Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-07-13

XVII. évfolyam. 28. szám. Hejrjeleitik in i II (I <> II v a H ;i r n i |'. Kdlávdskfl sursis közlésekre iinLiol i I li il k i v ii I i s | á ni II k a latnak ki. IS I lérmentetlen levelek, iaoMrt kezektől fogadtatnak el. K.'-zii at..k nem a.latnak vissza. A lapnak szánt k i> • 1 e íu é n y e k a srerk hivatalába küldendők Pápa, 1890. július 13. PM LAPOK. Előfizetési díjak. Egy évre Ii írt Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 60 krajezár. Kgy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata ntán •< kr, nyilttérbea80kr. A díj előre fizetendő. Hélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Geltoerg Gyula Jx papirkereskedése, főtér| küldendők. Pápa \iinis ha lóságának és I o b 1) pápai, s pép a - v i tl é k i e g v e s ii le tn e k m e g v á I a sz toll k <> 11 ö n y e. A közegészség. A avarnak rsrássereje vau. Halasa .11:11T eiik a kalauz, az emberiség ,••/. áj. (alános tápsiere és Megtelik életté] a gyümölcs, iindv az emberek millióinak líd ül és 1 nyújt és elveseiét. De a mari napfény Ital sugarai a ;, •tegaégek paadora welencaéjér'il is le­pattantják a fedelei éa felsiabad u Iván , g szségronto deatonek, gierte szál­lingoinak ;t tömegben, irgalmatlanul sy.o­i áldozataikat mindenfelé, a Ind em­lők laknak. Alig múlik el nyár járványos be­g fellépése nélkül. Az atébbí időben koli ra pusztított nyaranta, és több •••II Aláírva!o-szágot sem kímélte meg. * áldott országot, melynek egyke klimatikus viasonyai épen nem kedvei­•\ i járványos betegségeknek. Hogj .unok daczára is mindig ki­I a résifink az eiir.ípai járványokból, a/ t". l-ir vasuti éa kereskedelmi össze­köttetéseinknek tulajdonítható, a •olyok :i betegség anyagának a behareiolásál - gitik ••!•. Az a legnagyobb baj. bogy a jár­uivok ellen m-g bnxtos oirceMOft nem '!.:'' '. fel. \ szakfértiak tudománya •• ren merő tapogatózás es legjobbnak ./..•nyúlt eddig' a betegségek ellen a ilekexésnek az a módja, mely igyekssik h• -T• leg megakadályozni a behnrezoláat Ka a törekvés ei id - aaerial legprakti­laabbnak bizonyult, mert ennek a tőr­fényei intnnmtmaa', és esik szigorú felü­gyeiéi kell In.zza. hogy a lakosság azok­hoz alkalmazkodjék. Most, mid•'•!! Spanyolországban mar dühöng a betegségek legíjeartőbb nofM: a kolera, nekünk is gondoskodnunk kell • ly óvintézkedésekről, mely. k I bektar­zoláal lehetetlenné teszik. Sok módja ran ennek a védekező­dé .g\ >eni o|\an kipróbált és ID biztos, mint a tisztaság és a des­keiio, mely a betegség anyagál mar d rajában elöli Olyaa helyeken, aol a forgalom elénk, a Ind külf-ddi áruk gfordnlnak, csak Égy lehel a kolera rcxolása ellen sikeresen hairzolni. .i hatósásToknak a desinfekeiióra u>­natkoié intézkedéseit szigorúan kérőn­tiilviszs/.iík. Ks eil a lakosság' készségesen tel­jesiti, ha esekaek a hatósági latéske­déseknek toktaté jellege nem lesz. éa az eszszeríiseg határain beiU fognak mozogni. A helíigymiiiisteriiiin egészségügyi os/.talya le|kÍÍSIlle|-eteSc!| dolgozik es az alárendelt koZegeklnz. intézett, utasítások mindig gondos M atjakérftti munkára val­lanak. A helyi hatóságok feladata ••/. uta­sításokhoz hÍTOn eljárni és aZok teljesí­tését meg nem nehezíteni i lakosság zaklatása állal. Ken parancsolni, hanem felvilágosítani kell a hatóságnak es a felvilágosodott nép ónként lát a védelmi munkához. Kz idő szerint. liáf Isten, még nem bir aktuális jelleggel a haj: de azért '•SSZetett ké/.Zel Illeg S»'lll sZahad SZelll­|é|||li|lk .1 külföldi eseményeket. Ilésen kell leiiníink é-s uem sajnálni munkát és fáradságot, inert hisz egyik legfőbb nemzeti érdekünkről van szó: a köze­gészségről, melynél ápolására éa fej­lesztésére k.'Zet kell fogai mindnyá­junknak. | 7 Gróf Pejaesevich Miklós 1 Mi is részt kérünk a gyászban, mely Ki­rályunkat és a Hazát érte. Kgy derék osz­lop .li.lt ki a jobbak sorából. Nemes sziv. fényes jellem volt gróf /' /"<•-< ••" Vi Ifiklós! Örök példánya marad, hogyan k'-ll sz.ol­g.ilni hfien és igazán a koronát é-s Hazát?! Benne Hazánk egy önzetlen barátot vesz­tett, ki nem szóval, de tettel szolgálta azt. Tele volt melle legragyogóbb jeleivel az érdemnek, de a legszebbeket és logh.ese­s.bbeket mégis isak bent. szivében viselte! Városunkban nem egyszer megfordult /•.'-•/. 17e/c</ Móricz grófnál, kihss közeli ro­konsáaj csatolta. Áldva legyen tiszta emléke! A rósz zongoratanitásról. A vidéket érdekli legjobban e kérdés, épen azért választottam a I'ápai Lapokat, a vidéki sajtó ez egyik legelterjedtebb közlö­nyét, következő soraim közlésére. Minél tobb figyelem megosztást igényel egv hangszer kezelése, annál több intelligen­tia. sőt bizonyos fokú genialitás kell annak megtanulására. Kz az oka annak, hogy % jelenlegi zon­T A R C Z A. gora tanítás mellett kivételes egyének érnek el egy bizonyos magasabb fokot: még pedig ezért, mert a; elmét általában véve nem a hang­szerkezelés igényeinek niegíelelően fejlesztik. Korulbehil tizezer zongorázó közül válik csak egy egy kiválóbb müvészszé, egy kis ré­sze többé kevésbé tűrhető játékossá, legna­gyobb része pedig a hallgató közönség, vagy környezete rémévé. Valóban észre lehet w ni. hogy mind­ezeknél a zeneinester csak a természettől ka­pott ajándékot fejlesztette ki s azt is csak fe­lületesen. A fúvó-hangszereknél niucsen panasz a rosz zenetanítás miatt: pedig a tulajdonképeni zenét azoknál épen oly roszul, vagy jól tanít­ják, mint a zongoránál: csakhogy a zongorá­nál az a tömeg, mely figyelem megosztás nél­kül i tehát ész nélkül tanulta a klimplero/.ást. már tanít is, ugy mint saját magát tanították : tehát növendékeiket is felületes s érzelem nél­kül való játékra oktatják. Sok újabb oktatónak alig van fogalma a zene szerkezetéről s szépségéről, még kevésbé annak miként való létrehozásáról; igy tehát e felületes tanítás s játszás generatiőr.'.l genera­tióra terjed s mélyebb gyökeret ver. Honczoljnk .sak egy kevéssé azt, hogy mi hibát észlelőnk a rosz z.ongorajátékosoknál: A hangot mind egyenh. erővel útik, sok esetben csak taszítják j holott a zenében is minden egyes motivum, moiiv tag, sőt miuden egyes hang is egymástól k ib>nl>• -z«. hangsú­lyozást igényel ép ugy, mint a beszédben az egyes szavak s szótagok. Kzen megkülönböztető hangsúlyozásnak még észlelhetöbben kell érvényesülni akkor, midőn mind a két kéz egymástól eltérő me­lódiát akar kidomborítani. Gyakori hiba az, hogy kivetkőztetik a zenemüvet fűilaájáhól, értelmét elváltoztatják az egyes részek helytelen kidomboritásával. rhythmusát elrontják akadozásaikkal, nem is szólva airól, hogy rosz riiyllunusérzék követ­keztében majdnem más utenyt hoznak létre, mint a minő a hangjegyekben jelezve van. Nem azon gyorsasággal adják ele a ze­nemuvet, melyet annak oarseters megkíván | végre, mivel figyelem megosztásra nem voltak szoktatva, a természettől pedig nincsenek meg­áldva éles felfogással tehát folyton kacsiut­gatniok kell a hangjegyek minden Sorára kü­lön s kezeikre is knlou-kulon : de csak azért., hogy a billentyűt megtalálják, melyet meg kell ütni. Arra azonban nem tudnak figyelni, hogy a hangot mily módon hozzák létre s mily erő­vel üssék a billentyűt. E teendőt ínég figyel­meztetés mellett is >sak ritka esetben képesek egv egy hangnál megtenni. Kz B rozs zongorázás képe. Kz állapoton csak is úgy lehelne rövi­debb idő alatt változtatni, légy ha a tanköny­vekben az emiitett fontos elme-teendő miként I való tanításáról említés volna téve. A jelenlegi hangszer-tankönyvekben ez hiányzik : tehát az oktatók nagy részének nincs tudomása ez elme-teendő miként való tanítá­sáról. Az eddigiekből tisztán következik az, hogy a tanuló elméjét úgy kell fejleszteni, hogy figyelmét képes legyen több irányba kiterjeszteni. Hogy a figyelem több tettre tudjon ki­terjedni, azt úgy lehet elérni, hogy az említett teendők mindegyikében, azaz a hangjegyisme­retben, s a billentyűk miként Való tneatitéeé­ben külön-külön jól kiképezzük a tanulót s csak azután végeztetjük a teendőket együtte­sen. He ekkor oly könnyű legyen az a tanul­mány, hogy annak lejátszása alkalmával ti­gyelmét mind a négy tettre kiterjeszthesse, mit a tanitványtól mindjárt kezdetben köve­telni is /..'/, mivel csakis ez esetben szokhatja azt meg. K teendőket azután fokozatosan lehet nehezíteni, de kezdetben oly lassú fokozatos­sággal, mely arányban áll az elme fejlődésével. Hogy az elme az ujjakat is kormányozni uidja, ki kell azokat képezni annyira, hogy minden oonplíoált mozgást, melyet az ész ki­gondolt, rögtön meg is tudjanak tenni. Az ujjak kiképezésére nem elég, ha azo­kat bármi módon mozgatjuk, hanem csakis ak­kor jó a kiképzés, lm bizonnot tlSre mégha torozott ujj vagg ujjak. efáVs meghatározott minoeégu mozgást, t előre meghatározott trejn AtéM mintegg commandó szóra képetek megtenni. Tehát ai észnek, "co/. miként való mozgatása hatolmába s álljon. Ha a tanítvány aaaa két fő teendőt, t. i. a hangjegy-ismeretet s a hangok miként való létrehozását egyenkint nem tanulta meg töké­letesen, vagy ha megtanulta, de azokkal nem bánik el könnyedén, vagyis valami akadály­lyal kell küzdeu/e, akkor figyelmét ez akadály miatt nem tudja megosztaui, mivel ez akadály­lyal való küzdés az elme összes erejét s az egész figyelmet igénybe veszi. Ily akadály: 1-ször a hangjegy-olvasásnál fordul elő és pedig akkor: aj Ha a tanítvány a hangjegyeket nem ismeri fel rögtön, vagy ha azok értékének meghatározása lelett is kell gondolkoznia. h Ha rövidlátó mely esetben már csu­pán a hangjegy felismerése is nagy feladat, mely mellett a zongorára nem gondolhat. Te­hát vagy minden egyes felismert hangjegy után a zongorára kell néznie, hogy a hang­jegynek megtelel.', billentyűt tnegtalálja, vagy ha már gyakorlottabb) figyelmét a hangjegy­től elvonui s a zongorára terelni s úgy talán a köoetelméngeknek megfelelő hangot — külön figyelmeztetés folytán — létrehozni. 2-ik akadály a billentyű megütésénél for­dul elő és pedig akkor: a) Ha a tanítvány ujjai nincsenek kiké­pezve azon különös mozgásra, mely a zongo­rázáshoz, illetve a billentyűk miként való meg­ütéséhez, vagyis a hangok miként való létre' hozásához szükséges. b) Ha oly kényszeritett helyzetben levő kéztartással zongorázik, mely mellett az ujjak --- habár azok ki is képeztettek annyira gátolvák a felemelésben s a szabad és köny­uyed mozgásban, hogy azok az elme egész ere­jét s a figyelmet a kívánalomnak megfelelő mozgásoknál nagy mértékben igénybe veszik | és egészen lekötik. Kz esetben a hangjegyolvasás válnék lehetetlenné, vagy ajentebbi két teendőt csakis a figyelemnek ide-oda ugráltatása által végez­hetné. Csakhogy a zenélésnél (nem szólva a hangjegy ismeretet nélkülöző czigányos hang­szerkezelésről) a liaugjegyolvasás az, mi első. esetben veszi igénybe a figyelmet, mivel a hangjegy tartalmát akarjuk hallhatóvá tenni. Hogy padig miként akarjuk ezt hallhatóvá tenni, az itt csak második feladatot képezhet­Ha tehát az ujjak vezetése nagyobb fi­gyelmet követelne, mint a mennyit a figyelem • megosztás folytán lehetne azokra fordítani, ak­kor az elme e megerőltetésére nem lévén so­káig képes, az ujjakról a figyelmet elvonná. Az ujjak e szerint a miként való billentyü­megutés, vagyis a szépen játszás tekintetében vezetés nélkül maradnának, miután a játékos csak azzal törődnék. hogy melyik billentyűt kell hangoztatni Az érzelmet tehát nem tol­mácsolhatnák. Azt tudjuk, hogy BŰ a rosz zenélés oka. most tehát tárgyalhatjuk azok eredetét. 1-ső teendőnél, vagyis a hangjegy olva­sásnál : (Arról, hogy valaki rövidlátó vagy gyenge szemű, az oktató nem tehet: de ily tanítvány­nál a dolgot ne forcierozza, hanem tanultassa be az előjátszandókat kívülről i ne gyötörje a rövidlátót a hangjegyolvasásai.) Az oktatók a hangjegyolvasás terén oly hibát követnek el, mely a jó s a szép játék rovására történik, l'gyanis: Folyton újabb s újabb s e mellett még olyan zenemüvet is olvastatnak a tanítványok­kal, melyok azok képzettségi fokát jóval felül haladják. Kzt csak azért teszik, hogy jól tudjanak hangjegyet olvasni. Igaz ugyan, hogy a csal jé: a tanítvány a hangjegy leolvasásában gyakorlottabb lesz : de szeme s figyelme folyton a hangjegy olva­sásával lévén nagy mértékben elfoglalva, uj­jaival nem törődhet annyira, mennyire a szép előadás, vagyis a miként való játék megki­, vauja. Azt lehet mondani tehát, hogy e téren LORD RANDAL. — Ó anjrol ballada*. — Ibi voltál, hol voltál, lord Kandal, mondd nekem, Hol voltál, hol voltál, szerelmes gyermekem?!" \ vadonban jártam, hamar anyám ágyat, Feküdni szeretnék, testem olyan bágyadt." n 1 ettél eb.'let. lord liandal, mondd nekem, •ttál ebedet, szerelmes gyermekem?'" ..Kedvesemnél ettem, hamar anyám ágyat, Ml adni szeretnék, testem olyan bágyadt." „Mit ettél ebédre, lord Kandal, mondd nekem, Mit ettél el>édre szerelmes gyermekem?!" „Sült angolnát ettem, hamar anyám ágyat, Feküdni szeretnék, testem olyan bágyadt." Hol vaunak kutyáid, lord Randái, mondd nekem, vannak kutyáid, szerelmes gyermekem?!" . Kihulltak útközben, hamar anyám ágyat, Feküdni szeretnék, testem olyan bágyadt." Meg vagy te mérgezve, lord Kandal, édesem, Meg vagy te mérgezve, szerelmes gyermekem!" I gy van anyám, ugy van, készítsd hamar ágyain, | i»/ ás szívem, nyugalomra vágyom." cl vita f KftCk MÉRT SZÍNLELTÉL? . . . Mért színleltél hidegséget ? Tudtad jól. hogy nekem fáj az: Te játszani akartál csak. S büszke fla<z lett rá a válasz. Ks az.'ita idegenként Haladunk el egymás mellett. S mutatjuk, hogy semmi bajunk, fsak a szivünk dobban egyet . . . i'-ak a szivünk dobban egy.t. Rs az arcz.unk halaványul, Elmondják s tűnő rózsák Azt. mit az ajk el nem árul. Kimondják a halvány anzok. Mit vétettünk egynnis ellen : Huszkeségböl, daosból lettünk Nvomorultak mindaketten. a 3fo * E ballada hőse Seott Walt.r szerint lián­on,..- skóezia kormányzója, ki. mint ezt skót énetirók állítják, az nssjnVit által •érgestsIsM Valáaránana azonban, begy ssegáas osakegy (ereszei tragédiát rajzol, minden történeti vonat­k'jzOis tülköl. ÉLweféMek a Hősök Albuma- czimü czikksorozatra. Irta: id. MARTO.NFALYAY FTF.K Folyt, és vége. | A Nádor huszárokról levén szó, eb­ből kifolyólag áttérek egy oly esemény vázolására, mely ha a szabadságlmrczról irt müvekben tudomásomra — sehol elő nem fordul is, valósággal megtörtént, miről kívülem még más akkor élt helybeli lakosoknak is kiknél feledékenységbe nem ment, lehet, l kétségkívül vau is tudomá­suk, de a Nádor huszár ezred történeté­ben is lehet ennek nyoma, miután a cs. és kir. hadseregben minden ezrednél az azt illetőleg felmerült események idö rend­ben felszöktek jegyeztetni. a mint hogy hasonló ezred-történetekre < relich Richárd tábornok is munkájában több helyüti hi­vatkozik. Kz esemény a következő: az lsU'.i-ik év jnnins havában, a csornai é-s ihászi ut kőzetek időkősében egészen váratlanul és meglepőleg, bevonult Pápára egy Cseh­országból kiszökött 113 llő főből állott Nádor huszár csapat altisztek vezetése alatt, mely irt Örömmel fogadtatván be­szállás..Itatott, s néhány nap múlva még az ihászi titkosét előtt — Kmetty seregé­hez csatlakozott. Sok viszontagság leküzdése után juthatott csak hazájába ezen lelkes csa­pat, s ntközben folyton üldöztetve, fegy­verrel nyitott magának utat, s abból né­hány — az üldöző sereg által megölve vagy elfogva el is maradt. Különösen a vasmegyei FelsŐ-Or község közelében is harczolásra kényszerült e szökevény had. melyet a „Vorschrift" mellőzésével, „régi magyar módra" és sikeresen is vég­zett. K bánosban azt a fegyverrel kivo­nult hazafias érzelmű fölső-őriek támo­gatták, minek következtében azután a nép vezérei, jelesül: az ottani református pap és tanitó, úgy a községi jegyző s mások is néhányan, bosznállástól tartva elmene­külének. s husamosb ideig Pápán és kör­nyékén tartózkodátiak. miről velünk többször érintkezvén határozott tudo­mással birok. Hogy ezen esemény a szabadság­harezról irt müvekben, mégQelich Richárd tábornok ur nagy értékű munkájában is felemlítve nincsen, az — vélhetőleg -- an­nak tulajdonítandó, hogy az orosz inva­zio folytán már válságossá vált akkori helyzetben, s az egymást rohamosan kö­vetett nagy hadi működések közepette, különösen az osztrák hadseregnek min­dent elözönlő előnyomulása miatt is, ilyetén, habár a korra nézve jellemző de egéssben véve kisebb jelentőségű és ha­tású esemény országos tudomásra nem juthatott, s igy az illető írók figyelmét is elkerülhette. Ezen kitérés után újra fölveszem az .lejtett fonalat, s folytatom annak legom­bolitását az alább következőkben : A vezényszót illetőleg annyit kívá­nok megjegyezni . hogy ez a régi ezre­deknél a forradalom alatt általában nem változott ugyan, azonban a Vilmos huszár ezrednek egy réssésél lehet, hogy csak egy osztályánál, a vezényszó magyar volt. mit akkor tapasztaltam, mikor a csornai ütközetet megelőző napon az itteni fő­téren felállítva volt sereg onnét elvonult. Ez annyival inkább meglepett engemet akkor, mivel a Vilmos ezred egy része tót ajkú Új ónos legényekből állott, mig ellenben a németül vezényelt Nádor hu­szárok tiszta magyarok valának. Ez ér­demben tett kérdésemre akkor azt nyer­tem válaszul, hogy a Vilmosoknál tapasz­talt magyar vezényszó az illető tisztek rendkívül buzgó magyarságának ered­ménye. Az ütközet folyamáról, mint jelen nem levő. egyéni tudomással nem bírván, ezt illetőleg csak némely akkoriban hal­lottakra kell szőritkoznom. melyek azon­ban, csupán egyes részleteket érintenek. Akkoriban hallottam jelesül azt. hogy osztrák vadászok az Ihászi és a lesházi major között kelet-nyugoti irányban vo­altalaiu szinten ismert re g-i nuló árokban is voltak elrejtve, kik az előre ndian.'. huszárságot meglövöldösék, mire ez visszavonult, de annak egy része állí­tólag, egy lovassági ágyúval keletnek Takácsi felé elnyargalván, az árkot. ág3­u golyókkal hosszában végig BÖprette, mi által több vadász elpusztult. Ezen állítás alaposságára következ­tethetni véltem akkor azon körülmény folytán, hogy midőn néhány nap múlva Fördős György esküdtemmel a harca szín­helyére kilovagoltam s azt megjártam volt, itt ott. a az említettem árok szélein is, csuka-szürke szinü egyenruha foszlá­nyokra akadtam, a milyen t. i. a vadá­szok egyenruhája volt , ámbár e foszlá­nyok a Nugent gyalog ezred hasonló szinü gallérú és hajtókáju egyenruhájá­ból is származhattak, miután ezen ezered Ihászinál sokat vesztett, mit az, midőn néhány hónap múlva Pápán átvonult • itt pihenői napja volt, a városi polgárok előtt panaszolkodva elismert. A harca színhelyét illetőleg meg kell itt még említenem azt . hogy a „Hősök albuma"-ban többször előforduló ihászi major elnevezés alatt a Marczaltü felé menet balra eső Jesházi major" értendő, melynek közelében az osztrák sereg köz­pontja 'centrum állott. Ezen majornak téglából épült kerítését át meg át lyuk­gatták s mintegy rosta alakúvá tették a magyar ágyúgolyók, mint ezt a hareztér megszemlélésekor láttam. Mielőtt az események vázolásában tovább haladnék, szabad legyen nekem az Albumban érintett dalokhoz, melyeket a sereg visszavonulás közben hangoztatott, egyet hozzá soroznom, mely az áprilisi 2S

Next

/
Oldalképek
Tartalom