Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-03-01
.ulagos pusztán .uiése tekin, — a nevezett ..mutatott tervezettől ránt, vajon mily niennyi'ára volna szükséges magtárt -itást kérve — ily magtár.kkázzal egy tető alá véte. ai, a' 5. nuát* yfcnek is tüzetes megállapításával — más tervet készíttetni, s ilyet az építészeti szakbizottságnak is véleményezésével előterjeszteni a városi tanács megbízatott.. 3. Vélsz Károly volt városi pénztári segéd-, ós Kocsis Antal írnok kegydijazása iránti kérvények, alispán ur ajánló leirata kíséretében, — tárgyaltattak. Tekintve az elsőnek 14 évi szolgálatát és hogy ezt megelőzőleg a városnak régi adózó, s a tagosítás ügyében annak idejében buzgó érdekeltséget, fáradozást tanúsított polgára volt, — az utóbbinál pedig, hogy ennek hosszú szolgálata nyugdíjigényre terjed, — s hogy önfantartás tekintetéből mindkettő kegydíjra van utalva: — az állandó választmány előterjesztésének felállással kitűnt szótöbbséggel lett elfogadásával, — mindegyik részére addig is, mig a városi nyugdíj szabályzat feltehetőleg életbe lépend, négy-négy száz forint évi kegydij megszavaztatott, s ez £ évi márczius 1-ével folyóvá tétetett, tekintetbe véve még azon körülményt is, hogy ezen összeg a gyám és alapítványi tartalékalapból hasonló czélokra rendelkezési alapul a városi közpénztárba átutalandónak tervezett összeg kamataiból fedezhető leend. 4. A legközelebbi tisztujitásról felvett 31 számu jegyzőkön}' vi ponttal összefüggőleg újból megválasztott mértékhitelesítő Horváth Mihály: — vágóhídi felügyelő Gyenese Pál, — ngy szülésznő Bauer Anna — a hivatalos ' esküt letették. 5. Olvastatott Eéthey Ferencz és érdektársainak a pápa csornai helyi érdekű vasút kiépítési tőkéjéhez 50,000 frtnyi törzsrészvény jegyzésével leendő járulás iránti kérvénye. Polgármester: A jogügyi bizottság kijelentette, hogy az 1886: LIX. t. cz. értelmében a jelen tárgy feletti döntésre 30 napnak előleges kitűzése nem szükséges, hanem a jelenlevők általános szavazattal döntenek. liwjnár Gábor: M. t. képviselő testület! A mai viszonyokhoz képest az 50,000 frt igen sok pénz, da ha tekintjük a mult évi népszámlálást, azt kérdezzük, hogy mi annak az oka, hogy népességünk nemhogy nőtt volna, de sőt a meglévő is megfogyott. Ez azért van, mert se iparunk, se kereskedelmünk nincsen. (Igaz. Ugy van. (Helyeslés.) Azért mentek el Pápáról a kézművesek és iparosok, hogy jobb jövőt keressenek, hogy máshol boldogulhassanak. Én ugyan nagyon szeretném ha kisebb összeg is elég volna, — de ha ez éppen nem lehetséges, azért hát mégis oda kell törekednünk, hogy ez létesüljön, mert városunk csakis ez által boldogulhat. Ugy is annyi az üres lakás, hogy számba sem lehet venni. De hátha még eltásék elfeledni, hogy ami hölgyünknek nyomós okai is vannak, hogy önmagát istenítse: van pénze. Pontosan tudja mennyi a hozománya. Elénk fejecskéjében azután fiatalságát ós szépségét sokszorosítja a pénzével és az eredmésy azonnal felvilágosítja, megismerteti önmagával az értókét. „A törökök megvásárplják a nejeiket, mi megvásároljuk a férjeinket" szokta volt mondogatni. És ha valamikor férjhez megy, Csak azért teszi, mivel nincs más pálya nyitva előtte. Telegraíistanő nem akart lenni, miniszter nem lehet, lesz belőle férjes nő. Legalább van valakije, aki sétálni jár vele, utazásában kisári. Hogy is mondta ama fiatal franczia nő ? „Állást nem szerezhetek magamnak, szerzek egy férjet. A női ruhát összevarrjuk a kabáttal és ezen egyesítés által a ruha is részesül a kabát kiváltságaiban." Hogy milyen B kisaszszony férje? Azt is megmondhatom. Egy modora piperkőcz, utczai csapodár vagy amint ezeket az üres vérnélküli divatbábokat nevezik. Az érzés és gondolkodás teljes hiánya párosítva kifogástalan elegáncziával, egy szép kabáttal, mely a nagy semmit JbeYödi: ez a férj. Ossaes műveltsége néhány morzsa Darwin tan, melyet tudja az ég hol szedegetett fel, és egy kis adag Schopenhauer tan, mely maga sem tudja, hogyan szállt bele. Ezen uri ember aztán megtalálja méltó társá^ B kisasszonyban. Mért ő is nagyon jól tudja, mint keil egy század vége felé élni! JSfászutazás az esküvő után? Eégi minta, túlhaladott álláspont! E helyett egy rövid dejeuner a Szikszay emeleti éttermében. Még az esküvő-napján megmagyarázza a férj, mit ért ő tulajdonképpen régi es mit ért uj játék vagyis házasság alatt." Kölcsönös szeretet, jó házasélet, az öröm és bánat megosztás — régi játék. Teljes függetlenség mindkát részről, a házasság csak közjegyzői aktu.°, társa-sági forma, két pénzes zsák Összekötése — uj játék. Vájjon melyik tetszik önöknek jobban? jznak iparosaink, akkor az egész város kijalt, üres lesz. (Helyeslés. Elfogadjuk!!) Barthalos Istoan: M. t. képviselő testület! Mindnyájan örömmel hallottuk azon szavakat, amelyeket Bognár ur az ügyre nézve mondott. — Legyen nyugodt a t. képviselőtestület, az összeg nagysága az állandó választmányban is élénk megvitatás tárgyát képezte Hogy Pápa városa domináló helyzetben legyen, ez volt az állandó választmány nézete, szükséges, hogy az összeg jelentékeny Jegyen. Egyébiránt mikor az ügy általános helyesléssel találkozik, akkor már nincs más hátra, mint a szavazás. — De nekem lenne egy szerény indítványom. — Ki van ugyan mondva és magától értetődik, hogy az előmunkálatokra nem adunk, hanem csak akkor, mikor a vasút épül, — és csak akkor is az épüléssel megfelelő arányban lévő összeget: mégis kérem bele tenni a határozatba azt, hogy a megszavazott 50,000 frt a munka előhaladásához képest fog ós pedig a vasút engedményeseinek vagy ezek jogutódainak kifizettetni. — Ha ez bele megy, akkor ez mindenek megnyugtatására fog szolgálni, a kik ezen vasiitügy iránt érdeklődéssel viseltetnek. (Élénk helyeslés és tetszés.) Polgármester: Méltóztatnak emlékezni, hogy ennek a vasútnak kiépítését már kéthárom évvel ezelőtt nagyon sürgettük; de ekkor a magas ministerium fontosabb állami szempontokból az előmunkálatokat nem engedélyezte. — Azt is fogják tudni uraim, hogy mi egy kis conflictusba jöttünk a vármegyével, s hogy a vármegye épen a mi felterjesztésünk következtében minden a megye területén futó kilométerre 3000 frtot szavazott meg. Mi a vasút ügyében egy szép felterjesztést intéztünk Sopron vármegyéhez, és épen ezért én csak örülök, hogy nem lettünk" magunkhoz következetlenek. (Eszünk ágában sem voltí) s a megkezdett ügyet mind végig egyenlő kitartással pártoltuk. — Ami Barthalos képviselő úr indítványát illeti, azt hiszem azt mindnyájan szívesen elfogadhatjuk; s épen ezért ugy teszem fel a szavazást, méltóztatnak-e az állandó választmány javaslatát Barthalos István nr módosításával elfogadni vagy nem ? Horváth L-ijos: M. t. képviselő testület! (Halljuk!; Osak néhány szót akarok Barthalos István képviselő társam indítványára megjegyezni, nevezetesen azt, hogy maguk az engedményesek is már kérvényükben határozottan kijelölték, hogy a megszavazott összeg folyóvá tételét csak a kiépítés alkalmával és arányában fogják igénybe venni. — A hangulatból látom, hogy az ügyhöz szólni többet felesleges, épen azért kérem a névszerinti szavazást. (Felkiáltások: szavazzunk! Helyeslés.) Ezek után az ügy névszerinti szavazás alá bocsáttatván, azon feltett kérdésre, vajon „az állandó válaaztmány illetve szakbizottságok előterjesztése Barthalos István ui indítványával elfogadtatik-e vagy nem ?" „igennel" 57, nemmel 1 képviselő szavazott. Mihez képest 57 szavazattal 1 ellenében elhatároztatott, hogy Eéthey Ferencz és érdektársai által létesítendő rendes (szóles) vágányu Pápacsornai helyiérdekű vasút kiépítési költségeihez — a fent hivatkozott előterjesztések és javaslat szerint azon feltétel és kikötésekkel, hogy a részvénytársaság igazgatóságában Pápa városa egy tag által képviselve legyen és hogy a mennyiben külön \jzletvezető igazgatóság állíttatik fel, ennek székhelyéül Pápa. városa jeleitessék ki, — mégis, hogy a fizetés csakis az építkezés előre haladása arányában, megfelelő részletekben fog és csakis a pálya jelenlegi engedélyesei, vagy ezek jogutódai javára történni, — Pápa városa 50,000 forint értékű törzsrészvény jegyzésével járuland. Ezen hatá rozatnak az az 188J. XXII. t. cz. 24. 25. §§. értelmében azonnali közzététele s törvényhatósági jóváhagyás alá terjesztése elrendeltetik. A városi közgyűlésből. A városi atyák mult hó 23-án délután 3 óra tájban meglehetős számban jelentek meg a városház nagytermében. Minden sarokban az 50.000 frtról búgtak, suttogtak. Azon tanakodtak, váljon megszavazzák-e ezt „ a szép összegecskát és nem volna-e jobb azon a pénzen egy uj lyukat fúratni' a földbe, artézi kút czim alatt? Különösen az újdonsült képviselők vágtak rettenetes komoly arczot a dologhoz. Bizonyosan attól féltek, hogy a jegyző egyiket vagy másikat elsőnek találja felszóllitani a szavazásra és ha nem találja el a hangulatot, — nem-e népszerűségének rovására megy-e majd a sza-vazás ? '. Hároni óra már jóval elműt, Ai a polken, később tudtam meg a késedelem okát. — A polgármesteri szobában ugyanis a. polgármester bemutatta dr. Lövi László képviselőt, — hangsúlyozván, hogy ö a képviselőtestületnek javithatlan megrögzött interpelláló képviselője. Mikor azután a polgármester a ggülést megnyitotta, kezdetét vette a jegyzőkönyv felolvasása, mely a gyűléseknek rendszerint legunalmasabb része szokott lenni. A tárgysorozat előtt dr. Lövi László t hogy megmutassa következetességét, csakugyan interpellált, még pedig egy létesítendő icözkórház erdekében, nem mulaszthatva el, hogy meg ne nondja a bizottságnak azt, ami eddig sem volt egyéb nyilt titoknál. A meggyőződés melegétől áthatott szavakat a terem minden oldaláról felhangzó általános helyesléssel fogadták s az indítvány a legközelebbi ülés napirendjére kitüzetett, s reméljük, ezúttal nem azért, hogy egy ujabb bizottság gondos őrizete alatt aludjék még 8 esztendeig. Mikor az állandó választmányba beválasztandó tagokról volt szó, Gaal János szállt síkra a polgárok érdekében, hangsúlyozván, hogy ott kevés a polgár, tehát oda még egynéhány beválasztandó volna. Gaalt megkérdezték, hogy mit ért a polgár szó alatt, mert hiszen ma már minden ember polgára hazánknak. Gaal megmagyarázta azután, hogy a polgár szó alatt: Bognár Gábort és Koczka Lászlót értette és kéri őket az állandó választmányba beválasztani. Egyhangúlag beválasztották mindalcettőt. A Pápa-csornai vasútra a képviselőtestület megszavazta minden vita nélkül az 50.000 forintot. Ebből látszik, hogy képviselőtestületünk hivatásának magaslatán áll. — Egész öröm volt hallani a sok „igen a t, mélynek egyhangúságát zavarta meg egy n mm. u Ha a dolog minden leánykéréskor ily simán folyna, nem lenne annyi desperátus szerelmes, mint amennyit a heti krónika most jegyez. De hát jobb is ez igy, legyen összetartás köztünk ott, hol a város jól felfogott érdekéről van szó. afaotol-va. A nőnevelésről. Irta: BOHN GYULÁNÉ. E thérnáról már oly sok kitűnő tollú egyén irt, hogy tán egy kis vakmerőség rejlik részemről, azon elhatározásban, a nőnevelést beszélgetésem tárgyául választani. Nem is jutott volna ez eszembe, ha nem nyilna oly számtalanszor alkalmam arról meggyőződni, mily hordereje van, mily megszámithatatlan befolyást gyakorol a mai nőnevelés hazánk viszonyaira, nemzetünk jövőjére, mert a nők, mindenkor s mindig azt az elemet képezték s fogják képezni, mely a nemzet támaszait, az erős nemet, a férfiakat befolyásolja. Csakhogy évről évre rosszabb hatást gyakorol e befolyás. Viszonyaink mindinkább szomorúbb színezetet öltenek s körülnézve az országnak számos családjaiban, sokkal több elégedetlenséget, családi perpatvart, panaszt hallunk, szomorúságot látunk, mintsem j ólétet, boldog egyetértést s megelégedést figyelhetünk meg. S mi mind ennek az oka? Sajnos, de igaz, a ferde nőnövelós. Pedig ezért korántsem a neveléssel foglalkozókat"^ okolhatjuk, hanem egyedül csak az anyákat, ezeket a gondviseléstől a legdicsöbb a legnemesebb czélra hivatott teremtéseket hibáztathatjuk. Elképzelhetem, mily megütközéssel néznek szembe e vádnak az én szép olvasónőim, de hallgassák csak végig vádam okadását s tán nem egy közülök, ha nem is fenhangon, de titokban igazat fog adni nekem. Nem akarok a magas rangú hölgyekről szólni. Ott sok gyengék között sok erénynyel is találkozunk. Meg kell engednünk, hogy a magasabba körökben a gyermek nevelésre sok gondot fordítanak. A nevelöt, a névelőnót ott nem" tekintik egy haszonvehetőbb, költségesebb szolgalóleknnk, mint az a meggazdagodott polgárcsaládoknál legtöbb esetben szokásos, hanem érző müveit egyénnek tartják őket s e szerint bánnak is velük. A magas rangú hölgyek között pedig van elég, ki igaz nagylelkű jótékonyság által tűnik fel, de távol van azon óhajtól a jótékonyság mivelése által feltűnést kelteni. Nem akarok igen hosszadalmas lenni s azonnal áttérek czélomra. E sorok egyedül csak a müveit közép osztály hölgyeinek szórnak. Ezekhez akarok azon őszinte óhajjal s kéréssel fordulni: hallgassanak meg egy kis béketűréssel s ne nehezteljenek reám, ha olykor egy szigorúbb, egy kissé kíméletlenebb szó vegyül megjegyzéseim közé. Azon kezdem kedves hölgyeim megjegyzéseimet, hogy el mondom, mily benyomást tesz reám egy „Elitebál." A mamák fényes toilettében, igaz vagy hamis gyémántokkal ékesítve, ülik körül a táuoisteNae.lj, a babák — pardon, azt akartam mondani a fiatal leánykák teljes szépségükben tündökölve állnak előttük, epedve várják a tánezosokat, kik olvashatlan hyeroglífákkal firkálják dicső nevüket az ily alkalomnál legfontosabb könyvbe, a tánezrendbe, mellékesen mondva e várva várt tánezosok többnyire még nem haladták ijúl a huszadik évet, de az elitebáloknak ők a -hőseik, az uralkodóik, kik előtt minden manna meghódol. A papák, la báli termeknek e türelmes áldozatai fohászkodva tekintenek kö rül s ha véletlenül a leányka nem részesül rendkívüli tetszésben, sőt ha megtörténik, hogy egy-egy táncz alatt ülve marad, ilyenkor a jószívű apá végtelen sajnálkozással gondol a szegény gyermek fájó szivecskéjére, de saját megkönnyebbült ei*szényére is. — Mind az áldozat hiába van — sóhajt fel az apa, de a nagyravágyó mama ugy kívánta, minden áron „elitebálba" vágyódott vinni leányát s ime most meg vau a fiaskó minden tekintetben. Korábban hagyják ott a bált, a leányka titokban törülgeti a kocsi homályában szemeit s keserű fájdalommal mondja önmagához: — Hisz én sem vagyok csúnyább D. Z.nél vagy Gr. B.-nél s ők folyton tánczoltak, mig. én annyiszor hiába vártam a tánezosokat, miért is vittek szüleim a nagy bálba. A leányka öntudatlanul eltalálta az igazat. Miért is vitték szülei szegénykét egy „elitebálba?" hisz előre tudhatták volna, hogy igy fog végződni ez első kísérlet, tudhatták volna, hogy nem éppen nagy vagyon fölött rendelkező szüléknek gyermeke nem gyakorol valami nagy vonzerőt mai korszakunk reményteljes ifjaira, ha mindjárt Junoi szépség is, hát ha még nem is különös hóditó bájakkal van megáldva az illető báli éjoncz. Hasonló eset nem egyszer, de számtalanszor fordult már elő, de a rövidlátó anyák még sem okultak meg. Azonban nem csak a bálban szenvedett kicsinylés az egyedüli bántalom, melynek az ilyen nagyravágyó mama kiteszi kedves leányát; sokkal fontosabb komolyabb) következményt von maga után ily meggondolatlan cselekvés. Egy elitebál látogatása tudvalevőleg nagy összeg pénzt igényel. Mily sokkal czélszerübben, okosabban tudná azt felhasználni egy okos anya, ha a drága báli toilette s a vele járó nagyobb kisebb költségek árát otthonának kellemesebb berendezésére, leányának szellemi kiképzésére fordítaná! Mert van elég fiatal teremtés, kit az ég a legkiválóbb tehetségekkel áldott meg, de kevés anya van, ki gyermeke jellemének tanulmányozásával foglalkozik, a leánykát tehetsége hajlama szerint neveli, képezteti ki. Van elég jómódú sőt előkelő család, kinek lakása á legdivatosabban, a legnagyobb fénynyel be van rendezve, de ha véletlenül valaki felszólítja a fiatal leányokat, hogy mutassák be művészetüket a zongorán, melynek tanítására minden anya készségesen költekezik, a mennyiben egy másodrangú zongora mester vagy mesternét,- ki nem kér sokat — járat a házhoz, többnyire azt a feleletet nyerjük: — Nem játszunk szívesen, örömmel, mert igen rossz a zongoránk. Pedig meg vagyok győződve, hogy nem egyben a fiatal teremtések közül van igaz érzék a zene iránt, de elveszi kedvét először a rossz tanítási mód, másodszor pedig a még rosszabb zongora. Szerintem pedig" az „elitebál" s a költséges modern jégsport árán kitűnő zongorát lehetne szerezni, ha nem is egy „Bősendorfer" a hangszer. Csakhogy a mai mamáknak fixa ideájuk — az utánzási vágy. A. B. C. ismerős családok járnak a nagy bálokba, a jégre, e szerint tehát ők sem maradhathatnak eh Minden délután a jégen látni őket, este pedig, ha bál vagy más estélyre nem mennek, okvetlenül a nemzeti yagy népszínházban kell megjelenniök. Hol marad azután idő a magasabb műveltség fejlesztésére,; vagy valami szép művészet mivelésóré? j A hiu anyajnem gondolja meg, mily káros befolyást gyakorol egy „Clemenceau" vagy „Nebantsvirág" féle előadás az ifjú kedélyre, nem gondolja meg, menynyire üdvösebb volna a drága színházi jegyek árán otthon egy kis barátságos, összejövetelt rendezni, hol a leánykák hozzájuk illő ifjakkal, barátnőikkel elmulathatnának, az anyák szinte szórakoznának, s a pápák egy kedélyes kártya partié mellett kipihenhetnék az elmúlt nap fáradalmait. Azonkívül még az a haszon is volna ily összejöveteleknél hógy az ifjú leányoknak házi asszonyi tehetségeiknek bemutatására.nyírna alkalom, mert nincs bajosabb látvány, mintha egy fiatal leány az 1 asztal rendezése kötfül sürgölődik forgolódik, s végre kipirult arczczal fénylő szemmel tekinti művét. Mennyivel előbb hódit ily fiatal teremtés a házias körben mintsem fényes báli teremben, azt persze a mai mamáknak legnagyobb résae nem hiszi el. Előttük csak egy czél áll s az/ egy „jó partié" utáni bajhászás, erre pedig házias szerény körben az ő nézetűk szerint nem lehet szert tenni. De csalódnak az ily gondolkozású mamák! En részemről megvagyok g'yő ződve, hogy a nőtlen férfiak száma csak azért szaporodik oly ijesztő módón, mert a leányokkal az elitebálakban kell megismerkedniök. (Vége köv.) A közönség Köréből.*) Tekintetes szerkesztőség! , Azon meggyőzedósbői kiindulva , hogy becses lapja hasábjain a nagy közönség óhajai és panaszainak nyilvánítása mindig méltánylással helyet talál; — bátor vagyok erre támaszkodva a tekintetes szerkesztőséget egész alázattal megkérni, jelen alázatos soraimat igen becsült lapja utján a nyilvánosság elé hozni kegyeskedjék, mely alázatos kérésemet kizárólag a tisztelt gazdaközönség, de különösen a megyei lótenyésztés érdekében óhajtom azon reményben koczkáztatni, hogy az utóbbi téren elmondandó szerény nézeteim az illetékes körök szives figyelmét tán alkalmasok lesznek felhívni. F. hó 24-dike napjára volt a pápai járásbeli ménvizsgáló bizottság által a behívott ménlovak tenyészképessége, és alkalmasságának megbrrálása kitűzve, ezen napra én is állítottam e czélból egy 3 óves tiszta percheron mént a „bizottság" elé, mely tudtommal csupán tekintetes Koller kéttornyulaki birtokos úrból állott, holott én bizottságot csak ugy képzelhetek, mely több szakértő tagból, és egy elnökből áll; ezen ménemet, melyet ezen tenyészirány folytatása végett nagy áldozat árán szereztem be, az „egyes" bizottság nagy meglepetésemre „alkalmatlannak" nyilvánította, mely utóbbi körülményt csupán annak tulaj donithatom, hogy érintett tek. bizottság a percheron lófajt nem ismeri, és nem olvasta a „Gazdasági lapokban" a percheron lovak tenyésztésének hasznos felkarolása érdekében „több izben" megjelent czikkeket. A percheron lovak hasznosságáról, és előnyeiről nem óhajtok itt szólani, mert gazdatársaim legnagyobb része ezen Francziaországból importált fajt ugy is eléggé ismeri, ezen lófaj érdekében csupán annyit óhajtok elmondani, hogy Somogymegyében e faj nem csak a kistenyésztők által megyeszerte, sőt több a cultúra magas fokán álló nagy, ós terjedelmes uradalmak által is szép sikerrel tenyósztetik és az egész Muraköz vagyonosságát, ós növekedő anyagi gyarapodását legnagyobb részben ehez hasonló tenyószanyag művelésének (mely bár közel sem oly tökéletes mint a percheron faj) köszönheti. Ezzel korántsem akarom mondani, és ajánlani, hogy csupán percheron lovakat tenyészszünk, az egyoldalúság minden tekintetben káros — mert a gyakorlat eléggé megmutatta, hogy a gazdának saját kára nélkül a tenyószanyag megválasztásánál sohasem szabad magát előszeretet, vagy passió által vezéreltetni; kell hogy luxus lovat, katonai czélokra alkalmasat is tenyészszünk, de sohasem szabad ennek megállapításánál a gazda számvetésének hiányoznia; azon már rég túl vagyunk, hogy a luxus lótenyésztésénél mire az rendeltetési czélját elérné, ennek aránytalan nagy percentje alkalmatlanná válik, holott ugy hiszem senki sem fogja kétségbe vonni, hogy az országban jó izmos igás lovakra, tramvay és omnibusz lovakra ép ugy szükség van, mint a luxus, és katonai czélokra alkalmas lovakra, és felette sajnos volna ha ilyen állatokat ugy kellene külföldről importálni, de még sajnosabb volna, ha a gazdaközönség akarata, ós meggyőződése ellen csupán „egy" irányú tenyésztési térre lenne szorítva, ' mi előbb-utóbb megboszulná magát. Kiváló tisztelettel vagyok a tekintetes szerkesztőségnek alázatos szolgája Podárott, 1891. febr. 25-én. Irodalom ós művészet. — „A századparancsnok teendői bűnügyekben (Tényvázlatok szerkesztése) czim alatt Gero Gyula honvéd főhadnagy — hadbíró Kassán egy 226 lapra tetjedő kézikönyvet adott ki melynek az a czélja, hogy a katonaságnál, hol a bűnesetek kinyomozását és feljelentését csapattisztek tehát nem jogképzett egyének végzik, ebbéli eljárásuk körül vezérfonalul szolgáljon. Szerző a feladatát igen helyesen és praktikusan oldotta meg, az általános részben; a bűnügyi előnyomozás alapelveit, a különös részben pedig az egyes bűneseteket s azok kinyomozásánál figyelemben tartandó főszempontokat tárgyalva, miközben számos példával s majdnem minden gyakoribb bűnesetre egy : egy tényvázlat, - (feljelentés) mintával illusztrálva fejtegetéseit a honvédelmi miniszter hivatalosan megrendelte a *) E rovat*alátt közérdekű felszólalások dij-. talanul közöltetnek^ tartalmukért azonban nemväl« led foleUSsséjSst a S«rk»
