Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-12-22

mán, Tóth József, Takács Ádám. Walla Gyula, Yéghely Dezső, "VYertheim Ármin, gróf Zichy István. Az igazoló választmány választott tag­jai: Csolnoky László, Fischer Manó, dr. Kenessey Pongrácz, dr. Óváry Ferencz, dr. Pillitz Benő. Állandó bíráló választmány következő tagokból áll: Kenessey Károly, Kemeues Ferencz, Plosszer István, Ruttuer Sándor. Szabó Imre. Megyei magánpénztárakra felügyelő vá­lasztmány következőleg alakíttatott meg : Elnök: Szabó Imre. Tagok: Ányos László. Ányos Tivadar, Dr: Bezerédj Yiktor. Gróf Esterházy Ferencz. Báró Fiáth Pál. Hun­kár Sándor. Hunkár Dezső, Kolossváry Jó­zsef. Dr. Kenessay Pongrácz, Kenessey Károly, Kemenes Ferencz. Kopácsy Árpád, Kopácsy Yiktor, Dr. Laky Kristóf, Osváld Dániel. Pöschl Károly, id. Purgly Sándor. Yéghely Dezső. A: uff]ügyelő választmányok követke­zőkép választattak meg: Veszprémi járásban elnök: Kleczár Ferencz főszolgabíró; ta­gok : Antal Károly, Bezerédj Iván, Fereczy Károly, Fodor Gyula, Kopácsy Viktor, Dr. Kenessey Pongrácz, Kováts Imre, Lakat Mihály, Magyar János, Pöschl Károly, Kosos Ödön, Tóth József. Pápai járásban elnök: Horváth Lajos főszolgabíró; tagok: Barthalos István, Berger Gábor, Ihász La­jos, Jerffy Adolf, Kemény Andor, Koller János, Mihályi Géza, Oláh Géza, Szabad­hegyi Kálmán, Tarczy Dezső, Válla Gyula, Yachsman János. Deveeseri járásban elnök : Noszlopy Yiktor főszolgabíró; tagok: idősb Auerhammer Ferencz, Barcza Bálint, Bohn Gyula, gróf Esterházy Ferencz. Keller Pál, Martonfálvay Pál, Rőthy Mihály, Reé Jenő, Szalatkay Isván, Szauter Ignácz, Pados Lajos, gróf Zichy István. Zirczi járásban elnök: Szönyeghy Alajos főszolgabíró; ta­gok: Ányos László, Ányos Tivadar, Baly Kálmán, Bezerédj Lajos, Csiba Károly. Edlinger Titus, báró Fiáth Pál, Hunkár Dezső, Hunkár Dénes, Kolossváry Kálmán, Riffer Nándor, Takácsy Ignácz. Enyényi járásban elnök: Kenessey Miklós főszolga­bíró; tagok: id. Bélák István, ifju Bélák István, Bibó Dénes, Fischer Viktor, Kun György, Kutassy Ferencz," Molnár Antal, id. Purgly Sándor, Tóth Kálmán, Tóth Ede, Yárady Gyula. Wertheim Ármin. Megyei statisztikai bizottsáy tagjaivá megválasztattak: Androvits Imre, Brenner Lőrincz, ifju Bélák István, dr. Fejérváry József, dr. Kemény Pál, dr. Kenessey Pongrácz, Kopácsy Árpád, dr. Óváry Fe­rencz, dr. Palotay Ferencz, Plosszer István Pribék István, Rosenthal Nándor, Buttner Sándor, Sült József, Szilágyi József. Wert­heim Sámuel. A megyei gazdasági választmány kö­vetkező tagokból áll: Balogh Károly, dr. Bezerédj Yiktor. Benkő István, gróf Ester­házy Ferencz. Ferenczy Károly, Fodor Gyula. dr. Jánosy Sándor, Kemenes Fe­rencz. Kovács Imre, Osváld Dániel, Paál Dénes, Pöschl Károly. Rosenthal Nándor, Kuttner Sándor. Szabó Iuire. megyei fő­vagy alszámvev/i. A közegészségügyi bizottság választott tagjai: Androvics Imre, Barcza Kálmán, clr. Csete Antal, Csolnoky László, dr. Csol­noky Ferencz, dr. Halasy Vilmos. Szili Horváth Pál. Kovács Imre, Kolossváry Jó­zsef, dr. Pillitz Benő, Pribék István, Kutt­ner Sándor. Sörös Zoltán. Yéghely Dezső. A községek háztartási ügyeinek ellenőr­zésére az 1886. XXII. tcz. 142. §-a értel­mében az 1890. évre megválasztattak: A veszprémi járásra nézve Barcza Kál­mán (Várpalota, Öskü), Lakath Mihály (Hajmáskér, Soóly, Kádárta,), clr. Bezerédj Yiktor (Rátóth), Szabó Imre (Berhida, Pe­remarton, Ösi), Purgly Pál (Vilonya, Liter, Kiskovácsí), Hets Ferencz (Szt István, Papkeszi). clr. Fejérváry József (Márkó, Bánd), Tóth József (Városlöd, Csehbánya), Perlaky József (Vámos, T. Yázsony, Faész), Fodor Gyula (Nagyvázsony, ürkut). Nagy Iván (Sztkirályszabadja. Yöiüsberéuy, Al­mádi), clr. Őváry Ferencz (K. Hidegkút. N. Hidegkút, M. Barnag, N. Barnag), Ko­pácsy Árpád (Sztgál, Herend), dr. Csete Antal (Mencshely, Leányfalu, Yöröstó). A pápai járásra nézce: clr. Fenyvessy Ferencz (L. Patona, N. Dém). Szabadhe­gyi Kálmán (13. Tamási, P. Teszér), Válla Gyula (B. Szt Iván, B. Ságit), Sarlay Ig­nácz (Fenyőfő, Szűcs), Lukácsek János '(Koppány, Béb), clr. Rechuicz. Ede (Ugod), Barthalos Istváu (A. Tevel. X. Teveí, H. Bödöge), Koller János (X. Bánya, Farkas­gyepü), Pollák Ferencz (Jákó, Iharkút), Tarczy Dezső (Tapolczafö, P. Kovácsi), Néger Ágostou (Döbrönte, K. Gauna, N. Ganua), Mészáros Károly (Kup, Nóráp), Jerffy Adolf (Dáka, Salamon, K. Yath), Galamb József (Dereske, Mihályháza), Mi­hályi Géza (Mezőlak, Nyárád), Korhely György (Békás), Kemény Andor (X. Sza­lók, P. Szalók), Sarlay Gyula (Yinár, Cíer­gelyi), Ajkay Miklós (Acsád, F. Görzsöny). Gyapay Yiktor (A. Görzsöny, Marczaltő), Oláh Géza (Takácsi, Vaszar-), Horváth An­tal (Gecse, Vauyola). Jákói Géza (Xyőgér, N. Gyimóth), Schramek Ambrus (Kéttor­nyu-Lak, Borsosgyőr), Berger Emil (Csóth). A deveeseri járásra nézve: Jozefy Jenő (Devecser), Yadnay Szilárd (P. Miske), Kunczl Antal (Halinba. Tósok, T. Beréud, Bódé), Bohn Gyula (Eöcs, Padrag, Csé­kut, Kolontár), Szalatkay István (Ajka. Ajka Kendek), Pramber János (Kislőd), Smoll Ignácz (Gyepes), Rőthy Mihály (M. Poláuy, N. Polány), Barcza Béla (Noszlop. Pölöske), Győrffy Géza (Oroszi, Kerta), id. Auerhammer Ferencz (B. Szörcsök, Kis Jenő), Stetina Yincze (Dóba, K. Szőllősl, Udvardy Ferencz (N. Szőllős), id. Barcza István (Vecse), Barcza Bálint (Yid. Dab­rouy), Keller Pál (X. Alásony), Pados La­jos (Csögle, K. Kamoncl, X. Kamond), Sar­lay Károly (K. Pirith, X. Pirith). Jakab Pál (Égeralja, Adorjánháza), Martonfálvay Pál (Csősz, F. Iszkáz, K. Iszkáz), Derdák Lőrincz (A. Iszkász). Beck János (Karakó­Szörcsök), Persaits Sándor (Torna. T. Pin­kócz. K. Berzseny), Tuza Károly (Tüske­vár), Gulden György (S. Vásárhely). A zirczi járásra nézve: Ányos László (Bakouybél, Zircz), Kolossváry Kálmán (Olaszfalu. Lókut, Borzavár), Czacher Já­nos ('Porva. Esztergár), Hegedűs Pál (Teés, Jásd), Rauiss Gyula (Dnrtar. B. Xána), Kiffer Nándor (Csetény. Csernye), Baly Kálmán. (Szápár), Báró Fiáth Tál (Suíir). Stinner József (Aka, Ácsteszér), Szvati Ágoston (Csatka, Hanta), Andreé Gyula (Bm. Szombathely, Bn. Szombathely, Rede). Bezerédj Lajos (Sikátor. Teleki), Ihász Lajos (Yarsány), clr. Kemény Pál (Lázi, Ko­máiul), Hunkár Sándor (Bársonyos, Bánk). Hunkár Dénes (Péterd. Bmsztiászló, Buszt lászló), Csiba Károly (Bmsztkirály. Buszt király), Hunkár Dezső (Gicz, Csesznek). Hencz Tamás (Oszlop, Gyiróth), Az enyingi járásra n&ve: Krisztinko­vich Aladár (Siófok, Fokszabadi; Siómaros), Fischer Károly (Bfőkajár), Hennel Károly (Kenése), Móricz János (Csajágh), Tóth Ede (Küngös), Bibó Dénes (Szilasbalhás), Rácz Gyula (Lajoskomárom), ifj. Bélák István (M. Komárom), Kun György (Enying, Bo­zsok, Dégh). Purgly László (Msztgyörgy), Wcrthehu Ármin (Lepsény.) Tisztviselő-, segéd-, kezelő- és szolgasze­mélyzet nyugdij alapját kezelő választmány­uak a közgyűlés" által választott tagjai: Ányos László, Kemenes Ferencz, Ruttner Sándor, Szabó Imre. Jegyzői szigorló bizottság választott'tag­jai lettek: Dr. Bezerédj Viktor,Dr.Purgly Sándor. Erdei Il-od fokú birósáyhoz mint szak­értők megválasztattak: Jákói Géza, Havas j Ágoston, Kunezhl Antal, Paczl Jenő. j A lótenyésztési bizottság következő: El- ] nök Hunkár Sándor. Tagok: Ányos László, gróf Esterházy Ferencz, báró, Fiáth Pál. Hunkár Dénes, Hunkár Dezsőj Ihász Lajos, Kemény Andor, Kenessey Miklós, Koller János, Kolossváry Kálmán, Lakat János, id. Purgly Sándor, Pöschl Károly, Szabad­hegyi Kálmán, Válla Gyulai, Wertheim Ármin. Lóavató bizottságok elnökeivé megvá­lasztattak : A veszprémi járás j és Veszprém városban Kopácsy Viktor. A pápai, járás és Pápa városban Koller János. A deveeseri já­rásban gróf Esterházy Ferencz. A zirczi járásban Hunkár Sándor. Az enyingi járás­ban Bibó Dénes. Méneket vizsgáló bizottság: a veszprémi járásban: Rendes tagok Kopácsy Viktor, Rosos Ödöu. Póttag Bezerédj [Iván. A pá­pai járásban: Rendes tagok Koller János, Walla Gyula. Póttag Mihályi Géza. A de­veeseri járásban: Rendes tagok Szalatkay István, Keller Pál. Póttag Martonfálvay Pál. A zirczi járásban: Rendes tagok Ányos Tivadar, Hunkár Dezső. Póttag Bezerédy Lajos. Az enyingi járásban: Rendes tagok Kun György, Schricker Imre. Póttag Wert­heim Ármin. A bikákat és kanokat vizsgáló bizottság következő: a veszprémi'járásban: rendes ta­gok Lakat Mihály, Tóth József, póttag Ko­sos Ödön. A pápai járásban: rendes tagok: Ihász Lajos, Jerffy Adolf, póttag Oláh Géza. A deveeseri járásban: rendes tagok: Szalatkay István, Martonfálvay Pál, pót­tag Keller Pál. A zirczi járásban: rendes tagok: Ányos László, Hunkár Dezső, pót­tag Riffer Nándor. Az enyingi járásban: rendes tagok: Kun György,Balassa Lajos, póttag Hennel Károly. A méneket, bikákat és kanokat vizsgáló bizobt-ság határozatai ellen- beadott felebbezé­sek elbírálására alakított küldöttség: Rendes tagok: gróf Esterházy Ferencz, Hunkár Dénes, Tóth Kálmán. Póttagok: Szalat­kay István, Walla Gyula. Felhívás előfizetésre. i j Két éve mult, hogy Balázs Sándor, a i a kitűnő magyar humorista, a gazdag kedélyű j jó barát, küzdelmében, lesújtva, megtört szive sajgásában elfáradt s pihenni tért, nz irodalom kifejezhetetlen kárára. íSaját maga vetett véget életének, annak az életnek, mely­ről mindenki azt hitte, hogy csupa derű, mert borúját, töviseit erős lélekkel hoíjdözta addig, mig szive meg nem tört. maga is elolvasta jó egészségben. Lever­ten, szemlesütve jártunk az utcákon. Maga a „gyilkos" reporter — hetekig nein mert mutatkozni. De bezzeg megdobban szivem a ke­vélységtől ha egy-^gy olyan közleményre fordítok, a hol .,mi'- hoztuk az első értesí­tést. Sok vau olyan. Tarkán mosolyog le az elsárgult papírról. . . . Ni. ni, ez meg itt egy cikk még a szegény Kakujay Gyula tollából. 0 vezette a közgazdasági rovatot. Jószívű, becsületes flu volt-, de én mindig azzal boszantottam, hogy rossz nemzetgazda. Erről folyt az örökös disputa. Gyenge testalkatába belekötött valami nyavalya és elvitte. Derék jó öregünk (mert „jóöreg"-nek hittük) szépen elaludott örökre, egy tavaszi hónapnak éppen az utolsó napján. Persze, hogy én ezt is felhasználtam argumentumnak: — Hát nem mondtam mindég, hogy nem spekulativ szellem. Ha még huszon­négy óráig húzza a betegségét, föl vehette volna a jövő havi fizetését is. Vig atmosphera van a reclakciókban Ott még a halált is kifigurázzák. Nem is jár az oda gyakorta. Hogy a lánglelkü költőért: Reviccky Gyuláért mégis beko­pogtatott az idén, talán az az oka, mert ő maga váltig hívogatta a verseiben. Nem jó a halálnak udvarolni. Az őskorban, t. i. a legrégibb évfo­lyamokban furcsa dolgokat látna a mai ol­vasó. Képeket. Képeket e hatalmas lapban, .mely ma az egész országot elözönli s a legkiválóbb intelligencia szükségleteit; elégíti kü Hja, fiatal korában Deák Ferencz is verebeket fogdosott. . . . Ugy vau. képekkel jelentünk meg, minden héten kettő jött s ezeknek az én barátom Pulszky Károly volt a mesterük 0 válogatta ki s irta hozzájuk a szöveget. Egyszer a Hogartli választási képei jelentek meg. Egy egész cykltis; eleven mozgalmas csoportok, tömérdek alakkal. Pulsy.ky Károlynak egy délután el kelleti sürgősen mennie a redakeióból. rám bizta a Hcrgarth képel. — írd meg, kérlek, helyettem. — Nem értek én fiam a képekhez, a mikben te olyan nagy szakértő vagy. — Ejh, irj, amit akarsz. Néhány .«ort. Valami se hideget, se meleget. A szöveg­nek meg kell lennie. Szétcsaptam a begömbölyitett kartont a fél kezemmel s amit laikus szemekkel egy pillanatra láthattam a képen, leirtani ilyen formán: „Választók jönnek a falvak­ból, a kiket az uton elíbguak a kortesek s viszik a korcsmákba, a hol különböző pár­tok tanyái vannak. Az „Oroszlány" kocsma kapujánál a szobaleány áll, s olvassa a napi, vagy talán inkább az éjjeli bevételeit. A háttérben az elmaradhatatlan katonaud­vaiió kacsingat rá s nyújtja feléje a ke­zét stb." Reggelre igy jelent meg a képszöveg. Bezzeg nagy haraggal csörtetett fel Pulszky Károly. — Hol jártál iskolába ? — kérdé zor­donan, szemrehányóan. — Rima-Szombatban, Selmeczbányán. De mért kérdezed? Nem a Brockhaus Lexicon szántóra, ne félj. Csak ezt akartam megtudni, hogy hol nevelik olyan rosszul a fiatalságot. Barátai, ismerősei, s az egész nemaet hi­ven őrzik emlékét. Nem csak az a díszes már­váűykő tartja, ezt fenn, amivel az irók és mű­vészek iársasága- sírját. jelölte, hanem nagy­becsű müvei is. Műveiből a legutolsó évek alkotásai nincsenek még kötetbén megjelenve, pedig ezek képeznék emlékköve örökzöldjét.' Ez -ok­ból vállal köztünk mi arra, hogy addig is, mig á Kisfalndy-társaság elhunyt tagjával szemközt nemcsak a kegyeletnek, de á hálának is ele­get tesz, egy kötetet megjelentetünk. Nem akarjuk mi ezzel a Kisfaludy-társaság nemes törekvéseinek útját vágni, mert tudjuk jól, hogy-annak az írónak,-— ki oly fényes siker­rel olvasóit föl a társaság gyűlésén, ki volta­képen megalapítója a felölvasógyülések látoga­tásának — müveivel gazdagítani fogja becses kiadásainak sorozatát. Mi csak baráti érzésünknek hódolunk ezzel s czélunk e mellett az is, hogy a tiszta jövedelmet a halhatatlan írót halálába vég­zetesen és önkényt követett nemes szívű test­vér Balázs Gábor sírját is méltó emlék dí­szítse, s ebből az összegből s ebből akarjuk fedezni azokat a kötelezettségeket, melyek ma még fennállanak s melyeknek lerovását az el­költözőitek jó emléke megköveteli. A nagy közönség, az ismerősök, jó bará­tok, nem felejtették el azokat a derült per­ezeket, órákat, miket Balázs Sándornak "és mü­veinek köszönhetnek és hisszük, sietni fognak a szép kiállítású s az elhunyt író arczképóvel díszített kötetet megszerezni, annál is inkább hogy ha'ála után is élvezhessék társaságát és kedélyét-^nnak, ki ezzel éleiében annyiszor és annyit bűvölt, A 10—L2 ivre terjedő. kötet előfizetési .ára 1 ft. fűzve keménytáblában 1 ft 50 kr. A munka február hó végén jelenik meg. Az előfizetési pénzeket kérjük Eekete József tan és nevelőintézet tulajdonos cimére, Budapest, I. kerület Attila utcza 58. sz. alá küldeni. Budapest 1889. november hó. Az elhunyt bizalmas barátai nevében: Fekete József, Erdélyi Gyula, Németh Ignácz, Somlj'ai József, Dr. Sziklay János. A loyalis kis pipa Mikszáth Kálmántól és Mikszáth Kálmánról. Mikszáth Kálmán a legkedveltebb ma­gyar elbeszélő, a legelfoglaltabb ember is. A legnagyobb erély juttathatja be hozzá i még barátait is. Nagy Miklós a „Vasárnapi Újság" szerkesztője, hires kézirat sürgető, csak SZÍ­VÓS kísérletek után juthat hozzá. A bejutás hozzá nemcsak azért ne­héz, mert otthon dolgozik, de azért is, mert kitűnő családapa. Gyermekeivel sok időt tölt s apai szeretete vezette a gyermek­irodalom müvelésére is. A Légrádyaknak gyönyörű gyermek­verseket irt karácsonyra, a melyeknek min­den sora a gyengéd apiit árulja el. E sorok irója csak fiai protekciójával juthat be hozzá legtöbbször és jó barát­sága daczára is csak rövid ideig lehet ott. Mostanában különösen sok dolga volt. ! A gyermekverseken kivül egy kötetet irt a Révai testvéreknek, az ifjúság számára, „ Várak története" cimen és még egy kötet karácsonyi verset. E mellett.Kürthy Emil társaságában „A beszélő köntös"' ciniil regényből látvá­nyos szindarabot irt. ,Ott van ezenkívül AZ „Osztrák-Ma­gyar monarchia", a ..Vasárnapi Újság-'. a t. HázbóÍ,"tovább.á az- akadémiai pályáz;,, tok 'egy részének bírálata s a bizottsáu­jelentésének elkészítése: A képviselőházban .pontosan .megjelg. uik s a klubb életnek is lelke. Most sikerültebb adomáit rendezi sajtó alá. Sietek ezt a­jóízű, adomát, : addig mig a várva-várt kötet mégjelenik; közzé­tenni. Tessék tehát, itt van: A loyális kis pipa. • Bizony' loyális nálunk még-a „Kis Pipa" ís. pedig ez az egyedüli Szittya­konyha még, a hova-mint.valami szigetre menekülnek a zsíros-,, nemzeties eledelek kedvelői. Maga a vendéglős, a derék Karikfts bácsi, igazi eredeti ember, a ki keményen s jó szellemben kormányozza a régi ma­gyar élet utolsó bástyáját. A mí kitetszik az alábbi kis párbeszédből is, mely fülem hallatára folyt Miska bácsi s egy vendépe között az r extrá"-ban. — Hova lett, Karikás bácsi, az a tömzsi borhordozó flu. onnan a harmadik asztaltól V ' — Az? Hova lett volna? Elcsaptam. — Mit csinált'? — Hagyja el kérem. Nagy szégyent hozott a fejemre a gaz kölyök , . . nagy szégyent-. . . — Ugyan V — Hát tudja, nem volt egészen tiszta esze, nem volt semmi judiciuma. Képzelje, kérem, levelet irt a királynak, hogy vegye szolgálatába-... valami kályhafníŐHek vagy minek ... — No bizony, ezért kái volt elcsapni. — Hiszen nem is csaptam volna én el, — hanem rá két hétre fogadtam vélet­lenül egy másik pincért, aki meghallván ennek a dolgát, vér-szemet kapott a bn­lond — s ö már a királynéhoz irt levelet. — Hát aztán? — Ejh, hát erre már megijedtem. — mondja Miska bácsi mogorván, — mert fel­tűnő kétszer! — hátha megboszankodnak ő felségeik s azt találják mondani: ,,üe már az mégis csak szörnyűség, hogy min­dig ezek a Kis Pipa kellnerei alkalmatlan­kodnak.'' . . . S ezért bocsátotta el Karikás bá­csi azon melegibe a két knnyorillót, mert még sem szeretné, hogy király ő felsége nehéz szívvel legyen a ,.Kis Pipa" iránt. Kincs tökéletes boldogság a földön. Fővárosi tárcza. Egymás szerencséjét irigyeljük. — A boldog falusiak! kiált fel a hitele­zőktől agyon zaklatott fővárosi család-apa. — ólr, a boldog fővárosiak! zengi kar­ban a sok leányos mama, Zelma leánya, Pali fia. — De boldog, élvezetes, ragyogó is az a fővárosi élet! Csupa vigság, mulatság, üunep ott minden nap. Csak a korzóra kell kimenni s már a leg tarkább élet tárul elénk; mig itt Hegyfflzön néha hetekig se látunk valamire való szalon-embert. Vasárnap délulánonkint összegyűlnek ká­véra a hegj'közi asssonyságok, csupa ténsasz­szony, mig a fővárosban a fodrász felesége is nagyságos asszony. Ott tudják csak megbe­csülni az embert. A vig kávé-néni társaság kedve aztán csakhamar lelohad, búskomor irigység száll az arcokra, ahogy elkezdődik a társalgás a „boldog fővárosi é!e'"-rö]. —Mi bajod? Nem értelek. — Kompromittáltál, szerencsétlen!Bo­londokat irtál a képről. | — Hiszen mondtam, kérlek, hogy nem értek hozzál — De ki hitte volna a tudáshiány ilyen rettenetes mértékét! Botrány! A kö­zönség nekem fogja tulajdonítani az egész siiletlenséget. mert névtelenül jelent meg s a többiekét én irtain. — Bele nem halsz te abba!. Mind nagyobb-nagyobb dühbe jött az én tisztelt bai'átom, csapkodott a kézira­tokkal és hadonászott a kezeivel. •— Nein szobalány az, te; balek, ha­nem Anglia alakja, ki a pénzt olvassa, a mibe a választások kerülnek. De neked persze fogalmad sincs' az allegóriákról. Nem baka az, (Oh mingyárt megpukkadok mérgemben), nem katona az; hanem a ró­mai Pápa a tiarával fején, a ki Anglia felé nyújtja kezét. Nemsokára feljött az öreg Pulszky Ferencz is, a kinek elpanaszolták a nagy lapsust. Az öreg ur közömbösen monda: — Tanulatlan mester kész hóhér. Mi­nek biztatok rá a dolgot, ugy kell nektek. Ezalatt apvódonként az én vérem is felforrt s inkább kötekedési szándékból odakiáltottam -. — De hátha ugy van a dolog, a hogy én leírtam. Gúnyos nevetés támadt erre, Károly azonban még mérgesebb lett s nyomban szalasztá a szolgát a múzeumba angol és német Hogarth-magyarázatokéri Egy óra múlva jött meg Samu egy nagy nyaláb könyvvel. — Holla I Ide velők, ide yelök! Felütik az egyiket, mely még Hogartu életében jelent meg, elkezdik olvasni han­gosan. Hát egyszer csak elfúl a Károly hangja. Mi ez itt? Meg vanéz bolondulva? Hát bizony az egykorú magyarázó is szobalánynak látta Anglia alakját és an­gol gránátosnak a római pápa 6 szentségét. Nosza, hol a másik könvv V De a má­sík, harmadik és mindenik szakmunka csak azt erősitette meg, a mit én leírtam. Hallgatagon néztek egymásra a Pulsz­ky ak. Arcomat elöntötte a ..diadal" derűje s kevélyen lépkedtem a Pulsskyak felé, gonosz malíciával érintve Károly vállát és dölyfös önérzettel vetve odá: —í Okos família vagytok ti Karcsi­kám, — de a képekhez csak én értek. Károlyban volt annyi szellem és tak­tika, hogy ő is elnevette magát és soha­sem haragudott többé e „felülkerekedés­ért", a mely végre is nem erősit meg egye­bet, mint azt, hogy a vak tyúk is talál néha buzaszemet. Sőt egypárszor azóta meg­tette velem azt a tréfát, hogymint képtár­igazgató tanácsot kért tőlem képek dol­gában. Kedves, bohókás idők voltak ezek. A redakció a győztes részére állt s erő­nek erejével engem akartak küldözni a kép tarlatokra műkritikusnak. A szerkesztő igy szólott jóakaratú hangon: — Végre megtaláltuk benne, -hogy mire van talentuma. Az igaz, hogy sokáig kerestük. S Végre már magam is bele kezdtem* nyugodni, hogy mint „piktÓKrölő" futom meg újságírói pályámat, midőn megbete­gedett az én tisztelt barátom Törs Kál­mán, a ki kedves élénk leivásokat -hozott naponkint az „Országházból 11 . Ez volt 1;.­puukban a sáfiány. Egy napon csak nekem esik Légiády Károly: — Tudod mit gondoltam? Bemeiéi­nél ma a. házba s megírnád Törs helyeit a karcolatot. — Furcsa ötleteid vannak. Ériek is én ahhoz! — Próbáld meg! Addig nógatott, ösztökélt, hogy íiii'ü'­te.ttem az ő kedvéért, mígnem aztán apró­donkint ott rekedtem, hozzászoktam a kar­zathoz, hová most a földszintről is s/ere­tettel nézek fel mindennap. Mert hiába, a ki egyszer megkóstolta az újságírói ke­nyeret, édes az annak örökké. A mi a huszárnak a szeretője, lova és mundérja együttvéve, az nekünk a );ip­A fészek, a hol csipogni kezdtünk, a hol a szárnyunk, megnőtt. Meleg az és puha is,- bár kietlennek gondolná a közömbős szemlélő. Ma sem érzem én magam otthon sehol a világon, csak ennél a füstös ór^ asztalnál, a Pesti Hírlapnál. Áldja meg; Isten, ezt az öreg asztalt! íme. ez annak hű históriája, hoc mííkritikák helyett a karczolatirásba j nyolődtam. Pedig egy hajszál híja voft mái-, hogy nem lettem tudóssá a Hogarti­'képek révén. No de .nenj^panaszkodoni; igy is elég jól ütött ki. r ÁV|. Házról irt tudósitásofc gyorsan tetMk.; ismertté a nevemet. ff\. Ha u)^4tó azok^Jették; mert für« 1 a, közönség. Engedj^clj|aeg, hogy elpafl*' szóljam ... Nemrég vidéken bemutatnak egy ta­nárnak. — Igen. igen, — mondja tűnődve -

Next

/
Oldalképek
Tartalom