Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-11-09

XVII. évfolyam. 45. szám. Pápa, 1890. november 9. Mrují'lcnik in i II ii r II v :i N • i ii • p. K>">/érdekü »ürgös ktisléWkic l.ii" llklii; I' Iliik i.hli >/. .MII ok adatnak ki. i (O'iiit'iitftIfM U'VcU-k. os.i": is.,i-,T k -/.éktől fogadtatunk ni, .ve/.uatok nem a latnak vissy.a. A tápnak nzánt k ö I I e tn é n y • k a •\ s/crk. :-. I vat.. i.bi küldendők. is Klőlizetósi ilíjak. Key évre <> frt Fél évre 3 frt. Í egyed évié I Iii &U krajezár. — Kjjjf s/ion ái a 1"> kr. Hirdetések Bgyhasábos petitNHf térfogata illan ő kr, nyilttéi ben k r. A dó c I II r e fizetendő. IWdyegdi| iiiiii'lig kuli'ii s/.ámitatik. Az • I ő fi /. e t é s i dijak s hirdetések ;t I • |» kiailu hivatalába (líohlhcrsi (i\llla panirkeieskedése, főtér) küldendők I';»|» a \ á r <> s I; a I ó s :i g á n n !v r s ! ü I> !J p á p a i. s p áp a - v i d é k i c g y P s ii I c ( n v k in <•»• v á I a s 1t o 11 k ö 11 ö n y e. IHI ii "IIIIA ÍM a koroes t V K n;i|ioklian Bosnyák Zoltán tolla­in. I gyámhatóságunk reformja kérdésében »»gj dolgozat jelent meg ; |. melyre iapmik "ir\ barátjától, szakavatott kézből, e ki­való löntoíságn kérdésben n kot étkező ii\ilatkoZMtot vettük: A inunkat elolvastam. Mondhatom rátart ki> dolgozat, hár igen kár, hogy tartalma még tréfának is naiv. De hát a ..'<'.';,• Hensi'.f ma igen divatozó, annak az is hódol, aki nem tudja, hogy miről jói. Jó az a maga helyén; a — törvény­kezésnél, a hol a hiró vitás jogkérdés­sel, al- és felperessel — áll szem­ben. a kik a tényállást nem ugy amint az valóban van. hanem akként töre­l.s/nek jogi színben feltüntetni, hogy a bíróban a m.-ggy z'i erőt mindegyik sa­ját ugye igazsága iránt kelthesse fel. Itt hát szükséges a való megtudása ••/.. l'ahól a közvetlen iinpiisitorius eljá­rás. Nett mondom, hogy gyámi itg\ék­ben is nem volna jó. de — drága, s a mi a f| legtob!» esetben — feisiege* volna. Azután meg az a gyászos emlékű fáfrnt r'í'iurhu'i/ii/." Ma Bosnyák Z. ur tudná, mi volt az a múltban, amit most 3 újdonságnak feltalált. bizonyara le nem irná töb­l d • nevet. + Vagy talán azt hi>zi Ii. Z. ur. hogy inak tagjai nem azok lennének, a kik . iinilthau voltak ' akkor szerfölött nagy csalódásban él. Bizony az ö kedvéért nem hullanak í Iá az égből intelligens nyugalmazott V nárok. tisztviselők, tanítók, lelkészek stb. stb. hanem — most is csak leg­tohhnyire a János. Józsi meg István bi< közül kellene választani, mint haj­daniban. Kzek pedig azóta nem lettek telligensebhekké. Igy vannak intelligen­ciájukkal, mint a madarak fészkeikkel, meluket ma is csak ugy raknak, mint sok ezer évvel ezelőtt. A/, általa kontemplált egyesen in­t zkedö árvabiró megbízhatóságát B. úr •) A gyámügy: közigazgatás. Irta üosnyák Zónán, liévai testvérek kiadása. Ára ao kr. meregeti a törvéin kez >si egyes birákó­boz. A megbízhatóságnál az egyéni be­csületesség mellett rendszerint nagyoM» s/.ercjiet játszik I beható elleairz ; s szi­gor, tsága. De hogyan ellenőriztetik az egyez hiró és hogyan az árvabiró?' Az egyes bírót ellenőrzik: egyfelől az egyéb teendikkel alig foglalkozó, gyakoroltabh. egveid i nualifieatioju s teljesen szakért) ! járáshiró. - másfel d a fel- és alpere­sek, a kik egymást, ugy mint mindketten az it'letet mondó bírót s annak minden iimz lnlatát kelletén túl is li;yelem.nel kisérik. Tegyen csak a bíró e?y h ij.szi.l­nyi látszólagos kedvezést egyik vagy másik félnek, ott vn mhiljárt a gya­núsítás, fegyelmi feljelentés, nyilváios meglniiTzoltatás stb. — Az árvabiró.tii Nein ellenőrizné senki sem. A fjbiró nem. mert ezt más irányú képzett­si'ge és soktdtlalu elfoglaltsága mellett nem tehetné. A javasolt árváiig, i lelü­gyei » ellenőrzése csii[»án az ügyviteli szabályokban előirt kezelési fonnák meg v«gy meg nem tartására MOritkoMÓk. A felek? hiszen elitté mindig egy fél áll; a gyám vagy gondnok l kis­korú vagy gondnokolt képviseletéhen. a ki rendszerint akkor van a kimondott határozattal megelégedve, ha az nem a képviselt, hanem a saját érdekeinek ked­vez. Ha a gyámmal összejátszva a kép­viselt nem önjognt mindenéből kiforgatná is, a legtöbb esetben nem tndná meg senki, mert hiszen az irattár rejtelmei sok titkot magukba tudnak fogadni. De ha tudná is. ki jelentené lel { Az nhi­r ii Ifit közgyárn nem tenné. A rokonok '. A bosszú gyakorlat azt igazolja, hogy ezek is legtöbb esetben csak a kiskorú kárára tudnak érdeklődni. Harmad sze­mélyek I Ezek ugy tartják, hogy — ne­kik a dologhoz semmi közük, épen ezért minek tegyék ki magukat esetleges kel­lemetlenségnek. Ezekért tehát árvaíigyekbeu, I hol mindig iontos vagyoni és személyi kér­dések érintetnek az ülés. a kollegiális intézkedés, a hol egyik tagnak a má­sikért jót kell állni, vele a netán elő­forduló kárért egyetemleges kötelezett­ségbe lépni, mulhatlanul szükséges s ez a — contemplált egyes árvabirói eljá­m­rással fel nem cserélhet'. Az ülésben lasztmányát e határozatáért! Ez komoly nem mMfjmmtnmi akarják a megtévedt ( 1 len őrzés Ilié" pedig a leg- i —bank jól megfontolt határozata, lelke- hert. Már pedig egy jól berendezett ral>­ineg \an az 6 en • ., 51 - sedéssel párosult hazafias nvilatkozat. könyvtár hatásosan elösegitendi a büntető szigorúbb, mert a résztvevőm Ajánljuk a határozatot a dunántúli I igazság által sújtott embert a mzgábz­orsz. képviseli", urak figyelmébe! Lássák, | szállásra és igy első lépésre a javuláshoz, tudják meg. mint gondolkoznak azok, I Elhatároztatott a többször említett kiknek tájékozottságuk van a kultur egye- ülésben még az is. hogy azoknak a fa­sületdx szükségleteiről, kiknek tudomá- i lusi könyvtáraknak állapotáról, használá­suk van arról, hogy a legnagyobb lelke- tárói, melyeket az egyesület aUpitott. ada­sedéssel sem lehet sokra menni, ha a kellő ! tok szerzendök be, hogy megítélhető le­ányági eszközök hiányoznak. Lássák meg , gyen BJMBjibeB felelnek meg azok a hoz­a tisztelt képviselő, urak, miként gondol- | zajuk fűzött várakozásnak. Határozatba koznak a nem képviselők, kik nem riadnak | ment még az is, hogy báron ujabb fa­vétel anyagi felelőssegével s nyugdíj­igényeik veszélyeztetésével jár, s a mi fődolog, az intézkedés nem maradhat ti­tokban. .Már azon ismeretes közmondás­nál fogva sem: amit k"*'"nél többen tudnak, az nem titok, állván t. i. az ülés mindig ő tagból. A eollegiális rend­szer ellen fel szokták hozni, hogy a ta­gok rendesen jó barátságban vannak s vissza az anyagi áldozatoktól sem, ha ezt hogv ennélfogva egymásnak sokat el- : az áldozatot a nemzet éa a haza oltárára néznek. Ez pedig mesebeszéd, mert ha egy megtenné is, nem teszi meg a többi három, az elnézés pedig csak akkor jár­hat a czélzott eredménynyel, ha minden tag elnéző. A mai rendszer nem rosz. csak a reformálandó közigazgatás árvaszékeknek munkabíró, képzett tagokat, erélyes el­nököket, a hatóságnak kevés büntető ha­talmat s szigorú fegyelem alatt állói végrehajtó közegeket adjanak. Ennyit akartam Bosnyák brochure­jér 1 e lapok hasábjain megjegyezni. x. tj. A „hipavidi'ki Kö/miivrlodesi cgyesiteL" A I*. V. K. E. a nyári szünet után ismét megkezdett- tevékenységét, e l,ó> "J-án tartott választmányi ülésében. Az egyesület elhatározta, bogy a _ I »im intúli közm. egy •siilefnok, t. hó •>o-án. Budap'st>n turtandói alakuló gyű­lésén, küldöttségileg képvisd.' ti magát, s következő egyesületi és választmányi tagokat kért fel képviselésére: Itiiilialox hívén, Hanno* Zoltán, Hor­váth Iji'fo*. Ihn*; Lojo*, dl'. K^riturhoinr l.'i­jiiit ós Sripr Aifostim. A képviselők nem kaptak ugyan utasítást maguk tartására nézve, azonban a választmány határozatilag kimondotta, hogy //«(•."»'!.< Zoltán egyesületi titkár ál­tal irt és lapunkban közölt -ItnuántiiH hözm. ii/if-'iilrthr:- czimü ezikksorozat lé­nyegét magáévá teszi, nevezetesen: ki­mondotta azt, hogy a ,.Ihinántúli közm. egyesület" működésétől c>ak akkor vár eredményt, hu kultiir-odárol IMI n: nlukii­liindó UjfttMlti támmfiilr i; kimondotta to­vábbá, hogy " kivéiidorlá.it nrm ntUUjfOZni cs iránljitnni, honim WeeftZÜttttlHí kill. l'dvözöljük a P. V. K. E. vá­kell lerakni. Mi részünkről szintén hatá­rozottan magunkévá teszszük a fenntebbi határozatot, mert erős hitünk, hogy csakis tetemes jövedelem mellett lesz képes az alakulandó egyesület ozélját elérni; mert nem vagyunk barátjai nemzetünk BMtter­soges auaaztaaának. Minket, mint a nyilvánosság munká­sait, az elmondottakon kivül. még az a nézet is vezet, hogy egy életerős, egész­séges egyesületet akarunk látni a _I>unán­túli közm. egyesfileiben u . A iM'teges, lé­zengő, tengődő, mától holnapig élösdö egyesületekből már az elégnél is több van, ezeknek számát még egygyel szaporí­tani, teljesen fölöslegesnek tartjuk. Vagy legyen az az egyesület élet és munkaké­pes, vagy ne legyen egyesület. Nem tartjuk pedig az alakulaudó egvesületet életképesnek, nem tartjuk olyannak, mely kitűzött céljait mégis tudja valóisitaiii. köiujör adomán íjukból fog élni; köiiyoiadományokból csak t<n­ijitiii lehet az életet, de «i/(/(/</)/d nőni kö­n vi'ra dorn an vokbó.l min tehet. lusi könyvtár felállításához a:: előmunká­latok tétessenek meg. Ezek a lényegesebb határozatok az egyesületi év kezdetén. Halaionvidéke és Mezőföld. Irta: MÉSZÖLY GYULA. Vége. i II. Tapasztalt dolog, hogy a Balaton vize évtizedeken át ép ugy eláll és meg­tisztul, mint a jó bor, ez is mutatja ne­mes alkatrészét. Az ország szöllöi mindenütt kipusz­tulnak, csupán a homok területen ma­radnak meg, az amerikai szőllö pedig ér­téktelen; ezért törvényt kellene hozni, hogy a Balaton déli partjain, a Sóstó­tól egész Balaton-Szeiitgyörgyig legalább Í0Q00 lődd homok talaj meghatározott id<ő alatti szőllövé alakíttassuk, s igy amit a végzet az országtól a Balaton északi oldalán elrabolt, ugyanazt, a déli Szívleljek még ezeket mindazok, kik "Maion kifejtendő sz-lli cultura a nem­f. hó 2'i-án Budapesten összegyűlnek: < zctnek lehetőkig adja vissza. vagy vég ezze nek e>jé*2 munkát vagy nr végezzenek semmit\ mi e téren a semmit is tübhnek tartjuk mint a cos- miamit. Térjünk vissza azonban a 1'. V. K. E.-h'-z és annak folyói hói ->-»n tartott vá­lasztmányi üléséhez. Az elmondottakon kivül tárgyaltatott még (íyurátz Eercucz vál. tag. Indítványa, vallásos és crköles­neniesitö könyvekből szervezendő ral>­köngrtár felállítása tárgyában. Az indítványt a választmány elvben elfogadta s kész a szükséges költségeket is megszavazni, azonban a könyvtár fel­Siófok egész határa. Kokszabadi kok« ségnek a Balatonra dülő része, különö­sen a veszprémi káptalannak 1000 hol­dat l'elül haladó fekete homok tenilete s igy összesen 8000 hold kitün- szillő talaj lenne — mint ezt a fokszabadi, siófoki határban több tlerók polgárnak viruló sz'lleik, valamint a kiválói szorgal­mit Kosos István siófoki plébános Sió­fokon fekete futó homokban dúsan te­nyésző 2 hold sz illője mutatja, hol ez állításához mindenek előtt a kir. ügyész- évben is 100 akó jó bor termett. Ezek ség beleegyezéssé szükséges; végleges bs tározat tehát efjrn tigvhen csak is a kir. ügyészség nyilatkozata után fog hozatni. A választmány s határozatával i-mót megmutatta, hogy feladatára termett. He­lyesen fogta fel a büntető törvénykönyv iiitensióit, melyek uem megsemmisíteni, ha­az állam, de különösen a tulajdonosok érdekeit a munkás nehéz helyzetét oly kedvezően érintik, hogy a küsz »hin alle» nyomorral nettben, a sürgős intézkedés ebidázhatlan. Tapasztalás szerint, a magyarországi TÁRCZA. r meg­hívat .elyw TÉGED FELEDNI. .. Tége 1 feledni, lelkem hő imája . . . 9 nen' hallgatják meg ott fenn az fcgek. Az a fájó seb szivem mély szerelme — Mind egyre vérzik, l»é sohasem heged. Az em ékezet ölyve tépi, vájja; — ÍJjr égj irt — vonagló kínja nem talál . . Nincs balzsam itt e fold tekén reája, — '>h. szánj meg végre, jöjj szelíd halál. Oh, bontsd ki szárnyad, oldd lelke n b> lincst t. A mely por sátorához tattja még! Epedve vágyóin jöue már az óra, A mely reám kondítja: „itt a vég L . . S nem kérek én a menynek pitvarában — Az angyalok közt sem kérek helyet: Halvány árnyék vőn' ama üdvösséghez A melyet egykor át éltem veled . . hol tö­S nem lelem a poklok izzó tüzét Ezer -.ít ni kaezag fel a kinon: Hisz - amióta szivemről letéptek — jEzerszer nagyobb emé-iztö kínon: . . . Nem vágyom én mást: mint megsemmisül HÍ, Mint hervatag lomb öszszel a galyon . . Hogy tudnálak feledni valahára: Ez lelkem égbe «zálló hő imája. Kínban vonagló — esdő sóhajom. Scos £ajo>. Az aradi vértanukról. felolvastatott a Pápai Leányegyesiilet október ó-én tartott ülésén. óFolvt. és vége.; III. Komárom meghódUtlúsa. A világosi fegyverletétel hirére ha­zánk egyes pontjain álló kisebb serege­ink nem szállhattak többé szembe a túl­nyomó erővel, igy Vécsey, (ínyon l Kmetti tábornokok Facséton állt serege, valamint Bem tábornok erdélyi hadai, Dessewfi és Lázár Vilmos tábornokok hadai is lerak­ták a fegyvert. Vysoczky tábornok a len­gyel legio parancsnoka sem tarthatja ösz­sze hadait, I»amjanics tábornok feladja Aradot, de Görgey példáját követve szin­tén nem az osztr. hanem az orosz hadak­nak. Ezzel is növekedett Austria haragja. Munkács és Pétervárad szintén meghódol­nak, Osnk Komárom tartja magát. Ide mg. 18-án érkezett a világosi fegyverletétel híre, hihetetlennek tartották. De már ll)-én este jött a várat körülzárva tartó Csorics­nak is a követe, azon izenettel, hogy mi­után a magyar sereg már lerakta a fegyvert, Klapka is adja fel Komáromot. A válasz tagadó levén, 20-án már a bécsi ministe­rium küldötte is itt volt, ki feltétlen meg­hódolásra hivta fel Klapkát. Aug. W4n már az orosz fővezér Paskievics követe jött a feltétlen meghódolásra felszólítás­sal, de a válasz mindegyikre csak tagadó volt. E közben ming többen menekülnek a délvidékről bujdosó honvédeink közül Komáromba, s ezektől értesülnek Klapka és a várbeliek a fegyverletétel részleteiről. Mégis biztosokat is küldenek ki a hír va­lódiságának kinyomosására, ezek is azzal térnek vissza, hogy az országban már egye- I letételnek, de Komárom csak dacol az el- j vágyó honvédeink ide fordultak e válságos dül Komárom őrsége tartja magát. Szo- j lennel Végre Haynau is, az osztrák had ! napokban bel.ocsáttatásért. Igy történt, moru kilátás ez a jövőbe. Klapka hadi- j fővezére megérkezik s Klapkát sept. 27-re j hogy midőn a vár átadására került a sor. tanácsot hiv össze, s az őrség kijelenti, hogy tisztességes békére, hajlandó, de fel­tétlenül meg nem adja magát. Kegy. Imet kell kieszközölni az egész magyar s-uvg küldését, m-dy a vár feladásának ügyében s az egész haza számára, ez m feltétel | a fővezérrel értekezzék, nem eHeuzi, ö azonban minden gyanúsítás kikerülése vé­gett ettől távol tartja magát. A bizottság értekezletre hivla fel. Klapka a levelet a j eddig egymást nem is látott honvédek hadi tanács elé terjeszti, s kijelenti, hogy I jöttek ki együtt a várból, mert Klapka ö ugyan nem megy, de egy bizottság j kivétel nélkül niindegyikuek számára ki­alatt átadják a várat, ez volt a többség véleménye. Gr. Est-rházy Pál és Kiszo­nyi ezredes viszik át az ellenséges táborba tagjai kijelöltettek, a tizenegyen mennek a feltételek't, de azokat kivívni m st már j ki az éttekesiet helyéül kijelölt herkályi lehetetlen, az ellenséges hadak feltétlen pusztir.i. Két órai értekezlet útin a vár meghódolást kivannak, Klapka ós honvéd­jei ezt határozottan visszautasítják. átengedésének feltételeit megállapítják, ezek szerint a v.ir őrsége mind kegyel­Sajátságos képet nyújtott ez idő- unt nyer, s az osztrák hadseregbe sem bon Komárom. — Naponként ujabb meg fog b»soroztatni, a legénység leteszi fegy­ujabb menekülő csapatok érkeztek falai vérét, 'le a tiszt'k kardjaikat megfarthat­közé, s Klapka csak húzta halasztotta az ják. A tiszteknek egy havi, a legény ségnek alkudozások befejezését, remélvén, hogy j tiz napi zsold lesz ':iszolgált*tva osztrák igy mind több t részeltethet a kivívandó előnyös feltételekben. A mily mérvben szaporodott a menekültek száma, szón mérvben növekszik a vár ellenállási ereje is. Az ellenség még a fogságban tartott tábornokokat is felhasználta eszközül Ko­márom meghódoltatására, áltatja őket, hogy csak Komárom meghódolásától függ sorsuk jobbra fordulta, a fogságból kibo­esáttatásuk. Ezért Kis Ernő altábornagy ki elejétől fogva, s az utolsó perczig hi­hetetlennek tartotta a győzőnek azon gya­lázatos eljárást, hogy önként meghódolt seregek felett vegyen véres boszut, leve­let is intézett a vár paranesnokához, a melyben a vár átadására hivja fel bajtár­sát, mint a melytől függ sorsuk és az egész haza sorsának jobbra fordulása. Már september is vége tele járt, rég letelt már egy hónapja a világosi fegyver­bankjegyekben] s a különféle hwdi pénz­tári utalványok kiegyenlítésére öoo.ooo fo­rint iizettetik ki, s svárbeliek mind ingó mind ingatlan javaikat megtarthatják. — Az alkupontokat aláírók közt találjuk állíttatta a bizonyítványt. A vár íiieghóiilolásáiiak kihirdetése napján az osztrák tisztek egy gőzhajón jöttek Komárom alá, melynek fedélzetén harsogott, az osztrák hyiuuus. Benn a vá­| rosban orosz tisztek sétáltak a verőfényes i szép őszi időben. Igy tett el »• nap, a me­; lyeu az utolsó darab föld is meghóidolt • már a független Magyarországból. Másnap d. e. 10 órakor kezdetét ! vette a vár ós szerelvényeinek átadása és j ez folyt okt. 3. ós 4-ón is. A szép verö­; fényes őszi idővel csak a mi honvédeink bánatos komor hangulata volt ellentétben. Okt. 4-én d. u. 4 óirakor k••rült a sor a fegyverek h'tótelére. Klapka megjelent vitéz csapatai sora előtt, ez volt az utolsó honvédsereg, s felhangzott az utolsó ve­zényszó is : -Imára- ! A legénység térdre városunk nagy fiának gr. Esterházy Pál- omlott, s ennek végeztével gúlákba rak­nak nevét is. ták fegyvereiket és többé már nem volt Klapka okt. 1-ón tudatta ani'gillt- egyetlen fegyveres honvédünk sem. Ekkor pitott pontokat az örségg-I, a inely.k kö- a mieink kivouultak a várból, s másnap zül legnagyobb nyereség volt az ör<ég- okt. 5-én Klapka i; kijött Komáromból, nek kivétel nélkül szabad elvonulást bíz- hogy neki induljon a bujdosásnak. Egy tositó pont, mert ez által sok bujdosó j 24 óra se kellett bele, s mi történt már, honvéd, kik a világosi fegyvettletétbl al- j mire a nap ismét nyugovóra szállt! kalmával elbujdostak, nyert szabat! vissza­térést az oly rég elhagyott s csaknem örök­re elveszett rsaládi tűzhelyéhez. Ezek pe­dig számosau voltak, inert mint fentebb már érintve volt, azon Ufte, hogy Komá­rom nem fogja feltétlenül megadni ma­gát, az osztrák szolgálat elöl uieuekülui t)ktöl,r,- hatodika. Komá.oui átadásával hazánk utolsó bástyája is ledőlt, szabadon dühönghetett most már a boszu a védtelen hazában. Nem szándékom a kivégzések kínos jeleneteinek vázolásával marcangolni szi­45

Next

/
Oldalképek
Tartalom