Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-10-11
lés általános helyeslése mellett felelt meg magáért. De hát mit -szólnak Eötvösnek majd Ugrón Gábor, Csávolszky és sok más ellenzéki képviselők, kik — igen helyesen — maguk is élén állanak vasuti építkezéseknek. Hiszen épen áz lenne a helytelen, ha a megyebeli képviselők nem érdeklődnének saját megyebeli vasutjaik iránt. Beszélt aztán Bodónéként arról is, hogy a törzsrészvényeket mázsaszámra lehet kapui, mert azok nem érnek semmit. De ha nem érnek semmit, akkor hogy -állíthatta Eötvös azt az országgyűlésen, hogy a megyebeli tisztviselőket törzsrészvényekkel vesztegetik meg ? Hát van ilyen bolond tisztviselő, a ki — ha már meghagyja magát vesztegetni, — ilyen mázsa számra kapható papir rongyokkal yesztegetteti meg magát?? Beszélt aztán Bodónéként még arról is, hogy niues jogában senkiuek sem őt azért megtámadni, a mit az országgyűlésen mondott. Hogyan? Hát ha ógy erdélyi képviselő azt állítaná egyszer "Veszprém megyéről, hogy ott minden tisztviselő, s mindeu megye biz. tag megvesztegethető volt és most is az, — Eötvös, Veszprém megye volt tisztviselője és jelenlegi megye biz. tagja szó nélkül hagyta volna e rágalmakat? És ha még egy erdélyi képviselő beszélt volna igy az országházban! De nem idegen, — hanem saját vármegyénk szülöttje. (!) saját vármegyénk volt tisztviselője, orsz. képviselője, s jelenleg is biz. tagja állított megszégyenítő dolgokat vármegyénkről. Pedig kétszer lehetett volna alkalma magát nyilvánosan informáltatui, mert a viczinális vasutakra megszavazandó összegek felett két izben határozott a vármegye. Miért késett le mindezekről Eötvös? Épen ugy mint. a megyeház építésénél, melyet akkor támadott meg, mikor azt már kormáuyi helybenhagyással rég épiteni kezdették. Minden legkisebb iní'ormatio nélkül pelengérre állítani saját vármegyéjét, — nem tartozhatik a dicsérendő férfi erények közé! Vármegyénk fényes elégtételt nyert. Megyénk ezzel meglehet elógedya. Helyes ; volt e váljon — Eötvöstől az országházban olyasmit állitani,- a mit a megyeházban visszakellett vonnia: — azt ítélje meg ő maga! Egyre megfogja őt a minapi közgyűlés tartani, — arra, hogy mi nádunk a Bodónéknak elvégre is bekell számolniok a — bor árával. Ez az igazság! Egy szó a maga idejében! Most, mid ön az éves külső cselédek félfogadására a bajsza megindult, helyén, valónak vélném rámutatni azon káros visszaélésre, mondhatom rossz szokásra, a mely e vidéken a cselódtartó gazdáknak annyi kárt ós bosznságot okoz. Ugyanis a cseléd-törvény az éves külső cselédeknél, a szolgálati év végét megelőzőleg két hónapot tüz ki határidőül a felmondásra; és mit tapasztalhat minden gazda ma már ? — azt, hogy rendes elbocsájtóval már szeptember 27-ón jártak cselédek szolgálatot keresni, kiknek vagy gazdájuk mondott fel, vagy ők kérték ki elbocsájtó levelüket. Nagyon tévednek, s nem ismerik helyzetüket azon gazdák, a kik azon véleményben vannak, hogy az mindegy akár előbb, akár utóbb legyen annak a cselédnek felmondva; — mert minden gazda előtt ismeretesnek kell lenni annak, hogy az a cseléd, ki ,el van boesájtva vagy ha bár maga mondta is fel szolgálatát, az a reá bízott dolgot nem teljesiti többé oly szorgalommal, a reá bízott marhát, gazdasági szereket nem kíméli, nem gondozza, sőt az, ki xxgy lett szolgálatából elboesájtva, ott, a hol feltűnés nélkül teheti, kárt is tesz a rábizottakban vagy a teljesítendő munkában, de mondjuk meg őszintén mi magunk sem nézünk azon cselédre többé a szokott jó szemmel. Természetes kifolyása ennék az, hogy mentül rövidebb azon idő, a mely alatt az elbocsájtott cselédnek még szolgálni kell, annál kevésbé van alkalma az elsorolt hanyagságra vagy szándékos kártételre, és ez nagyon lényeges egy gazdánál, mert vegyük számításba egy nagyobb gazdaságban a szorgalmas munka és a lomhaság által beálló időveszteséget vagy a roppant tökét képviselő állat és gazdasági szerek értékében a különbséget, ha .ez ; gönd:o.zyä von, s ha az csak egy hónapon- áfis h^^ul^gQadoatftt i aí^--é.8 ezf hátralevő időt harczban tölteni elbocsájtott cselédeivel. — Egyik is, másik is kárára van. A törvény már „magában hibásan fogta fel a gazdák érdekeit, akkor, midőn oly hosszú időre szabta a felmondási határidőt, mert végtére is az mindegy volna, ha minden gazda a szolgálati idő letelte előtt teszem egy hónappal adná is tudtára cselédeinek az úgynevezett változást, mert annak a cselédnek nem kell oly nagy idő a készülődésre, ós egyöntetű felmondásnál egy hó untig elég volna a helykeresés és fogadásra. A gazdák kötelessége volna saját érdeküket megóvni, s a helyett mi saját kárunkra, veszélyünkre, mi magunk hoszszabbitjuk meg ez időt azzal, hogy kiaduuk a kiadandó cseléden és elbocsájtjuk az önként elmenőket a szolgálati év előtt három egész hónappal! Haszontalan beszéd volna az, ha bárki is egyöntetű eljárásra akarná rábeszélni a vidókbeli gazdákat, vagy tán egy hírlapi felszólalástól csak a legcsekélyebb sikerre számítani elég merész volna, mert hiszen más még életbe vágóbb kérdésekben sincs e testületben egyetértés vagy összműködés, talán azért, mert annyiféle elemből van alkotva, oly elágazó az akarat, oly elütő az értelmiség, feltűnően különböző a karakter, hogy köztük összműködóst isteni hatalom is alig volna képes előteremteni. Hogy pedig a saját érdeküket jól felfogók érdekükben még is megvédve legyenek, nem lehet mást tenni, hogy az értelmesebbek keressenek oltalmat a megyei közigazgatási hatóságnál, hogy ugy mint más megyében tették és teszik ma is, büntesse meg a hatóság azt a gazdát, a ki a törvény szabta idő előtt cselédjének elbocsájtó levelet ád ki, vagy ezen idő előtt cselédet felfogad. vftla mi mindannyian büntetés alá esnénk, mert árral úszni kénytelen ma az is, ki ez eljárást nem helyesli, mert nem hagyhatja elbocsájtott cselédjét hely nélkül, s nem maradhat maga sem cseléd nélkül. Ugyan ez alkalommal talán helyén ,volna Veszprém vármegye gazdáinak fi! gyeimét felhívni az itt divó szolgálati év { végének helytelen voltára. Nálunk a vál\ tozás ideje új óv napja, a szomszédos ; Zalavármegyében szt.-György napja. Tudj juk, hogy január 1-je télre esik, akárj hányszor kietlen zord idő, járhatlan utak| kai, hófuvatagokkal, vagy oly jógsikossággal, hogy a gazda csak marhája veszély eztetéséveiküldhet, —.kivált meszszebbre — cselédórt, ez a cseléd, többnyire tele apró gyermekkel, rosszul ellátva gúnyával, agyon fagy az uton, ós számtalan betegségnek van kitéve, különösen a felesége, s gyermeke. Uj évkor még meg van annak a cselédnek termelt kukoriczája krumplija, mit szinte szállítani kell, s igy nagyobb erő szükségeltetik, ós hányszor megeshetik az, hogy a gazda, — különösen ha távolabbról kell cselédet szállítani, — egyáltalán képtelen az idő vagy ut rosszasága miatt érte küldeni, míg talán az elmenő és közel szegődött cselédjét már elvitték, vagy azt dolgozni már nem kötelezheti, s igy meg áll az egész gépezete. Ellenben a Szt.-György napi váltólásnál nincs kitéve sem a gazda, sem a cseléd, sem az igás marha az idő viszon. tagságainak,_ rossz ut nem is feltételezhető, termelt kukoriczáját krumpliját már akkor vagy eladta vagy felélte, s igy kevesebb szekér kell, s mig télen az elment cseléd által rendesen rondán hátra hagyott lakást sem képes a sokszor tisztább asszony kitisztítani, s a hátra hagyott piszokba kénytelen a hideg elöl bemenekedni, addig a tavaszi hurczolkodással akár kint is meglakhatik, mig lakását rendbe hozza. A gazda pedig éppen nem veszélyezteti marháját, a mezei munkájával pedig akkorra készen lévén, igen is ráér jóuttal cselédeit meghozatni. Végre a mi a legfontosabb, az hogy akár hány becsületes munkás cseléd elesik attól, hogy a szomszéd megyébe elszegődhessen, mert ez csak ugy volna lehetséges, ha a 4 hónapot hely nélkül töltené, de akkor is kitenné magát a kétszeri hurczolkodás kára és költségeinek. Viszont a gazda sem fogadhat a szomszédos megyéből cselédet. Es igy talán, helyes volna ha a gazdasági egyesületek, a befolyásosabb gazdák mozgalmat indítanának meg. Sőt kérvényeznének a törvényhozáshoz, hogy a szolgálati óv végét országszerte egy napban törvényileg szabályozzák. Hisz azt mi helyes és jó bárkitől át-, venni, eltanulni nem csak helyes, de üdvös is. Dani bácsi Veszprémben. Dani bácsi is gondolt' eg.ye& s; kiny,ifötta a városházi vasajtót, melyep~a$ : lefcet áak Martonfalvay Elek tanacso^'s^oi^a^M^ßie,; — Le kell mennem Veszprémbe, hiába, tudják, hogy most volt a szabadság iéSm s nincs egy fikarcznyi bajom se; az alatt szíveskedjék csak elvezetni ennek a szegény rosnak az ügyeit. Ejh, az a Pista gyerek! én lakolok meg érte! De hát a Pista gyerek már régen kinőtt abból a gyerekkorból, hogy elfusson a virgács elől; kiállt ő is a sikra, csakhogy akkor már a Dani bácsi visszmert egy ostromot fegyveres társával a Horváth Lajossal egyetemben. Mert csak ketten valának ők az első értekezleten, kömlvéve bősz és háborgó elemekkel. 'Fölírunk mink is az országgyűlésre — hangzott minden oldalról. — Ne tegyék az urak! — mondta Dani bácsi, hátha el találják hinni odafönt, hogy nagyon is szeretnek bennünket. Meg azután gondoljanak a megye reputációjára! Ha most imának fél, mikor a közigazgatási törvényjavaslat le van véve a napirendről, azt gondolhatnák, hogy önök is csak ugy olvasnak tyságot, mint az a falusi pap, a ki 1861-ben lélekszakadva ment át szomszéd kollégájához s elkiáltotta: bevették ám Sebastopolt, ami épen hat évvel azélőtt történt. Az érv hatott, Szabó Imre is csak anynyit mondott rá; ha majd megint előkerül az a javaslat, majd akkor ott lesz Veszprémmegye is. Örült már Dani bácsi, hogy a vihar elvonult s levezette a villámot, mikor a dolog megint csak előkerült. Napirendre sem engedjük kitüzetni, hangoztatták Fenyvessy és Barthalos. De be lett küldve az alispánhoz — replikáztak a veszprémiek. Az igaz — vágott rá Fenyvessy — de hol a közgyűlési határozat, amely utasítja a polgármestert arra, hogy az országházhoz intézett fölterjesztést a •megyének is megküldje? Tessék vád alá fogni a polgármester urat, de mi asb nem engedjük kitüzetni. Dani bácsi feszengett a széken. Még hogg öt helyezzék vád alá, mert udvariasságból beküldte az alispánnak azt a féliratot! S hogg ezt épen Fenyvessy meri mondani, a ki kijelentette, hogy azonosítja magát a felirattal ! De hát Fenyvessy tudta, hogy mit beszél. A veszprémiek meghőköltek; fölébredt bennük a gavallér magyar természet s inkább lemondtak a követelésükről, hogysem Dani bácsit azért, mert talpig gavallér volt, fegyelmi vizsgálat alá vonják. Valamit azonban mégis csak kell tenni s Szabó Imre kettévágta a gordiusi csomót, mikor beadta indítványát, hogy a vármegye emeljen óvást az ilyen rebellis törekvések ellen s )iangoztassa,hogy Veszprémmegye területi épségét fön akarja tartani. Örült már újból a mi jó polgármesterünk, mert ez az óvás csak olyan,' mint mikor messziről dörög az elvonult zivatar. Süt már a nap, Pápa -vármegye napja. De meg vala iroa, hogy Dani bácsi öröme ne legyen hosszá, mert Eötvös Károly, akit ugy látszik bántott az a Pápán általa hiába elköltött három ezer forint, amit az országházban is emlegetett, fölállt s azt indítványozta, liogy helglelenittessék a város eljárása. A veszprémi szivek keserűsége nagy lehetett, mert elfogadták az indítványt s Dani bácsi egy megrovást kalanddal lett gazdagabb. Mikor hazajött, felsóhajtott: no ezen is átestünk; mégis csak jobb Pápán, mint abban a girbe-gurba Veszprémben, ahol az ember télen fönnakad a hófúvások miatt, őszszél pedig mikor nincs hó, lába elé y szántszándékkal rakott köveket talál, hogy megbotoljék benne. Igaza van, teszünk róla, hogy néhány év múlva ne kellessék Veszprémbe járni — megy egy illésre. Az izr. templom felavatása Devecserben. Devecser, 1891. október hó 4-én. Tekintetes Szerkesztő Úr! A deveeseri izr. hitközség régi imaháza a század elején épült. Akkor a bitközség csak néhány tagból állott, kik az akkori viszonyoknak megfelelően igénytelen kis épületet emeltek, mely az évek folyamán megszaporodott hitközségi tagok befogadására nemcsak elégtelen lett; de az évek mindent pusztító vasfoga oly rozzanttá tevé, hogy már évtizedek előtt a közbiztonságot veszélyezteté. Már 1877. évben a hitk. képviselőtestület foglalkozott a templomépítés tervével, sőt minister! engedélylyel ezen ezélra sorsjegyeket is bocsátott ki; de különböző okok miatt a terv dugába dölt és az építés jámbor óhaj maradt. 1889. évben Schwarcz Sámuel választatott meg hitk. elnöknek. Ö 8 vele együtt a hitközség ügyeinek kezelését átvett képviselőtestület az első percztől fogva a programm főpontjául a templomépitését tűzték ki és a szent ügyhöz méltó szívós kitartással munkálkodtak tervük kivitelén, melyet nagyban elősegített- azon körülmény, hogy a közigazgatási: hatóság mult évben 'a templomot'közbiztonsági szempontból bezáratta eaiHetäii^o^eget.«»^»téis4c^^^K%!MtélM^i^ta^«Ai 'megválasztott^ rossz anyagi viszonyai miatt saját erejéből nem volt képes az építésre és buzgó, fáradhatatlan utánjárásának sikerűt oly fényes eredményt elérni, melyről nem is álmodott. Rövid á—5 hó alatt 3000 frt gyűlt össze; ezenkívül a fönkelt gondolkodású, bőkezű főúr, gróf Esterházy Ferencz ur az összes tégla és cserépzsindelyt volt kegyes a hitközségnek adományozni nemcsak a templomhoz, hanem az iskolaépülethez is, melynek egyidejű felépitésérei a lelkes épitőbizottság javaslatára, a hitköaség a tervek kidolgozása közben magát elhatározta; 0 Méltósága kegyességének köszönhetjük, hogy foltozási munka helyett, új templom és uj iskolaépületet emelhettünk. Áldja meg érte a Mindénható! Az épités Franki Károly tapolcaai építészre bízatott és az alapkő márczius h*ó 30-án tétetett le ünnepélyesen. Az épitőbizottság ritka buzgalmat fejtett ki, hogy a reá bízott feladatoknak megfeleljen. Sokat köszönhetünk városunk derék polgárainak, kik valláskülönbség' nélkül segítették a zsidó templomot építeni; az épitési anyagot ingyen szállítván messze eső helyekről Szeptember vége felé készen álltak az épületek; a felavatási ünnepély 29-én tartatott meg, melyre Dr. Fischer Gyula a fiatal derék győri főrabbi hívatott meg, kit'' 7 képviselőtestületi tag Kis-Czellben fogadott. Az ünnepély d. u. 5 órakor vette kezdetét; jelen voltak: a járásbíróság, szolgabiróság, Derdák Lörincz plébános, a városi hatóság és képviselőtestület, a grófi tisztikar, az összes íntelligentia kivétel nélkül, veszprémi, tapolczai, csabrendekí, jánosházai ós sümegi izr. hitközségi küldöttek, továbbá száz meg száz vendég közelről és távolról. Az ünnepély kezdetét vévén, a thórák az ideiglenes imaházból az uj templomba vitettek, a templom főbejáratánál az építőmester magvas rövid beszéd kíséretében átadta az épület kulcsait a hitk. elnöknek. Ekkor Grrünberger Bernát tapolczai főkántor kitűnően iskolázott énekkara elénekelte a vonatkozó zsoltárokat, mire megnyílt a templom főajtaja és ,a közönség ünnepélyesen bevonult a fényesen kivilágított templomba. Az ének végeztével Szepesi Jakab hitk. jegyző felolvasta a tamplom és iskolaépítés történetét és Schwarcz Sámuel hitk. elnök a hitközség nevében letette a zárkövet. Az örök lámpa meggyújtása után szószékre lépett Dr. Fischer főrabbi és remek magyar szónoklatával elragadta a közönséget. „Az én házam minden népek imaházának hivassék" ez volt az alapige, melyből kiindulva, hévvel, meggyőző lelkesedéssel bizonyította, hogy a zsidóvallás a szeretet vallása. Ba'sz oly vallás, melynek felséges tana parancsolja: „Szeresd az idegent, mert te is idegen voltál Egyptomban", szeretettel karolja át még az ellenséget ,is! Gyönyörű és megkapó példák és hasonlatokkal mutatja ki az „imádkozás" szükségét;' serkenti a hívőt, hogy búban, bánatban, örömben, fájdalomban, jó és roszban e szent helyet keresse fel, mert egyedül itt találhat a lélek teljes megnyugvást; szivének teljes melegével buzdít a hazafiasságra, kérve kéri a hitközségi tagokat, hogy egymással és a felekezetekkel békében és egyetértésben éljenek és végül költői formában tökéletes szép átgondolt imát mondott a felséges uralkodó családért, az adakozó nemes grófért, a szeretett hazáért, a hitközségért, a város lakóiért és a megjelent vendégekért. A „Szózat" eléneklése zárta be a szép ünnepélyt, metyet nemcsak az énekkar, de a közönség is lelkesedéssel énekelt. Este a vendégek tiszteletére lakomát rendezett a képvisetőtestület, melyen a sikerült és szellemes felköszöntők egymást érték. \ Nagy és maradandó érdemeket szereztek maguknak az épités körül Schwarcz Sámuel hitk. elnök, Széphegyi Miksa, Dr. Pollák József, Dr, Königs berger Kornél, Mautner Zsigmond, Mautner Henrik, Mautner Hermán, Weisz Mór, Lázár Sámuel, Kollin Sámuel, Szauer Jakab, Sonnenfeld Lipót és id. Schwarz József; nekik köszönhető, hogy ugy szólván semmiből 10000 frtos épületeket emelhetett a hitközség, A sikerült lakoma rendezéseért pedig elismerés illeti Szepesinót, Naynét és Schwarzsteinnét. KÜLÖNFÉLÉK. — Ő Felsége névünnepét fényes istenitisztelettel ülte meg a katholikus közönség és a hivatalos világ a főtemplomban a mult vasárnap. — Az első padsorokat a helyi állami, megyei és városi hatóságok tagjai, valamint a nagyszámban megjelent honvéd tisztikar töltötte meg. A misét az apát ur nagy segédlettel tartá, mig a vocal-misót áz apácza-iskolás növendékek énekelték, üde gyeijmeteg hangon. Betétek voltak: egy kirí! nus,, szövegre ugy mint dallamra igen sikerült, majd a Hymnus ós végül á Szózat, mely utóbbiakat az iparos ifjúság dalárdája énekelte s melyeket a nagyszámú közönség buzgósággal hallgatott. A város külső alakja is temepíés volt, a középületek zászlódiszben állottak. —- Október hatodikát, a tizenhárom vértanú halála napját kegyelettel 4ilte^iQ^-«vá^piJL-.közöiiség&i&.' Délelőtt WióraJco i ^ar'!Sztí*fF.erenezrendiek templom s a^a^;%h^pjl^es-' gyászmise tartatott, i^lp^^^^ipi^ ájtatos közönség vet%\ legmeghatóbb emlékeket épen az 4 aradi vértanuk szobája idézi föl. A nemzeti kegyelet fájdalommal gondol vissza az ország szine-javának halálára s a hősies türelemből tanulja hazáját szeretni az ifjú nemzedék. — Vármegyénk főispánja, Esterházy Móricz gróf Veszprémben többféle ülésekben elnökölt. Szabad idejében látogatásokat tett és fogadott. Megjelentek nála br. Hornig Károly megyés püspök, Vajda Ödön az új zirczi apát és Csenkey Géza trv. elnök. A főispán gróf a megyés püspök urnák azonnal visszaadta a látogatást, ki a grófot a megyegyülések után másnapra is meghívta ebédre, melyen szép szavakkal emlékezett meg toasztjában arról, hogy Esterházy Móricz gróf voit az első, a ki az ő püspöki instellatiójáuál őt a megyébe vezette, s ö ez alkalommal Veszprém megye jelenlegi főispánját nemcsak ngy élteti, mint egy nagy ősi család méltó ivadékát, de ugy is mint kegyurat, s mint saját hivét. Esterházy Móricz gróf azonnal válaszolt Báró Hornig Károly püspök szép felköszöntőjére, megköszönve a szives és -kedves megemlékezést, éltette a kiváló főurat és szíves házigazdát. — Hétfőn a főispán Magyar János kanonok vendége volt. Szerdán a zirczi apátnak adta vissza Zirczen a látogatást, majd Ányos Lászlónál Kardosróten megebédelve Bedére ment a szerencsétlen véget ért Esterházy gróf temetésére. — Éljen! Báró Hornig Károly megyés püspök ur 200 frtot küldött a dunántúli cultur egyletnek. E tényével legalaposabb czáfolatát adta megyés püspökünk, hogy mily tendenciózus ráfogás volt az, mintha ö ellenszenvvel viseltetett volna á D. K. E. iránt azért, mert esetleg az egylet egyik volt alelnöke vele ellentétes politikai és társadalmi iránynak volt tóibuzgó harezosa. Nem kételkedünk, hogy br. Hornig Károly nevét ezentúl is, mint eddig, mindig ott fogjuk találni, hol a nemzeti culturális czélok vannak! — Új közigazgatási bizottsági tag. Mint lapunk olvasói tudják, Esterházy Ferencz gróf lemondott a megyei köz. biz. tagságról. E vármegyei közgyűlésen újból megakarták Öt választani, de a gróf ugy á főispánnak, mint az alispánnak irt, hogy kéri ezúttal, hogy reá ne reflektáljanak, mert a köz. biz. tagsággal járó teendőknek nem tudna jelenleg megfelelni. A közgyűlésen nagy sajnálkozással vették e hírt tudomásul. — Az igy megüresedett helyre titkos szavazás utján majdnem egyhangúlag Sült Józsefet, jpápai kir. köziegyzöt választották megj mely ténynek mi pápaiak csak legjobban örülhetünk. — Ö Felsége nevenapját szokott fénynyel ünnepelte meg megyénk székvárosa, Veszprém. A középületeken nemzeti zászlók jelezték az ünnepet. —• Délelőtt 9-kor volt a székesegyházban az istenitisztelet, melyen maga a püspök Hornig Károly báró celebrált. Az ünnepi isteni beszédet Bédey Gyula plébános kanonok tartotta, mély hatást idézve elő eszmegazdag szép előadásával. — Délben Hornig báró megyés püspök 60—70 terítékű díszebédet adott, melyre a megye főispánja is hivatalos volt, ki meg is jelent. Az egyetlen felköszöntőt a háziúr mondta a koronás királyra. A felköszöntőt a vendégek állva hallgatták meg és befejeztével lelkesedéssel éltették felséges királyunkat. — Vajda Ödön az új czirczi apát tegnapelőtt Hunkár Sándornak, vármegyénk ez előkelő érdemes tagjának volt vendége, j — Félolvasás a kivándorlásról* Mészöly Gyula enyingi kir. járásbíró folyó évi október hó 4-én délután Veszprémben a vármegyeház második emeleti termében igen szép számú és díszes közönség előtt, „a kivándorlásról," tartott sikerült felolvasást. A jelenvoltak mindvégig feszült figyelemmel hallgatták a fel. olvasást és annak ..bevégeztével felolvasót zajosán megéljenezték. — A veszprémi Casinó estélye. Rendkívül kedélyes estélyt rendezett a veszprémi Casinó a mult vasárnap. A banquetten a pezsgőnél az első felköszöntőt a Casinó elnöke Esterházy Móricz gróf mondotta a királyra. Nem akarta volna hivatalossá tenni e kedélyes estét, monda, ha nem lenne ma épen október 4-ike Felséges Királyunk nevenapjai Ezért még este is újból a királyra ürítsük az első poharat.— Második beszédjében az elnök gróf a Casinó hivatásáról beszélve azon reményének adott kifejezést, hogy a veszprémi Casinó minél több tagot szerezve magának, haladjon nemes utján. — Köves János alelnök az elnököt, Esterházy Móricz grófot éltette, Sztfoó Imre nagyon -szép beszédben a grófiaót, Csenkey törv. elnök.a megye orsz; képviselőit,. Fenyvessy Köves Jánost, később Kenessey Károlyt, Köpácsy idt Purgly Sándorra, Purgly Szaibórá, '-jWégheby Alispán Osváld pápai |polfgár-m^s.t*érí;é > 'é,s Fenyvessyre. a veszprémi Bräitoti^ie^lJli»^ tágjára, Vargyas kfo
