke'zése mel­let. A temetésen a Pápán állomásozó 7-ik konvédkuszárezred tisztikara is jelen volt. A kiadott gyászjelentés igy szól/ Öz­vegy Botka Mihályné szül. névedi Botka Pauline, ugy a maga mint kiskorú gyermekei Lajos és Andor, valamint az összes rokonság nevében fájda­lomtelt sziwel jelenti szeretett férjé­nek és a gondos családatyának névedi Botka Mihály megyebizottsági tag urnák, f. hó 27-ón éjjel %. 12 órakor élte 38-ik, boldog házasságának 9-ik évében hosszas szenvedés után történt gyászos elhuny­tát. A megboldogult hült teteme f. hó 29-én délután 5 órakor fog a kéttorn'yu­laki családi sírboltban a róm. kath. hit szertartása szerint örök nyugalomra té­tetni. Az engesztelő szent mise áldozat f. hó 29-én délelőtt 10 órakor fog a meg­halt lelki nyugalmáért a helybeli róm. kath. templomban a mindenhatónak be­mutattatni. Kéttornyulakon, 1891. július * hó 27-ón. Az örök béke lengjen a szere­tett halott porai felett! Ipa és napa: né­vedi Botka János, gyulai Gaál Matild. Testvérei: Botka Hermine férj. Jeszen­szky Lehelné. Botka Jenő. Sógornői: Botka Jenőné szül. Schneider Etelka, Botka Rózsa, Botka Ernesztin. Sógorai: Jeszenszky Teodor, Jeszenszky Lehel. Botka Ferencz, Nagy László,-GiTlyás Mik­lós. — Hymen. Barabás Jenő gymna­siumi tanár f. évi aug. ho 4-én esküszik örök hűséget Török János mérnök ur szép és kedves leányának: Mariskának. Tartós és állandó boldogságot kívánunk a frigyhez. — A Balaton-egylet ma vasár­nap délután tartja -meg Fenyvessy Ferencz elnöklete alatt évi nagy gyűlését, melyen a Dunántúli K. E. nevében Porzsolt Kál­mán hirlapiró ís megjelen. A közgyűlés tárgya az alapszabályok megváltoztatása. — A pápai ipartestület ma d. u. 3 órakor saját helyiségében*közgyűlést tart. Tárgy: A testület kebelében alakí­tandó temetkezési alapszabályok tárgyalása. — Veszprém város képviselőtes­tülete a közelmúltban tartott ülésében el­határozta, hogy a párját ritkító szép tűz­tornyot, mely dűlőfélben van lebontatja s a réginek mintájára újra felépítteti. — Megbízható forrásból érte­sültünk, hogy a helybeli izr. tanítótestület a bibliának magyarra fordítása tárgyában beadott memorenduma a napokban fog az izr. iskolaszéknél tárgy altatni. Remél­jük, hogy sz iskolaszéki tag urak a taní­tók memorandumát helyesléssel elfogadják. — Nyilvános köszönet. Deutsch Berta, Grünhut Ilona, Herzog Hermina, Mautner Flóra, Steiner Szeréna, Schwarz Gizella, Schlesinger Malvina és "Wald­mann Irén, polgáriskolai tanulók, mult vasárnapon egy minden tekintetben fé­nyesen sikerüft gyermek-szinielőadást ren­dezvén, a tiszta jövedelmet a-helybeli izr. krajczáregyletnek felajánlották, mely ne­meslelkü cselekmény ós adakozásért leg­hálásb köszönetét nyilvánítja a pápai izr. krajezár egylet elnöksége. — Kedves hírrel szolgálhatunk városunk ós vidéke lakóinak. Baross Gá­bor már a mult hó elején elrendelte, hogy a Győr-pápai vasút vonalon ősztől kezdve a vonatok gyorsitasstMak. Bizony nem fog ártani. — Hymen. Burger József ur Bécs­ből eljegyezte Báron Jakab ur leányát Báron Mariska kisasszonyt, városunk egyik ünnepelt szépségét. — Devecserben szept. 14-ikétől kezdve honvéd dandár gyakorlatok lesz­nek. — Mi a szemtelenség. A szem­• telensóget valaki így határozta meg: I „Szemtelenség az, mikor egy arczátlan j embert ledobnak az emeletről és akkor azután visszafordul s azt mondja:,köszö­nohji hiszen úgyis leakartam jönni. — Baross Gábor' kereskedelem­ügyi m. kir. minister, ur védnökségé alatt délmagyarországi ipar és mezőgazdasági kiállítást rendező bizottság Temesvárról

Next

/
Oldalképek
Tartalom