Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-05-12

állította ki közmegelégedésre, mely­nél a felszolgálás is ügyesen és pon­tosan ment. A pezsgőnél megeredt a felkö­szöntések árja, melyek nek sorát gróf Esterházy Móricz főispán őméltósága nyitotta meg, poharat emelvén a legelső magyar emberre, király 0 Felségére. Utána Kemeues Ferencz kanonok s bizottsági tag mondott egy költői lendületű, igen szép fel­köszöntőt a főispánra, majd meg Hunkár Sándor és Véghely Dezső ugyancsak a főispánra, a ki viszo­nozva a lelkes felköszöntéseket, Vesz­prémvármegye közönségének jólé­tére emelte poharát. Majd meg szót emelt Szabó Imre, a vármegye ezen „mézzel folyó" szónoka s egy kör­mönfont, eszmékben gazdag, gyö­nyörű felköszöntőt mondott, melyre az egész vendégkoszoru tapsokban tört ki. Felköszöntőket mondtak még: Barcza Dániel, id. Purgly Sándor, Karácson János, Köves János, Ko­pácsy Árpád, André Gyula, Fodor gyula, Néger Ágoston, Kis Gábor és mások. A lakoma emelkedett hangu­latban dél után 5 órakor ért véget, midőn a főispán ur őméltósága töb­bek társaságában Almádiba rándult, hogy megtekintse az ottani mozgal­makat ezen üdülőhely érdekében. A főispán kíséretével együtt csak esti 9 órakor tért vissza a székvárosba, ahol a bizalom és ra­gaszkodás oly sok őszinte nyilván u­lásával találkozott s bizonyára ezen közgyűlés örökre — kedve3 emlék­ben fog előtte maradni! ö-íáfv cJáuco. = A népfelkelő tiisti helyekre | kijelöltek számiban időnként bekövetkező j fogyatékok pótlására vonatkozó hirdetmény \ szerint: \ Tiszti kijelölésre igényt tarthatnak: ! a) Volt tisztek és altisztek. j b) Katonailag kiképzett és ki nem : képzett egyéb állampolgárok, kik a uépfel- > kelő tisztképző tanfolyamot kellő eredmény­nyel végzik. A kik tehát tisztek vagy al- , tisztek voltak és népfelkelő tisztekiil aján- i lati lapokkal kijelelve még nincsenek, a ki- '. jelelésre vonatkozó kérelmüket minden év okt. i-ig azon népfelkelési járás parancs­noksághoz — lehetőleg személyeden — nyújtsák be, melynek területén állandóan tartózkodnak. Tiszti előjegyzésre pályázhatnak, kik sem a hadsereg, sem a póttartalék sem a j honvédség kötelékébe, sem a pénzügyőrség sem az erdészeti személyzethez nem tar­toznak, a kik sorozás alá nem kerülnek és kik a népfelkelési szolgálat alól felmentve nincsenek. A kinevezés mellőzhetlen feltétele a polgári becsület és joggyakorlat teljes el­vezete, a tiszti állás betöltésére szükséges minosültség birása. Pályázni lehet ugy a gyalogsághoz mint a lovassághoz, ez utóbbiaktól még megkívántatik, hogy lovagolni tudjanak és a lóismében is jártasak legyenek. Minden pályázótól megkívántatik, hogy általában a tiszti állásnál megkövetelt po'­g TÍ foglalkozással bírjon és életfentartásból oly foglalkozást ne teljesítsen, melyek rend­szerint kézműves segédek és szolgák által végeztetnek. E/.en általános feltételek mellett a tiszti kij-leiest pályázat utján elnyerhetik : a) Voll tisztek és altisztek közül: 1. Volt tisztek és altisztek, kik véd­kütelezettségük teljesítése után kén>szcritő ok nélkül köszöntek le vagy bocsáttattak el és kiváló tulajdonságaiknál fogva felt ét e­'eíht-tő, hogy a tiszti követelményeknek megfelelnek. 2. Volt altisztek, kik azon honvéd­zászlóaljnál, melynek területén tartózkod­nak, a népfelkelési tiszti kijelelé.-re vonat­kozó pályázatokat megelőzőleg a gyalog­ságbeliek minden év martius, a lovasságbe­iiek minden év april második felében tar­tandó gyakorlat alkalmával önként és ön­költségükön ő napi szolgálatot teljesiienck j és vezényelni képesek: a tiszti kijelölésnél a/, akisztek között elsőbbségben részesülnek, j b) Egyéb állampolgárok közül: j Az általános követelményeken kivül i kik kiváló fedhet len jellem, haza.fías érzület [ és magatartás folytán köztiszteletben ré- ' szesiilnek, tiszti kijelelés elnyerbetése vé­gett egy népfelkelő tisztképző tanfolyamra jelentkezhetnek, és a ki a tanfolyamot meg­felelő sikerrel végzi, hadnagygyá fog kije­leltetni. A kik pedig ezen felül még ot év alatt kétszer a honvédség őszi gyakorlatain önként saját költségükön részt vesznek, a lovasságbeliek ezen felül egy izben apr. 14—30-ig egy huszárszázadnál tiszthelyet­tesi szolgálatot önként teljesítenek, a had­nagyi kijelelés és kinevezéseknél elsőbbség­ben részesülnek. A pályázók folyamodványaiban felso­rolandó adatok következők: j. a jelentkező neve, születési éve, tartózkodási és illető­ségi helye, végzett iskolák, polgári á'lás vagy keresetforrás, nyelvismeret, továbbá a jelentkezés a gyalogsághoz, vagy lovas­sághoz történik-e, a tiszrképvö tanfolyamot hol kívánják hallgatni, valamely népfelkelő csapathoz való beosztás, vagy külön alkal­maztatásra vonatkozó esetleges kérelem. Volt katonák részéről e mellett még felemlítendő a leiavatás éve, a viselt rend­fokozat, fegyvernem melynél szolgált, ki­lépés vagy elbocsátás éve, részt vett-e és mely hadjáratban? A volt altisztek részé­ről, hogy a szolgálati nyelven való vezény­lés céljából a 6 napi szolgálatot melyik zászlóaljnál teljesítették. Volt tisztek és al­tisztek részéről a jelentkezés alkalmával a kilépti bizonyítvány vagy végeibocsátó ok­mány eredetiben vagy hitelesített másolat­ban beadandó, mely okmány annak idején az illetőknek vissza fog adatni. A népfelkelő tisztképző tanfolyamokra és egyéb gyakorlati kiképzésre vonatkozó határozmányok előjegyzés, kinevezés, beosz­tás, behívás és gyakorlatok, egyenruházat, fegyverzet, felszerelés végre a népfelkelési tisztségre pályázó egyének részére szolgáló egyéb segédeszközök felöl Pápán a varos­házánál a jegyzői hivatalban, vagy a fö­szolgabiróságnál adatnak közelebbi felvilá­gosítások. A „Veszprémmegyei gazdasági egyesület" közgyűlése. Az 186o-as évek kezdetével, miden az akkori politikai viszonyok nem igen engedték meg azt, hogy ujabb társaskörök, vagy egyesületek alakuljanak, a vagy mi­kor már az ilyenek létezését is bizonyos körök legalább is rossz izemmel nézték ; — a magyar gazdák mégis találtak alkal­mat és módot arra, hogy megyénként és vidékenként bizonyos rendszerrel társulhas­sanak, és alakították az azon időben még kezdetleges gazdasági egyesületeket. Hogy minő czélja és iránya volt az akkori gaz­da.-ági egyesületeknek, eléggé tudjuk és ismerjük, sőt tudjuk igen jul azt is, hogy •cou időkben időközönként rendezett ki­állítások és leginkább szántásversenyeknek létesítése egésszen más "okokból történt, s az azok által tervezett czélok, akkor nem azok voltak, minők csakugyan léteznek a mai viszonyok között. De történtek azok bár minő okokból, s bár minő czélból alakultak azon időben a gazdasági egyesü­letek; mi azok iránt, az akkori ve-/érfiak és különösen az alapitok iránt bizonyos hilával tartozunk és adózunk, mert a jelen­leg létező, s nem csekély számu életképes ga/.dasági egyesületeink legnagyobbrészt a régi gazdásági egyesületek alapjaiból és alapítványaiból emelkedtek fel. Gazdasági egyesületeink mai czéljai és törekvései annyira ismeretesek és nyíl­tak, s azokat mindnyájan mar eléggé s oly annyira át is érezzük, hogy azokról ma mar ismételve s ujabban és bővebben írni és szóllaní felesleges. De örvendetes jelen­ségként kimondhatom azt még is, hogy gazdaközönségünk érgeklödése a gazdasági egyesületek c/éljai és törekvései iránt mind inkább fokozódik, miről már többször de különüsen a mult vasárnap, május ho, 5-én a „Veszprémmegyei gazdasági egyesü­let" nek Veszpiémbeu tartott közgyűlésén is eléggé meggyőződhettünk, mert valóban oly szép számmal jelentek meg ott az egyesület tagjai, s oly mekg érdeklődéssel foglalkoz­tak a valóban közérdekű tárgyak elbirala­sáml s letárgyalásánál, a minőket ép ugy a gazdasági egyesület jovö sikeres fcjlőd­hetésére, valamint közgazdászatunk jobb jövőjére és előnyére kedvező elöjelen.'-égek­nek tarthatunk. Csak is azt sajnálhattuk, hogy az egyesület szeretve tisztelt elnöke Gróf Esterházy Móricz főispán ür ö méltósága a vármegye ülésein lévén elfoglalva, őt ezen nevezetes ülésünkön nélkülöznünk kel­lett, kinek hivatalos elfoglaltsága miatt Reé Jenő II od alelnök fogla'ta el az el­nöki széket, a legmelegebb szavakban üd­vözölve az egyesület tagjait. A közgyűlés legelső tárgya volt Hunkár Sándor urnák, a vármegye ezen hagyományos, s kü­lönösen a közügyek iránt mindig a legna­gyobb tevékenységet s áldozatkészséget ta­nusitat vezérfél fiának felszólamlása, aki a gaz­dasági egyesület asztalára, mezőgazdasági gyakorlati czélok fejlesztetése és jutalma­zására 50 Irtot tett le, s bocsájtott a gazda­sági egyesület rendelkezésére. A mint ritka az ilyen eset a mai időben, ép oly meg­ünnepeltetésre s feljegyzésre méltó. A foly­tonos érdeklődés között lefolyt közgyűlés további eredménye a következő volt: Az uj földművelési ministerhez, Gróf Szapáry Gyula ur O Nagyméltóságához üdvözlő fel­irat intéztetett. A számvizsgáló bizottság jelentése és véleményezése alapján az egye­sület 1888-ik évi számadásaira vonatkozó felmentvény megadatott. Az egyesület ál­tal még a mult évben kiirt pályázatok alap­ján beérkezett, s kőszénnel fűthető takarék­gyülés Arad város és Hunyadvár­megye átiratait az azokban hang­súlyozott aggodalmak jelzése mellett vegye tudomásul. A közgyűlés az in­dítványt ily értelemben fogadta el. A tárgyalás további folyamából kiemeljük, hogy Végh István aljegyző előadása nyomán a közgyűlés érdek­kel hallgatta a balatoni kikötőhely s Almádi érdekében való mozgal­makat. A veszprémi székeskáptalan körülbelül 7% holdnyi területet a kikötőhelyhez ingyen adományozott, a miért neki a közgyűlés köszönetet szavazott. A megye pedig az utfen­tartási alapból 2000 frtot szavazott meg a balatoni gőzhajózás előmoz­dítása érdekében, a mely egyszers­mind a megye érdeke is. A néptanítók ismétlőoktatási dijai tárgyában, mivel a megye te­rületén 51 oly község van, amelyek­ben a néptanítók az ismétlőokta­tásért eddig semmiféle díjazásban sem részesültek, a közgyűlés ezen köz­ségek képviselőtestületeinek figyel­mét felhívni határozta, hogy költ­ségvetéseikbe jövőre az ismétlőok­tatásért az illető néptanítók részére a kir. tanfelügyelő javaslata értel­mében 15—30 irtot, amennyiben erre képesek, vegyenek fel. Az állandó népnevelési bizott­ság szervezése tárgyában a megyei kir. tanfelügyelő által kidolgozott szabályrendeleti javaslat az alispán elnöklete alatti választmánynak, a kir. tanfelügyelő közbejöttével leendő további tárgyalás és véleményes je­lentéstétel végett kiadatni határoz­tatott. A községi fogházak és a csendőr járőrök éjjeli szállása tárgyában fel­vett pontnál hosszabb vita fejlődött ki, melyben résztvettek Véghelyi Dezső, Hunkár Sándor és Kolozs­váry József. A közgyűlés az alispáni előterjesztést elfogadta. Fölemiitjük, hogy a megyei fő­jegyző előterjesztésére a közgyűlés a pápai honvéd szobor javára a nemzeti felkelési alapból 300 frtot szavazott meg, amelyért dr. Fenyeessy Ferencz, mint az emlékszobor bizott­ság elnöke, lelkes szavakkal mondott köszönetet. Végül fölemlítjük, hog3 7 a som­lói filloxera ügyben az alispáni elő­terjesztés folytán Barthalos István interpellált, mire az alispán a kellő felvilágosításokat megadja, mire a somlóhegyi phyloxera-szövetkezet­nek 150 frtnyi segély megszavazta­tik; az Almádiban létesített szőlő­telepnek pedig a nevelési alapból 100 frt lett továbbra is megszavazva. A községi számadások és egyéb ügyek letárgyalása után a közgyű­lés délután 1 órakor ért véget, mi­dőn az elnöklő főispán a tagok él­jenzései közt a gyűlést berekesztette. #• * Délután 2 órakor a főispán 100 terítékű díszebédet adott, mely a megyeház kistermében folyt le fé­nyesen és vidám hangulat közt Az ebédet Verner Károly a vesz­prémi „Korona" vendéglő bérlője vét ily kíméletlenül szétzúzni, a legszentebbet, az anyai emlékét onnét kitépni. De ilyen volt mindig, vak indulat vezérelte mindenben, zsar­noki akaratával — még fiát is, ki először mert ellenszegülni, egyszerre lesujtá. De mi­dőn meglátta dúlt vonásait, a mozdulatlan, ér­zéketlen alakot, mégis szánalom lopódzott szi­vébe. Kezét vállára tevé, és szelídebb hangon iolytatá. Nem akartam neked a múltról be­szélni, anyádat azért említettem oly ritkán, és megtiltám mindenkinek az eseményt előtted említeni, de miután ép Szobránczyékkal hozott össze balszerencséd, és te makacsul ragaszko­dói szerelmedhez, kénytelen voltam megmon­dani. Zsolt felkiáltott: Atyám az égre kérem mondja meg igaz-e mit beszél, vagy csak ürügy, hogy Ilmát elszakítsa tőlem, hisz én anyámra csak szeretettel tudok emlékezni, az ő szelíd arcza, mint védangyaló lebeg előt­tem, én nem hihetem, — nem, -— nem, — ön tévedett bizonyára, mikor elitéló! Könnyek csillogtak szemében, nemes szive feljajdult fájdalmában a kétszeres csapás felett, anyja iránti emléke megszennyezve, szerelmé­től megrabolva ez sok, sok volt! — Zsolt légy kissé higgadtabb, nyugodj meg sorsodban, elég fiatal vagy még, az idő elmossa "a fájdalmat mit órzesz, nj érzelmek hatalma alatt, uj boldogság nyilik még szá­modra. Zsolt szivére szoritá kezét, mély fohász tört fel kebléből, ő érzé hogy vége, érzé szive meghal Örökre! — Azon természetek közé tartozott, kik csak egyszer tudi.ak igazán sze­retni, kik sokkal mélyebb érzelmekkel birnak, sem hogy a sors csapásait egy könnyen elvi­seljék. Téveteg tekintettel hallgatá atyját, ki folytatá:,— Szobránczyval még fiatalkori paj­tások voltunk, ő anyád tivoli rokona volt, in szenvedélyesen szerettem anyádat, — szülei- ! nek kellemesb volt a gazdag Búlaky, mint n szegény Szobránczy, és az én nőm lett. Azért látszólagosan elég jó barátságban maradtunk, mint közeli szomszédok, meg rokonok Szobrán­I czyékkal, mert ő is megnősült, és te meg Ilma sokat játszottatok együtt. — Egy alka­lommal a vadászaton kis baleset ért, előbb tértem haza, nem vettek észre, — anyád Szob­ránczyval egyedül volt, és azt haliam „igen, igen legyen én örömmel beleegyezem," Szob­ránczy magához voná anyád kezét, ki lehajtá fejét, és Szobránczy homlokán csókolá! Hogy mit éreztem, hogy annclkül is ingerlékeny, fél­tékeny természetem, mily fóknélküli dühben tört ki, azt mondanom sem kell, — SzoLrán­czyt szíven lőttem, — anyádat szüleihez küld­tem, és nem is láttam többet, mert rövid idő múlva meghalt! — Szegény anyám! sóhajtá Zsolt, — Mit és te csak őt szánod? engem nem, kinek életét örökre feldúlta? — Atyám ki sem hallgatá anyámat, bi­zonyára Volt mentsége, és nem tévedett any­nyira, hogy oly keményen elitélje. — Nem voltam képes akkor perezre sem higgadtan gondolkozni, ő nem védekezett, nem kért, nyilván mert bűnösnek érzé magát, — 8 azért halgatott. Miért hogy a fiu bensőjében is anyia védelmére kelt? ismerte ő is atyja szigorú, zsarnoki jellemét, „szegény anyám — suttogá, — beh szomorú születésnapja van fiadnak!" Sze­meit lehunyá, és szerelménél keresett menhe- ! lyet, „ah Ilma, vége szép reményeinknek, mi boldogok már nem lehetünk, atyám, az én atyám volt a te atyád gyilkosa, és anyám?— I óh nem birom ki!" — Felriadt, majdnem tán­torogva ment, ment a kert utjain, kedvencz ebe hiába ayaldosá kezét, kedvencz paripája hitt*. oywiUtt &fyj«t out álomkóros Wvely« gett tovább 1 A nap forró hevét észre sem | vevé, a tó partján hattyúk közeledtek hozzá, szinte ijedten sietett el onnan, mert a viz oly osábitó vonzerővel birt Ah mi jó lenne ott lenn pihenni, ma reggel még boldog reménj'­nyel szivében evezett itt sajkáján, ma reggel atyja szokatlanul nyájas volt hozzá, megaján­dékozá nagykorú fiát, — és ah még ugyan az a nap van, és ő tönkre téve, az élet örö­meitől megfosztva, romba döntve reménye, bol­dogsága! Olyan fáradtnak érzé magát, a kis kerti pavillon futó nyiló rózsáival előtte állt, hányszor képzelé magát ebben Urnával, itt szokta irni ho/.zá leveleit, most is betért. Mohó vágygyal szakitá íel asztalának zárát, ott volt Ilma arczképe, hosszan nézte azt a mosolygó szép arezot, forró csókjaival halmozá e néma ajkakat, aztán ráborult, és sirt, — zokogott 1 * * Búlaky Kázmér rossz kedvvel járt fel le termeiben, nagyon boszantá, hogy ezen napot, mit ő megakart ünnepelni, ilyen módon ép sa­ját fia zavarta meg. Úgy szive mélyében egy kis lelki furdalással is kiizködött, mit elfojta­nia nem sikerült, és azért örömmel fogadá a plébánost, ki vendégei közöl elsőnek érkezett. — Kissé korábban jöttem, monda a lel­kész, mert pár perczet kérek Nagyságos uram­tól egy igen fontos ügyben. — Váljon mi lehet az? kérdé aljg pa­lástolt kedvetlenséggel Búlaky. — Egy iratról van szó, feleié a lelkész, mihez becsületszavam köt, hogy önnek átad­jam e mai napon, de csak úgy, ha viszont szavát birom, hogy bármi kellemetlenül érinti önt, átadásom titán végig olvassa. Plébános ur ismeri hogy kitől van? — Igen, egy haldokló kérése. — Különös, mormolá Búlaky, adja ké­rem had nézzem azt át mennél előbb. — tu igéri t hogy végig olvassa.? —• Kételkedhetik?! A plébános most egy fekete pecsétes le­velet vett elő, keze kissé reszketett, midőn oda nyujtá. En pedig mig Nagyságos ur olvassa, felkeresem Zsoltot, hogy születése napján üd­vözöljem, ugy mondák, hogy a parkban talá­lom meg. Búlaky hosszan nézte a megsárgult la­pot, mit kibontott, •— neje írása volt az ! Ha szava nem köti, talán félre dobja, de most — „legyen" — monda, ós az olvasáshoz kezdett. A levél igy hangzott : Kedves férjem Kázmér! Midőn ez irat kezedhez jut, én már rég a hant alatt nyugszom, de még onnét is fel­nyúl hozzád esdő kezem megkalgatásért, mihez azon szomorú esemény után, még csak alkal­mat sem nyujtál. Vak dühöd sok kellemetlen­séget okozott már neked, és most pedig vészt két család létére. Kázmér az égre kérlek ne légy türelmetlen és halgass meg, érzem nem soká élek, gyenge szervezetemnek kegyetlen bánásmódod megadta a haláldöfést, mert elta­szítál magadtól ártatlanul, elszakitál gyerme­kemtől, szomorú életem, csak vívódás már a halállal! Én megbocsátok neked, mert tudom hogy lesznek perczeid, midőn megbántad tetted, de a halottakat nem lehet már az élők közé visszahozni! Szegény Szobránczy, — pedig mily jellemes ember volt ő ! Hallgass meg kér­lek, most midőn már sírom bemohosult, nem fogok neked hihetetlen dolgokat akarni be­szélni. Annyit nem tagadtam előtted sem, hogy Szobránczyhoz szívesen nőül tudtam volna menni, de szüleim óhaját követtem, midőn té­ged választottalak, — én is szegény voltam, Szobránczy is az volt, ők jobbnak vélték, hogy a te nőd legyek, miután annyira szerettél, és én ellenszenvet nem éreztem irántad. Kázmér, lehetett-e ellenem panaszod? nem engedtem-e miudea wewélyediwk? vm voltam-e miödea­tüzhelyek mégbirálására intézkedés tétetett. A folyó évben vásárolt tenyészbikák elhe­lyezésére vonatkozó jelentés, valamint Nagy­Hidegkut község részére pótlólag vásárolt egy drb tenyészbika hozatalára tett intéz­kedés, a vás írolt tenyészbikák fölötti örven­detes s általános megelégedés kifejezése mellett tudomásul vétetett'. A magyar gazdák Magdeburg, Lon­don és Párisi utja élénken megbeszéltetett, s az abban való részvétel a gazdasági egye­sület tagjainak a legmelegebben ajánllatott. A magyar gazdák hadsereg ellátási szövet­kezetébe való belépés módozatainak java­solására egy bizottság küldetett ki. Az országos magyar gazdasági egye­sület átiratára, egy gazdasági számviteli munka megírására kitűzött pályadíjhoz io frt adományoztatott, s ugyan csak Beiméi és fiai Budapesti b ib-kereskedö czégnek a babtermciésre vonatkozó ajánlata az enyingi járás gazdái figyelmébe ajánltatott, nem­különben okszerű kenderáztatók épitetésére vonatkozó felhívás kibocsájtatni elrendelte­tett. Vas Lipót ajánlata a mezőgazdasági termények értékesítésére vonatkozólag a gazdaközönséggel megismertetni elhatároz­tatott. Faész és Vöröstó községeknek, az egyesülettől vásárolt tenyészbikák áraiból leendő leengedés, valamint Takácsi és Nagy­Alásony községeknek a bikaszállitások al­kalmával felmerült vasúti szállítási dijak megtérítése iránt beadott kérvényeik elbí­ráltál tak. Örvendetes képet nyújtott a le­folyt közgyűlésen Papkeszi község gazda­korének, illetve tagjainak tömeges megje­lenése, különösen a gazdakör 3 éves műkö­désének s eredményének felolvasása, mit a gazdakör tevékeny alelnöke Szenes Imre ur a legrészletesebben ismertetett meg. A le­folyt 3 év alatt rendezett kiállítás, díjazás, s felolvasásokon kivül különösen kiemeleu­dőnek tartom azt, hogy a Papkeszi gazda­kör tagjai hetenként négy este az iskola helyiségben rendes összejövetelt tartanak, s ott hasznos felolvasások vitatkozások s gazdasági dolgok megbeszélésével töltvén el idejüket. Nagyon természetesen, ezen idő alatt a csapszékek üresek, a községi korcsma árendása szökni készül, de a község és an­nak minden egyes lakosa szemlátomást gyarapszik. tarit-to. A sorsjsgytörvény. Az uj sorsjegytörvényben lehe­tetlen ama tondeutiát föl nem is­merni, melynek kezdettől fogva hir­detői voltunk e lapok hasábjain. Takarékosság és munka képezik a tőkeképzés valódi tényezőt, a sors­jegyek alakjában jelentkező értékek ellenben túlnyomó részben a' ~njQ­részkedési vágynak köszönik lé ti­két és annak további élesztését idé­zik elő. Főleg az u. n. kis sorsjegj^ek káros hatására volt alkalmunk is­mételten ráutalni. Ezek egyrészről a játékszenvedélyt oly elemek kö­rébe viszik, a melyeknek már szű­kebb anyagi helyzetüknél fogva is tőkéiknek productivabb és szilárdabb alappal biró befektetése lenne kö­telességük, másrészről pedig, mert o kor hűséges nőd ?! és azon a szerencsétlen napon, tudod-e mit beszéltünk Szobránczyval ? — „ha a sors bennünket nem szánt össze, ta­lán gyermekeink, Zsolt és Ilma lehetnek egy­kor egymáséi !'•' — En arra feleltem „igen, igen én Örömmel beleegyezem", — ekkor csó­kolá meg kezemet, és elérzékenyülve még hom­lokomat is. Nem volt-e ő rokonom? és máskü­lönben ez egy eseten kivül még sem tevé Es te milyen borzasztó ítéletet mórtél reánk, még a gyilkosokat is kihallgatják előbb, — nem, nem folytathatom tovább, csak esküszöm gyer­mekem boldogságára, hogy igy volt! Es ha netalán a sors szeszélye szerelemmel füznó össze a két gyermeket, ne ellenezd kérlek, had legyenek ők boldogabbak, mint mi lehet­tünk volna! A jó lelki atyát biztam meg, hogy drága gyermekem születés napján, midőn nagy­korúvá lesz, ha addig meg nem nősült, adja át levelemet neked, és ha te már nem élnél fiamnak, leinek meg kell tudni anyja ártatlan­ságát. Az ég áldjon meg téged és szeretett gyermekemet, harag nélkül irántad szivemben válok meg az élettől!" Búlaky kezéből kihullott a levél, valami fájdalmas érzés vonult át azon a kemény szí­ven, mit igaztalan tettének érzete kétszeres erővel támadott meg. Ah hát minden ma jő össze mormolá, mikor annyi magányban töltött év után egy vidámabb napot akartam rendezni. Zsolt is hol lehet, gyermekes szerelmeskedésé­vel és makacskodásával ő is a végletekig vitt, de talán hozzá is szigorúbb voltam mint kel­lene, ép oly érzékeny természetű, mint anyja, volt, — ah hát miért is értem ép akkor háza, — miért kelle látnom őket együtt . . . Elmélkedéséből megzavará a plébános, ki egész valójában megzavarva, zilált hajjal, aka­dozott hangon kiáltá: „Uram gyorsan, Zsolt a payillonban halva" l — Búiaky első pülaaatra

Next

/
Oldalképek
Tartalom