Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-12-20

Ä Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkivüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kö z 1 e m é n y é k a lap szerk. hivatalába küldendők.^ X Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — Fél évre 3 frt, Negyed évre 1 irt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő, Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula ^, papirkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város hNffijps ágának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek %*iegválasztott közlönye. A házi kezelés, A házi kezelés kérdése, mely mint tengeri kígyó, már évek óta tartja izga­lomban a kedélyeket, akuttá lett az utolsó hónapokban s illetve napokban, hogy végre valahára a tegnapi közgyű­lésen megoldást nyerjen. Ami a kérdést különösen akuttá tette, az az a körülmény volt, hogy az eddigi kezelők részben a fogyasztásnak tetemes csökkenése, részben azon körül­mény miatt, hogy a regáléért járó 30000 frt bér tulmagas, nem voltak hajlandók az illetékek fejében eddig fizetett mint­egy 2000 frtot, az 1892-ik évre is meg­adni s igy a város a költségvetésben is fölvett eme jövedelmétől egyszerűen el­esett volna. Más alkalommal kifejtettük, hogy mit jelent 2000 frtnyi jövödelem-csök­kenós oly városnál, melynek fekvősége s birtoka alig "van, mely tetemes költ­ségeit csak adópótlókok utján tudja fe­dezni; kifejtettük, hogy 2000 frt elma­radása miatt a 42°/ 0-os pótadót már a jövő évre körülbelül harmadfél száza­zalékkal emelni kellene, s hogy ezen adóemelés ellen kötelességünk minden lehetőt megtenni. A házi kezelést sürgették most né­melyek ismét, mint azt az egyedüli utat, melyen lehet pusztán a 2000 frtot meg­szerezni s az adópótlék emelésének ele­jét állni. De nagy bökkenő volt a dologban. A .'fogyasztás tetemesen, igy külö­nösen a borfogyasztás egy-harmadnyival csökkent, s ennek megfelelőleg természe­tesen csökkent a regálé illetményekből befolyó ós várható jövedelem is. A város tehát, mely 26000 frt évi bér mellett a 'fogyasztási adók kezelésével talán kocz­kázat nélkül, nem nagy haszonnal ugyan, de tisztességesen kijöhetne, tetemes kocz­kázatot vállalna magára a regáléval, hol több ezer frt veszteségre van biztos ki­látás. Ily körülmények közt örömmel üd­vözölte az állandó választmány Bartha­•• los István városi képviselőnek azon ki­jelentését, hogy vannak vállalkozó üzlet­emberek, kik hajlandók az esetleges de­üczitet fedezni, ha a város nemcsak a fogyasztási és italmérési adókat, de a kövezetvám és helypénzszedést is házilag kezeli, s velük három évig tartó szerző­désre lép, mely szerint a jövedelemből ezen garantirozásukért bizonyos százalé­kot átengedni hajlandó. Emelkedtek az állandó választmány­ban hangok, igy hangsúlyozták különösen Fischer Adolf és Bermüller Alajos, hogy a város ezen garantirozás nélkül is vegye az illető adónemeket házi kezelésbe, mert ha a következő év kilátásai kedvezőtlenek is, a regáléért járó magas bérösszeg, mely most ólomsúlyként nehezedik a városra, egy év multán leszállítható lesz vagy pedig a város teljesen visszalép ennek kezelésétől, s akkor aztán a város veszteség nélkül sa­ját hasznára kezelheti a többi adónemeket. Volt végre egy indítvány, Szvoboda Venczel városi tanácsosé, mely szerint a város egy évre még hagyja meg a fo­gyasztási és italmérósi adók kezelését az eddigi kezelőknél, a kövezetvám és hely­pénzszedóst pedig, melynek bérlete 1892-ik április hó 24-én lejár, vegye saját ke­zelése alá s ehhez csatolja a másik két adónem kezelését 1893. január elsejétől fogva. Ezen indítványt, melyet az idő rö­vidsége támogatott különösen, az állandó választmány, különösen azon okból nem fogadta el, mert az eddigi kezelők, mint azt czikkünk elején is emiitettük, az il­letékek tovább fizetését teljesíteni nem voltak hajlandók, s azért a pótadót kel­lett volna emelni Igy az állandó választmány elfo­gadta Barthalos István indítványát s il­letőleg azt a közgyűlésnek elfogadásra ajánlotta azon közelebbi meghatározással, hogy a házi kezelés azonnali életbelép­tetésével a tanács bizassók meg, mely úgy ezúttal mint a házi kezeléssel ösz­szefüggő minden ügyben a pénzügyi és gazdasági bizottságot meghívni köteles, s ezen bizottságba ezen ügy tárgyalásakor Barthalos István ós Fischer Adolf kép­viselők is meghívandók. TÁRCZA. EST E*). Csöndes este, nyájas alkony, Gyere már, gyere már! . . . Az ón lelkem, mint a fecske, Pihenőre minden este Haza jár, haza jár. Nein tudom mórt, de az estét, l£n nagyon szeretem. Valami mély boldogság van Rejtőzve e fél homályban, Az reng a szivemen! S ha már igy van boldogsággal • \j A szivem beszőve : Hogyne vágynék haza szállni? Edes anyám hogy' hagynám ki Belőle, — belőle ?! Vagy talán e boldogság is * > Ugy száll rám, általok ? Hogy ilyenkor minden este •—Gondolatba', képzeletbe' — Közöttük mulatok?.... . Nem tudom én, de az estét Csak nagyon szeretem. A mult visszáálmodása S édes anyám képe-mása Reng ekkor szivemen! ERDŐI, I. Nincs senki még Még alszik itt Kint, csak magam.. Fü, lomb, levél; Az erdőnek Egy sem susog, Mély álma Van. Egy sem beszól. *). Mutató SzaboJcska Mihály költe­ményeiből. ','•'.*" — Aludjatok Zöld levelek Alattatok Leheverek Almátokat Elörzeni. Almadozni, Segíteni! n. Minek turbékoltok Búgó vad galambok ? Szerelemre engem „Minek tani'gattok? Van az ón szivemben Dal, szerelem, bánat. Több mint a nagyerdő Minden galambjának. De ha már ugy vágytok - A tanítóságra: Menjetek, szálljatok Rózsám ablakára. Hej, árra ráférne, Ha oda szalmátok, S e világ végéig Mindig tanitnátok! Epizódok 1848|49-boI. vm. Vajda Gábor kalandos vállalatai. A szabadságharcznak egy speciali­tásáról kívánok megemlékezni, ez Vajda Gábor volt. — Marczaltön találkoztam vele legelőször, midőn 1848. decemb. végén az ott czólba vett védelmi munkálatokra való ügyelés és a munkások tevékenységének ellenőrzése végett, mint szeres szolgabíró néhány napot ott tölték. Epen ebédnél ültem a vendéglőben, midőn belépett oda-egy szőkej mé^pyerö külsejű, körülbelül 36 "éves férfiú, s utána 'Beléptek még néhányan 1 s'bVmu^ták--m»> A közgyűlés végre döntött ez ügyben. S a közgyűlés a házi kezelés mel­lett döntött minden garantirozás nélkül. Egymásután állottak fel a házi ke­zelés lándzsatörői, Hanauer Béla, Ber­müller Alajos, Fischer Adolf, Baráth Ferencz, s Barthalos István, ki az ál­landó választmányban azért tette közve­títő indítványát, hogy a házi kezelés végre túlságos aggódás miatt tovább ne halasztassók, s a közgyűlés ugyszólva egyhangúlag—tette magáévá az ezek ál­tal hangoztatott érveket. Mi őszintén szólva szerettük volna ha a város egy évre a deficzit ellen biz­tosíttatott volna, mert tudjuk, hogy a város szomorú évnek néz elébe, s ezért jobban megfontolandónak tartottuk volna a Weisz czég ajánlatát, mely a közgyű­lés előtt érkezett be, s mely a 2000 frtot jövőre is megajánlotta. De nem igy történt; a város ezen­túl maga koczkázatára kezeli ez adó­nemeket; kívánjuk, hogy saját javára! - — A győri kereskedelmi és iparkamara f. évi deczember hó 22-én (kedden) d. u. 3 órakor hivatalos helyisé­gében (Király-utcza 8. sz. II. em.) rendes közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozata: I. El­nöki előterjesztések. H. Titkári jelentés az ügyforgalomról. HL. A keresk.-ügyi m. kir. minister ur 3385/eln. sz. leirata a „Magyar korona országainak helységnév­tára" tárgyában. IV. Ugyanazon minister ur 62967. sz. leirata magyarországi keres­kedők és iparosok országos czimtárügyó­ben. V. Ugyanazon minister ur 67687/VI. sz. elvi határozata a kamarai tagok meg­bízásának időtartama tekintetében. VI. Ugyanazon minister ur 74804/VI. sz. le­irata a kereskedelmi ministeri évi jelen­téshez szükségelt adatok/beszerzése és fel­terjesztése tárgyában. VH. Ugyanazon minister ur 70883/VI. sz. leirata a N.-Ig­mánd község által engedélyezni kért he­tivásár tárgyában. VDJ. Ugyanazon mi­nister ur 66447/VE. sz. leirata a kama­rai kerületben létesítendő ipari szakiskolák és ipartanműhelyek tárgyában. IX. Ugyanazon minister ur 76186/VI. sz. leirata a kerü­leti betegsegélyző pénztárak megalakítása tárgyában. X. Ugyanazon minister ur 79804/VI. sz. leiratába hazai gépipar tá­mogatása tárgyában. XI. Ugyanazon mi­nister ür 66417/V. sz. leirata a Törökor­szággal való áruforgalom új irányának ós könnyített feltóteleinek rendezéséről. XTT. Ugyanazon minister ur 78491. sz. leirata magyar iparosoknak a külföldi szállítá­sokban való részvételét illetőleg. HÜ. Komárom vármegye alispánjának megke­resése az italmérósi vállalkozók ós a ná­lunk alkalmazott csaposok közt felmerülő vitás ügyek elintézése tárgyában, XIV. Győr sz. kir. város főkapitányának meg­keresése ipartestületi ügyben. XV. Tör­vényhatósági ipartanácsok alakítása. XVi. Komáromvármegye alispánjának átirata az ipartörvóny 50. §-ának magyarázata tárgyában. XVII. A Páp;a r. t. város által kért két újabb orsz. vásár ügye. XVHI. Esz­tergom-Szent-Tamás-Viziváros és Szent­Györgymező községek iparosainak ipartes­tületté alakulásának kérdése. XIX. A sze­gedi keresk és iparkamara megkeresése zsirtöltósre használt hordók tarasulyának kötelező hitelesítése tárgyában. XX. A déli vasút illetékügye. XXI. Az 1895. évi millenium alkalmával rendezendő kiállí­tás. XXH. Az orsz. magyar bank győri flókintézetónek megkeresése két váltóbi­ráló javaslatba hozatala tárgyában. XXTTT. Az iparossegédek győri szakiskolájának ügye. XXIV. A győr-bócsi helyiérdekű személyvonat menetrendváltoztatási ügye. XXV. A m. kir. államvasutak igazgató­ságának átirata a zsizsikes gabona szál­lítása tárgyában. XXVI. A vasárnapi munkaszünet tárgyában alkotott rendelet­nek a bor-, sör- és pálinkamórésre vonat­kozó magyarázata. XXVH. A győrszigeti ipariskola bizottságának kérvénye a jövő iskolai évre anyagi segély iránt. XXVHI. Esetleges indítványok. Ipari i szakiskolák. Baross Gábor keresk. miniszter a ke­reskedelmi ós iparkamarákhoz egy leira­tot intézett s e leiratban az iparos-szak­oktatás gyökeres javítása útját jelöli ki. E leirat szerint az ország területén legalább huszonkét gyakorlati szakiskola (tanműhelyekkel) létesül a jövő évben, t. i. minden kereskedelmi- ós iparkamara te­rületén kettő. Nem szükséges ennek az intézkedés­nek fontosságát fejtegetnünk s épen az­ért- elégnek tartjuk, ha közöljük szósze­rint a miniszternek ezt a fontos rende­letét. „Az ország iparának emelésére ós fejlesztésére irányuló törekvéseimben leg­inkább;, szakképzett munkástörzs és ala­pig, szakképzettséggel biró hazai munka­v^e^k hiányát tapasztalván, elhatároz-. táin J ezen nagy hiány pótlására bizonyos' megállapított terv és az ország egyes vi­dékeinek ipari igényei szerint szaporítani a ^,ak<)3?lfíá •. iparoktatási intézetek szá­mán, "ílletfve több gyakorlati irányit ipari szakiskola, vagy iparműhely létesítését. Minthogy azonban az iparszakisko-­Iák és tanműhelyek szervezése nem ké­pezheti kizárólag az állam feladatát, sőt ez sokkal inkább az ipari érdekeltség kötelessége, még pedig saját jól felfogott érdekében, számitok e tekintetben ugy a törvényhatóságok, mint egyes városok, iparegyletek és testületek és mindenekelőtt az erre első sorban hivatott kereskedelmi­es iparkamarák hathatós közreműködésére. Óhajom ez irányban az, hogy az érdekeltek közreműködésével minden ke­reskedelmi- és iparkamara területén egyelőibe legalább két, az ott folytatott vagy fej lő­désképes iparágak főbbjeinek szakszerű oktatására hivatott ipariskola vagy tanmű­hely létesíttessék. Kívánatosnak tartom, hogy vala­mennyi számbavehetö s hazánkban fej­lődósképességgel biró iparágra nézve szer­veztessék oly ipari szakiskola, illetve tan­műhely, mely az illető iparág legújabb haladásának színvonalán álljon s lehetővé tegye azt, hogy az illető iparágat iparo­saink idehaza tanulhassák meg s ne kény­telenittessenek e miatt külföldre menni. • Ezen ipari szakiskolák és tanműhe­lyek oly iparágakat fognak felkarolni, melyeknek fejlesztését országos és helyi erdekek kívánják s vidékenkint ugy lesz­nek elhelyezve, hogy fejlesszék és töké­letesítsék azon iparágakat, melyek az il­lető vidéken leginkább birnak fejlÖdós­kópessóggel. Annak megjegyzése mellett, hogy a részletekre s a költségek fedezetére nézve későbbre tartom fenn elhatározásomat, felhívom a kamarát, miszerint tegye be­ható s alapos tanulmány tárgyává kerü­lete ipari viszonyait és tegyen hozzám, lehetőleg mielőbb jelentést az iránt, hogy mely iparágak azok, a melyeknek ipari szakiskolák vagy tanműhelyek felállítása által leendő fejlesztése legkívánatosabb ós a sikeres működésre illetve fejlődésre kilátást nyújt, — megjelelve egyúttal az •illető városokat (községeket) is, melyekben a szóba jövő ipari intézeteket feíáilitan­gukat. Az első belépő Vajda Gábor ka­pitány volt, s a második Fiáth Pál Sop­ron vármegyei kormánybiztos, a többiek neveire már nem emlékezem. Sopron felül jöttek, mint menekülők; miután az oszt­rák hadsereg már akkor Sopront és vidé­két megszállotta. Vajda élénk társalgásu, kedves modorú, s akkori földönfutó volta mellett is igen vidám egyéniség volt, ki étkezés közben érdekes elbeszéléseivel többször derültséget idézett elő a kis tár­saságban, s közbe-közbe maga is jó izüen nevetett. Elmondá a többi közt nekem, mert társainak volt már arról tudomásuk, hogyan menekült el az osztrákok körmei közül, miről majd alább lesz szó. Vajda Gábor győri származású volt, hol atyja sokáig megyei esküdtséget vi­selt. Iskolai tanulmányai végeztével a katonasághoz, majd a magyar testőrség­hez került, utóbb pedig egy huszár-eze­redben szolgált, hol főhadnagyságig vitte, azonban ideges agybántalmai miatt né­hány évi szolgálat után kénytelen volt a katonaságtól megválni. Bajától utóbb megszabadulván megnősült, és Rajkán Mosón megyében — hol nejének birtoka volt — telepedett le. Itt érte őt az 1848-ki mozgalom s a szabadságharcz kitörése, mi arra inditá, hogy szolgálatát a magyar hadügyi kor­mánynak felajánlja, de csapatszolgálatot nem fogadott el, hanem kiköte azt, hogy cselekvési szabadságának fenttartása mel­lett, ott, akkor és oly módon működhes­sék, a hol és amikor a körülmények s viszonyokhoz képest, a magyar honvé­delmi ügy érdekében szükségesnek" és hasznosnak találandja, de nfagától értheV töleg, mindenkor összhangzásban áz'illető" hadcsapat parancsnokával', ki czéljaí ki-' kívánna illetőleg kiválasztana, rendelke­zése alá bocsátana. Ezen ajánlatát a kor­mány elfogadá, s őt kapitánynyá kinevező. Sajátszerű ténykedését ezután 1848. őszén, midőn a Jelacsics hadát üldözőbe vett Móga vezérlete alatti magyar sereg Parendorfhál a Lajta mellett táborozott volt, megkezdé, s azt a hadjárat végez­téig különféle helyeken és módokon foly­tatá, hol egyedül, hol néhányad magával, hol pedig kisebb fegyveres csapattal, — de megtörtónt néha az is, hogy a vidókbeli hatalság közül néhányan, csupa kedvte­lésből — mert akkor ez a Sportnak egy nemét képezte — egy-egy kalandra hozzá csatlakozónak. Magam is ismerek egy itt lakó uri embert, ki akkoriban, mint le­gényke, egy-némely kalandban részt vett, illetőleg a helyszínén jelen volt. Egyen­ruhát leginkább csak akkor viselt Vajda, midőn valamely hadcsapatnál időzött, rendszerint pedig polgári öltözékben, vagy különféle álruhákban járt, úgy a mint terveinek valósítása igényelte. Működéseinek czélja volt: a magyar­ral! szemben álló ellenséges sereg minősé­gének, számerejének, hadállásának s vél­hető mozdulatainak kitanulása, továbbá: koholt hírek terjesztésével vagy áltáma­dásbkkal annak fel és vissza riasztása, még is az előőrsök meglépése s elfogása által a magyar sereg előnyomulásának megkönnyítése s az ellenség vereségének előkészítése. Vakmerő, de egyszersmind eszes, óvatos és ügyes ember levén Vajda, czél­jaí ielérésére az eszközökét s módokat igen jól megtudá választani, miben nagy elő­nyére vált,_ hogy korábban az osztrák hadseregben szolgált, s több ezerednek alkotó-elemeit s viszonyait, de a hadse­^xégb^^twtiklrnak is nagy részét jól is­merte, igy tehát adott alkalommal magát könnyen tájékozhatá s nyert adatait ér­tékesíthető; Nem czólom Vajda Gábor kalandos vállalatainak tüzetes rajzát adni, hanem csupán egy-kettőnek leírására szorítko­zom, mi alább következni fog, itt pedig előzőleg csak általánosságban s főbb vo­násaikban vázolom ténykedéseit, azok jel­lemzése, s a nevezett által alkalmazni szokott módszereknek megismertetése szó­val: Vajda Gábor specialis egyéniségének kidomboritása czéljából. Ilyetén jellemző vázlatok a következők: Midőn Windischgrätz az osztrák fő­hadsereggel 1848. deczember havában az országba betört ós előle Görgey serege Győr felé visszahúzódott, Vajda Gábor álöitözetben bejárta s kikémlelte Mosony­nál az egész osztrák tábort, s katonai szak'avatottsága és széleskörű ismeretsége segélyével sok oly adatra tett szert, me­lyet a magyar hadvezérnek tudni érde­kében állott. Továbbá megtörtént utóbb a Tiszánál, hogy néhány honvéddel pa­raszt ruhába öltözve s élelmi szerekkel megrakodva, egy az ellenség által meg­szállva tartott község felé ment, s midőn előre betanított embereivel az osztrák előőrsök közvetlen közelébe jutott, eze­ket hirtelen megrohanta, elfogta s ekép tért nyitott a magyar seregnek az ellen­ség könnyű szerrel való megtámadására. Tevé ezt oly módon is, hogy éjjel a sö­tétség leple alatt, jó darabig négy kéz láb csúszva közelítő meg embereivel az előőrsöket, s ügyesen elcsípte azokat. Ehhez hasonló módon járt el 1849. június havában Beö-Sárkánynál is, hol 2 vagy négy katonát lepett meg és fogott el egy őrmesterrel együtt, kinek Notiz-könyvó­•beh' Bok^haMonvehetö följegj-zést talált. 51

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom