Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-05-24

szervezése terveltetik, az erre nézve szőnyegen forgó s általunk^is ismert reformjavaslatokban a mezőgazdasági érdekeket mindenütt respektálva találjuk: helyén levőnek vélem, ha jelen közgyűlésünk alkalmával á feletti örömünknek kifejezést adunk. Bár az ismert javaslat tervezetei a mezőgazdasági érdekek méltó kópviseltetésére nézve még hiányosak s elógtele.nek, s minket gazdákat teljességgel ki nem elégíthetnek, a mennyiben abban 'a mezőgazdasági érdekek kellő s megérdemelt kópviseltetéséről eléggé gondoskodva nincsen, valamint kivánatosnák vélnénk azt is, hogy az uj közigazgatásban a tervezett gazdasági érdekképviselet mezőgazdaságunk általános fejlődése érdekében nagyobb önállósággal s hatáskörrel szerveztessók; mindazon által örömmel tölthet el mindnyájunkat már csak azon tény is, hogy jelenlegi kormányunk reformmunkájában s tervezeteiben a mezőgazdaság érdekeit sokkal inkább respektálja, s azokról megfelelőbben igyekszik gondoskodni, mint a hogy az ez ideig történt. Jelen közgyűlésünk folyamán lesz alkalmunk ezen tárgygyal bővebben is foglalkozni, a jelen alkalommal a tervezett reformjavaslatot csakis megemlitendőnek és üdvözlendőnek tartom még hiányosságában is, mert megvagyok győződve arról, s azt reméljük is, hogy a javaslat hiányai pótoltatni fognak és hogy annak végleges megállapitása s törvényre emelése e*.ott abban az ország gazda közönségének általános óhajai a kellő figyelemben fognak részeltetni. Tisztelt közgyűlés! Egyesületi életünk mult évi működésében, a körünkbe utalt intézmények létesítésében s folyó ügyeink vezetésében anyagi erőnkhöz mérten elég igyekezetet és mozgalmat igyekeztünk kifejteni. Vármegyénk .állattenyésztése érdekében a tenyész apa állatok vizsgalatait, s azoknak alkalmasokkal pótlását mint rendesen ugy az elmúlt évben is kiváló tisztünknek tekintettük. Ezen intézményünk s eljárásunk eredményeként Iriselejtitetett a vármegye területén 43 tenyész bika, melyek helyett egyesületünk közvetítésével beszereztetett 13 drb. tenyészbika és 3 drb. tenyószkansertés, a többi szükségletek fedezéséről az illető községek maguk gondoskodtak. Nem hagyhatjuk e helyen emlités nóikül tenyészállatvizsgáló bizottságaink működését, melyek az enyingi és veszprémi járásokban köszönetet érdemlő buzgósággal s intézkedéseikben már is tapasztalható örvendetes eredménynyel működnek. A tenyészbikák importálása egyesületünk közvetítésével a zirczi járásban is már megkezdődött ottani vizsgálóbizottságunk erélyesebb működésével, mig a pápai és devecseri járásokban a vizsgáló bizottságok működése, s ezzel együtt az állattenyésztés fejlődésére irányuló törekvések egészen szünetelnek. Ezen járások érdekeiben az uj mezőrendőrségi törvény mielőbbi életbeléptetése kívánatos volna. (Vége köv.) A Honfoglalás Magyarország fényes korszakait képezik azon ídök midőn nagy fejedelmek éles látásukkal, bölcseségükkel honszeretetükkel a magyar nemzet vonzalmát meghódították, nemzeti bűneit elfojtani tudták , a nemzet erényeinek kifejtésére .gondviselésszerüleg működtek. Atilla óriási birodalmát feldúlta az orgyilok és a testvéri viszály, az avarok országát széttépte Nagy Károly hatalma, és az összeforrasztó alkotó erő hiánya. A mongol vész, midőn az ország falvai leégettettek, lakói leölettek, a földek vetetlenül maradtak a farkasok csordái üvöltöttek az 'országban; a mohácsi vész, hol a király, két érsek, két püspök 28 zászlós ur 600 mágnás 10.000 lovas 12,000 gyalogos a csata terén hősies balállal virzett el, az ország Dunántúli része felégettetett, Esztergomba 300 nő lefejeztetett, nem a gyenge fejedelmek erénytelenségének, az ország kebelében duló iszonyú pártviszályoknak, vallási küzdelmeknek volt-e, rettentő következménye? Árpád honalapitásának, herczi vitézségen felül nem-e az egyetértés, az erők összeforrasztása; Nagy Lajos hatalmának midőn a Balti és Fekete tenger hullámai mosták az ország határait, nem-e a királyban levő eróly: — a fényes Hunyady korszaknak nem-e Hunyady János kormányzó vitézségében, fiu Mátyás király szellemi nagyságában fényes nemzeti geniusában, midőn kelet hőse JJ-ik Mohamed meghátrált s a magyar hősi vitézség oltalmazta meg az európai kereszténységet az Izlam hódításaitól — volt azon varázserő, mely a magyar nemzet nemes tulajdonságai kifejtésével oly hatalmassá virágzóvá tették a hazát, biztosították jövendőjét. A fényes Hunyady korszak óta már a-viszontagságos 400 óv legördült, a három első század emlékét gyászbetükkel örökítette msg a történelem. A világszellem változtával az aristokratiai alkotmány átalakítására a democratiai szellem győzelmére 300 esztendő nem volt elég, a negyedik század első felében működő gróf Szécsónyi Istvány, báró "Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferencz, Deák Ferencz, Bezerédy István, Palóczy László, gróf Batthiány Lajos, Kossuth Lajos halhatatlan emlékű fényes szellemű parlamenti harczaiknak áldásos folyománya volt, hogy a magyar nyelv fejlődését oly nagyon gátló holt latin nyelv helyett a nemzet nyelve a törvényhozás nyelve lett, a jogegyenlőség utat tört, a szabadsajtó megszületett Berzsenyi, Kazinczy, Csokonai, Kisfaludy, Vörösmarty, Petőfi, Arany, br. Eötvös József és Jókai Mór irodalmi működésük folytán felderült a hazafias irodalom hajnala, mely az ország dicsőségei között legragyogóbb, mely a nemzetet a szenvedés küzdelmeiben oly lelkesülten szolgálta. Mily lélekemelő volt a pozsonyi országgyűlésen 1834. évben a midőn Zala vármegye fiatal követe Deák Ferencz a jobbágyság felszabadítása tárgyában szólt a nemzethez; „szabadság nélkül tiszta ál landó boldogság nem létezhetik, csak ott igazán boldog és virágzó a haza, ahol a földet szabad kezek mivelik, ott erős a nemzet, hol szabad kezek védik a tulajdont és függetlenséget!" Mennyire felgyújtotta Petőfi Sándor lantjával 1848. évben a lelkesedést, és megfenyegette a szabadság ellenségeit midőn igy szólt a nemzethez: „Jogot a népnek, az emberiség nagy szent nevében adjatok jogot. — S a hon nevében egyszersmind, a mely éldöl, ha nem nyernj vódoszlopot!" Ezen korszakot alkotó lángszellemü nagy férfiak küzdelmeinek, a népei sorsán aggódó fejedelem politicai. éleslátásának s a nemzetbe helyezett bizodalmának köszönheti az ország a jogegyenlőséget a szabadságot, két millió jobbágy család felszabadítását, a szabadság feltámadását. A jogegyenlőség meg van, a szabadsajtó virágzik a népeivel egyetértő király az ősi alkotmány alapján a nemzet kebeléből alakult kormány által vezérli az országot. A Hunyady korszak itt van, békében boldogan uralkodik Mátyás királynak gondviselésszerű utóda, az igazságos honszerető fejedelem. A nemzeti nagyság tovább fejlesztésére a nők magasabb szellemi kiképezése egyik legfontosabb államérdek. A nemzet jövendője alapjában a lelkes honleányok az anyák kezében van letéve, kik a bölcső ringásánál kezdik a nevelést, a gyügyögő gyermekeik lelkébe oltják a hazaszeretet lángjait, szivük alatt hordozzák, kebelükön ápolják a nemzet nagyságának csemetéit, ezért oly nagy ós magasztos a nőnevelés hazánkban. A XIX. század története az utolsó 60 év alatt, az értelmi szellemi előhaladás korszaka, mégis az ujabb kor eszméi között egyik legmagasabb megoldandó kérdés a nők hivatása a társadalomban elfeledve pihen, még nem nyert viruló életet. A nemzet e téren nagy mulasztásban van. Angliai nagy történet írója Macaulay azt mondja: „az ész hatalma mindig jobb és nemesebb, mint a hatalom, mely csupán testi erőben áll." Hát a nemesen érző női kebelnek, szívnek leik esedése lángoló érzelme, melyből a haza szeretet fakad mekkora hatalom? Mily lelkesítő erőt bátorságot nyújt a nők szellemi nagysága a szenvedések tengerén a csüggedés a vész óráiban? Mutatja Zrínyi Ilona esete, aki férje Tököly Imre fogsága idején Munkács várát a vérengző kegyetlen Karaffa ágyúi ellen megoltalmazta. " Mutatja Jiozgonyi Czeczilia hőstette, midőn a bősz Murát óriási hadával Zsigmondot Galambócznál a Dunának szorította', s a király számára menekülés 'nem volt, a hősnő oroszláni bátorságával, a vad ellenség fegyvereitől nem rettegve csolnakra ült, a királyt a Duna hullámain keresztül megmentette, a király fogsága esetleg halála s a magyar sereg szétbomlása nem következett be. Mutatja az orleansi szűz története 1428-ban VH-dik Károly franczia, VI-dik Henrik angol királyok közti háborúban a midőn a hatalmas angolok Károlytól minden területet elfoglaltak s már Orleans városát is ostromolták Jeanne d Arc' a francziák élére állt, női •vitézségével felbátorította honfiait, s ezek halált megvető bátorsággal visszafoglaltak mindent, az angolok a hősnő puszta megjelenésétől rettegtek. Ha a nők szellemi világa az államok életében oly nagy tettek dicsőségétől ragyog, akkor azon nemes törekvés, hogy mí a Dunántúl alakítandó I-ső protestáns nőnövelde alapja javára — mely testvéri szeretettel vallás különbség nóikül fogadja kebelébe az ország lakóit — nyújtjuk filléreinket, nem csak a 2'/

2 millió kizárólag magyar elemből álló felekezet javára, hanem a nemzeti műveltség terjesztésére, s igy a haza oltárára lesz szentelve. Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás királyok a magyar nemzeti műveltség alapitói, kik szintén a tudományok terjesztésében látták biztosítva a nemzet jövendőjét, virágzó tanintézetek alapítására sokat áldoztak. Különösen Mátyás király 30.000 tanuló számára akart óriási palotákat építeni, — az alapfalakat már nagy költséggel megrakatta, de a háborúk viharai s korai (halála meggátolták nagyszerű törekvésében. Ez lett volna a világ legnagyobb tudományos egyeteme. A sok jeles főpap, a nagy tudományú Vitéz János érsek, Martittuzzi, Széchenyi, Csáky, Báthory, Nádasdy, Pázmány Péter, egyházi fők, Ország, Perényi, Rozgonyi Szilágyi, Hunyady, Esterházy, Batthyány országnagyok, Bethlen G-ábor fejedelem a gyula-fehérvári, Bákóczy Györgyné, Loránfiy Zsuzsanna fejedelem asszony, a debreczeni, sárospataki, főiskolák alapitói, Enyingi Török Bálint, Enying község jobbágyainak ama nagy idők folyamán hatalmas ura, ki a pápai főiskolát az első protestáns főtanodát már a mohácsi vész előtt 2 évvel megalapította, később Szondy Zsuzsanna, Kenessey Istvánná, Balassa Antal és sok más honfiak követték a nagy királyok eszméit iskolák virágzására óriási áldozatokat tettek s igy képződött a magyar nemzet tudományossága, műveltsége. A miveltség sugarai, mint a nap áldást árasztó világossága szabaddá lett földmivesek falvak lakóira a földnépre is kiterjedtek, s ugy lön polgárságunk a hazának egyik legerősebb védoszlopa. Haladjunk mi is a nagy ősök nyomdokain. A történelem intelmére gondolva, az ezredéves nagyság dicsőség hevétől lelkesülve a testvéri öszszetartás a hazaszeretet forrasztó tüzével gyújtsuk meg az egyetértés fáklyáját s forduljunk a magyarok Istenéhez, hogy a balsors által oly nagyon megtépett, oly sokat szenvedett nemzet jövő ezred évben oltalmazza meg az átkos visszavonás és a felekezeti gyűlölet rombolásaitól! Felolvasásomat azzal zárom be, a gondviselés őrködjék a hon felett. Legyen virágzó ós hatalmas Magyarország ! Pápai titkok. (Bakiisckók majálisa. — Orgonasipok. — Népvándorlás. — Möemancipatio. — Golf áramlat. — A. vjeunesse äoree«^ kudarcza. — Hazardírozó csemeték. — A kollégium becsülete. — Tiroli jáger-zenger. Az »érőc gyümölcsök.) iVo már hogy inkább lehetne nevezni ^felnőttek" báljának; meri bizony'mindenki inkább mulatott ott, mint a kicsikék! Pedig hogy készültek rá szegénykék már vagy két hét óta, s mily izgatottan várták azt a szerda délutánt! Pedig hát, mint a regényírók mondani szokták, végre is „felvirradt a dicső nap hajnala" s hét órakor már „Talpon volt a város . . . ünnepi ruhába' Sürögtek a lányok, suhogó szoknyába'! Hej! milyen kivonulás volt az, mint az orgonasípok, ugy ment a szép leánysor feljebb és feljebb. „Ilyen karavánt még Kleofás se látott: Lepipálták véle az egész világot . . . Népvándorlást, Mózes egyptomi útját, Keresztes hadakat, csóthiak búcsúját; Komédiát, árkust és a többi fajtát — „Tanulmány icörutra" utazgató vajdát'/ Hát még ha tudták volna, hogy ők lesznek első bajnokai a sokat emlegetett nőemancípationak! Mert hogy ők találták azt ki, hogi/ a férfi egy egészen nélkülözhető, „kétlábú tollatlan állat" aki nélkül még tánczólni is lehet! Eljárták ők magok. Ámbátor — köztünk legyen mondva — nekem mégis csak eszembe jutott az a szellemes mondás, hogy. mikor nők egymásnak csókot adnak, azzal egyúttal az van mondva: hátha niég téged csókolnálak, e csókjaim milyenek lennének? Es van bennem annyi hiúság, hogy félteszem rólak, miszerint akkor mikor egymás közt járták — egy oldalpillantást vetve ránk — az extra dominiumbéliekre—igy gondolkozónak: hátha még véletek járnánk: milyen tüzes táncz lenne az! De elég az hozzá, hogy valamiképen a kolbász is elfogy, bármily hosszú legyen is az, azonképen a táncznak is vége szakadt, bármily unalmas lett légyen is az. Mert, hogy az volt, az tény. Hiszen a nagyok elfoglalták a tért a kicsinyek elől. Aztán meg a dézsatündérek sem épen megvetendő számban jelentek meg, nem is említve a kis csemetéket, kik között tánczólni valóságos akadályverseny volt. Különben künn a kertben is hasonló állapotok uralkodónak; nem egy kiáltást hallottam: egy országot egy pohár sörért! Bizony csak ugy kellett magán az embernek segíteni, mint a, hogy az a bizonyos kis főhadnagy tett, aki egyszer Kanizsán legszebben ülte meg a lovat: beállott pinczérnek, s kiszolgálta a hölgyeit. Hja! noblesse obiige! Hanem hát kárpótolták magukat a jövő nemzedék népségei más uton. Hazardíroztak! Valóságos Monte Carlot csináltak a lugasból. Saját füleimmel — melyéket pedig ki sem kölcsönöztem — hallottam egy é éves — nagyreményű csemetétől: Olda! játczunt a tucsébernél! . . Még sokra vihetik ezen a téren. . . Nehogy pedig önök azt higyjék, hogy az irigység beszél bélölem, mert nem tánczolhattam, kinyilatkoztatom; hogy felsőbb helyről megkaptuk az engedélyt: 8 óra titán tánczolh'atunk — mi nagyok! (Hiába! a socialismus hódit: 8 órai munka, 8 órai pihenés, 8 órai szórakozás!) Én őszintén megvallom — nehezen vártuk azt a 8 órát! Hisz olyan hölgykoszorú volt ott együtt, amilyet ritkán lát az ember. A legfelsőbb régióktól le egész a legalsóig! Mikor ezek kiözönlöttek az üvegháshelyen van idehaza is! Nekünk is szükségünk van a szépeinkre! Kritikus: „Zucker bleibt zu letzt !" mondja a német. S az most véletlenül nálam is bebizonyult. Nem hiába német is a faja — mert tiroli! Voltatok-e már abban a görbe országban, hol minden völgy egy-egy szép leányt terem? Mert csak akkor érbhetitek mily hü tükre volt az a kis tiroli leány azoknak. Fekete bársony blouse a derekán, bokorugró szoknya, zöld vadászkalap, benne két hosszú fehér toll — Tirol legszebb leánya irigykedve nézhetett vón — e veszedelmes vetélytársnőjére. Diákok, katonák, velooipedisták: TJgy van! Nekünk ö volt a legszebb! Szavazzunk! Szavazzunk! Egy hölgy a népből: Hát az a babakereskedő mit vétett, hogy meg se emiitette. Bizony derék fiatal ember az, látszik az minden vénités daczára! Kritikus: Az lehet: De ha téged kedves polgártársnő j óbban érdekelnek a férfiak, hát íme halld véleményemet a vonós négyes művészeiről! Mindenek előtt kinyilatkoztatom, hogy a darab is.pompásan volt megválasztva. Haydn II. symphoniája az ö fülbemászó zenójü részleteivel korántsem volt olyan classicus, hogy azt a laicus is ne élvezhette volna. Pedig ez már megesett több hangversenyen. A szereplők pedig már úgyis ismeretesek; hiszen az apáczáknál rendezett hangversenyen ők már úgyis megmutatták, hogy egytöl-egyig művészek. Har• monicus előadás, a kellő rontin hol mély érzelemmel, hol verve-el párosulva természetesen előre biztosították a nagy sikert, mit a szép kiséret még jobban elősegített. Egy műértő: Ez már igaz! Ha ez nem nyújtott valódi műélvezetet, akkor nem tudom mit lehetne a publicumnak nyújtani \ Kritikus; Szórói-szóra kellene ezt ismételnem a Säckingeni trombitás kíséretére ! Mert bizony minden szava ráillik arra a finom zongorajátékra, amit az ének ugyan méltán megérdemelt. Mert szép volt! Szívhez szóló s kellemes orgánummal rendelkezvén az énekes, ki is aknázhatta az ismert darab szépségeit. Nép, postások: Helyes! Babért nekik! Kritikus: És most tirátok hivatkozom hazám nagyreményű ifjai, ti jobban értitek, milyenek voltak azok a „magyar tánczok !" Diákok kara: Isteni! Pompás! Minden kritikán felül álló. Kritikus: Persze ti egy kissé elfogultan is bíráltok, mert ha két olyan szép lány ül zongorához, kiknek látásától egy modem Eris is zavarba jönne — ti bizonyára csak spharák danáját halljátok! Diákok kara: Az is volt! Tökéletesen helyes a kifejezés ! Spharák danája ! Nép, ifjúság: Elég volt már a zenéből ! Lássuk a „bálozó virágokat! „Egyenkint, sorba! Kritikus: Azt mondják: a „rózsa" a virágok királynője! A tömeg: Ugy is van! S itt is az volt! Kritikus: No hát akkor itt nincs mit kritizálni. Én is'eiismerem! Ami igaz, igaz ! De az a „sarkantyuvirág!" Az már csak sokkal szerényebb, kevesebben is ismerik. De a mostani tapasztalat után ítélve, ha a sarkantyú is ilyen volna, az egész világ — huszártisztnek állana be! Egy huszár: Csakhogy akkor a sarkantyút keblünkön viselnők! Kritikus: Ne meg a pipacs! Annyit mondhatok, hogy ha megvolnék győződve, miszerint földemen csupa ilyen pipacsok teremnek, buza helyett is csupa pipacsot ültetnénk. S épen ezt mondhatom a búzavirágról is. Egy gwd*; Helyes! S«**megyekis megpróbálok pipacsot ós búzavirágot ültetni. Bárcsak sikerülne. Poéta: De most rajtam a sor! Mikor Kriza „Vadrózsáját" összegyűjtötte, ezt a mi „Vadrózsánkat^ kifelejtette. Ez ellen én most utólag protestálok. Hiszen ha az öreg Kriza azt tudta volna, hogy ilyen vadrózsák is vannak a világon — alighanem földhöz vágta volna a hasonczimü — verses kötetét, s ilyen „vadrózsákat" gyűjtött volna! Nép, diákok — finánezok: Helyes! TJgy van! Kritikus; Hát még a Hajnalka! Most már igazan állithatom, hogy ha tél apó látta volna ezt a „hajnalkát" kétségbe esett volna, = hogy ebben a kegyben csak a tavasz részesül, s azt kérte volna az Úristentől, hadd nyíljanak télen is a — Hajnalkák! Nép: No meg a „Gyöngyvirágok" Bizony megtoldhattad volna ezt mindjárt ezzel! Kritikus: Legyen tehát a ti akaratotok szerint; annál is inkább, minthogy méltán megérdemli. Diákok: Nefelejts ! Nefelejts ! Kritikus: Hát 'iszen az nem tőlem függ! Neki mondjátok azt barátaim, annak az igazi „nefelejtsnek." Hiszen én elhiszem, hogy teszettek, de hát én nem tehetek mást, minthogy veletek zengem hozzá a hymnusokat! Nép, diákok, katonák : Miért marad utoljára a pipitér Vagy elegáns nevén marguerite ? Kritikus ! Hja barátim, a sorrend! Pedig érdem szerint nem ott volna a helye. Valaminthögy az a kis ibolya is puszta szerénységből bujt utolsónafeJM^g* akart felelni a symbolumának. Pedig milyen szép volt, hiszen láttátok, hogy a méhek is hogyan körülrajongták! Többen; A4 voce»; méhek 1 Csak azoknak volt a legjobb dolguk. Bár mi is méhek lehettünk volna; ilyen virágok ajkáról mézet szedni — az volna aztán élvezet! Csókos méz vagy mézes csók! Kritikus : Az már igaz ! Poéta : Sóhajtás ide, sóhajtás oda: itt semmi sem használ. Bele kell nyugodnunk abban, hogy azok a kis méhek ennivaló aranyosak voltak. Nem is méhek, szőke angyalok valának. Hanem hogy vágyunk a mohi méltóság után megörökítve maradjon, daloljuk el: „Csak egyszer ily méhnek lenni — S díjazva van az élet, Napoleon dicsősége, Teveled sem cserélek. ni. Színhely; az olympusi redout, alias •Griff terem. Személyek i Az előbbi tündérek, ^íuás — szépségben bővelkedő földi halandó leányzók, az arany és talmi arany ifjúság. Jelszó: frakk, klakk ós lakk! Az ifjúság, karban: „Húzd rá czigány, megittad az árát. Ne lógasd a labodát hiába! (A czigány húzza, mire az ifjúság lelkesülten — a csillárok alá vonul s onnan fixirozza a hölgyeket.) I. Ifjú: Én blazírt vagyok! i IH.'fju: Én nem szoktam tánczólni! i HE. Ifjú: Az én csontjaim ahoz már fáradtak! \ IV. Ifjú: Ha még veloczipéden lőhetne járni, de gyalog? V. Ifjú: A tánczolás ma már nem divat! VI. Ifjú: Mire való az az őrült ugrana ozás! Inkább fújjuk el karban a mi nótánkat. ~ Karr t JEn blazírt vagyok, Te blazírt vagy, 0 bitóit! Mi blazírtok vagyunk, Ti blazírtok vagytok, Ök blazírtok!" (Ez alatt a másik párt ezen jelszó alatt: Ne lógasd, a lábadat híjába! — tánczra perdül s jókedvűen járja. A tündérek földi angyalokká varázsolódnak s ha a jelek nem csalnak, nem fognak hajnali pirkadás előtt hazavonulni. S be fog teljesülni az én jóslatom, hogy ezek itt ma, vagyis szombaton alighanem — Vasárnap feküsznek le!) Közvélemény szelleme: (Hófehér ruhában, kezében babérkoszorúval, mélynek szalagján az olvasható Júliának, megjelenik, a terem közepén megáll és szaval). „Te hozzád jöttem íme hódolattal Koszorút tenni lábaid elé Szép rendezőnk — ki azt megérdemelted Hisz oly buzgóan törtél czél felé ! A czél elérve teljes a siker már, Gáncsot benn' az irigység sem talál —• Jótékonyság a czél, s te büszke is vagy Hogy oltárán a papnő te valál. Babért hozok hát megbízóm nevében S azt kiáltom, mint annak hü fia: Sokáig éljen — s ez „echó du coeur" Latinovicsné Mülhens Julia!" (A jelenlevők a két utolsó sort riadó éljenek közt ismétlik; a „közvélemény szelleme" tovább :) „S titeket is ti jó műkedvelőim Áldjon meg az Ég mindenek fölött! S legyen előttetek kedves ez óhaj, Bár ily gyarló ruhába öltözött. Hisz nincsen olyan szó amelyen ón most Ki tudnám mondni azt, mit érezek, Azért hát íme fennhangon kiáltom: Hogy boldogul sokáig éljetek!" ... (Görögtüz-fény világítja meg a termet, virágeső hull alá — tábleau. A függöny legördül).