Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-12-22

M£Ü^Kl£ÍJ^ »-1hl <*!•> számához. —Mily- boldog napokat töüék a. mult hobari a fővárosban! '— sóhajt fel a jegy^ zo'né,' — meglátogattam a barátnőmet, tudja-' tok azt a- szende kis Vilmát, hisz ismeritek.' Egy biztosító társulati hivatalnok vitte fel iíüül Budapestre, Akkor mindnyájan sajnálkoz-' tatok rajta; azt mondtátok, hogy- férje, Füt­lö.ssy svindler," csak hozománya" miatt vette nőül Vilmát. Ugyancsak elállna most szeme-" tek, szájatok^ ha- látnátok. Még szalopt is tart. *~ Szalont! kiáltják közbe irigykedve­•Tjincläunyifln. -" — Igen," szalont, valódi szalont, édeseim. A/után nála nem kávé-társaság gyül össze, de minden kedden jour-fixe van. - Még pedig mi­lyen jour-fix-! — Ott lehet csak finom eszem-iszom; — szól kCzbe a/segídjegj-ző. Eszem-iszoni ? Ah, dehogy. Az nem í úrias. A fővárosban azt mondják: „nem chic." \ Minél elegánsabb ott a társaság, annál keve­i sabbet esznek. Üres tea Vagy limonádé s pár darab száraz . sütemény.. Ennyi az egész. De igy elegáns. Ott nem az evés-ivás kedvéért jönnek össze, hanem azt nézik, az adja meg a tónust, hogy a teát, Kmo-ádét ezüst tálcákon szervírozzák fel. — Vagy Muhi e'z'istön? • — Az mindegy csuk ezüstnek lássák. - Aztán mit. csinálnak azokon a jonr­fixeken? — Hát semmit édeseim.' Megbámulják* egymás foilettejeit, valaki a társaságból végig j játszik egypár keringőt,' végig tárgyalják a főváros .botrányait, - aztán szépen ajánlkoznak. — Ennyi az egész? — Hát ez sem'elég? Nem is ez' adja meg a jour fix érdekességét; hanem a sZocie­tás. Ott igj'nevezik a társaságot. A házi asz­szonynak van gondja reá, liogy vendégei közt legyen legalább egy méltóságos úr : , nyugalma­zott főispán vagy cimzetes miniszteri tanácsos, ez minojárt előkelő tónust ád az egész-társa ságnak. Vilmánál egy. valóságos méltóságos, kamarás is ott volt: igaz, hogy vén és kopasz már, de azért minden fiatal lány csak a körül íorgott. A fővárosi lányok nagyon vágynak á méltóságos asszony cimre. -— Hát a szivük? — A sziv vágyaira rá érnek akkor gon­dolni ha már méltóságos asszonyokká lettek. Az olyan nagy uri férj ritkán van otthon, nem lábatlankodik, kötelességei vannak a nagy vi­lágban. . — Hát a fiatal Gavallérok ? Mondja csak tenssisszony, voltak Vilmánál akkor fiatal ga­vallérok is? — Kérdi szemérmesen a gyógy­szerész kisasszony. — Hngy voltak-e? hát persze, hogy vol­tak, de .még milyenek! csupa frakk, k'akk és l.ikk! Aztán .hogy tudtak azok udvarolni, Cupa költök azok, lelkem, Vilma ugyan azt mondja, hogy csak azért hivja meg ezeket, hogy legyen statisztéria is; de ezek aztán ki i.-i tesznek magukért; eg3 r-egy csinos menyecs­kével, fiatal. leánynyal elvonulnak a pálma :alá vagy a kandalló mellé s aztán suttogva be­szélgetnek, úgy, hogy majd kicsattan az izga­lomtól a kis. lányok arcza. — Es persze házasság a heves udvarlás­vége? — szól meggondolatlanul közbe a házi. kisasszony. — Ah, dehogy, édesem. A jól nevelt fővárosi leányok nem a szép szemek és nyalka bajusz, kaneai a jó parthie után sóvárognak, a. csinos ifjak jók udvarlóknak, defórjekül job­bak az öregebb urak, ezek jobb jjarthiek, gaz­dagabbak,, nagyobb hivatalokbau ülnek, na­gyobb kényelmet biztosíthatnak nejeiknek. A fiatal, dandyk udvarj^ c ^fc , arra va j ó> ll0gy Í^ u |íaE^ c ^^ázass& g .bá.az öreg.urakat.,Ezért hálásak is aztán később a gazdag menyecskék. — Oh, de boldogok is azok a fővárosi leányok! .Nálunk udvarolni, oly szépen beszélni se tudnak a fiatalok. Ha szerelmesek is,, csak néznek, sóhajtanak, kezünket szorongatják, leg­fölöbb annyit tudnák a búcsúzásnál' k.hebegni: „Ah, Máli kisasszony! ~r De. ezt aztán sohasem feledik el, ezt csakhamar követi a megkérés. — Mindegy, kiált közbe a vérszemet ka­pott házi kisasszony, ón mégis itgy vágynám fővárosi "nd varlóra, ki költői nyél ven . tudja el­szavalni, hogy: szeretlek! — De ép oly hamar el is feledi, — jegyzi meg az orvosné. — Férjeni azt mondja, a lapokból ol­vasta, hogy Vilmáéknak elárverezik mindenü­ket. Elvitte az.-egész vagyont a sok jour fix,— szól közbe a szolgabíró neje. — Magam is hullottam; tettem is rá tá­voli ól célzást Vilmának, de' ő megnyugtatott, hogy egy bankdirektor, az is ott volt a juir fixen és feltűnően sokat forgolódott a szép Vilma körül, majd mindent ki fog egyenlíteni. Ez is csak a fővárosban lehetséges. Aztán foly a társalgás tovább a fővárosi életről. " ' "Minden idénynek megvan ott a saját él­vezete. Időszakorikiut a lóversenyek, hol a leg­szebb társaság jő mindig öäsze'; megbámulhat­ják ott a toiletteket,. a divatot; aztán játszhat­nak a totálisaiéin nél. — Valóságos zsebmetszés - az!, tör ki a jegyzősegéd, ki a legutóbbi v u':ii;u lé vi fizetését eltotalisateurözte. ' — Ah, dehogy! Ez•„nem is szerencse-já­ték, magyarázgatja egy tapasztaltabb; — ez a legészszerübb jáfék, kis lóismercttel a nyerés csalinem bizonyos. S foly a társalgás tovább, a ..divatos ló­versenyekről, azok híveiről, a főrendező derék főtitkáráról,'Sárkányról. ki-mindent igazgat, renidez, a pályabirákröl', a lovakról. Csakhamar összebeszélnék, hogy a leg­közelebbi futtatásra ötvenen rándulnak fel a fővárosba, könnyű a zónával. . Biz ez okos divat lenne, hä minden vi­dék követné. "Angliában száz mérföldnyiröl is elmennek a hires futtatásokra, melyek nemcsak mulatságot Ígérnek, hanem igen fontosak nem­zet-gazdasági.lag is.. Ezt egy nyugalmazott százados magya­rázgatja, de a fiatal leáuyok nem hallgatnak oda, őket inkább érdeklik a színházak, a bálok. '— Boldog fővárosiak! Ti a legművészibb játékban gyönyörködhettek. Tapsolhattok az isteni Ilkának, a még mindig bájos Blahánó­nak, elrag dtatva élvezhetitek Sz. Prielle Kor­nélia, Csillag Teréz, Helvey Laura művészi játékát, megbámulhatjátok remek toilettejeikét, mig nekünk a vidéken be kell érnünk a kezdő naivak' selypitésével. Hát a daliás Nagy Imre hány fiatal szivet hoz mozgásba, lélekhez, szív­hez szóló szavallatával. Boldog fővárosi lányok, kik őt hallgathatjátok! Ki nem fogynak a fővárosi élet dicsőí­téséből. Boldog fővárosiak! Mi fővárosiak pedig a vidékieket iri­gyéljük és talán több joggal. A fővárosi közép-osztály élete, csekély kivétellel igazán nem irigyelhető. Igazi „Fenn az ernyő, nincsen kas.'-' Túlköltekezünk. A mulatságokat, jour flxeket, bálókat, toilett'eket a család-apa gondjai, a család-anya szorongása zavarja legtöbbször meg s követik az -öngyilkosságok, csődök, árverések vagy családi botrányok. ..Ne : kívánkozzatok a' boldog vidékről a nagy BabjOonba. ^ • . A jour fixeket hetenkint hat napi gond, egy.bált fél- évi vergődés szokta követni és Monaszterly, Dobos stb.- számlái. ,A jour fixek után a nőnek rendesen mig­raineje van, a férj a klubban, a kaszinóban tölti estéit. ' • Vidékén esti nyolez órakor vacsorára összejön az egész nsalád, (ha a ténsur tovább tarokkozik a kaszinóban, nyolckor már a kis pesztonka fut utána: „kéreti a ténsasszony,. tessék már hazajőui, vacsorára!") aztán elbe­szélgetnek, olvasgatnak s kilenc óra után mint Arany énekli: „Ki-lci nyugalomba!" Ti is, vidék szép leányai, ne irigyeljé­tek a fővárosi leányokat, Artúrokat, Rómeó­kat, a ti Nácitok, Pistátok, nem tud tán a szerelemről úgy szavalui, de melegebben, hí­vebben érez s a mi fő . . . feleségül is vesz titeket. — A pápai honvédsz óborra ujabban adakoztak: _ Mélt. gróf Esterházy Sándor 50 frt. Mélt. gróf Erdődy Sándor • 25 frt. Nagys. Kopácsy Árpád or3z. képv. 10 frt. Méjt. gróf Zichy István 5 frt. Mélt. báró Bornemissza Gábor 5 frt. Tek. Keserű Imre szolgabiró 2 frt. Tele Wertheim Samu 1 frt. Tek. Kún György 1 frt. Mélt. dr. Lakj'"' Kristóf 1 frt. Tek. Bohunicyky Ödön jbiró 1 frt. . Főtiszt. Szauter Ignácz 1 frt. Tek.- Steinberger Lipót 9 frt. Tek. Grill Gáspár 15 sz. persej 4 frt 8 kr Ö.sszesen 10G frt 08 kr Ehhez nyugtatott mult számban 2163 frt 55 kr. Főösszeg 2269 frt 63 kr. és 3 piaszter. Feit elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pápa, 1889. decz. 20-án Gerstner Ignácz pénz­táros. taták rovat, Hirdetmény. A városi képviselő testület által a leg­több államadót fizető városi képviselők 1890 évi névjegyzékének össze állításával megbizott küldöttség nyilvános üléseit, az 1886 évi XXH. t. cz. 33 §-a értelmében folyó : Ivó-" 27 és 28 napjain mindenkor délutáu 3 — 5 óráig a vá­rosháza nagytermében fogja megtartani, mely határidő oly figyelmeztetés' mellett' koxatik köztudomásra, hogy az érdekeltek a vonat­kozó munkálatot ez alkalommal megtekinthetik és netáni észrevételeiket előterjeszthetik. Kelt Pápán, 18 9. deczember 19-én. Paál István m. b. elnök. Lamperth Lajos biz. jegyző. KÜLÖNFÉLÉK. — Tisztelgés a főispánnal. Az újonnan megválasztott megyéi tisztikar, kikhez ErdődÍJ Sándor gróf is, mint tiszte­letbeli aljegyző csatlakozott, a restauratió után délután tisztelgett a főispán gróf ur­nái.. A deputatiót Véghchj Dezső kir. tan. alispán, ki egy szépen átgondolt és meg­hatottan előadott beszédben ajánlotta az uj tisztikart a főispán kegyeibe. A főispán gróf utalt a közlelkesedést keltett egy­hangú szabad választásra, mely az ő né­zetét is. tolmácsol ja. Ő ki már elég huza­mos ideig áll élén a megyei tisztikarnak, elég alkalma volt őket megbecsülni és megszeretni. Ilyen derék tisztikarral szem­ben ő nem főnöknek, de atyafinak, földinek érzi magát, s kéri tekintsék őt ilyennek s legyenek hozzá bizalommal minden megyei ügyben! mert a kölcsönös bizalom válhat hasznára e megyének. A főispán gróf ur szavait, lelkes éljenzés követte, mire a fő­ispán az összes megjelentekkel kezet szo­rítva,, a tisztelgés véget ért. — A megyei tisztújítást elő­zőleg f. hó 16-án tartott népes közgyűlé­sen a kandidáló bizottság tagjaivá megvá­lasztattak: Rultaer Sándor, id. Purgly Sán­dor és Pöscld Károly; a főispán által pedig kineveztettek Ányos. László, dr. Kenessey Pongrácz és Szabó Imre.­— Gróf "Esterházy Ferenczet a főrendiház a gazdasági és közlekedési bi­zottságba választotta be. i — Tisztelgés az alispánnál. A ! megyei tisztikar a választás napjának délutánján testületileg tisztelgett Yéghely De.zső kir. tanácsos alispánnál. A szónok Kolossváry József főjegyző volt. i — A ma délelőtt 10 órakor tar­tandó városi rendkívüli közgyűlés tárgy­sorozata következő: : 1. A város által meg­szerzett kizárólagos italmérési jog kezelése iránti intézkedés. 2. A Város -3 korcsmá­jának és a vásári italmérés helybér jöve­delmének ujabb bérbeadása iránt tartott árverések eredményéről jelentés. 3. A vá­rosház alatti egyik bolt ujabb bérbeadásá­nak 'jóváhagyása. j • — Meghívó. A pápai- korcsolya­egylet tagjai által az egylet pénztára -ja­vára 1890. évi január hó 18-án Pápán az „Arany Griff" szálloda -dísztermében tar­tandó zártkörű tánczvigalomra. Barthalos István elnök; lmrey György alelnök, Kör­mendy Béla alelnök, Battenberg Lajos tit­kár, Krancsák József pénztárnok. Berger Emil, Bottka Jenő, Csillag Károly, Éder György, dr. Erlicz János, Forberger Ernő, Gulyás'Miklós, Hanauer Zoltán, Dr. Kende Ádám, Dr. Kluge Endre, Koller Kálmán, ifj. Kun te János, Madarász Elemér, Low Vilmos, Dr. Nagy Károly, Neuman Béla, Pántz Alajos, Keguly Dezső, Dr. »Segesdy Ferencz, Szabó- Ágoston, Vaszary Béla, Walla Géza, Wester Henrik bizottsági ta­gok. Belépti dij: személyenkint 2 frt, kar­zatjegy is 2 frt. Jegyek előre válthatók: Wajdits Károly, Bermüller Alajos és Stei­ner Ignácz urak kereskedésében, este pe­dig a pénztárnál. Kezdete 9 órakor. — Helyes eszmét pendített meg Véghely D. alispánunk a minapi megyei közgyűlésen. Szóba hozta egy megyei régé­szeti és történelmi múzeumnak létesítését. Az eszme szép és nemes. Megyénk e te­kintetben elég jó talaj, csak utána kell látni a dolognak. A vállalat elnökévé Ester­házy Ferencz gróf urat kérte fel a megye­gyülés, mit a nevezett gróf készséggel fo­gadott el. — Regale tárgyalás. A városi regálékártíilanitási tárgyalások f. hó 18. és 19-én tartattak meg a városház nagy­termében. A tárgyalás eredményeként kö­zölhetjük, hogy Pápa város 5 korcsmája után 41.150 frtot kap kötvényekben és 40 frt 80 kr összeget készpénzben. A kötvé­nyek iit/in_az_állam évenként 1851 frt 71 emlékszem, olvastam már a nevét ... ol­vastam, igen, igen . . . Hol is csak? Hol is csak? •.:.•' Türelmetlenül mohón keresgélt emlé­kei közt, egy párszor megütögetve tenye­réveLa homlokát, mintha mondaná: „Édes eszem, ne kötekedj."' Végre vidáman kurjantott." — Ah, emlékszem mar, hol olvastam a nevét. — Ugyan hot'?' . — A „Függetlenségben" .volt, hogy egy forintot tetszett adni- a Göczl kard­jára, Éu bizony néni emlékeztem marrá. De az sohase megy'ki többé az eszemből, hogy.Voltaképen mennyit ér nekünk az a titulus: ., i sm e r t .n e v ü írónk." A bácsi menyasszonya. Irta: ÖZORAY ÁRPÁD. A budai Tár egyik'ódon épületének'ó divat;-!, szegényes, de kényelmes, félig tár­salgó-;, félig iskola-szobát képező helyisé­gében mindig hang uralkodik, a zongorán vigan- kalimpálnak* és a skálákat hangos kacaj-kisérettel játszogatják, hol francia ige-hajtogatást é's történelmet tanúinak reg­gel, hogy estére ismét könnyedén elfelejtsék. Ebben a pillanatban.lobogó tüz vilá­gítja meg a táblázott falakat s a rajtuk függő' képeket/ olykor-olykor a távoli zugra is esik" egy-egy fénysugár, hol az árny* tar­totta fenn' uraTonát. ' A fénysugár világifcása. mellett kopott teritős- asztal- tűnik- szemünkbe,'- melyfen tarka vegyületben feküsznek különféle tár­gyak, atlaszszál Béi'elt dolgozó kosárka, fé­lig' . elkészült. iiimzéSj ko|>otla9 • tálon-. nagy_ kanul; francia feladat, rongyos harisnya, pohárban szirup, ócska szótár és egy fel­nyitott regény. A bizonytalan világításban festői lát­ványt képez az asztal; a három leányka, testhez álló egyszerű ruháikban szintén festőileg néz ki, mintha ruháik szövete a legfinomabb selyem, vállfodráik gyüretle­nek volnának, kezeiket pedig ártatlan tinta­foltok borítanák. • Félkörben ülnek a szőnyegen, állai­kat kezükre támasztva, csodálattal tekintve pár jóságos lciféjezésü szemre fölöttük. Az ifjú, ki tulajdonosa volt ennek a pár szemnek, kényelmesen hátradőlve ül az:iskola-szoba hiiitás székén, mosolyogva tekint csinos nővéreire, kiknek vidámsága magával ragadta ötét is. ' • jttar rég ' ideje, hogy Zoltánnal nem voltak így magukban s mily szerencse volt rájuk nézve, hogy a nagynéni éppen ez estén ment ki Ilona kisasszóvnj'al. Zoltánnak újból és üjból szerencsét kívántak ' ahoz, hogy egyedül találta óket s királyilag.vendégelték meg őt válogatott süteményekkel. Lehetségesnek tartottam, válaszai Zoltán, sajátságos mosolylj'al. — S azt gyanitottad-e hogy egészen magunkra leszünk és hogy Juli néni- ma­gával viszi Ilona kisasszonyt? tudakozó­dott Erzsike. — Ennék" lehetőségére nem gondol­tam, szólt Zoltán komolyan. A három leányka rajta feledte tekin­tetét egészen s barna szemeik 'hódoltak neki. Zottán látogatásai ténylfeg igen' tit­kán esték ily alkalmas időre. Hä, olykor eljött, midőn Juli néninek .kimenője volt,.fáj4aloui, mindig otthon ta­lálta Hónát, Zoltán peddig eléggé szives vxdt és sohasem panaszkodott, hogy Ilona kisasszony zavarja őt látogatásaiban. Ilona éppen olyan volt mint sok más nevelőnő . . . fiatal volt . . . nem merev és nem viselt szemüveget . . . kellemes volt és vidám. De mégis nevelőnő volt, ez a tény •szilárdul állt. " Sőt ügyes nevelőnő volt, mi bizonyo­san nem szolgált hátrányára; ismerte a királyokat a történelemből, diadalmasko­dott a négyzet és a köbgyökök szövevé­nyein, mosolygott a francia nyelv egysze­rűsége fölött s könnyedén magyarázta meg a költőknek leghomályosabb müveit is. Bizonyara szép vofl. Zoltántól, hogy mellőzte ezt a sok oldalú ügyességet s azt a látszatot adta a dolognak, mintha jól érezné magát a nevelőnő társaságában. Ez csak Zoltán nagylelkűségétől telik ki, jegyezték meg a leányok. — S aztán hogy történt az, hogy Juli néni magával vitte Ilona kisasszonyt ? kérdezte Zoltán.. — Társaságba mentek, szólt Lujza oly arccal. mint a ki kimerítő nyilatkoza­tot tett. — A társaság rendszerint sokáig van együtt, jegyezte meg Aranka örömmel és nem jöhetnek haza távozásod előtt. Zoltán pillanatig szórakozottan nézte a - tüzet, azután a leányok arczát, majd hirtelen felkaczagott. — Szeretném tudni, hogy valljon Hona kisasszony örvend-e annak, hogy ve­lem nem találkozik ? kérdezte kis szünet múlva. — Kern, nem hiszem, hogy ez érde­kelné öt, szólt Aranka, 219 kr kamatot fizet városunknak. A belvárosi összes házak, után kártalanítás fejében 117304. frt áO krnyi összegben történt meg az egyezség. Ezen összegből 18324 frt fel­tétlenül városunkat mint erkölcsi testüle­tet illet meg. miután ezen összegre a tár­gyalások folyamán igénylő nem jelentke­zett. Hogy az igényelt összegek másik ré­sze kit illet meg voltaképen, a várost mint erkölcsi testületet-e, vagy pedig az 'egye­seket, erre jövő számunkban még vissza­térünk. — Egy kis főrendiház. Megye­gyüléseink egész kis főrendiházat is kép­viselnek. Egy idő óta rendesen ott látjuk közgyűléseinken a főispán gróf mellett Es­terházy Ferencz, Esterházy Sándor, Zichy István, Erdődy Sándor grófokat, Fiáth Pál és Bornemissza Gábor bárókat. Éljenek! —A jogi szakoktatás reformja nagy hullámokat vert fel Budapesten a jogász egyletben. Fenyvessy Ferencz­nek ott minap tartott beszédjét, mely a vitát provokálja, gyorsírói feljegyzések után külön lenyomatban adták ki. azon­kívül külön mellékletben hozzák a jogi szaklapok. — Restanratiós banquette. A tisztújítás örömére Veszprémben szép ban­quettet adtak a Oasüi;'- nagy termében. A veszprémi Casüio a legkedvesebb helynek bizonyult ez úttal is. A Korona vendéglő rideg terme nem kedvező a kedélyes együtt­létnek, mig ellenben a Oasino a bizalmas­ság és fesztelen társalgás pompás fóruma. Szép számmal jelentek meg az estélyen, melynél az első felköszöntőt a Casino al­elnöke Köves János törv. szeld biró mondta a Casino elnökére ifj. Esterházy Móricz grófra, ki zajos éljnekre ragadta a társa­ságot azzal a kijelentésével, hogy Pál iiát ha az már abban a korban lehetne, ide küldené a veszprémi Casinoba, hogy ,.jiió­rest" tanuljon. Éltette a veszprémi társa­dalmat;— Szuhó Imre emelkedett beszéd­ben az új tisztikart, kiknek emlékébe ajánlja azon arany igazságokat, miket a tisztújítás alkalmából főispánjuk hozzájuk intézett. Véghely szűnni nem akaró lelkesedést keltve a főispán grófnét éltette; Esterházy Ferencz gróf a politikát is érintvén, mint ellenzéki áldozatnak tartja a maga részéről lemon­dani a választás jogáról, de érzi. hogy egy kormány nem fog különb tisztikart kine­vezni, mint azt ma e vármegye választotta, mely egyhangú választás tulajdonképcn szintén kinevezés. Élteti ö is az új tiszti­kart, mint a jövő tisztikarnak magját és miutaképét. Kolossváry József a megye ve­zér féríiára, ki a múlt diszközgyülési nap előértekezletén a kijelöléseket oly bölcsen vezette, Szabó Imrére ürité poharát; Szabó felemiitvén a közigazgatás és igazságszol­gáltatás alapfontosságát és állami becsét, az igazságügy helybeli bajnokaira és velük vezérükre Dr. Lcűcy Kristóf elnökre emelt poharat, ki kövid, de hatásos beszéddel válaszolt. Szalatkay a közig, bizottság vá­lasztott tagjait éltette, kik a legjobb korte­sei voltak a tisztikarnak. Majd újból Es­terházy Móricz gróf mondott felköszöntést. Ne csak a korteseket, és necsak a tiszti­kart, vagy magunkat éltessük — monda — de emlékezzünk • meg magáról a népről, Veszprém vármegye derék népéről, mely biz. tagjai megválasztásánál annyi becsü­letes, meggyőződést, önállóságot, tapintatot, bölcsességet és politikai eszélyt mutatott. Dr. Thaly ezredorvos gróf Esterházy Fe­renczet éltette. — Néger apátot Zichy Ist­— De érdekli! Zoltán tetszik Iloná­nak, jegyezte meg Erzsike fontoskodó arccal. Bevett a regényébe, Zoltán, te vagy a hős vagyis hasonlítasz a hőshöz. Erzsike a nővérek legidősbike, leg­csinosbika s legélénkebbike volt. Aranka és Lujza még gyermekek; Erzsike pedig, bár haja még a vállára omlik le s rövid szoknyát visel, tizenöt éves s bizonyos nőies parancsoló modorral bir, ami igen jól áll neki. Mindig Erzsiké­nek volt a legtöbb mondani valója. — A regényhős a valóságban nem egészen olyan mint te, Zoltán , . , csak a széles vállak, hosszú lábak és karok s a szürke szemek. De Hona kisasszony ezt most megváltoztatja ... a hős szeme a regény utolsó részében barna. — És aztán szerelmes, vágott közle Lujza. Nem hasonlít Zoltánhoz. Szünet következett, Erzsike sóhajtott. — Szeretnék szeretni, szólt érzelgösen. Miért is nem vagy szerelmes, Zoltán? Hi­szen már ideje volna, •; Zoltán mosolygott. |— Szeress egy szép leányba, szólt Aranka, [ — Aki igen gazdag, jegyezte meg Lujza. • ­«— És nem tudós, tette hozzá Aranka, — Aztán ha szerelmes lész, eljösz és és e.mondasz nekünk mindent,kedves Zol­tán, folytatta Aranka,. Zoltán nővéreihez hasonlóan térdére támasztotta könyökét s mosolygó' arczczal szótlmul nézett le a földre. Mi lenne abból, ha közölné titkát ezekleél a gyermekekkel? Hirtelen támadt ez a [gondolata"s. Ő azt jónak találta. Eléggé nyíltan csevegtek Ilona kis­asszonynyal és ez valami volt, a mit sze­retett volna tudatni Ilona kisasszonnyal... valami, amit különben már gyaníthatott volua, — Mi lenne akkor, ha titkot közöl­nék veletek? kérdezte hirtelen. — Óh, igen, beszéld el, szóltak mo­hón a leányok. — Tegyük föl. folytatta Zoltán hal­kan s kissé megzavarodva, de közönyössé­get színlelve, tegyük fel, hogy . . .szerel­mes vagyok. A leánykák közelebb nyomultak hozzá. — Zoltán, komolyan beszélsz? szólt Aranka. — Egészen. Szünet állott be, azután mind a há­rom leányka egyszerre kérdezte: — Ki az? Ismerjük, Zoltán? — Igen, ismeritek, válaszolt kissé boszusan, mert az a faggatás kinosabbb volt mint a hogy gondolta. Azután felállt, és közönyös állásba helyezte magát. — Csinos? kérdezte Aranka. — Óh, igen, viszonzá Zoltán hirtelen. .— Magas, Zoltán ? — Olyan magas mint minden nőnek lennie kellene. ^— Szőke? kérdezte Aranka. — Igen szőke, szép arany hajjal,* leg szebb szin a világon. — És szemei? kérdezte Lujza. ' '.. — Szemei kékek, szólt Zoltán.' — Bájosnak kell lennie, jelentette ki Aranka némi gondolkazás után. — Igen, az, erősítette Zoltán lelke­sülten, de némi zavarral. D.e csak nem ügyes? 'kérdezte • 51*** .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom