Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-05-04

másnak fel- és leadó állomássá leendő . tala k i t á sa érdemében. T<>vál>l>á ••/••ii ülésen határoztatott, lmgy I megyei gazd. egyesület által fo­lyó évi május |0 és 31-re tervez-tt állat­kiáUitáaon csoport kiállítással vesz részt. Végre itgysxteaen ülésez határoztatott . I. lmgy gazdak«írünk még ez év őszén eke éa szántó v eisenyl re*adese*ed és ezen ver­senyek programmjának megalkotására ke­beléből | tagu bizottságot küldött ki. A november havi rendes öszi köz­gyűlésen elfogadtatott • költségvetési elő­irányzat az 1890-ikévre.Továbbá ezen köz­gyűlés határozatából kérvény intéztetett .1 foldmivelésflgyi ministeffhes országos müt rágyagyár létesitéae érdemében, A iii ir. x. 15-én tartott rendkiviili közgyűlés egyedüli tárgya volt megvédeni gazdakörünk álláspontját a megyei gazd. egyesül tt 1 szemben az ismert botránynyá felfújt ügyben, melv hivatását férfiasan meg is oldotta. Tiszteli közgyűlés! Mult évi elnöki jelentésemben jeleztem, bogy gazdakö­rünk nem zárkózhatott el a kerületünk­ben levő Somlyé hegynek a phylloxera pusztításai által észlelt veszélyeztetése elől sem, BŐI gazdakörünk volt az első, mely a somlói bú tokosokat az őket asől­lőbirtokaik elpnaatitáiában fenyegető ve­szélyre figyelmeztetve kösös védekezésre szállította fel. Harsak annyit tesz gazda­körünk éa megmarad folyton tovább is a k- ademényezés stadinmábzn és saját sor­sukra bízza a veszélyeztetett Somlyé bir­tokosokat, ugy minden esetre sok tárad­I gtól kinn'li meg magát gazdakörünk, de kérdem megfelelt volna-e kötelességé m-k ? — Semmi esetre sem. Gazdakörünk itt is kötelmeinek jól felfogott tudatában megfelelt feladatának Gyűlést gyűlés követett Sozalyóváiárke lyen. melyeken gazdakörünk kiküldött tagjai részt vévén a bírtokosaágot Somlyó megmentésére sarkalva é-s saját jól felfo­gott érdekeikről meggyőzve megalakí­totta _a pbylloxera elh-n védekező nagy Somlyóhegyi egyesületet.* 1 S midőn ezen egy es Biet akkor nn-g ideiglenes elnöke lss;» ápril hó 4-én azon kérdést intézte gazdakörünk jelzett napon tartott választmány iüléséhez, m-m volna • hajlandó a Somlyóhegyi birtokosok vé­dekezési ügyét felkarolni, illetve sajátjává tenni '• — a gazdakör igazgató választ­mánya Bünden habozás né-lkül igennel válaszolt : ezen igenlő válasz eredménye btt. hogy mult év július béi *1 én Som­lyó vásárhelyen megtartott btrtokossági ér­ti-k-zb-t- :: a oivtokosságmigy többsége vég­it g in galakultnak nyilvánította _a phvl­loi ta ellen védekező nagy Somlyóhegyi egyesület," elfogadta gazdakörünk fő véd­nökségét, a a védekezés keresztülvitelét gaz­dakörünkre bízta, s elhatározta, hogy ezen védekezéa költségeinek fedezésére Som­lyóhegy OSiatea birtokosai tagjai b-szin-k • gazdakörnek olyképest, bogy azon bir­tokosok, kikm-k szi'dlöje a 2 katasztrális holdat meg nem haladja mint pártolói ta­gok 1 írttal, kiké a 1 holdat meghaladja iii.nt rendes tagok 3 frttal lépnek be ta­gokól; ezen egyesületi gyűlés lefolyásáról •_,</.• lakörünh titkára július 4-én tüzetesen referált gazdakörünk választmányának: a válsastmány titkár jelentését tudomásul vette, s az egyesület jegyzőkönyvi hatá­rozatát egész terjedelmében elfogadta. Tisztelt közgyűlés! Hogv miként áll ma a Somlyói egyesület ügye. erről is megkell röviden emlékeznem: Miután a a minister az egyesület alapszabályait . melyek egyik pontja azt tartalmazza, hogy a Somlyó hegyi birtokosok köteleztetnek az egyesület tagjai lenni, helyben nem hagyta. — ennek ellenében a megye közönségéi felszólította, hogy odahasson miszerint a Somlyói négy hegy községe Oly szabályrendeletet alkosson, mely az egyesületbei belépést minden Somlyói bir­tokosra nézve kimondja. Gtssdskörűnk minden követ megmoz­dított, hogy ezen üdvös szaluilyrendelel a hegyközségeknél megalkottassék: törek­vése sikerre vesetett, a szabályrendeletek megalkottattak a ministeri leíratnak meg­felelöleg és törvény hatóisági jóiváhagyás végett a megyéhez tel is terjesztettek. Kzen szabályrendeletek sorsa felett a májna ö-iki megyei közgyűlés len hivatva dönteni. De tisztelt közgyűlés, gazdakörünk nem várta be tétlenül az időt. míg az em­lített szabályrendeletek ügy a megyénél eldől, hanem kötelességéhes hűen azonnal hozzálátott a védekezési munkálatok meg­kezdéséhes azzal, lmgy a szept. b-iki vá­lasztmányi ölés határozata értelmében fel­iratot intézett a földniivelósügyi minister­hez azon kérvénynyel, lmgy a védekezésre szükséges amerikai szőlőtelep kezdetlegea befásitásáhoa szükségelt 40 ezer sima ó-s !."> ezer gyökeres Kiparia vesszőt adomá­nyozni kegyeskedjék, a minister a kéri vessző mennyiséget azonnal utalványozta ; míg a vesszők megérkeztek elkészíttetett a szőlő telep, s ma van szerencsém tisz­telettel jeh-nteni. hogy az érkezett 58 BSOT részben sima. részben gyökeres vessző be­iskolázva van. Kz ügyben még csak annyit kell je­leznem, hogy a gazdakén- ó-s a Somlyói egyesület kölcsönös érdekviszonyait a sza­bályrendeletek jóváhagyása után azonnal rendezni fogjuk. Az évenkint elrendelt fölülvizsgá­lata az apa állatoknak a mult óv öszó-n ís foganatosíttatott, miről Gulden György ur a nov. 7-ki választmányi ülésen jelen­tést tett. Mielőtt jelentésemet befejeznén, meg­kell még említenem azon örvendetes ese­ményt is. hogy gazdakörünk tagjainak szenna a mult évben is gyarapodott, kü­lönösen meg kell említenem, hogy Pápa vidékéről öt uj rendes tagot nyertünk, s igv gazdakörünknek mult évben volt '.is rendes é-s 190 pártoló tagja. Ezekben véltem gazdakörünk mult évi működését jelezni. Váljon megfelelt-e gazdakörünk azon várakozásnak, melyei gazdakörünk t. tagjai hozzá csatoltak, váljon megfelelt-e a gazdakör tiszti kara azon bizalomnak, melylyel a gazdaközön­•ég őket megtisztelte: a t. közgyűlés el­bírálása alá tartozik. Részemről lelkiisme­retesen elmondhatom, hogy gazdakörünk tiszti kara iparkodott betölteni minden­ben azon állá>t. melyre a t. gazdaközőn­ség bizalma oket ln-ly-ezte. s épen ez in­dokból kérem a t. közgyűlést, hogv ré­szünkre a szokásos télmentvényt megadni szíveskedj ék. Egy uj röpiratból. FMfMWf Ken-hiz képviselőtől e napok ban terje­delmes munka jelenik BSC a flSrSjf ni/eh- tanításá­nak kérdéséről. A miiből ,tt közlünk tfj részt, mely a kérdés történetéről szol. Mikor Csák* Albin gróf, mint lij köz­oktatásügyi minister, az egész ország fe­szült várakozása mellett 1869. év május 80-án pro gramm-beszéd ét megtartó, magát nyíltan az egységes iskola hívének vallotta. „Egészben ó-s általánosságban az egységes középiskolának jövőben valé megterem­tése kell. hogy kitűzött ezólunk legyen.­— nionihí a Ház általános helyeslése mel­lett. ..mert nem OSStoahatom azok né­zetében, s nem tehetem magaméva azok felfogáséit, a kik a gyinnasiumot kizáró­lag magas tudomáayoa ó-s eszményi, a reáliskolát pedig ellenkezőleg csakis gya­korlati czélúnak akarják feltüntetni. Hi­szen minden művelt,minden hasznos mun­kásságra törekvő férfiúnak nemcsak gya­korlati ismeretekkel kell bírnia, hanem egyúttal magasabb felfogással é-s aspira­tiókkal." E helyes álláspontnak volt kö­vetkezménye az. hogy a közoktatásügyi minister úr programm jának elmondása után pár napra, máj US 35-én, „készsége­sen" járult e sorok írójának a képviselő­házban beadott következő határozati ja­vaslatához : ...\ Ház utasítja a közokta­tási minister urat. hogy a Ház közokta­tásügyi bizottságának ó-s más szakfé-rliak­nak meghallgatása után. tégy.- tanulmá­nyozása tárgyává a görög nyelvnek, mini kötelező tantárgynak <i ggntnasiumokban valói megszüntetését." A határozati javaslatot miként ezt a 959-dik országos ülésről felvett é-s hitelesített jegyzőkönyv mondja »'.'/.'/­hangutag" fogadta el a képviselőház. S bár a határozati javaslat csak a „tanul­mányosást" tette kötelességévé a minis­ternek, de annak értelme teljesen világos lehetett mindenki előtt, mert úgy a bea­dott hat. javaslatot kisérő beszéd éa a ja­vaslat indokolása, mint főleg a minist -r­nek ene adott válaSZa, mely ben a beadott indítványra csélozva, nyíltan elismeri, hogv: „Az egységes középiskola utáni törekvésünk első áldozatéiul bizonyosan a görög nyelv log esni" semmi kétséget ez iráni tént n> m hagyhatott. A képviselőház egyhangúlag ma­gáévá tevén a fentidézett határozati ja­vaslatot, az első - s pedig rég várt — lé­pés megtörtént a görög nyelv tanításának már annak előtte is sok port felvert kér­désében. Mert e kérdés mái' aem mai ke­letű hazánkban. Mióta a forradalom után az alkotmányellenes Thun-féle kormány általánosan kötelezővé tette a gymnasiu­mokban a görög nyelv tanítását, - a köz­vélemény folyton élénken taglalta e kér­dést, s az autonom felekezetek tanügyi kormányzatában pro és contra nem egy­szer történtek a felett vitatkozások. Alkotmányunk helyreállítása után nemsokára Eötvös József báró közoktatási minister, nemzetünk e halhatatlan emlékű nagy lia. 1870. ápril 7-én a középtanodai oktatásról szódéi törvényjavaslatában, mely azonban tárgyalás alá nem került: a görög nyelv kötelező tanítását a gymna­siumi tantervből egyenesen kihagyta. V. tényre az egész nagy görög vita alatt senki sem utalt, pedig ez kétségtelenül nagv jelentőséggel bír. Eötvös bárónak törvényjavaslata rég el van feledva a ta­lán már nehezen is juthatni hozza. Epen azért nagy fontosságúnak tartom. hogv a törvényjavaslatból, s annak indo­kolásából a tárgyamat érintő rész olva­sóim előtt ismeretes legyen. Eötvös József br. minister a görög nyelvnek tanítását csak az általa contemplált u. n. lyceii­niokban. melyben bizonyos szakrend­szer hozatott volna be, a mennyiben a ta­nulók nem minden tárgyat tanullak volna egyenlő kiterjedésben, hanem a válasz­tandó szakpályájukhoz szükséges ismere­teket annál kimerítőbben akarta meg­kezdeni, Törvényjavaslatának ll-ik J-s szerint s görög nyelvet kizárólag csak a theologiai ó-s nyelvészeti (tanári szakpá­lyákra készülők httek volna kötelesek ta­nulni. A más pályákra készülőkre nézve in ni volt kötelező a görög nyelv tanulása, s ezt Eötvös báró idézett tőrvényjavas­latának indokolásában azzal indokolta hogy habár tagadhatatlan az. hogy ó-szbeli tehetségeink kifejtésére alig található jobb eszköz, mint a nyelveknek alapos tanu­lása ó-s hogy a ehwaicus nyelvek e tekin­tetben első helyen állanak: de váljon a nyelvek alapos tanulásának czélsserfi módja-e, ha 3—4. sör több nyelvet egy­szerre kell tanulnunk? s váljon ha a grammatikát a logikai s igy a philoso­phiai tanulmányok legjobb eszközéül is­merjük is el. nem jobb-e. ha a gyermek mját anyanyelvén kivül egy ólü nyelvvel it. i. a magyarral, vagy a némettel) ó-s egy classicus nyelvvel, t. i. a latinnal fog­lalkozik, mintha ezeken kivül még egy classicus. i. i. a görög ó-s több élő nyelv­nek felületes Illegi sillerósé re fordítja ti­gyelmét, minek eredménye végre is nem lehet más mint az. hogy a növendék a tanult nyelvek egyiké-ben sem halad előre sunyira, hogy annak szerkezeté-ben kel­lően beavatva lenne? Es váljon nem ezt bizonyít ják-e tapasztalásaink is? Ifert gyiunasiuniainkban nevelt itjaiiiknak minő százaléka van középtanodai tanulmányai által arra képesítve, hogy azon pótolhatat­lan gyönyört élvezze, melyet a régi classi­cusoknak eredeti nyel ven olvasása nyújt? Ha ennek okául a tanrendszernek hiányos voltát, s főkép a szükséges tanerők hiá­nyos voltát hozzák lel. Eötvös báró sze­rint ez tévedés, mert miután a classikus nyelvek tanulásának ily hanyatlását ta­pasztaljuk íinís országokban is. (igy p. o. a Francziaországban kiküldött ezaminá­torok évenkint közzétett jelentéseikben évről-évre inkább panaszkodnak a classi­cus nyelvek tanulásiban tapasztalt ha­nyatlásról, s miután a tudományosan fog­lalkozókon kivül még Aug iában, sör Né­metországon is sokkal kevesebb ma. mint régebben volt azok száma, kik a olassi­cusokat eredetiben olvashatják: ennélfogva ezen általános tünemény csak általános okból, korunk általános irányából szár­mazhat ik. A mint a dolog áll szód egy más helyen az indokolás annak, hogy gymnasiumainkban a kél classicai nyelv taníttatik, eredménye csak az. bogy fiatal­ságunk a classicai nyelvek egyikében sem halad annyira, hogv a classikusokal élve­zettel olvasná. Sokkal nagyobb eredmé­nveket vári Eötvös József báró attól, hojrv ha egv látszólag szűkebb feladatot tüz Vi­ki, arra irányozzuk törekvéseinket, hogy ifjaink egy classicai nyelvet é-s pedig a latint tanulják meg. Sőt Úgy volt meg­gyözödve. hogy contemplált javaslata ál­tal azon czó-lnak is. hogy e Z országnak helhnistákat neveljünk, jobban meg lehet felelni, mert ha a görög nyelv csak azokra nézve tétetik köteles tantárgynak, kik nél azt a szaktudomány, melyre készül­nek, igényli (a tbeologusokra, philologu­sokra stb. nézve) a tanulóikban több tanu­lási buzgóiság tehető tel. - Es végül állam­férfiúi .jogosult önérzettel jelenti ki erős logikával megirt Indokolásában Eötvös József báró, hogy ö nem fogja elfogadni soha azon elvet, lmgy közép tanodáinkban valamely rendszert csak azó-rt kövessünk, mert az más országokbsn divatozik, fő­kép midőn azt látja lmgy i-Z'-n orszá­gokban is. a lml az érvényben van. an­nak czélszerüségében sokan kezdenek méltán kételkedni, a megváltoztatásáról gondoskt id ni. Eötvös József bárónak a középisko­lákról szóló törvényjavaslata utasítva lett ugyan tárgyalás végett a közoktatási bi­zottsághoz, de ott abban állapodtak meg, hogy miután az illető ülésszakban a ja­vaslatot törvényerőre emelni alig lehetsé­ges, annak tárgyalását a következő 5szre halasztották. De ekkor már Eötvös József br. betegeskedni kezdett, s az egész nem­zet által méltó kegyelettel gyászolt halála megakadályozta a javaslatnak tárgyalását. De a fentidézett indokolás leghatalmasabb ozálolatul szolgálhat a mai ultra-ortho­dox görögnyelv barátok görögül nem tudói vezérének, Eötvös Lóránt bárónak, ki ágy látni, lein igen olvasta el nagynevű édes atyjának, a kitűnő államfó-rtiúiiak. a ma­gvai- közoktatás első alkotmányos minis­terének illeték- - véleményét. Gyümölcsfák a községekben. Most. midőn a megélhetési gond államié felhőként borong az arczokoii. uránná kell nézni a megélhetési eszközök sokasitásának is. Sza­kitani kell a régivel s bevenni a jé>t, ha új is, sőt épen ezért. Magyar népünk ugyan konservativ ter­mészetű és a régi szokások uralják, a meg­szokott kerékvágásból kilépni nem szeret s tö­megesen nem is lép ki elébb, hanem ha az újítás hasznáról, czélszerüségéről meggyőződik. Egyik ember példája vouzsa a másikat. Igy ter­jedtek el községeinkben a cséplőgépek, igv kezdik a régi kézi vetést hol a mag, majd igen fel. majd igen le került — kiszorítani a sorvető gépek, igy kezdenek a magyar közsé­gek szőllös kerteket alakítani tömegesen Bss­szeállva, elébb csak egy bátor uttorő, azt meg­várták lesz-e eredmény, haszon beh-le, később kettő, három, inig ma ismerek községet, hol 17 év alatt ilv lassu körültekintő óvatos sió­don a házi kertek alkalmas része .szőllös kertté alakult és padig nagy haszonnal. Van azonban még egy. a hol néptink nem indul, vagy is a kezdet kezdetén áll, s ez a községeknek ntezáknak gyümöh-siákkali be­lásitása. A i.i megnézi németajkú polgártársa­ink falvait, vagy a Dráva parti falvakat viruló gyiiinolcstáikkal , lehetetlen lel nem tenni a kérdést, h"gy a Pápát körülvevő községek igen ártalmas lakossága miért nem siet gyümölcs­fákat p. o. diófákat ültetni házai ele.' Mondom, ez a kérdés előtérbe jő, és pedig elszomorító­Tcrténslimiuk nőalakjai.*) Irta: HSI.HKK LUJZA. K_viránt bővében van hazánk története a átiVes és gyászos, a dicső és lealázó, büsz­kito éa arezpiritó eseményeknek : egymást vál­togatják a felemelő diadalok és lesújtó vesz­teségek, olvassuk a nagyszerű győzelmeket, melyek egy sorba emelik nemzetünket a leg­hatalmasabb nemzetekkel, s viszont ama gya­lázatos vereségekéi, melyek alárendelt tarto­mánynyá alacsonyítják hazánkat: s ha lelkese­déssei olvassak ama korszak történetét, mely­ben három tenger mosta országunk határát, másrészt fajdalommal emlékezüuk ama korra, nedvben csak egy csekély területet, alig pár n gv s/og-méri'oldet. nevezhetett a magyar ha­z iának: egy szent László, egy Nagy Lajos ( _-\ Mátyás dicső uralkodását elleusulyozza e_rv II. Lajos, egy Ferdinánd gyászos kor­mánya. S ha nézzük történelmünk nőalakjainak szereplési idejét, azt tapasztaljuk, hogy majd­nem miuden válságos időben találkozunk egy­egy nő nevével, majdnem mindegyiket a ve­szély idején látjuk tündökölni. A tizenkettedik század első felében Bo­rus és Békl közön dűlt pártvillongásoknál lát­juk az elszánt hősies Ilonát, majd a következő században uralkodott éhínség idejében szent Kizsébet gyámolító kezét A horvátországi lá­zongások közepette a béke őrangyalaként le­beg előttünk Mária királynénak, s a tizenhato­dik század első felében a török és német párt verstngéseinél Izabellának képe. — A mohácsi csata után bekövetkezett várháborúk olvasásá­nál lelkesedéssel töltik el szivünket az egri nők, Losoncyné, Székely Klára stb. hősi tettei majd későbbi időkben Széchy Mária, Zrínyi Ilona s Lórántfy Zsuzsanna dicső emlékezete *) Felolvastatott a »Pápai Leány egyesület­április 27-iki felolvasó ülésén, s a mult század vad zivatarjai köst előttünk áll Mária Teréziának magasztos alakja. Eme nők életéről, s illetőleg azok jellem­zéséről leszek bátor — mélyen tisztelt közön­ség — jelen felolvasásomban egyet-mást el­mondani. Az 1181-dik évben vagyunk. A király Aialra hívta össze az országgyűlési . . . Már együtt vannak az ország zászlósai g főurai a tanácsteremben, — s im belép az ifjú, alig 'l'l éves király és helyet foglal a trónon. I >e ezen itju király, kiben az egész ország reményei összpontosulnak, ki itt hivatva volna a ta­nácskozást vezetni, s az ország ügyeiről a ren­dekkel együtt gondoskodni, — a helyett, hogy eme hivatásának tenne eleget, szótlanul hajtja le fejét, előle ötökre elzárvák a napsugarai, szeme világától mindenkorra megfosztották go­nosz kezek, egy jó királynak Kálmánnak alá­való tanácsosai. De ott vau mellette egy nő Ilona, kit a hitvesi szeretet haragra gerjeszt, kit a szere­tett férj szerencsétlensége boszura ingerel. — Lelkesítő szavakban hivja fel az országnagyo­kat, hogy ne hagyják boszulatlanul a király megvakittatását. ..Hü népek — úgymond — urak és nemesek, vének és ifjak, gazdagok és szegé­nyek halljátok ! az Isten mindegyiknek adott szemet, hogy lássatok, mi az oka, hogj- egye­dül urunk királyunk vau megfosztva szeinevi­lágától ? Kiknek tanácsából érte őt a csapás és a bűnösök elfogják-e kerülni boszutokat ?­Szavai gyújtottak, s azok hatása alatt csakhamar hatvannyolez főúr áldozik életével a király megvakittatásának okozói közül. A királynő szavainak elég volt téve, a király megvakittatásaért a rendek véres bu­szút vettek, s ez megnyugvást szült a szerető és szeretetében boszuért lihegő nő kebelében ... De menjünk tovább egy évszázaddal, s mellőzve Gertrud királyné általánosan ismert dicstelen országlásat, — mert hisz' aem is Kndre, hanem «ierrrud országlásának nevez­hető az —, térjünk át Gertrud leányának Kr­zsébetnek jellemzésére. Még nem csillapult le az ingerültség, melyet (iertrud királynő törvényszegései idéz­tek elő, még nem szült megnyugvást a ki­rálynő megöletése által vett boszu sem, még javában forrongtak az annak gyalázatos kor­mánya által felizgatott kedélyek, — s már is uj csapást küldött Isten szerencsétion hazánkra. Az l'2­J5-ik évi nagy éhínség volt ez, mely az alsó néposztály nagyrészét majdnem elveszés­sel fenyegette. S Isten különös rendeletéből az anya bűneit épen annak leánya volt hi­hívatva jóvátenni. S Kizsébet. kinek anyja méltóságán alulinak tartotta egy magyar alatt­valóval — bármily magas állású volt is az, — szóba állni, kinek anyja a magyart csak meg­vetni, de soha becsülni nem tudta, az elmegy a nyomort szenvedőkhöz, felkeresi azokat nyo­morult viskóikban, s sajátkezüleg nyújtja az éhezőknek a várvavárt táplálékot. Méltán avatta őt fel a pápa a szentek közé, bízvást elmondhatjuk róla, hogy megér­demelte azt. Midőn értesült férje haláláról, térdre rogyva ily szavakra fakadt: ..Meghalt! meghalt nekem e világ és mind valami e vi­lágon hízelkedik' 1 s valóban ettől kezdve ügy­éit, mintha reá nézve csakugyan meghalt volna a világ s életét ezután zárdai magányban töl­tötte. S eme nő. ki egész életét az erények gyakorlásának szentelte, ki soha mást, mint jót, nem tett, ezer erényeinek semmiféle jutal­mát nem élvezhette: midőn a pápa öt a szen­tek közé iktatta, arról ö már nem tudhatott, akkor ö már 4 év óta sirban pihent .... Nem kevésbé vonja magára figyelmünket Mária királynénak — Zsigmond nejének tra­gikus sorsa. Bámulattal nézzük ama látszólag gyenge nő nagyságát, ki nem rettegi kezébe venni as uralkodásnak erős kezeket igénylő gyeplőit, s ki nem fél egy lázongó országba (Horvátor­szág) menni, mikor jól tudja, hogy a lázadás éle épen ellene van fordítva, mikor tudja, bogy ott biztos veszélynek, sőt esetleg a halálnak is nézhet eléje. Hogy uralkodása nem épen volt fényes, azt legkevésbé sem tulajdoníthatjuk neki hi­bául, hisz egy oly király után, mint volt előtte apja: Nagy Lajos, egy oly birodalmat s illetve hatalmat megtartani minőt apja szerzett, nem egy gyenge nőnek, de még egj- férliunak is mint épen Zsigmondnál láthatjuk, — majd­nem kivihetetlen feladat. S ha még tekintjük ama zavart viszonyokat, melyek trónra lépte­kor hazánkban uralkodtak, ugy még azt is csodálnunk kell, hogy annyi ideig és ugy tudta a kormányt kezei között tartani, a med­dig és a hogyan tartotta. Valóban elmondhat­juk róla egy jeles Írónknak (Márki Sándor) reá vonatkozó szavait: „Lelkületének alapvonásai sze'idség, jó sziv, kegyelet, bizalom, hála, tü­relem, s a mellett erély szép összhaugzatban állottak megnyerő külsejével. A királynőt ki­nek elhatározását rendkívül szeretett atyja em­lékének felelevenítésével siettetik, s ki szeren­csétlen anyjának holttestét az első kedvező alkalommal hazaszállittatta, az uralkodót, kinek szive megesik a szegényeken, kit meghat a keserves panasz, de méltósággal turi a maga szenvedéseit és sohasem feledkezik meg bal­sorsának enyhítőiről, azt a nőt, kit a koronája miatt viselt láuczokuál csak Hymen láncza szoríthatott jobban, de a ki a jövevénynyel szemben mégis büszkén jelenti ki, hogy őt il­leti a korona, s aztán önkényt teszi azt annak fejére, ki nem tudja őt megbecsülni, azt a nőt ki nem akadályozhatta ugyan meg, hogy ne­vében működjék az orgyilok, de ki maga csak kegyelmeket osztogatott, azt a nőt, ki a bör­tön nedves falai közt, a zárdák komor bolt­hajtásai alatt, s az ármányok saiahelyeit ké­pező paloták termeiben mindvégig megőrzi a gyermeteg kedélyt, azt a nőt, azt a királynőt száraz szigorral, kérlelhetlen ridegséggel bí­rálva sem ítélheti el a történet, nem törhet páhzát íölötte. nem foszthatja meg sein tisz­teletünktől sem részvétünktől. Huszonöt éves korában hunyt el Mária, s a nemzet történeté­nek 26 éves szakaszát vitte magával .síi!.,. Első mosolyával utolsó sóhajáig játéka volt a politikának] mely oly kegyetlenül bánt vele. Kz szabályozta életének összes körülményeit, s ez hozta összeütközésbe saját egyéniségével, de még iukább nemével. Nőnek született, s hibája legfőbb erénye: a nőiesség volt." Azon szomorú korban, midőn a töröknek beütései mind pyakoriabbakká lettek hazánk­ban : majd később, midőn hazánk a török har­caoknak egy ideig majdnem állandó színhely.ívé lett, lépteti nyomon találkozunk egy-egy nő ki­magasló alakjával, a ki a török elleni hosszas küzdelemben örökké fényes nevet szerzett ma­gának a történelemben. Zsigmond uralkodása alatt vették kezde­tüket eme háborúk, s hazánkban (iaiambócz vára volt első izben színhelye a török-magyar hareznak . . . Már megkezdette Zsigmond a harezot a várban levő törökkel, midőn értesült hogy az ostromlottak részére nagy segédsereg közeledik, s ezért elhatározta, hogy seregével a Dunán átkelve visszavouul. De alig hogy megkezdik a magyarok az átkelést, rögtön elő­tör egy török sereg, s orvul támadva a vissza­vonulókra, őket a legnagyobb veszélybe ejti, sőt már épen a király életét is fenyegette, mi­dőn hirtelen megjelenik egy nő, ki már előző­leg az ostromnál is fériiuhoz illő bátorsággal küzdött az ostromlók között, — s gályájával a veszélyben forgó Zsigmondot majdnem a legutolsó perezben menti meg a biztos haláltól. Ez a nő volt: Kozgonyi Czeczilia . . . (Folyt köv.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom