Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-11-16

gélybes részesiti ; népkönyvtárakat létesít, vagy in-ír b-t /ök»-t gyámot it. liazafias iratokat szerke-zt t és t rje*zt. esetleg néplapot .'.«1 ki. ugy magyar, mint a Dunántiili nun magyar ajkúak nyelvén: a hazafias mellemben működő és a magyarnyelv terjesztésében érdemei szerzett tanítókat, kisdedóvőkat óvónőket valamint a magvar nyelv elsajátításában kiváló előmenetelt tanúsított tanulókat jutalmazza: a szegény tanulókat tankönyvekkel, ruházattal ellátja: majd iparfejlesztés, s egyéb közgazdasági intézkedések által a hasa* bau való megmaradást bizto.-itani törekszik , szóval ugy szellemi min anyagi feladatának betöltésére minden törvényes eszközt felhasznál. IV. .1- asnsafllat bispfiUi uékktljft, 4. Az egyesület központi székhelye Budapest. V. .1: tggetUei tiijjiii. :,. íj. Az egyesül.-t tagja lelet Magvarország minden fedhetkm jellemű férfi és nő lakosa vagy birtokosa, kik nagykornak, illetőleg a törvény értelmében önállóak. f». Az egyesület tagjai: örökös, alapító, rendes, pártoló és gyámolító tagok. a < »rökös tagok mindazon jogi személyek, vagy egyesek, melyek illetőleg kik hgalább 1000 frt alapítványt CsSsnek, s ez alapítványt öt év alatt lefizetik. bi alapító tagok mindazok, kik az az egtesület alaptökéjének gyarapításához egvszer s mindenkorra legalább 100 frttal járulnak. ci rendes tagok azok. kik magukat aláírásaikkal legalább lo egymásután következő évre. évenkint 8 frt tagdijat fizetni kötelezik. A rendes tagoknak jogában áll a tíz évre járó tagdíjat 21» frtot előre lefiaetni, N ez esetben az egyesületnek élethossziglan rendes tagjai maradnak. d a pártoh* tagok azok. kik magukat aláírásukkal "» egymásután jövő évre 1 Irtot fizetni kötelezik. e. gyámolító tag, ki kisebb összeget ajándékoz az egyesületnek. VI. Ki>:ijijiili<. 7. !;. A közgyűlések, melyeken az örökös, alapité; és rendes tagok bírnak szavazati és tanácskozási joggal, s melyek nyilvánosak: rendesek é* rendkívüliek. A rendes közgyűlések évenként egyszer K nappal előre a hírlapokban hirdetve és pedig Budapestet is ide értve a Dunántúlnak különböző helyein felváltva tartatnak. A kő vetkező közgyűlés helyét mindig az elözö közgyűlés határozza meg; halán.apjáról pedig a k umányzó választmány intézkedik. Rendkívüli közgyűlési B nappal előre a hírlapokban hirdetve vagy a kormányzói választmány, vagy 66 örökös vagy alapító vagy rendes tag kívánatára az elnökség bármikor összehívni köteles. A közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül szótöbbséggel határoz. Szavazategyenlőség esetélien az elnök dönt. Az alapszabályok módosítására a közgyűlésen szavazatra jogosult tagoknak %-adának jelenléte kívántatik jn**g. Az e czélból másodízben összehívott közgyűlés, a megjelentek számára Való tekintet nélkül határoz. A jogi személyek képviselőjük által élnek jogukkal. 8. |, A közgyűlés teendői, a; A korelnök és körjegyző vezetése alatt ejti meg a védnök, az elnökök, alelnökök és a kormányzó választmány megválasztását. b. ) Megállapítja az évi költségvetést. c. Megvizsgáltatja sz évi számadásokat éa B felment vényt megadja. d. Határoz a kormányzó választmánynak vagy a megyei (városi) egyesületeknek a közgyűlés elé v tt indítványai felett. e. ) Az alapszabályok it módosíttatja. f. ' A jkönyvek hitel sítésével két tagot biz ne g. A közgyűlés tanácsk »zísi ügyrendjét maga állapítja meg. VII. .1; eggétülel bfapomS IsrstésjUTa/ii. y. Az egyesület központi kormányzata egy védnökből, a közgyűlés által meghstlroaott számú és éveukiut választott eluökökhől, tisztel, ti .li.'.kökből, alelnökökből, s szintén a közgv ülés által meghatározott számú kormányzó választmányból áll, melynek a Dun nitúl tényleges orsz. képviselő,, valamint a megyei ('városi egyesületek tisztviselői hivatalból tagjai. A központi válasz: inány. a szükséges t iszt vis. löki t saját kebeléből választja. Titkárt és pénztárnokot külön díjazássá] alkalmazhat. A központi kormány só választmány magi számára ügyrendet készít, a választón ny jelöli ki az egyesület elnökei közül az igazgató elnököt éa helyettesét, • kik az egyesületet képviselik és vesetik. VIII. .1: • /'/-.v.'/' megyei vdrmü neroezete. 10. J. A Dunántál minden egy >a vármegyéje, törvényhatósági joggal felruházott városa és rend. tanács i városai, ha illetőségükhöz iSrtOzé elegendő számú egyesületi tagokkal bírnak. kü:ön megyei ívárosi egvesübtb- alakulnak, egyesületük címe saját megyéjük | városuk i nevéről elnevez tt _ Közművelődési egyesület.*' Pecsétje a Dunántúlt közművelődési egyesü1 t pecsétje, de saját ciinjiik köriratával. A megyei . városi | közművelődési egyesületek munka körükre nézve külön autonómiával bírnak, a alapszabályaikat viszonyaiknak megfelelőleg maguk határozzák meg. de melyek föb'g a tagdíjakra nézve a Dunántúli Közműveiődéaí Egy esületnek alapszabályaival nem ellenkezhetnek. A megyei (városi) egyesületek évi jövedelmének üde • Dunántúli Közművelődési Egyesület központi pénztárába küldetik. Az örökös alapító tagok tagdíjai, valamint az ajándék'izások. s minden egyéb tagdíjak, ha a fizetés kötelezettség- nem kizárólag valamely megyei (városi egyesüf't számára tétetett, a Dunántúli Közművelődési Kgyesület központi pénztárában Icönyveltetnek el. A (városi egyesületek tisztviselői hivatalból tagjai a központi kormányzó választmánynak. IX. A: <•/</ B i /// ni i. 11. íj. Az egyesület törzsvagyonát, melynek csak kamatai költhetők el, az alapítványok sz örökös éa alapító tagok tagdíjai képezik. R indes jöve leimét az alapítványok, kamatai, a rendes tagok, pártoló tagok, a gyámolító tagok tagdijai, az ajándékok) az Egyesület céljaira rendezett jótékonyoélu intézkedések tiszta bevételei képezik. A bejelentett, de le nem fizetett alapítványok után évi fi"-,, fizetendő. A pénztár kezelését a kormányzó választmány határozza meg. .V. .1: egyeiilei felonzhiis. IS. S Az egyesület feloszlását a közgyűlés csakis a szavazásra jogosult tagok %-ának széltőlibségévei határozhatja el. E li itározathoz minden esetb'O megkivántatik Z %-ád szótöbbség. A téloszlás esetére a vagyon felett a közgyűlés határoz, • a vagyon csakis a Dunántúli közművelődési egyesillet Czéljaínak (3. §J megfelelő célra fordítható. E határozat jóváhagyás végett a belügyininisteniek felterjesztendő. A postai rrlékjcüT áriisilása. A niisiai Értékjegy árusítását a mostaninál jelentékenyen szélesebb kiterjedésben kellene érvényesíteni. Minden községben, ahol postahivatal nincsen, kellene árulta!ni postajegyeket n dohányt "zsdésekkel, hogy jobban hozzáférhet 5 hbé tétessenek. Mert sok millió levél nem hatódik meg az által, hogy nincsen Helyben lovéljegy árusítás, s igy. akik postahivatal területen nem laknak, csak II elkerülhetlenseg esetén imák, vagy válaszolnak, sít még akkor is kétségesek a fe111, hogy levelük eljutott-e a postahivatalba I Mert nagyobbrészt a levélhordók olyanok, hogy a levélre járó értékjegyárát megíszszák, 8 a levelei ellökik. — még szerencséje a levélküldinek, ha levelét a levélgyiijti szekrénybe lizetetlen bedobják. Tehát ezen visszaélések megakadályozására szerintem minden községben kellene levéljegyet árultatni, s olyan levélgyüjt") szekrényeket alkalmazni, mint Bpesten vannak s egyik kulcs a levéljegy árusítónál, a másik pedig a postahivatal fánükéiiél — vagy postamesternél állna. Amennyiben pedig a községek ugy is kóteleztetneK hetenként háromszor a postára küldeni (ámbár ha a községben jegyi"i hivatal van, naponként küld) ez által a leVélhordók visszaélése meglenne gátolva. Sit szerintem praktikusabb is volna, mint a Németországban alkalmazott mozgó levélgyüjt ik, mert az államnak nem okoz. egy krajc/.ár kiadást, s".t ellenkezileg tetemes jövödelmet biztosit, ugy a pénzügyminiszternek, a beszedend"', illetve a folyamodásra, teend 1 lö.intos bélyeg fogyasztása által, mint I kereskedelmi miniszteri tárczának is. a nagyobb mennyiségben elfogyasztott levélbélyeg által. Ks megvagyok gyözulve. hogy a publikum is leirhatlan ürömmel és hálával fogadná ezen új intézkedést. .Mert csak az tudja, aki faluhelyen lakik, hogy mily sok nehézséggel jár különösen öszszel és télen faluhelyen ha helyben postahivatal nincsen a levelezés. Ennyit óhajtottam ez.ittál e lapok hasábjain közzétenni. Mi a kik ismerjük Baross Gábor miniszterünk lázas tevékenységét, s mindenre kiterjed5 figyelmét, azt hiszszük. hogy az itt Megpendített eszme, ha hozzá juthat, meg is valósul, fttfMtaHtt énátOftj.. — Pápa város közgyűlése Sopron vármegye törvényhatóságához a következő átiratot intézte: Tekint-tes Törvényhatósági Bizottság! Méltóztatik tudomással bírni arról, hogy a nagyméltóságú in. kir. kereskedelmi mínisteríum 49.531. sz. rendeletével Réthey Ferencz és érdektársai budapesti lakosoknak előmunkálati engedélyt adott a Csorna és Pápa közt létesítendő helyi érdekű vasútvonalra nézve. Ezen vonal -tekintetesTörvényhatósági Bizottság! hivatva van városunkat Sopron vármegye területének egy gazdasági tekintetben igen jelentékeny vidékével : a Rábaközzel állandó és biztosított összeköttetésbe hozni, vasúttal kötni öszaze olyan pontokat, melyek 'gazdasági és kereskedelmi tekintetekben már régtől fogva érintkezésben állván egymással, egymás érdekeire eddig is kölcsönösen kedvezöleg hatottak. E kölcsönös áldásos behatás állandósítására, fokozására és erősítésére szolgálatid a tervezett helyi érdekű vasút, a mellett, hogy már a közel jövőben közvetítője lehet az ország északnyugoti és délnyugoti részei forgalmának is, s igy szolgája magasabb nemzetgazdasági érdekeknek is. Megvalljuk, hogy m künk e vasútvonalnak kiépítése meleg óhajtásunk, létesítése kétség kívül nevezetes érdekünk. Azon sajnos, alig czéltudatos vasútépítési elvek, melyek a magyar állam egységes vasúti politikája jelen hatalmas korszakát nagyon megelőzött időben létesített vasúti összeköttetésünk idejében érvényesültek, szerény, de sok tekintetben virágzó iparunkra, kereskedelmünkre súlyos csapásokat mértek, melyek behatása egész népességünkön, s annak minden osztályán ma is szomorúan észlelhető. Ezen helyzettől ha nem is a teljes szabadulást, de mégis annak javulását várjuk és reméljük a szédian forgó vasúttól; a mely a velünk a Tekintetes Törvényhatóság kétségtelen tudomása szerint is - kereskedelmi fiszszeköttetésben álló vidékkel hozna szorosabb kapcsolatba. De ha mi városunk és vidéke némi gazdasági teilend ülését várjuk é vasúttól, mennyivel inkább várhatja ezt Sopron vármegye ama vidéke, melyet átszelni tervez, a gazdag, az áldott Rábaköz. Az, a melynek egyes pontjait a létező vasúti összeköttetések is oly nevez >tesen és napról-uapra emelik, az a melynek a piaezok, kereskedelmi és iparvállalatok számára annyi és oly sokféle a szállítani valója, a melynek értelmes és értékes népe — tudomásunkra — ezen vasút iránt saját jól felfogott érdekében — meleg érdeklődést tanúsít, síit annak létesítését lehetőleg elősegíteni is haj lande'». Ezért voltunk bátrak tiszteletteljes kérelmünkkel egyenesen a tekintetes Törvényhatósági B zottsághoz fordulni, hogy — bér túrijuk mikép terühte ínimhn részének érd-keit egy képen isineri és felismeri —. felhívjuk b'cses figyelmét e tervezett, közös érdekkörünket érdeklő vasútvonalra. — Ezért t ttü'. e lépést, nielylyel nem csak a magunk, de az említett fejlett gazdaságú vidék javát is véljük és czélozzük előmozdítani, s ahoz a tekintetes Törvényhatóság hatalmas segélyét az ügy részére megszerezni. Veszprém vártnegye törvényhatósági bizottsága hiteles alakban mellékelt határozat szerint f. évi október ü-iki közgyülésében több - köztük a csórna-pápai helyi érdekű vasút részére is — kiépülése esetére a területen futó minden kilométer után 3000 frt értékű törzsrészvény jegyzését határozta el, mely segély ha tán csekély is tényleg, de a mig egyrészt ezen törvényhatóság támogatási készségének díszes tanújele, addig másrészt alkalmas jegeczedési pontul szolgál azon garancziának, a mely a létesítéshez pénzügyi tekintetben megkívántatik. Ugyanazért — anélkül azonban, hogy a tekintetes Törvényhatóság bölcs relémén vének és elhatározásának a segély •éa módját illetőleg, a legtávolabbról is irányt adni akarnánk, — abban pontosltjuk öss^e tiszteletteljes kérelmünket: Méltóztassék Sopron vármegye közönségének folyó hó 23-án tartandó közgyűlésében a csorna-pápai vasnt. vonalat a megye érdekében állónak elismerve. Réthey Ferencz és érdektársainak kétségkivül benyújtandó kérelmét kegyesen fogadni, I tervbe vett helyi érdekű vastit vonalat akár törzsrészvények jegyzése által, akár más alkalmasnak látszó módon s *gélyezni. Pápán, e város képviselőtestületének 1890. évi november hó 1-én tartott rendki vidi közgyűléséből. polgármester. ^lagtj efoföUdávr, h. fejegfafi. A csorna-szilsárkány-pápai vasútról. A „Sopron", e kitűnően szerkesztett lapban e közleményt olvassuk : „Tekintetes Szerkesztő Er! Becses lapja SS., számának hasábjain Osváld Dániel Pápa város érdemes polgármestere közzé teszi a Pápától-Csornáig terjedő helyi érdekű vasúttörténetét. Az igazság érdekében nem mulaszthatom el ezen körülményheznémi felvilágosítással szolgálni. A mint a pozsony-szombath.dyi vasútnak kiépítése bizonyossá vált. ltSSK. évi augusztus havában Hajas Uvula csornai főszolgabíró ur Pápán megjelenvén, a polgármester és városi kapitány inak figyelmét felhívta arra. hogy ha a pozsonyszomhathelyi vasút kiépül, ugy okvetlen szükséges volna, ha Csorna Pápával összecsatoltatva, Pápa városa Pozsonynyal egyenes vonalban összeköttetésben lenne ; Pápa város közönsége a főszolgabírónak ezen figyelmeztetését örömmel vévén, együttesen elhatározták, bogy az 18S.S. évi szeptember 3-án ugy a csornai járás mint Pápa vidékének érdekeltsége egy közös értekezletre össze hivassék. a mi meg ís történvén, az egész csornai jáiás községei képviselve voltak s nagyságos Tóth Antal urat mint a csornai kerület képviselőjét felkérte az értekezlet, hogy az előmunkálati engedélyre a kérvény) adja be, a mely onnét az értekezletből fel is terjesztetett s nyomban 100 tagu végrehajtó bizottság is megválasztatott: — fájdalom, azonban a kérvény forgalmi politikai tekintetből elutasítva lett. Azóta két év mult el s mint én Hajas Uvula főszolgabíró úrtól magától tudom, ö többeknek biztatására és felhívására f. évi június 21-én saját maga adti be a c( ncseszió iránti kérvényt azon célból, begy azt megnyervén, az elejtett fonalat felvehesse s Pápa városával közreműködve a vasutat létesíthesse, de hát a nagyméltóságú m. kir. minisztériumnak f. évi július 14-én 33691. sz. a. kslt leiratával nevezett főszolgabíró urat minden indok nélkül kérelmével elutasította. A midőn ezt meghallottuk, mind n reményünk oda lett. hogy ezen VSSntbÓl valami legyen, de Űwe IHO*' mór femi'itijiinl: ujtq ébred, mert a nagymélts. m. kir. kereskedelemügyi minisztérium 1. évi októII. — I Mi ábránd, tölt reményim egyetlen foszlánya te: lelkem ntost is lángra g\ul. a kép előttem lebeg, óh miért is láttam öt. nagy Kg mit vétett, in. hogy ily nagyon büntetsz! Szerettein öt, s ez minden bűnöm. Tehettem róka, hogy megnyílt szivem! Istenem, miért is engedted látnom öt! Vagy ha már meggyujtád szivem, add. bogy boldog legyen! Kzzel let'tli homlokait s szivarra gyújt Honti Uyula, hogy ábrándja tengerébe újra elmeriüjön. — S te szomorú vagy Gyula, kiáltja betoppanva Rajhay Frigyes ügyvéd, kit Uyulának e szokatlan lelki hangulata felette meglepett. Mi hangolta le a mindig vidám kedélyt í l'sak nem ért valami szomorúság?! Beszélj, tán felhangolhatjuk még az elborult kedélyt. Gyulám mi lelt? — Epen jókor jössz barátom, gondolatim tengerébe mélyedve töltöttem az időt, a munka nem izük. tétlen vagyok, s mégis fáradtnak érzeni magamat. De foglalj helyet, szinte örülök, hogy van, kivel elbeszélgethetek, s beszéljünk közönbös tárgyakról, tán eltűnik a kéj), mely még mindig lelkem előtt lebeg és hegedr.i kezd a seb, melyet egy láthatian kéz ütött. — Ábrándozol édes Gyulám ! Ugyan mi lelt? A víg cimbora miért lett oly levert? Téged, ki a iiaoinOTiiaágol ímm i sínért.-d soha. mi tett oly \>\\>*.\ ? — Hagyjuk barátom, az örömbe üröm vegyült: csak azt érzem, hogy az élet egy nagy kintenger, nelyre a halandó száll, i boldog az, ki a ion szerencsésen keresztül evez. Én érzeni, hogy a tengerbe fulladok, s mindez miért, egy pillantás, mely boldogító volt, s aztán érzem, hogy sorsom másokétól nem külömbözik. Eddigi életem csak álomkép, a könnyű vér nem ismert határt, bánatot, de most . . . most érzem, hogy én is gyarló vagyok. — Nem értelek Uyula, magyarázd ki magadat. Inkább, ha jónak látod, jöjj, sétái Íjunk ki a parkba, a szabad természet majd felvidít, a szórakozás pedig enyhíti a bánatot. — Nem bánom, barátom, a magány ugy is megöl, magamra maradva pedig csak mélyebb-n elmerülök ábrándjaim mérhetlen tengerébe. Ezzel sétálni indulnak. Frigyes óvatosan szövi a társalgást, majd Uyula beszédesebb kezd lenni, s neki hevülve vagy táti az elbeszélésből várva enyhületet igy kezdi előadását: „Csodálatos az élet barátom, öröm s szomorúság színhelye egyszerre. A ki ma örül, holnap, ki tudja nem a legnagyobb szomorúság fogja-e sújtani. Ma élvezzük még az élet örömeit, holnap a derült égre sötét ború száll, s a vig kedélyt szomorúság sújthatja. Mert a véletlen, melynek uraivá sohasem lehetünk, orozva tör a csapongó öröm közé, s sújtó kezét éreznünk kell tehetetlenül. Ne hidd, hogy magunk keressük a szomorúságot, magától jő barátom, pedig akkor, mikor nem ÍH várjuk. Sújtó villámként csap fejünk fölé, ÉZt éreztem ezt, s azéjta lelkem bénultnak érzem. A szenvedések árja zúdult azóta reám s annál fájóbb, minél szokatlanabb nekem. De megértesz mindent, ha elbeszélem s itélj magad. Vidám jó kedvvel hagytam el márciusban otthonomat, lelkem repülni óhajtott, a munka terhe szinte késztetett szórakozást keresni. Az epedve számított nap végre elérkezett, utrakeltem, s óh én boldogtalan, nem is gondoltam arra, hogy mily teherrel jövök haza onnan, honnan mások ujjúit kedélylyel, ifjúsággal térnek vissza. Szándékom volt Olaszország paradicsomát, a festői Riviérát felkeresni, hol mosolygó ég alatt, a természet pazar bája mellett, a tarka szórakozások ezer változatai közt pihentessem fáradt lelkemet. Mindig megújuló tavasz hivja életre az elbágyadtakat, s a természet, e szép tiszttel Riviérát bizta meg. Alig szálltam a vonatra, lelkem előre örült a még előttem álló szórakozásoknak, képzeletem leendő otthonomban pajzánkodott, jó kedvűén kacsintgattam kisvonat ablakaiból s elfogult Ítélettel kicsinyeltem a természet egyszerű szépségeit Nizza fenséges alkotásaival szemben ; jegyezgettem szorgosan, hogy később emlékezetemnek segítségére lehessek, tán már akkor éreztem, hogy mily sokszor fog lelkem visszaszállni az emlékezet e kisded várához. Hosszú volt utam, s sokáig magúm utaztam egy szakaszban, mert hogy feljegyzéseimet annál pontosabban eszközölhessem, nem dohányáé szakaszt választottam s a czivilizált szórakozás könnyen nélkülözhető élvezéséről lemondtam. Már már jó kedvem kitombolta magát, bár csak jó útitársak jönnének, kik megcsillapult jó kedv m t újra felvillanyoznák. Mig igy magamban gondolkodám s vágyamnak én magam előtt is kifejezést adék, Peglinél egyszerre felnyílik a szakasz ajtaja s azon két gyászba öltözött hölgy lépett be. Udvariasan felsegítem őket, s bár egészen ismeretlenek, szorgoskodom, hogy kényelmes hely jusson számukra. Azok honi nyelven megköszönve a 'figyelmet, kissé tartózkodólag a másik szögletbe húzódnak s közel egymáshoz foglalnak helyet. — Igy édes Klári néni, kezdi a beszédet az ifjabb hölgy, kinek fekete fénylő szemei mély érzelmet és szenvedést árultak el, talán már nem is oly hosszú az ut, s pár óra múlva ott leszünk. Nagyon megörültem, hogy földieimmel s ily kedves teremtéssel hozott össze a jó sors, semmi kétségem nem volt az iránt, hogy utazásunk kellemes lesz, már sajnálni kezdem, hogy nem sokára végpontomhoz érkezem. — Csakugyan, kedves Jankám, nem sokára ott leszünk, felel az idősb matróna fejével bólintva igent a kérdezőnek, s meglásd, az szórakoztató lesz reád. Egyúttal igazit egyet fürtjein, melyek kőié már néhány ezüst szál vegyült, de mélyhez a fekete gyász oly jól illett. Körülbelül negyvenöt éves lehetetett s magatartásából és beszédéből sejtem, hogy nem anya és leánya a két hölgy, a kiket öltözékük után Ítélve az előkelő osztályhoz tartozóknak tartottam. Óhajom teljesült, gondolám magamban, nem utazom egyedül, csak bátorság kell s a társalgás kétség kívül meg fog J eredni. Soká tűnődtem, vájjon a gyászról kérdezzem őket. helyesébe MI. kézijein a társalgást,' vagy ellenkezőleg valami szórakoztató esz nét p >n litsok m^g, amaz tán a fájdalom hegééit sebének felszaggatása, em°z kegyeletleriség leendett. Zavarban voltam, s vállalkozó szellemem épen most hagyott cserben, mint közönségesen megtörténik a halantiókkal, hogy bármi elhatározás az adott pillanatban szóhoz is alig juttatja. Szinte nyugtalankodni kezdek, midőn az idősb hölgy lehetőleg szenvelgés nélkül e kérdéssel segít küzkodő lelkemen: — Nemde uram, pár óra mnlva Nizzában leszünk? — Igen Nagysád, s egy elégült mosolylyal értésére adtam, hogy szörnyű zavaromból segített ki. — Nagysádtok is a Riviérára szándékoznak utazni, kérdem kissé neki bátorodva; oda az örökké „mosolygó ég" alá. hol a bájos illatár. s ragyogó napsugár egy egész költészetet alkotnak! — S ön szintén? — Igen s már másod izben. — Ugy hát együtt teszszük az oltat ? — Igen leköteleznek nagysádtok,- ha megengedik becses társaságukat élvezhetnem. Ezzel a legnagyobb illemmel bemutatom magamat, da feljogosítottnak is érzem személyiségemet a társalgás folytatására. Egyre beszédesebb lettem, mint egyébkor s nem egy kérdés eldöntésére kértem fel az ifjabb, de ínég mindig szótlannak látszó hölgyet, hogy legalább fejbólintással adjon feleletet, midőn a "Riviéra ragyogó pontjainak képzeletet lelü