Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-04-12
^ Megjelenik m i n den vásárin |>. Közérdekű sürgős közlésekre konmkint rendkívüli s fáin ok is adatnak ki. .Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. j A laknak szánt közlemények a lap f V 2í aaserk- hivatalába küldendők. ^ (Ti ^ : , .-^7 Előfizetési díjak. Égy évre 6 fi-t ~ 3TéÍ évre 3 fi-t. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goli)bcrg Gyula ) 2Á P a P u 'k eres fc°dése, főtér) küldendők. ^ ^ Pápa város hatósjgának és löbb pápai, s p áp a -vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Vármegyénk és városunk. Abban a nagy szervezetben, a mely az ország közigazgatási keretét képezi mindenha maradandó facfcor marad a vármegye és a város.. Reformálhatják jobbra vagy balra a közigazgatást, adhatnak az autonómiának jogokat vagy vehetnek el tőle, de a vármegyéknek ós városoknak erkölcsi, politikai, társadalmi ('s közigazgatási positíoját nem fogják megsemmisíthetni soha. Nem lebet tagadnunk, itogy a városi szervezetnek, a városi életnek, szóval a városok egész lényegének bizonyos ellentétes viszonya van a vármegyékkel szemben. Más a felfogás, más az irányzat, más a traditio, más a megszokás, mások az emberek a vármegyei életben és mások a városban. A vármegyéknek essentiáját máig is a földbirtokos, vagy magyarán mondva a gentry képezi, a várost az ipar, kereskedelem és a szellemi munkások tábora teremti és tartja fenn. Innét van, hogy gazdagabb és nagyobb tekintélyű városoknak megadta a törvényhozás a külön önállóságot, a külön törvényhatóságot szemben a vármegyékkel; de innét van azután az is, hogy mindaz a város, a mely bár bir a városi életnek minden igaz kellékével, bir önnálló iparos, kereskedői osztálylyal, bir értelmes, tissztességes közép osztálylyal, bir tanári, ügyvédi karral, bizonyos szempontból el van nyomva a vármeg Szomorú példája ez állításunknak Pápa városa, szemben Veszprém vármegyével. Pápa városa, s ezt senki tagadásba nem veheti legnépesebb városa Veszprém vármegyének. Önön erejéből birja a városi élet feltételeit iskoláival, társadalmi intézményeivel, közgazdasági erőivel, minden hazafias és culturális érdekek iránt folytonos, soha ki nem haló lelkesedésével és ezekre fordított tetterejével bátran ki meri állani a versenyt akármelyik úgynevezett önálló törvényhatósági városokkal. — Szemben vele a vármegye székhelye Veszprém városa (s ezt se tagadhatja senki sem) a legegyszerűbb kis mező várossá sülyedne, ha csak önerejére kellene támaszkodnia, és nem lehelne bele lelket/az idegen erő, ha nem concentráltatnának bele az összes központi hivatalok, ha nem lenne ott maga a vármegyei székhely, melyet nem Veszprém város budget kasszája tart fenn, hanem az egész vármegye; ha nem lenne ott a ma még királyiuak nevezett összes szükséges hatóság, szóval, ha az állam és vármegye nem tartaná fenn életerejét. Képzeljék el megyéuk székhelyét Veszprém városát ezek nélkül, az itt felsoroltak nélkül, mint a melyekből Pápa városának semmi sem jutott és akkor hasonlítsuk össze e két várost és könynyen meglátjuk, hogy az igazságos mérleg melyiknek mutatja fenn önerejét, saját maga létjogosultságát. — Nem dicsekvés mondatja kí ezen szavakat, de az a tény, hogy Veszprém városa nagyon el van kényeztetve az állam és vármegye részéről, innét nem tudja kifejteni saját erejét, e miatt nem buzognak fel önként azok a társadalmi és közgazdasági életforrások, a melyek Pápáu, mely utóbbi folyton csak saját erejére levén hagyva már régtől fogva a városi lakosság méltó elismertetésére az egész vármegyében számithat. Ideje, hogy most mikor országszerte igazi uj feltámadás ünnepét üljük politikailag és társadalmilag, ideje, hogy az állam és a vármegye ne absorbeáltassék le egy város által, de mind abból, a miből Veszprém városa az állam ós vármegye részéről olyan pazarul elláttatik, mind abból jusson már valahára egy pár kenyérmorzsa ennek a tisztán csak önerejére hivatott, tisztán csak önképosségére utalt, de épen ezért már kifáradt szegény Pápa városának is. Sohasem felejtjük el, hogy Veszprém városa még saját utczái öntözésének költségét is a vármegyétől kérte. Ebben az egyszerű kis jelenségben, miként az eltört tükör darabban meglehet látni azon egész képet, vagyis inkább képtelenséget, a mely mindent csak az idegen erőtől kivan. Vagy ha erősebb példára utalunk, ott van a múltkori zajos vasúti gyűlés, mely kirivólag tüntetett Pápa város igaz érdeke ellen. Mikor a közgyűlés nagy többsége Pápa város érdemekben tisztelt szónokait ; a szó teljes értelmében " lehurrogta. Nos ez a viszony tovább nem tartható ; Veszprém megye nem Veszprém városáé egyedül, Veszprém vármegye központi hivatalát nem Veszprém városa választotta és fizeti, csak a szép ház és a hivatal szobák az övék, de a ki abban a hivatal szobaiján ül és dolgozik, annak tovább kell látni Veszprém város szük falánál, mert nem Veszprém városáért és Veszprém városának dolgozik, de az egész vármegyének, a melyhez tartozni bátorkodik ez a szegény kis Pápa város is. Elmondottuk ez őszinte szavakat ugy mint éreztük. És érezzjk, hogy nem hamisan, sőt nem is túlzottan mondottuk el az érzést, a melyeknek e perczben e lapok hasábjain sine ira et studio hangot adtunk. Itt üdvözöltük e napokban vármegyénk szeretett alispánját. Tegyen bárki nála kérdést, hogy van-e egyetlen pápai ember is akit bár minden érdek a hozzá olyan közeli Győrhöz és Győrmegyéhez hoz, mégis ne az első között legyen, mikor a vármegye érdekéről és jövőjéről van szó. Nekünk Pápaiaknak és vidékieknek csak az fáj, hogy többször kellett tapasztalnunk, hogy jogosult óhajainkkal nem juthattunk zöld ágra, mert mig a pápaiaknak és vidékieknek időbe, fáradtságba és pénzbe kerül a Veszprémbe való utazgatás, addig a Veszprém városiak idő, fáradtság és pénzköltség nélkül megjelenhetnek a vármegye székházában és ott a legtöbbször a megyei bizottságitagsági jelleget lenyomja a városi lakos és bizottsági tagság szűkebb, de épen azért erősebb jellege. Szívből kívánjuk épen vármegyénk s a két város közötti kívánatos béke érdekében, hogy e tárgyban e feljajdulás utolsó legyen. Parancsoljon velünk pápaiakkal és vidékiekkel a vármegye és' nekünk elég egy szó egy barátságos felhívás, hogy vállvetve közre munkálkodjunk közös érdekeinknél. De a mit kívánunk az csak az, hogy no legyen igaza a közmondásuak legalább a vármegye részéről és Veszprém városa részéről »Jót tettél jót ne várj.« A közművelődés és a közjólét előmozdítására alakult a „Dunántúli közművelődési egyesület". A magyar társadalom siet ez egyesületben a magyar állam segítségére a nagy nemzeti feladatok megoldásában. Az ország minden részében évek óta folyik a társadalomnak ily irányú működése; csak a Dunántúl maradt eddig hátra; pedig a nemzeti cultura áldásaira nagy szüksége van ez országrésznek is. A rég érzett hiány pótlására, a nagy nemzeti feladatok megoldására alakult meg a „Dunántúli közművelődési egyesület". Az egyesületnek czéljait és jövendő működésének körét és irányát világosan jelölik az alapszabályok, melyeknek erre vonatkozó szakasza a következőket tartalmazza: „Az egyesület czélja a magyar közművelődésnek és hazafias szellemnek terjesztése; a Dunántúlról történő kivándorlás korlátozása; a mennyiben ez nem lehetséges, a kivándorlás irányzása. E czéloknak elérésére: felállít ós segélyez kisded-óvodákat (gyermekmenedókházakat); felállít és segélyez elemiés felső népiskolákat, és egyéb tanintézeteket; népkönyvtárakat létesít, vagy a már létezőket gyámolítja; hazafias iratokat szerkesztet és terjeszt, esetleg néplapokat ád ki — ugy magyar nyelven, mint a dunántúli nem-magyar ajkúak nyelvén; a hazafias szellemben működő és a magyar nyelv terjesztésében érdemeket szerzett tanítókat, kisdedóvókat (óvónőket) valamint a magyar nyelv elsajátításában kiváló előmenetelt tanúsított tanulókat jutalmazza; a szegény tanulókat tankönyyekkel, ruházattal ellátja; majd iparfejlesztés és egyéb közgazdasági intézkedések által a hazában való megmaradást biztosítani törekszik; szóval, ugy szellemi mint anyagi feladatának betöltésére minden törvényes eszközt felhasznál." E nemes czélok elérésére, e hazafias feladatok megoldására munkatársakat koresünk a társadalom művelt és hazafias köreiben felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül. Nehéz, de hasznos munkához kérünk támogatást s nem TÁRCZA. AZ A BÜSZKE ASSZONY. Ballada. Megzizzen a temetőnek fája Hideg őszi széltől Gyepes kis domb, kidőlt a fejfája Zúgó őszi széltől. Kis lányka rajt' koszorút köt össze . . . Az az asszony, ki ott áll előtte Megtört özvegy asszony — Az a szilaj asszony, Az a büszke asszony. Révedező szemmel, kuszált hajjal Ali, a kis lányt nézve; Majd szegénykét rémitö kaczajjal Ejti remegósbe. Szelíden kér most, fenyeget aztán, Derűt, borút változtat az arozán Az az özvegy asszony — Az a szilaj asszony, Az a büszke asszony. „Eredj innen! Hadd meg ezt csak nékem! A többit mit bánom ? Nagyobb jussom van-e sirra régen Mint teneked lányom! . . . . . j . Nyolcz év előtt ismerted Gerőnót ? Láétad ott benn' házát, Ősi fészkét? Ott lakott az aszony — Az a szilaj asszony, Az a büszke asszony." Szegény kis lány dehogy is ismerte! — Hogy ismerte volna"? Hisz még nyolcz nyár mult el csak felette, Hogy is tudta volna? Az egészből semmit nem is érte — Félve, de azért csak nézte — nézte Azt az özvegy asszonyt — Azt a szilaj asszonyt, Azt a büszke "asszonyt. „Pia is volt ám akkor még annak! . . . Párja még most sincsen — Szemfénye volt, lelke az uramnak, Nekem minden kincsem Isten ! Isten ! Boszuálló Isten! Mért vetted el ós mért hagytad itt lenn' Ezt az özvegy asszonyt — Ezt a szilaj asszonyt, Ezt a büszke asszonyt! Lányt kerestem néki, dusat, szépet, Volt ott szőke, barna; Választottam én neki nem egyet — Mihaszna! Mihaszna ! Ha nyakába azt a koldust várták, Akitől már ringatta is fattyat!" Rivallt föl az asszony — Az a szilaj asszony, Az a büszke asszony. „Mért volt olyan szeme, édes csókja Annak a leánynak? . . . Hej! Az a csók volt a csábitója Gerőné fiának!.,... —'»Mégse kellett az a koldus vére! Nem ölelt még fattyut a keblére Ez az özvegy asszony — Ez a szilaj asszony, Ez a büszke asszony" ..... ... „ Egyszer ott sétáltak Eába partján Karöltve egymással, Gerőné ós az a csábitó 'lány — Lassú locsogással A habok meg egyre csak biztatták , . ., S Istenemre! nem ingyen biztatták Azt az özvegy asszonyt — Azt a szilaj asszonyt, Azt a büszke asszonyt!" Mi ölte meg? . . A nép találgatta S követ dobott rája: Mi más — mondák — ha nem gyalázata, Letiprott pártája? Hej ! Ha tudták vón, kik elitélték, Hogy nem is az oltotta ki éltét, Hanem az az asszany — Az a szilaj asszony, Az a büszke asszony!" . . „Aztán . . . aztán — harmadnap utána Palit is kivitték; Kedvesével ide le, egy ágyba, Egy sírba temették. Önkeze volt bár, ami megölte, Mégis anyja vitte le a földbe Az az özvegy asszony Az a szilaj asszony, Az a büszke asszoay." „Gerőnót meg azóta nem látták i Soha-soha többé, Elbujdosott; kerüli a házát, Távol van örökké. Azt mondják, hogy meghalt faltíjának. Meghalt már a világnak, magának Az az özvegy asszony — Az a szilaj asszony, Az a büszke asszony." „Visszajöttem: Vissza!" — szól kaczagva, „Mert ők mit se tudnak! Visszajöttem! megmondani! haha! Hazudnak! Hazudnak \" Elhallgat ... majd kaczagva, majd sirva, Ráborul a gyepes, bedőlt sirra • Szegény örült asszony — Az a szilaj asszony, Az a büszke asszony. (Szegény, kicsi, ártatlan jószága | Csak ott áll egyedül; Mig szeméből könnyek harmat-árja Egyszer csak kiperdül . . . Pedig hiszen semmit nem is érte — Félve, de azért csak nézte-nózte Azt az özvegy asszonyt — Azt a szilaj asszonyt, Azt a büszke asszonyt. Egyszerre csak — mintha jutott volna Valami eszébe — Hirtelen a sírról felugorva Odalép elébe: „Takarodj hát!" igy kiált föl durván, A kis lányka karját megragadván Az a régi asszony — Az a szilaj asszony, Az a büszke asszony. És a kis lány — szörnyen megijedve Ezen a beszéden — Könnyes szemét az asszonyra vetve Ennyit mond csak épen: „Mért akarja elvenni síromat?" . . . „„Haha! lány : Már mint a te sírodat! ?"" . Rivallt rá az asszony — Az a szilaj asszony, Az a büszke asszony. „A tiéd ? .. .Hisz akit ez a 'sir fed Gerőnének fia!" ... — „„Nem igaz ! . . Az enyém! .|. Nem a tied' ' Anyámat takarja!"" ... Igy fakad ki zokogva a lányka. — Megkövülve, merően néz rája Az az özvegy asszony —kétkedünk benne, hogy ezt megtaláljuk a Dunántúl lakossága körében, sőt még ezen kivül is mindazoknál, kik a nemzeti cultura eszméjéért lelkesednek. Városunk, rég átérezte szükségét a D. K. E. eszméje terjedésének, mert hisz. pár év óta sikeresen oldja meg nemes feladatát a pápai közművelődési egylet, a ,/P. K. E." Adja Isten, hogy a D. K. E. miéi üb érje utol eredményiben az Emkét. — A „kereskedő ifjak társulata" Budapesten. (Gizella-tér 2. szám.) lapunk utján a következő felhívást intézi városunk kereskedőihez és ezek alkalmazottjaihoz: „1891-ben 24 éve, hogy Budapesten fennál a Kereskedő ifjak Társulata; ez a Társulata, ez a társulat, mely több mint két évtizeden, nagy kihatással volt ifjabb kereskedői generáczíónkra és melynek egykori tagjai ma az egész országban számot tevő tényezői a hazai kereskedelemnek. A kereskedő komolyságához legméltóbban ünnepelhetjük meg negyedszázados fennállását kereskedelmünk emez intézményének, ha lezajló üonepségek helyett állandó nagy alkotással jelöljük meg pályafutása lezárt ez^ első korszakát; oly alkotással, mely büszkeséggel tölthessen el minden magyar kereskedőt és tiszteletet parancsoljon kifelé. Ez alkotása a magyar kereskedelemnek legyen egy ezrekre rugó alapitvány, melyet az ország kereskedő főnökei és alkalmazottjai összeadnak s melynek kamatjai egyformán nyújtsanak segélyt avagy buzdítást bárhol ott, a hol ennek szüksége legjobban mutatkozik. Czélja legyen ez alapítványnak: 1. A felnőtt kereskedői alkalmazottak szakszerű kiképzésére társulatunkban fennálló esti tanfolyam alaptőkéjének gyarapítása; 2. Érdemes keresetképtelenek állandó avagy időleges segélyezése, tekintet nélkül arra tagjai-e valamely ogyl étnek, vagy nem. 3. A Pesti polg. keresk. testület által alapítandó menházban alapítványi helyek biztosítása olyanok számára, kik e testületnek tagjai soha nem voltak, s igy alapszabályszerüleg elhelyezésre nem számithatnának. 4, Pályadijak jó és buzgó magaviseletért tanonezoknak. 5. Kereskedelmi szakmunkák pályadijazása és egyéb czélszerüuek látszó segélyezések vagy buzoitások. A gyűjtésből származott alapítványi összeg az alolirott társulati igazgatóság felügyelete alatt áll, mely őrködik annak sértetlen fenntartásán ós intézkedik a kamatok hovafordításáról a fenti czélok értelmében, a minél különösen megjegyeztetik, hogy adandó esetben a vidék ép oly mérvben fog tekintetbe vétetni, mint a főváros. Hogy ez összeg valóban tekintélyes és' a magyar kereskedők nagy számához mélt 0 legyen, szükséges, hogy minden kereskedő-főAz a szilaj asszony, Az a büszke asszony. Rámeredve, nózte-nézte-nézte Zavaros szemekkel — De mint mikor á kék égnek képe Szép tavaszi reggel Lassankint kitisztul —• ö is épen Lassankint ugy átváltozott szépen, Es lett józan asszony — De nem szilaj asszony, Ah! nem büszkeasszony ! Mint az anya, ugy tekint le rája Mosolylyal ajakán .... Majd fejzokog, karjait kitárva : „Édes kis unokám!".... S a „fattyut", kit nem ölelt keblére, Most szorítja dobogó szivére — Nem a szilaj asszony, Nem a büszke asszony -— . Megtört özvegy asszony! . . . A mi hangversenyünk. Hallottad? Hogy hangverseny lesz a zárdában ? Igen. De, hát, miért a zárdában? Nem lett volna jobb azt a színházban tartani? Hagyjuk rajok. Ok tudják legjobban, miért nem rendezik a színházban. Megbuknak. Lehetetlen. * Neheztelnek a nők, mert acmegkiváson nem tették ki: úrnő, nrhölgyek és urak. Nem hiszem — barátom — hogy 15
