Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-11-24

Nyilatkozat. A ,.Pápai Hírlap" f. hó 17-én megje­leni, 34. számában ifj. Perczel Sándor me­gyei biz. tag aláírásával a szerkesztőség­hez czimzetten egy levél közöltetett, melyre — habár elvi szempontom hivatalos dol­gok felett hírlapi polémiába tiem bocsát­kozni—-következő megjegyzéseket teszem; teszem ezt pedig azért, mert a megye bi­zottságának tagjai a. tisztviselők hivatali s működésének elleaőrizésére hivatvák, — a jogos kritika elől tehát kitérni nem aka­rok, habár az nem is az arra — vélemé­nyem szerint — egyedül illetékes hivata­los uton nyilváníttatott is. A szűcsi körjegyzőt 1887. évi január Itó 18-án függesztettem fel és a helyettes jegyzöséggel önálló helyettes hiányában és a czelszerüség szempontjából a legköze­lebbi körjegyzőt, Kollár Gyula csótlii kör­jegyzőt bíztam meg. Ezen intézkedést fel­sőbb' hatóságomhoz bejelentettem és ott jó­váhagyatott. — Hogy később oda Kollárt meg is választották, az a választó közsé­gek képviseletének ténye, — és ezen hely­csere nem is vált a közszolgálat hátrá­nyára, mert ő ezen kisebb ügykörü állásá­nak jobban megfelel. Bobai Géza csótlii jegyző-segédre nézve megjeg}-zem. hogy Csóthon nem le­vén rendszeresítve segéd-jegyzői állomás, a jegyző segédje nem községi tisztviselő és hatosaid közeg, igy a szolgabiróság fe­gvelmi hatósága alá sem tartozik. Krammer Antalról Perczel ur maga is elismeri, hogy az utóbbi időig tisztessé­gesen és szorgalmasan viselte magát, csal­hatatlan én sem vagyok, hogy előre meg láttam volna mint végzi be hivataloskodá­sáuak első évét. A körjegyző hivatalos pénzeket nem kezelhet, azért ez irányban való ellenőrzéséről szó nem lehet. — Ha Perczel nr tudott sikkasztásról és lopásról; adhatott volna adatot kezembe, és meg ne­vezhette volna az egyeseket, kiket meg­károsított; mert ha ezt teszi, bizonyára meg lett volna akadályozva eltávozása is, — de Perczel ur nekem csak azt mon­dotta, hogy házasulási czélból sokszor jár egy közeli községije miáltal hivatalos kö­telességeit elhanyagolja. Ez irányban a kir. adófel ügyelő úrral együttesen felelős­ségre is vontuk, de maitán panas/.lö anyagi károsítások tekintetében csak akkor jelent­kezett, mikor már 7 napi fegyvergyakor­lat ürügye alatt Krammer eltávozott és visszatérése kétségessé vált. A fegyelmi vizsgálatot Krammer katonai szolgálata, személyesen megnem jelenése és a szüksé­ges adatok gyűjtése tették hosszadalmassá; azonban a vizsgálat mult hó 2(i-áu álta­lam befejeztetett, és az iratok további el­látás végett illetősége helyére felterjesz­tettek. A esóthi bíró választás ügyében hi­vatkozom a t. megyei közgyűlés határoza­tára, mellyel a választást helyben hagyta, mit bizonyára nem tesz, ha a törvénynek és szabályoknak elég nem tétetett volna. A vanyolai ág. ev. lelkészválasztásba sem közvetlenül sem közvetve nem foly­tam be. A Takácsi községben említett házas­sági ügyben a végrehajtást nem én rendel­tem el, mert a megyei közgyűlésen távol voltam, — de a végrehajtás nem is a Perczel ur által előadott módon foganato­síthatott, mert a csendőrség elég tapintato­san járt el. Mikor hazatértem a felek kép­viselőivel Lazán} 7 ! Béla és Saáry Lajos ügyvéd urakkal együtt kimentem a köz­ségbe és ott az ügy békés uton elintézést nyert. Gecsén a hagyaték leltározását a pápai kir. járásbíróság rendelte el, én te­hát csak törvényszerinti kötelességemet teljesítettem akkor, mikor a községi elöl­járóság az elleutáPás megtörténtét beje­lentette és én a karhatalmi segély iránt intézkedtem. A Csóthon most egy éve megtartott megyei bizottsági tag választásra nézve szükségesnek látom felemlíteni, hogy a Perczel ur levelében említett s a közhan­gulat által egymás ellenében jelöltül állí­tott X és Y: Takács Ádám megyei áiva­széki elnök és Perczel György, Perczel Sándor ur testvér öccse, voltak, Z pedig Perczel Sándor ur maga volt. Miután ez alkalommal janisom egész terüle:én csak Csóthon volt választás megjelentem a helyszínén, hogy a választási elnök rendel­kezése alatt a rend fentartásáról gondos­kodjam, és midőn azt láttam, hogy Perczel Sándor ur az elnökkel szemben tiszteletlen­séget tanúsít, tettem meg az érintett figyel­meztetést. A biz. tag válás itás kérdésébe legfelebb csak annyiban folyhattam be,­hogy a- ki Takács Ádám nr egyénisége iránt megkérdezett, adtam meg a felvilá­gosítást, de sem választási czédulákat nem irtain, sem szavazatokat törvényellenesen nem gyűjtöttem. Különben is ha Perczel Sándor ur akár eljárásommal, akár a biz. tag választás lefolyásával és eredményé­vel elégedetlen volt. kereshetett volna jogorvoslatot annak idejében az illető ha­tóságok és testületeknél. Azt a szolgabirósegédet, és két jegy­zőt, kiket hivataloskodásom alatt az én kezdeményezésemre elmozdítottak, nem én hoztam magammal, ugy vettem át hivatali elődöm idejéből. Két jegyzői állásra nézve pedig a vizsgálatok befejezve levén, a fe­gyelmi ügyek határozat hozatal alatt álla­nak, tartózkodom a vélemény nyilváni­tástól. A tényállást a fentebbiekben sorol­tam elő. Ezzel tartoztam az igazságnak és azoknak, kik a kérdéses vádaskodó czik­keket olvasták. De még tovább is mentem és Perczel urnák ellenem emelt összes vádjait szó­ról szóra, az illető czikk beküldése ál­tal a reám nézve egyedül illetékes felső forum elé felterjesztettem és az egész ügy állásról jelentést tettem. Ezek után nagyon természetesen több szavam ez ügybeu nem lehet és hírlapi polémiába nem bocsátkozhatom, mert ügyem illetékes helyen való eldöntését várja: mi­nélfogva ezen ügyet részemről hirlapilag befejezettnek tekintem. 3fWt>átfV £ajoí, a pápai járás (űs'.olgaliinija. Kemenesaljái agarászverseny 1889. nov. 9. Gyönyörű társaság, kiváló szép idő. kitűnő talaj: ez az általános kép. Pár éves szokás szerint a társaság a verseny előtti napon a hungaria kisczeli szállodába gyűlt össze kedélyes vacsorára. Itt azután — nagyon természetesen — a társalgás a következő Jiapokon tartandó agarász és lóversenyről folyik. Kinek és mekkora esélye van? A társaság az aga­rászat régi és uj kedvelőiből, a verse­nyekre kíváncsi gyönyörű hölgykoszoruból, kiket az agarászverseny napján este tar­tandó bál még inkább érdekel és a 11-ik huszárezred tisztikarából, kik derék ezre­desük és régi kedves ismerősünk Sémi őrnagyuk vezetése alatt jelentek mrg Szombathely uj állomásukról, hova Bécs­ből lettek áthelyezve — áll. Már csak a t ; szti karra is megvalljuk titkos gondola­tunkat, hogy őket még inkább a szép höl­gyek és lóverseny vonzotta ide. A szép hölgyek oly érdekkel hall­gatják a fő társalgási tárgyat a vig czi­gány zene mellett, mint született sport­manok. Végre az öregebbek felkelnek a kedélyes vacsora mellől, s a lefekvésre jelt adnak, hogy másnap friss erővel in­dulhasson a társaság az agarászvCrsenyie. 9-én reggel 8 órára van a gyülekezés ideje Kis-Czell főterén. Szép is a főtér ilyenkor! A sok toborzékolö nemes paripa vezetve nyalka huszár és czifra öltözetű czivil lovászoktól. Végre '/»9-kor a társa­ság lóra s kojcsira ül, s indul Mihályfának fel a cserre. Gyönyörű látvány ez! Körül­belül 40 lovas, köztük nő lovas is,; vagy 14 uri fogattól kisérve vonul fel a festői cso­portozat. Még nagyobb város lakóit is mint Kis-Czell az utczára és az ablakokhoz csalná, — ez az igéző kép. Az agarász-társaság civil tagjai leg­inkább aranyozott gombokkal, melyeken miniatűr nyulak vannak kinyomva, díszí­tett zöld kabátban, fekete bársony sapka-; val fejükön, fehér lovagló nadrágba öl­tözve jelennek meg. A lovastársaság veze­tői Vidos József és Ihász Lajos. | Az uri fogatokról sem szabad meg-j feledkeznem. Itt látjuk Hertelendy Feri 5-ös szürke fogatát, válogatott, kipróbált, jó menő, szép, magasan járó jukkerek. Chernél György pompás saját nevelésű 4 sárgáját. — gratulálhatunk az olyan -te­nyésztőnek, ki ilyeu lovakat tud nevelni, Chernél Tóni rendkívül sebes járó szür­kéjét és pej ét, Vidos József két nagy szürkéjét, Vidos Benő két kiválóan gyors sárgáját, Putheányi báró saját nevelésű 4-esét, Bezerédy László 4-esét s még több kettes fogatot, melyek egyszerre iudúltak Czellből. A cserre, felérve a kijelelt helyen tartotta meg a társulat az ad hoc közgyű­lést és agárnevezést. — következő ererl­méuynyel: I. összevetés öreg agárversenyre: Vi­dos Benő Lepke (sárgás fehér kan), Br. Berg Csiosó (tigris tarka kan), — Iliász Lajos Villám, (veres kan) és Bársony (fe­kete kan), — Br. Berg Fridol (veres kan), Vidos József Möszke (hamvas szuka). II-ik összevetés: -Vidos Benő Lepke (sárgás fehér kan), Ihász Lajos Bársony (fekete kan), Br. Berg Fridol agara min­tán a nyúlról leállt elejtetett. Első dijat nyerte Lepke, 2-at Bár­sony. Kölyök agárverseny I. összevetés: Ihász Lajos Mese (fekete szuka) és Miczi (veres szuka), — Vidos József Szöszke (fakó veres szuka), Erdődy gr. Fecske (hamvas kan). II. összevetés: Ihász Lajos Miczi (ve­res szuka, Vidos József Szöszke (fakó ve­res szuka). — Miczi lett a győztes és a tiszteletdijat Veöreös István alelnök által felajánlott ezüst korsót elnyerte.^. Vigaszverseny nyeretlen "agarak íé­szére: Ihász Lajos Villám (veres .kan), Erdődy S. gr. Puszi (zsemlye szuka). Villám nyert, gyönyörűen szólózott. Ezzel az agárversenynek vége lett s a társaság permetező esőben visszatért Czellbe, hol este a korona vendéglőben nagy bankette volt. Sajnálatunkra ezúttal nem kaptuk meg az indóházi'termet, mely­nek kényelmeit már megszoktuk s most nagyon nélkülöztük. A társas vacsorán 76-an vettek részt. A vacsorát, daczára a sok kívánni valót engedő étkeinek, vidáman töltöttük bájos szomszédnőink oldalánál vig zene 'mellett. Fűszerezte a jó kedvet a sok élénk toaszt. Azonban a táuczra vágyó fiatalság mégis türelmetlenül várta végét a kedélyes lakomának, hogy a táncz isten­nőjének mielébb és minél tovább áldoz­hasson. Igy szoktunk mi mulatni és aga­rászni Kemenes alatt. A lóversenyt nov. 10-én tartották meg a cseren. I. Megnyitó verseny. Nyerte Chernél György setét pej kanczája. Kettes mezőny indul tü­ll. Akadályverseny. Stern ur dou Pedro setét peje nyerte tetszés szerint, — 3-as mezőny. III. akadályverseny. 9-es mezőny. Küzdelem után első Chernél György Aga nevű setétszürke ménje, 2-ik gr. Esterházy huszárhaduagy ur setét peje. IV. Vadászlovaglás. A finischben előre került Chernél György ur kitűnő setét pej kanczájával, mely az első sz. versenyt nyerte. A mezőny itt is 9 lóból állt. A tisz­teletdíjon kivül még Ihász Lajos által az első lónak kitűzött d\ éves kanczát is megnyerte Chernél György ur. A futamok rendkívül érdekesek vol­tak. Nagy publicum jött össze az agarász­társülat tagjain kivül, kik igen jól mulat­ták magokat. A lóverseny befejezésével ki volt merítve a programra. Este még a tár­saság nagyon kedélyesen vacsorázgatott; okulva a keserű tapasztalatokon most már a hungáriában. Durrogtak a pezsgős üve­gek. A publicum oly virágos hangulatba jött, hogy zeneszóval vonult ki a, pálya­udvarra, s míg a vonat el nem ment foly­ton huzattá a maga kedvencz nótáit. KÜLÖNFÉLÉK. — Erzsébet királyné O Fel­sége névnapja alkalmából f. hó 19-én a főtemplomban ünnepélyes mise tartatott, melyen Néger Ágoston apátplébános pon­tifikált fényes segédlettel. A misén diszes közönség jelent meg. — ott láttuk' a hely­beli honvédhuszár ezred tisztikarát a le­génységgel, — a városi tisztikart, a kir. járásbíróság, szolgabiróság és állami hiva­talok képviseletét a polgári és elemi, is­kolák, apáczák növendékeit a tantestület által vezetve stb. A középületeken nemzeti zászlók lengtek. — Hivatalos értesítés. Tiszte­lettel értesítjük gazdasági egyesületünk összes tagjait, hogy a folyó évi deczeinber hó 1-sö napján megtartatni határozott egye­sületi rendes közgyűlésünk a vármegyénél ugyanaz napon tartandó ünnepélyességek miatt elhalasztatik, és az a vármegyének még ugyancsak deczember hó folyamán megtartandó tisztújító közgyűlését mege­lőző vasárnapon délután 3 órakor fog az egyesület hivatalos helyiségeiben megtar­tatni, melyre nézve külön meghívók is fognak kibocsájtani. Veszprém, 18S9. no­vember hó 10-én. A gazdasági egyesület elnöksége. — Meghívó. A Gróf Széchényi Ist­ván és Deák Ferencz arczképeinek ünne­pélyes leleplezése -alkalmából eörményesi és karánsebesi báró Fiáth Pálné, született pribéri és vűcsini Jankovich Ikla Ő mél­tósága védnöksége alatt Veszprémben, 1889. évi deczemberhó 1-én a vármegyeház dísz­termében rendezendő tánczestélyre. Gróf Esterházy Ferencz elnök. Gróf Erdődy Sándor. Fenyvessy Ferencz, Huszár József alelnökök. Karácson Géza pénztáros. Be­zerédj Iván, BódayDezső. Bolmniczky Kál­mán, Cseh Béla, Csikor János főhadnagy. Csollán János százados, Csolnoky István. Fehér István. Galamb Zoltán, Gergely Jó­zsef. Gulden Kálmán, Dr. Halasy Aladár, Hannig Alajos. Hetyey Endre. Hunyady Imre főhadnagy, Huszár Gyula, Karlovich Antal főhadn. Kállay Alajos hdngy. Ke­nessey Aladár, Dr. Kenessey Ferencz, Ke­nessey Zoltán. Kerényi Endre, Keserű Béla, Iüs Zsigmond százados, Kluge La­jos, Kopácsy Árpád, Dr. Kukorelly Ferenc. Lakat János, Dr. Láng Ignácz, Mayer La­jos, Mihályfy Károly, Dr. Mosolyi Géza, Papp László, Purgly László, Purgly Pál, Dr. Bosen thai Sándor, Euff Ferencz had­nagy, Solyomy István,- Schrikker Sándor, Szalay Miklós hadnagy, Szilágyi Gergely. Tatarek Kálmán. Walla Géza, Walla Gyula Várady József, Véghely Zoltán, Ylassus Károly, Závodnik Elek,- bizottsági tagok. Belépti-dij személyenként 1 frt — karzat­jegy személyenként 2 frt. Kezdete esti 9 órakor. Belépti jegyek, e meghívó felmuta­tása mellett előre válthatók Karácson Géza rendező bizottsági pénztárosnál; estepedig a pénztárnál. — Deák Ferencz és Széchenyi I s t v án grófnak Vastag György által me­gyénk számára elkészített arczképei szép arany rámáikban tegnapelőtt Veszprémin­érkeztek, hol azokat az -alispán által is vptte. A képek állványokon lesznek a decz. eise -i n tartandó díszközgyűlésen a nagy díszteremben felállítva és zöld függönynyel lefedve. Mindkét arczképre a vármegye díszes koszorút helyez a diszünnep alkal­mából. — Áthelyezések. Gyertyánffy Kál­mán m. kir. honvédhuszárszázados Pápá­ról Z. Egerszegre, — báró Vimpfen Iván százados Z. Egerszegről Pápára, dr. Ke­nessey Károly honvédfőorvos pedig innen Veszprémbe helyeztettek át. — Műkedvelő előadás. Mint már korábban jeleztük a jövő hóban két mű­kedvelő előadás fog tartatni állandó szín­házunkban. Az első értekezlet e tárgyban folyó hó 27-én lesz megtartva, — Megyei biz. tagokká meg­választattak. Veszprémben: Kolossváry József, Kováts Ignácz, Balogh Károly, Fo­dor Gyula, Esterkay Ferencz, Dukovits Sámuel. Pápán: Szvoboda Venczel, Sült József, Krausz József, Lazányi Béla, Teu­fel Mihály, és Vikár Kálmán. Vpalotán: Haidinger Ágoston, Böcskey Sándor. Rátó­ton: Dr. Laky Kristóf, Bánfy József. Már­vagyuuk. Jombachuál az új íogaskerekü vas­útra sok utas siet, Wörglnél a Gizella pályán folytatjuk utunkat, — Kitzbüchel szép nagy városka, mely igen látogatott, a csúcsok foly­ton fehérek, Zell am Seenél vagyunk. Hideg eső megborzogatja tagjainkat, a szép kis uszoda, zuhanyos fürdők, mind üresek, hisz a fűtött szobára gondolunk, midőn a gletscheres hejry­lánczra pillantunk, a tó hiába vonzó, hiába csillog szelid fényben, még csak csónakázók sem mutatkoznak, a kis gőzhajó is hiába fiity­tyent, nincs egy vállalkozó sem. A városkában azért elég élénkség van, a sok idegen nem rett­ten meg sártól, esőtől, templomban is ájtatos­kodnak a számozott ülőhelyeken, hol a nagy feszület függ le a középről, — mi szokatlautiak tetszik. Kirakatban többen nézik a „Rankei Fest" díjait, melyek igen csi'iosak a szép kis zerge fejek, arany s ezüst pénzekkel sziues Cäokrokon," — mely sport ünnepélyt, augusz­tusban s Schmittenhöhen szoktak évente meg­tartani, midőn a legjobb „birkózót" díjazzák. Annyi szép gyümölcsöt árulnak, — a kisebb vendéglők elég olcsók, — de Elisabeth Bahnhot restaurateur oly drága, akár Paris. — Külön­ben a kiállítás hatása meglátszik itt is, „ke­vés a vendég" panaszlá Bahnhoif Hotelier, üresen állanak szobái, pedig igen elegánsan vannak berendezve, tiszták, — és nem igen drágák, szép kursalouok, zárt üveges terrasok, melyekről oly kedves kilátás nyilik a tóra, a hegylánczra, előtte végig a parton parkírozva é3 a szökőkút nagy kőmedenczéből 3 - 4 kilós pistrángokat fognak ki hálóval a konyha szá­mára. Tavai óta szép új hotel is emelkedett a tó alsó szélén, a vasúti forgalom itt is nagyoa élénk, habár jelenlej; mindenki fázlódva várja a vonatot, addig is a „Glóbust" szemlélve, mely vasúti könyvtár, igen jó intézmény, — itt megfizetjük olvasmányunkat, másik nagyobb állomáson visszaváltja a „Globus." — Eredeti feliratú levelezőlapokat néiejetjük, melyek egyikén „Es ist beim Schieseu wie im Leben, Ein's trifft deu Punkt, and'rö daneben!" — S most ismét csak tovább, — Gitzsteinhorn me­rész csúcsa mintha fehér palástot öltött volua, oly ékesen veszi ki magát a sok friss hóval — a szép Tuchi völgybe is bepillantunk, -- a tor­nyos Fischhoru várán lobogó láng, — Londs nél sováron tekintüuk Gastein falz, mily szép volt ott két év előtt, az emlékek újra és újra felébrednek, az egyes álomásoknál, melyeknél akkor időztünk. Szt. Johaun iu Pougánuál többeu a Liechensteiu Klamm megnézésére szállanak ki. — Bischofshoíen, templom tor­nyai csillogunk a napfényben, újra tiszta az áttekintés a vidék felett, a ezikezakkos hegy láuczra, az esőzés után üde zöld minden, a Lelzthal is oly érdekes, alig birunk szemlélni, a vonat robog, vár, rom, hegység, völgy, el el marad. — Leoben igen szép helyet foglal a Mura partjáu miut félsziget, az állomáson sok steier csiuos öltönyben, széles zöld szalagos kalap, himzett nedrágjaikkal, kíváncsian nézi az utasok sokadalmat, mig a kalauz magyarul kéri a jegyeket, és kupéé társunk is, egy gráczi kereskedő, magyarul beszél. — Bruck — a Mürz és Mura össze folyásával tekinté­lyes állomás, Hiud'wg, Attems gróf szép vára is feltüuö épitménj', — Mürzzuschlagnál ki­szállunk, az. éjjelt, itt akartuk tölteni, de miu­tán Bahnhof Hotelnél minden szoba elvolt foglalva, gyors elhatározással, — kofferunkat is vissza váltva, újra elfoglaltuk kupénkat. A Semmer ing Bahn csakugyan igénybe vette folytonos érdeklődésünket, e geniálisan épített hegyi pálya, nemcsak merész — de festői szép vidékeért is, a legérdekesebb a kontinensen, 15 alagúton megyünk át, melyek­nek oldal nyilasai vannak, hogy még innen is kipillanthassunk, s némelyikéből vagy 5—6 perczig tart, inig újra kiérünk. A 18 Via­duct ivei némely helyen 3 szoros magasla­ton, csak érdekességeket járulnak et wnaélkül. is szép útnak, hol majd majd omladékos hasa­dék, vagy üde zöld hegyláncz mutatkozik, fenu a Semmering Hotel imponál, melyet a fordulatoknál, | újra és újra látunk magasban mind távolabb tolüuk. Karl von Gheka 1848 53-ban épité e világhirü pály.it, kinek emlé­két szikla falba márvány lap jelzi, s nevét méltán megörökíthetek! Az ember mily kicsiny­ség, — és mégis milyen nagy dolgokra képes — Szinte kifáradunk midőn a kupé ablakától perezro som távozunk, a „Kax, Atpä", — a „Schnee Berg", — nevezetes turista hegyek is hó foltosak, — várak, kápolnák, zárdák, gyárak, helységeket látunk, mindég más oldal­ról, lassankint homályba merül a táj, a Hotel fényesen világított ablak sorai oly tüneményes fényben csillognak a magaslaton, — Schott­Wien, a völgy mélyében fehér ország útjával, mely át szeli sürü csinos ház soraival, igazán meglepő. — Az ég mind szürkébb sziut ölt, az est gyorsabban köszönt be, — a hegyek körvonalai egybe folynak a sötétséggel, — zúgó eső csapódik az ablakokhoz, — a Császár városban vagyunk! (Vége köv.) Amerikai játékbarlang. Annyi, hallottam már az arkanzászi já­tékbarlangokról, hogy végre is kedvein ke­rekedetett velük megismerkedni. Az észak­amerikai államokban utazgattam minden határozott czél nélkül, majd ide, majd oda és azért könnyen elégíthettem ki óhajomat. Nem mondhatnám, hogy a , átékházak diszét képeznék Arkanzasznak, mert hor­zasztó rosz a hírük, és jaj annak az euró­painak, a ki telt erszénynyei tevéd vala­melyikükbe. Magam is, daczára auuak, hogy már nem voltam „zöld'', mégis ott hagytam pénzemet és azzal a határozott szándékkal baktattam a félreeső helyen lévő játékbar­lang felé, hogy nem játszom. Sötét éj volt, mikor beléptem a házba. Végig mentem a szobákon, és érdekkel figyeltem meg a játékosokat. Némelyik olyan volt, mintha a lelkét tette volua a kártyárai Többen vérben forgó szemekkel, összeránczolt homlokkal néztek a kocz­kákra, mintha a dobás éltük boldogsága felett döntene. Mások közönyösség sziuét öltötték, de ajkuk körül kétségbeesett el­szántságot jelző mosoly mutatkozott. Egyik asztal mellett négyen ültek. Hárman közülök testvérek lehettek, mert nagyon hasonlítottak egymáshoz, nemcsak arezban, hanem viselkedésükben és modo­raikban is. A negyedik fiatal ember volt és még nagyon zöldnek látszott. —• Az ég irgalmazzon neki! Gondol­tam magamban. Meg voltam róla győződve, hogy a szerencsétlent alaposan meg fogják koppasztanL M é-g ötven dollárt! kiáltotta és az asztalra dobta tételét. Ellenlábasai keverték a kártyákat, a játék megindult, a zöld fiu nyert. A három szövetséges olyan arezot vágott, mintha fel se foghatták volna, mint nyerhet tőlük ötven dollárt. — Hurrák! Megfordult a szerencse és én krákoghatok! Ujongott a fiatal em­ber és zsebre dugta a nyereményt. A három hasonmás boszankodó ar­ezot vágott, és a játék újból kezdődött. A zöld iiju mosolygott és egész lénye vissza­tükrözte a nyeremény feletti boldogságát. Többször is kivette erszényét és megszám­lálta pénzét. Szóval. tökéletesen zöldnek mutat­kozott. — Itt van még száz dollár és krá­kogok — kiáltotta.. — Tartom — szólt az egyik hason­más. A játék megindult és a zöld nyert. Óh krágogok — és újból száz dollárt tett. A játék szüntelen folyt; a szerencse később egész elpártolt a fiatal embertől. Beavatott ember rögtön észrevehette, hogy a szövetségesek csak be akarták ugratni öt és azért hagyták eleinte nyerni. Vissza kell kapni pénzemet — szólt a zöld. — Lue két dollár 'és kragogok! Nagyon halkan beszélt és komolyan nézte a kártyákat. Még halványabb- lett vesztett. Megtette utolsó dollárját. Az utolsó gombomat is elvehetitek mégis kra . . . kra. Ej verjen meg az is­ten nem teszem! Játszunk! Vesztett, teljesen megkoppasztották. Káromkodva kelt fel, az ajtó felé sétált, majd meg visszatért. Magam látva, hogy a játéknak ugy is vége van, távozni akar­tam, de ekkor észrevettem, hogy az- ajtó zárva van. Ugy látszik a zöld fiu csukta be. — No itt készül .valami! gondoltam, és legjobbnak tartottam félrehúzódni egy zugba, a hol biztonságban figyelhettem a történökre. A nyertesek osztozkodtak zsákmányai­kon, mig a megkoppasztott mögöttük állt és pénzére bán\iüt. Megismerhette a saját banknótáit, mert azok egészen újak voltak, Az indiai bank és az óhiöi Goiumbus bank három és öt tailéros jegyei voltak. Azt mondom "Ede, hogy ez abanknota nem jó! Bár ugy volna akkor kragognék, szólt siralmasan a vesztes. A gyanakvót ez a sóhaj .megnyug­tatta, és azért folytatta a péhzolvasást, de a mikor jól megnézte, az utolsót, újból dör­mögte : . / • J

Next

/
Oldalképek
Tartalom