Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-10-05

resztül vezetni szándékolt vasutvonalat. mint a megye 'gyík legtermékenyebb vi« • lékének előnyéic szolgálót, pártoljuk és l /./el igazoljuk, hogy nem a particularismus wzi t. hanem a megyének jól felfogott közérdeke, melv önkénytelenül arra kellett volna hogy vezessen, hogy a mezöföldi vasútvonal folytatása Zirczen és a Gerencze Völgyön át Pápáig vezettessék, honnan Győrig már vasút vezet. — azon szándék ellen, hogy a megyei utadon kivül még évi 4oon frt teher rovassé-k reánk oly vasútvonal épitése által, mely a megyének alig használ, városunk és viiléke érdekeit pedig végcsapással rajtja, határozott állást foglalni óhajtunk és azért felkérjük t. «zimet is. hogy ezen • diaiunk jogosultságát lelátni és támogatásunk végett az oktéd>er t éa taiiandé. megyei bizottsági ülésre Veszprémbe megjönni szíveskedjék. Kelt Pápán. 1880. évi szeptember 80 in tartott értekezletből. OttMtld Ihlnii I elnök. Stiiiihni/ir l.ijinf jegyző. Október hatodikán. Nemzeti történetünk egyik legsötét. hh gyásznapja ektóbei hatodika. A magvar sziv elborul, és a hazafi Bleineiböl könnyeket facsar a fájdalom, nielvet e aap emlékei keblünkben fe|idéznek. A nemzet büszkeséget vérengző vadsággal tiporták porha a magyar szabad ság lelketlen hóhérai, és a kik a haza önállósági és függetlenségéért mint oroszlánok kuzd-dtek vérrel áztatott rsataBSexőkön, azokat a hatalom bérenczei a felülkerekedett gyávaság féktelen hosszújával bitófa alá állították, hogv ártatbiiuiá tegyék a nemzeti hősöket a Bétáiét zsarnokaira uczve. Szahadsághaivziiuk hősei pribékektől készített sírgödörbe hullotta', a/, aradi lloigotkáa 1849 október hatodikán. Hősök voltak és hazafiak, disze és virága a magyarságnak, mert BgJ nagy és dicső eszmééit szálltak síkra, az volt az oka. hogv üldözték őket és mert ez -•színét nem akarták elárulni, azért kellett halállal lizetniok. zeti eszméért meghalni készek voltak, és a kiket SJSJ igeietekkel, sem fenyegetésekkel nem lehetett megingatni huzafíságukban. A nemzet hálája koszorút fon a kegyelet virágaiból és oda helyezi az aradi einlékszobor talpazatára örök dicsőségére a honfiúi áldozatkészségnek. Az a nemzet, melynek fiai ekkora áldozatokra készek valának. és a mely örökös háláját ily magasztosán tudja kifejezésre juttatni, annak nem kell lemondania jövőjéről; és ha jelenét a nélkülözés, a szenvedés s mellőzés kinos mozzanatai elárnyékolják is. a szebb jövő reményét még sem vesztheti el végképen. A vértanuk emlékszobra, melyről október hatodikán lehull a lepel. Arad \áros főterét a magyarok Mekkájává fogja avatni, a hová el lógunk zarándokolni, erőt keresni az imában, melyet a magvarok Istenéhez küldünk nemzetünk boldogságáért és hazánk jóléteért. Azok. kiknek nem adatott jelen lehetni a nagy nemzeti ünnepélyen, október hatodikán üljék meg azt távol Aradtól és rebegjenek imát. moly a remény és gyász érzelmeiből fakad, s mely a szellem szárnyain elszáll az aradi • iolgotháig, hol ezerek fohászával egyesülve a világnak hirdesse, hogy a magvar nemzet, él. i vértanúinak emlékoszlopa előtt esküszik, hogy az eszmét, melyet e szobor képvisel, mélyen bevéste szivébe és hogy megértette a szózatot, melyet a szobor fölött őrködő nemzeti géniusz a magyar népnek állandóan sugal li'SI IWSIII kérdéséhez. i A dunántúli orsz. képviselők ügyeimébe ;ij;uilva.i htm: HAHMOS ZOLTÁS. •folytat;'.-. III. A közművelödéai ügyekben, többé vagy kevésbé, járt utakon fog a _l>nnántúli kösse, egyesület- haladni, de a kivándorlás vagy telepítési ügy egészen új. Mint már előbb, a/. I. fejezetben Leininges gróf, Ihtmjanirh. polten- érintettem,máeodikfeladatán!,akivándorberg, Vécsey. Aulich. Nagy Sándor. Tótok Ignác/.. I.ahnei t i y .'»rg\ ••> Km-zio Karoly a nevei a nemzet vértanúinak, kiknek gyászos halála II. évfordulóján most emel emlékszobrot a nemzet Aradon. Ünnepe lesz e nap a magyar nemzetnek, mely a hő.sok példájából reményt inerit a jövőre és bátorítást a kitartásra. Ks Magyarország népe október hatodikán az aradi Goigetlu bde kübli fohászát, mely áldást eseng a hősök emlékére. Arad féderé szentelt he|\ les/,, mert az emlékszobol, |||. |\ ott dis/.eb'g, eg\szersmind hirdetni fogja, hogy voltak és vannak magvarok, kik a magvar neiiiláskénlését tűzte ki az egyesület magáidé. K második feladat, nézetem szerint, ép oly, talán ea idő szerint, még fontosabb, mint az eise». A programH) szerű korlevél eme szavai: „mikép tezettntm ét ilimIIÍI'nmlii i\. i. a kivándorlás- /»<»/.'/ " nemzeti áVaVsVs aseéi síinél svssasM fceV, ts\ IhsassM liiiniuiiiljil." azt engedi gyauitatui. hogy a dunántúli képviselők május hóban I ártott értekezlete, bizonyos, eddig nyilvánoeeágra nem hozott, megállapodáara jutott s kérdésben, vagy legalább is. az értekezleten megbeszélés tárgyát képe/te a kivándorlási ügy. Nem vagyok a félrendassbályok embere \ nem tartom oélaaerűnek azt. ha valeniely bajt fel ismerve, azt mm iiifixiiii/nni iil.nijiik. hanem a bajnak kinngehk elviseléséi iparkodunk kieszközölni. Arra a kérdésre tehát, mikép vezetendő és irányítandó a kivándorlás? nekem igen rövid, mégis kimerítő feleletem van : semmikéit'. Nem tudom elképzelni, mikép lehetne a kivándorlást ugy vezetni, irányítani, hogy abból a nemzeti érdekre még haszon is háramoljék. Inkább akkádom azt képzelni, hogy a Mátra helyén egykor völgy leend, mint azt, hogy Magyarország (elenlegi közjogi és hatalmi állása mellett, a kivándorlásból hazánknak, nemzetünknek még haszna is lesz. A munkaerő, a vagyonbelí töke, — mert tudnunk kell. hogy a kivándorlók nem mindegyike puszta két kezét viszi az idegenl»e. hanem sokan kisebb-nagyobb tökét is visznek magukkal a mit a kivándorlók magukkal visznek, Magyarország közgazdaságára nézve, minden körülniénvek között elveszett: azzal a munkaerő és tőkével, Magyarország kétségen kívül szegényebb lesz. Kz esak unt/ iiii. gazHiségi része az ügynek; de van ennek még nemzeti része is. N'e feledjük Széellflivi Istvánt. ki bölcs volt. és nem szokott bőrteheneket varrni. Széehenyi István mondta: „olt/ l.'-rexen I'H/I/UIII.', Im.li/ mii/ ni iliiiii/i/ilkiisnill.' is meijkellem kegyelmezni* A zt hiszem nem tagadja senki, hogy kevesen vagyunk; de a/.t sein hint eltagadni, hogy a kivándorlás számunkat csak apasztja: mi kép le* e ml lelni/ hlUZHUHk nliliéil, lm rl keféslml it CCSZInni;''. Munkaerő, vagyon, nemzeti létszám apadásából k'uumU húzni oly nagy feladat, a mit csak is egy eddig nem látott állainhölcs tudna talán megoldani: én ily állambölcset nem látok sehol; az utakat a módokat, easkösftkei s nagy feladat megoldásához nem ismerem, nem lehet teliéit, csudélkosni azon. ha magát az eszmét, illetve annak megvalósítását, határozottan ellenzem. Igen, tudok képzelni egy oly helyzetet, a melyben a kivándorlás nem volna ránk néavc oly végzetes, mint ina: de sein ebben, sem a jövő században mi alig jutunk abba a helyzetbe. Ertem a gyarmatosítást. Ha nekünk is. mint más európai államoknak, boldog vidéken, virágáé gvarínataink volnának, akkor igen is. lehetne arról komolyan lieszélni, hogy a kivándorlást oda irányítsuk, akkor nem félteném sem nemzeti sem gazdasági érdekeinket. Az anyaország gyarmatával egy egészet képen, s csupán a térbeli távolság az. mi a kettőit elválasztja, egyéb semmi. Az anyaországbeli eltávozott anyagi és szellemi erő. az anyaországra nézve nincsen elveszve; a gyarmat lak>'< ott is tagja marad ama nemzetcsaládnak. a melyben született. A gyarmatos anyagi és szellemi tokéje. az anyaországé is. anyagi és szellemi munkája ép ugy emeli vagyonosságát, nemzet i tőkéjét, hírnevét és dicsőségét az iinvaországnak. mintha abbéd soha sem távozott volna: egyszóval: a gyarmat csak kibővítése az mszág határainak. Ha gyarmatunk volna, akkor bhetne arról sző, hogy „a kivándorlásból esetleg haszon is háramoljék reánk- mert az anyagi szükségletek, rendszerint könnyebben megszerezhetők a gyarmat szűz talajában, mint itthonti. mert a vagyongyűjtés könnyebb feladat ott. mint itt, inert végre a vagyonosodással lépést tart a műveltség színvonala is. De józan ésszel ma, és a közel jö- bekövetkeznék, megvalósulna a horvátok vőben, gondolni sem lehet magyar gyarmatra: hogy miért? azt hiszem ezt mindenki tudja, érzi. Ezekben elmondottam nézeteimet, a kivándorlásnál dtiatihmn I áttérek ama irányra, a melybe a kivándorlás vezetendő volna, s a mely irányba ha tereltetnék a kivándorlás T

eset1eij haszon háraniiilnék nemzetünkre. Ha jól vagyok értesülve - és én azt hiszem, hogy jól vagyok - ugy a magyar kivándorlók ígéret foldj e : Szlavónia ; ez volna ama boldog ország, hová a kivándorlást irányítani kellene, ez volna ama boldog ország, a hol a magyar kiI dorlók letelepedve, ott létükből „etetteg haszon is hárainolnék" reánk, ez volna ama boldog ország, hová a dunántúli orsz. képviselők a magyar kivándolást irányítani akarják. Foglalkozom tehát a Szlavóniába való telepítés eszméjével. Hogy álláspontom és fejtegetéseim senkit se lepjen meg. eleve kijelentem, hogy én a Horvát-Szlavon, vagy mint a Drávántúli testvéreink i?> nagy büszkén mondani szokták: a Három egy királyság megteremtését politikai hibának tartom és soha sem fogok megnyugvást találni azokban a dolgokban, amik arra a bizonyos fehér lapra reá írattak. Hogy mi összefüggésben van e nézetem a Szlavóniába való telepítési ügygyei? azonnal elmondom. A téliéi lapra, mit l>eák Ferencz |K(>7-ben a horvátoknak nyújtott, a horvátok sok egyéb között — rá irták az egyházi és iskola ügyek, minden idegen, — magyar — befolyástól ment. független önkormányzatát. Az iskola és egyházi ügyekbe tehát nekünk semmi beleszólásunk : tesznek a horvátok az iskolában és szószéken azt, mit jé»nak látnak és a mi nekik tetszik. K kétségbe vonhat lan joguknál fogva szabadságukban áll, bármikor kimondani, hgy : a Horvát-Szlavon területen az iskola és szószék nyelve a horvát. Tudjuk pedig, hogy az iskola és a templom azon hely. hol a nemzetiségek átváltoztatását végrehajtani lehet. Lehetnek sokan oly nézetben, hogy Horvátország nem merne a Szlavóniában már is letelepedett és még netalán letelepülendő magyarokkal szemben oly horvátositó rendszabályt alkalmazni, mert hiszen, Horvátország elvégre is szt. István koronájának kiegészítő része és magyar fennhatóság alatt áll. Kn azonban e nézetet nem vallhatom magaménak és abban a hitben élek, hogy nekünk semmi biztosítékunk sincs arra nézve, hogy az emlitett rendszabály ne alkalinaztassék. Ha elfogulatlanul ítélj ök meg a közelmúltat és ílma, testet öltene a Háromegykirályság eszméje. — Kaptuk pedig a horvátoktól azért, hogy őket az osztrák iga alul felszabadítottuk, hogy nemzetté tettük s szabad fejlődésüket biztosítottuk a következőket: Magasztalják Oroszországot és gyűlölnek minket, üldözik a Szlavóniába települt magyarokat, inzultálják a Horvátországba tévedt magyart, ha anyanyelvét használja. A horvátok megkapták mindazt, mi egy nemzeti állam előfeltételeit képezi, s be kell ismerni, hogy a horvátok a rendelkezésükre álló eszközöket jól használják fel saját érdekükben. Elnyomnak mindent ha idegen, elnyomják fajrokonaikat a szerbeket, kik kénytelenek vallásuk és iskoláik érdekeiben folytonos harezot vívni ellenük. Nincs oly áldozat, mi a horvát nemzeti állameszme oltárán nagynak látszanék. Vonjuk le ezekből a következtetésekel. Birtokában a fejlődés szabadságának, öntudatosan möködő, erős nemzeti érzékkel megáldott férfiak vezetése alatt, a horvát nemzeti állameszmének, a maga teljességében, okvetlenül ki kell fejlődnie; támogatja őket e tevékenységükben, korunk uralkodéi eszméje:'/ nemzetiségi eszme is. A mióta III. Napóleon a nemzetiségi kérdést fölvetette, csudákkal határos dolgok történtek Európában. A német és olasz egység, mi századokon át nem volt létesíthető, rövid 10 év alatt végrehajtatott: Poroszország tüzzel-vassal germáni zálja a lengyeleket; Oroszország kancánkával russifikálja a lengyeleket és a balti tartományokat, végül mi magyarok is szeretünk úgy beszedni mintha magyarosítanánk, — de ini, persze, esak szóival győzzük. Támogatja a horvátokat törekvéseikben a nagy költséggel fenntartott iskolák, egyetem, honnan a legnagyobb horvát soviniszták kerülnek ki. a horvát tud.Vs társaság, mely ép ugy szolgálja a nemzeti érdekeket, mint a tu lományí.— Bacltemileg meggyarapodnak, és anyagilag. államik, j megerősödnek, s mindinkább nagyobb nyomatékot tudnak adni ama követeléseiknek, mikkel bennünket folyton zaklatnak, s a miket mi nun utasítunk vissza. A dalmaták látva Horvátország jólétét, mi természetesebb, mint hogy ök is részesévé akarnak válni ama jólétnek, ha szivesebben csatlakoznak a tájrokon országhoz, hol nemzetiségük jobban érvényesül, mint jelenlegi helyzetükben. A horvátok és dalmaták egyesülési törekvéseit nagyban elősegíti a történeti jog, és Magyarország ragaszkodása a történeti joghoz. Előbb-utóbb és talán már a közeljövőben ugy látszik fel fog vettetni a dalmát kérdés. • Magyarország alighanem kénytelen lesz azt a horvátok szája ize szerint megoldani. Megoldásra jelent s ebből következtetünk a jövőre, v

ár még a Bosnyákország és HercCf nem vélek tévedni, midőn a horvátositás elkerülhetlen bekövetkeztét állítom. Nézzük a közelmúltat és jelent. Az 1KG7. évi kiegyezéssel oda adtuk a horvátoknak a közigazgatást — igazságszolgáltatást, a vallásügyet és népoktatást: oda adtuk Szlavóniát. Megkapták a horvátok a Határőrvidéket, megkapták félig-meddig Bosznvákországot és Herc/.egovinát a mennyiben t. i. horvát hivatalnokok raja lepte el e két tartományt. Részesítettük sok apróbb-nagyobb engedményekben s most kezdődnek az agitációk Dalmácia csatolása érdekében, mi ha kocsinkhoz, mely es alatt ide került. — aa estét Uracsban Hote Ele tant kedves ttiraseoa kertjében élvesaök, — a jó sört, és konyhát ditisérre! V pályábaanál össse hoz a véletlen a gotthárd: társasággal, kiktől njra bu• suzunk. mert mindegyiket másfelé viszi ntja. találkozunk Bpcsti Jismerősünkkel, ki társaival turista mód barangolja be Steierl, majd Tirolt hogy aztán a Berlini oongreesusban vegyen részt. I >r. Jellenfii Zoltán ismert nevű gégeorvos, ki sajnos ott tífuszban halt meg. és e ragályos betegség miatt, még holtan -.in hozhatta vissza bátyja ki vele volt csak szivét hozta hazájába az élet eréis férfiúnak. Az élet utja valóban kifürkészlietlen' Megérkezett évről évre rendes uti társunk is, min. szám tanácsos, velünk a tibdogus másik is, igy aztán a kis karaván, és indulunk Laibach felé. 3fc (íondolal forgácsok. Közli: l.mlorien*. Az igazság nem mindig hatalmas érádat, mely szétveti a hegyet, hanem néha kerülő, utakon is jár. • Vak az boldog, a ki nem érzi a saját boldogtalanságát és csakis az Ixddogtalan, a ki nem érzi a saját boldogságát A ki elvesztette iH-esületét, annak nem is volt. Csak bizonyos ideig el tudta titkolni a hiányát. A rágalom olyan mint a hamis pénz. Nem mindenki határozza el magát hogy csinálja. <b- forgalomba hozni és túladni rajta senki sem restéi. * Roes gyomor és rosz sziv. Mindkettőre az ember nyelvéről lehet ráismerni. Ha reméltél és reményedben csalatkoztál . . . remélj tovább. Mire megöregszünk : inulik a reménység és jön az emlékezet. é A fiatalság boldogsága: a könnyelműség: az öreg koré: a közönyösség. * A parvenü olyan utas, a ki a végállomásra érve megfeledkezik arról a helyről, a honnan kiindult. A barát olyan esernyő, melyet nem talál meg az emlter, mihelyt borult az idő. Mint egy nehéz számtani feladvány fekszik előttünk az élet. Vesződünk a megfejtéssel, könyveket forgatunk, talndlákat nézegetünk és mikor azt hisszük hogy sikerült megfejtenünk a nehéz probi lemát, megcsendül a csengetyit . . vége az iskolának. • Mi az úgynevezett udvariasság? Kellemesen mondani ellenkezőjét annak, a mit gondolunk. * Nehéz eldönteni melyik a kellemetlenebb társalgó: az-e, a ki nem tudja elkezdeni, vagy az aki nem birja elhagyni a beszélgetést. Milyen nehéz helyzete van az okos embernek! Órákig kell neki beszélnie, mig elismerik hogy okos. a bolond alig hogy kinyitja a száját, tudják hogy bolond. * Nincs ami az emberi természetet úgy izmosítaná, mint a balszerencse. * A házastársaknak mielőtt egyház és biré) elválasztaná őket. három izben engednek meggoudolási és visszavonási Időt, miért nem inkább a házasság előtt ? ' -' • Szél, asszony : változó ! - <Jidt Az igazságot azért festik meztelennek, hogy mindenki a saját nézete és tetszése szerint öltöztethesse fel. * Amor nem szeret anti< hambrirozni. Alig hogy kopogtat, már be is lép. * A nő ereje az erény, a férfi erénye az elő. * Az élet egyik felében barátaid reményeit kell végig hallgatnod, a másikban csalódásaikat. * A boldogtalanságnak egy perez is örökké valóság, a boldogságnak az örökkévalóság is csak perez. Csak a veszteség növeli a kincs értékét, a tárás tudata csökenti azt. Az irigy ember a felebarátja -tsirján . . . soványodik. A hol sovány a gondolat, ott kövér a szn. A remény fényes kék tenger, a melybe nagyon kedélyesen bele lehet fúlni. Nem az aggastyán sajnálatra méltó, akinek köszvénye van, hanem a fiatal, a kinek már nagy tapasztalata van. A lustaság a test ostobasága, az ostobaság az ész lustasága. A nők olyanok mint a vándormadarak. Ha szerelmed napja hidegebben süt reájok. melegebb éghajlat alá vándorolnak. * Aki mindig mentegeti magát, az nem tisztítja ezzel meg magát, csak rámutat egy másikra, aki szintén piszkos. A gond az élet óráján a hajtői suly. Ábránd és báli ruha egyre megy. Mire a bálnak vége. mindakettö szétfoszlott. S A vallástalanság vékony jégtábla, egyesek át mehetnek rajta, de a tömeg alatt lteszakad. A titok olyan mint egy Jvuk a kabátodban. Minél inkább takargatod annál óbban látszik. A mézes madzag végig madzag ugyan, de nem végig mézes. govina ügye is; ekét tartomány nem lóghat örökké a levegőben, valahová l>e kell kebelezni: vagy szt. István korouájáhtz kell azokat csatolni, vagy az osztrák Örökös tartományokhoz. Bosnyákországhoz Magyarországnak történeti joga van , lbrczegovina pedig nem csatolható sem AlsóAusztriához sem pedig Bukovinához, hanem csak is Dalmátia vagy Horvátországhoz. Alakuljanak azonban bármiként a dolgok, Horvátország földrajzi fekvés.-, történeti joga. műveltségi fölénye egytránf arra engednek következtetni, hogy az alakulásokból neki okvetlenül hasznának kell lenni. Ne higyjük pedig azt, hogy akkor, ha a horvátok szellemileg - anyagilag területileg és számilag megerősödnek, jobb barátaink lesznek, mint most. ne higyjük. hogy akkor majd a Szlavóniába települt és települendő magyarok — magyar voltát közönyös szemekkel fogják nézni, söt ellehetünk aira készülve, hogy tüzzel-vassal fogják őket nemzetiségükből kivetkőztetni. A Szlavóniába való telepítést tehát, történjék az tömegesen avagy elszórtan, mert hiszen a tömeges település vagy egyhelyre valót település csupán annyit akadályoz meg, hogy nem a második, hanem a harmadik - vagy negyedik nemzedékvészi fel az idegen nyelvet, Magyar és Horvátországok ez időszerinti közjogi állapotában, Magyarországnak jelenlegi hatalmi állása mellett. Magyarországnak húsz év óta folytatott politicája következtében, 0M érti Imii it kirii niliiiléikini'. >• nemzetlestliöl fnltí ki'riillásiienl', eijyéi'felmii " kint ntltn'léik nemzetisét/ének el feszt ésérel. meri sem tiirrémj, <fm lm/iilmi eszközökkel mi nem rafft/unk képesek megukmh'ilgnzui lunft/ u kifiínilnrléik lii'le ne ni fosztassanak ti szlár teni/erlie. Hagy juk azonban a politikát; tegyük fel, hogy én a jelenlegi politikai helyzetet rosszul ismerem: tegyük fel, hogy a jövőre nézve felállított következtetéseim helytelenek, s hogy azok nem egyeltek. •Mmt az én „saját külön" rémképeim, tegyük fel, hogy a magyar kivándorlók nemzetiségét senkinek sem lesz eszeágál*n sem megtámadni. E feltevésekkel megterheltem szemüveget cserélve, tegyük vizsgálódásunk tárgyává, a Szlavóniába ntfitott'

1, magyar kivándorlók jövőjét. 'Folyt, köv.;