Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-09-28

Patres conscripti. A váios atyái) Ami derék városi atyáinknak az a szokásuk, liogy ritkán hoznak hatáskörükbe vágó határozatot, s ha egyszer mégis végeznek valamit, az primo nem vág hatáskörükbe s seeundo nem é[>en nagy bennn a köszönet. Már most mi dolog az, hogy a méheket ki akarják tiltani a szóllös kertekből, holott ehhez joguk nincsen ugyan, de meg csinálják vele azt a kellemet.enséget is, hogy a méhetart/ik Ponciustól Pilátushoz lesznek kénytelenek futkosni, költekezni, hogy a törvénytelen, haszontalan és szakértelem nélkül hozott remlszabály hatályon kivid helyeztessék. A nani rendtartást szabályozó törvényeket, az országgyűlés vau hivatva megalkotni, amint az 1840—44-iki országgyűlés hozott is ilyeneket (1H4<». IX. t. e>) Ezekben a mezőgazdaság minden ága, tehát a szöllők is, az ezekben okozhati' károk és kártételek, ezeknek büntetései, mind részletesen föl vannak sorolva, le a méhe által okozható károkról, sehol említés nincsen, sót a méhesek is ezen törvény védelme alá vannak helyezve. A menyiben pedig ezen törvények az ujabb kor igénveinek már meg nem feleltek, az i felségének 186(1, január 28<án kelt meghatalmazásánál fogva, a bel és igazságügyi miuisterium által 1860. január 3<»-án kiadott rendelet szolgál sinór mértékül. Ebben a méhesek is, mint a szöllők, mezei jószág néven vannak fölemlítve, de hogy a méheseknek bárhol való iölállitása korlátozva volna, az sem a fönt idézet törvény czikkből, sem ezen ministeri rendeletből ki uem tűnik. Sőt a menyiben magánjogunk e tekintetben hézagos lévén, az osztrák polgári törvényt vesszük irányadóul, annak 384-ik §-a világosan mondja, hogy a házi méh rajok is, mint más szelídített állatok, nem tárgyai a szabad állat fogásnak, sőt a tulajdonosnak joga van ezeket a más lobién is hajhászni. De hát mire valók a törvények, ha nem arra, hogy az iiiilminin jogkörrel bíró testületek annak rendeleteit figyelmen kivül hagyva, önhatalmúlag intézkedjenek oly dolgokban is, melyek rájuk ép ugy nem tartoznak, mint az ácsmesterre a sztircsinálás ? Ha az ácsmester -zűrt akar csinálni, csoda-e, ha ez it.-v sikerül neki, mint a mi városi atyáinknak a méli-kitiltási rendelet sikerült ?! o Veszprémvármegye a tankötelezettség végrehajtása iránt. Veszprém megye közigazgatási bizottsága f. évi július hé> 7-én IftffiftlfIJf Mórica gróf főispán ur elnöklete alatt, a tankötelezetts.'g végrehajtása iránt fontos utasítást adott ki s rendelt kinyomatni, mely minden iskolában s minden község hazánál folyton kifüggesztve lesz tartandó. Az utasítás, mely hivatva lesz megyénk területén a népoktatás ezen fontos ágát. kellő színvonalra emelui, a következő: /. 7'<//i/.ó'/c/cC''//sé</. I. f. A népiskolai közoktatás tárgváhan alkotott 1868. évi 38. t. BS. 1 f-a értelmében köteles minden szülő, gyám. Vagy gazda gyermekét illetőleg gyámoltj.it. vagy tauonczát, ha nevelésükről a háznál, vagy magán tanintézetekben nem gondoskodnak, életidejök 6-ik évének betöltésétől számítva a 12-ik évig. vagyis 6 éven át a mindennapi, 12-ik evőktől fogva pedig a 15-ik év betöltéséig, tehát bárom évig, az ismétlőiskolába járatni. Ha tehát valamely tanuló a tanév folyamában tölti be életének 12-ik, vagy 15-ik évét. azért az iskolából ki nem fogható, hanem tartozik a mindennapi, illetőleg ismétlő-iskola utolsó tanfolyamát is teljesen bevégezni. 2. §• Az uj ipartörvény szerint, vagyis az 1884. XVII. t. cz 60. tj-a értelmétyen — az iparosok oly gyermekeket, akik a mindennapi iskolába járásra kötelesek, tanonczokul fel nem vehetnek. Kivételnek csakis iparhaté>sági engedély mellett van helye, mely esetben azonban kötelesek az iparosok tanonczaikat, akik 14 éven alul vannak, a mindennapi népiskolába rendesen bejáratni, 12 — 15 éves korban levő tanonczaikat pedig az ismétlöiskolába. vagy esetleg a helyben létező iparos-tanoncz iskolába járatni. Azon gazda ellen, ki tanköteles gyermek-cselédjének, az iskola látogatására kellő időt nem enged, az 1S76. XIII. t. cz. 111. f-s értelmében, a népiskolai közoktat'.s tárgyában keletkezett 1868. XXXVIII. t. cz. 4. S-áhan kiszabott büntetés alkalinaztatik. //. AZ III sznii/nliiii illő tilliillii'l. 8. A népoktatási törvény r,:i-dik ij-a szerint a mindennapi tanköteles gyermekek 6—10 éves korukig, a két hónapi nagy szünidő kivételével, télen-nyáron, vagyis teljes 10 hónapig tartoznak iskolába járni. A 10 évesnél idősebb gyermekekre nézve azonban , a földmiveléssel foglalkozó községekben, az iskolaszék megengedheti, hogy a kéthónapi nagy szünidőn kivül még két hónapig a 10—12 éves gyermekek, a legnagyobb munkaidőben esak vasárnapi iskolába járjanak: tehát a földmiveléssel foglalkozó községekben a lo—12 éves gyermekekre nézve, iskolaszéki engedély mellett, a szorgalmi idő legalább 8 hónapban állapítható meg. Az 1875. évi szept. 2-án kelt ministeri utasítás 48-dik i?a szerint azonban a kis városi népiskolákban a lo—12 éves gyermekekrr nézve is a szorgalmi idő legalább 9 hóinapra terjesztendő ki. Hogy azonban a 10—12 éves korban levő tanköteleseknek egyáltalán megadassék-e ezen kedvezmény, melyet a törvény ad, minden esetlten a helyi körülmények figyelembe vételével, az iskolaszék határozza el | iskulaszéki rendes határozat nélkül a lo hónapi rendes szorgalmi idő önkónvüleg meg nem csonkitható». K szerint a szorgalmi idő faluhelyeken a lo éven téliili mindennapi tankötelesekre nézve legalább 8 hónap, kis városokban legalább ;i hóinap, a lo éven aluliakra nézve ellenben, faluhelyeken, ugy mint kis városokban 10 hónap. A nagyobb városokban a mindennapi szorgalmi idő kivétel nélkül teljes lo hónap. 4. A közoktatásügyi törvény 52. ij-a szerint az ismétlő-oktatás télen, — vagyis október, november, deczember, január, február és márezius hónapokban, tahit hat hóinapon keresztül , heti 5 órán át tart: nyáron pedig, — vagyis ápril. május, junius, július, augusztus és szeptember hónapokban, tehát szintén hat hónapon keresztül. — heti 2 ómín át tart. E szerint [az ismétlő-oktatás miniszteri rendelet értelmében, sohasem szünetel. A nyári hat hónapon keresztül a heti 2 órai oktatás csakis vasárnap tartandó s ez az úgynevezett vasárnapi iskola. A téli hat hóinapon keresztül a vasárnapi oktatáson kivöl a 3 órai oktatási többlet hétköznapokra esik. E tekintetben a helyi körülmények szerint az iskolaszékek határoznak. A külön fűtésről és világításról mi~den egyes iskolára nézve a községek tartoznak gondoskodni. Ott, ahol ismétlőoktatás ezimén a tanítók külön díjazásban eddig nem részesült* k, megyei közgyűlési határozat értelmében a községek évi költségvetéseikbe 15 — 30 Irtot felvehetnek s ezen ezimen a felvett összeg a megye részéről kifogáooHatnt nem fog. Az ismétlő-oktatás ilyetén berendezése szigorú kötelességükké tétetik az iskolaszékeknek és községi elöljáróknak, mert a népre nézve a hasznos és gyakorlati ismeretek csakis itt nyernek betetőzést s ezen felül a vármegye idegen ajkú községeiben a magyar nyelv elsajátításának épen az ismétlöiskolák lehetnek legbiztosabb eszközlöi. 5. 4j. A szorgalmi idő a vármegye minden népiskolájára nézve szept. 1-én veszi kezdetét. Ez annál is inkább szükséges, hogy az egyöntetű eljárás megkötni vittessék. de meg azéit is, mert. különben ha egy hónlappal később kezdődnék a tanév, a szorgalmi idő utolsó holnapja épen a legforródih júliusi hónapra esnék. A heti két félnapi szünidő — a miniszteri utasítás 49. ij-a szerint — szerda és szombat délutánjára teendő. ///. A tiuiLiiti'lis ififi-ntiehi'k <is.<;i'initií*ii. 6. íj. A r. t. városok polgármesterei s a községek elöljáróságai, illetőleg a községek bírái és jegyzői kötelesek gondoskodni arról, hogy a hatóságuk alá tartozó városok, községek és pusztákról a 6—11 éves mindennapi és 12—14 éves i métlököteles gyermekek korosztály és születési év szerint, az e czélra előirt s már az előbbi években is használt s a r°egyei alispáni hivatalnál megszerezhető Aj jegyit összeirási nyomtatványon, minden év tavaszán, házród-házra p.uitosan összeirassanak. Megjegyeztetik, hogy 6, 7. 8, 9, 10, 11. és 12, IS, 14 éveseknek azon tankötelesek tekintetnek, akik a összeiráskor már betöltötték, vagy a legközelebbi tanévig, illetőleg szeptember hóiig betöltendők lesznek életök 6-. 7-, 8-, 9-, 10», 11- és 12-, i:i-. 14-dik évét. Az öszszeirást. városokban a polgármester által azzal megbízandó és meghizható közegek, és nem szolgaszemélyzet hez tartozói egyének, községekben pedig a jegyző, esetleg segédjegyzö teljesítsék. Az öszszeirással megbízott fél szigorúan felelős az összeírás helyességéért s ha az összeíró hibás összeírást eszközölt, az összeírás az illető közeg költségére más közeg által fog teljesíttetni. Megjegyeztetik, hogy az összeírásban netalán előfordul hatéi hiányok által az egyházi főhatóságok annak idejében az iránt már utasított lelkészi hivataloktól kivett anyakönyvi kivonatok nyomán kiigazitandóik s a tankötelesek száma a közigazgatási bizottságnak 444/890. sz. a. kelt határozatával kiadott minta szerint készített külön rovatos iven üsszesitendö akképpen, hogy vallás, nem, nyelv és korosztály szerint a tankötelesek száma ugy a községekre, mint a legalább 80 lakóval biró pusztákra nézve ugyanazon iven, de elkülönítve kitüntetendő. ij. Köteleztetnek a r. t. városok polgármesterei s a községek elöljáróságai, illetőleg birák és jegyzők, évenkint a tanköteles gyermekek összeírását két példányban elkészíttetni s a községek elöljárói az összeírásnak egy példányát minden év junius havának végéig a járási főszolgabíróhoz beterjeszteni. A r. t. városok polgármesterei és a járási föszolgabirák pedig utasíttatnak, hogy községeik 1 bői a tanköteles gyermekek összeírását egybegyűjtve, azokat a megyei közigazgatás bizottsághoz, minden év július havának elején betérjeszszék. Köteleztetnek ugyancsak a rendezett tan. városok polgármesterei s a községek elöljárói, illetőleg bíró és jegyző, hogy az összeírás második példányát a helybeli iskolaszéknek, vagy iskolaszékeknek, a tanév megkezdése előtt két hónappal, vagy is július hó l-ig, különbeni felelősség terhe mellett, szintén átszolgáltassák. Ott, ahol egynél több hitfelekezeti, vagy községi iskola van, tartoznak a városok polgármesterei és a községek elöljáróii, illetőleg bin'» és jegyzi"), a tanköteles gyermekeknek, vallás szerint elkülönített névsorát, a különböző jellegű tanintézetek iskolaszékeinek külön-külön kiszolgáltatni s az iskolaszéki elnököknek az átvételről szóló elismervényét július hó 10-ig a járási főszolgabíróhoz, a rend. tan. városok polgármesterei pedig az alispáni hivatalhoz beterjeszteni. Amennyiben ezen határidőkre a kellő intézkedések meg nem történnek, minden további felhívás, vagy sürgetés elmellözésével a mulasztó elöljáróság ellen a rendbírság azonnal kirovandó, mire a megyei alispán s a járási főszolgabírók egyszer mindenkorra utasíttatnak. (Folyt, köv.; Veszprém vármegye októberi közyyitíésé\*ek rntptrendie. 1. A m. kir. Belügyministernek leirata, melylyel Mária Valéria főherczegnö 0 Fensége menyegzőjének alkalmából 0 Császári és Apostoli Királyi Felsége által a magyar Ministerelnökhöz intézett legfelsőbb kéziratát közli. 2. Alispáni jelentés. 3. Dr. Bezerédj Viktor lemondása folytán a vármegye közigazgatási bizottságánál üresedésbe jött helynek választás utján leendő betöltése. » 4. A vármegyei székház építési pótadóiiak 1881. évre leendő kivetése. 5. A vármegyei tisztviselő segéd, kezelő és szolgaszemélyzet nyugdíj alapjára l"/„ pótadónak 1891. évre leendő kivetése. ti. Veszprém vármegyének 18!» 1. évi közigazgatási, árva és gyámhatósági bevételei és kiadásairól szóló költségvetési előirányzata. 7. Veszprém vármegyének a törvényhatósági utak építésére, kezelésére és fenntartására vonatkozó és 1881. és 1892. évekre szóló költségelőirányzata. 8. A Kereskedelemügyi m. kir. Ministernek az állami közutak épitésénél és fenntartásánál közreműködő luvarok vámmentességére vonatkozó igazolványok kiállítását tárgyazó leirata. ít. A Kereskedelemügyi in. kir. Ministernek leirata, melylyel a f. évi közmunkaöszszeirás kiegészítésé.

1 rendeli el. 10. A Kereskedelemügyi m. kir. Ministeriumnak leirata, melyben tudatja, hogy a vasúti állomásokhoz vezető állami vagy hatósági utak kavics szállításnál kedvezményben részesülnek. 11. Özvegy gróf Andrassy Gyuláné, a vármegye közönségének — férje halála atkáiból kifejezett — részvétnyilatkozatát megköszöni. 12. A Gönyö-t íyőr-Zirez-veszprémi, - - és a Veszprém-dombóvári helyi érdeki vasut-emlékirata. 13. Sáros vármegye közönségének az olcsó mar hasú behozatala esetleg a só árának általános leszállítása tárgyában az országgyii lés képviselőházához intézett felirata. 14. Arad város közönségének az arad vértanuk szobrának leleplezését érdeklő átirata 15. Fejér vármegye közönségének a kép viselőházhoz intézett felirata, hogy a kir. bitó ságok törvény által köteleztessenek a közpori tositott árvapéuztárak kölcsöneire vonatkozó beadványok soron kívüli elintézésére. 16. Szatmár vármegye közönségének Kol csey Ferencz születése 100 éves fordulójának megünneplése alkalmából hozzánk intézett átirata. 17. Zemplén vármegye közönségének a a képviselőházhoz intézett felirata a törvén vhatóságok önkormányzatának fenntartását érdeklőleg. 18. Bars vármegye közönségének a vármegye területén fekvő idegen hangzású hely nevek megmagyarositását érdeklő átirata. 19. A m. gazdasági egyesületnek átirata, melyben a földmives iskolára megszavazott Oss szeget az amerikai szólőtelep fenntartási költségeire a folyó évben is átengedni kéri. 20. A vármegye alispánjának trftfrjtst té8e az enyingi főszolgabíró hivatalos helyiségeinek szükségessé vált átalakításáról. 21. A vármegye alispánjának előterjesztése a rédei kavicsbánya kibérlése tárgvában. 22. A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegye Wertheim szekrények 2-od példányú kulcsainak elhelyezése tárgyában. 23. A vármegye alispánja, a phylloxera elleni védekezés tárgyában Somlyó, — Vásárhely, — Nagy Szőllős, — Kis-Jenő és Doha községek által alkotott szabályrendeletet bemutatja. 24. Pápa városának tűzrendészed szabályrendelete. 25. A vármegye alispánjának előterjesztése a balaton-íüredi szeretetházbau üresedésbe jött két alapitványi hely betöltése tárgyában. 26. A m. árvaszékuek a borzavári árvaértékeket érdeklő előterjesztése. 27. A m. építészeti hivatal a vármegve területén leszolgált és leszolgálhatatlan köz munkára vonatkozó |..kimutatást beterjeszti. 28. A Buda-gráczi állam útra a vármegve által 1889. évben szállított fedanyag termelés: költségeiről szerkesztett számadás. 29. A m. magán j>énztárakra felügyelő választmánynak előterjesztései. 3<». Az 1881. évre kivetendő nyilvános betegápolási i>ótadó százalékának megállapítása. 31. Az 1891. évi katonabeszállásolási pót adó kivetése. 32. Rendezett tanácsú Veszprém városának, az istállózott ökrök, tehenek és borjuk itatásra való hajtásának tilalmáról alkotott szabályrendelete.33. Veszprém város polgármesterének kérelme, hegy a vármegye a város utczái öntözésének költségeit részben fedezze. 34. Veszprém város képviselőtestületének az aranyoskuti kőbánya bérletét érdeklő határozata. 35. Veszprém város képviselőtestületének határozata, melylyel az alsó-városi temetőnek nagyobbitását kimondotta. 36. Alsó-Görzsöny községnek határozata melylyel kimondotta, hogy a Szijme/.őhöz vezető ut, a község tulajdonát képezi. 37. Devecser községnek határozata, melylyel egy mértékhitelesítő hivatalnak felállítását határozta el. 38. Szilas-Balhás község képviselőtestületének az 1887. évi számadásnál megállapított és behajthatlanná vált bevételi hátralék leírását tárgyazó határozata. 39. Bakony-Nána községnek kérvénye, melylyel az árvíz álul megrongált hídjainak / í^zlóik a inult dicsőség foszlányaival.— különös alakti réz vedrek, meg bőr tömlők, melyekben vizet hordtak az öszvérek, vas golyóik, s ingek rozsdásan függenek szúette fa állványokon. .\ vár torony szobáiban régi hires férfiaknak érczIuil öntött mellszobrai, különös képek, festvények. arczképek. Stuart Máriáé, négy óvs kis gróti lányka virág kezében, ki a várból elveszett, hiába keresték csatlósok éjjel nappal, hiába tűztek dijat a megtalálóinak, kutatták a bástyák rejtekében, soha soha nem lelté'.: fel! Ki tudja nem farkasok, vagy kóbor nép lopta-e el öt, a szegény gyermeket?! Alig bírtam megválni e képtől, elképzelve mennyi könny, mennyi bánatot okozott eltűnése s milyen sors érhette öt!? — Régi tarka szövettes és hímzett bútorok vannak még itt-ott, egy üveg szekrény értékes csecsebei -ével, elefánt csont sakkfigurák, olvasók. < /.interes üveg és porczellán edények, mind régiség, mind a családhoz fűződő emléktárgyak. A nagy családi teremben 19 élet nagyságú festvény, e hires családnak mind dicső elődei, bánok, püspök, fötábomok stb. különböző századból, még 1188 is a kép alá jegyezve. — Legszebb Battyháni Albertus <\420> igazán hóditó ifin lehetett, sok szivet zavarhatott meg s/elíd halvány arcza, barna szemei, szép kis bajusz és dús fürtéivel. — Még vert ezüst tálezák, sakk asztalka, teritök, — középen hosszú étkező asztal, magas támlás székekkel körítve, mintha csak várnák a vendégeket, pedig oly végtelen csend uralkodik, uem suhog selyem, nem hangzik vidám kaczaj, csak az ősök néznek mereven a falakról. A vártoronyba 62 lépcső vezet, a felsőbbeknél már kötélbe kell fogódzani a meredek ós sötét fordulatoknál. Az óra gépezete is érdekes, a súlyokat hatalmas szikladarabok képezik, mig a toronyban függő harangon (1647böli levő kalapács erős ütéssel jelzi az órákat. Olyan hűvös a lég itt a magasban, hol a körülfutó üléseken pihenünk, végtelenül szép kép tárul szemünk elé, a kőszegi és steier hegyláncz, az alant elterülő csinos város, szép grófi kastély parkjával, templomok, temető, himes rétek, változó földek, melyeket a lakosság szorgalmasan mivel. — A toronyból újra "isszatérünk le a szoros, sötét lépcsőzeten, az olajtól csepegő óraműnél, (mit a várör kezeli kissé pihenve, még a templomba megyünk, mely még egész jó karban van. Igen szép a góth stylü régi oltár, — sok fogadalmi ajánlat az oldaloltároknál. — Valami lehangoló hatással van egyátalán, ha az ember olyan helyen jár, mely egykor annyi dicsőség és fényben tündökölt, most pedig a „vendégkönyvbe* irva nevünket, mi is elhagyjuk a történelemnek ez érdekes fészkét. A bástya-uton a vár túlsó oldalán még egy régi ágyú köti le figyelmünket, melyet a falban találtak, a Batthyén> czimer és 1647 évszám van reá vésve. A még ép szürke falakat itt sűrűen befutotta az örökzöld repkény, mintegy vigasztalásul elhagyatottságukért, több omladéknál különféle osztályokat, talán börtönöket látni, a magasban íves kapu félig a légben, erös vas pántjai a semmiségbe meredeznek. Kis oldalút vezet egy kedves szép helyre, honnan letekinthetni az egész városra, sürü bokrok iszalaggal befutva, fák, páfrányok, szalma és egyéb vadvirágok nyulának, lehet, egykor e hely képezé a várkertet. A ferenezrendiek szép nagy templomának külsején czimerekkel és faragványokkal díszített kapu vezet a kriptához, a folyosókon is vannak régi arczképek, ezen templom alapitói és pártfogói — magyarázza gyarlón a vezető barát, — koporsóban díszruhás hölgy és férfiú életnagyságú festvények, — oldalfalakon márvány emléktáblák — szép nagy oltárok. A kripták telve és telve érez, ezüst s kő koporsókkal, a Batthyániak herczegi és grófi család tagjai itt nyugosznak együtt, fiatal, öreg, gyermek. Még ott egyik elborítva nagyszerű friss koszorúkkal, aranynyal hímzett nehéz szalagokkal. Testvér, anya, apa, — már helyök sincsen, egyik koporsó a másikra állítva, — és mégis, — „felnyillanak, - az ősök kiszállanak, öszszeintegetnek a későbbi nemzedékkel, számon kérve, hogy mit tettek a név dicsőségére, nem esett-e folt reá? — mert ha igen, — kiűzik öt még sírhelyéből is! De hol van — 0, — kit hónáért fosztanak még életétől, miért nincs közöttünk? A hívott kikel messze távoli sírjából, megjelenik előttük, homlokán véres folt, — halvány arcza ragyog, dicssugár övezi. Ö az kit a nemzet vértanuként tisztel, az ö neve nem hozott szégyent dicső elődeire, bár golyóval vették életét, — az ö porai nem a családé hanem a nemzeté ott künn a kerepest sírkertben őrizve, hogy minden honfi oda zarándokolhasson, és e nevet elolvashassa — Batthyáni Lajos. — mely név örökké fog ragyogni a történelemben! Az urodalmi felügyelő a botanikus doktor, és gotthardi kormányzó, még ifjúkori pajtások, — most őszülő hajjal „megfogyva bár de törve nem" — újra együtt vannak, elő elő hozva régi deák csitteket, az életben előfordult vig és szomorú eseményeket. Milyen jól esik az együtt-lét, alig bírnak megválni, hisz ki tudja mikor hozza sorsuk ismét össze őket? Mi is megköszönjük a felügyelő ur szívességét, kinek vendégei voltunk a vár alatti kastélyszerü kényelmes lakásban, — elhagyjuk Német-Ujvárt, — egy szép nap emlékével térve vissze Szt. Gotthárdra. Időnk ismét oly kellemesen telt el, de hiába — válni kell! — Búcsúzunk a rendnek ifjú ós öreg kiváló tagjaitól, az agg tudósoktól, kik pihenni vonultak ide. szellemes beszédeikből mennyi érdekes dolgot tanulhatni, — köszönjük házi gazdánknak a kormányzó urnák szívességét, ki tisztét olyan kedvesen tudja betölteni, társaságában annyi érdekes aj adat j ut feljegyzésre, — még vissza pillantunk, midőn a vonat Grácz felé visz! 3fo Gyógyszer az adomazás ellen. A kit társadalmi helyzete oly társaságokban megfordulni kényszerit, hol sokat tánczolnak, maga pedig nem tud, vagy nem szeret tánczolni, sokszor jő ama kellemetlen helyzetbe, hogy unatkozni kénytelen, ötig mások mulatnak ! Sőt nem ritkán még az unalomnál is kellemetlenebb baj érhei. Azok az emberek ugyanis, akik inig a többiek a zeneszó hangjai mellett lejtenek, a fal mellé támaszkodva, vagy a tánezterem egyes pontjain ácsorogva többnyire alkalmatlan csoportokba verődnek össze, társalgást kezdenek egymással, ilyenkor sokan közülök felhasználják az alkalmat, hogy szellemességük litogtatására százszor hallott, elcsépelt, esetlen, émelygős adomák elmondásával gyötörjék környezőtöket. Ezektől megszökni, a társasági udvariasság szembetűnőbb megsértése nélkül, igen bajos, s e mellett annak a kellemetlenségnek is ki van téve az ember, hogy menekülés közben könnyen a tánezospárok, vagy az uszályok közé keveredik. Jó társaságokban pedig ezek egyike sincs rer.dén. Kénytelenek vagyunk tehát a komáromi kaledáriom száz esztendős adomáit birka-türelemimel végig hallgatni. Mi a teendő tehát, hogy ez iszonyú helys^tből meneküljünk? — „That is the ipiestiou"! — mondja Hamlet, vagy kicsoda. Ujabb időkben tekintélyes ormosok elcsépelt adomák kényszerű meghallgatásának elkerülésére azt a taktikát ajánlják, hogy az elmés helyeken soha se nevessük el magunkat, hanem folyvást a legkomolyabb képeket vág juk, s mikor az illető adomáját bevégezte, t>avanyu képpel azt a malicziózus kérdést intézzük hozzá, hogy : „Hát hol volt ebben a vicez"? Ez az eljárás, mondják, a legdühöeebb anekdota-fecsegőkre is a legelriasztóbb hatást gyakorolja. Sajaos, hogy ez a módszer már nagyon el van csépelve. Enuél, ugy hiszem, sokkal hathatósabb az általam gyakorolt módszer, mely már gyak, ran kisegített az efféle kellemetlen társalgási