Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-10-04

XVIII. évfolyam. 40.-szám. Megjelenik. minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koroiikint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérrnentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnák el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt kö zle menyek a lap a-zork. hivatalába küldendők. ^ Pápa, 1891. október 4. Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. - • Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 30 kr. Á dij előre fizetendő, Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap Kiadó hivatalába (GoloVríi Gyiikt papirkéreskedése, főtér) küldendőké ^ Pápa város hatóságának és iöhh pápai, s pápa-vid éki egy esületiiek megválasztott közlönye. Házi kezelés. ' Nem akartunk e dologhoz hozzá­szólni mindaddig, mig a város a fogyasz­tási adókra nézve a kincstárral egyez­ségre nem lépett, mert korainak tartottunk minden lépést addig, mig nem tudjuk, hogy egyáltalán megkapja-e a város a fogyasz­tási adók kezelését ujabb három évre s a kincstár nem kér-e oly magas árt, me­lyet a városnak megadnia nem lehet? Szóval nem akartunk a medve bőrével rendelkezni addig, mig ez a medve meg­lőve nincsen; a fogyasztási adók miként kezelésére nézve nyilatkozni addig, mig a'város a kincstárral megegyezésre nem jutott. Ha most szólunk, most sem magá­ról a kezelés mikéntjéről szólunk, hanem arról a helyzetről, melyben a város a szerződés megkötése után ténylegesen lesz, de a mely csak természetes következmé­nye a két év előtti határozatnak, midőn t. i. az italmérósi adók kezelése két évre adatott bérbe. Teszszük ezt pedig azért, mert a >Pápai Eözlöny« legutóbbi száma a kér­dést nagyon egyoldalúan világította meg s mert ott nyilt utalás történt lapunkra, mint a mely a házi kezelés mellett »kar­doskodott« már ezelőtt két évvel. Álljanak itt nevezett lapnak erre vonatkozó szavai: »A pápaiak közül so­kan hangoztatták annak idején (t. i. 1889. év végén), hogy a város a maga felelőségére ós a maga embereivel kezel­tesse az italmérési és fogyasztási adót, és hogy Veszprém város példája után induljanak, mely a házi kezeléssel oly »dicséretesen « megoldotta ezt a kérdést. Ezen vélemény és törekvés mellett kar­doskodott a »Papai Lapok« is és az aranyos tálezán kínálkozó haszon elvető­jének és a városi érdekek ellenségének deklarálta azokat, kik a házi kezelés el­len voltak bátrak föllépni.* Hát ebből ar passzusból egy betű sem igaz. A »Papai Lapok« ez ügyben az il­letékek bérbeadásakor egy hanggal sem nyilatkozott, a minthogy > valakit a vá­ros ellenségének deklarálnk nem a >Pá­pai Lapok« stílusában van tartva. De 'nem utalt s nem is utalhatott a képvi­selőtestület egyetlen egy tagja.sem Vesz-* prém város példájára és pedig azon egy­szerű okból, mert a fogyasztási és ital­mérési adók városunkban 1889. év de­czember hó 22-én adattak bérbe, Vesz­prém városa pedig a házi kezelést 1890• óv deczember 3-án mondotta ki s igy majdnem egy évvel a mi képviselőtestü­letünk határozata után. Ennyit illusztrálásául azon igazság­szeretetnek, melylyel a kérdéses czikk irója rendelkezik. Kommentárt nem fü­zünk hozzá. • * De ha úgy volna is, ha a »Pápai Lapok« a házi kezelés mellett foglalt volna is állást, kinek érdekében tette volná ezt? — Az adózó közönség érde­kében. Nincs- szükségünk hangoztatni, hogy Pápa hanyatló város, hogy iparunk, ke­reskedelmünk pang, mert beszól helyet­tünk az ez évi népszámlálás, beszól helyet­tünk a 400 főnyi fogyás. Egy.ily ha­nyatló városnak, ha hanyatlásának útját akarja állni, megkell ragadnia minden alkalmat, hogy meglevő jövedeliilét he­lyesen kihasználhassa s ujakat teremteni igyekezzék. És büszkék vagyunk rá, hogy ebben a küzdelemben mi mindig az ösz­szeségsnem egyesek érdekét képviseltük. Ilyen kérdés a fogyasztási és ital­mérési adók kezelésének kérdése is. Nincs az az együgyű fej, melynek eszébe ne jutna hogy ha e kezelés jövedelmező egyesek­nek, miért ne lehetne jövedelmező a vá­rosnak is? Ha egyesek kitudnak jönni a bérösszeggel s gyarapodnak mellette, mi­ért ne jöhetne ki a város is? ha van haszon — miért kell a városnak ezt a hasz­not kiadnia kezéből? vagy talán anyagi­lag oly jól állunk, hogy a haszon, melytől elesünk, föl sem tünő csekélység? Felel helyettünk a 42%-OS pőt­adő. r És hát eddig csak kaptunk némi bérösszeget, eddig legalább nem volt ter­jesen eredménytelen a kincstárral meg­kötött szerződés. De most? A kezelők legutóbbi nyilatkozata után a város el­esnék az eddig élvezett jövedelemtől is, miután a kezelők nem hajlandók az ital­mérési illetéket tovább fizetni. S mivel a czikk irója már azt is tudja (jól van értesülve), hogy más bérlő nem akadna, kérdeznünk kell, mit jelent e nyilatko­zat a' városra nézve ? Mit jelent? Jelenti azt, hogy a 42%­kal előirányzott pótadót már a jövő évre ujabb 2—87 0-kal emelni keMene; jelenti azt, hogy 44—45%-ot fizetne Pápa vá­ros lakossága — rosz ivóviz, poros ut­czák, rosz világítás és rosz kövezetért; jelenti azt, hogy az adóval ugy is túl­terhelt nép menni fog olyan városba, a hol ha adót fizet, keresetforrásra is akad; s jelenti azt, hogy 10 év múlva az ujabb népszámlálás ujabb 400 főnyi fogyást mu­tat és a hírlapok jeremiadokat fognak zengeni az érthetetlen tünemény fölött. Pedig igen világos ennek a tüne­ménynek a magyarázata; mig akad em­ber, aki anélkül, hogy adatai volnának, odameri kiáltani a városnak; »nein való az minekünk; ellenkeznek azok a mi (kik ezek a mi?) érdekeinkkel« s mig a képviselőtestület látatlanban kimondja, hogy nem kell a házi kezelés: addig ne keressük az okot sehol máshol; itt van az bennünk, a mi élhetetlenségünkben. S ha a »Papai Lapok« a közérde­ket tartva szem előtt, odakiált hogy: »Nem addig urak! Vizsgáljátok meg előbb, nem lehetne-e a meglevőt értéke­síteni, mielőtt a meg nem levő után kapkodnátok:« akkor tisztázva látjuk magunkat, mert megtettük, a mi köteles­ségünk volt, megtettük a mivel a városnak ós a közönségnek tartoztunk. * f Azonban érhetné vád és pedig jo­gos vád, a »Papai Lapok«-at is, ha ép oly látatlanban, miut a hogyan a hiva­tolt czikk irója a házi kezelés ellen nyi­latkozott, mi meg a házi kezelés mellett nyilatkoznánk. De hát ezt nem tesszük; nem en­gedi tennünk a közönség érdeke s nem engedi tennünk saját felelősségünk tudata. Mi nem experimentálni akarunk a közön­ség rovására, mi azt akarjuk, hogy a vá­ros — és első sorban annak tanácsa — nézzen utánna a dolognak; s csak ha a város számára biztosítani lehet a jöve­delmezőséget, akkor pártoljuk a házi ke­zelést, de akkor aztán föltétlenül, min­den személyes érdekre való tekintet nélkül. Tehát nem vagyuuk föltétlen hivei a házi kezelésnek, -melynek megvalósit­hatásáért készek volnánk a várost tiis­kén-bokron áthajszolni; beleegyezünk szí­vesen a bérbeadásba, ha ez a házi keze­lésnél elonyösebbnek mutatkozik, de akar­juk az adatokat látni, mert látatlanban sem egyik sem másik mellé nem állha­tunk, akarjuk a tervezetet látni, mely­lyel a házi kezelés a város javára volua megvalósítható, mert hiányos felügyelet mellett nem koczkáztathatuók meg a házi kezelést s akarjuk mindenek előtt, hogy a város képviselőtestületének alkalma legyen az ügyet minden oldalról megvi­lágítva látni, hogy határozatát melylyel ezrek — lufxjananmji százalék pótadó — fölött dönt, ne elhamarkodva, hanem érett megfontolással hozhassa. A kivándorlók. „Multa licent stultis, pic­toribus atque poetis." Piktor nem vagyok, még műkedvelő pbotograpbus sem. Poétának ' nem születtem, azért, — — Isten látja lelkemet! — soba versfara­gásra nem vetemedtem. A stultusok közé sorakozni pedig nincs passióm, habár is­merem a közmondást, hogy „parva sapi­entia regitur mundus," ami magyarul any­nyit tesz, hogy sok magas hivatalhoz ,nem szükséges qualificatio. Mi jogon követelhetek hát részt a „multa licet"-bői? Mint tárczairó. ' i Ha abban az időben, mikor a fönn citált latin vers iratódott, lettek volna tárczairók, talán mi^ is benne volnánk a szabadalmazottak között. Különben volna egy kis atyafiságunk a stultusoknak avval a fajtájával, a kiket régente udvari j bolondoknak neveztek, s kiknek hivatásuk volt urakat s környe­zetét szellemeskedóssel mulattatni — okos bolondok voltak — de a mulattatás czimón azután mindenkinek szemébe mondhatták az igazságot. Kár, hogy azok az igazán nagy urak most is\nem tartanak „udvari bolondokat" is. Sokszor több hasznukat. vennék mint „udvari tanácsosaiknak". o Csakhogy azokat, akik meggyőződé­süket, j érzelmeiket őszintén elmondják, „igazi bolondoknak" tartja a mai világ. Elég szomorú képet festettek már- a la­pokban a kom'öiy'-czikkezők a kivándor­lókról, ha'dd csináljak hozzá néhány' gu­nyoros-. Jphást^. ' N^i''árt-ám, ;ha az a kép sir is né­vet is ••v . Még májusban" történt. — Hosszan füttyentett a bécs-budapesti gyorsvonat, a Rába hidján átrobogott, azután tüsz­szögve kanyarodott be a győri állomás, elé. A hordárok sietve kapkodták az ele­gánsabb kiszállók podgyászait s a pinczé­rek sietve előzékenyen hordták be a vil­lás reggelit a kéjutazók részére a kényel­mes kupékba. A vonat végére akasztott harmad­osztályú kocsiból egy szomorú csoportot rendőri felügyelet alatt kisérték át am. ny. vasút készülődő vonatának egyik ko­csijába. — Elcsípték ezeket a szökevényeket ? kérdi a vonatvezető. — El ám! Majd szépen visszakísér­jük őket oda, a honnan elindultak. Ta­nulják meg a hazát szeretni. Odamentem a szomorú karavánhoz,' mely felében magyar, felében sváb volt s egy értelmesebb arczu magyart megszó­lítottam. — Miért akarnak magok, édes bará­tim! idegen országba, melynek nyelvét nem értik, oly messze földre, hol olyan­bizonytalan jövő vár reájuk. Kivándo­rolni? A magyar mindig ragaszkodott a magyar földhöz, hol becsületes munkával nemcsak megélni, hanem szerezni is tudott. — Hej Uram! nem úgy van ám, mint volt régen. Nem olyan ám a szegény em­ber" élete stra, mint a hogy azt a nagy urak képzelik. Földet szerezni nem tu­dunk, még ha pénzünk volna is, mert az uraságok nem adnak el, a lakás is fogya­tékos, munkát sem igen kapunk, most már a kapás földeket is nem felébe, ha­nem harmadába adják az árendások a megszorult embernek. Amit nyáron ke­resünk, ősszel elokkupálja tőlünk a vég­rehajtó, télen azután koplalhatunk s csak­nem az Isten hidegje vesz meg bennün­ket. Könnyű annak, Uram! beszólni a hazaszeretetről, a ki mindennap jól lak­hatik s meleg szobában .húzhatja ki a telet. Mi csak mostoha gyerekei vagyunk a hazának. Elgondolkodtam, hogy menyi igaz­ság van ez egyszerű szavakban. Eónyes, milliókba kerülő parlamenti palotát építünk a nép képviselőinek, de hogy a nép egy nagy része hogyan ól meg, arra nem is gondolnak. Ha egy kis, keservesen összegyűlt pénjit érezünk az ország kasszájában, az egész hivatalnok TARCZA. HOZZÁD! Ringass ringass édes álom, Egyedül vigasztalásom, - . • Mig az álom ringat renget Szerelmesen elmerengek Messze tőlem, te szép angyal Barna szemmel, piros ajkkal, — Szállj sóhajom, szellő szárnyán, . Ne hagyd ötet busán, Árván. ­Szállj szivére édes szókkal, Szállj ajkára édes csókkal, Szállj hozzá, mint röpke álom, Panaszold el árvaságom. 3& Epizódok 1848149-bSI. Az e czim alatti czikksorozatban holmi, a történelem keretébe szorosan véve nem tartozó, de még is a kor jel­lemzésére szolgáló megtörtént események foglaltatnak, melyek forrásait részint ne­kem, mint az időben köztisztviselőnek: saját észleleteim s meglevő hivatalos^adjar taim,* részint pedig hitelt ér.demlö évé­nektől akkor nyert értestiléseim képezik. Miután a jelz,ett események majdnem: ki­vétel nélkül Pápán e> vidékén fordultak ©lő", s igy JB lapok olvasóira — ^élhé^ip? leg — némi érdekkel bprnak,. 4ndi4tat^a­érezem '.ma^f^y^pk^flisér,^ s^ek|p emiékuk mej^i^^^BÍtfió%^^|E^ zendőnek vélem, hogy kénytelen valók mindegyik esemény előadásánál az előz­mények s némely mellék körülmények vázolására talán a kelletinól bővebben ki­terjeszkedni, azon czélból, hogy ez által a leirt események tüzetesebben ismertetve s mintegy kidomborítva, és az akkori rendkivüli viszonyok felfoghatóan szem elé tárva legyenek. Die grosse Schlacht bei Bakonybél. Legutoljára akkor látott Pápa 1848­ban magyar katonát, mikor a hadügyi kormány által a Mura mellől felrendelt Perczel-féle hatodfól ezer harczosból ál­lott sereg december 26-án este felé ide bevonult, azon czélból, hogy a fő hadse­reggel Győrnél egyesüljön; e ezek azon­ban nem érhette el, mert egy az éj folya­mán érkezett futár által értesülvén Per­czel Győr feladásáról, menetirányát meg­változtatá, s a gyimóti országútra tért, melyen tovább haladva Mórhoz ért sere­gével, hol azután pár nap múlva a túl­nyomó erejű osztrák haddal megvívta azon szerencsétlen ütközetet, mely csekély seregének szétfoszlásával yógzödö|tt. Perczel seregének Pápára hitt bevo­nulásakor feltűnt az, hogy a tüzérek égő kanóczczal haladtak ágyúik mellett, .en­nek oka pedig — mint utóbb ^egtpdr tufc — az volt, hogy a sereg .felvonulást útjában oldaltámadástól tarthatű.t¥^wMéiér is annak folyton harezra készen*JMilét.t Bjjfcriphevieh —" Horyáth. rá^aLmggklsett, és> psak:­se^i^^lan^ai 1 ? magukat állítólag megfészkelt (huszárok és Gerillákról szárnyaló hamis hirek által aggodalomba ejtve, nagyon óvatosan ós körültekintőleg 4—5 napi menetben Vesz­prémbe levonult. Ezután nem sokára beállottak ugy Pápára, mint az egész vármegyére nézve az osztrák csapatok általi megszállás kö­vetkezményei; úgymint: az ostromálla­potba helyezés, ""lefegyverzés, föltétlen hódolati nyilatkozatok követelése, s több más ezekkel kapcsolatos rendszabályok, melyek foganatosítása körül a működő császári biztosnak a megyei s más köz­tisztviselők is segédkezni kényszerültek, s ezen nagy önmegtagadást igényelt func­tiók alul magukat, lemondás által meg nem szabadíthatták; mert ez nyilt fölség­sértési és pártütés! büntetés alatt megtil­tatott. Pápa február havában egy ideig helyőrség nélkül volt; m6rt az itt tanyá­zott osztrák lovasok executióképen kivo­nultak Marczaltőre, melynek lakosai a tő­lük követelt hódolati nyilatkozatot, ne­hogy mint kijelenték — hazaárnlási bMnbe essenek, aláírni sokáig vonakodtak, és csak akkor tevék meg ezt, midőn a lovasokát utóbb felváltott horvát katonák, ellenál­lásukat az által, hogy a községet bizo­nyos apró .állatocskák miriadjaivalelárasz- ' ták, megtöEtók volt. Az osztrák lovasoktól Maasczaltőröl naponkint fkot altiszt jött be ,Pápára-a" postása, rleveleket hozni és vinröL -'Mégr* belopództak, egy alkalommal elcsípték a két altisztet, s magukkal kocsin kivitték Bakonybólbe. : Ezen merénylet hiróre néhány nap múlva egy lovasság ós gyalogságból állott jelentékény hadcsapat jött Pápára, innét azonban rövid pihenés után, mely alatt a lakosok irányában fenyegető magatar­tást tanúsított, Bakonybél felé eltávozott. A gerilla csapat, mely ellen indult, mintegy 200 főnyi nagyobbára hamarjá­ban összeszedett népből állott, minden fegyelem ós begyakorlás nélkül, s igen hiányos fegyverzettel, minek azután az lett a következménye, hogy igen előnyös védelmi állásuk daczára is a császári had­csapatok meglepték előőrseiket, azok kö­zül egyet meglőttek, s az egész gerilla hadat — négy embert elfogván abból — szétugrasztották. Az egész aífair alig tartott félóráig s azután az expeditionális hadcsapat fá­radalmait kipihenvén, s magát étel- itallal megerősítvén, a megszabadított altisztek­kel és a foglyokkal visszatért ide, hol be­szállásolva lett. Másnap hadi törvényszé­ket tartottak a gerilla foglyok felett, kik közül két gyerköczét megvágatás után elbocsátottak, kettőt pedig, kik már csa­ládapák valának, az alsó városi közlege­í-Mfe állott akasztófa alatt agyon lőttek, s ng^an'btt•» el is temettek. Ezeknek sírj ait lufróbb, *á; 'koczka fordultával, a magyar .^Eparancsnok> -— az akasztófát helyéből afki'aöntéívófí-''--- ielhantoltatta, keresztek­IJkj^eMáliffatt&S'S* ünnepélyesen beszeítel­j^f|'^^^ei>^i^k'^4zonban a legelő felosz-­j ^^^^^ ^lájvétele következtében Ekkor Pápát nagy veszedelem fe­nyegette; mert azon ráfogást használva ürügyül, hogy a városi elöljáróság ós a nép is a lovas altisztek elfogása és elszál­lítása körül a gerilláknak segítséget nyúj­tott, büntetésül a város kirablását czéloz­ták, s e veszélyt csak néhai Bezerédy Mi­hály urad. főtiszt háritá el közbevetése által a városról, sikerülvén neki gróf Althán parancsnokot, kivel már előbb is ismerős volt, meggyőznie a fent emiitett ráfogás alaptalanságáról. Néhány nap múlva izraelita polgár­társaink közül többen üzleti dolgaik el­látása 'czéljából Bécsben megfordulván, ott az utcza sarkokon plakátokat láttak kiragasztva, melyeken légfölül nagybetűk­kel' ez volt nyomtatva: die grosse Schlacht bei Bakonybél, s le volt írva részletesen azon, a félelmes Bakonyban, a topográfia cus helyzet igényelte nagy szakértelem­mel s körültekintő ügyességgel vezóny­lett, és oroszláni bátorsággal vivott nagy csata, melyben az ellenség holtak, sebe­sültek ós foglyokban 600-nál több embert vesztett. Igy felfújták tehát akkor Bécsben ezen kis csatapatót, mely voltakép csak néhány puskalövésből állott! - 33. 9lta«tou|aíva^ Elhibázott élet. — Elbeszélés. — Int a: DINGMA BÉLA. Eveline. idegesen vetette magát hín­tasz"ékebTéy ; 'Á-rca' lialavány volt. Szemei be­estek »s*' pirosaik a sírástól.. Meglátszott •ra^yÍMdgy : éjjelt virrasztva töltötte, - 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom