Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-10-27

családon. Mert a nag)' hatalom és gazdagság mellett sem látunk ott boldog, megelégedett életet, hanem a folytonos nagyravágyás, ez elolthatlan szomj kínozza annak sarjait, Istvánt, Jánost és János Zsigmondot egymásután. Most gazdag- házasságok, majd pártoskodás által igyekszik a család lentartani magát a felszínen, s folytonos küzdés s nyugtalanság az, mi a családnak osztályrészéül jutott. E családba jutott Izabella. Férjének nem ö volt első ideálja, Szapolyai János előzőleg éveken át II. Ulászló királyuuk lányának, Annának kezére vágyott. A család e fia már oly tervek közt nevekedett, hogy e házasság, s ez által a magyar királyi trónra juthatás előtte már lehetetlennek nem látszott. Elutasították, hiába, évek múlva mint kérő ismét megjelent, ekkor II. Ulászló titkárának, Szathmáii György pécsi püspöknek tanácsára, ismét határozottan tagadó választ adott. Erre 1000 lovassal tör be a kiutasított kérő a királyi palotába, s erővel készül elrabolni a királyleányt, do az elmenekül, s csak e harmadszori kudarc után veti szemét sógorának, Zsigmond lengyel királynak, második házasságából származó, immár felserdült leányára, a 22 éves Izabellára. Itt se nagyou örülnek azonban tízapolj'i i János felléptének, mert bár magyar királynak ismeri őt hazánknak mintegy fe'e része, de nagyon jól tudják Krakkóban, hogy királysága csak a török kegyétől függ, és igy bizonytalan sorsnak nem akarják kiteuni a leányt. Az volt tehát Zsigmond lengyel kir. kívánsága, hogy kössön János Ferdiuánddal olyan békét, a melyben attól is elismertessék Magyarorsz/ g e^yik része királyáuak, s ez esetben leányát hozzá adja. Nem a mi feladatunkhoz tartozik leimi a küzdelmet, hogy hány évbe, mennyi fáradtságba, mennyi küzdelembe és mily sok vérbe került mindkét hadakozó félnek, s mily tömérdek kárába a magyar hazának, mig a két király kozt az említett feltételek alapján a béke 1538-ban Nagy váradon létrejött. Az egész körülmény mi reánk most csak annyiban tartozik, hogy ezt követőleg 'János király Broderics váci püspököt, Perényi Péter, Verbőezi István és Homonnai István előkelő rnagyar urakat Krakkóba küldte és általuk a feltűnő szép királyleány kezét megkérette. A válasz igenlő volt, s az anyjáról, ki a hires velenczei Sforzia családból származóit, gazdag királyleányt útra készítik, s 1539 elején Kassára hozzák, honnan János királylyal Székesfehérvárra menvén, febr. 23-án egymásnak örök hűséget esküdtek, mire Izabella magyar királynévá koronáztatott, és ez volt az utolsó koronázás Székesfehérváron. Az eddig elmoudottakat tekinthetjük a dráma bevezetésének, de a történelmi hűség kedvéért még fel kell említenünk, hogy 1540 jul. 7-én nagy öröm érte az ifju királynét, fia született, János Zsigmond, a budai kirátyi palotában, hol Izabella esküvőjük után lakott. S azután két hét múlva ugyanott a legnagyobb gyász érte, özvegj' maradt. János király, távol tőle, Szászseberen jul. 22-én kiszenvedett. — 1

jAz emberi sors ilyen változásainak kifejezésére micsoda szavak valók? Egyedül a hallgatás." Izabella tehát anya és özvegy lőn, és sirathatta alig egy évig tartott boldogságát. János királyt pedig tanácsosai készítették az utolsó útra, a magyar királyok ősi temetkezési helyére Székesfehérvárra azon templom sírboltjába, hol még a mult é\-ben annyi szép remény kozt esküvője volt. Fia születésének hire még életben találta, s lóra ült a már szólütött király, hogy e hirt hadainak önmaga adhassa tudtul. Megtette, de az izgalom után ujabb szélütés érte, s halálát érezve, titkárához fordult: „Uttyeszenics György — monda neki — téged nevezlek ki neveletlen gyermekem gondnokává. Légy nőmnek istápja s oltalma." Ujabb roham érte, a mely örökre elnémította őt, de még szemei révedezve tekintettek körül, s nap nap után feküdt szótlanul, mignem a nevezett napon, 7—8 óra közt reggel, mintha nehéz álomból ébredt volna föl, szétnézett, s pár pillanat múlva örök álomra hunyta le szemét. Holttestével sept. 15-re értek fel hívei Székesfehérvárra, mert a közbeeső aug. hónap a temetési előkészületekkel, s az utazással telt el. Ferdinánd kísérletet tett János király Székesfehérváron eltemetése uieggátlására, de hadai elkéstek, György barát már letette akkorra urát örök nyughelyére Ez meg az utolsó királyi temetés volt Székesfehérváron. II. A megunt Erdély. Fekete posztóval bevont szobában találjuk özvegj

r

sége első napjaiban Izabellát, hol Ferdinánd követét gróf Salm Miklóst fogadja, ki öt ura nevében figyelmeztetni jött, hogy most már a nagyváradi egyezség értelmében az egész, ország Ferdinándra száll, János Zsigmond pedig megtarthatja atyjának összes öröklött és szerzett vagyonát szepesi berezegi czimen. „Nem válnék sem Ferdinánd királynak, sem a császárnak becsületére — szólí most a királyné gondolkodási időt kérve — ha a halasztásban meg nem nyngosznak, hanem egyenest fegyverhez nyúlnak, bogy egy könnyei árjában elgyengült özvegyet, s egy bölcsőben síró gyermeket megostromoljanak." Erre a kért halasztásra szüksége volt a királynénak, ki ez ügyben atyja tanácsát is meg akarta hallani, azért is, hogy azalatt megtudhassa, vájjon a szultán, fiának ügyét, kit férjének hívei a Rákos mezején már királyi j'á kiáltottak, felkarolja-e? A mi annál kétesebb volt, mert Ferdinánd követei a portán azon hirt terjesztették, hogy tulajdonképen nem is született Izabellának gyermeke, hauem egy becsempészett csecsemőt tart annak. Erre a mélyen sértett k.rályné nagyon eltalálta, mit kelljen tennie, hogy a török követet, ki e hir megvizsgálása végett lett Budára küldve, meggyőzze az ellenfél csalárdságáról, mert gyermekét, midőn a követ nála megjelent, előtte, mint bármely szegény asszony, jól tartotta. A követ el volt ragadtatva a jelenet által, és leborult a királyi anya előtt, csókolta a kis fiu lábát, majd a gyermekre téve kezét ura nevében megesküdött, hogy ez lesz a magyarok királya, és seuki más. Most már készen volt Izabella a Ferdinándnak adandó valaszszal, s az a nagyváradi egyezség visszautasítása volt. Ki is várhatna mást egj' anyától, kinek fia számai a a magyar királyi trón, vagy a szepesi hercegség közt kell választauia, ha keze, még a bizouytalin siker esetén is, az előző uiáu hajol? Hát még mikor olyan hatalmas pártfogója van, mint Szolimán szultán, ki biztosította a kirá'yné követeit, hogy Jáuos király fiát atyja országában megvédendi; s elküldte számára a megerősítő okmányt a fejedelemség jelvényeivel, az aranynyal átszőtt bibor ruhát, kardot és aranyos nyelű buzogányt. Mindez tehát megnyugvá sal tölt heté el a királyné szivét fia jövőjére nézve, csak saját helyzete volt az, a mivel kibékülni, mind önnek dacára, nem tudott. Öt ugyanis már a rákosi magyar urak gyűlése, de meg Szolimán is Uttyeszenics Györgygyei, a már emiitett György baráttal állította fia nagykorúságáig a kormányra, s az eleven, élni vágyó k rályné, a hideg számító, s rendkívül fösvény gyámmal megegyezni semmiben sem tudott. E miatt kezdettől fogva elégedetlen volt helyzetével a királyné. Az ifju, s jó léthez szokott királynét György barát jó szándékból ugyan, dé túlságos takarékossággal még kevésbé költséges kedvteléseiben is korlátolta. A kormányzásban is csak saját akarata érvényesülhetett, pedig a királyné is erős akaratú, s kormányra született nő volt. Azért ez állapot sehogy sem tetszett az Özvegynek, belőle szabadulni vágyott, mint börtönéből a madár. Ferdinándra gondolt, s elhatározta, hogy ha az fiáuak örökségét kiadja, s neki megfelelő jövedelmet biztosit, .akkor a nagyváradi békét elfogadja, s neki az országot, György baráttal együtt szivesen átadja. De hát nem megy az olyan könnyen, ebbe még a török is beleszól. György barát meg nem szól, hanem tesz és meghiusítja Izabella tervét, midőn az már e célból Budát is Ferdinánd vezérének kezére akarta játszani. Az eset igy történt: Izabella Bebek Imre utján tudatta elébb említett tervét Ferdinánddal, ki erre 1541 febr. 8-án azt izenfe Izabellának, hogy ha Buda várát tiz nap alatt az ö kezére juttatja, kívánsága teljesítve lesz. Az egész ügyről György barát mit sem tudott, hiszen jaj lett volna a királynénak, ha az megtudja, mert midőn előzőleg már csak hajlamot vett is észre a királynén a Ferdinánddal való egyezkedésre, őt azonnal őrizet alá vétette. Azért Izabella Budának német érzelmű polgárai közül a legnagyobb titokban toborz híveket, s megnyeri tervének Pálczán Péter városi kisbirót, Bornemisza Gergelyt, Bornemisza Tamást és Dreylingert, s ezeket rá veszi, hogy átadván a Nagyboldogasszony temploma melletti bást/yaajtó kulcsát, azon juu. 14 én virradóra a vár alatt táborozó ellenséget bocsássák be. Ugy is történt, Ferdinánd katonái nagy csendben lopódznak fel a mai Sz -háromság terére de itt két városbeli polgár rájuk kiált: „Kik vagytok? Adjatok jelt." Mire a németek rájuk rohanva az egyiket leszúrták, a másik elfutott, s rémülve kiabálta: „bennt vannak a németek." Azok előbbre nyomulva a városház térre jutnak, hol Petrovics katonái álltak éjjeli őrségen, rájuk kiáltva, mivel nem szólottak, ezek fegyverre kapnak, s „őket aunyira vágni kezdték, hogy mindenik a kis ajtót, kín bejöttek, meg sem leié, mert a falon is által sietve egyik a másik nyakára szökik vala." Igy a királyné szabadulási kísérlete meghiúsult, sőt most még kényelmetlenebb lett helyzete, mert György barát kieszelte, hogy az egész árulási terv Izabellától indult ki. De azért Izabella napjai B.udán már meg voltak számlálva. A szultán, hogy János Zsigmondot az ország trónjára segítse, aug. 26-án már Buda alatt állott hadaival, s heizent Izabellához, hogy nagyon szeretné ő is kicsike védencét látni, de idegen nő házába lépnie vallása tiltja, kéri tehát, küldje le kis fiát hozzá ó-budai táborába. Az egész kérésben semmi rossz sincs, Izabellát a különös kívánság mégis megrettentette. Főurainak, de főképen Enyingi Török Bálintnak kötötte szivére, hogy ugy vigyázzon rá, mintha saját gyermeke volna. Azután kis fiát aranj^os hintóra téve, 40 főúr kíséretében bocsátotta útra, ezeket a vár kapuján tul nagy számú előkelő török küldöttség várta, s ünnepélyes bevonulással vitték a kis királyfit a szultán elé. Ott nagy vendégség várta a főurakat, s a kisdedet a szultán fiai által is megcsókoltatta. De mig ezek itt csókolództak, Budán furcsa világ vette kezdetét. Izabellát előérzete, a melylyel kis fia kikérése hírét fogadta, nem csalta meg, inert a várat nézegető törökök mikor már mintegy 300Ó-en voltak a falakon belül, vezérük, az anatóliai beglerbég, Turkovics Miklós budai i birót eléhivatván, tudtára adta, hogy most már Buda az övék és ő azt Szolimán akaratából hatalmába veszi. Mire a kis János Zsigmondot este visszahozták, Budán már nem édesanyja és György barát, hanem a török parancsolt, az ö sorsukról pedig a hatalmas szultán akként intézkedett, hogy Izabella, kis fia nevében Tiszántúl és Erdélyben uralkodjék, s Lippán lakjanak, a Duna-Tisza közti rész pedig a török birtoka lesz. Igy került Izabella 1541 sept. havában Lippára. Lippa azonban épen nem alkalmas hely arra, hogy benne egy fiatal kiráh'né jól érezze magát. Még szerényebb igényekkel biró nő is megunhatja e kis temesmegyei városkát, annál kevésbé lehet uj otthonával megelégedve Izabella. Azért erőt vesz rajta újból kedvetlensége, s azon tűnődik miképen szabadulhatna innen is, mert visszavágyik az életbe. E közben beállott az ősz, s a kis város unalma kétszeresen volt érezhető. Ott vannak körében G3

7

örgy barát, Petrovics, Batthyányi Orbán, de ezek egyike sem képes őt felderíteni, sőt mintha ezek is egy nagy csalódásból ébredtek volna fel, oly kedvetlenek, Budának török kézre jutása egyformán elvette kedvüket. Igy telik el az 1541. év ősze a királyné lippai udvarában. A rá következő télen már csaknem minden reményüket elveszték az iránt, hogy sorsuk valaha még jobbra forduljon. Most már György barát is belenyugszik a Ferdinánddal való alkudozásba, épen midőn visszatért tavaszszal uj életkedv, s uj remény szállott a királyné udvarába, s ez a remény Erdélyből származott. Az erdélyi rendek 1542. jan. 25-ón tartott országgyűlésükön, a szultán parancsa értelmében most már önálló országgá szervezték hazájukat, és itt kezdődik Erdély önállósága. Izabellát és fiát uroknak ismerik, az ország első tisztségére kormányzóvá György barátot megválasztották, a székely, szász és erdélyi magyarság egy országot képeznek, s 21 tagu országos tanácsot is alakítanak. Azután hogy kedve legyen a királynénak közéjük jönni, az 1542. april 8-án elhunyt Statileo erdélyi püspöknek palotáját Izabella számára átalakítják, a mire a királyné beköltözött Erdély földjére, s lippai lakását a sokkal kellemesebb gyulafehérvári palotával cserélte fel az 1542-ik év tavaszán. Innen kezdve azután 10 évig lőn Erdély Izabella otthona. Nagyon csalódnánk azonban, ha azt hinnők, hogy e tiz év a csendes megelégedésnek, a zavartalan boldogságnak ideje volt. Vagy boldognak nevezhető-e az olyan élet, a melyről 1547 ben azt irja Izabella a szultánnak, hogy György barát bántalmainak nagyon ki vannak téve, s a gyermek kora és ö neme miatt ellenében mit sem tehetnek. Tehát ismét mint Budában György barát miatt elégedetlen helyzetével Izabella. Ritkán hoz a sors oly két oly erős akaratú lényt egymás útjába mint György barát és Izabella volt. Iukább egy országról lemondani, mint s

aját akaratából engedni, ez volt mindkettő fő jellemvonása, s a mellett Izabella a vigalonii fény, barátság felé hajló, mig a kormányzó hideg, számító, s fösvény 'természetű. Izabella kedveli a társaságot s udvari életet akar teremteni maga körül, a kormányzó csak Erdélyre gondol, azt kívánja szerencsésnek, boldognak látni, a királyné panaszait fel sem veszi, apróbb kedvteléseit is, ha azok költséggel járnak, megtagadja, az ország k. á lyá ^ tulajdona, ki kár hogy nem rendelkezett midőn bérbe adá másként, miszerint az érdeklődök jobban meg nem nem nézhntik, nincs senki ki kalauzoljon csak is egy fiatal leányka szánt meg bennünket. — Néhány vendég is van itt, meg a fürdő zenészei lakhelye. — Más oldalon mentünk lo, hol szintén kellemos ut visz, sok diófa van itt mindenhol, mit ugylátszik e vidékou igen szeretnek, mert még utszéleken is szép sorok államik. A vár alatt van tíchlonbad, szintén fürdő, csónak telep, és a vár tulajdonosának Muhr urnák igen szép ó német stylben épült nyaralója, elmés feliratokkal. — Még több privát lak van a part mentén, az athéni orosz consulé, Windischgratz berezegnek egész palotája, kinek külön kápolnájában, sziute Czynill ós Method püspökök a szentek helyett. — Seebach egyik öbölben fekszik, csinos vendéglővel, parton kedves étkező hely a fák alatt, fürdő és csónak teleppel. Egyátalján még több kisebb vendéglő és nyaraló hely van, a közeli helységekben szintén többen vannak, hol jutányos ellátást kapnak. — A séta a tó körül egy órát vesz igénybe, nugyon érdekes minden pontról az áttekintés, a parti képek miként váltakoznak, hol a Slossberg uralja a vidéket, — vagy a többi villa telopek lépnek előtérbe, — azonban mindenki igazat ad „Anastazius Grünnek" (Auersperg gróf) — ki a délkeleti részen találta az áttekiutést legbájolóbbnak, mit meg is énekelt, mely helyen a sziklafal jobban kivan vésve, piheuő helyül, és az irónak márvány táblára örökített szép verse. — A tó legmélyebb helyen 28 mtr. és oly szelíd jellegű, sima tükre még -vihar alkalmával sem nagyon hullámos, csendesen fodrozva oly vonzerővel bir. Órákig ladikázhatunk veszélyt nem félve, az úszók, gyakran hölgyek is, mélyébe mennek, mert nem zavarja bőse elem őket. — Még szerencsétlenség is oly ritkán fordult elő, bogy nem is emlékeznek még arra az egy esotre sem, mit kis tábla jelez régebbi időről, holott más tavi helyen a Plötzlicher Tod — ugyancsak .gyakran olvasható. — Nagy hal bőséggel bir a tó, a Weissfisch csak ugy hemzseg, a szabad halászatot többen felhasználják, és nem csak gyermekek, felnőttek is órákig mulatoznak a parton, mert oz étkos, ragadozó had hamar horogra akad. Nem úgy a Huche, (gondolom galóoza) mely hálóba ritkán kerül, átlag 9—10 kl. de vau 3J-32 kl is, mit tőrrel szúrnak, fehér, izes husa, bőre igen vastag. Különben mintha tudnák e vízi lakók is, hol az étkező, mert sürü csoportokban lesik a zsemlye hulladékot, és van harcz és küzdelem, a kisebbek elöl sokszor ejjy nagy elkapja az egész konezot, és cl'ünik a szem elől, — mi felett naponta mulatoznak a vendégek. A tó egyik öblének különös szép virága van, sárga, fiuom illatú rózsa alakú, — melynek levele hasonlít a nymukéihoz, és hosszú kaucsukszerü erős indákon himbálódzik a felszínen. A Veldes! sziget a tónak legköltőiebb része, vágyó szemmel tekintünk e kis édeu felé, hova csakis ladikon lehet jutni. Az 1655ben ujitott 98 jó kő lépcsőzetnél kikötünk, érdeklődéssel haladunk fel. Oly csend, &!y magány, — az emeletes plébánia is lakatlan, pedig oly csinosak a szobák, a vad szőllö indái a redőkre fútnak, — egy bréviáruin fekszik kis asztalkán, — különben üres. Mily kedves lehet berendezve e lak: bizonyítja ezen eset, hogy Windischgrätz herczeg tavai betegségében ide kívánkozott, hol heteket töltött, mig fel nem gyógyult. A harangozó öreg anyjával lakik a melléképületben, ki szent képeket árul és hálásan köszöni ha veszünk, elő hozza az „idegenek

11 könyvét is, kérve írjuk fel neve* inket, melyben angol, olasz, porosz, i de igen kevés magyar látogató nevét olvassuk. A „Marie im See" nevü templom is nyitott elötoruáczczal van épitve, belsejének egyik falán l7ü0-ból püspöki czimer, az oltárok mind ínozuik munka, szebbnél-szebb inárván3'ból,. A főoltárt Windichgrátz herczegnö készitteté, melynek nincs festett képe, de oly pazar fényben ragyog e különös dús fafaragvány, gazdag aranyozással, középen Szűz Mária, szent sugarakkal övezve. A régi eredeti festett oltárkép, mellókfalon vaü elhelyezve, melyen Mária Thereziát gondolnánk inkább, mint Szűz Máriát. Mennyien zarándokolnak évente e szigetre, miután Maria im See hires búcsújáró hely, — boldog halandó ki ide juthat és a „Wünschenglocket" meghúzhatja, melyhez azon hit van fűzve, hogy „óhajának teljesülésót" éri el ez által. — Ah milyen buzgón imádkozunk, — önző sziv, hogy ilyenkor áhítatosabb tudsz lenni,— a kéz remegve nyul a kötél felé és megszólal u kis harang egyszer, — kétszer, — háromszor ! — Édes Istenem tégy boldoggá, sóhajtja a halandó — és titkos vágyak, hő óhajok és fohászok szállanak az ég felé! — Még szép régi üveg csillár, meg lámpák is diszitik a templomot, mely a fensikon áll, a parochia és harangozó lakkal együtt. Csakis a yVünseher Glocke kis tornyával van a templomon, mig a nagy torony külön álló, — harangjai oly búsan szólnak, mint e szép hely maga is, hol még hangosabb beszédet is alig hallunk, mindenki vágyainak honában andalog, boldog reménnyel szivében! — Innen is oly kedves az áttekintés, — a tul oldalon szintén lépcsőzet vezet le, ritka nagy hársak és fenyők ágai hajlanak a vízbe, és susognak az emberi mulandóságról, — kis forrás nyújt üditő italt, különben is zöld és lombos itt minden. A partról %, viisjélébol kagylókat szedünk, melyeket nem mindenkor találhatni, azután pedig elhagyjuk a szigetet, hogy többször is felkeressük a tónak e regényes „oázisát!" A „Straza" a tó délkeleti részén igen szépen emelkedő hegy, melyre serpentines ut vezet, a fennsíkon pompás flóra, csinos kis filagoria és festői süép az áttekintés egész Veldesre, — a vár kaczérkodik a tó tükrében, nz apró ladikok mint szelik vízi utjokat, a selget mint sötétedik a fénylő viz közepén, Krajna legnagyobb hegy csúcsa, a Juli alpok főpontja a Triglaf, hófödte (2864 mtr) ormával, a Ston sem marad el sokkal tőle — messzebb Krainburg és Wochein, lenn szép lakok kertekkel, a mezők és földek, — oly kedves a kép, alig telünk be látásával.— Más oldalon térünk vissza, itt sokkal meredekebb az ut, helyenkint nem is merünk félre pillantani, oly szédítő, nem hiába »Der Schwindel Weg"nek van felírva, keskeny szikla ut visz hasadék mellett, rövid serpentinekkel; — végre ismét lenn vagyunk! Érdekes volt a 12-iki holdfogyatkozás is, mit csónakról a tó közepén figyeltünk. Az atmoszféra oly tiszta, az idő oly csendes, szellő sem lengett és az égi látványt szabad szemmel nézhettük. — A hold fényes .korongja délkeleti szélét csorbítani kezdi valami sötétebb köd, mely mindig beljebb vonul, mig végre elfedi egész felét. Az eltakart hold halvány ezüstként rezgett át fátyolán, mely lassan-lassan ismét elvonult, — s újra szabadságban fénylott oz égi test. — Mily érdekes és tanulságos lehetett a csillagászokra nézve ezen égi tünemény, melyet mi laikusok is oly érdekkel figyeltünk, — s melyről Flammarion a hires franczia tudós is annyi tanulságos dolgot közölt. — Szinte sajnáltuk, midőn .elmúlt e látvány, mit gyarló ember elő nem idézhet, csakis tudományos ész sejtheti e tünemény okait! (Folyt, köv.) egyedül vezeti, pedig Izabella is uralomra született nő. E folvtonos ellentéteknek végre is szakadásra kellett, vinniök a helyzetet. Az is bekövetkezett. Izabella vágya volt, hogy csak annyit biztosítson neki Ferdinánd, a mi erdélyi javadalmaival fölér, azonnal átadja neki egy nyugalmas életért, hol kedvteléseinek élhet, Erdélyt és vele együtt a barátot. Végre oly tűrhetetlennek találta György barát atyáskodását, hogy köréből szabadulandó Dév;ira, egyik hű emberéuek Petrovicsnak birtokára, tette át lakását. Most már átlátta György barát is, hogy a királyné elkeseredése a végsőig jutott, s hogy az komolyan tárgyalásokba kezdett Erdély átadása iránt Ferdiuánddal, ekkor önmaga is belenyugodott az elkerülhetlen megoldásba, de mint a Szapolyai családnak igazi hive, s csak félre ismert jó barátja azon volt, hogy az özvegy és Ferdinánd között oly egyezség jiijj;« létre, a mik által Izabella Erdély átengedéséért eléggé kárpótolva legyen. Ezért kikötötte Ferdinándnál, hogj

r ha az Erdébyért cserébe adan&ö Oppeln és Ratibor hercegségek évi jövedelme a lőOüO magy. frtot el nem éri, az Ferdinánd által ennyire kiegészíttessék, s hogy Izahe la hitbére fejében 100,000 frtot kapjon. Izabella ezekhez csupán azt kívánta még hozzá csatoL tatni, hogy fia Ferdinánd legkisebb leányát nyerje feleségül. Következtek az aláírások, Izabella az egyezséget 1551 jul. 18-án irta alá Gyulafehérváron. De az utolsó órákban csaknem elrontotta az egészet a királyné, kit már ekkorra kételyek szállottak meg, hogy vájjon helyesen cselekedett-e? S mig az egyik órában örült, hogy ily kedvező feltételek meilett távozhatik a halálosan megunt Erdélyből, a másik órában már egyet gondolván, átkozta a barátot, ki miatt neki most mennie kell, s bizony még könnybe is lábbadtak szemei, mikor az elválásra gondolt. A barát tfttte őt számüzötté, ez volt szavajárása, ha a keserűség megszállotta, azonban a hideg politikus ezzel mit sem törődve, most már maga sürgette az egyezség végrehajtását, és szavával játszani nem engedett. Ily körülmények közt érkezett meg jul. 26-a, a mikor a királyné és György barát., mint Erdély átadói, Oastaldó és Nádasdy pedig mint azt Ferdinánd nevében átvevők az egyezség megtartására a kolozsvári nagy templomban megesküdtek. Ezt a korona átadása követte, mit a könnyező királyné e szavakkal adott át Nádasdy kezébe: „Adja Isten, hogy ez rátok és hazátokra üdvös legyen." Még csak János Zsigmondnak Ferdinánd legkisebb leányával Johannával eljegyzése volt hátra, aug. ll-én nagy ünnepélyességek közt az is megtörtént és Izabella mint kiszabadult fogoly visszatérhetett az általa másutt oly szépnek képzelt életbe. Mit jelent tehát arcán a bánat, szemeiben a könny, a mint György barát, Petrovics s udvarnokai kíséretében Erdély határára érkezik? A barát is, megcsókolva a kis királyfit, könnyezve vesz bucsut a királynétól, s részükre emlékül 1000—1000 aranyat ajándékozott. Izabella meg tovább se tud menni, szinte érzi, hogy különös lemondását igazolnia kellene és nem tudja igazolni, egy fába az ország határán véste be a maga mentségét s búcsúját Erdélytől, 3 betűt vésve a fa lehántott héjjá helyére: S. F. V. Sic Fata Volunt. Igy akarta a sors. Ez egy bocsánatkérés is volt a hűtlenül elhagyott hazától. (Folyt, köv.) — A pápai honvéd szoborra ujjabban adakozott: D. D. 6 frt. — kr. Ehhez a mult számban nyugtatott 2107 frt 19 kr. Főösszeg 2113 frt 19 kr. ' és 3 piaszter. Fent elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja, Pú-a, 1889. október 26-án Gerstner Ignácz pénztáros. Hivatalos rovat. 5539. , MdAkt. Hirdetmény. Legtöbb államadót fizető törvényhatósági bizottsági tagok 1890-ik évre megállapított névjegyzéke az alispáni hivatal helyiségében f. é. október hó 15-től kezdve közszemlére kitéve, illetőleg a megyei székház kapujára kifüggesztve van; mely ellen netáni felszóllalás a kitétel napjától számított 15 nap közben az állandó biráló választmányhoz beadandó. Pápán, 1889. Október hó 18-án. Osc'dld Dániel) ' polgármester. K Ü L ÖI. JÍL É K. — Ar. kath. püspökök mult héten Budapesten a* hercegprímás elnöklete alatt a kongnia kérdésben'ülést tartottak, mely alkalommal megyénk püspöke méltóságos báró Hornig Károly ur vezette a jegyzökönyvet. A megyés püspök úr ezen jyűlésen dr. Haynald Lajos kalocsai érsek >etegsége folytán beválasztatott azon szü:ebb körű bizottságba. • is,, mely hivatva esz a jövő évben e tárgyban tartandó ülé* pn referálni. *