Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-01-11
Megjelenik minden v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre korüűkiíit rendkívüli számok is adatnak ki. Bér mentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap j\ szerk. hivatalába küldendők, y/2 & gi Pápa város hajlós — \VL2< pfy Előfizetési díjak. \ Egy évre 6 frt - Fél évre 3 fi-t. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos 7 pétitsör térfogata ntán 5 kr, nyilttéfben 30 kr. A díj e 1 ő r e fizetendő. Bólyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések !t la]) kilnio hivatalába (Goldberg Gyula pápirkéréskedése, Főtér) küldendők több pápai, s p apa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Válaszul és megjegyzésül. A »Papai Lapok« ez évi első számában »Az nj év és városunk* czim alatt yezórczikket olvastunk, mely a lefolyt esztendőt — a mint az fájdalom természetszerű szokás — korholásök kíséretében búcsúztatva, egyúttal a mult év bilanppát is elkészíti, konstatálva annak kedvezőtlen voltát és "biztatva az líjesztend'it, hogy legyen különb az apjánál. Tökéletesen osztozom az utóbbi óhajtásban, habár tudom, hogy »ritkan jő jobb a rosz után,« de megvallom, eltérnek nézeteim és tudomásom a czikktől azon dolgok némelyikét illetőleg, a melyek a czikkben póidakép-panaszkép felhozvák. És bár nem számítom magam azok közé, akiket a czikk végső bekezdése apQstrofál és munkára serkent, engedje meg mégis a t. szerkesztő ur, hogy a czikkre észrevételeimet megtegyem; nem árt, ha a város ily vitális érdekeit érintő dolgok több oldalról is megvilágittatnak. A mit a t. czikk a regale váltsa g r 61 ir, azt megvallom nem értem *). Nem értem nevezetesen, hogy mire czéloz a követkéz'5 szavakkal: »Azt hittük a regáléból szép jövedelmet tudunk csiuálüi; álmodoztunk ezrekről, melyek a város zsebébe fognak folyni, — s végül is megelégedtünk néhány forinttal a várt fényes jövedelmek helyett.« ííem értem t i. hogy a >regáiéváltságot,« vagy az 2-italmérési jövedéket« érti-e, mint a mely után ezreket vártunk és frtokat kaptunk, ám akármelyiket érti tévedésben van, mert a mit vártunk és várhattunk, azt tényleg megkaptuk mindkettőből. Mert nézzük — minthogy a czikk ezt emliti, a regal eváltságot, amely ügy tudvalevőleg egészon különböző a# italmérés jelenlegi hasznosításának ügyé*) Czikkünk ezen része stiláris- hiba miatt több oldalról félreértetett. Megjegyezzük itt, hogy czikkiró a Tegale-váltsággal összefüggő italmérési jövedék bérbeadására czélzott. Hogy ezt lehetett volna-e jövedelmezőbbé tenni, hogy a bérlők első évi zárszámadása hiányt vagy fölösleget tüntet-e föl?- — azt mi sem tudjuk, nem tekintvén a bérlök üzleti könyveibe; — czikkiró is csak a bérbeadás előtti reményekről beszélt, a minthogy Pápa város közönségének legnagyobb része nem 1500 —2000 írtról, hanem) jóval nagyobb összegről álmodozott amire bizonyára mindenki emlékezni fog. Szerk. tői. A regálé váltság ügye tudtommal igy áll: A város mint saját bor stb. méréseinek gazdája igényelt 40 ezer s néhány száz forint (a szabatos szám nincs kezemnél) kapott annyit a mennyit igényelt; a kötvény a város kasszájában van, fizettek érte 1890-re kamatot 1851 frtot, s fizetnek annyit mindig. Tehát nem kelle megelégednünk kevesebbel mint a mennyit'reméltünk, s nem »forintokat* kaptunk, hanem majdnem »ezreket.« — (Csak 149 frt hijja). De van még váltság, helyesebben kártalanítás czimén a városnak tudvalevőleg ezen tőkét majd megháromszorozó igénye ezenkívül, azon 117 ezer forint igény jelesül, a mely vitás közte és egyes igénylők közt. Az összeg itt sem kérdéses ; az állam megadta azt, a mire a törvény szerint igény lehetett, a mi vitás, — az igaz, hogy ez a fődolog. — az a tulajdonjog. De ez az ügy még javában bíróság előtt van, el nem veszett, s így az 1890. év lelkiismeretét sehogysem nyomja. Az elmúlt év e részben utódjára reményt hagyott, és pedig, úgy hiszik azok, ki ez ügyben a város közönségének érdekeit képviselték, — jó reményt. Kívánjuk mi is tiszta szivünkből. Mégegyszer tehát: a regale váltság csalódással nem járt. De tán a város által megszerzett regálé (italmérési) jog hasznosítása ? Tudtunkkal az sem, mert a midőn a közönség az italmérési kizárólagos jogot 30 ezer forintért megszerezte, remélte, hogy azt be is fogja szolgáltathatni a kincstárnak, s marad is 1500—2000 forint haszna a kezelő városnak. Nem tartjuk ide irhatónak — jogunk sincs hozzá — azt, hogy mit eredményezett ez év, de annyit szabad mondanunk tán, hogy a bérösszeg be lett szolgáltatva, bár már ez első évben csapások érték a várost e regieben, — s valamelyes haszon is jutott, nem pár forintok, hanem, — hogy mennyi, azt minden képviselő megtudhatja a számadásokból. A királyi tábla! Erről is lehetne beszélni, de elég legyen annyi, hogy ez a reményünk nem 1890-ben halt meg, hanem sokkal-sokkal régebben. »Meresz volt álomnak is, ne szóljunk róla többet.« TÁRCU KESETRtT LABDACSOK. Epigrammák. Modern hitelegyletek. Lelketlen népség, e knfár had csalja ki pénzed', Jlégis ily egyletnek egyre csak adsz te — hitelt; Oh jámbor magyarom! de mi könnyen visznek a jégre, S késő jajgatnod, már mikor — orra bnkol. Divatos párbajozok. Hogyha a tyúkszemeit letapossák: párbaj a vége! Aszfalt hőseinél ebbe' van a — becsület. Mert ily szempontból veszed azt, a mí szent a kebelnek: Sorsodat érdemlőn halj még a — tyúkszemedért. Egy Harpagonhoz. Pényes aranynyal telt erszényt büszkén fitogalsz te; Ámde a lelked üres, vágya — sivár nyereség. Hogyha nemes tettet gyakorolnál, volna szived jó: Akkor lennél dtis, nem pedig ily — nyomorult! Schiller és Vörösmarty nyelve. Schüler, a nagy költő, egykor panaszolva ki* monda Azt, hogy a német nyelv hexameterje - - silány; Lám ez a barbár nyelv, melyet kicsinyelve lenéznek, Zengzetesen produkált nagybecsű eposzokat. Sk&ete %oÍKáw. Az indus genezisből. (BagaVeda-Gita, Jacollit stb. után.) L UKÁCSEK JÁNOS. Adglgavta patrlarotia legendája. Nem akarunk itt foglalkozni Vaivasvata utódainak történetével, sem a vízözön utáni patriarchák indus legendájával. Szerepelnek ezek az egész Keleten, tehát Egyiptomban is különféle változatokkal. Miből az tűnik ki, hogy Véda vallási hagyományai elözönlötték az akkor ismert egész világot, tehát a zsidóságot is, ez sok tekintetben, amazok befolyása alatt állt, tehát nem vergődhetett föl egészen különálló, egyedüli helyzetre. Mózes sok ideig ólt Lévivel! . . . i^üiharminczhárom évig élt Izsákkal; Izsák ötven évig élt Semmel; Szem kilenczvennyolcz évig Mathuzalemmel; MathazaUm pedig negyvenhárom évig Ádámmal. É szerint Mózes a világteremtésétől négy, a vizözöntől pedig két nemzedék által volt elválasztva. Megjegyzendő, hogy az Ádámot Mózestól elválasztó négy ember-nemzedék, a biblia számítás szerint, kétezernégyszázharmirczhárom évig élt. Átlag tehát egy emberéletre hatszáz esztendőnél több esik. Egyébiránt ez csak futólag van ide vetve. Az indus időszámítás szerint a vizözön a tva-para, — youga, — az az: a világ fönállásának harmadik korszakában zúdult le, tehátv a mi korszakunk előtt négy ezer évvel, s csak az ez után való században élt Adgigárta nafcriarcha Vajvasvata unokája. íme az Ábrahám törtéJVIár a tanítóképezde beszüntetése, — ha különben nem is nagyon súlyos csapás, — mindenesetre kelleinetlen eseménye az 1890-ik évnek. S mi, — természetesen nem ismerve a megszüntetés okait — nem is vagyunk hajlandók e veszteség felett igen könnyen napirendre térni. Mi, a kik élénken visszaemlékezünk azon időkre, midőn a főiskola 7—800 tanulójával nem csak kulturális, de valóságos közgazdasági tényező is volt, szomorúan látjuk azt a decadentiát, a mely a főiskola népessége tekintetében észlelhető, s azt, hogy e hajdan »kis egyetem,« hogy fosztja meg magát egy fakultásától, egy-egy kisebb fokú tanszakától, nemcsak kulturális tekintetben, de közgazdaságában is vesztve ez által tej edelemben. Pápa város közönségével, daczára a vallásfelekezetek számaránya közti nagy különbségnek, évszázadokon át annyira összeforrott a főiskola, a közönség érdeklődésének és rokonszenvének oly sokszor adta 'jelét, hogy valóban kívánatos volna, ha az iskola fenttartó-testület módot találna, arra, mikép a főiskola működési köre Mindinkább terjedjen, a szükségkép megszüntetett tényezők helyett mások létesüljenek, a főiskola díszére, s a város hasznára. A vasút — ott az igaz, hogy keresztül húzták némileg számításainkat, de talán meglesz és lehető lesz a reparálás. A vállalkozást ép az 1890 hozta meg, az eredményt meghozni rövid volt. A tébolyda elvitele felett igen nagyon ne bánkódjunk, ha kivált sikerül megmenteni a megmenthető! A földmives iskola — az igaz, hogy kissé eltávolodott tőlünk, de reméljük, hogy sikerül pártjára hóditanunk — nem sokára megtörténik a kísérlet — oly rokonszenveket, a melyek biztosítják a létesítést. Hát a kötelességek a jövőre ? Mind helyes, mind igaz, mind kívánatos amit az újévi czikk e részben el,őad, de nem is vádolhatja senki a város lakosságát, hogy meg nem ragad minden alkalmat, a mely valamely előny nyerhetósére, vagy kereset-szaporulatra vezethet. De hát ha két olyan baj van, a miről üom igen segíthetünk. Az egyik, hogy nem akad vállalkozó tőke, a másik, hogy a Dunántúl még mindig nem látszik segélyt igénylőnek a hatairhasok előtt, Felső' Magyarország, az erdélyi részek kapják (hála isten, hogy. kapják) még eddig mindig a nagy-ipar telepeit, miránk még mindig nem került a sor. Mindaddig tehát, mig a tőke — mely lenni Pápán is van, — nem lesz bátíabb, mindaddig másrészt, mig az intéző^ körök, nem lesznek kegyesebbek —,j aligha jutunk zöld ágra. Legalább) — bocsánatot kérek és hozzáteszem: szerintem — a város adósságainak convertálásától magától nein. Mert hisz mi lesz a couversio nálunk? Hitelező cserélés és némileg előnyösebb körülmények. A tőkével tartozunk, abból ugyan mi sem marad fen jövő czólokra, mert az adósság mind a régi. De talán a kamatból? Ma fizetünk kamatokban kerekszám 4800 frfcot, ha convertálunk — tegyük fel 5.8"[ 0-ra, fizetni fogunk 4640 frtot. Marad tehát + 160 frt óvenkint, tehát nem 15—20 ezer frt kamatja, amiből tehát nem hat, de legfölebb; egy földúl, iskola hely kerül ki, a kövezetre, vagy épen vízvezetékre is maradván 10 frt *) A conversiónak tehát momentán nagy előnyei niucsenek; mert 160 frt Pápa város háztartásában figyelembe sem jöhet. Természetes azonban, hogy meszsze kiható előnyei előtt senki sem hunyhat szemet, inert mégis csak. nagy dolog az,-ha én kevesebb járulékkal mint ma kamatomat rovom le, tőkeadósságomat is folyton csökkentem. Kétségtelen is, — egyébként kötött marsrutája is van erre — az 1891. óv a couversio kórdédését megfogja oldani. TJj jövödelmi források, pezsgő gazdasági élet, ez kellene nekünk; ilyen körülmények azután elviselnének egy kis adósságcsinálást is; mert az csakugyan *) A számitáí, különbözősége oka itt az eltérő eredménynek. Ha veszszük a konverziót mint pusztán kamatlejebbszállitást — czikkiró nem ismerte a beérkezett ajánlatok minőségét, — s a 80,000 frt után fizetünk a mostani 6% helyett •£'/,—5%-et. akkor igen is kijő a kérdéses 800—1000 irt, a melyre czikkiró czélzott. De ha a konverzió egyúttal tőketörlesztéssel van egybekötve: akkor természetesen a kamat nyereség az illető határnapig nem lesz ily jelentékeny, ellenben annál jelentékenyebb a tőkenyereség, mert végül is bárhogy vegyük is, most fizet a város 80,000 frt után végtélen évekig 6%-öt akkor fizetne vagy 5%-öt Végleien évekig, vagy 5*/» százalékot 30—40 évig, s megszabadulna adósságától is.' Szerk. szomorú dolog, hogy a régmúlt zívata-, íos idők okozta 80 ezer frt adósság enynyire megbénít bennünket, akkor kivált, a mikor azon dolgok, a melyekre szükségünk volna, — de a melyekre jelenleg gondolni is alig merhetünk, — ezen nyolcvanezer forintnak háromszorosát is igénybe vennék. Adjon Isten boldog újesztendőt — mert adhatna, —* Pápa városának! 1_ • — Meghívás. A pápavidéki gazdakör nevében folyó hó 5-ére egybehívott értekezletből kiküldött bizottság a Pápán felállíttatni szervezett keményítőgyár érdekében megbízatásában eljárván, a részvény társulatnak Pápán megjelent igazgatójával a módozatok megbeszéltettek.— Hogy tehát a bizottság küldetéséről a tisztelt gazdaközönségnek beszámolhasson és a további teendők megbeszélésére alkalmat szolgáltasson, megbízatást nyertem arra nézve, hogy a pápavidéki községek érdemes elöljáróit és.áltamk az összes gazdaközönséget a Pápán 1891 évi január hó 16-ik napján d. e. 10 órakor a városháza nagytermében tartandó ujabb értekezletre meghívjam. Midőn ezt ezennel teljesítem: tisztelettel kérem a községek érdemes elöljáróit, hogy ez értekezleten a községeket képviseltetni és a tisztelt termelök is minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek, hogy igy a gyár fölállítása ós abból a gazdaközönségre háromló előny biztosittassék. Pápán, 1891. évi január hó ,8-án. a kiküldött bizottság 1-elnöke. Felhívás az Eötvös alap orsz. tanítói egyesületének érclekében. A „Magyarországi tanítók Eötvös-alapjának" gondozása, a mely ez ideig az „Országos képviseleti tanitógyülés" kebléből jiiküldött bizottságnak feladata volt, az 189ü-ik évi aug. havában megtartott ÍV-ik egyetemes tanítói gyűlés alkalmával a „Vallás és közoktatásügyi magy. kir. minister Ö Nagyméltóságának" helybenhagyó intézkedése folytán' az. „ÉÖtvÖs-alap országos tanítói egyesülétére" bízatott. * Az uj egyesület, a melynek "alapszabályai a ÍV-ik egyetemes tanító-gyűlés alkalmával véglegesen megáílapittattak s a magas kormányhoz helybenhagyás végett felterjesztettek a ^Magyarországi tanítók Eötvös alapjá"-nak, a tanítók ezen eddigelé csak szűkebb körre netéhez hasonló, s Mózes előtt kétezerötszáz évvel lejátszott legendái „Ganga országban egy Adgigárta nevü istenfélő ember élt; este és reggel az erdők tisztásába vagy oly folyók partjaira ment áldozni, melyek vize önmaguktól tiszta." „És mikor az áldozatot bemutatta, s az isteni táplálók által a száját megmosta, egész lassan, csöndesen elrebegve a titokszerii Aum szót, mely nem más mint Isten fölhívása, Savitri megszentelt hymuusáfc zengé, — ekként: „Bhonr! Bhouoah! Shouar.'" „Világok és termények Ura! fogadd el alázatos könyörgésemet; fordulj el a te halhatatlan hatalmad szemlélődésétől. Egyetlen tekinteted megtisztítja lelkemet ?" „Jöjj hozzám, hadd halljam szavadat a levelek remegősében, a szent folyó hullámainak morajában, s Aoasathya (szent tüz) lángjának pattogásában!" „Lelkemnek szüksége van a Nagy szellemből kilövellödő tiszta lóg bészivására; hallgasd meg világok ós teremtmények Ura, alázatos könyörgésemet!" „Bhour! Bhoiivah! Shouar!" .. . . „A te szavad szomjas lelkemnek sokkal édesebb leend mint az éj könyei a sivatag homokjának; sokkal édesebb, mint a gyermekét hívogató ifjlt anyának szózata." „Oh jöjj hozzám té ? Ai által a föld virágokban úszik, ki által megérik az aratás, ki által az anyák gyermekeiket szoptatják, s a bölcsek ismerik äz erényt." „Lelkem szomjazik téged ismerni, s kibontakozni halandó burkájból, hogy élvezhesse mennyeid boldogságodat, s elmerüljön fényességedben (" Bhour! Chouvah! Shouar!" (Kivonat Sam-Vedából.) „Ezután a bölcs Adgigárta a naphoz fordult, melyhez mint Brahma legnagyszerűbb teremtményéhez,) ilyen hyninust zengett: „Oh ragyogó és sugárzó nap! Eogadd el az általam a te erényeidet magasztaló mindig kitűnő, ós mindig uj éneket!" „Méltóztassál elfogadni imáinat; sugaraid szálljanak le sivár lelkem látogatására, egy ifjú szerelmeshez hasonlag, ki futva fut kedvesének első csókjait elfogadni." „Nap! ki a világot megvilágítod s kinek fénye minden dolgot gyümölcsöZesbe hoz: védj még engem." „Elmélkedjünk a te csodálatos, tiszta ós visszatükröző fényeden: hogy az világítsa meg és kormányozza értelműnket." „Téged á papok áldozatok ós szent énekek által tisztelnek oh szép, ragyogó nap . . mivel az ö értelmök Isten legszebb remekművét látja benned." „Éhezvén a mennyei táplálékot, alázatos imáim által szorgalmazom, a te drága és isteni ajándókidat! Oh fölséges és tündöklő iiap \" (Kivonat Rig-Yedából) „Ezen imák elmondása B az előirt mosakodás elvégzése után, a bölcs Jtcü^figatia a nap legnagyobb részét, Véda titkos és mély értelmű könyvének tanulmányozására forditá egy Pavaca (megtisztult) heVü szent személy vezérlete alatt, ki mär nein messze vala a hetven évektől, vagyis azon időtől, mqlyben .Isten igaz szolgája az erdők rengetegébe vonultj ott végzendő he a zárdai életek" „Mikor Adgigárta negyvenötödik évét betöltötte folytonos tanulmány ós ima között, tanítója az áldozat kezdetén egy makula nélküli, virágokkal koronázott üszőt ajándékozott neki, mondván:" „Ihol az ajándék, melyet az Úr parancsol adni azoknak, kik Véda tanulmányát befeje'zték; nincs többé előadásaimra szükséged oh Adgigárta! most pedig gondoskodjál egy Aurél, ki majd elvégzi sírodnál ama temetkezési szertartásokat, mik számodra Brahma örökboldogságát nyitják meg." „Atyám!- monda- hallom szavaidat s értőm azok jóságát; de nem ismerek asszonyt; s ha szivem szeretni vágyakoznék, nem tudja hová forduljon imájával." „Én éltet adtam neked az értelem által,' viszonzá Taoaca, most pedig éltet, adok a szerelem és boldogság által. „Leányom Taroady, minden szüzek fölött bölcseség és szépség által tündököl; születése óta neked szántam őt, szemei még soha semmi férfin nem akadtak meg, ós semmi férfi nem látta kedves arczát." „E szavak hallatára Adgigárta nagy Örömet érzett.^ „A brahmya-houta (nászlakoma) megtartatott, s a házasság is dvidjas szokása szerint megköttetett." „Az évek gyorsan folytak s misem Zavara Adgigárta és a szép Tarvady boldogságát; nyáj ok legszebb s legkövérebb volt, rizs, gabna ós sáfrányaratásuk mindenkiét fölülmulá." . „De boldogságukból valami hiányzott ; nem volt gyermekök.'v -. '•' „Tarvady hiába zarándokolt Ganges szent hullámaihoz." v ; „Magtalanságának nyoíczadik éve. -T 2 • *"- •
