Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-05-12
állította ki közmegelégedésre, melynél a felszolgálás is ügyesen és pontosan ment. A pezsgőnél megeredt a felköszöntések árja, melyek nek sorát gróf Esterházy Móricz főispán őméltósága nyitotta meg, poharat emelvén a legelső magyar emberre, király 0 Felségére. Utána Kemeues Ferencz kanonok s bizottsági tag mondott egy költői lendületű, igen szép felköszöntőt a főispánra, majd meg Hunkár Sándor és Véghely Dezső ugyancsak a főispánra, a ki viszonozva a lelkes felköszöntéseket, Veszprémvármegye közönségének jólétére emelte poharát. Majd meg szót emelt Szabó Imre, a vármegye ezen „mézzel folyó" szónoka s egy körmönfont, eszmékben gazdag, gyönyörű felköszöntőt mondott, melyre az egész vendégkoszoru tapsokban tört ki. Felköszöntőket mondtak még: Barcza Dániel, id. Purgly Sándor, Karácson János, Köves János, Kopácsy Árpád, André Gyula, Fodor gyula, Néger Ágoston, Kis Gábor és mások. A lakoma emelkedett hangulatban dél után 5 órakor ért véget, midőn a főispán ur őméltósága többek társaságában Almádiba rándult, hogy megtekintse az ottani mozgalmakat ezen üdülőhely érdekében. A főispán kíséretével együtt csak esti 9 órakor tért vissza a székvárosba, ahol a bizalom és ragaszkodás oly sok őszinte nyilván ulásával találkozott s bizonyára ezen közgyűlés örökre — kedve3 emlékben fog előtte maradni! ö-íáfv cJáuco. = A népfelkelő tiisti helyekre | kijelöltek számiban időnként bekövetkező j fogyatékok pótlására vonatkozó hirdetmény \ szerint: \ Tiszti kijelölésre igényt tarthatnak: ! a) Volt tisztek és altisztek. j b) Katonailag kiképzett és ki nem : képzett egyéb állampolgárok, kik a uépfel- > kelő tisztképző tanfolyamot kellő eredménynyel végzik. A kik tehát tisztek vagy al- , tisztek voltak és népfelkelő tisztekiil aján- i lati lapokkal kijelelve még nincsenek, a ki- '. jelelésre vonatkozó kérelmüket minden év okt. i-ig azon népfelkelési járás parancsnoksághoz — lehetőleg személyeden — nyújtsák be, melynek területén állandóan tartózkodnak. Tiszti előjegyzésre pályázhatnak, kik sem a hadsereg, sem a póttartalék sem a j honvédség kötelékébe, sem a pénzügyőrség sem az erdészeti személyzethez nem tartoznak, a kik sorozás alá nem kerülnek és kik a népfelkelési szolgálat alól felmentve nincsenek. A kinevezés mellőzhetlen feltétele a polgári becsület és joggyakorlat teljes elvezete, a tiszti állás betöltésére szükséges minosültség birása. Pályázni lehet ugy a gyalogsághoz mint a lovassághoz, ez utóbbiaktól még megkívántatik, hogy lovagolni tudjanak és a lóismében is jártasak legyenek. Minden pályázótól megkívántatik, hogy általában a tiszti állásnál megkövetelt po'g TÍ foglalkozással bírjon és életfentartásból oly foglalkozást ne teljesítsen, melyek rendszerint kézműves segédek és szolgák által végeztetnek. E/.en általános feltételek mellett a tiszti kij-leiest pályázat utján elnyerhetik : a) Voll tisztek és altisztek közül: 1. Volt tisztek és altisztek, kik védkütelezettségük teljesítése után kén>szcritő ok nélkül köszöntek le vagy bocsáttattak el és kiváló tulajdonságaiknál fogva felt ét e'eíht-tő, hogy a tiszti követelményeknek megfelelnek. 2. Volt altisztek, kik azon honvédzászlóaljnál, melynek területén tartózkodnak, a népfelkelési tiszti kijelelé.-re vonatkozó pályázatokat megelőzőleg a gyalogságbeliek minden év martius, a lovasságbeiiek minden év april második felében tartandó gyakorlat alkalmával önként és önköltségükön ő napi szolgálatot teljesiienck j és vezényelni képesek: a tiszti kijelölésnél a/, akisztek között elsőbbségben részesülnek, j b) Egyéb állampolgárok közül: j Az általános követelményeken kivül i kik kiváló fedhet len jellem, haza.fías érzület [ és magatartás folytán köztiszteletben ré- ' szesiilnek, tiszti kijelelés elnyerbetése végett egy népfelkelő tisztképző tanfolyamra jelentkezhetnek, és a ki a tanfolyamot megfelelő sikerrel végzi, hadnagygyá fog kijeleltetni. A kik pedig ezen felül még ot év alatt kétszer a honvédség őszi gyakorlatain önként saját költségükön részt vesznek, a lovasságbeliek ezen felül egy izben apr. 14—30-ig egy huszárszázadnál tiszthelyettesi szolgálatot önként teljesítenek, a hadnagyi kijelelés és kinevezéseknél elsőbbségben részesülnek. A pályázók folyamodványaiban felsorolandó adatok következők: j. a jelentkező neve, születési éve, tartózkodási és illetőségi helye, végzett iskolák, polgári á'lás vagy keresetforrás, nyelvismeret, továbbá a jelentkezés a gyalogsághoz, vagy lovassághoz történik-e, a tiszrképvö tanfolyamot hol kívánják hallgatni, valamely népfelkelő csapathoz való beosztás, vagy külön alkalmaztatásra vonatkozó esetleges kérelem. Volt katonák részéről e mellett még felemlítendő a leiavatás éve, a viselt rendfokozat, fegyvernem melynél szolgált, kilépés vagy elbocsátás éve, részt vett-e és mely hadjáratban? A volt altisztek részéről, hogy a szolgálati nyelven való vezénylés céljából a 6 napi szolgálatot melyik zászlóaljnál teljesítették. Volt tisztek és altisztek részéről a jelentkezés alkalmával a kilépti bizonyítvány vagy végeibocsátó okmány eredetiben vagy hitelesített másolatban beadandó, mely okmány annak idején az illetőknek vissza fog adatni. A népfelkelő tisztképző tanfolyamokra és egyéb gyakorlati kiképzésre vonatkozó határozmányok előjegyzés, kinevezés, beosztás, behívás és gyakorlatok, egyenruházat, fegyverzet, felszerelés végre a népfelkelési tisztségre pályázó egyének részére szolgáló egyéb segédeszközök felöl Pápán a varosházánál a jegyzői hivatalban, vagy a föszolgabiróságnál adatnak közelebbi felvilágosítások. A „Veszprémmegyei gazdasági egyesület" közgyűlése. Az 186o-as évek kezdetével, miden az akkori politikai viszonyok nem igen engedték meg azt, hogy ujabb társaskörök, vagy egyesületek alakuljanak, a vagy mikor már az ilyenek létezését is bizonyos körök legalább is rossz izemmel nézték ; — a magyar gazdák mégis találtak alkalmat és módot arra, hogy megyénként és vidékenként bizonyos rendszerrel társulhassanak, és alakították az azon időben még kezdetleges gazdasági egyesületeket. Hogy minő czélja és iránya volt az akkori gazda.-ági egyesületeknek, eléggé tudjuk és ismerjük, sőt tudjuk igen jul azt is, hogy •cou időkben időközönként rendezett kiállítások és leginkább szántásversenyeknek létesítése egésszen más "okokból történt, s az azok által tervezett czélok, akkor nem azok voltak, minők csakugyan léteznek a mai viszonyok között. De történtek azok bár minő okokból, s bár minő czélból alakultak azon időben a gazdasági egyesületek; mi azok iránt, az akkori ve-/érfiak és különösen az alapitok iránt bizonyos hilával tartozunk és adózunk, mert a jelenleg létező, s nem csekély számu életképes ga/.dasági egyesületeink legnagyobbrészt a régi gazdásági egyesületek alapjaiból és alapítványaiból emelkedtek fel. Gazdasági egyesületeink mai czéljai és törekvései annyira ismeretesek és nyíltak, s azokat mindnyájan mar eléggé s oly annyira át is érezzük, hogy azokról ma mar ismételve s ujabban és bővebben írni és szóllaní felesleges. De örvendetes jelenségként kimondhatom azt még is, hogy gazdaközönségünk érgeklödése a gazdasági egyesületek c/éljai és törekvései iránt mind inkább fokozódik, miről már többször de különüsen a mult vasárnap, május ho, 5-én a „Veszprémmegyei gazdasági egyesület" nek Veszpiémbeu tartott közgyűlésén is eléggé meggyőződhettünk, mert valóban oly szép számmal jelentek meg ott az egyesület tagjai, s oly mekg érdeklődéssel foglalkoztak a valóban közérdekű tárgyak elbiralasáml s letárgyalásánál, a minőket ép ugy a gazdasági egyesület jovö sikeres fcjlődhetésére, valamint közgazdászatunk jobb jövőjére és előnyére kedvező elöjelen.'-égeknek tarthatunk. Csak is azt sajnálhattuk, hogy az egyesület szeretve tisztelt elnöke Gróf Esterházy Móricz főispán ür ö méltósága a vármegye ülésein lévén elfoglalva, őt ezen nevezetes ülésünkön nélkülöznünk kellett, kinek hivatalos elfoglaltsága miatt Reé Jenő II od alelnök fogla'ta el az elnöki széket, a legmelegebb szavakban üdvözölve az egyesület tagjait. A közgyűlés legelső tárgya volt Hunkár Sándor urnák, a vármegye ezen hagyományos, s különösen a közügyek iránt mindig a legnagyobb tevékenységet s áldozatkészséget tanusitat vezérfél fiának felszólamlása, aki a gazdasági egyesület asztalára, mezőgazdasági gyakorlati czélok fejlesztetése és jutalmazására 50 Irtot tett le, s bocsájtott a gazdasági egyesület rendelkezésére. A mint ritka az ilyen eset a mai időben, ép oly megünnepeltetésre s feljegyzésre méltó. A folytonos érdeklődés között lefolyt közgyűlés további eredménye a következő volt: Az uj földművelési ministerhez, Gróf Szapáry Gyula ur O Nagyméltóságához üdvözlő felirat intéztetett. A számvizsgáló bizottság jelentése és véleményezése alapján az egyesület 1888-ik évi számadásaira vonatkozó felmentvény megadatott. Az egyesület által még a mult évben kiirt pályázatok alapján beérkezett, s kőszénnel fűthető takarékgyülés Arad város és Hunyadvármegye átiratait az azokban hangsúlyozott aggodalmak jelzése mellett vegye tudomásul. A közgyűlés az indítványt ily értelemben fogadta el. A tárgyalás további folyamából kiemeljük, hogy Végh István aljegyző előadása nyomán a közgyűlés érdekkel hallgatta a balatoni kikötőhely s Almádi érdekében való mozgalmakat. A veszprémi székeskáptalan körülbelül 7% holdnyi területet a kikötőhelyhez ingyen adományozott, a miért neki a közgyűlés köszönetet szavazott. A megye pedig az utfentartási alapból 2000 frtot szavazott meg a balatoni gőzhajózás előmozdítása érdekében, a mely egyszersmind a megye érdeke is. A néptanítók ismétlőoktatási dijai tárgyában, mivel a megye területén 51 oly község van, amelyekben a néptanítók az ismétlőoktatásért eddig semmiféle díjazásban sem részesültek, a közgyűlés ezen községek képviselőtestületeinek figyelmét felhívni határozta, hogy költségvetéseikbe jövőre az ismétlőoktatásért az illető néptanítók részére a kir. tanfelügyelő javaslata értelmében 15—30 irtot, amennyiben erre képesek, vegyenek fel. Az állandó népnevelési bizottság szervezése tárgyában a megyei kir. tanfelügyelő által kidolgozott szabályrendeleti javaslat az alispán elnöklete alatti választmánynak, a kir. tanfelügyelő közbejöttével leendő további tárgyalás és véleményes jelentéstétel végett kiadatni határoztatott. A községi fogházak és a csendőr járőrök éjjeli szállása tárgyában felvett pontnál hosszabb vita fejlődött ki, melyben résztvettek Véghelyi Dezső, Hunkár Sándor és Kolozsváry József. A közgyűlés az alispáni előterjesztést elfogadta. Fölemiitjük, hogy a megyei főjegyző előterjesztésére a közgyűlés a pápai honvéd szobor javára a nemzeti felkelési alapból 300 frtot szavazott meg, amelyért dr. Fenyeessy Ferencz, mint az emlékszobor bizottság elnöke, lelkes szavakkal mondott köszönetet. Végül fölemlítjük, hog3 7 a somlói filloxera ügyben az alispáni előterjesztés folytán Barthalos István interpellált, mire az alispán a kellő felvilágosításokat megadja, mire a somlóhegyi phyloxera-szövetkezetnek 150 frtnyi segély megszavaztatik; az Almádiban létesített szőlőtelepnek pedig a nevelési alapból 100 frt lett továbbra is megszavazva. A községi számadások és egyéb ügyek letárgyalása után a közgyűlés délután 1 órakor ért véget, midőn az elnöklő főispán a tagok éljenzései közt a gyűlést berekesztette. #• * Délután 2 órakor a főispán 100 terítékű díszebédet adott, mely a megyeház kistermében folyt le fényesen és vidám hangulat közt Az ebédet Verner Károly a veszprémi „Korona" vendéglő bérlője vét ily kíméletlenül szétzúzni, a legszentebbet, az anyai emlékét onnét kitépni. De ilyen volt mindig, vak indulat vezérelte mindenben, zsarnoki akaratával — még fiát is, ki először mert ellenszegülni, egyszerre lesujtá. De midőn meglátta dúlt vonásait, a mozdulatlan, érzéketlen alakot, mégis szánalom lopódzott szivébe. Kezét vállára tevé, és szelídebb hangon iolytatá. Nem akartam neked a múltról beszélni, anyádat azért említettem oly ritkán, és megtiltám mindenkinek az eseményt előtted említeni, de miután ép Szobránczyékkal hozott össze balszerencséd, és te makacsul ragaszkodói szerelmedhez, kénytelen voltam megmondani. Zsolt felkiáltott: Atyám az égre kérem mondja meg igaz-e mit beszél, vagy csak ürügy, hogy Ilmát elszakítsa tőlem, hisz én anyámra csak szeretettel tudok emlékezni, az ő szelíd arcza, mint védangyaló lebeg előttem, én nem hihetem, — nem, -— nem, — ön tévedett bizonyára, mikor elitéló! Könnyek csillogtak szemében, nemes szive feljajdult fájdalmában a kétszeres csapás felett, anyja iránti emléke megszennyezve, szerelmétől megrabolva ez sok, sok volt! — Zsolt légy kissé higgadtabb, nyugodj meg sorsodban, elég fiatal vagy még, az idő elmossa "a fájdalmat mit órzesz, nj érzelmek hatalma alatt, uj boldogság nyilik még számodra. Zsolt szivére szoritá kezét, mély fohász tört fel kebléből, ő érzé hogy vége, érzé szive meghal Örökre! — Azon természetek közé tartozott, kik csak egyszer tudi.ak igazán szeretni, kik sokkal mélyebb érzelmekkel birnak, sem hogy a sors csapásait egy könnyen elviseljék. Téveteg tekintettel hallgatá atyját, ki folytatá:,— Szobránczyval még fiatalkori pajtások voltunk, ő anyád tivoli rokona volt, in szenvedélyesen szerettem anyádat, — szülei- ! nek kellemesb volt a gazdag Búlaky, mint n szegény Szobránczy, és az én nőm lett. Azért látszólagosan elég jó barátságban maradtunk, mint közeli szomszédok, meg rokonok SzobránI czyékkal, mert ő is megnősült, és te meg Ilma sokat játszottatok együtt. — Egy alkalommal a vadászaton kis baleset ért, előbb tértem haza, nem vettek észre, — anyád Szobránczyval egyedül volt, és azt haliam „igen, igen legyen én örömmel beleegyezem," Szobránczy magához voná anyád kezét, ki lehajtá fejét, és Szobránczy homlokán csókolá! Hogy mit éreztem, hogy annclkül is ingerlékeny, féltékeny természetem, mily fóknélküli dühben tört ki, azt mondanom sem kell, — SzoLránczyt szíven lőttem, — anyádat szüleihez küldtem, és nem is láttam többet, mert rövid idő múlva meghalt! — Szegény anyám! sóhajtá Zsolt, — Mit és te csak őt szánod? engem nem, kinek életét örökre feldúlta? — Atyám ki sem hallgatá anyámat, bizonyára Volt mentsége, és nem tévedett anynyira, hogy oly keményen elitélje. — Nem voltam képes akkor perezre sem higgadtan gondolkozni, ő nem védekezett, nem kért, nyilván mert bűnösnek érzé magát, — 8 azért halgatott. Miért hogy a fiu bensőjében is anyia védelmére kelt? ismerte ő is atyja szigorú, zsarnoki jellemét, „szegény anyám — suttogá, — beh szomorú születésnapja van fiadnak!" Szemeit lehunyá, és szerelménél keresett menhe- ! lyet, „ah Ilma, vége szép reményeinknek, mi boldogok már nem lehetünk, atyám, az én atyám volt a te atyád gyilkosa, és anyám?— I óh nem birom ki!" — Felriadt, majdnem tántorogva ment, ment a kert utjain, kedvencz ebe hiába ayaldosá kezét, kedvencz paripája hitt*. oywiUtt &fyj«t out álomkóros Wvely« gett tovább 1 A nap forró hevét észre sem | vevé, a tó partján hattyúk közeledtek hozzá, szinte ijedten sietett el onnan, mert a viz oly osábitó vonzerővel birt Ah mi jó lenne ott lenn pihenni, ma reggel még boldog reménj'nyel szivében evezett itt sajkáján, ma reggel atyja szokatlanul nyájas volt hozzá, megajándékozá nagykorú fiát, — és ah még ugyan az a nap van, és ő tönkre téve, az élet örömeitől megfosztva, romba döntve reménye, boldogsága! Olyan fáradtnak érzé magát, a kis kerti pavillon futó nyiló rózsáival előtte állt, hányszor képzelé magát ebben Urnával, itt szokta irni ho/.zá leveleit, most is betért. Mohó vágygyal szakitá íel asztalának zárát, ott volt Ilma arczképe, hosszan nézte azt a mosolygó szép arezot, forró csókjaival halmozá e néma ajkakat, aztán ráborult, és sirt, — zokogott 1 * * Búlaky Kázmér rossz kedvvel járt fel le termeiben, nagyon boszantá, hogy ezen napot, mit ő megakart ünnepelni, ilyen módon ép saját fia zavarta meg. Úgy szive mélyében egy kis lelki furdalással is kiizködött, mit elfojtania nem sikerült, és azért örömmel fogadá a plébánost, ki vendégei közöl elsőnek érkezett. — Kissé korábban jöttem, monda a lelkész, mert pár perczet kérek Nagyságos uramtól egy igen fontos ügyben. — Váljon mi lehet az? kérdé aljg palástolt kedvetlenséggel Búlaky. — Egy iratról van szó, feleié a lelkész, mihez becsületszavam köt, hogy önnek átadjam e mai napon, de csak úgy, ha viszont szavát birom, hogy bármi kellemetlenül érinti önt, átadásom titán végig olvassa. Plébános ur ismeri hogy kitől van? — Igen, egy haldokló kérése. — Különös, mormolá Búlaky, adja kérem had nézzem azt át mennél előbb. — tu igéri t hogy végig olvassa.? —• Kételkedhetik?! A plébános most egy fekete pecsétes levelet vett elő, keze kissé reszketett, midőn oda nyujtá. En pedig mig Nagyságos ur olvassa, felkeresem Zsoltot, hogy születése napján üdvözöljem, ugy mondák, hogy a parkban találom meg. Búlaky hosszan nézte a megsárgult lapot, mit kibontott, •— neje írása volt az ! Ha szava nem köti, talán félre dobja, de most — „legyen" — monda, ós az olvasáshoz kezdett. A levél igy hangzott : Kedves férjem Kázmér! Midőn ez irat kezedhez jut, én már rég a hant alatt nyugszom, de még onnét is felnyúl hozzád esdő kezem megkalgatásért, mihez azon szomorú esemény után, még csak alkalmat sem nyujtál. Vak dühöd sok kellemetlenséget okozott már neked, és most pedig vészt két család létére. Kázmér az égre kérlek ne légy türelmetlen és halgass meg, érzem nem soká élek, gyenge szervezetemnek kegyetlen bánásmódod megadta a haláldöfést, mert eltaszítál magadtól ártatlanul, elszakitál gyermekemtől, szomorú életem, csak vívódás már a halállal! Én megbocsátok neked, mert tudom hogy lesznek perczeid, midőn megbántad tetted, de a halottakat nem lehet már az élők közé visszahozni! Szegény Szobránczy, — pedig mily jellemes ember volt ő ! Hallgass meg kérlek, most midőn már sírom bemohosult, nem fogok neked hihetetlen dolgokat akarni beszélni. Annyit nem tagadtam előtted sem, hogy Szobránczyhoz szívesen nőül tudtam volna menni, de szüleim óhaját követtem, midőn téged választottalak, — én is szegény voltam, Szobránczy is az volt, ők jobbnak vélték, hogy a te nőd legyek, miután annyira szerettél, és én ellenszenvet nem éreztem irántad. Kázmér, lehetett-e ellenem panaszod? nem engedtem-e miudea wewélyediwk? vm voltam-e miödeatüzhelyek mégbirálására intézkedés tétetett. A folyó évben vásárolt tenyészbikák elhelyezésére vonatkozó jelentés, valamint NagyHidegkut község részére pótlólag vásárolt egy drb tenyészbika hozatalára tett intézkedés, a vás írolt tenyészbikák fölötti örvendetes s általános megelégedés kifejezése mellett tudomásul vétetett'. A magyar gazdák Magdeburg, London és Párisi utja élénken megbeszéltetett, s az abban való részvétel a gazdasági egyesület tagjainak a legmelegebben ajánllatott. A magyar gazdák hadsereg ellátási szövetkezetébe való belépés módozatainak javasolására egy bizottság küldetett ki. Az országos magyar gazdasági egyesület átiratára, egy gazdasági számviteli munka megírására kitűzött pályadíjhoz io frt adományoztatott, s ugyan csak Beiméi és fiai Budapesti b ib-kereskedö czégnek a babtermciésre vonatkozó ajánlata az enyingi járás gazdái figyelmébe ajánltatott, nemkülönben okszerű kenderáztatók épitetésére vonatkozó felhívás kibocsájtatni elrendeltetett. Vas Lipót ajánlata a mezőgazdasági termények értékesítésére vonatkozólag a gazdaközönséggel megismertetni elhatároztatott. Faész és Vöröstó községeknek, az egyesülettől vásárolt tenyészbikák áraiból leendő leengedés, valamint Takácsi és NagyAlásony községeknek a bikaszállitások alkalmával felmerült vasúti szállítási dijak megtérítése iránt beadott kérvényeik elbíráltál tak. Örvendetes képet nyújtott a lefolyt közgyűlésen Papkeszi község gazdakorének, illetve tagjainak tömeges megjelenése, különösen a gazdakör 3 éves működésének s eredményének felolvasása, mit a gazdakör tevékeny alelnöke Szenes Imre ur a legrészletesebben ismertetett meg. A lefolyt 3 év alatt rendezett kiállítás, díjazás, s felolvasásokon kivül különösen kiemeleudőnek tartom azt, hogy a Papkeszi gazdakör tagjai hetenként négy este az iskola helyiségben rendes összejövetelt tartanak, s ott hasznos felolvasások vitatkozások s gazdasági dolgok megbeszélésével töltvén el idejüket. Nagyon természetesen, ezen idő alatt a csapszékek üresek, a községi korcsma árendása szökni készül, de a község és annak minden egyes lakosa szemlátomást gyarapszik. tarit-to. A sorsjsgytörvény. Az uj sorsjegytörvényben lehetetlen ama tondeutiát föl nem ismerni, melynek kezdettől fogva hirdetői voltunk e lapok hasábjain. Takarékosság és munka képezik a tőkeképzés valódi tényezőt, a sorsjegyek alakjában jelentkező értékek ellenben túlnyomó részben a' ~njQrészkedési vágynak köszönik lé tikét és annak további élesztését idézik elő. Főleg az u. n. kis sorsjegj^ek káros hatására volt alkalmunk ismételten ráutalni. Ezek egyrészről a játékszenvedélyt oly elemek körébe viszik, a melyeknek már szűkebb anyagi helyzetüknél fogva is tőkéiknek productivabb és szilárdabb alappal biró befektetése lenne kötelességük, másrészről pedig, mert o kor hűséges nőd ?! és azon a szerencsétlen napon, tudod-e mit beszéltünk Szobránczyval ? — „ha a sors bennünket nem szánt össze, talán gyermekeink, Zsolt és Ilma lehetnek egykor egymáséi !'•' — En arra feleltem „igen, igen én Örömmel beleegyezem", — ekkor csókolá meg kezemet, és elérzékenyülve még homlokomat is. Nem volt-e ő rokonom? és máskülönben ez egy eseten kivül még sem tevé Es te milyen borzasztó ítéletet mórtél reánk, még a gyilkosokat is kihallgatják előbb, — nem, nem folytathatom tovább, csak esküszöm gyermekem boldogságára, hogy igy volt! Es ha netalán a sors szeszélye szerelemmel füznó össze a két gyermeket, ne ellenezd kérlek, had legyenek ők boldogabbak, mint mi lehettünk volna! A jó lelki atyát biztam meg, hogy drága gyermekem születés napján, midőn nagykorúvá lesz, ha addig meg nem nősült, adja át levelemet neked, és ha te már nem élnél fiamnak, leinek meg kell tudni anyja ártatlanságát. Az ég áldjon meg téged és szeretett gyermekemet, harag nélkül irántad szivemben válok meg az élettől!" Búlaky kezéből kihullott a levél, valami fájdalmas érzés vonult át azon a kemény szíven, mit igaztalan tettének érzete kétszeres erővel támadott meg. Ah hát minden ma jő össze mormolá, mikor annyi magányban töltött év után egy vidámabb napot akartam rendezni. Zsolt is hol lehet, gyermekes szerelmeskedésével és makacskodásával ő is a végletekig vitt, de talán hozzá is szigorúbb voltam mint kellene, ép oly érzékeny természetű, mint anyja, volt, — ah hát miért is értem ép akkor háza, — miért kelle látnom őket együtt . . . Elmélkedéséből megzavará a plébános, ki egész valójában megzavarva, zilált hajjal, akadozott hangon kiáltá: „Uram gyorsan, Zsolt a payillonban halva" l — Búiaky első pülaaatra