Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-12-06

XVIII. évfolyam. ^ Megjelenik ^ ni i n d e n vasárna p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiut rendkivüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem. adatnak vissza. X lapnak szánt közlemények a lap ,^3ierk- hivatalába küldendők.^ Pápa >* Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt — Fél évre 3 frt. líegyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyüttérben30kr. A díj előre fizetendő, Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula , papirkereskedése, főtér) küldendők. ^ varos hatóságának és több pápli/g~páp7^ megválasztott közlönye. Az útadó és a megyei utak. Nem mondhatjuk, hogy az 1890. évi I. tőrvónyezikket, mely az útadóban való részvételt egyetemessé tette, valami nagy lelkesültséggel fogadták volna az összes osztályok. Ügyvéd, orvos, hivatalnok, lelkész, tanár, a kereskedők s iparosok egy része, a kik az utat soha vagy igen ritkán használják, méltánytalannak találták, hogy az utak fenntartásához ők is épen annyival járuljanak, mint a földmivesek éá azon kereskedők és iparosok, a kik az utak hasznát első sorban élvezik. S csak az a gondolat, hogy indireete mégis lesz hasznuk a többi osztályoknak is, de meg hogy a mi a földmives és kereskedő könnyebbségét előmozditja, az egész ország javára szolgál, csillapította le a méltatlanság érzetét. A törvény az egyes vármegyékre bízta — megszabva a maximális százalékot — az útadó százalékának kivetését s ugyancsak az egyes vármegyékre bizta a kiépítendő utvonalak megállapítását is. A százalók vármegyénkben, mint tudva van, 8% minden adó forint után, a kiépítendő utak jegyzékét pedig a „Pápai Lapok" folyó évi november hó elsején megjelent 44-ik számában közölte. Ez az ut kijelölés, melyet vármegyénk alispánja, mint a póttárgysorozat egyik pontját Paal Dénes főmérnök javaslata szerint terjesztett a közgyűlés elé s melyet a közgyűlés minden változtatás nélkül elfogadott, nagy felháborodást keltett városunkban s a pápai járás községeiben. Csalódtak ugyanis reményeikben azok, kik az útadó kifizetésétől utaink megjavítását várták, mert a Pápa ós a pápai járás által fizetett körülbelül 400,000 frt egyenes adó után járó ,32000 frtnyi útadóból Pápa és a pápai járás területéi csak a L.-Patonától-Gyomoréig vezető ut (4*9 km.) van mint kiépítendő fölvóve, vagyis 32000 frtért nem egészen öt kilométer, s ez is az érdekeit vasút hozzájárulásával. Ha Veszprém vármegyének összes adóját 1,200,000 írtra tesszük, ugy útadóban 96,000frt rog befolyni, melyből a meglevő" utak egy részének fenntartása mellett,-38*5 kmnyi új út lesz kiépítendő. Már most az a viszony, melyben a 96,000 frt a 32,000-el áll,.. szemmel láthatólag nincs arányban azon^viszonyhoz, melyben a 38-5 km. a 4&m.-el áll; mért a Pápa és a pápai Más által befizetett 32000 frt mig az Összesnek l

/

3-át teszi, addig a pápai járás területére eső 4-9 kmnyi út a fölvett utaknak csak '[

8-át. Sohasem elleneztük azt, hogy mi mint e megyének lakosai, a megye többi részére áldozatot hozzunk, de óhajtjuk, hogy az áldozat nem a mi megrontásunkkal történjék, vagyis jelen esetben az utak kijelölésénél ne azon utak kihagyásával, melyek városunkra és vidékére forgalmi tekintetben kiválólag fontosak. Nem csodálhatjuk tehát, ha az utak kijelölése fölött nagy volt a megütközés és elkeseredés, s ez nyilvánult a számos fellebbezésben is, mely a fölvett utak ily módon kijelölése ellen a m. kir. keresk. minisztériumhoz fölterjesztetett. Mi ezek közül — sajnálkozásunknak adva kifejezést, hogy a vármegyei közgyűlés újból ilyen méltánytalan határozatot hozott — városunk tanácsának fölebbezését adjuk: * * * „Az 1890. I. tc. 10. §-ának bekezdő intézkedése az, hogy a törvényhatósági utak hálózata figyelemmel a törvényhatóság különböző vidékeire és azok közt kellő arányban állapittassék meg, a vármegyei határozatban azonban ezen törvényi rendelkezés nyilvánulását, fájdalommal teljesen nélkülöznünk kell. Azt 1—8. alatt felsorolt vasúti állomáshoz vezető illetőleg törvényhatósági utak közt hiában keresünk csak egyet is, mely városunknak, a megye felső nagy része természetes középpontjának érdekére a legtávolabbi vonatkozással is volna. Sőt úgy szólván (a 1,-patona-gyömőrei csekély uton kivül), az egész pápai járás hiányzik a határozatból, mintha ezen városunkat körülvevő ós abban kereskedelmi emporiumát biró nagy terűlet nem is léteznék. Pedig a Pápán 1890. nov. 14-én a" járás főszolgabirája által összehívott népes, és e vidék előkelő érdekeltségéből állott értekezlet, melynek munkálata annak idején felterjesztetett, alaposan megokolta azon javaslatait, illetve kéT-A RGZA. AZ ÉH YTLÁGOM. Szabadba már! — Nem, nem birom ki, A zárt, hideg falak között. Csügged a lelkem, szárnya bénul; 01 a zaj is, mely kint nyüzsög. — Benn négy rideg fal — kinn kufárok, Áldozva a Mammon urának . . . Nem, oh, nem ez az én világom, Természet! ón öledre vágyom! Dicső, szabad világ- te itt künn ! Benned vagyok legboldogabb. Békóit itt lerázva lelkem: — Repülni fennen — szárnyra kap. Hol széltől űzve fut a felleg • Beláthatlan ivén az égnek, S az ifjodott nap küzd azr éjjel: Száll, — száll csapongva szerteszéjjel. Majd megpihenni száll a földre, És kéjtől ittastű-meg itt. Ezer virág illattól árad, S tárja felém kis kelyheit, S amint a szellő fut keresztül, Mindannyi halkan meg-meg rezdül, S ngy tetszik, a mint elmerengek. Mosolygva engem üdvözölnek. Csergő patak szalad felém ott, Amyazza lombok erdeje. Mint gyermek sziv, oly tiszta itt még | — Hiszen közel még böleseje. Mosolygj, csevegj patak vidáman! Úgyis, ha kinn léssz a világban, Követ hajit beléd a balga, És tiszta kebled felkavarja. relmót, melylyel a jegyzőkönyvben felsorolt utaknak a törvhatósági úthálózatba leendő felvételét kérte, ós íme az ott felvétetni kért utakból csak egy sem lön felvéve. Pápa város polgármestere a város részéről meleg hozzájárulását jelentette ki a járási értekezlet méltányos és a helyzet tiszta ismeretéről tanúskodó véleményéhez, s a város közóhajakép jelentette ki azt, hogy a jegyzőkönyv 3. pontja alatti pápa-böröllő-mátyusháza-mezőlaki útvonal, a 4. alatti pápa-kisbéri vonalrósz, az 5. alatti pápa-bakonybóli és a 6. alatti pápa-doba-somlai utvonalak, illetőleg vonalrészek a törvhatósági utak közé, mint olyanok, melyek a hanyatló város közgazdasági ós kereskedelmi érdekeire a tapasztalat szerint kedvező, sőt szükséges befolyással vannak, felveendők lennének, hangsúlyozva, hogy most a midőn az utakról szóló törvény a nagyrészt iparosból és kereskedőből álló lakosságra ujabb súlyos terheket ró, ezen intézkedés által remélhető annak némi ellentéritménye, s a teherviselési képesség fokozása vagy legalább megtartása. Mindezen törekvések eredménytelenek lettek, az idézett sz. sérelmes határozatban rólunk Pápa városiakról, s a velünk a kölcsönös egymásrahatásnál fogva rokonórdekű vidékről említés nincs téve. Nem veheti tehát tőiünk rossz néven, ha a t. határozatot sérelmesnek tartjuk, hogy míg. ím egy nagy vidék teljesen figyelmen, kivül marad, addig a hálózatba felvett utaknak majdnem 40"l

0-át oly utak képezik (Veszprémtől Almádiig s Kenésétől a hajóállomásig) a melyek a közforgalom kívánalmainak sem annyira nem megfelelők, sem annak emelésére annyi*a nem hivatvák, mint a föntebb felsorolt utak, egyebektől eltekintve már csak azért sem, mert a hajó

1 zás csak az év bizonyos szakában lehető, s mert az ottani áruforgalom a vármegyétől ezen ponton ily tetemes áldozatot alig követelhet. De másrészt az utakról szóló törvény III. 29. §-ának ütése alá eső utaknál olyan hozzájárulási kötelezettségek léteznek, melyek igénybevétele mellett nem lenne szükséges ez utakra a törvényhatósági utadóaláp oly mérvű; felhasználása, mint az a sérelmes, végzés- által teremtett helyzet mellett, *á inegyái terület egyéb utainak rovására.förténái fog. A gőzhajóállomáshoz vezető-utak pedig ezen hivatkozott § alá, és nem a II. részben tárgyalt törv. hatósági utak közé tartoznak, s ezen 29. §-a alá is csak az esetben vonhatók, ha azt a kereskedelmi miniszter ur őnagyméltósága engedélyezi. Kétségtelen tehát, hogy ha a vármegye közönsége ezen utakat a nagyobb kedvezményben részesiti azzal, hogy törvényhatósági uttá teszi, holott azoknak meg van a maguk érdekeltsége, s azokra a törvény is máskép ós más helyen provideált, akkor azt a megyei terület más vidékeinek kell megsinyleniök, és a már idézett 10. §. követelményeinek nem fog elég tétetni. Mert nem irigység más vidékek iránt, hanem a magunk érdekének, a magunk áldozatai melletti jogos és köteles védelme mondatja mindezeket velünk akkor, midőn látnunk kell, hogy rólunk e határozatban megfeledkeztek. A mit kérünk az az, hogy vétessék tekintetbe a járási tanácskozmány alapos, egyátalán nem túlzott, méltányos javaslata. Az, hogy vegye fel a vármegye utjai közé azon vonalakat, melyek a vidéket, mint ütő és vivő-erek a szivet a test tagjaival, velünk összekapcsolják. Az, hogy ne vágják el ez életadó ereket, nehogy ezzel is sujtassék városunk, a mely évtizedek óta úgy is csak veszít minden téren. Igy, hogy csak az egyet említsük fel, a pápa-mátyusházamezőlaki ut, mely Yasvármegyében kiépített folytatását bírja, oly jelentékeny és nagy vidékkel köti össze a várost, hogy annak a tvhatósági utak közül való mellőzését el sem képzeltük. Pápa városára, szerény segédeszközei és nagy terhei mellett olyan kötelezettségek súlyosodnak, hogy ezen utat, a többi sok más mellett elkészíttetni, fentartani nem képes, ahoz helyzeténél és terepviszonyánál fogva nagyobb erő kell, mint a milyet arra a jváros fordíthat. S ha ez ut nem lesz kellő karban fentartva, igen könnyen és igen hamar elveszthetünk egy olyan vidéket, a milyen több alig marad meg nekünk. Ugyanezért kérjük a tekintetes törvhatósági Bizottságot méltóztassék jelen felebbezósünket a hivatkozott járásitanácskozmány jegyzőkönyvével, a melyet a „Pápai Lapok"-ban megjelent alakjában ezennel ide zárunk felszerelve, fel-, terjeszteni. A nagyméltóságú m. kir. kereskedelemügyi minister urnái pedig esedezünk, Méltóztassék a 703)891. sz. tvhatósági sérelmes határozatot megváltoztatni, és a vármegye közönségét utasítani, hogy a törvény többször idézett 10. §-ának megfelelőleg az úthálózatot városunk és vidéke jogos érdekeinek figyelembe vételével állapítsa meg, s ebbe az idézett járási tanácskozmány által alapos megokolással előterjesztett vélemény tekintetbe vételével az ott felsorolt utakat, mindenesetre pedig és elsősorban a pápaböröllő- mátyusháza- mezőlaki utat vegye fel. Nem kérünk lehetetlenséget Nagyméltóságú Minister ur, nem kérünk sem igazságtalanságot, sem méltánytalanságot. Igazságot kérünk csupán, és azt, hogy egyenlő elbánásban részesüljünk a vármegyei terület többi vidékével, amint egyenlően osztozunk azokkal minden teherben.? Igy a felebbezés; mi bizunk abbanj hogy a keresk. miniszter úr a vármegyét előbbi határozatának megváltoztatására s- a jogos igények tekintetbevótelóvel egy ujabb határozat hozására felhívni fogja. De fájlaljuk, hogy a vármegyei közgyűlés határozatait csak íelebbezések utján hozza meg úgy, hogy azok a jogos érdekeket kielégítsék, okozva előbb keserűséget, a mit könnyen kikerülhetett volna. A részrehajlatlan olvasó feleljen meg vájjon mi, pápaiak és pápavidékiek vagyunk-e a hibásak ? De hallga! Kezdi énekét már Körültem a madár sereg: Fájdalmasan búg itt az egyik, Másik vidáman csicsereg. Harkály kopácsol ott keményen, Rigó fütyöl itt a fenyéren; S bugó panasz, süvitő lárma, Olvad egy szép harmóniába. Oh, természet, dicső világ te! Ezernyi hangod megragad. TJgy tetszik, ha andalgva járok Szellőben ingó lomb alatt, Hogy a mi engem itt körülvesz, — A tiszta ég s mosolygó föld —: Egy óriás templom; s az ének: Hymnus az ég s föld Istenének. Lelkem ifjul, felejti búját. Vidáman feldobog szivem . . . — Leomlom itt nagy templomodban, S csudálva áldlak, Istenem! . . . S aztán tovább, mindig tovább csak, Rohanjatok, ti fürge lábak! Lelkem csapong s vigan kiáltom í Ez, óh, ez itt az én világom! „ Bécsi tárcza Mig férjem a delegatioi gyűlésekkel van elfoglalva, mi a napnak nagyobbrószót -hjénybe veszi, addig ón járom az új Muzeumokat, Trödlereket és a Markthá'llekat. A muzeumok leírásához, sem tud ományom, sem bátorságom, de erönt sinösVesak -megközelítőleg is leirni őket. A kró)s<pi$^ tőriaohes Mueeumban négy napot^íííö^ tem, de az csak arra volt elegendő, hogy r,az irigységet felköltse, bennem; mint afféle jó honleány, arra gondoltam, miért nincs ez mind Bpesten, a mi gyönyörű fővárosunkban?! Engedek magammal alkudni, tizedrószével is megelégedhetnénk, ha nekünk adnák. A föbejárás a Mária-Terézia térről van. Vasárnap ingyenes a bemenet, akkor istenkísértés oda bejutni, annyi az érdeklődő közönség, hogy az embert a hátukon viszik be, mit nagyon szívesen venne, de csak akkor, mikor már vagy négy órai nézegetés után ugy elfárad, hogy nem mer leülni, mert nem bir felállni, de a kíváncsiság nem engedi a pihenést, kergeti tovább-tovább, mert még aDnyi a látni való, mit csak egy pillanatra is meg kell nézni. A lépcsőház- maga remek mű, az oldalfalak fehér márványból, a lépcső kararrai márvány szélessége 6 méter, minden lépcső egy darabból van kifaragva, a balustrád engelsbergi veres márvány, ugyancsak a főlépcsőnél van elhelyezve Canova hires szobra, a mint Theseus legyőzó Minotaurust. Ez a század elején készült műremek. Az angolok egy időben annyi aranyat Ígértek érte, mint a szobor nyom súlyra; el lehet képzelni, mily rengeteg kincs lehet az. Én laikus vagyok, de becsülöm a súlyát 50 métermázsának, ennyit csak angol ígérhet egy szoborért. A főlépcsőnél vannak elhelyezve (befutva avagy borostyánnal) fekete márványoszlopok, mik a plafont tartják, melyen Munkácsy freskója látható. Földszinten az első terem egyptomi, tele sar-kofágokkal, szobrokkal, a terem közepén van fel-alítva ekét óriási .egyiptomi jgráait :oj»lopi,H melyen a terem mennyezete nyugszik; az oldalfalak egyptomi stylben festve. Ezután jön a görög, a római és egymásután, korhűen a hogy következnek a korszakok. Végre az antik világból kiérve, megnyílnak előttünk az újvilág kapui. Az első teremben jobbra ugyancsak az első szekrényben vannak elhelyezve a Habsburgház minden tagjának aranyérmei, itt csak koronás fok láthatók, de van egy, mely minden magyar embert érdekel, a királyi család között van Tisza Kálmán arany érme és ott is szerénységével tűnik ki, igy hát a magyaroknak is van egy kincsük elhelyezve a bécsi múzeumban. Az éremtermek után következnek az ötvös-müvek, gyönyörű zománezos tálak, nyakékek és másfélék. Van ott Mária Theróziának egy burnót-szelenczóje, a gyermeke arczkópóvel, miniatűr képecske, mindegyik gyémánttal köijülfoglalva, meg temérdek apró néptárgyacska, igaz gyöngyből formált alakok. Va£ egy pár részeg ember, a testük egy darab igaz gyöngyből faragva, ruhájuk * legfinomabb zománcz. A nagy vázákba helyezett virágcsokrok, a virágok mind drágakőből vannak faragva, smaragd, rubint, gyéjnánt. Azután jövünk az elefántcsont . faragványokhoz; ott is megáll az ember gondolkozási képessége, hogy lehet egy darab csontba ennyi életet belefaragni. Van egy térdeplő Krisztus, glóriával a fején, annak az arezában annyi a fájdalom, hogy a néző szeméből is kőnyet csal ki; azután meg van mulatságos Ís, egy betyár lekapj* egy úrhölgy fejéről a parókát, a hölgy elszalad ós a betyárnakfügét mutat, az meg megnevetteti ai embert. Van ezekhez hasonló számtalan. '•Vit -v Ezután jönnek a fegyverek és a pánczélok. Vannak olyan pánezólok, melyek egészen aranynyal, ezüsttel vannak berakva, a legmüvósziesebben kivitt alakokkal ; ezekhez a mégfelelő sisak, nyereg, szóval minden, ami kell hozzá. Itt látni Apafíy Mihály erdélyi fejédelem pánczól ingét is; hatalmas alák lehetett, mert az ing mellszólessóge a két vállig 1 méter. Az I-sö emeleten vannak a festmények, régi ós uj iskola; ott is napokat lehetne eltölteni, még elmondhatnám, hogy láttam, igy csak néztem. Rubens, Tizián, Van Dyck, Tintoretto, Murillo és számos mestermüvek, melyeken minden képnél el lehetne nézegetni napokon át annólkül, hogy még mindig ne találna rajtuk uj látnivalót az ember. Az én kedvencz két képem Denner hires öregjei, egy férfi, és egy nö, ezek oly természethüen vannak festve, hogy a néző zavarba jön. Valahányszor Bécsbe t jövök, első teendőm a két öreget felke-. resni; a Il-ik emeleten vannak az aquarelle festmények, ezek is gyönyörűek. : De most elég a múzeumból, menjünk a TrÖdlerekhez. Azokat is bejártam vágy, 30-at; találtam szebbnél-szebb szekrényeket, porczelánt ós mindenféle szép dolgokat; innét a Markthallékba -mentem. Mi magyar háziasszonyok irigy szemmel nézhetjük azt a rendet ós tisztaságot, melylyel ez tartva van; a zöldségek ugy van-' nak kirakva, mintha csak a se&virozáskoz volnának előkészítve, a zöldség és tojás is azon az áron van, mint Budapesten, (3 tojáa 10 kr.) Hanem a hús annál .drágább; a legolcsóbb marhahús kilója 80 kr, a jpb> hjijs 2 frt, disznóhús 1 frt 20 kr j. 49 Ma>r- »