Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890
1890-09-14
XVII. évfolyam. 37. szám. Mpw-jplonik ni i sí «I o ii rmi r n * p. Közérdekű snrgoa közlésekre Ui-aiikint r r ii »1 k i \ H I i ix nmek is adatnak ki. Itánnentetlen levelek, c-d; ismert kezektől fogadtatnak el. — K-/n:»r..k nem adatnak v issza. \ lapnak száiit k ö z I e m é n v e k t. laj . dik hivatalába küldendők. V a j» a várcs ti Pápa, 1890. szeptember 14. Klölizetési díjak. Kgy évre 6 frt Fői évié 3 frt. begyed évre 1 frt 5<» krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Kgvhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérhen 3«i kr. A díj elér e tízetendó. Bélyegdij mindig külön számiratik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába ((iohlhrríi (iynla ^V~. jiajiii-kereskedése. főtér, küldendők. 2& ;r* a lóságának cs 1 ö l> l> pápai , s pápa-vidéki cg Vésőiéinek m egv ál asztolt közlönye. • >» I HfUI. ÍS90. n*ft. /;;. >/úivt tájul janink, és mégis a borii jobban érdekel Hl. ist bennünket | viz. Tudniillik a vizvezetés kérdés*'. Külurak járnak vámsunkban; mérnöki, k. gyárosok, rállafkoaók a vízvezeték bt-stlese érdekében. s társaskörökben, j,, „tulokban állandó Iteszédtárgy a viz\./.-tek. Tagadhatlan. hogy l vízvezeték, általa-hali az egészséges ivóvíz nálunk a legelső rendű egészségi kérdések közé !.irb>/.ik. s-T lehet mondani, hogy a legis . mert a HAM: csatornázás, sétahelyek fenttartása, ntezaöntözés. mind csak • tih | folyhat és folyik igazán. Az az • rdekl-dés. a melyet a város közönsége itt irányú inoZg.-l.aak iránt, a kedvezőtlen e| ./.menyek daczára is tanusit - legi/b.salih jele a szükség élénk érzetének. Ktryek vagyunk ahhau mind. hogy , ./s.ges vizet kell szereznünk, minden iiiödoa, a mely kivihetőnek kínálkozik. Azt mondja a franczia közmondás, hogj az einher mindig visszatér az első -/erelemhez. s aligha he nem bizonyul / rtjttink is. kik különféle tervezgetés ->\ kísérlet után. minden valószínűség sierínt kénytelenek leszünk az egészséges M/.--/..i/ése tervének bázisául a Tamdrzát wnni. .Mert egyén netán számba \'h.-téi források és kutak, vagy vizük bizonytalansága miatt, s mert a drága kísérletezési- 1 s'.ó sem lehet, vagy azért mert távol esnek. alkalmasaknak sehogy sem mutatkoznak. Tehát marad a Tapolrza, ezen hű barátunk annyi szidás és mellőzni akarás után is. a melyhez visszakell términk, hogy megkísértsük, mit lehet vele tenni. Arról, hogy a váms lakosságának, -(.-•ialiter a vízvezetéket házaikba he- j cselekvés felelősségét? A képv. testület. désnek. mert úgy hiszem, felhajtó készülék, reservoirok, szűrők, mindenütt kellenek. A gyakorlatiasság szempontjaitól azonban mégis óhajtanám, hogy a vízmű lehetőleg | váms és ne idegen tulajdonos területén létesüljön. Ha azonban a város és Tapolcza magassági fekvése közti különbség (Tap< lezafő f- 2o' méter) a hajtó erő előállítása tekintetében nevezetes financiális különbséget képvisel, úgy igen természetesnek találom, hogy minden vállalkozó els'i sorban arra gondol, hogy | forrás mellett álltsa fel | vízmüvet. Nem bízom azonban megvallom abban, hogy | vízvezeték a várossal, mint erkölcsi testülettel létesíthet", legyen. .Megmondom miért. Aki ismeri egy rend. tanácsi! város •lelyzetét. azokat az alakszerűségeket, melyek e testületeket szabályozzák, igazat fog nekem adni abban, hogy ha kimondom . mikép ilyenekkel hasonló vállalatok vagy nem, vagy csuk sok idő igénybevételével létesíthetők, s akkor is ezer kellemetlenséggel járnak, mert a vállalkozóknak fogalmuk sem levén a helyzetről, nem értik, hogy a különböző non putaremekkel szemben, miért nem történik gyors intézkedés. A városuk ilyes határozatai azonkívül hogy 30 lő napon hirdetési idő lejárta után tartott közgyűléseken hozhatók, még két felsőbb \ hatóság jóváhagyásának is alá vannak vetve, mely két hatóság elseje]: a törv. hatóság Közgyűlés, nem permanens levén, í rendszerint akkor határoz ha — mondjuk évnegyedenkint, összeül. Az események pedig igen sokszor váratlanul és gyorsan követik egymást, gyors, erélyes, felelősségteljes intézkedést igényelve, mert a késedelem helyrehozhatlan károkat okozhat. Ki vegye magára ekkor a Ne/etőknek. ntrzaöutöz"snek, úgy a tüz• - teknél az oltásnak szükséglete a Tapolizúhól kikerül, egy perczig sem kételkedem. A mit eddig bájtokkal dézsákkal hordtunk ki belőle, kivesszük ezitán csapokon. Nem hiszem ezért, hogy ;trra, inikép a források jelenlegi állásán nagy változtatások tétessenek, szükség lenne, s"d ezt lehetőleg elkerülendőnek tartom. mint láttuk, a szervezet nehézkességénél fogva megfelelőleg nem teheti, a városi tanács vagy polgármester meg azért, mert a képviselőtestület sem egyikre seui inásiicre nem ruházhat át oly hatalmat. a milyennel maga sem bir. Nem tai-toni tehát kivihetőnek de kívánatosnak sem, — hogy a város mint ilyen akármely vállalkozóval a létesítésre uézve szerződésre lépjen, I erkölcsi,'eg gondolom, és kíviendőnek óhajtom, az a mód az. hogy a vállalkozó minden neki szükséges adat megszerzése után tegye meg számítását aziránt, hogy mennyiéit adhatja hectoliterenkint, vagy lakhelyiségekre számítva a vizet. Készítse el, ha a heszer/.ett adatok erre felbátorítják, az utczák csövezését, eset'.g az egyes házakét is, vagy ha úgy tetszik ei utóbbira csak vállalkozzék. - s szerződjek minden egyes vízhasználóval átalányban, vagy fogyasztás szerint. Kzenkivül igyekezzék | várostól megszerezni az utczaöntözést, kőzkutak évi bérét, s az elején — lehet — nehezen induló üzlet, fel fog virágozni. A vízvezetékkel biró házak értéke, bére, emelkedni log a nem birokkal szemben, s igy az érdek is terjesztője lesz a vállalatnak. A vezetékkel hiró házak lakóinak kényelmét, el Ínyét mások is belátva és méltányolva, legalább a belváros, túlnyomó részében elfogja látni magát vezetéki vízzel. Ilyen előfeltételek mellett is a város mint hatóság részére szintén marad azonban tenni való, s erre azt hiszem szívesen hajlandók lehetünk. Ily teendők, az agitúlás a lakosság körében, a szerződni kívánók összegyűjtése megfelelő kérdőiveken, a kötelező nyilatkozatok kiállításának közvetítése, hatóságilag elhárítható nehézségekkel szemben gyors, készséges és erélyes fellépés. A vízvezeték meglévén, előfog azután állani a csatornázás nagy kérdése. Itt már természetesen a városnak kelhald szerződőfélkép fellépni, inert ez | mindenkire kötelezőleg létesíthető, i mert itt kevesebb probléma merül fel, ha az előmunkálatok cnrrectek. Itt azután a vízvezetéki vállalat nagy üzleteket csinálhat a várossal, és kitudja még hány más közérdekű vagy közhasznú vállalkozás teremhet még a vizmü nyomában olyan, a melynek anyaga a viz. vagy motora a viz hajtéi ereje? kosainak többsége a tanácsnál kérelmezte. Hogy ezt ama hegység birtokosainak többsége kérelmezte, már az s nagyon szomorú jele a természettudományokban való járatlanságnak, s az e miatt tiralmas szerve nincs is. hanem az megesik, hogy azon szemet, melyet más. éter meg o/.. r neme a hangyák, madarak, dongók és darázsoknak már kikezdett, csak akkor, ha nagy szárazság van. a szeli.I kodé. előítéletnek: de ennél sokkal meg- méhe is meg szopja, hogy belőle nem lepőhb az. hogy még a városi tanács is édességet, hanem csak hogy vizel szivhele megy olyan szabályrendelet alkotá- j.m ki. Ezen alapon ki kellene tiltani Azt, hogy a vizmü TapolczatV.n ál- J vagy épen anyagilag magát kötelezőleg httaiNsék-e fel, vagy a város területén • ulahul, szintén nem tartom fontos kérle kösse. A hogy a vízvezetéket kivihetinek Az únloiiiliiak Folyó hó 17-én d 'lelőtt városi közgyűlés lesz. s a tárgysorozat ti-ik pontja alatt megbotránkozva olvasom, hogy a szőlőhegyekben méhtenyésztést tilalmazó szabályrendelet alkotása vau czélha véve azon okból, mert ezt, az urdouihi, mintegy 40 holdra terjedő szőlőskert hirtosaha. melyben - ha már ilyenre csakugyan szükség volna is - m nt a mezei rendőri törvények körébe tartozó kérdésben, csak az országos törvényhozó testület lehet jogosítva határozni. Kgyébbiránt a szőllőkben való méhetartás kérdése régen meghaladott kérdés, csudálom, hogy a tanács idősebb tagjai közül nincs, a ki rá emlékeznék. Az ötvenes évek végén, vagy a hatvanasok elején — hajói emlékszem Hegyalján Tokaj vidékén történt, hogy egy méhetartó szőllő tulajdonost valamelyik szomszédja törvénybe idéztette, kérvén, hogy annak a méhetartás a szőllőheu tiltassék el. A bíróság nem tartotta magát illetékesnek arra, hogy ez ügyben dönti határozatot hozzon, hanem az ügyet vélemény adás végett az országos magyar gazdasági egyesülethez áttette. Kz kiadta egy szakértőnek. kinek véleménye az akkori Vasárnapi l'jságban egész terjedelmében közölve lett, s ennek alapján a kérelem végleg elutasittatott. K szerint ugyan is a kérdés körülményesen megvilágítva, az állat és növényélettanból bőven indokolva s ki lőn mutatva, hogy a méhetartás a szőllőkben nem csakhogy nem káros, sőt a szőllő és gyümölcs] tenyésztésére fölötte hasznos befolyással van. Mert a méhek azon rovarokhoz tartoznak, melyek táplálékukat nagy részben a növények virágaiból szedvén, virágról virágra szállnak, s a tenyészetet, illetve a virágban levő anyaszár niegtermékenyülését eszközlik ugy, hogy a himszálak tetején levő porhont (porzót) fölnyitják, mozgásba hozzák, s a himpornak az anyaszáron ülő bibére hullatása által, a megtermékenyülést elősegítik. Kzen haszonhoz, és ahhoz képest a melyet a gazdának, ártatlan munkájuk által adnak, elenyésző csekélység azon kártétel, melylyel némely szűkkeblű szőllőhírtokosok vádolják, hogy t. i. a sz illő szemeket ki szopják, mivel abban töbh a képzelet, mint a valóság. Mert a szolid méhe soha semmi gyümölcsöt vagy szőllőt ki nem kezd, mivel ehhez alkala méhészetet a kertekből is. S e/. eset hon a mez'gazdaság ezen legszebb, legártatlanahb. s a kormány által is alanyira sürgetett f-s ápolt ága, hova lenne '. Hát azt hiszik a jámbor lírdonabi szőllőhirtokosok. hogyha a rendssabál] meg lesz. s a méhkasok kívül lesznek a gyepün. a kitiltó rendszabály pedig a kapura ki lesz függesztve", hát akkor a méhe, mely tinóm érzékével táplálékát mérföldekre megérzi, nem fog berepülni 1 hát valljon a hangyákat, dongókat, darázs ikat, a madarakat, a nyestet. mely egész sorokat leeszik, ki lógják-e tiltani I <• beata simplicitas! Akár csak a rátótiak. kik midőn az uj torony elkészült, folyamodtak a vármegyére, hogy tiltaná el a csókáknak, hogy a toronyra szálljanak, külónben lefogják azt piszkítani. Ne menjen tehát a városhatósaga olyan rendszabály alkotásaiul, mely hatáskörén kivül esik. mely a magánjoggal és a természet torvényével ellenkezik és a melynek ha meg alkottatnák is, semmi gyakorlati haszna neat lenne. o Taiiárbciklalási iiiiin'|>< i ly a ref. főiskolában Folyó hó 8-án ritka ünnepelve volt főiskolánknak; e napon foglalták el Antal (iéza és Burabús .Jenő tanárok székeiket egy-egy, szakmájuk köréből vett, értekezéssel s lettek ünnepélyesen beiktatva hivatalukba. Az ünnepélyt istenitisztelet előzte meg, melynek végeztével az ifjúság, a tanári kar és a közönség a főiskola nagytermébe vonultak. A nagy terein ez ünnepélyes alkalomhoz illően fel volt diszitve az iskola nagy fundátorainak. nevezetes elöljáróinak és volt hires tanárainak leslett arczképeivel. Egyik legszembetűnőbb volt ezek közt .lókai -Mórnak nagy an /.képe. melyet maga ajándékozott az ifjúsági önképzőkörnek , mint amelynek Petőfivel együtt tagja volt. Főtiszt. Válffi Lajos egyházkerületi főjegyző úr. mint a kerület megbízottja és hivatalos kiküldöttje, emelkedett fel eh>ször s rövid, de ékes beszédben utalván az ünnepély fontosságára, felhívta a megerősített tanárokat. Antal Géza gymn. vallástanárt és Barabás Jenét, a termés/., t*) E czikket szerzője szives engedelmével I. laptársunk a l'r. I,ap«-ból vettük át. Sz. rk. TÁRCZÁ. DALOK. I. Mentem utáuuad sikamlós uton . . . Hogy elérhetlek — elég volt tudnom. Kózsaharmatha fürdettem képed. Még emléke is ugy kinoz. éget. Lépteid nyomán fakadt virág, dal: Hálakép lelkem becsaptad sárral. Istenem helyett bálványom voltál; Kitosztva rég az egykori oltár. l»e nem vádollak már többé ... Ne félj! Künn a vak éjben följajong a szél. II. olvastam leveled, Kiolvastam százszor: Annyit tud beszélni Az a néma pársor. Xem könyeddel irtad, Nem szivedből tépted .. Minden kis betűje Olyan nagyon éget. Minden kis betűje Azt zokogja nékem — Osaltá lettél, csalfa Édes mindenségem í Ili. Semmi sem a régi többé . . . Lelked beteg, szemed bágyadt. Nincs áraitott hivője már Kaczér hazug mosolyának. Semmi sem a régi többé . . . < 's.'.ko.l hideg, hűlt szerelmed. I'sak én vagyok továbbra is Holend, hivő. beteg gyermek. S'orttot fftCtttc*. A levél. — Rajz az orosz életből. — Héjéin egyszer dolgozó-szobámba Lizaveta Jada, egy paraszt asszony a kosztromi kormányzóságból. — Uram, valamire kérni akarom önt . . . — No csak ki vele. — írjon nekem egy levelet haza a falumba. — Szívesen. — En majd elmondom, amit akarok, ön pedig aztán szedje rendbe. — Mit akarsz azzal, hogy szedjem rendbe. — Hát hogy a papiroson — Vagy ugy. En leültem az asztalhoz és tollat vettem a kezembe, Lizaveta közelebb lépett hozzám, félrehajtotta a fejét, feltámasztotta állát balkeze öklére s nagyot sóhajtott. — No uram. hát írja. — Kezdd hát el. — írja, ahogy irni kell. Mindent; legelébb is, hogy tisztelem a/, otthon valókat, azután meg hogy az idösebbik menyem ne nyúlkáljon az én ládámba és hogy három rubelt küldök és hogy I'ljána nénit alássan köszöntöm és hogy ugyan te ITjána néne: megellett-e már a tehened vagy sem? mert már rég ideje lett volna, — aztán bika-borju lett-e, vagy üszöcske t A bátyámnak meg tessék megírni, hogy itt járt nálam, de semmit sem mondott . . . — Megállj csak, Lizaveta, ne hadarj annyit egyszerre. Hadd irok le mindent, a hogy kell. — Hát már csak tessék, urain, ön jobban tudja, hogy kell . . . — Kinek akarsz irni t — Mindnyájuknak. A sósrorasszonyomnak se tessék eífelejte -szteletemet. Mikor eljöttem ide Pityerbe *) egy kis malaeza volt; abból már eddig bizonyosan jókora ártány lett. Én pedig most Pityerben jó helyet kaptam. Hát miért nem ir, uram? — Hogy írjak kedves galambom, mikor össze vissza csörögsz, mint a szarka. Add elő rendben, % mit akarsz. — Hát hiszen rendben van ez így. — Kinek a nevére akarod a levelet elküldeni? A szokás az, hogy a család valamelyik öregebbjének czimezik a levelet, az aztán kiosztja a köszöntéseket •) Népies nyelven Szent-Pétervar. és elmondja a borjakra és malaczokra az üzenetet. — No hát én is ugy akarom. — Nos: ki nálatok a legöregebb. — A sógor, meg a sógorasszony; azoknak tessék irni. — Hogy szólítsuk őket: kedves sógor uram és séigorasszonyom. vagy azt irjuk nekik, hogy „drága u , vagy hogy? — Nem uram, nálunk az nem szokás; igy nem szoktak irni. Nálunk mindig igy kezdik, ni : „A mi jó rokonunknak, L'emjanics Pál butyuskának és az én kedves matuskámnak Jegorovna Praszkovjának, a ti sógornőtöktől százezer köszöntés és én hála istennek igen jól vagyok, melyhez hasonlót kivánok . . . . u hát igy Írnak mi nálunk. — Nos, majd mink is igy iruuk. Lizaveta sóhajtott. — Kár, hogy nincs itt az unoka testvéröcsém; hejh, milyen mester az a levél-írásban.' Az ember csak beszél neki, beszél neki, ö meg már egyenesen oda rakja a levélbe, de olyan szépen, hogy olyan az embernek eszébe nem jutna; néha meg sirva is fakad rá az ember . . . osztán minden szó után bemártja a pennát a kalamárisba. Már mi csak úgyis szoktunk vele tréfélni, ha iratni akarunk vele, hogy „hallod-e Lekszandrr,*; döfögesd csak pennádat a kalamárisba . . . " — Aztán sokáig ir ö meg egy levelet? *) Alexander kicsinyítő formája. — Vagy három óra hosszat kaivzolász a pennájával . . . — Te meg addig mindig előtte álls/.? — Már ott, hogy hátha van valamire szüksége, meg osztán egy kis harapni valót is kell neki adni. Ki-ki iszik egy pohárka pálinkát, harap hozzá egy kis kenyeret, vagy a mi van, osztán megír vagy két sort, osztán megint iszik egyet. Hanem olyan szépen . . . — Aztán mindent leir, a mit te mondasz neki ? — Mindent az. Néha ugyan megesik, hogy valami csekélységet kifelejt. Egyszer az történt meg, hogy két rubelt küldtem a kis leányomnak czipöcskére, és ö ezt nem irta meg, kifelejtotte. osztán mikor a leveliién nem volt róla irás. hogy kié legyen a pénz, a kis leányom helyett, a sógorasszony vette al azt magának a gazdaságba, de a sógor ellopta tőle a ládából és beitta. Másszor meg matériát, küldtem a lányomnak száráfánra . . . *i — Nos? — No, hát itt is elfelejtette megírni, hogy kinek szól a matéria; osztán a sógorasszony, meg a nagyobbik menyen, kötőt varrtak maguknak és az én szegény Fenykám hoppon maradt . . . Lizaveta arcza e szavaknál elborult hanem azután lassankint megint visszatért elöbbeni kedélvállapota. — Pedig én édes Istenem, milyen gyönyörű leveleket irt különben. Csak egy •) Száráfán leányoknak való felső ruha. 37