Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-11-02

XVII. évfolyam. 2p Megjelenik ^ winden v m H a r • a p. Közérdekű sürgős közlésekre ksrunkim rrndkitflli szamuk is adatnak ki. Béimentetlen levelek, c«ak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szint közlemények a lap •sark. kiratalábe küldendők. - 2 44. szám. I

1 a p a váro« li ItelatonviűVke és Mezőföld. Ifta: MfiS/JßLY (IYVLA. 1. Andrássy. Tisza és Szapáry kormány szellete alatt, az állami élet minden ágában létesített öntudatos eszmék, elhintett mag. időnként fejlődtek, és most .u.»r éicek, mint a vad fálo hevdtott nemes ág gyümölcse. A népeivel egyetértésben élű és az«»kat boldogító Fejedelem uralma alatt, az államháztartásba behozott egyensúly, mint a jólét valódi forrása utat tör magának, és hinti áldásait a hazára. Az alkotások kora bekövetkezett. A haza egyik szép magyar vidékét ínegmérhetlen szerencsétlenségek sújtottak. Kenésétől Keszthelyig 90 kilométer hosszúságban, 15 sz. mértföld területen, aranyfürtöt, nemes nedvet termő szellők leginkább kipusztultak. Ezen föld jó népe 75.000 magyar, elvesztette vagyona értékét, a szőllőnek holdanként) ára 800—1000 frt — 50— 70 frtra szállott alá; — a napszámos munkát nem talál, kenyér keresetének iórrása kiapadt. Egész Balaton vidékére nézve nem állanak rendelkezésemre részletes adatok, ezért e tekintetben csak Kenésére -/.'•ritkozom, mint időkori képviselőjelölt szereztem be adataimat, e helyen eszméimet előadom. Kenése 1786 lélekből áll, határa 9414 hold. melyből 5194 hold Balaton, 3020 bold mivelés alatti fold és legelő, az úrbéri világban még 1200 hold szöllő volt, mely annak idején évtizedeken át 10,000 akó bort termett, melyből 60— 70 ezer frt jövödelem folyt be; azonfelül a község borából saját szükségletét fedődét, a község (szőllőit önmaga művelte, a munkabér a község területén belil maradt. A kipusztult szőllőföldek gabona termésre leginkább silány területek, holdanként alig 4—5 frt gabona termést • Tedményezhetnek, s igy a község évi vesztesége legalább 60,000 frt, e miatt a község jóléte rohamosan halad a megsemmisülés örvénye felé. A Balatonvidék többi része még sokkal kedvezőtlenebb, ott a szőllő földek legtöbb része lejt).*, köves, gabona a tóságának és több pá termésre nem alkalmasak, s igy a szőllők pusztulása folytán, a föld termő képessége oly mértékben csökkeut, hogy a rajta lakó föld népének mindennapi kenyerét nem termi meg. Balaton vidékén a veszély igen nagy, ezen szorgalmas jó nép magára hagyatva elpusztul, megmentéséről államilag kell gondoskodni. A gyár ipar meghonosítása érdekében, a törvényhozás gondoskodott, a kereskedelem ügyi földmivelési és pénzügy minister urak 1890. évi XI11. t. cz. értelmében felhatalmaztattak. hogy hazánkban még épen nem, v agy csak hiányosan, képviselt iparágak állami kedvezmények nyújtásával előmozdíttassanak és létesíttessenek. Veszprémből, Fehérmegye határáig, a Balaton közelében, Vilonya, Papkeszi, Berhida mellett 30 kilométernyi hosszuságban folyik a Séd vize, kitűnő esésével 50 malmot hajt, 1 malmok közül 8—10 malom állandóan őrlethet, mig 40 malom leginkább üresen kotyog, nincs ki azokba gabonát vinne, a lefolyó viz drága értéke, a közvagyon kárára megsemmisül. A nemzetnek ily károsodást felvírulása hajnalán eltűrni nem szabad! Az 1890. évi Xlll. t. cz. értelmében, a házi ipar meghonosítása érdekéből Kenésén esetleg Vörösberényben — hol alkalmas épületek is találhatók — ipar iskolát kellene létesíteni, ezen ügyes, fogékony népet, a házi ipar elsajátításába bevezetni, ezt nem csak a vidék érdeke, de az állam java is igy hozná magával. Almádiban, Felső-Eőrsön és vidékén elterülő hegyekben több helyen kőbányát kellene nyitni, a kőfejtést jaz okszerű bányászat elvei szerint mivelni, a termelt kitűnő, könnyen idomítható — a földtan szerint alsó triashoz tartozó vörös szinű követ — melyből 'a déli vaspálya Buda-Pragerhofi vonalán, oly sok diszes építményeket alkotott — vasuti sínekre alkalmazott kocsikon, a lejtőn leeresztve, a gőzhajó kikötőjébe szállítani. Mennyire emelné ez a Balatoni gőzhajózás forgalmát! Mennyi hasznot húzna abból Balaton melléke, a kőnélküli alföld, de az ország fővárosa is! A Sédvizére alkalmas pontokon gyáPápa, 1890. november 2. XA7 l

AL* Klőfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Kgy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbea 30 kr. A díj e 1 ő r e fizetendő. Bélyegdij mindig külön s»áeiitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (linhlhnt: Gyula tj\ papirkereskedése, főtér) küldendők. W& , 35* pni, s p ápa-vidéki eg rakat kellene szervezni, az állam itt létesítendő gyárakban termelné papír, honvédségének posztó, vászon és bőr szükségletének legnagyobb részét, a Bakony forrásaiból kibnzgó vizek i gőzerőt pótolnák. A Séd lapályain, a Balaton mentén nemes füzeket ültetni, a magasabb Ízlésnek megfelelő, nnikosárf. ió i'.art létesíteni, melyből disz bútorok és egyébb ipar czikkek előállíthatók volnának. Vidékünkön már vannak ntfikosárfonók, kik külföldön tanultak, nemes ízléssel dolgoznak I ők e részben tanítók lehetnének. Üdvös lenne Siófokon, a Siópartján ezukor gyárakat létesíteni, hova a Mezőföld népe, urodalmai, Fehérmegye szomszédos része a Sión, vasúton, tengelyen, Balaton melléke, Zala és Somogy gőzhajón szállíthatnák 1 ezukor gyártásrn igen alkalmas terményeiket. A gyárakhoz szükséges nagy ineuynyiségü 10,000 holdnyi répát a Balaton melléki munkás nép mivelné, előállíthatná, a munkához az uj gőzhajón könnyen jöhetne Mezőföldre és a szép Fehérmegye szomszédos termékeny rónáira. Mennyire emelné ez a Mezőföld és vidéke jólétét és adna kenyeret Balaton mellékének! Ily eszméknek kell tért foglalni, ezekkel lehet gabonáinkra szabott óriási vámot a haza lakói számára vissza szerezni; s igy nem csak a földmivelésbeu, hanem iparban is virágozni fog Magyarországi. A hatalom polczán álló kiváló állam férfiak bizonynyal itt is a cselekvés terére lépnek, az ország eme szép, de legszerencsétlenebb vidékének sorsán enyhíteni fognak. A Balaton ujabban igen, de a Sió még most sem kedvencze az államnak, pedig a tapasztalat igazolja, hogy a Glóbuson mindenütt, nagyobb városok gyárak, ipar és kereskedelem, leginkább nagy vizek, folyamok, tavak partjain keletkeztek és virágzanak. Más országok nagyobb vizeiket, tavaikat a jólét forrásainak tekintik, mint ezt a tengerrel körülvett Itália, Belgium és a tavak hazája a viruló Helvetia mutatják. Mi lenne Helvetíából, ha e minta országban, az állami jólét forrásait: gyönyörű tavait kiszárítanák, mint a somoycsülelnek megválasztott közlönye. gyiak, az ország ékességével, a Balatonnal tenni aicarják I Bizonynyal nem követné azt áldás, hanem a nyomor hazája lenne a most boldog Helvetia. A százados múltnak nagy vétke, hogy sein a Balaton, sem a Sió értékesítésére nem gondolt, érte semmit nem tett, — a mostani kornak volna hivatása, a mult nagy hibáit a haza javára helyrehozni. Az életre való belgák, a haszon kereső olaszok, a mivelt helveták, a természet által alkotott és 1000 év óta rendezetlen ős állapotában folydogáló Siót, ha ez hazájokban fakadt volna fel, már régen hajókázhatóvá téve, a Balatont összekötötték volna a Dunával Budapesttel, Bécscsel, a Feketetengerrel s igy az egész világgal. Ez mindenesetre a kereskedelem és közjólét előmozdítására, I Balatouvidék boldogitására fontosaid) közlekedési ér lenne, mint egyes helyeken, a síneken üresen ballagó vonatok. Az állam, zárható és kinyitható zsilipek, katarakták segélyével, tegye hajókázhatóvá a Siót, kösse össze a 220 kilométer kerületű Balatont a Dunával, bizouynyal eredményt ér el, az ország javát mozdítja elő. A 100 kilométer hoszszu Sió hajókázhatóvá tételével, 320 kilométer kiterjedésű viziutat teremt a nemzetnek. A Quarneró sokkal kisebb, mint a Balaton, Fiume évszázadokon keresztül a világ kerenkedelemben fontos tényező nem volt; az ujabb alkotmányos korszak vívmánya, különösen a halhatatlan emlékű lángelméjű gróf Andrássy Gyula ministerelnök eszméje után Fiúméban kikötő épült, ez által a hajózás a világ forgalom számára megnyillott, és igy született a kereskedelem. Az állam hajói a világ tengereken vitorláznak, a három szinű magyar lobogó hirdeti a világnak, a helyesen kormányzott Magyarország fejlődését, dicsőségét. Siófokot e tengerparti jellegű helyet, — a természet úgy alkotta, hogyannak egykor fel kell virulnia. A wörthi tó sokkal kisebb mint a Balaton, — vize nem oly üde, nines oly hullám verése, nincs annyi só és vasalkatrész benne, fövenye sem oly vastartalmú mint a Balatoné, mégis a wörthi tó az utóbbi 40 év alatt, az ottani nép ébersége szorgalma folytán lett virágzóvá, szép városok emelkedtek mellette, most már köröskörül bevan fásítva, villák környezik, 10 — 14 gőzhajó szeli habjait. — Ezen fejl'dés hány embernek ád kenyeret, vagyont, jólétet, az államnak pedig bő jövödelmi forrást nyújt. Jeleztük már lapunkban, hogy a pápacsorua-hakouybéü helyi érdekli vasútvonalra Réthey Ferencz és társai előmunkálati engedélyt nyertek, s most ;nár örömmel írhatjuk, hogy az előmunkálatok tényleg folyamatban is vannak. Emlékeznek olvasóit k, hogy néhány évvel ezelőtt a pápa-csornai vasut érdekében városunkban a rábaközi vidék nagy érdekeltsége mellett értekezlet tartatott. Ezen értekezlet egyhangúlag kijelentette, hogy ezen vasuti összeköttetést, mind Pápa városára, mind pedig a Rába közi vidékre nézve fontosnak tartja; sőt ezen értekezletből intéztetett kérvény a jelzett vasut vonal engedélyezése iránt, azonban ekkor az előmunkálat sem engedélyeztetett, most pedig a kiépítésre is van örvendetes kilátásunk. Ha fontos volt az emiitett vasuti összeköttetés akkor, ugy most kétszerte fontosabb, nem csak azért, mert, a vonal folytatása a Gerencze völgyön át Bakonybélig ós idővel onnan tovább terveztetik; de különösen azért, hogy most már a csornai vonal, kapcsolatban a pozsony-szombathelyi vonallal nagyobb kiterjedésű vasuti hálózat előtt nyitja meg a közlekedés útját városunkra s az érdekelt vidékre nézve. Városunk tanácsa szivén viselvén közérdekünket, a mult héten megkeresést intézett Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőhöz, hogy — úgymond a levél — mint a ki városunk és vidéke érdekében a vasut kérdésében is oly meleg érdeklődóst és buzgóságot tanúsított, a város kértére és meghatalmazásából oda hatni szíveskedjék, hogy Sopron megye a kérdéses vasut vonalra Veszprém megyéhez hasonlóan, megfelelő segély összeget, illetve törzsrészvények jegyzését szavazzon meg. Nevezett képviselő már el is utazott Sopronba, s küldetése eredményéről legközelebb beszámolni fog. Sopron megye egészének véleményét a hozandó áldozatokra nézve még nem ismerjük; de föltételezünk róla annyi méltánylatot, hogy törvényhatósági területének egy nagy és kitűnő termelő képességű vidéke érdekében meghozza azon áldozatot, mit a jól felfogott, közérdek is megkövetel. TÁRCZA. ATYÁM EMLÉKEZETE. — Halottak napján. — Pihenni tért, mint néma sír lakója — Atyám, a hö szívű emberbarát; Emlékezés adóját bogy lerója: Fiúi ajk ma zengi el dalát. — Élőmbe tűnve tisztes ősz alakja; Szemében itju lélek fénye ég; Habár az érczjellemnek nincs salakja: Feledve végálmát aluszsza rég! Hzerény hajléknak volt ő is ssülötte; 'Kunyhók adnak sokszor jelest, dicsőt!) Édes szűlögond virrasztott fölötte, Annak áldása vitte nagyra öt. Amint kiszállt közéletünk terére, Koreszmék harezosául ktizkődött,' Szabadságért bevttlt csak szive vére, Helyét megállva annyi sok között. Mikor reánk borult az éj — sötét lön, Bolyongva járt az üldözött soká; Családi tűzhelyén a tűz kiégön. 8 nem volt fejét lebajtnia — hová! De ő a hossza rémes éjszakában Szilárdan állt bősz tengerár fölött; Hű honfiérzet sziklabércz fokában A zsarnok-kény hulláma megtörött. Majd amidőn egünk zord láthatárán Egy szebb JÖTŐ sugara földerült, Es nemzetünk — nagy szenvedések áráná-brándoiáa ködébe nem merült: Közügynek él. Kut önzés bélyegének Paránya sincs e tiszta homlokon; Nem is csalódtak benne kik hívének, Egyként szerette öt barát s rokon. Szelíd fényével éber szellemének Világított, ahol csak megjelent; Mihelyt föizenge ajkiról az ének: Vidámabbá tevé a bús jelent. És hogyha szóla szent ihlet hevében, Mézét ajkának élvezek sokan: .Hazám! virulsz egy újabb ezredéven, E jósigével haljak boldogan." Elnémult a beszédes ajk örökre, Nem halljuk lelkes, édes szózatát; Hideg közöny nehezkedék a rögre, S engem borongó érzés, kin hat át; De íme nyájas arczczal megjelensz te, Ki szivemnek legkedvesebb valál . . . A sirra czipruszt helyzek ón könyezve Honának üdve légyen alminál! Horváth István. A magyar irodalom történetének tanára Horvát István volt még 1842, 1843ban is a pesti egyetemen. Mi hallgatói szent pietáseal viseltettünk iránta. — Midőn a terembe belépett és a kathedrát elfoglalta, a hallgatók ünnepies csendben állottak fel, s midőn az öreg ur már elhelyezkedett, azután ereszkedtek le a hallgatók padjaikba, — és áhítataiért figyelemnél várták u előadást. Az öreg úr jó akaró szelídséggel megemlítette a tárgyat, melyről előbbi előadásában beszélt, és ugy ment át következő tárgyra, melyről most fog előadást tartani. A középnél magasabb testalkatú ember volt, izmos, erős szerkezettel, s meglehetősen kövér. — Haja galambősz és sűrű; fején a haj gömbölyűre nyirve, homloka közép nagyságú, a homlok és szemöldök alatt apró, fekete, fényes, átható szemek, — bajusza apróra nyírott, mint Rákóczy Kuruczainál, arcza borotválva, fogai épek, hangja elegendő erős, an-zjátéka igen élénk. A magyar nyelv ós irodalom fejlődését a tárgy iránt való meleg szeretettel adta elő, jellemezvén az időket ós körülményeket, melyekben és melyek közt az illető író élt, kiemelte az írók j élességeit, munkáik hatását és érdemöket arra nézve, hogy miként pallérozták a nyelvet és magyar szellemet. De hát az előadásainak fénypontját nem a magyar literatnrának szorosan vett tárgyai képezték, hanem az általa eszmerokonságnál, vagy az érzelem melegségénél fogva a tantárgy előadásai közé akarva, nem akarva, ötletszerüleg, a pillanat inspiratiója szerint beszőtt részek hazánk történetéből, jellemzések vérünk büszkeségeiről, avagy hazánk ellenségeiről. — Ezen általa beszőtt, s lelkének melegségével előadott történelmi részletek nem kevesebb hatással voltak az ifj u magyar hallgatóság gondolkozására és érzelmeire, mint midőn Hómér elszavalta költeményeit a heilen fiatalság előtt. Lehetetlen volt a hallgatónak büszkének nem lennie a miatt, bogy ö egy oly fajnak szülöttje, mely faj az emberi legnemesebb tehetségekkel és tulajdonokkal a természet kedvezéséből oly mértékben van elhalmozva, mint tán a történelein sok ezer évei alatt és a föld legszélesebb területén egy faj sem. — A ki ez ösz patriárkhát, e meleg szivü tudóst lelkesült előadásain hallgatta, annak jó hazafinak, valódi magyarnak kellett lennie mind ezen, mind a más világou! — 0 megmutatta, hogy hazaszeretetet, fajunkhoz való hűséget és addig, mig az erekben egy csepp vérnek melege van, ki nem hűlhető lelkesedést senki sem taníthat sikeresebben, mint a történelem tanára. Akár azokat az időket tündököltette, midőn még ezer évek előtt elődeink vasnemzet nevezet alatt Ázsiának síkjait és halmát uralták, midőn meggyözhetlen karjaink egy felöl a khinai uralkodókat tartották rettegésben, másfelöl fegyvereink súlya elöl a perzsák és az északi fajok a legdisztelenebb futásban mentették meg életüket: — akár azt festette lángoló szavakkal, hogy midőn a százuyolcz nemzetség Árpád vezérlete alatt ezt a hazát elfoglalta és szomszédjainknak értésükre adtuk buzogányainknak iszonyú súlyát és minden szomszédjainkat alázatos' adófizetőinkké tettük; — akár hatalmunk óriás voltát festette azon időből, midőn NagyLajos király idején a magyar államhatalom a balti, adriai és fekete tengerekig terjedő területeken osztotta parancsait: — a vásolt nagyság, a felidézett nemzeti di| osőaeg mind azt a tanúságot csepegtette az elmékbe ós szivekbe, hogy e tudós sok képet vesz tán a költészetből, s tán a hallgató, mint Eötvös József mondta, kételkedhetett azon, hogy Ádám is magyar ember volt, — de egyen nem kételkedhetett, azon, hogy e tudós hazáját melegep szereti. Ez volt oka, hogy egyik tanár sem volt képes tanítványaira oly hatást gyakorolni, mint Horvát István. Tanítványai rajongtak érte. Hogy is ne, hisz arra tanította őket, hogy van egy kincs, mely drágább mint a polgár élete: — és ez a haza, és a nemzet. — A galambősz öreg a legfájóbb keserűséggel mondta el, hogy a haza és a nemzet mély sülyedtségben sinylik és a magyarnak magyar a farkasa. Összecsikorgatta fogait, szemeiből sűrűn omlottak a könnyek és magasra emelt öklével iszonyú erővel vágott a kathedra asztalára és felkiáltott: Uraim fáj a szivem, mert magyar vagyok! — Ma is, 48 óv után előttem a kép ós fülemben e hangok! A hallgatókban a lélekzekvétel megállt, oly csend lett, mint a sirban, a künynyek zápora omlott a szemekből és végre az elnyomott sóhaj kelt ki a kebelből. Ilyen jelenetek minden előadási órában ismétlődtek, éreztük, hogy ez az agg, e tudós a hazaszeretetnek lángját ós a nemzeti géniust ontja belénk, — lelkünket ós szivünket tártuk elébe, hogy oltsa belénk imádandó szellemét. A nemzet örök hálája viraszszon porai felett!