Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-12-25

távozni: — indítványoznám, hogy ezen pont, mely jelen tárgysorozatban a 24-ik belyet foglalja el, legelőször vétessék tárgyalás alá." — (Helyeslés.) A községi közmunka tárgyában tett indítvány: A vitát Horváth Lajos mint indítványt tevő nyitja meg: A törvény intézkedik, mely utak kezelendők a község határain belül mint magasabb utvonalak, s melyek mint községi utak?.' A községi -utak jó karban tartásáról az illető község tartozik gondoskodni, s épen ezért a törvény az útadó mellett fenntartotta a közmunkákat, ós kimondotta, hogy a közmunka ezután nem az országutak, hanem a vicinális utakon rovandó le. — Régebben a törvény 3 napot követelt, azonban itt megelégszik, hogy 1—1 nap mondassák ki a kézi erőre, ha kocsival robotol, akkor ha egyes a fogat, egyes fogattal, ha 2-es, kettős fogattal; ha 4-es, négyes fogattal köteles szolgálni két napig. — (Szenté János: A négyes fogat kettősnek számitatik.) Horváth Lajos: Egyre megy „kinek milyen kalapja van olyannal köszön." (Szenté J.: Nem mindegy, mert a törvény kimondja, hoffy nóííyes fosrat.olc icottoonoli QHÓrunfcíwidók.) (Zaj!) Ugyancsak a közutak fenntartására szolgál ezen természetben lerovandó közmunkának netaláni váltságösszege. Ugyanis a törvény kimondja, hogy a közmunka minden egyes egyénre természetben rovatik ki, — azonban joga van mindenkinek a közmunka megváltására kiszabott összeget fizetni le a szerint, amint egyiknek vagy másiknak ez vagy az a módozat előnyösebb. Most már a mai közgyűlésnek kötelessége, illetve ez van hivatva arra, hogy határozzon a fölött, váljon a természetben lerovandó közmunka váltsága mily összegben állapittassék meg. — A lakosok anyagi érdekeinek megóvása és szemmeltartása tekintetéből óhajtanám, hogy ezen váltság lehetőleg minimális összegben állapíttassák meg. Ajánlanám tehát, hogy a kézi 40 krban, az igás 1 frt 20 krban állapíttassák meg, — azt hiszem ez a mérleg lessz a legméltányosabb. (Helyeslés.) A közmunka összeírása megtörtént; a főszámvevő urnák kezei között vannak az adatok, és mégis azt látom Bognár Gábor ur mimikájából (Bognár Gábor időközben nagy derültség közt feláll), hogy most megint arról lesz szó, hogy a népet nyomjuk, megint a nép nevében fog beszédet tartani és felfogja hozni, hogy a háztulajdonosok már fizetik az útadót és igy nem lehet azt követelni tőlük, hogy még ezt az áldozatot is meghozzák! (Derültség! Bognár: „Nem arról lesz szó!") Engedelmet kékérek ugy tetszett beszólni az állandó választmányban is. (Bognár: fjNo az igaz, hogy akkor igy beszéltem, de most nem arról szólok!) Bognár ur a súlyos terhekről beszélt, melylyel mi a népet nyomjuk, — már pedig engedelmet kérek, soh' sem szoktam a nép anyagi érdekeitől eltekinteni s olyanokat indítványozni, olyanokat kérni a tisztelt képviselő testülettől, a melyekkel a már ugy is eléggé megadóztatott közönség még jobban megterheltetnék. — Pedig tessék elhinni, nekem nagyon is érdekemben állana a viszontszolgálat megkövetelése,— mert az én községeim megtették azt, hogy jó karba helyezték a többi utakat. De midőn belátom azt, hogy a közönség érdekét is szem előtt kell tartani, belátom másrészről azt is, hogy a város kasszáját sem lehet a sokféle kiadásokkal túlterhelni, - éppen ezért móltányosnak találom, hogy a ki használja az utakat, melyeket a városnak jó karban kell tartani, járuljon is hozzá bizonyos összeggel annak jó karban tartásához. — Ezek után bátor vagyok felkérni a t. képviselő testületet, indítványom elfogadására." (Helyeslés.) Bognár Gábor: „T. közgyűlés! A közmunkát ón is igen helyesnek találom és értem ís az okát, de azt már nem értem kérem szépen, hogy miért fizessünk mí 8 krt 1 frt után. Ez igen nagy vám ós miért? Azért hogy kimurválnak nekünk egy darabot az országúton ?!.... Azonban mi szívesen fizetünk, csak legyen látszatja, hogy miért.' Szívesen megadjuk mi a 8 krt csak legalább tartsa a város jó karban az utakat." Martonfalvay Elek: „Erre vonatkozólag tisztelt képviselő ur a törvény határozottan intézkedik, melyik utat, melyik közeg köteles jó karban tartani. Erre vonatkozólag tehát ha mi a törvény értelmében járunk el, azt hiszem senkinek semmi ellenvetése nem lehet." (Helyeslés. " Hozzászóltak még a tárgyhoz Vágó László és Baráth Ferencz, ki ajánlja, hogy a 40 krt legalább is 50 krra kell felemelni. (Bognár: „Előbb még 40 krt is sokaltuk, most meg hozzá még 50-re akarják felemelni!) Horváth Lajos: Oda módosítja indítványát, hogy az igás munkák teljesítésére nem 2, hanem 1 nap mondassák ki, továbbá, hogy mondassák ki, miszerint mindazok, akiknek házuk van, egyformán 2—2 napot tartoznak szolgálni annak tekintetbe vétele nélkül, hogy miből van az illető háza építve, mivel nehéz megállapítani azt és sok munkával jár. (Elénk helyeslés.) Perlaky Géza: Indítványoznám m. tisztelt képviselő testület, hogy mig az indítványban emiitett két ut, nevezetesen: a böröllői és vaszari — ügye el nem dől, addig ne határozzunk e tárgy fölött. Azt hiszem, hogy talán csak nem kellenek évek ahhoz, hogy a fent nevezett két ut ügye felett véglegesen határoztassók. Ebben az esztendőben — véleményem szerint — ugy sem lehet semmit sem csináltatni. Nem kell a dolgot siettetni, mert biztos vagyok benne, hogy mihelyt kezelés alá vesszük ezen utakat, a megye semmit sem akar többé tudni róluk. Másodszor nagyon kükülönödnek tetszik előttem, hogy most, az esztendő végén akarjuk megállapítani az 1891. évre is az adót. Indítványozom, hogy az adókivetése csakis 1892-re történjék, mert a fölött, hogy erre az évre is kilegyen vetve az adó, nem most az óv végén, hanem még tavaszkor kellett volna gondolkodni. (Helyeslés!) Barthalos István: „T. képviselő testű" let! Nagyon csodálkozom, rajta, hogy Perlaky aki épen Böröllő felé jár mindennap és ur, látja azt a nyomorúságot, miszerint a Pápára bejáró falusiak, hogy sülyednek nyakig a sárba, (Perlaky: „Dehogy is sülyednek!") ilyen véleménynek ad kifejezést. Pápának nagyon is itt idözése alatt egymással többször érintkeztünk — a téli ós tavaszi hadjáratból nekem sok érdekes apróbb részletet elmondott. Mielőtt e czikkemet befejezném, Vajdának még egy kalandos vállalatát kívánom röviden vázolni azért is, mivel annak színhelye innét nem nagy távolságra esik. A csornai ütközet után az ott vereséget szenvedett osztrák sereg Kapuvár felé húzódott vissza, s ott és a környékbeli falvakban magát elszállásolá. Megtudván Vajda, ki akkor Kmetty seregében volt, hogy osztrák katonák BeoSárkányban is vannak, onnét el akará azokat zavarni. Czélja kivitelére 10—12 honvédet paraszt ruhába bujtatott s maga ís abba öltözött, ezek azután magukat kaszákkal is ellátva vele együtt kocsikon a beö-sárkányi rétekre elmentek. Oda megérkezvén, magukkal szintén elhozott puskáikat leszedek a kocsikról s a fűben elrejtek, azután pedig kaszákat ragadva elkezdek a rétet serényen kaszálni. Egy csapat osztrák katona a falun kivül volt felállítva szemle vagy gyakorlat czéljából, midőn ezen csapatot Vajda kaszásai lőtávolságra megközelítették, eldobva a kaszákat, puskáikat felkapták, ós azokat — az osztrákok felé czólozva — elsütötték, s nyomban azután szekereiken elvágtattak. Erre az osztrákok megzavarodva, be a faluba, s onnét tovább el menekülének, mindazáltal e kaland, következményét tekintve, rosszul ütött kij mert a mellett, hogy semmi gyakorlati haszna nem volt, annak a szegény beő-sárkányiak itták meg a levét; ugyan is: miután Beö-Sárkány a magyar ősapátok által megszállva nem lett, az osztrákok nemsokára oda visszatértek, s azon hiedelemben, hogy a me* rénylő kaszások az oda való lakosokból kerültek ki, a helységet Jölégelték, mi köztudomásra jutott. Vajda Gábor kalandos vállalatairól «4 %m mk toi« migivQlt lamm tghfe vm szavahihető katonai ós polgári egyénektől, s az akkor e kalandokról szóltére elterjedt közhírekből is szereztem értesüléseimet, a mi pedig különösen a solti affairt illeti: arra nézve hiteles adatot szolgáltatott még a hivatalos „Közlöny"-nék Debreczenben 1849-iki márczius 21-ón megje lent 58-ik száma is, melyben a jelzett esemény körülményes leírása foglaltatik, ; s közölve van abban eredeti német szöveggel azon, általam fentebb magyar fordításban reprodukált válasz is, melyet Vajda G-ábor, Végh Ignácz főszolgabírónak Nugent alezeredes kivánatát tolmácsoló levelére irt. Ezen lapszámban említés van téve még arról is, hogy Vajda, gerillái közül egy csapatot bevásárlás és bátorító hirek terjesztése végett márczius 7-ón nemzeti zászló alatt az ellenség által megszállva tartott Földvárra a Dunán átküldött, mely csapat azután ott a templom tornyára kitűzve volt feketesárga zászlót letépte, s hamarjában 6 osztrák katonát ós egy rácz papot elcsípvén, azokat Soltra átszállitá. A szomorú emlékű világosi fegyverletétel után Vajda Gábor is a több jeles magyar föur által vezetett muszka seregek segítségével győztessé lett absolut-hatalom körmei közé került s várfogságra lett elítélve, de hogy hány évi tartamura, azt nem tudhattam meg, azonban óx-tesülóseim szerint ő nem sokáig raboskodott; mert elmeháborodáö jelei mutatkozván rajta, a fogságból elbocsáttatott, mi egy részt talán az osztrák katonatiszti körökben volt sok ismerőse és jóakarója befolyásának is tulajdonitható, mert a kik őt közelebbről megismerték, azok iránta kedves, megnyerő modoránál fogva, majdnem kivétel nélkül rokonszenvet éreztek. - Hogy megszabadulása után hova lett Vajda, s meghalt-e már s hol ós mikor, vagy hogy még ma is életben van — a mi nem épen lehetetlen — arról tudomás sal ném birok. érdekében áll, hogy piaczi forgalma emelkedjék, hogy a szomszéd községekre nézve minél inkább hozzáférhető legyen, s ezen érdeke előmozdításának leglényegesebb — ugyszólva egyedüli — faktora „a jó ut" ellen szólalt fel t. Perlaky képviselő ur. Az adót ő nem tartja helyesnek ez évre is kivetni, hanem csak jövőre, hogy igy mindig utólagosak legyünk, ugy a leszolgálás, valamint a kivetés tekintetében is. Nagyon helyesnek tartom azt a véleményt, hogy vessük ki az adót 1891-re is; — le lehet azt szolgálni 1892-ben is, és mindig jobb, ha már eleve rendelkezünk bizonyos összeggel. Azt hiszem, hogy még emlékszik rá a t. képviselő testület, miszerint a mult évi hóviharok mily nagy akadályt gördítettek a közlekedés elé. S a város, t. képviselő testület nem tehetett mást, mint várt, hogy mikor olvasztja el az Isten napja a havat. Mikor azonban látta, hogy az idő zordonsága nem enged, megtette kötelességét, meghozta a legnagyobb áldozatokat, hogy a közlekedést gátló hófuvatokat eltakaríthassa. — Ha esetleg jövőre is ilyen eset állna be, a városi tanács rendelkezvén bizonyos összeggel, nem lesz kénytelen ismét nagy anyagi áldozatok árán szabadulni, meg kellemetlen helyzetéből. — Indítványozom, hogy tegyük meg az adókivetést még. ez évre is." (Helyeslés.) Perlaky Géza: „Ebből is látszik az ón önzetlenségem — tisztelt képviselő testület — hogy én nem tekintettem saját érdekeimre, hanem a közönség érdekét tartva szem előtt, tettem javaslatomat. — Azárt mégegyszer kimondom, bogy ezen két ut ügye tartassák függőben, mig a minisztériumnál nem határoznak felette, váljon fel lesz-e véve az országutak sorába, vagy pedig nem? — Azonban 189l-re semmi esetre sem tartom helyesnek kivetni az adót, mert ez ügy felett már régebben kellett volna határozatot hozni, s valóban nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy ez ügyben még az év elején, vagy tavaszszal nem törtónt felszólalás." (Barthalos István: „Hát mért nem szólalt fel Perlaky ur?!") Perlaky folytatja: „Azt nem tudtam kérem, hogy az én kötelességem." Martonfalvay Elek: Kijelenti miszerint az ilyen ügybeni felszólalás, illetve javaslattétel senkinek sem képezi kizárólagos kötelességét. (Helyeslés : Zaj! Elnök csenget!) Csajtay Dániel: Indítványozza az 1 frt 20 krt, mint az igás közmunka megváltására megállapított összeget feljebb emelni, mert nézete szerint senki sem fog nevezett összegért fuvaros munkát teljesíteni. Szvoboda Venczel: Csatlakozik Perlaky nézeteihez s az adót ő is csak 1892-re tartja kivetendőnek. A kézi és igás közmunka 40 kr, illetve 1 frt 20 krbaui megváltását csekélynek tartja; — a kézi napszám megváltására a 40 kr. azonban elegendő lenne véleménye szerint az esetben, ha az igás napszámot 1 frt 80 krra emelnék fel, mert kézi napszámost 40 krórt lehet fogadni. Martonfalvay Elek: Összefoglalja a különböző nézeteket és mielőtt a kérdést döntés végett föltenné, felkéri Horváth Lajost, mint indítványtevőt, zárszavai megtételére. Horváth Lajos: „T. közgyűlés! Okulva az előbbi felszólalásokon, valamint felis világosítva bizonyos tekintetben, mivel ahelyinumka árakat egész alaposan nem ismertem, s a mértéket az érdékeit felek érdekének szemelőtt tartásával saját véleményem és belátásom szerint állapítottam meg, hajlandó vagyok a váltsági összegeket magasabbra felemelni. — Ami azt illeti, hogy a közmunka csak jövő évre legyen kivetve, amint néhány képviselő úrtól hallottam, azt én teljesen a. tiszt, képviselő testület bölcs belátására bízom, azonban én, mint 50 községben a törvény őre, nem módosíthatom indítványomat, hogy ami egyik községre kötelező ne legyen más községre nézve az. Én tehát ragaszkodom azon előbb is kijelentett nézetemhez, hogy a községi közmunka 1891. is kilegyen vetve, mert enélkül a vármegye nem fogja tudomásul venni az 1892-ről szóló előirány zatot, mert ehhez szükséges, hogy ismerve le gyen az előző évről szóló is, de nemcsak ezen, hanem néhány képviselő ur által felhozott in dokok is világosan mutatják, hogy az utakról 1891-ben is kell gondoskodni. A,. 8"/

0 különben ezt közbevetőleg jegyzem meg — nem teljesen közut-váltság, amennyiben 3%-ából a vasúti vonalakat akarja a vármegye segélyezni.— Az az aggodalom pedig, hogyha mi ezen utakat addig is mig sorsuk eldől, jó karba hozzuk, a vármegye ezt törvényhatósági utak közé fölvenni nem fogja, alaptalan ugyan, de mégis bátor vagyok ajánlani a t. képviselő testületnak, — megnyugtatás végett, hogy mondja ki, miszerint a mátyusházi, böröllői, asszonyfai mezőlaki utat az országutak, a Vaszaron és Ge csén át Győr megyébe vezető utat a vicinális utak sorába kéri felvétetni, a nevezett két kisebb utat pedig a községi utak sorába veszi fel," (Helyeslés.) Martonfalvay Elek: „Méltóztattak hal lani indítványtevőnek zárszavait, s most már csak a döntés van hátra. Felteszem a kérdést, azonban megkérdem, hajlandók-e a t. képvi selő urak felállással szavazni?" (Helyeslés.) „Tehát felteszem a kérdést: Kivánják-e az urak, hogy az adó 1891. és 1892. évre vet tessék ki, akik óhajtják álljanak fel." (Zaj senki sem áll fel indítványtevőn kivül.) Ennél fogva ki lett mondva, hogy az adókivetés m% ivtől fugvt INU életWistita. A> igto közmunka megváltása 1 frt 20 krba, közmunkáé 40 krba lett megállapítva. kézi A fogyasztási és italmérési adók házi kezelése. Martonfalvay Elek: Konstatálja, hogy az állandó választmány jegyzőkönyvéből kimaradt az a megállapodás, hogy a házi kezelés garantia mellett, vagyis olykép javasoltatik, ha az illetp vállalkozók biztosítják, hogy veszteség nem éri a várost. Pedig hogy a határozat igy létesült, arra minden jelen volt tag fog emlékezni. (Igaz, ugy van.) Egyúttal jelenti, hogy 3 ajánlat érkezett be hozzá a mai napon e tárgyban. Kettő nyilt, egy zárt. A nyíltak egyikét Weisz Gyula, Weisz Adolf győri lakos eddigi társkezelő adta be, ki az eddigi feltételek mellett egy évre kész a további adókezelést elvállalni. És a másikat Schlesinger Mór és Rezső, kik a házi kezelés esetére nyilatkoznak. A zárt ajánlat boritékára az van írva, hogy csak az esetben bontandó fel, ha a házi kezelés elfogadtatik, — az tehát egyelőre nem bontandó 'fel. Egyébként átadja a jegyzőnek a két ajánlatot felolvasás végett. (Megtörténik.) Szvoboda Venczel: „T. közgyűlés! Én az állandó választmányban indítványt tettem az iránt, hogy ha az eddigi kezelők az eddigi feltételek mellett 1892. végéig a fogyasztási és ítalmérési adó kezelésére ajánlkoznak, ugy a házi kezelés csak 1892 májusban léptettessók életbe olykép, hogy akkor a kövezetvám és helypénz nem adatván ki vétessék kezelésbe, az óv végén pedig a szóban forgó két jövedék is csatoltassék azokhoz, s igy egy év múlva együtt lesz minden jövedelmünk. Ajánlom indítványomat, mert ugy hiszem, most az idő nagyon rövid arra, hogy újévre mindent rendesen megtehessünk. Hanauer Béla: „T. közgyűlés! Minden mellékes czafrang nélkül kijelentem a közgyűlés szine előtt, hogy azon vagyok, hogy a város vegye át a fogyasztási adót, és pedig január 1-től fogva. Nagyon furcsának találom, hogy néhányan nem mernek belebocsátkozni az ügybe, mert félnek, hogy veszteségünk lesz. Én kijelentem, hogy az esetre, ha veszteség találna lenni, ezer frttal járulok ahhoz, de azt hiszem, hogy veszteség épen nem fogja érni a .várost, igaz ugyan, hogy talán nem is nyer. Határozottan ellene nyilatkozók annak, hogy mások által garantiroztassék a város, mert ez nem egyéb, mint borzasztó uzsora kamat. A haszonból adjunk 50%-ot, ha pedig vesztünk, ő fizeti meg a veszteség 50°<

0-át.— Ez az ajánlat. Hát el lehet -e hinni t. közgyüés, hogy ezen egyének ingyen fognak jót állni? Hogy nem lesz veszteség, arról megvagyok győződve, de mutatja ezt másrészről az is, hogy éppen azok folyamodnak érte, akik az adókat kezelik, s igy az ilyen ügy természetét tanulmányozták, ösmerik. Tehát mégegyszer kijelentem véleményemet, s ajánlom a t. közgyűlés figyelmébe: „Január 1-től fogva vegye a város saját kezelése az italmérési és fogyasztási adókat." Barthalos István Szvoboda igen t. tanácsos urnák minden tiszteletem mellett is emlékezetébe kell hoznom ama példabeszédet: A ki szelet vet vihart arat". A tanácsos ur nagyon következetesen ellene van a házi kezelésnek (Szvoboda „Az nem áll") Barthalos: Én is egyike voltam azoknak, a kik határozottan a mellett voltak, hogy legjobb ha maga a város intézi illetve vezeti ügyeit, és igy most már határozottan kimondhatom, hogy a házi kezelés mellett foglalok állást. Az állandó választmányban indítványom az volt, léptessük életbe a házi kezelést még pedig garan tirozás mellett. Garantirozás mellett azért, mert megtörténhetik, — senki sem biztosit minket arról — hogy veszteni fogunk. Tehát nem szállhat meg engem az a határozott remény, a melynek itt előbb Hanauer Béla ur adott kifejezést. Ha magán emberek is benn lesznek e dologban, azt'hiszem, hogy ez csak hasznára lesz a városnak, a mennyiben ők maguk is érdekelve lévén, az ügynek jobban utánna fognak nézni. Ajánlom indítványomat a t. közgyűlés figyelmébe. Szvoboda Venczel. Azt tetszett mondani, hogy én ellene mondok a házi kezelésnek. Az nem áll kérem, senki sincs jobban azon mint én, hogy a házi kezelés hozassák be, azonban aggodalmaimat a t, közgyűlés elé terjeszteni szükségesnek láttam, mert mindig szemem előtt lebeg a városnak érdeke, s mindig azon vagyok, hogy a város ne vesszen, Én tehát ismétlem, hogy aggodalmamat csak azért hoztam fel, nehogy a város veszteségeket szenvedjen, és határozottan vissza kell utasítanom azt, hogy én ellensége lennék a házi kezelésnek. Baráth Ferencz: A nyereség és veszteség tárgyában kivan néhány szót szólani. E két szó helytelenül lett értelmezve, ugyanis itt nem arról van szó, hogy a város nyerjen nem azért hozza be a házi kezelést, hogy hasznot hajtson, hanem azért hogy ne veszítsen. Czélunk tehát megőrizni a város érdekeit, kivinni azt, hogy ne legyen egy krajezár veszteség sem. Ha nyerünk ez csak kivételes szerencse, ez nem lehet czélja a városnak. A mi az ügyet magát illeti, erre nézve kijelenti, hogy határozottan a házi kezelés mellett foglal állást. Bermüller Alajos: „T. közgyűlés! Engedjék meg, hogy hozzászóljak a tárgyhoz. — Én voltam a legelsők között, akik azt mond' tik, hogy a Mii kaaeléat aom ba a viro. Azonban én a házi kezelést garantia n

e

^ü^óhajtanám behozatni. Régi dolog áz, hogy a garantia drága portéka \ nem nekünk való. Félnek néhányan, hogy vesztünk. Erre vonatkozólag engedje meg a t. gyűlés, hogy kifejthessem nézeteimet és kimutassam, miszerint ezen veszteség sem lenné oly igen káros a városra nézve. Mert kérem, teszem föl, lesz az első esztendőben 1000 frt veszteségűnk. Ez nem ejt oly nagy csorbát a város kasszáján, s meg van az a jó oldala, hogy megismerünk egy ilyen ügyet, s tisztába jövünk a házi kezelés üdvös vagy káros természetével. A vállalkozók nem hihetem, hogy minden haszon nélkül puszta szívességből garantirozzanak, s az összeg, a melybe a jótállás kerülne, azt. hiszem több lenne, mint esetleges veszteségünk; jóllehet nem hinném, hogy ez ügy reánk nézve veszteséggel járna." (Helyeslés.) Baranyay Zsigmond: „T. közgyűlés ! Régi dolog, de örök igazság, hogy a semmiből semmi sem lesz. Azt az elvet, hogy a ki nem vállalkozik, nem nyerhet, egy t. képviselő testületi tagtól tanultam. Meg is nevezhetem Fischer Adolf ur volt az, aki ezt mondta, s teljes igazságát beláthatja mindenki. Bárha a legjobb meggyőződésem az, hogy ez ügyben a város nem fog veszteni, de mivel az eshetőség meg van, kijelentem, hogy én veszteség esetén mint városi képviselő a reám eső részt kifizetem." (Éljenzés.) Dr. Löwy László: kijelenti, hogy bár in theoria barátja a házi kezelésnek, még sem tartja azt praktikusnak, mert tapasztalt dolog, hogy a községek rossz adminisztrátorok. Én ugyan a dologhoz egy cseppet sem konyítok. ... Hanauer Béla.: A ki nem ért a dolog hoz az ne avatkozzék bele. Dr. Löwy folytatja: Bocsánatot kérek, határozottan vissza kell utasítanom Hanauer ur szavait, ós kikérek magamnak minden ilynemű megjegyzést. Egyébbiránt annyit én is értek hozzá, mint Hanauer ur, t. i. semmit. (Elnök szintén kijelenti, hogy nem helyeselheti Hanauer tett megjegyzését, mert egyik képviselő sincs jogosítva a másik felett cenzúrát gyakorolni.) Dr. Löwy László: A város az ilyen ügyekben könnyen veszteségeknek teheti ki magát. Lehet ugyan, hogy nem veszt a város sőt nyer, azonban ez oly kétséges, hogy az esetleges nyereség reményében kiteszik a várost oly veszteségeknek, a melyek talán igen érzékenyen érinthetnék anyagi érdekeit. Ha már belebocsátkozik a város a házi kezelésbe, első és főgondja legyen, oly szakembereket találni, kik a dologhoz értenek, s az ügyet a legjobb tehetségük szerint felvirágoztatni és ezáltal a városnak anyagi érdekeit előmozdítani képesek, indi^^^g^^^®^^^**-' zelést csakis "gárantiávaí határozza el a közgyűlés." Fischer Adolf: „Csatlakozik Bermüller Alajos véleményéhez s kijelenti, hogy az esetleges veszteséget nem tartja oly aggodalmasnak, hogy e miatt a város meg ne próbáijön egy oly ügyet, a mely által anyagi érdekeit talán a legnagyobb mértékben előmozdítani képes leend, kijelenti, hogy semmi esetre sem fogadja el azon ajánlatot, miszerint 50%-ot fizesen a város az esetre, ha nyeresége lesz, s elfogadjon 50(,,

0

ot ha esetleg veszt, mint bizonyos vállalkozók ajánlották. Ajánlja a házi kezelést minden további garantia nélkülBarthalos István a hallott nyilatkozatok után örömest csatlakozik azokhoz, kik a házi kezelést garanczia nélkül behozni akarják. Ö közvetítő indítványával úgyis csak azt akarta elérni, hogy város végre valahára vegye kezeibe ezt az ügyet. Martonfalvay Elek: A vita bevégezése után felteszi a kérdést: Elhatározza-e a közgyűlés, hogy az italmérési jövedéket és fogyasztási adót saját közegei által házilag fogja kezeltetni? A képviselők felállással szavaznak; egyhangúlag elfogadtatik. 2) Mondja ki a közgyűlés, hogy a jövő év január 20-ára tűzessék-e ki közgyűlés „a kövezetvám ós helypénz" házi kezelése tárgyában. Elfogadtatik. 3) Váljon ezen határozat, csak" birtokon kivül legyen-e fellebbezhető, vagy birtokon belül? Ez ügyben névszerinti szavazással döntöttek. 48 képviselő szavazott Igen-nél. Nem* mel senki, s igy egyhangúlag el lett határozva, hogy a határozat' sürgősség okából azonnal életbe lép, és csak birtokon kivül felebbezhető. A 13-as szám. — Karczolat. —« Mindennek megvan á rhága fátuma. A jó pap holtig tanul, —a kefekötő mindig iszik, — a pokrócz mindig durva és a numero 13 mindig — szerencsétlen! Mióta a mi Krisztus Urunk az utolsó vacsoráját tizenharmadmagával költötte el és másnap, ez isteni Jóságot, állam és vallás elleni bünperbe fogták: azóta az egész keresztény világ — nem is éppen szükséges, hogy az illető bonus ohristianus legyen — tessék elhinni, hogy borsódzik a numero 13-tól. Stettin városáról írták tavaly a lapok, hogy ott nincs 13 számú fiakker, én meg azt írhatom, hogy itt nálunk a Griff szállodában meg nincs 13 számú vendégszoba j az meg nyilvánvaló ÓQ1Q$ hogy