Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-03-15

da vonatkozó szakaszát ilyen értelemben veszszök, akkor tessék kijelenteni, hogy az ügyvéd saját felével együtt egy személynek tekintetik a tárgyaláson, és mondja ki, hogy a kik a várossal szemben perben állottak azok szintén ne szólhassanak hozzá. Akkor tehát Barthalos István barátomnak és képviselő társamnak a ki Nagyságos Nagy Szabó Ignácznét képviselte, sem volt joga interpellálni." Martonfahay Elek: „Horváth Lajos ur mint jogász bizonynyal tudni fogja, hogy a városi képviselő testületnek nem áll jogában a törvényt értelmezni, s az nem tehet mást, mint venni a törvény szavait, ugy mint azoknak nyilvános értelme van. Már pedig a törvénynek imént felolvasott szakasza csak a pörhen közvetlenül érdekeltekre vonatkozik, és bár igaz, hogy a törvényszéknél az ügyvéd képviselt felével egy személynek tekintetik, de ez nem ad nekünk jogot arra, hogy egy közigazgatási ülésen áz ügyvédet és képviseltjét azonosítsuk." Barthalos István: „Tisztelt közgyűlés! Kénytelen vagyok felszólalni röviden Horváth Lajos t. barábom és képviselő társam megjegyzéseire. Igenis én nagyságos Nagy Szabó Ignáczné úrhölgyet képviseltem; de — s ezt ő nagysága tudtával és beleegyeztével, — beadványom elején nyiltan kijelentettem, hogy jól tudjuk ugyan, hogy az italmérési jog tulajdonképen Pápa városát illeti, de mégis bejelentjük igénj'ünket, hogy részben a város joga ezáltal is világosabban kitűnjék, részben pedig azért, hogy netalán előre nem látható esetekben saját jogunk megóvassék." (Elénk helyeslés.) De t. képviselő testület én nemcsak ügyvéd hanem egyúttal városi képviselő is vagyok és mondhatom nagyon szomorú dolog volna, ha tőlem a felszólalás joga megvonatnék ép9n akkor midőn én a város jogát képviselem. Most mi itt a közgyűlési teremben vagyunk s reánk nézve itt csakis a városi érdekeknek szabad irányadóknak lenni j — magánfelemet majd Íróasztalomnál igyekszem megvédelmezni. Annyi belátásom van, hogy az ügyvédet és a városi képviselőt egymástól megtudom különböztetni. Mert kérem akkor egy ügyvéd sem lehetne tagja a városi képviselő testületnek, mert egyik vagy másik ügyvéd egy vagy másik fele által maga is érdekelt volna az egyes ügyekben (TT.síyeslés.) Sziláyyi József: „Bocsánatot kérek, ezen érzékeny felszólalások által eltéríttetünk magától a tárgytól, mert mi csak azt a kérdést tettük fel, hogy elfogadjuk-e az állandó választmány javaslatát vagy nem? (Felkiáltások: Már elfogadtuk régen, azon már túlvagyunk. Zaj. Elnök csenget.) Martonfalvay Elek: A kérdést már két izben is volt alkalmam föltenni s most utoljára teszem föl: méltóztatnak-e az állandó választmány javaslatát elfogadni. (Élénk felkiáltások: Elfogadjuk! A képviselőtestület, néhány tag kivételével elfogadja az állandó választmány javaslatát.) Barthalos István: „Mélyen t. képviselő testület. Én már elfogadtam az állandó választmány javaslatát, minek következtében az Ítélet a képviselő testület előtt nyilvánosan felolvastatott, a mi pedig az ítélet elleni felebbezést illeti, az már az ügyész ur kezeiben van. Hiszazük, hogy az ügyész ur a polgármester úrral egyetértőleg városunk javára szükséges ellenindokokat felhozni el nem mulasztja. De kérem a biró nemcsak bizonyítékoktól ítél, hanem meggyőződésből is és én nem szeretném, ha a két felső forum bírói azon meggyőződést nyernék, hogy Pápa város képviselő testülete az első bíróság Ítéletét végig hallgatta anélkül, hogy ezen ítéletben felhozott indokok ellen csak egy szót is szólt volna. Én kérem interpellatiomnak és a polgármester ur és a városi főügyész urnák arra adott válaszának jegyzőkönyvbe való felvételét, nem azért, hogy a felebbezéshez ujabb bizonyítékot csatoljunk, hanem azért, hogy a képviselői testület ne látszassék mintha az ítéletet hallgatólagosan helyben hagyta volna" (Elénk helyeslés). Martonfalvay Elek: „Méltóztatik-e Barthalos István ur interpellatiojának jegyzőkönyvbe való vételére nézve tett indítványát elfogadni, a reá adott válaszszal egyetemben?" (Felkiáltások: „Elfogadjuk".) Horváth Lajos: ;,Tisztelt közgyűlés! Ez kérem nagyon fontos kérdés lehet; a jegyzőkönyv szerkesztése tekintetéből akarok magomnak teljes bizonyosságót szerezni, mert igen helyesen van, ha kimondatik, hogy tárgyalás közben a kifogások megtétettek, (3 jövőben is megtétetní fognak. S igen helyesen lesz, ha a közgyűlésen tett interpellationak s az arra adott válasznak, a jegyzőkönyvben némi nyoma marad, de engedelmet kérek, ha a jegyzőkönyvben az czéloztatik bevétetni, hogy azt a közgyűlésen helyesléssel vették tudomásul, hogy az állandó választmány javaslatát Barthalos István interpellatiójával és az arra adott válasszal együtt jegyzőkönyvbe vegyék, engedelmet kérek ez nem felel meg a méltányosságnak. Éz esetben kérem, hogy azoknak nevei, akik e pörben érdekelve vannak, mint jelenlévők a jegyzőkönyvből törüttessenek ki, nehogy ugy járjanak azok, kik elég szerencsétlenek egyúttal városi képviselők is lenni, hogy ezen jegyzőkönyvi pont ellenök érvényesíttessék, mint a kik maguk is helyeslő szavazatokkal hozzájárultak ahhoz, hogy a kérdéses bizonyítvány jogereje kétségbe vonassék. Én csak azt nem tartom méltányosnak, hogy ilyen alaki kérdésből esetleg önbeismerés czimén az egyes érdekeltek ellen kovácsoltassák fegyver". Martonfalvay Elek: „Azt hiszem, hogy a választ a melyet megadtunk az interpelláló tisztelt képviselő urnák, egyszerűen tudomásul veheti a t. közgyűlés. — Ezzel semmi nemű érdek sértve nem lesz. (Helyeslés, felkiáltások: Nyugodjunk meg a polgármester ur előterjesztésében" !) Az elnök köszönő szavai mellett a képviselők eltávoznak. Vidéki levelezés. Műkedvelői előadás Takácsira folyó hó 1-én. A Pápán felállítandó felsőbb leányiskola javára f. hó 1-én Takácsin egy kitűnően sikerült műkedvelő előadás tartatott szép közönség részvétele mellett. Az ünnepély este 7 órakor vette kezdetét, s a zsúfolásig telt terem minden' részéről tapsokban nyilvánult az elismerés az egyes darabok végével, mit méltán *meg is érdemeltek az „ifjú művészek". G-áthy Zoltán főiskolai ének ós zene tanár ur vezetése alatt a cantus kiválasztott néhány tagja nyitotta meg a tartalmas műsort a „Dalárinduló" helyes és élvezetet nyújtó éneklésével. Az ének elhangzása után Czike Pál szavalt egy részletet Petőfi „Apostoláéból, most is épp úgy, mint egyébkor bemutatva kiváló szavalói képességét. A szavalat után jött az ünnepély fénypontja, Gáthy Zoltán ének és zenetanár ur hegedű játéka melynek hatása a hallgatókra megkapó volt. A tapsok elhangzása után következett Kisfaludi K. „Gyilkos" czimü vígjátéka.Lovasdi testvérhúga (Ballá Ida k. a.) valódi müésznö volt, Róza árvaleányt (Miklós Mariska k. a.) pedig dicsérni sem lehet eléggé. A férfi szereplök is méltán megérdemlik elismerésünket. Mikó (Nagy István), Lovasdi (Czike Pál), Sándor (Szekeres Mihály), Izsák (Ballá Dezső) méltán arattak tapsokat. Majd Kis Tivadar ur mulattatta a hallgatókat ügyes „Magánjelenet"-ével mig a műkedvelők a második vígjátékhoz előkészültek, amely Kövér Lajos „Egyik a kettő közül" czimü kis müve volt. Betti, Verényi gyámleánya (Szekeres Flóra k. a.) a legremekebbül adta szerepét; Sára gazdaasszony (Szekeres Gizella k. a.) tökéletes kis gazdaasszony volt. Játékukban semmi mester- m kéltség. A darab végével következett Paizs Géza ur tilinkó

: játéka, mely megcsodáltatta velünk azt az erőt, a mi egy kis tilinkóbaa rejlik. Végre a fentiek „csatadala" zárta be az emlékezetes ünnepélyt, az az zárta volna be, ha a hallgatóság távozott volna addig, mig egy humoristicus kis darabot nem rögtönöznek Kiss Tivadar ur közreműködésével, a mi annál élénkebb befejezést adott az ünnepélynek. Az előadás végeztével nt. Szekeres ur vendégszeretetéről ismeretes házánál társasvacsora vette kezdetét, majd az iskola teremben kivilágos kivirradtig folyt a táncz. A négyeseket 24 pár tánczolta, mely elég bizonysága annak, hogy az ünnepély igen szépen sikerült, erről tesz bizonyságot az is, hogy a tiszta jövedelem 75 frtot tett ki. Jelen voltak: Kis Gáborné, Soós Ignáczné, Jády Ilona, (Pápáról) Ballá Gáborné (Tevel) Varga Sándorné, Kovács Sándorné, Tóth Gáborné, (Szemere) Paál Jánosné, (Ménfő) Kis Mari ós Lujza, Lazányi Ilona és Róza (Pápa) Ghiczy nővérek, Kovács nővérek, Tóth nővérek, Tóth nővérek, (Szemere) Ballá Ida (Tevel) stb. stb. Egy városi közgyűlés városunkban a 16-dik században. (Az akkori jegyzőkönyvek nyomán hűen közölve.) Mert úgy valának ők meggyőződve, hogy a régi jó időkben élünk még most is, mikoron az ivodák tulajdonosai dominálák vala a a városi képviseletséget, és adának irányt ezen műhelyekben a diétába való küldésnél úgy, mint a városház tanácskozó termének zöldre bemeszelt asztalánál. De ezen idő már régen elmula vala és azt belátá a legtöbb városi Senator csak azok nem a kik ezúttal más véleményt táplálónak. Igy történe, hogy Krisztus születése után 1571-ben március hónapnak 7-én újra előszedek vala a rozsdás fegyvereket és bősz Achillesként akarának harcba szállni a város érdekeinek ellenében. Összehivatok a községig biró által a képviseletséget, azon csélzatosság okából, hogy a városi senatorok közül, a veszprémi úriszék által hozott, reájuk nézvést felettébb kedvező, a városi lakosságra azonban séi'élmes ítéletet, két ezüst forint büntetés terhének alatta, senki megappéllálni ne merészelje, nehogy azon járandóságoktól, melyek nékiék az Ítéletben sine titulo kíadmányoztatának, valamiképen, azonképen attól ilyeténképen elesni ne kénylelenéttessenék. De az érdemes, nemzetes és vitézlő tisztelve szeretett városi képviseltség a rozsdás fringiáknak ősi virtussal és hősies bátorsággal ellenállá vala. Bartholomeo városi Senator tevén le a garast, legottan elsőnek lépe ki a kilzdtérre. Oratori tehetségévél csakhamar megnyere mindenkit, kivévést azokat, a kiknek érdeke éllenábon nyugvék. Bajnoki ihlettel szállá szembe Bogaras képviselővel, a ki sokszor akaródzott beszélni, mert replikázhatnékja volt, de az előülő korpus jurisunk értelmében szóhoz jutni nem engedvén, ez csakis hadonázó kézmozdulatokkal add tudtára a jelenvoltaknak, hogy protestál és opponál minden meghozandó itélkedés ellenében. Bartholomeo senatort azonban ez nem dísgitsztálá vala. Szóbuzogányát oda méré Bogaras szenátor kopakjának és kimondd, hogy a ki ezen ügyben érdékélt, az ne beszélgetés, hanem hallgatás által tündököljék. Ezenközben az előülő kisilabizálván a korpusz juris?iak erre vonatkozó szententsiáját, azt legottan apUkálá vala. Erős zúgás támoda ekkoron a teremben. Az eddig simának látszó arczok mind hoszszúra nyulának és egyéb dolgaik nem lévén, a beszédeket falánk étvágy gerjedelemmel fogadák be vala. Koczogós Senator mindezek daczára sikraszálla és nem épen erőtelen hangidomÜványokkal az úriszék bölcs ítéletét és Pápaváros bírójának bizonyítványát bonczolgatá, de nem tartott sokáig ezen uralma, mert úgy jára, mint Bogaras Senator, szó megvonatott tőle, mert a senatorok mind tudák már, hogy az úriszék őtet is méltányolta ítélkezésében. És győze az igazság. A képviseletség legnagyobb része eldobd az appéllátától irtózó senatorok megénéklésre méltó dütső indítványtételét és marada úgy mint vala régen. A város esze alias prókátor pedig komoly higgadtsággal a regália apellátának, a felsőbb úriszékhez való benyújtására utasíttatott. e&ototua. A közönség köréből.*) A „Pápai Lapok" 9-ik számában Margulit Lajos aláírással egy közlemény jelent meg, mely ha nem közvetlenül is, közvetve engemet mint a „Pápa járási lótenyésztési bizottság" elnökét érintett. Legyen szives Szerkesztő ur b. lapjában e közleményre vonatkozó megjegyzésemnek helyet engedni. Ami czikkirónak azon állítását illeti, bpgy ón aligha olvastam a „Gazdasági Lapok"-ban a percheron lófajnak hasznosságát: arra rövid megjegyzésem az, hogy ón Margulit ur lovát nem azért ta*) E rovat alatt közérdekű felszólalások díjtalanul közöltetnek, tartalmukért azonban nemvállal felelősséget a Szerk. menedéket. De ez nehéz feladat volt, mert a bosszuszomjas ellenség földjén juthattak át csak nyugot Európa szabad földjére. Mennyi veszélylyel járt ez, mint kellett minden lépten-nyomon elfogatástól, bebörtönöztetéstől tartani annak, ki ily merész vállalatra adta fejét: ismeretes. Beöthy Ödönnek még bujdosásában is nehéz szerep .... ez utóbbi jutott. A bukás után egy darabig a csanádmegyei Kaszaper nevű pusztán tartózkodott. De nemsokára az efféle rejtekhelyek sem maradtak ismeretlenek Haynau emberei előtt s bizonyára Beöthy Ödön is olyan sorsra jutott volna, mint sok mások, ha neje idejekorán nem gondoskodott volna meneküléséről. Csendes őszi alkonyat volt; a nap bágyadtan tekintett vissza az ég széléről az elhagyott földre, bibor színnel vonva be a letarolt róna felületét. A csendes kis mezei lak tornáczában néhány tagból álló kis társaságot találunk, beszélgetésük olyan vontatott, mintha mindeniknek valami szaggató fájdalom marczangolna szivében! Haj ! igy volt ez akkor mindenütt. Egyszerre a társaság egyik tagja meglepetten ugrik fel s erősen odaszegezve tekintetét egy a láthatár szélén feltűnő fekete pontra, kocsi közeledtét adja tudtul a reá figyelőknek. E nem várt látogatásra a társaságnak egyík tagja, egy alacsony, zömök termetű, piros-pozsgás arczú, őszbe csavarodott férfin szobájába vonul vissza. A látott fekete pontból csakugyan egy jó lovaktól repített futó kocsi alakja bontakozik ki, s a róla leszállott jó külsejű fiatal ember a társasághoz érve a szertartásos bemutatás után Beöthy Ödön felöl tudakozódik, kivel fontos közleni valója van. A családtagok nem minden aggodalom nélkül utasítják a Beöthy szobájába, de a másik pillanatban már megnyugvás száll az aggódó lelkekbe; a szobából a viszontlátás derült hangjai hallatszanak. ki s a feltárult ajtón Beöthy Ödön karjára véve a jött ifjút — ki nem volt más, mint egy somogyi születésű, de theologiáját Debreczenben végzett diák, ez időben a kismarj osi Beötbyéknól nevelő —: erőltetett mosoly kíséretében tudatja a derék házi úrral, hogy holnaptól fogva nem Beöthy Ödön többé, hanem Szabadi Balázs kocsis, kinek hivatása és rendeltetése a jött fiatal embert Csurgóra, szüleinek látogatására haza szállítani s nagyobb hitelesség okáért fel is mutatja a debreczeni cs. kir. biztostól kiállított útlevelet. Ez ügyes tervet a nagy férfiúnak lelkes, ós férje sorsán szeretettel csüggő neje gondolta ki; ő ugyanis nem tartván eléggé biztosnak a Kaszaper pusztán való tartózkodást, reá birta ama fiatal embert, hogy legyen segítségére férje menekülésében, eszközöljön ki a maga és kocsisa számára egy-egy útlevelet s aztán jöjjenek át Dunántúlra s várjanak be itt egy másik férfiút, akinek rendeltetése volt Beöthyt Bécsbe s onnan tovább juttatni. Másnap korán reggel szívélyes búcsúvétel után meg váltak a családtól s Orosházára érve Balázs bácsi uj öltözőt kapott. A pitykós mándli dolmányban, kék posztóju, széles zsinórzatú nadrágban, nagy csizmában, szóles karimájú kalapban bodor füstöket eregető kocsisban nehéz lett- volna Beöthy Ödönre ismerni. Szeptember 18-án indultak el Kaszaperről, 21-én már átmentek a Tiszán a mindszenti révnél, 23-án pedig már a Dunán is átjöttek a szt.-benedeki réven. Itt történt, hogy a kofák felismerték Balázs bácsinak a fehér karjáról, melyről a lovak tartása közben a mándli és a paraszt ingujj fölcsúszott —, hogy bizony ö sem volt azelőtt kocsis, s ismeretlenül is a legnagyobb részvéttel köszöntötték. Hány jó hazafi bujdosott akkor igy álruhában. A Mecseken átmenve Pécsen pihenőt akartak tartani, de a aow est sem. engedte, mert mielőtt Pécset elérték volna Balázs bácsi útközben össze szóllalkozott egy kath. papnak sváb kocsisával s ugyancsak összeszidta „a németet". A pap erre azzal fenyegetőzött, hogy szavaiért Pécsen elfogatja, minek következtében Pécsre be sem hajtattak, hanem nagy sebesen elváptattak a város alatt s meg sem állottak Szigetvárig. Az ide nem messze eső Nemeskón találtak először a majdnem egy heti utazás után nyugalmat. A nemeskeí ref. pap a Beöthy mentőiének jó ismerőse volt s rendkívül örült, hogy a szülei látogatására indult fiatal ember öt is útba ejtette, ki is jelentette mindjárt megérkezésük után, hogy 4—5 napig tovább menetelről ne is álmodjanak. Balázs bácsiról természetesen eleinte szó sem volt. Ö egészen beletalálta magáb az ügyes kocsis szerepébe, segédkezvén a fözőnónek konyhában, udvaron ós a baromfiak etetése körül. Vajon jutdtt-e eszébe eme szolgai teendők végzése közben fényes pályája; jutott-e eszébe, hogy ö, Erdélynek teljhatalmú kormánybiztosa minő sorsra jutott ?! És mily keserű érzelmeket verhetett fel viharzó lelkében az ily gondolat; mily nag, ós nemes lélek volt, mutatja az, hogy a lelkében dúló fergeteg csak egy perezre sem juthatott felszínre; magaviselete, kedélye, sőt egész lénye egy sorsával megelégedett jámbor kocsist tüntetett fel benne mind végig. 0 tőle ugyan soha senki meg nem tudta volna, rajta ki nem találta volna a titkot. Utoljára is kísérője, nem nézhetvén tovább a nagy ember életének eme paródiáját —, egy ebéd utáni beszélgetés alkalmával megvallotta a háziúrnak, hogy Balázs bácsi nem más mint — Beöthy- Ödön. Elkép-j zelhetni a jámbor lelkész meglepetését a felfedezésre. Rögtön sietett is az istállóba jóvá teendő képzelt hibáját, hol Balázs bácsit a széna ágyon szenderegve talalt«. Es tágtól fogva a harangozó lett & lovak gondviselője, Balázs bácsi pedig a lelkészi lakban lett elszállásolva. Egy ebéd alkalmával vendégek lepték meg az egész bizalmassá válfc kis kört, s a vendégek közöl egy orvos a hamarjában távozó Balázs bácsira olyan forma észrevételt tett, ho^ry ö" sohasemlátott még ilyen fehér kezet, nyakat és parókát paraszt ombernól. Ez időtől fogva nem érezték többé biztonságban magukat Nemeskén, ós néhány nap múlva tovább bujdostak előbb Tóth Szt.-Györgyön az ottani ref. lelkésznél majd Bódén ós Ajkán a luth. lelkésznél tartóztodván huzamosabb ideig. Beöthy türelme fogyni kezdett, kijelentette, hogy ha pár nap múlva meg nem érkezik a Bécsből várt férfiú az útlevéllel, ő feljelenti magát. Erre azonban nem lett szükség, mert a várt egyén csakugyan megérkezett, tudósítván Beöthyt az aradi szomorú esetekről, hozván továbbá magával egy bécsi lapot, melyben közöltelik, hogy „a lázadó Beöthy Ödön is felakasztatott". Ez -utóbbin persze minden keserűségük daczára is jót nevettek. Az útlevél egy cs kir. fourir tulajdonát képezte, ki 5 napra átengedi azt 25 drb aranyért ós 50 forintért Beöthy számára oly formán, hogy ő addig Győrben marad, mig Beöthy Bécsbe jut és tovább menekülnie sikerül; 5 nap múlva aztán ismét kezéhez kapja azt. Minden akkép történt. Balázs bácsi bucsut vett a kocsis ruhától s a fourir öltözetének megfelelő kékes-zöld szinti felső öltönyt, pantalont ós bakkancsot húzva fel bucsut vett az ajkai luth. lelkésztől s Pápán keresztül Győrbe eljutván átvette a derék fourirtól — ki már várt reájuk — az útlevelet s azzal örökre átlépte az imádott haza határát, ..... Legyen oly nyugodt pihenése, mint a mily tiszta éa áldott emléke az utókor előtt!!.. láltam alkalmatlamnak, mert'az percheron, — amit egyébbiránt nem a "gazdasági lapokból szerzett tapasztalatom után kétségbe vonok, — hanem azért, mert a tenyésztésre alkalmatlan. Különben ha anynyira meg van győződve lovának alkalmas voltáról, mult kedden — midőn a bizottság már nemcsak egy tagból állott, elő lehetett volna azt vezetni, amit azonban Margulit ur, nem tudom mi okból, teljesíteni elmulasztott. Arra vonatkozólag, hogy kérdéses lónak beszerzése oly nagy áldozatokba került, magánértesülósem szerint csak annyit jegyzek meg, hogy itt túlságos nagy az áldozat nem lehetett, mert a lovat Margulit ur egy hedrahelyi polgártól vette nem épen drágán s igy lelkiismeretemet Margulit ur nagy vesztesége fölött igen megterhelve nem érzem, ff Végül csak annyit, ha bármikor tenyésztésre alkalmas és percheron lovat tetszik elővezetni, legyen meggyőződve,' hogy én a magam részéről azt a bizottság többi tagjainak is ajánlani fogom. Veszprém, 1891. Márczius 13. Becses lapja e heti számában, a honvéd egylet választmányához, s. különösén alolirt választmány elnökéhez, Horvátth Károly aláírással, egy felhívás intéztetett, az egylet vagyona — és kezelési viszó^ nyaira vonatkozólag. Miután az egylet vagyonának kezeléséről a kimutatás, a mint az — minden év elején, a megyéhez beterjesztetik, ugy a- hivatalos Veszprém czimü lap 9-ik számában is közzé tétetett, evvel a nyilvánosságnak, és az ez érdemben a felvilágosítás után vágyóknak, kellően elég tétetett. A ki pedig bővebb tájékozást akar magának szerezni, azt magán uton az elnökségnél, vagy pedig személyes megj elenésével, a T

. álasztmányi és közgyűléseken mindenkor könnyen elnyerheti. Tisztelettel e3yleti elnök. laaíitaT — Melyik lapra fizessünk elő ? Gazdag tartalmánál, nagy terjedelménél fogva a legolcsóbb magyar lap az „Egyetértés", mely a mult január hó 1-én lépett fennállásának 25ik évébe. Ez a magyar olvasóközönség lapja. Hiteles forrásokból származó értesüléseinek gyorsasága, alapossága és sokasága;'±-gé&ski$i. változatossága, kitűnősége, a különböző olvasmányok gazdag tárháza tették az Egyetértást népszerüvá. Szerkesztve ugy van ez az óriási terjedelmű lap, hogy egyszerre két homlokegyenest ellenkező irodalmi czélt szolgáljon. Mert az Egyetértésben naponkint megtalálja a család, a hölgyvilág a maga szépirodalmi olvasmányát a világirodalom legkitűnőbb íróinak legújabb regényeiben, talál benne tárczaczikkeket legjobb Íróinktól, divattudósitást Parisból stb. stb. ugy, hogy nincs szépirodalmi lap mely az Egyetértésnek e rovatával a versenyt kiállhatná. S ezzel szemben ott van az Egyetértésnek oldalakra terjedő politikai és közgazdasági része, mely megbízhatóság, komolyság és jólórtesültség tekintetében utolérhetetlennek van elismerve a magyar sajtóban. Különösen kiemelendőnek tartjuk itt, mint egyik legfőbb érdemét az Egyetértésnek, hogy az események ösmertetése körül soha semminemű tekintetek által sem hagyta magát befolyásoltatni, hanem mint teljesen független lap fölötte áll minden pártérdeknek, s csak az igazságot szolgálja. Az országgyűlési tárgyalásokról hozott a az egész sajtóban legnagyobb terjedelmű tudósításainak is mindenkor a párttekinteteken felülemelkedő részrehajlatlanság szerezte meg a közelismerést,, mely abban nyilvánul, hogy az Egyetértés oltáséi között mindon pártból találunk híveket. Az Egyetértés gazdasági rovata elismert régi tekintélynek örvend. A magyar kereskedő s gázdáközönség, az iparos és vállalkozó nem szorul többé idegen nyelvű lapra, mert az Egyetértés kereskedelmi s tőzsdei tudósításainak hőségével a, többi lapok már föl sem veszik a versenyt. A kereskedő, az iparos s a mezőgazda két évtized óta tudja már, hogy az Egyetértésben megtalálja mindazt, amire szüksége van, s e miatt az Egyetértés a társadalom eme legnépesebb rétegeiben ma már nélkülözhetetlenné vált, mint a hazai kereskedelmi-, ipari- és mezőgazdasági forgalom magyar nvélvü vezérlapja. Üzleti dolgokban az Egyetértés a legjobban informált lap Magyarországon. A rendes rovatokon s a fölmerülő eseményekről legnagyobb terjedelemben közlött bő tudósításokon kívül végre csak az Egyetértés 3 specziális rovatát emiitjük meg, melyek országos hírre tettek szert. Ezek: az Irodalom, a Tanügy és a Mezőgazdaság, melyek mindegyike egy-egy szaklapot képes pótolni. Szóval, a ki olvasni valót keres, és a világ folyásáról gyorsan és hitelesen akar értesülni, fizessen elő az Egyetértésre. Előfizetési ára egy hóra 1 frt 80 kr, '/

t évre 5 fr^, egész évre 20 frt. — Magyar Hirlap. Ily czímmel márczius hónap 21-én uj politikai napilap indult meg Budapesten. Felelős szerkesztője Sorválh Gyula, főmunkatársa Mikszáth Kálmán, mindketten országgyűlési képviselők. A „Magyar Hirlap" a szabad el vüsóg szolgálatában fog állni s a kiegyezési alapnak lesz őszinte híve, de mert áz, épen azért minden oly törekvésnek föltétlen és kérlelhetlen ellensége, mely akár álloyalitás, akár konffliktusoktól váló félelemből szerzett jogaink érvényesítésétől tartózkodik, vagy a kiegyezési törvény által érintetlenül hagyott jogkörünkön csorbát enged ejtetni. A „Magyar Hírlapot" sem szimpathíák asm anÜpathiak nem vezérlik és teljesen ß9' |íl«n Qr$<tmw í$s& Ennyit röviden kfcnwft^ |