Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-10-26

Á „DllÉllllli knÉÜS WrSllH" kérdé3áhez. íA dunántúli one. képviselők ügyeimébe ajánlva.) Irta: UM!MOS ZOLTÁN. (Vére.) A telepiünknek minden körülmények között, annyi földet kellene adni, a mely­nek jövedelméből tisztességesen megél­hetnének. Mint inár fenntehb említve volt. a telepítés legtöképen az oly kisbirtoko­suk a volna kiterjesztendő, kik egy — vagy más nk miatt vándorlásra vannak kény­szerülve; az ily települök bizonyos men­nyiségű készpénzzel is rendelkeznek, s e miatt a liank megkívánhatná, hogy a ne­kik kiosztott terület vételáránek 25°/,,-át a letelepülés alkalmával fizessék ki. A liátra b-vö vételár 18—-80 évi rész­1-tre vnlna tel osztandó, m. p. a szerint, a mint a települőktől a hátralékos vétel .ii után kamat fizetés kívántatik vagy nem kívántatik. Felfogásom szerint, a „Dunántúli dank'' jótékoy ezélu intézet, és nem nye­reaatkadfl válalat: elsői és legtöbb köteles­sége a segítségre szorulókon segíteni. .1 -egitség mérvének jiedig a segítségre anmn.ll szükségletéhez kell alkalmazkod­ni: e télfogásból kiindulva, nem tartom kizártnak azt az esetet sem, midőn vala­mely települőn csak ugy lehet segíteni, • ->ak akkor részesitetik jó cselekedetben, la kamat fizetésre nem szoritatik. de mint­hogy az évi kamat terhet nem kell neki viselni, a tőketörlesztésre rövidebb idö tűzhető ki számára. A hátralékos vételár után mérsékelt. 3%-nál nem nagyobb, ka­mat volna csak szedhető a települötöl, még pedig azért nem nagyobb, nehogy a kamatláb, leta/iosna a települőt és sorsa ne rosszabbá, hanem jobbá tétessék. Az intézetnek nem volna szabad a telepítési ügynél nyerészkedni s kamat fi­zetésre is esak azért lennének a telepü­lök szorítva, hogy az intézet jótétemé­nyeiben mentől többen részesülhessenek. Az által, hogy az intézet — bank — na­gyobb területeket — néhány eser hold ­vásárolna meg. viszonylag ok-són jutna földbirtokhoz, s igy olcsóin adhatná át a települőnek is. A települőnek csak annyi terület volna átengedhető, amennyi pénzerejének, családja nagyságának megfelel s amennyi­ből sz,imára tisztességes és sorsához mért lét biztosíttatnék, s a birtokába jutott té­ridet, leszámitva a törvényes örökösödést, a bank beleegyezése nélkül átruházható, nem volna. A telepítési ügyre szánt, tö­ke ">(MMMHi frt, forgó tökét képezne, és semmi esetre sem volna az ügytől el­vonható, hanem a részlettörlesztések és kamatok fejében vissza tárülő összegek, ismét ingatlanba volnának elhelyezendök. Az ekként vezetett telepítés Int nun irányban teljesítene nemzeti missziót, u. m.: 1 Megakadályozná a munkaerő és tökének kivándorlását s igy gátat vetne a nemzet meterséges apadásának; 2 Kvenként tetemes, eddig nem egyszer idegen — külföldi — kézre ju- ! gyonátruházásokra, vagy is illetékmentes­tott birtokot tarthatna meg magyar kéz- j séget élvezne a bank midőn vásárol, ille­b* >n- j tékmentes volna eladása is, midőn t. i. a :i. Az által, hogy a nagyobb ingat- j telepitményesekre ruházza át tulajdonát, lanokat kisebb részletekre osztaná, elöse- j Bélyegmentesf 4g volna megállapítandó a segiti a föld jövedelmezőségét, mi által a j települési ügyben a bank és a telepitvó­nemzeti nagyon gyarapodik. nyesek között kiállított mindennemű ok­Az elmondottak által, nagyjában 1 iratra, vázolva van a telepítés mikéntje, hogy j Azt hiszem, hogy az állami támoga­azonban a telepitvényeseknek anyagi hely- tásnak elsorolt módjai fmamjJtflloiM is zete is láthatói legyen egy példát, illetve cgak minimumát képezik az állam által az két példát fogok bemutatni: egyet olyat j egyesület iránt kifejezendő jó akaratnak, a hol kamat nem fizettetik, a másikat pe- \ s nem gondolom, hogy akkor, a midőn dig hol kamat is van számítva. az „Andrásy ut" és a körutak palotái 30 Azt. hiszem, hogy egy középszerű, éves adómentességben részeltettek, bár­4—5 tagból álló, családnak fenntartására melyike az elsorolt módoknak megtagad­15 magyar hold. középminöségü föld szűk- : ), at ő volna, mert ezekkel egy fontos nem­séges és elegendő: holdját a bank átadná : ,./; ,',•,/,-/.• elégitetnék ki. mig amazok in­ugyanazon amn a települőnek, a melyen vásároltatott, s a mely seinmiesetre sem volna több — inkább kevesebb mint ISO frt. 15 hold ára tehát 1950 fr: a szá­mítás könnyebbsége miatt azonban ve­gyünk fel 2000 frtot. E 8808 frtnak. 25"/„-a vagy is öiiO frt a település alkalmával egy­szerre le volna fizetendő, maradna tehát részletekre liOO frt felosztandó. Oly települök, kik kamat nélkül fi­zethetnék le az évi részleteket, kötelesek volnának 20 év alatt törleszteni tartozá­sukat, tehát évenkint 75 frtot. A 3°/ 0-os kamatfizetésre kötelezettek­nek 30 évi részlettörlesztést kellene enge­délyezni még pedig akként, hogy évi 8* a lerovása mellett, a töke és kamat együt­tesen törlesztetnék: az évi részlet itt 90 fo­rintra rúgna. Már most. ki indulva abból a felte­vésből, hogy a jól müveit egy hold fődd, munka értékét nem vonva le, 3o frt tisz­tajövedelmet ad évenkint. ugy a 15 hold jövedelme lesz 450 frt a közterheket, magasan számítva, tegyük holdanként 3 frtra. lesz ösz­szesen 45 frt, ehhez hozzáadva a 90 frtnyi törlesztési járulékot, lesz a teher együtt 135 frt marad tehát a települő részére . 315 frt a mely jövedelemből egy 4—8 tagiad állói földműves család tisztességesen megélhet. Oly települőméi, ki a kamatfizetés alul fel­mentetnék, a tisztajövedelem valamivel nagyobbra rúgna: ennél is a közteher lenne 45 frt. az évi törlesztés azonban csak 75 trt, s igy az összes teher l2o frt: a család fenntartásra maradna tehát évenként. 330 frt. Fentebb már említve lett. ai éllmmi tiíiiHiijntá.i; röviden elmondom mily irány­ban vélem e támogatás igénybevételét. Óhajtandó volna, bogy a „Dunántúli bank" bank és takarékpénztári üzlete fel lenne mentve a „nyilvános számadásra kötelezett, egyletek és vállalatok- adója alul: fel kellene menteni az intézetnélel­helyezett betéteket a fiikr-knmatadó alul : MasssasMlaaaaMeai kellene részesíteni, a bank által kiállított, vagy a banknál benyúj­tott okiratokat kötelezvény, nyugtatvány. váltó, utalvány stb.) ugy a banknak üz­leti könyveit. Illetékmentességet kellene biztosítani a bankra történendő vagyonátruházásokra nézve ugy a bank által teljesítendő va­kabb a nemzeti hiit*á<j kielégítését mozdí­tották és mozdítják elő. IV. Az előző három fejezetben többször hangsúlyoztam, hogy az alakitaudó egye­sületnek elegendő pénzt kell rendelkezé­sére bocsátani, sot a III-ik fejezetben, meg is emli tettem annak mennyiségét, még pedig oly nagy összeget, a mily eddig hasonló czélokra áldozva nem lett. Egy kerek milliót mondottam szük­ségesnek, a „Dunántúli bank u alaptőké­jéül; hiszem, lesznek sokan, talán vala­mennyien, kik e sorokat olvassa azt fog­ják mondani, hogy beszélni könnyű, de I tessék azt a bizonyos milliót előteremteni. Az ily megjegyzésekre nincs egyéb vá­laszom mint: a ki a czélt akarja, annak akarni kell az eszközüket is, a ki a Dunán­I túl közművelődési ügyét, és a kivándor­, lás meggátlását szivén viseli, annak ko­moly cselekedetekre is készen kell állni. Nagyon természetesnek találom, hogy ' az eddig előadottak után megvárják tő­lem azt is. hogy jeleljem meg azokat a torrá sokat, a melyekből ugy a központ­nak, valamint a fiókoknak jövedelmeit meríteni lehetne. Meg fogom tenni azt is. Mindenek előtt kijelentem, hogy nem tartom helyesnek azon módokat és utakat, a melyek révén a hazánkban lé­tezői kultur egyesületek jövedelmeikhez jutnak, nem pedig azért, mert: li Az eddig szokásos módon soha sem fog az egyesület a kellői pénzzel rendelkezni, (Knttn Kocsárd gróf, és Rock Szilárd aligha fog a 1 Minántűl találkozni.) 2; Az eddigi kultur egyesületek jöve­delmének zöme n közé/i oszti'tly, különösen pedig a riírosi elem vállait nyomja, a mely mindenféle jótékonysági, kegyeleti stb. czélokra is kénytelen adakozni. 3i A kultu. egyesület nem magéért hanem másokért dolgozik, a közügyet szolgálja, jogában áll tehát nem egyesek hanem az összeségre apellálni, mert a köz­jót kötelessége minden hon jiolgúrnak elöse­giteni. E nézetemből kiindulva nem tartom a jövedelem előteremtésére elegendőnek azt az eljárást, hogy néhány 100 vagy ezer gyűjtő iv bocsátassék ki. a melyek 30 vagy 40-°',, a vissza érkezve látni fog­juk, hogy egypár száz alapító és rendes vagy pártoló tag iratkozott be, lesz tehát az egyesületnek, — sokat mondva — 4— 5000 frt évi jövedelme a miért bizony, nem érdemes tizenegy vármegyét beba­rangolni. Én a közteher viselés mellett foglalok állást, azt óhajtom hogy a közös czélhoz valamennyien járuljunk hozzá, hogy gazdag és szegény, lelkes és közönyös mind együtt, legyen a „Dunántúli közm. egyesület" táborában; ezt az óhajt pedig csak ugy lehet megvalósítani, ha minden vármegye kultur adi'it vet ki. A Dunántúl tizenegy vármegyéjének évi egyenes adója körül belül — ponto­san ez idő szerint nem tudom megmon­dani — harmimz millió; ha tehát l-'/ 0 os kultur adó vettetik ki, ugy három négy év alatt együtt van a „Dunántúli bank" alaptökéje, meg van adva a központi egyesületnek kultur czélokra fordítható jövedelme, és meg van a telepítés czéljaira a III-ik fejezet szerint — szükséges forgó töke. Tudom jól, hogy még a régi idők­ből, e három latin szónak: porció, ekzeku­eió, lieitáció a magyar ember engesztel­hetlen ellensége, s hiszem, hogy ezek el­sejeért még akkor sem fog valami külö­nös módon lelkesedni, ha egy más latin szót a „kultur u-t tesszük is elébe; de azt is tudom hogy köz intézeteink, középüle­teink, szobraink majdnem kivétel nélkül közadakozásból állitattak fel; nem állit­hatja tehát senki, hogy a magyar közcé­lokra nem áldozott és nem áldoz folyton, s ép a nemzet e tulajdonságába vetem reményemet, hogy ha a Dunánfúl orsz. képviselői, az egyes vármegyék irányadó egyé niségcivel a talajt kellően előkészítik, a kultur adó behozatala nagy nehézségekbe nem fog ütközni. — A fiókok jövedelme- j nek zömét, szintén nem a tagsági dijak­tól várom; szükségesnek tartom ezt is, mert a Dunántúli közm. egyesületnek csak ugy lehet valaki tagja, ha bizonyos évi tagság dij fizetésére kötelezi magát, s csak is a tagsági dijat fizetők vehetnek részt a fiókok és központ ügyének veze­tésében, de magát a tagsági dijat sokkal kevesebbnek tartom, semhogy abból az egyes fiókok szükségletei födözhetök len­nének. A fiókok jövedelmének zömét, a köz­ségek-, várótoktól kellene meríteni, ni. p. akként, hogy minden község, város, éven­ként bizonyos összeget venne fel költség­vetésbe kultur célokra, s ezen összeget a hóiknak adná át. Vessünk egy tekintetett a Dunántúl tizenegy vármegyének községei számára ! és azt, Játjuk, hogy van sz. k. város 1 Ha a községek — átlag — csak évi 10 frttal járulnának is a fiókok támoga­tásához, ugy az egyes fiókok 500- 6000 fo­rintig jövedelemhez jutnának a községek utján. Azt hiszem az átlagos tíz forint nem tekinthető nagy összegnek, mert te­kintetbe kell venni, hogy Tolnát és Mo­sonyt leszámítva, minden vármegyében legalább egy szab. királyi vagy rendezett tanácsú város van, s ezeken felül pedig, minden megyélie számos oly nagy község van liekeblezve, a melyek lakossága 3 — 5000 lelket számlál. A nagyközségek és rendezett tanácsú és szab. kir. városoktól mindenesetben el lehet várni, hogy tete­me.: összegekkel járuljanak a kultur cé­lokhoz. A vármegye jóakarat a mellett nem lesz nehéz a községeket arra bírni, hogy háztartásukhoz mért összegekkel támo­gassák a fiókokat. * Baranya megyében I Eejér Győr Komárom Moaony Somogy Soprony Tolna Vas Veszprém Zala r. 1. kis és város BSHjrf község 357 1 — 1 — 1 ~ n n n 1 2 2 2 2 102 93 93 53 311 235 121 03-1 185 692 hosszú patkói alakú asztalt töltöttünk meg. A harmadik fogásnál felállott egyik elő­kelői vezetője és rendezője a magyar tu­ristáknak, s I. Súndor, a fiatal gyermek királyra emelte poharát. Alig hogy el­csendültek a poharak, Belgrád nyugoti magas mivelfseggel hiró polgármestere nyúlt a pohárhoz s I. Ferenc: Józsefre, a magyarok derék királyára ürítette poha­rát. Mindkér felköszöntőt fennállva hall­gattuk meg. Azután még számos felkö­szöntőt hallottunk ; még pedig a szerbek óhajtása következtében csak magyart és szerbet. A agy is mi magyarul szóltunk, ők pedig szerbül válaszoltak, minden tol­mács nélkül, egészen ugy. mintha ók ér­tettek volna jól magyarul, mi pedig jól szerhiil. Erre jegyezte meg egyik társunk felköszöntöjében, hogy temet egv nemzet­közi nyel ref, melyen magyarok és szerbek ma Itt hi<zi'hiek. melyen aki beszél, minden nem­íttítéy últnl megérthető, h's ez 11 nyeli:: a köl­• <iin->'•'< szeretet, és u kölcsönös migyriiltecsalés nyiln. A „Pápai Lapok 1- előtt is jól ismert t isztelt és szeretett barátom szinte sok tapsot aratott, midőn n magyart és a szer­bet összelnízositottii I nemzeti hőseiket mei/ko­-:>), uztn. A diszebéden részt vett a két ministeri kiküldött neje is, az egyik plane • gesz nap a magyar turisták társaságá­ban maradt és szívesen csevegett a ma­gyar turisták csoportjával a Teutonok klassikus nyelvén szép németséggel. A diszebéden megállapított programm sze­rint mindenek előtt a túrt néztük meg, a régi Súniloitehi'icárt. azután a weézeumti, it'iroshúzút, szerb nemzeti banképületet, a királyi „ Komik u-ot, végül a szinlnizat. Mindenütt sokat és szépet láttunk. A légi Nándorfehérvár hegyfokáról letekintve, a vár alatt egy régi torony vonja magára a figyelmet, mely annak idején vízbe épült. Azt mondják hogy ez száműzetést helyük volt ina „sóhajok tornyi" azon kiváló íüggellenség után törekvő szerb honliak­uak kik „takovai" felkeléseket rendeztek. A ki egyszer ide bekerült, annak számára nem volt többé menekvés, mert övig víz­ben állott. A várnak e pontjától keletre jól megviselt Kapu alatt egy fülkét mu­togatnak, melyben a dicső Hunyadyfiáz­uak esküdt ellensége a fondorkodó Cilley csukva volt az alkalommal, midiin Bran­kovichnak levélben azt irta: nemsokúra két luhilut küldök, melyekkel kéni/eil-ked'vedre játszhatsz'-; és e levél Hun vadynak kezébe került. Miután kétséget nem szenvedett, hogy Cilley a két labda alatt Hunyady László és Mátyás fejét értette, Hunyady szemére lobbantotta Cilleynek aljas tettét, mire Cilley kardot rántott s Huuyadyt levágja, ha gyűrűs ujjával a mérges csa­pást fel nem fogja s fejétől el nem távo­lítja. De még azalatt Hunyady barátai berohantak s Cilleyt legott felkonczolták. E ponttól délre van az a szépemlékü er­kély —, még romjaiban is oly annyira kétívesnek találtuk - , 300 szoba romjai­nak közepett 0 , — melynek párkányára a daliás szép levente, az ifjú László duló csatákból fáradtan ha vissza érkezett, ki­kikönvölt s holdvilágos estéken elmeren­gett, csak kevéssel előbb is, mintsem ki­folyt vére, daczára a király esküjének, melylyel Szilágyi Erzsébetnek megeskü­dött: JbénUtni nem Jogom" porba hullott szép feje Buda várában. I'gyanabban a vonalban, hol László erkélyes szobájára isinerünk, van egy oszlopos düledék. Ez az a hely, honnan Ougorits Titus magá­val ragadott egy törököt a mélységbe, inidön a török a félholdas lobogót a vár­falon kitűzni akarta. Messzebb a vártól keleti irányban egy hosszú sánczvonalat lá­tunk. Ugy mondják: Laudon sánczai azok. K sok szép emlékű hely jelenben gyakorlóhelyül szolgál a szerb gyalog­ságnak, a régi szobák pedig zárkákéi fegyházra itélt raboknak, kik, ugy láttam sokan vannak. Éppen akkor is egy csomó rabot vetkőztettek és öltöztettek föl rab­í-uhába, mikor ott jártunk. A várból a városházára vezető út sétatéren visz keresztül, mely egykor te­metkezési hely volt a török világban. A belgrádi városház nagy épület, legnagyobb benne a tanácsterem, melynek falain ott függenek az Obrenovicsok, olajba festett ké­pei az egész fal mind képpel teli, mintha csak képtárban járnánk, midőn a terembe lépünk, hol Belgrád senatorai időnkint tanácsba ülnek. A szerb múzeum is tömve ilyen képekkel, mely egyébként is gaz­deg szerb emlékekben. A többek közt lát­táin egy magyar zászlót is a -18-as számú szobában. 1818 volt rajta felírva, köze­pén a magyar koronával, a korona fölött és alatt ez az irás: „Királyért, Házéért !" A múzeum épületéből, a szerb nem­zeti bankba. Igazgatója magyar. Mennyire örültünk, mikor meghallottuk, hogy ma­gyar ember áll a szerb nemzeti bank ólén. Különben egyebekben is szívesen alkal­maznak magyar embereket, a szerbsajtó képviseletében is akadtam magyar emberre, ki bácskainak mondta magát. Itt történt meg velünk, a szerb nemzeti bank palo­tájában, hogy 25 m. mázsa aranynyal kí­náltak meg bennünket. Es mi nem fogad­tuk el, mert az a kemény feltétel volt hozzá kötve, hogy egy ember vigye el. Mi inkább szerettük az életet, mintsem az aranyat, azért az aranyat ott hagytuk azoknak, kik életet, és mindent koczkáz­taMiak az aranyért. Végül hagytuk a legérdekesebb láto­gatást, a király residencziáját. De akkorra már ki is fáradtunk és igy kocsikon men­tünk fel a királyi várba „Gewehr aus!" kiáltás mellett, s sorra vettük a királyi lak termeit. Pazar fényt keveset találtam legfölebb a téli kert és a várkápolna van pazarabb fénynyel berendezve. A nap épen nyugovóban volt, mikor a királyi palotá­ban időztünk. Siettünk is mindannyian, a palota erkélyeire, hogy bámulj uk és cso­dálj uk azt a szép természeti képet, mikor a lenyugvó nap aranyos köntösét vállai­ról leereszti s a Száva folyó hullámhab­jaiban megtűrdik s utánna bíborba öltöz­ködik. Estére a színházba voltunk hivata­losak. Ez több okból nevezetes. Neveze­tes, először azért, mert hétfőn Belgrádban nincs szini előadás, ez alkalommal kivé­telt tettek, nevezetes azért, mert a szín­lap homlokzatán is jelezve volt, hogy magyar vendégeink tisz'ele'ére; nevezetes vé­gül, mert a király is jelentette, hogy részt vesz. Igaz ez utóbbi elmaradt, de mégis helyette ott volt Profits, a régens. Bran­kovits Györgyöt adták. Ezt követte: Ob­renovics Milos. Végül egy tableau kép: a takovai felkelés. A vendégek egyrésze zártszékeken egy másik része első emeleti páholyokban foglalt helyet. A páholybelieket az inten­dáns is meglátogatta. A zenekar a szerb hymnust játszotta az előadás kezdete előtt mit a magyarok fennállva hallgattak vé­gig. Egyik kebelbarátomnak azért is jó volt elmenni Belgrádba, mert itt jött tu­domására annak, hogy régi ősei szerbek is lehettek. Ugyanis az elöaoás alatt Bran­kovich azt mondja: „(ioszpodinu! Jeszem Gyurácz Brankovits." (Uram! En Branko­vits György vagyok.) Erre az én barátom engem jól oldalba talál ós azt mondja: Te! ez engemet hiv! Színház után közös vacsorára gyűltünk, s ott kezdtük, hol délben abba hagytuk. Szerettük volna még a király nyári lakását Belgrádhoz közel látni de időnk­ből nem tellett. Igy kényt denek voltunk, megelégedni azzal, hogy láttuk a gyer­mek-királyt I. Súndort, Milánt, a király­apát, és Natáliát a királyanyát, ablakon át. Másnap reggel Vj-6 órakor még /Bel­grádban reggeliztünk, és hinnók-e tisztelt olvasóink, hogy ugyanaz nap este 9 óra­kor már önökhöz közel L.-Patonán va­csorázhattam ? Most, pedig leteszem a tollat, mit csupán a közügy szolgálata érdekében vet­tem fel. Ha az irányadó egyéniségek esz­méimnek csak némelyikét is életrevalónak és megvalósitandónak fogják találni nagv örömömre fog szolgálni; ellenkező eset­ben, megnyugvást fogok találni abban a tudatban, hogy jót akartam. Veszprémvármegye a tankötelezett­ség végrehajtása iránt*). (Folytatás.; IV. A közséiji eltVjúrt'isátjok teendői a tankötelezettség végrehajtása iránt. 8. §. A község elöljárósága kötelez­tetik a tanév kezdetét megelőzőleg két héttel s ismételten egy héttel az iskolai év kezdete előtt szokott módon kihirdetni s tudtára adni a szülőknek, hogy az is­kolai év szeptemberhó 1-én veendi kez­detét. Egyszersmind a község elöljárósága kihirdetni tartozik a népiskolai oktatásról szóló 1868. 18. t.-cz. 1., 2., 3., 4., 5. bt 6-ik SS"»'*! melyeknél fogva minden szülő, gyám, vagy gazda, a gondozásuk alatt levő gyermekeket, életévök 6-ik évének betöltésének a 12-dikíg a mindennapi, életök 13-dik évétől a 15-dik évök betöl­téséig pedig az ismétlő-iskolába járatni és ott taníttatni tartozik. Köteles a köz­ségi elöljáróság azt is kihirdetni, hogy az 1884 XVII. s.-cz. 60. íj-a értelmében a a községbeli iparosok, iparhatóisági enge­dély mellett felvett oly tanonczaikat, akik életök 12-dik évét még be nem töltötték kötelesek a mindennapi iskolába rendesen bejáratni. Oly iparos tanonezok pedig, kik életök 13—15 éves korában vannak, az ismétlő-, esetleg helyben létező iparos­tanoncz iskolába járni kötelesek. 9. §. A tankötelezettség végrehajtá­sának további ellenőrzésére szolgáló nyom­tatványokat, nevezetesen az iskolába l>e­irt 6—12 és 13—15 éves gyermekek név­szerinti kimutatására szolgáló B) jegvü nyomtatványt s a mulasztási kimutatásra szolgáló 0) jegyű iveket a r. t. városok polgánueterei a s a községek elöljáróságai szeptemberhó) 1-ére kötelesek beszerezni s az iskolaszékeknek, illetőleg a tanítóknak a tanév megnyíltával kellő mennyiségben átszolgáltatni. Megjegyeztetik, hogy a községek által beszerzendő összeirási Ai. továbbá az itt felemlített IL és C) jegyű ivek, ivenkint 2 krért a megyei alisp;'uii hivatalban szerezhetők meg. 10. tj. Mihelyt a község elöljárósága saját tapasztalása, vagy a helybeli iskola­szék, vagy a tanító bejelentése alapján megtudja azt, hogy valamely tanköteles a tanév első hetében, amely hét az isko­laszék által a l>eiratásra kitűzve volt, be nem íratott, — az iskola mulasztói szüle­jét, gyámját, vagy gazdáját az 1868. 38. t.-cz. 4. S-a értelmében rögtön meginti. Ha pedig az elöljáróság az iskolaszéknek illetőleg iskolaszéki elnöknek és tanítónak jelentése alapján annak jön tudomására, hogy valamely tanköteles gyermeknek már megintett szüléje, gyámja, vagy gazdája a második hét végéig sem adta be gyer­m a két, vagy gyámoltját az iskolába, a hanyag szülő, gyám, vagy gazda ellenében azonnal alkalmazza a törvény 4. §-a ér­telmében az elsőfokú, 50 krnyi pénzbír­ság büntetését. Ismételt makacsság esetén a kötelességét teljesíteni nem akaró szülő gyám, vagy gazda másodízben már 1 frtra harmadízben 2 frtra, negyedízben pedig 4 frtra büntetendő s ha ez sem használ, az elöljáróság a még folyvást mulasztó tanköteles gyermek mellé gyámot rendel, aki azután a gyermek pontos iskoláztatá­sáért felelős. 11. §. A tanév további egész folya­mán keresztül köteles az elöljáróság a C) jegyű mulasztási nyomtatványon a mu­lasztó tanköteles gyermekek névjegyzékét az iskolai mulasztási napló alapján a tanítóktól minden két aétben bekövetelni s a mulasztók szüléi ellen az eljárást a törvény 4. §-a értelmóben a legszigorúb­ban foganatosítani. Ha a tanitó a mulasz­tók névjegyzékének beterjesztését elmu­lasztaná, azt tőle felelősség terhe alatt köteles bekövetelni. •) Tárgyhalmaz miatt késett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom