Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-07-06

így aa ünnepély közvetlen tényezőivé tenni. Az ismert programmá éa fővárosunk­ban mar többször rendesett népünnepélyeken kivül különös súlyt kellene helyezni u) 11,11 korbeli játékok bemutatására; hí lovagjátékok rendezendők; ••> cigányzenekarok hangversenye; • Ii a vétó- alkalmas terein és a zöld­ben mulató- ét tánczhelyek létesítendők, melyek vasárnapokon kizárólag • nép ál­tal vétetnének igénybe; ezekkel kapcso­latban szórakoztató látványosságok, ver­senyek s egyszer-kétszer például wyifatses - i,, rendezendők a munkátosztály asá­m.ii a: ii áisztüzijátékok a zöldben és lampi • .a,,- menetek a városban; h kivilágító* a város főbb ntcsáin • ezzel kapcsoméban tűzijáték. Az állami admiuisztráczió behozatalával, az állami és társadalmi érdekek helyes egybe­foglalásának megoldásával u fiirri'iti/li itú.ságok önkormányzati hatéekörH tenki tem nkorja megsemmisíteni, mert e kettő nem zárja ki egymást, sót megállhatnak együtt." Kste Bezerédj tiszteletére bankett volt a „Koronában." *lo*i la ríják a nemzet középiskolai tanárai e\i rendes kölgjfi­l-siik'i. \/ ország intelligentiája meg­érdemlett érdeklődéssel kíséri aagyfoa­t'ssagu lanáfitktriátaikat, •aljaknak a ha/a érdekében, teljes sikert kivan. Bezerédj Viktor mm. taná­, Veasprémlemondó képviselője, muh vasárnap délután •'> órakor a városház erkélyéről nagy tömeg jelenlétében tar­totta meg beszámolóját, melyet a hallga­tás viharos éljenaéssel fogadott. Beszámoló beszédébon helyesen mondta Bezerédj, hogy: „Közigazgatási szervezetünk tóhiánya ab­bas áll. hogy törvényes intézkedéseink tbga­astositáas legtöbb esetben végső Ukssj a községi közigazgatásnál részben az erők elég­telensége, vagy a felügyelet és ellenőrzés nem kell., tel esitése folytán hajótörést szenved. 8 hiába hozatnak meg a jó torvények s IK>­táttaftaah ki s Ugcsáhnartbb rendeletek, ha ások kellő végrehajtás helyett papíron maiad­i ak Hsahályul állítandó fel, hogy «* közönMN­tniiiiiiiiii részén biztositamlo oly jogkör, mely­,,. ( megfelelő ellátására kéjtes, de ne bizas­-ui.tk reá oly funkciók, melyek szellemi és anyagi erejét meghaladják s melyeknek terhe alatt összeroskad. Az autonómiának nem ránt látásaiéi, ha­oeiu a batái v oaal kellő megállapításáról vau ss&j mslyea Indul az államérdek sikeres vé ilelme tekintetéből • községek autonómiája a • i ven\ hatóságokéval szorosabb kapcsolatba ho—dé. Kívánatos, hogy a törvényhatóság áS kftsság köst az összefüggés bensőbbé té­•••--••k. hogy a k •z.-eg ne érezze magát ide­gennek a törvényhatóságban, s ez viszont vi­seltessék érdekkel a kézség sorsa iránt. A tör­vényhatósági közigazgatást illetőleg különbség teendő u megyei és városi törvényhatóságok i /• H mig a megyei Ifis»és)jaaléaáguhbas a hatályos önkormányzat kifejtése mellett nem­zeti erdekeink védelme szempontjából az ál­lam és törvényhatóság közti kapcsolatsak szo­losabbia luzését elengedhet et lennek tartom, a városi törvényhatóságokat illetőleg, szabad fej­lődésük biztositása czéljából az onkormánvzati got lehető s/ebs alapokra kdrtotondőaah Velem. = Az egyforintosok forgalom­ból kivonása alkalmával előre látható nehézségek csskug) an bekövetkeztek. Tel­jes lehetetlen az. hogy bármily pénznem egyszerre vonzások ki a nyilvános é-s hi­vatalos forgalomból. Állami hivatalok adói és postahivatal a pénznek nyil­vános forgalomból való kivonása után még néhány hónapig kötelesek volnának a régi pénzjegyeket elfogadni, mert igy anélkül, hogy valakit mulasztás terhelne, ki van téve különösen a szegényebb osz­tály veszteségnek. Hogy konkrét esetet hozzunk tel: a d i bírói július 1-én be­hozta az adót, melyet <í természetesen június 30-ikáig szedett be s a helybeli adóhivatal nem levén erre fölhatalma­zása a régi egyforintosokat, melyek még nap nyilvános forgalomban voltak, visszautasította. A pénzügyminis­ter intézkedett, hogy mindazon adóhiva­talok, Ind pénzügyigazgatóság is van helyben, a régi egyforintosokat még más­fél évig elfogadhassák, • az egyszerű nép érdekében óhajtandó volna sőt kötelesség ezt az intézkedést <t: Setze* adóhivata­lokra kiterjeszteni. Egyet mást a bécsi erdei- és mezei gazdasági kiállításból. liéesben való rövid tartózkodásom alatt alkalmam volt az ottani mezei- és erilei gaz­dasági kiállítást megtekinthetni és mondhatom, hogv kellemesen lepett meg annak gazdagsága ágy a kiállított tárgyakban, mint azok sokfé­leségében és érdekfeszítő összeállításában. Látni vélem azonban, hogy olvasóim közöl so­kan fejüket rázzák, ás B eziui után Ítélve, nem lógják elképzelhetni, mi lehet érdekes ezen kiállításban arra nézve, ki ugy a mezőgazdá­szaiban, mint az erdészetben laicus. és kii eme dolgok nem érdekelhetnek, már esak azért sem, Baerl no. A dolog azonban nem igy van: mert eltekintve attól, hogy oly tárgyak is vannak a kiállítottak között, melyek a mezei- és erdei gazdasággal semmiféle, avagy esak laza o.-z­szefúggésben vannak, a kiállítás egész teljes­ségében is leköti ligvelm ;nket és ismeretekben gazdagabban hagyjuk el eme nemcsak a szemre, hanem egvszersmind az. értelemre is haté ki állítást. De térjünk tárgyunkra. A kiállítás helye a bécsi praterben levő „rotunde", mely óriási épület az. olvasok Bagyobb része előtt Úgyis ismeretes a korábbi kiállításokból. - - és az e korul levő szabad tér, mely parkká átalakítva, a legkedveltebb beivel, egyike. A déli kapun bemenvén, már a bejáratnál szemünkbe, ötlik a nagy luxussal berendezett pompás császári pavilhtn, mely sejteti velőnk ama látványosságokat, melyeket BSen cotoosalis «pulet magában rejt. A esászári pavilloB jobb oldalán kezdetét veszi a magyar kiállítás, melv télkor alakjában húzódik tovább és a kiállitásnak egyik legszebb és legérdeke­sebb része, (iabouaneinüek, hüvelyes vetemé­nyek, széna és sok más termény, melyekben hazánk oly gazdag, váltakoznak egymással: sőt van Kittéi tornyunk is, csakhogy „paprika­alakjában. Örömmel látjuk továbbá azt, hogy mily óriási lendületet nyert hazánkban a se­lyemipar, mily sokan foglalkoznak a selyem­hernyók tenyésztésével, és a kiállított selyem mellett fekvő könvvekböl és csinos tabellákból megbizonyosodhatunk, hogy nun megvetendő mellékj 'védelmet hoz ezen iparág culti válása a a vele foglalkozóknak. Különös figyelmet ér demel azonban házi iparunk, és ebben is ki­válóan a női kézimunka, mint a mely az illető niiinkásnóknek ilynemű munkák iránti tinóm Ízléséről és képességéről ad tanúságot. A ki­állitott munkák, mint p. u. függönyök, hímzett zsebkendőik. -— melvek selyemmel vannak ki varrva, milieurok stb. oly csínnal és gonddal vannak dolgozva és oly pompások, hogy szinte fáj a szivünk, hogy nem mondhatjuk sajátunk­nak ezen tárgyakat. Sokat Írhatnék az ügy­nevezett ..kalotaszegi vsrrottssról" is. mely e kiállításon szépen van képviselve és mely Ste­fánia tróoöfökösnő megéidemlett dicséretét is elnyelte: de ezek—t. plvasónőim elolt úgyis is­meretesek, és élénk emlékezetükben lóg még lenni ezen varrottas, a pápai leány egylet si­került kézimunka kiállításából. Csinos colleetiv kiállítása van lfoson, Komárom, Somogy, Nyitra, l'est-Pilis-Solt-KÍS­Kun stb. megyéknek: sőt megyénk is képvi­selve van egyes küllitók által, igy városunk­ból Tancser nr által, kinek csinos készítményei bizvást kiállják a versenyt bármely ilynemű gyártinányiiyal. Nem kevésbe meglepő Ausztria kiállítása, hol mezőgazdáinknak elég alkalmuk volna is­mereteik gyarapítására, különösen a gépgyár­tás terén tortént javítások hasznos tanulmá­nyozására. Ausztria házi iparáról élénk tógáimat szerezhetünk magunknak, ha a sokak által lá­togatott park ..< •esterreichs Hausindustrie" fel­iratú pavillonjába megyünk. Itt néhány primi­tív és nagyi-ti is egyszerű tárgyak kivételével: nagyon sok figyelemre méltó dolog van, melyek között ismét a női kézimunkák kiváló helvét foglalnak el. K tekintetben elismerést érdemel­nek a steier munkásnők, kiknek disz.es tarka hímzései, közönséges vászonra dolgozva, méltó feltűnést keltenek. Da a nők irigységét külö­nösen felkeltik ama művésziesen dolgozott csip­kék, melyeknek nagyobb része krajnai nők ál­tal készíttetik és melyek nagy ki lendóségnek öl vendének. Sajnálkozunk azon. hogy a esipke­verés (klöpplizés), melyekből gyönyörű munkák láthatók e kiállításon, hazánkban nein lesz kellően felkarolva a nők által: de hogv az egyrészről a bécsi nők által mennyire kedvel­tetik, másrészről pedig mily veszélyes a léni­ákra nézve, legjobban Mustrálja az. általam ta­pasztalt következő eset : Kgy mellettem álló no hoszszasabban nézegetvén ezen klöpplizésj munkákat , hirtelen férjéhez lordul azon sza­vakkal, hogy nem volna-e ellene, ha ő ezen neki különösen megtetszett csipkét megvenné: az. udvarias férj, mi természetesebb, hogy he­lyeselte drága felének ezen óhaját és azon Ürügy alatt, hogy tulajdonosával az árban ki­van megalkudni, kiosont a pavilloab&I. A nő hiába várta vevésre kész férjét, mig végre észrevevén a cselt, ö is távozott a pavillonból, melynek bejárata előtt férjét egész nyugalom­mal szivarozva találta, ki hogy mely inódon menekült neje szemrehányásai elöl, annak meg­mondhatója nem vagyok. Legnagyobb vonzerővel bir azonban az. este !» órakor működő „fontaine Inminoass" (világité km 1. Es a park közepén levő mintegy 90 méter átmérőjű bassin, melyből a víznyo­más és eleetromosság következtében 13 hatal mas vizsugár szokel fel óriási magasságba, különféle szint játszva és kísérve a körül álló ezrekre nieiiö tömeg csodálkozó felkiáltásaitól. oki. ipar tanítónő. Egy kis polémia. — Fővárosi levél. — Van a mi tudós akadémiánknak egy drágán síibventionált havi szemléje, a ..Buda­pesti Szemle" és annak busás honoráriumon szerződött iczi-piczi szerkesztője: - világren­ditö Gyulai l'ál úr, ki mióta főrendiházi tag lett, két bölcsészeitanulót állítólag azért buk­tatott meg, mert a vizsga alatt öt elfelejtette méltóságolni. Es az iczi-piczi Gynlsi l'ál nagy hatalom volt sokáig l'.udapesteii : mig végre aztán az országházban neki ment ennek a fel­fújt nagyságnak, Fenyvessy Ferencz. Soha olyan hóinéri kaczajt az országház nem látott, mint a minőt Fenyvessy provocált, mikor apróra bonczolgatia a Házban az apró (iyulai Pált Akkor aztán lassanként kisült, hogy bizony — kicsiny és kicsinyes emberke ez a (iyulai l'ál o Méltósága. AaÓtS (iyulai szemlátomást fogy akár csak a Helgoland szigete, azon különbséggel, hogy Helgoland legalább még kell valakinek, de jó (iyulai l'ál úr bizony már senkinek sem kell. Mert a magyar ember elvégre is meg­utálja a vakond politikát. Megutálja azt a silány törekvést, hogy egy embernek csak egyedüli czélja legyen például, folyton és foly­ton esak Jókait, a nemzet legnagyobb íróját gyalázni. Megutálja azt a silány felfogást, mely az academia köpenyegét használja tel saját önző irodalmi ezégéi kedésére, s mely ha valaki neki nem tartozik az ö kétes értékű klikkjéhez, azt mindjárt ledorongolja. Szerencsére, tiszta sze­rencse, ha valakire jó (iyulai dühös, mert az ö dühe csak — irigység. A ki bárhol valami sikert tud télmutatni, az ne számítson (iyulai ur el­ismerésére. Hátha még a mellett valaki, még Jókait is tiszteli és szereti is. mint p. o. feny­vessy : s hát ha valaki utoii- ut leien nyíltan agyonmeri bosssantgatni (iyulai ur 0 Méltó­ságát, mint, p. o. fenyvessy: nos akkor (iyulai ur addig nem tml aludni, inig epéjét saját, külön Szemléjében ki nem öntötte. Innét van, hogy Fenyvessy ferenez akármi röpirattal jelent meg a tudom ínyos közéletben, (iyulai urat a méreg fogta el. S pláne most, mikor fenvvessy a görögnyelv ta­nítása kérdésében, senkitől meg uem tagadott sikert is tudott felmutatni. A Szemlének esak e napokban megjelent száma foglalkozik fenyvessynek a n görög nyelv tanításának kérdésé"-ről irt, s általán elisme­réssel fogadott, könyvével, f.z is jellemző, hogy mikor //"',- rég meghaladott és megoldva van a kérdés, akkor ir (iyulai úr ismertetést. S a mi még inkább jellemző, hogy a „gö­rög nvelv tanitásának kérdéséről-' irt ismerte­tésben minden ok nélkül egyet rug Bartók La jóson, kinek pegazusát., rosz gelé"-nek, neve;, el. Csakhogy ez a ..rosz gebe- basságóldta már az egész Magyarországot és sok versenyt nyert meg diadallal, dicsőséggel: mig ellenben Gyulai ur megvénhedt öszvérének — Bgy látni — hiába ád abrakot a tudós •csdemia ' A tudós szemle tudós ismertetése való bau az elfogultság legbutább szüleménye. Ott van mindjárt az elején az a tétel, mely igv szól. hogy ..feuyvessyról nem tehető tél. hogy parlamenti bokros teendői mellett most n,- . külön a görög nyelvet is ugy megtanulta, hogy Lnkiaaosból fordítson is.- De hiszen épen ez­zel akarta megmutatni fenyvessy, hogy in a, kell görögül tudni és mégis lehet ismerni a görög Írókat — fordításban. Hát tudja meg (iyulai ur, hogy Kukiánosnak kérdéses műve régen le van fordítva és hogy ezt a fordítást idézte fenyvessy (iyulai ur nem igen tud ,u, gólul, mégis irkál-tirkál és mond nagyhang Ítéleteket Shakespearról; semmit sem tud mi szul, mégis ismeri talán Vi Puskint: norvégul még hallani sem hallott, de azért szeret Biörn­sonrol beszélni Ks a többi, ás a többi .' Ilyen alapos „ismertetések" szoktak meg­jelenni (iyulai ur 0 Méltóságának nagyképű Szemléjében, persze mindig - névtelenül. ­Hanem a névtelen lovag atylusából már ns gyon kitűnnek a — szellemi lágyulón elpalás­tolhatlan ismertető jelei, s ekkor mindenki tudja, hogy a névtelen czikknek nem kftkel más szerzője, mint maga a tisztelt Szerkesztő Ur, kit különben az Ur Isten jó kedvben, bő­ségben még sokáig éltessen .' t. f. TÖRTÉNELMI NAPTÁR, Ötödik évfolyam. — A Pápai Kapok számára irta TIBOLO ÖZSKH. ­Julius. hó ii. — 153."). Morus Tamás bí­borunk, hires tudós ás államférfi VIII. Henrik angol király j aramsára a fowerben kivégez tetik. Julius hó 7. —- I76S. Alkar dános, ke gyesrendi tanár, természettudományi, nyelve szati. hittaiii és egyháztörténeti író; születik Magyar < K árott. Julius hó 8. |is4M. Kossuth Lajos Budapestről azon kijelentéssel távozik, hogy legfolebb két hé múlva ismét visszatér. Julius /ói !'. — 1 13!'. a tlórenci zsinaton Olaszországban] a latin és görög egyházak egyesülése kihirdettetik, holott es napjainkig i­még csak jámbor óhaj. Julius Aó In. — 1600. Erdély kormány­zását Ifibál oláh vajda magához ragadván. (i vulatéhérv árott országgyűlést tart s a ren­dektől magának hódolati esküt csikar ki. Julius ln'i II. — 1863. Mexikóban a ne­mesek gv illése a monarchiát kikiáltja s a mexikói császári trónra Miksa osztrák főher­ceget kijelöli Julius hó 1'.'. — 1897. Margit királynő alatt I'ánia, Svédia és Norvégia szerződésileg fal marban egyesül. illil i 1 III. Ilirtlftiiu'iiv. 8601. |S!»l I. ikt Közhírré tétetik, hogy a pápai, zirezi és enyingi járás területein többrendbeli hidak épitése és javítása válván szükségessé, erre kir. nyugalmazott tábornok által ez előtt néhány évvel értesültem. Ennek tulajdo­nítható kétségkívül, hogy mind nyelvre mind szellemre nézve ez volt a legma­gyarabb huszár ezred, melynél a magyar nyelv némileg hivatalosként is szerepelt, a mennyiben még az Isis-ik évet meg­él. .Z" idolii-n is az obsitnak nevezett el­1 sátó lev.dek kétfejű sasos pecsét alatt Ugyan, de magyal- szövegű, s tisztán ma­gyarul kitöltött nyomtatványokon lettek kiadva. Ilyetén, Széki Gróf Teleki Ádám idökori esered parancsnak magyar aláírá­sává] kiállított elbocsátó levél l«44-ben kezdődött bivataloskodásoni alatt nem egy fordult meg a kesémben Folyt, kőv.i Kérigon. — líreton lependa — Vége. | IV. Maiiaiieeh minden éjjel átment Ké­riironhoz, a ki az osztatlan szerelem gvő­nyörében nszott. Öröme nagy volt. bol­dogsága végtelen . mégis szomorkodott. Titka nyomta öt. a földgömb sem lett volna elég nagy. hogy elbírja. Hogyan! szeretni, szerettetni és nem mondhatni el senkinek. A szív titkát ne­héz elviselni. Akarata ellenére e szavak tolultak ajkára. Kiment a mcsöre éa ott a földre fe­küdve kiáltá az árnyaknak : Szeretem Ifá­rianrrhii ! Ibi bárányka! látott, mely az utakon az illatos fii vet vagy a bokor gyönge rü­gyet rágicsálta, felé- futott s oda kiáltá: Msrianeeh szeret! A tolót te elrepül.', madárnak azt monda: hfarmnech minden éjjel eljön bar­langomba. Mialatt a parton szaladgált s a da­gály eljött nyaldosni lábait, megtisztítani a Z'.'Mes. mohától: ö letérdepelt a lenyes köre. két kezébe tajtékot emelt s azt szá­lához vitte, annak suttogva szerelmese nevét. Arnyak, bárányok, madarak a a ten­ger habja titkos bizalmasai, híven meg­őrizték Kérigon titkát. Jie öi magát fojtá. Oh! ha elmond­hatná azt egy másik léleknek, egy barát­nak, ki részt venne örömében! Kgy esős napon <'ornic a pásztor, hogy fádé] alá jusson, a Kérigon barlang­jába menekült. Miután „Adjon isten a-t köszönt, ama kii télé- ment. melyen Ifsria­nech szokott nyugodni. Kérigon egy perez alatt eléje sza­ladt és nem hagyta öt leülni : Nem ide monda, nem ide! ez a hely az. a hová ö az utat kipi­henni jő . . . Hirtelen megakadt. Ki? ö? — kérdé a pásztor. Kérigon néma maradt. — Nos. felelj, momld. szeretőd van talán? Xo nézd már, a titkolódzó! — Ifiért ne? Nincs megtiltva. — Nincs, persze hogy nincs, csak­hogy sohasem mondtad és nem látta senki. Nem vagyok kérkedő s nem tar­tom szükségesnek az egész vi híg előtt kikiabálni. BoSZ dolog, ha az ember elrejtő­zik, mutatja az én esetem: az egész világ azt mondja, szeretem Mariancehot és el fogom óit venni. Marianech! kiáltá elsáppadva Kérigon. Nos igen. .Mariaiiecbet az öreg Noel leányát. | )e te egészen elsáppad­tál. mi bajod van? Talán ö . . . — L gy, ö is Marinech. sok ily név van a Kerber vén és Peumarchon. A szü­zek neveit tisztelik itt. •— Igaz, és mégis az enyém szebb, mint a legszebb szent. — Te csak kérkedel. Könnyű azt. állitnod, ha nem mondod meg a nevét. (Jsunyáuak kell lennie, mert elrejted. Ha (ismernéd, nem beszélnél igy. .Mondd meg az atyja nevét, nem árulom el senkinek. Soha ! Akkor hazudsz. nincs szeretöd. Megesküdtem, hogy megőrzöm a titkot. Ha csak e miatt titkolódzói, ugy bátran megmondhatod. Nem mondom el titkodat senkiink. Igazán ? (ily igazan, minthogy ('ornic a nevem! Elmondtam a szellemeknek. Oly néma lessess, mint ők? — Olyan. Elmondtam a bárányoknak, a ma­daraknak, a tengernek Vigyázol titkomra, miként a tenger, a madarak és a bárányok ? — Kgészeli ugy! Oh, megi'úladok ; titkom aj kamtod szivemig visszahullámzik. Egek a vágytól, hogy boldogságom bizalmasává tegyek egy barátot: mert ha tudnád, hogy egy I halandó sem érdemes reá éa ő engem sze- ; r.t : ide jön. én szivemre szoríthatom, oh ! szeretjük egymást! Nem mondod senki­nek ugy-e? En bíztam benned. Nem mond­taill-e el jegyesein lieV'ét ? A kit én széfetek. Hein Vehetem el. ö magasan áll fölöttem. Mit mondasz még fin? tahin bi­zony egy királynő? Félek, mert gyöngeség a mit most teszek : azt mondhatnám, kísértésbe estém. — Nevét mondd, a nevét! — Nos! — Nos? Kérigon Kornic füléhez hajlott. — O urunk Hugues bánva, Guenolé de Kerberve uraság jegyese. Erted most ? Comic iszonyatos nagyot kiáltott és ördögi nevetésben tört ki. — Ez az! - kiáltá ah' ez mu­latságos ; most értem hallgatásod okát, ah! ah! nem adod alább! Az uraság leánya szeret téged ós ide jön ? ez a legmulatsá­gosabb az egészben. Hogy fognak nevetni a faluban, ha elmondom ezt a történetkét. Te elmondod titkomat ? Hogyne! még meg j s toldom. Nyoloz napig fogunk szerelmedről be­szedni. Megesküdtél, hogy Bemmit sem mondasz el. Te is megesküdtél. Hogyan kívá­nod, hogy é'n Őrizzem meg titkodat, ha te magad nem őrizted meg é-s ez még hozzá nem közönséges titok. Te esak ijesztgetsz Comic. Nem mondasz el semmit ugy-e ? De igen. igen. Oh, é'des Cornicom, kihez bizal­mam volt. nem tudod, mennyire kért. hogy eltitkoljam. Jegyese megöl. Álmodtál, az egészet álmodtad, igaz. lehet, álmodtam; őrültség az egész. Dicsekedtem, de ne szedj semmit. — Mint egy álmot, csináltál magad­nak egy mesét, ez költészeted. Milyen fon­tossá teszed magad ! De igaz. ö szerit engem és én szeretem öt. Ha beszedsz, hírbe hozod öt. [gazán, ez nagyon mulatságos. Időt vesztek, ha itt maradok. — ('ornic megindult kifelé'. Kérigon ekkor lábaihoz vetette ma­gát, átölelte térdei! • — Ne leplezd le titkomat ('ornic. kérlek! Mit kívánsz? Nekem nincs sem­mim, de Marianech gazdag, kérek tőle va­lamit, ékszert a jegyesednek, pénzt neked. Bocsáss, nincs szükségem semmin', csak nevelni akarok egy kicsit; engedj távoznom. Kérigon felemelkedett s a kijárat elé állott. Megesküdtél nekem, hogy meg­őrzöd a titkot, melyet veled közlök; hit­tem neked, gyávaság volna tőled, ha má­soknak elmondanád. Én gyáva voltam, IKll Illeg, tiogv midőn elárultam neked! Ksk nem szólasz semmit. Nem esküszöm semmire, engedj elmennem. Mondok valamit. Tudod, hogy összeköttetésben állok a boszorkányok és varázslókkal. Nem hiszek bonnök. Adjon isten! K pillanatban Kérigon rávetette ma­gát a pásztorra é-s ideges ujjaival össze­szorította tlVakát teljes elejével. Megakadályozom, monda. hogy titkom eláruld. Comic feleszmélve, védte magát Utolsó •hollétig: -Zeniéi felfordultak. arcza elfehéredett, lerogyott egy kiáltás nélkül. Az éj közeledett: a dagály nőtt. Ké­rigon a pásztor tértét karjára vette, és oly erővel, melyet nem tulajdonítottak volna neki, egyik szikláról a másikra ug­rott a tengerpartig. Túl a Peumarchon a „Pokol kapuja' feh' tartott terhével. A nap véresen hunyt le a láthatáron. Halk léptek közeledtek a Kérigon bar­langja felé. Kerbervei lányok voltak, kik eljöttek Kérigon titkát kikérdezni. A távolban két összefont árnyat lát­tak, az egyik mintha ment volna. A leá­nyok reszkettek. A víz örvényt képezett. A kisértet egyszerre elt Üllt . Nem látták többé Kérigont futkosni a begyeken és a tengerparton. A jói asszonyok azt mondták, a rosz szellem elvette öt a földről az ördög bi­rodalmába. Nyári éjeken, midiin a hold legfé­nyesebben világitolt. fehér árnyat láttak a Kerbervé kastélyból kijönni, a leülni a peumarchi barlang ebati kora. Arra járóik, ne kérdjétek öt : össze­rezzen, de nem mondja el Kérigon titkát. Frattczidból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom