Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-05-10
& Megjelenik minden vasa r n a u. Közérdekű sürgős közlésekre koroukiut rendkiVüli számok adatnak ki. •* Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a 2£ szerk. hivatalába küldendők ív * Előfizetési díjak. Hí Egy évre 6 frt — Eél éyre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár.-— Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön száuiitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula 2jr papirkereskedése, főtér) küldendők, ; Pápa város hatóságának és lobb pápai, s p ápa-vidéki egyesületnelt megválasztott közlönye. Állandó színházunk. Azt hittük, hogy azok után, miket lapunk 13-ik számában az állandó színház átadásának kérdésére vonatkozólag megírtunk, nem lesz szükség e tárgyhoz újabban hozzá szólani, mert a városi képviselőtestület érezve, hogy itt egy kulturális intézményről van szó, még áldozatoktól sem riadna vissza, hogy a színházat átvegye, s eredeti rendeltetése számára megtartsa. "Csalódtunk. A legutóbbi városi közgyűlésen városunk igen tisztelt főorvosa a kórház ügy kérdésénél belevonva beszédjébe a színház átvételét is, elég érthet'Jen kijelenté, hogy annak idején, vagyis a csütörtökön tartandó városi közgyűlésen ellene leend -annak, hogy a szinházat a város átvegye s annak további fentartásáról gondoskodjék. Nem kételkedünk, hogy a főorvos ur szavai a közgyűlés tagjai egy részénél helyeslésre találnak. Mikor nem volt gyújtó ez a jelszó: „nem adózunk!« s mikor nem tapsolták meg azokat, kik tiltakoznak bárminemű teher átvállalása ellen?! Iámjíeljük, nem kételkedünk, hogy a sziitház átvétele ellen intézendő szónoklatok a képviselőtestület tagjai egy részére gyújtó hatással lesznek, de megvagyunk győződve, hogy a szinház átvétele mellett impozáns többség nyilatkozik, mert ellenkező esetben szégyenelni fogjuk azt a jegyzőkönyvi lapot, melyen a szavazás eredmónyeképen egy kulturális intézmény elejtése volna megjelölve. Ha a kérdés ugy volna fölvetve: szinház-e vagy kórház ? mi föltétlenül az utóbbira szavaznánk. Az egészségügyi követelményeknek megfelelő kórház felálállitása elodázhatlan szükséget képez, s mi nem volnánk hajlandók semmi áron kórház helyébe a szinház átvétele mellett szavazni, hanem követeinők első sorban a kórház felállítását. De a kérdés nem igy áll, hanem ugy: legyen kórház és vegye át a város a színházat is. Már pedig, hogy ez a kettő mórt ne állhatna meg egymás mellett — azt felfogni képesek nem vagyunk. »Nem állhat meg, mert az amúgy is súlyos terheket ez ujabb teherrel szaporitana« — kiáltják a túlsó oldalról, s mivel mi itt a magunk igazát védelmezzük, nézzünk szembe ennek az állitásnak, A szinházon van ez idő szerint 6000 frtnyi teher, 6000 frt, mert a néhány száz forint kamathátralék ez év végéig, mikor az átadás megtörténhetik, a szinház ez évi bevételéi után itólve, kétségkívül letörlesztve leend. Ennek törlésztéses 6°j 0 kamatja kitesz évenként 360 frtot, a szinház fentartására^ tűzkár biztosításra számítsunk, hozzá: évenként 140 forintot (külön szolgára szükség nem lesz, ha a város kezeli) s igy az évi kiadás kitesz 500 frtot. Értenők. a feljajdulást, ha ez az 500 forint a város pénztárát évenként megterhelné, mert ennek kifizetésére emelni kellene a pótadót J [ 2 mondd fél százalékkal, s ez a félszázalék azoknál a kik 1Ó0 frt egyenes adót fizetnek 50 krt tenne. Értenők — daczára az összeg csekélységének — ez esetben a feljajdulást, de hát ez az eset nem forog fent, a szinház fedezi az 500 frtot azon rendszer mellett, melyet utóbb meghonosítottak, s igy a város egy krajczár megterKeltetés nélkül jut a szinház birtokába. Hogyan ? Hát úgy, hogy a szinház választmányának azon határozatát, mely szerint a műkedvelői előadások jövedelmének fele a szinházat illeti, a város ezentúl is fenntartja; a színészektől pedig ugy mint eddig, estónként 10 frtot szed be. Évenként van mintegy 6 műkedvelői előadás 50 frt átlagos jövedelemmel, az kitesz 300 frtot, s bizonyára van 20 színielőadás, melynek jövedelme 200 frt, s igy az 500 frt fedezve van. De a színészek majd nem fizetnek, appellálnak a város hazafiságára stb. stb. — hangzik az ellenvetés. Kérdjük tiszlettel: mi alapon? honnan tudják ez ellenvetés igen t. hangoztatói, hogy ez bekövetkezik ? Ha a szinház mint részvénytársulat választmánya gondoskodhatott a színházi bérek behajtásáról, a város nem tehetné meg ugyanazt? Nem tehetné a város felelőssé az általa megválasztandó színházi bizottságot a színházbér pontos beszedésére nézve? Honnan, oh honnan e prófétai ihlet, mely a jövő dolgokat oly bizonyosan tudja? És ha e számítás nem ütne be föltétlenül, ha 500 frt helyett csak 400 frt gyűlne be évenként — hát nem érzik a városi képviselőtestület tagjai, hogy ily ügyben 100 írtért nem szabad azt az erkölcsi szégyent magunkra venni, mely városunk kulturális történetében méltán a legfeketébb pontok közé tartoznék? nem érzik, hogy a kenyérszüksógleten kivül van még más szükséglet is? hogy vannak ideális kötelességek, melyeket a haszon serpenyőjében hiában mérlegelnénk? Contra principia negantem non est disputandum — ha valaki más alapnózetből indul ki, az ellen hiába való a vitatkozás. Há valaki nem érzi, hogy a szinház átvétele más szempont alá esik mint egy homok vagy kőbánya átvétele, az ellen nem argumentálhatunk. De appelhalhatunk a képviselőtestületre, s hisszük, hogy az apelláta sikeres elintézésre talál. — A képviselő választók névjegyzékének kiigazítására megválasztott bizottságok. A folyó hó 5-ón tartott megyei központi választmányi ülés alkalmával — az országgyűlési képviselő választók 1892-dik évben órvénynyel birandó névjegyzékének kiigazítására — a következő küldöttségek választattak meg, ós pedig a veszprémi választókerületben, Veszprém városára nézve : Barcza Kálmán elnöklete alatb Balogh Károly, Androvics Imre; póttag: Suli Ede; a veszprémi kerület községeire nézve elnök Barcza Kálmán, tagok: Krosetz Gyula ós Moharos Kálmán; póttag: Molnár Károly. Az enyingi választó kerület alsó részében. Elnök: Kutassy Ferencz• rendestagok; Piringer Gyula és Yárady Gyula; póttag: Székely Grusztáv. Az enyingi választó kerület felső részében. Elnök: Tótb Kálmán, rendes tagok: Rácz Gyula ós Ródey Károly; póttag Keresztesy Lajos. A nagyvázsonyi választó kerület alsó részében. Elnök: Rottermann Károly; rendes tagok: Mező Imre, Antal Sándor; póttag: Horváth Jenő. A nagyvázsonyi választó kerület felső részében. Elnök: Tótb József; rendes tagok: Südy Károly, Örley János; póttag: Tamás Károly. . A somlyó ^vásárhelyi választó kerület alsó részében. Elnök: Vincze Károly; rendes tagok: ifjú Auerhammer Ferencz, Saáry Pongrácz; póttag: Vincze lgnácz. A somly ó-vásárhelyi választó kerület felső részében, melyhez a devecseri járásból beosztott községek tartoznak. Elnök: Kelder Pál; rendes tagok: Barcza Dániel, Kagy Károly; póttag: Buthy József. A íSomlyó-vásarhelyi választó kerület felső részében, melyhez a pápai járáshoz tartozó- községek soroztattak be. Elnök: Mihályi Géza; rendes tagok: Vállá Géza, Joó Károly; póttagi Kemónyfy István. . Az ugodi választó kerület alsó részében. Ä>k: Jákói Góaa; rendes tagok; Kaufmann Géza, Berger Emil; póttag: Segesdy Sándor. Az ugodi választó kerület felső részébe!?, Elnök: "Walla Gyula; rendes tagok: Piribauer Ferencz, Vagner László; póttag: Kovács József. A zirczi választó kerület alsó részében. Elnök: Ányos László; rendes tagok: Andreé Gyula, Kolosváry Kálmán; póttag: Bergbold Károly v A zirczi választó kerület felső részében. Elnök: Hunkár Dezső; rendes tagok: Bezerédj Lajos, Hencz Tamás; póttag: Vargha Gyula. „Városunk és a regalépör." E lapok mult számában ily czim alatt megjelent czikkre nekünk, mint a kik az ügy védelmét a tanács részéről vittük, a következő megjegyzéseink vannak: Hogy a városi tanácsot a védelem körül mulasztás terhelné, el nem fogadhatjuk, mert a tanács s annak kiküldöttei megtettek mindent, a mit megtenni legjobb belátásuk szerint, s a védelmi rendszerhez képest lehető volt. A mit nem tettek meg, (a mit épen czikkiró panaszol) azt nem tehették meg azért, mert joguk nem volt hozzá, s mert az a város elvi álláspontjával ellenkezett. Igy nem áll az, hogy a tanács az ügyet a jogügyi bizottság elé nem terjesztette volna, mert épen ezen bizottság részvételével állapíttatott meg az igénybejelentés módja és alapja. Pedig a pernek épen a bejelentések az alapjai. Természetes, hogy a tárgyalások folyamán a bízottságok véleménye nem kéretett ki, s a város képviseletének tárgyalni kelle a discussiók során felmerültek szerint; de a tárgyalás szóbeli levén és Veszprémben tartatván, a bizottságokhoz való fordulás lehetősége ki volt zárva, az pedig hogy a jogügyi bizottság a tárgyalások idejében Veszprémben permanenciában működött volna, sok közel fekvő okból kivihetetlen leendett. Ellenben: bár áll a czikknek amaz állítása, hogy a tanács (vagy inkább a város közönsége) igényjogosultságát nem fektette arra az alapra, hogy a kártalanítási igény a belváros 483 házát illeti, s illetőleg nem ezek nevében igényelt,— nem ismerhetjük el sem azt, hogy ezt a város helytelenül tette, sem azt, hogy ezen mulasztás végzetes lehetue, sőtjnem ismerhetjük el azt sem, hogy a kártalanítási tőke mást mint a város közöntégét, hogy tehát jogilag, csak egy ideális, — a város javára leendő átengedés előtti — szempillanatra is, a belvárosi háztulajdonosokat illetné. A város e szerint: először nem léphetett fel igénylőül a belvárosi háztulajdonosok nevében, mert azokat nem képviseli, hanem a város közönségét, tehát arra mandátuma nincs. Másodszor, mert -a jogot magának mint jogi személynek igényli, s nem természeti személyeknek — mint a milyenek a házak tulajdonosai, — s ebbeli jogigényét úgy a bejelentésben, mint a tárgyalás és fellebbezés során történelmi és jogi uton ugy, mint a tényekből vont okszerű következtetés utján, igyekezett beigazolni. Tehát nem folyamodhatott olyan fegyverhez, a melyet nem csak alkalmasnak nem tartott, de a melyben kifejeződött állásponttal egyenes elvi ellentétben állott. Mindez természetesen nem zárta ki, hogy a perben alaposan kifejtessék, mikép a jog a belváros által szereztetvén, mert ennek helyébe a mai Pápa városa lépett, a megváltáskor e# a jogutód, tehás ez az igényjogosult is. Mivel pedig a város azt vallja, hogy a kártalanítási tőke az övé,essem egyes belvárosi itáímérőké, sem egyes (vag£ akár összes) belvárosi' háztulajdonosé, természetes igy, hogy ennek ellenkezőjét jogigénye alapjává uióg akkor sem tehette volna, ha arra bárminemű mandátuma lett volna. Már azután azt, hogy ezt nem jól tette a város, czikkiró állítja, mí nem ismerjük el, s abban a hitben vagyunk, hogy a védelem, a viszonyokhoz képest e részben helyes volt. Szent igaz azonban, hogy ezt, a kérdést köztünk majd csak a jogerős itólet fogja eldönteni. Két észrevételt azonban mégis lehetetlen meg neui tennünk. Az egyik:-hogy ha czikkiró (a mint pedig látszik), a város közönsége részére kívánja a kártalanítást, hogy tudja ezzel össze egyeztetni azt, hogy épen most, midőn az ügy javában bírája előtt áll, a védelemnek fogyatkozásait és pedig oly teljes desperacióval bonczolgatja, hogy már is a perújításban véli látni a remediumot? a másik: hogy miután a pápa-belvárosi háztulajdonosok a törvónyb.en meghirdetett idő alatt állítólagos igényüket be nem jelentették, s igy már ennek a pernek a folyamán igényüktől el is estek, vájjon mi czólja volt a dolog ily állásában a czíkkben nyilvánuló nézetek közzétételének ? Végül: én ; az ügyész meglehetősen apostrofálva vagyok a czíkkben, de ezt a város közönsége érdekében kénytelen vagyok zsebre rakni, miután e lapok hasábjain nem lehet szándékom a védelmi sánezok titkaiba az ellenfelet — akarva, nem akarva — beavatni. Egyebekben pedig igen örülni fogok, ha a pert a város közönsége az allegatákon kivül eső bármily nagy, vagy kicsinyes argumentum alapján nyeri is meg, — csak megnyerje! Ezeket kelle elmondanunk a czikkre, támadás tárgyává tett egyéni, jogászi és tisztviselői álláspontunk védelmében. v. ügyész. v. tanácsos. A megyegyiilés és az államosítás. Veszprém megye az — államosítás mellett nyilatkozott. Nem is lelietett máskép. A megye nem lehetett hűtlen önmagához oly rövid időközökben. Tavaly, mikor SzapárV Gyula gróf a kormány élére állott, s a mi még eddig nem képezte a kormány programmját, azt Szapáry nyílban ós határozottan a kormány programjának jelen tette ki, t. i. a megyék államosítását, mely a mérsékelt ellenzéknek is programmjául szolgált—vármegyénk, Szapáry grófot -.kormányra lépté alkalmából üdvözölve, már ekkor az államosítás mellett nyilatkozott. Ugyanezen álláspontot foglalta el e najmkban is, mikor a kérdés a maga egész valójában a napirendre került. A megyegyülésnek e része képezte az általános érdeklődós tárgyát is. Szép dísztermünk majdnem zsúfolva volt. Minden vidék szépih volt képviselve, de. kétségtelenül legerősebben a devecseri járás. Esterházy Ferencz grof ugyanis s ez ma már nem titok, — nem barátja a megyei közigazgatás államosításának ós nehogy a vármegye; újból, miként múlt évben, egyhangúlag szavazza meg azt, — táviratilag behívta járásának bizottsági tagjait, kik bogy a gróf meghívására megjelentek, az bizonyárk ama népszerűségnek fényes bizonyitóka, melynek a gróf ur járásában örvend. " A főispán gróf úr a közérdeklődésnek tett eleget, midőn önmaga indítványozta, bogy mindenekelőtt az államosítás kérdésé vétessék fel a napirendre. Kolossváry főjegyző fel is olvasta az állandó választmány határozati javaslatát, mely igy szólt: „Mondja ki a vármegye közönsége, miszerint bű marad azon álláspontjához, melynek már 1890. évi 50-ik szám alatt kelt Határozatában kifejezést adott, midőn kijelentette, bogy azon iránynyal és elvekkel, melyeket a jelenlegi kormány elnöke a törvényhozás szine előtt kormány-píogrammul vallott, egyet ért, s kijelenti ez úttal is, bogy a m. kir. Belügyminister által „a közigazgatás és az Önkormányzabnak a vármegyékben rendezése iránt"benyujtott és ez« idő szerint országgyűlési tárgyalás alatt álló javaslat elveit helyesli s a törvénynek ily alapon megalkotását kívánja. Szükségesnek tartja azonban, bogy a nemzet által már rég kívánt közigazgatási bíróság, ugy szinte a fegyelmi és a szolgálati pragmafcica valamint a gyülekezési szabadság megalkotása, végül a községek ós törvényhatósági joggal felruházott városok rendezése iránt teendő javaslatok a kormány által a kormány elnök ígéretéhez képest szükséges sorrendben beádassanak." Az áll, választmány kisebbsége részéről Krisztinkovits Aladár tette meg az ellenindítványt, a mig a választmányon csak pár szóval jelezte álláspontját, most hosszasabban beszélt. Mellette foglaltak állást Csete ügyvéd, ki azonban- nem azonosította érveit a Krisztinkovitséval. Fodor Gyula lelkes előadással, Barcza Dániel, Andre Gyula külföldi példákra hivatkozva érdekesen és Kemény Pál ügyes érveléssel. Az állandó választmány indiványa mellett beszéltek Barthalos István, ki e kérdés elvi oldalát hatással védelmezte; Fischer Károly, ki Krisztinkovits egy állítását verte vissza; Szabó Imre a tőle már rég megszokott szónoki erővel és JJenyvessy Ferencz. Fenyvessy beszédjét megtapsolták. Több szónok nem levén, a főispán gróf bezárta a vitát, mire a névszerinti szavazás következett. A szavazás sok érdekes kópét nyújtott, mert a politikai pártok teljesen felbomlottak. Olyan régi és hü kormánypárti ember, mint Ányos Pál a választmány indítványa ellen sza-" vazott. A tisztikarból Kenessey Károly. A szavazás eredménye az lett, bögy 79-en elfogadták az áll. vál. indítványát, 41 szavazat ellenében. A vita maga egyike volt a lehető legtisztességesebbeknek. Egyetlen egy szónok sem kevert beszédjébe személyes élű vagy pláne kellemetlen támadást. A legéllentótesebb szónokok a legnagyobb tisztelettel czáfolgatták egymást, s a hallgatóság mindvégig feszült figyelemmel hallgatta meg szónokait. Szép napja volt ez a vármegyónkeek. Büszkék lehetünk e .gyűlésünkre;;, melynek alaki lefolyása is Veszprém 1 me- . gye érettségének, tisztes modorának fényes bizonyítéka marad. A pápai földműves iskola. •. Restelkedve, nyulunk a tollhoz, mert 4 szegyenelj ük, hogy még mindig írni kell a. pápai földműves iskoláról, a mely még, — nincs. - • j . Soha csúfosabb szerepet nem játszottak el várossal, mint Pápa városával, az — „illetékes" körök. Sok nagy és nehéz küzdelem után eltudtuk érni azt, hogy a vármegye kimondja, hogy a földműves iskola Pápán legyen. S aztán megindultak az actiók minden irányban. Mi felírtunk, ők leírtak; mi deputacziót menesztettünk, Ők kormánybiztosokat küldöttek. Folyt a tinta ós — a dictio. Minden megvolt — csak az iskola nem. Az ember bámulva kérdi ennyi actionak hiába valóságát, Az országos költségvetésben fel is letb véve már. bizonyos segélyösszeg; s még sincs semmi eredmény. Kos, mi megmondjuk az okot, mely késleltette ez ügyet. Hiba történt intra et extra murós. De — valljuk be őszintén — arra senki sem volt elkészülve, hogy a föld-,' művelési minister ur egyszerre egy egész új feltételhez köti a pápai földműves iskolának felállítását, ahhoz t. i. hogy az alapítványok mind' örökösök legyenek, mig . elődje gróf Széchenyi Pál a 12 örökös és 6 időleges alapítványt elégnek tarbótta arra, hogy az iskolának Pápán felállifcá-' ." sáfc elvben elfogadja, s tényleges félállitá-. sát csak is a földműves iskolatelepül ki-' szemelt alapítványi birtok bérlete lejár- . táig odázta el. . ' Ez igazságtalan, méltánytalan és következetlen eljárás, mert tudnivaló, hogy^ a jelenlegi minister ur elődjével már évekkel ezelőtt folyt a „megbeszélése
