Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-12-15

legkiválóbb tehetségüket, négy lozukat, alkalom volt bemutatni egymásnak és a városiaknak, kik nagy részben utolszor voltak szerencsések a világot bolonddá tenni, mert rövid idő múlva megszabadí­tották őket hitelezőik négy lovuktól és örökségüktől. Toltak a leik legnagyobb di­csőségüknek azt tartották, hogy a főispán Káspedliei lehettek, s a főispán bizalmát kinyervén, mások felől adhattak informá­ciót a főispánnak. — mi által hatalmas embereknek tűntek fel. Ezek képezték a döntő köröket. Egy ideig sikerült is nekik egyik másik jóravaló ember iránt bizal­matlanságot kelteni, és a saját hódolóikat előtérbe helyezni: — azonban, midőn a hatalom élvezetében elfeledték a kellő mértéket megtartani, és a főispán maga észrevette a furcsa dolgokat, — utóbb ke­vésbbé alapított informatioikra, és ment a saját meggyőződése után, — tanúsítván, hogy a körülötte forgolódó hízelgőknek nem mindig ád informatioikra. • Jíazácoon- &áno$. Az „influenza". Oroszország ismét gyors iuvasiot in­tézett Európa több államába, csakhogy ne méltóztassanak azért megijedni t. olvasóim, mert ez nem háború alakjában történt, hanem csak az úgynevezett ..influenzajár­vány alakjában. Miután az „influenza "­nak járványos fellépése a hét elején nem­csak egész Oroszországra nézve constatál­tatott, •-- hol egyedül Pétervárott több mint loo,uoo ember lett eme betegségtől meglepve, (mert gyors és rögtöni fellépé­sét tekintve igazán meglépésről szólha­tunk). - hanem már itt Bécsben is,—hol az influenza mint járvány nem fordul ugyan még elő. hanem már több egyes esetben észleltetett. — különösen az itteni közkórházbau nemcsak számos assistensen, de ápolónőkön és nagyon sok betegen is eonstatáltatott. helyén levőnek találom e betegséget itt részletesebben leírni és ar­ról bővebben szőlui; mert gyors elterjedé­sét tekintve megtörténhetik, hogy az ma vagy holnap már Pápán is avagy vidékén is észlelhető lesz. A mi az „influenza" jel­lemét illeti, az általában jónemünek mond­ható. Két különös sajátsága van ezen be­tegségnek : az első gyors elterjedését il­leti, a mennyiben az nem ugy terjed el, mint p. u. a cholera. mely a forgalmi utak mentén lép fel és terjed el. hanem a többi ragályos betegség feltűnéséiül eltérőleg több és egymástól messze eső helyen ke­vés óra lefolyása alatt már megjelenik, és megtörténhetik, — a mint az most ís meg­történt - hogy az „influenza-1 a hét ele­jén Oroszországban grassál, a következő napon már itt észlelhető és harmadnap már Parisban jelentkezik; az „influeuza"­nak másik sajátsága az. hogy a hol fellép, nemcsak embereken észlelhető, hanem na­gyon sokszor állatokon is hasonló tünetek mellett. Ott a hol az ,,influenza epidémia 1 ' egész erejével lép fel, az egyes individu­umokon a prodromal (elő) stádium nagyou .ritkán észle-lhető r hftaeu» a-Mlönféle-syinp­tornák csaknem egyszerre állnak — be, a milyenek: magas láz,.a test különböző részeiben fellépő szúró fájdalmak, me­lyek bensőségre nézve a tüdőgyulladásnál jelentkezőkhez hasonlítanak, csakhogy az influenza-nál nincsenek a mell bizonyos pontjára, localisálva, — különféle légző szervi bántalmak, étvágyhiány, szomjúság, nervosus tünetek, különösen nagy fejfájás, levertség; nem ritkán a nyak és mellen piros foltok, — melyek első pillanatban valami bőrbetegségre engednének követ­keztetni, — néha hányás és bélhürut is. Mindezen tünetek rendes körülmények kö­zött 4—G, ritkábban 10 napig tartanak, a midőn aztán beáll a javulás. Miként már előbb is említettem, az „influenza'' általá­bau jóneiaü jellegű, kivéve gyermekeknél és öregeknél,. hol az néha komoly követ­kezményit lelut. Ezen még a choleránál is nagyobb mértékben elterjedhető epidé­mia rendesen 4—6 hétig tart és aztán ép oly gyorsan megszűnik, mint a mily rög­tön keletkezik. Az „influenza 1 ' (orosz betegségnek is neveztetik), mint egyéb ragályos betegség, a bacillusok egy nemének az emberi testbe való behatolása és elszaporodása által lép fel. Az „influenza járvány* fellépése ese­tén legczélszerübb a betegnek a többi sze­mélyzettőli elkülönítése, helyes életrend, — különösen könnyen emészthető táplálék használata, — a lábak melegen tartása; egyszersmind nagyou óvakodni kell. a tes­tet gyors légváltozások behatásának ki­tenni; beállott catarrhusok ellen leginkább ajánlható meleg vízgőzöknek a száj és orron keresztül való beszivása; a magas láz és nervosus főfájás ellen „antipyrin" avagy ..antifebdír, amelyeknek kellő ada­gokban való előírása természetesen orvosra bízandó, kit minél előbb tanácsul hívni senki el ne mulaszs '.a, mert habár legtöbb esetben a betegség jóneinü charaeterü, mégis néha nehéz complicaíiokkal járhat. Felemlítem még, hogy némelyek — köztük Zdekauer orosz tanár is — az ..influenza járványt" a cholera hírnökének tekintik és ebbeli állításaikat ama tényre alapítják, hogy 1831-ben is megelőzte az ..influenza epidémia" a „cholera epidémiát"; ennek ily értelembeni magva rázhatását azonban legkiválóbb orvosi tekintélyek ta­gadják és hogy akkor az iníluen-a és cholera egymást követték, azt puszta vé­letlennek tartják. §c i i fe-M 11 ej c t űíóoíi: f. A megyei levéltártól. Szóba ho-atott vármegyénk múltkori ün­nepén, mikor Széchenyi arcképe mellett Deák Pere- ezét is leleplezték, hogy Deákot megyénk táblabirájává megválasztotta. Ezen a gyűlésen jelen voltak: Ezernj'olczszáznegy venötödik esz­tendei augusztus negyedik napján — Nagy­méltóságú Szolgaegyházi Marieh István Dávid urnák Ö császári királyi apostoli Felsége va­lóságos belső titkos tanácsosa, Arnnykuicsos híve, s eznu nemes megye Főispánjának elnök­' s^é*TfIátt^éléTTlé"ve^ Esterházy Károly Sz. István apostoli király jeles Rendé keresztese, valóságos b. t. Tanácsos, kamarás és t. n. Győr "megyei Főiapán, -Galanthai gróf Esterházi Mihály, Medgyesi gróf Somogyi Já­nos, Vázsonykői gróf Zichy Miklós, báró Gzez­ner János császári királyi őrnagy, Tolnay.Fes­fétics Antal császári királyi kamarás, Rimmely Mihály Pannonhalmi főapát, Eörí Márkus'Ig­nácz Szt. István Apostoli király jeles Rendé keresztese s Udvari Tanácsos, Sz. Király Sza­badgyai Rosos Ignácz királyi Tanácsos s Ud­varnok; — továbbá t. n. Győr megyei kül­döttségből Sztankovics János megyés püspök, Deáky Zsigmond czimzetes püspök, Tóth Jó­zsef és Szilberkuoll József kanonok, Györg3'í Mihály, Lippay Sándor, Jankó István, Börcsy Imre, Zmeskál István, Pintér Pál, Bezerédy Kálmán, Szűcs Adolf, Király Lajos, táblabíró,— Fejér megyei küldöttségből: Szálai Báró Bar­kóczy László megyés püspök, gróf Cziráky János táblai biró és kamarás, Verbói Szluba 1 Imre udvari tanácsos és Jász Kun Főkapitányj Korizmlcs Antal kanonok, Nedeczky Ferencz, Pribék Vilmos, Bauer József, Eklér Mihály, Zuber Pál, Zlinszky István, Nagy Ignácz, Far­kas György, Nagy Boldizsár, Petrás Károly és Szluha Benedek táblabíró, — Fehérvár városi kül­döttségből: Haader Pál, Boros Imre, Say István, Bauer György, "Niczky János, Orsonics György tanácsnok s táblabíró: - Kotsi Horváth Sámuel i első, Kun József másod Alispán, Bezerédy Mik- i lós királyi ítélőtáblai főpap. Kopácsy József | királyi Ítélőtáblai ülnök, Szalay Imre, Kéry Já- j nos apát és kanonok, Hosszú Márton, Marki j Ignácz kanonok, Villax Ferdinánd zirczi, Pi­lisi s Pásztói, Brestyenszky Béla tihanyi, Gá­cser Leo Dömölki, Koroncz László vásárhelyi apát, Franki Márton Rátóthi prépost, Hunkár Antal Leopold császár jeles Rendje keresztes vitéze, Sebestyén Gábor, Kun László, Vizeki Tallián József, Késmárky Gábor, Dabasi Ha­lász Sámuel, Sidó Ferencz, Molnár Ferencz, Hamvai Kovács Gábor s Imre, Szent Györgyi Armpruszter Pál, Kőszeghy József devecseri plébános, Szép György, Bn-os János, Szakonyi István, Sámson János professor, Anyós Móricz, Rohonczy István Levéltárnok, Boda László, Kenessey Antal hadi főadóvevő, Tamássá Pál számvevő, Bereczky Péter, Molnár Dienes, Ka­tona Imre házi főadóvevő, Borónkay Boldizsár, Vermes Illés, Pap Gábor, Kenessey Györg3 r , Kőrössy József, Pap Ferencz, Balassa György, Marton Zsigmond, Véghelius Imre, Sólyom váry Ferencz táblabíró, Cseresnyés István, Szakonyi­Lajos, Fáiszi Ányos István, Bezerédy Kristóf íő, Takó Miklós tiszteletbeli fő, Gombás Mó­zses, Saáry László, Hunkár Sándor, Koller Ig­nácz, Balassa Mihály, Huszár Pongráez, Kup­ricz Imre alszolgabiró, Pap János fő, Szép Sán­dor 1-ső, Gál Lajos 2-od al, Kopácsy György, Mányóky László, Rosos Imre, Kőrössy Elek, Fodor Lajos b. altiszti, Pap János, Márton An­tal, Tóth Lajos, Nagy Szabó Ignácz, From Já­nos, Horváth Antal, Materényi József, Szeredi Kovács Erazmus urodalmi, — Cseh Galamb József, Mustos János, Horváth István, Szentes látván, László Dávid, Újhelyi József, Gsizma­zia Pál, Kelemen Sándor, Győrök György, Pintér Mihály, Barcza István országos hites ügy viselő; Szabó Antal, Augusz Karolj', al­adó vevő, Györötskey György Lajstromozó, Szent­Sándor biztos, Balogh József, Komáromy Jó-: zsef, Molnár Albert, Hénes János , Minárik­László, 'Fodor László, Martonfalváy" JElßk, Ka­mondy Károly, Burián István, Rosos Antal, Kajáry László, Kun Geyza járásbeli, . Simou Rudolf,. Vógh István, Miklós Gy' 5 rgy becsület-: beli Eskütt s több megyebeli nemes és köz­birtokos urak — kezdődött s több utáinna kö­vetkezett napokon Veszprém mezővárosában tartatott T. N. Veszprém vármegyének köz­g3'ülése. ­KÜLÖNFÉLÉK. — Nagy ünnepe lesz a helybeli sz. ferenezrendi zárdának jövő hó 12-én. Ekkor lesz Szvastics Gyula orsz. kép­viselőnek, mint apostoli syndikusnak ins­tellátiója. Rómából a megerősítést és dip­lomát nevezett képviselő ur már meg is kapta. Ez alkalomra városunkba érkeznek az összes ferenezrendi zárdák quardiánjai, s azon kivül Szvasticscsal jönnekLáng Lajos városunk orsz. képviselője, s több orsz. képviselő. — Az év utolsó megyegyülése e hó 17-én lesz. Reméljük, nem lesz okunk­felni a behavazástól, mint a múltkor. Már előtte való nap, 16-án fontos értekezletek lesznek, köztük a candidálás. Tudvalevő­leg, a ki nincs candidálva (s ezt még in­dokolni sem kell a törvény szerint!) nem is választható meg. Több megyéhez hason­lóan csendes tisztújítás elé nézünk; leg­feljebb a tisztújítás után a Korona ven­déglőben tartandó győzelmi bankett, az lesz — zajosabb. — Uj nemes. Király 0 Felsége, dr. Emresz Károly soproni orvosnak, Em­resz Gyula bánhalmi nagybirtokos és me­gyénk biz. tagja édes atytyának és tör­vényes utódainak, a közegészségügy terén szerzett érdemei elismeréséül, a magyar ne­mességet a „bánhalomi" előnévvel adomá­nyozta. — A megyei díszközgyűlésen tartott ünnepi beszédje Fenyvessy Fe­reneznek külön scép kiadásban is megje­lent a Pallas nyomdájából. A beszéd egész terjedelmében a megyei jegyzőkönyvbe vé­tetett fel. — Köszönetnyilvánítás. Zub­riczky Miklósné úrnő, budapesti lakos, a helybeli jótékony nőegylet javára két fo­rintot volt szives adományozni. Fogadja az adományozó az egész nőegylet nevében hálás köszönetemet. Koller Jánosné elnök. — A veszpréminegyei kör fel­kéri mindazokat, kiknél gyűjtő iv van, hogy azokat mielőbb czim szerint (Egyetemi La­pok VI. A.udrássy ut 43.) visszaküldeni szi­yeskedjenek. Azok, Iák tévedésből gyüjtő­ivet nem kaptak volna, vagy azt elvesztet­ték, gyüjtőivért ugyanoda forduljanak. — Egyúttal kifejezi a kör a vármegye lelkes közönségének és hatóságainak őszinte kö­szönetét azon szives fogadásért és támoga­tásért, melyben a kör küldöttségét úgy a vármegye ünnepén, mint a műkedvelői elő­adás alkalmával részesítette. Az alapitó tagok sorába újabban beléptek: Plosser "^án^^eszprém) " 10. frt 60 kr, Néger Agos'tohráplí'pápa) 10 fi-t, "Puzdor Gyula (Ajka) lofrí,.StWé^József(Devecser)?í : öfrt, Gr. Esterházy Ferencz- (Devecser) 10 frt, GalamV József (Pápa) ló frt, Bíbó Dénes (Szúnyog-p.) 10 írt; Br. 'Fiáth Pál 10 frt, Iliász Lajos (Hathalom) 10 frt, Budapest, 1889. decz. 12. (Tas utcza 19. sz.) Spitzer Lajos o. h. főtitkár; - . — A pápai ipartestület elöljá­rósága f.. hó 7-én tartotta rendes havi ülé­sét.. Az ülés folyamán egy indítvány téte­tett,-mely szerint az elöljáróságba keres­kedelmi és iparkamara, útján, a belügynii­nisteriumnál, az- 1877-ik évi XXII. t. cz. -15. §-áná.k megváltoztatása érdemében kér­vényezzen. Az indítvány egyhangúlag el­fogadtatott, helyes és időszerűnek ismer­tetett el," mert á 'bágatell-törvény módosí­tása tekintetében a munkálatok tudvale­vőleg most vannak folyamatban. A baga­tell törvények ezen intézkedése, kereske­dőink és .iparosainkra nézve valóban tür­hetetlnn is. Miként lehet azt megkövetelni az iparostól és kereskedőtől, a Id kénytelen •hitelbe adni árucikkeit, hogy sokszor cse­kély, néhány forint követelésének behaj­tása végett azon község bírájához fordul­jon, melyben az adós lakik? Sok esetben az utazási költség többe kerül, mint a mennyi a követelés. Nagyon méltányos lesz tehát, ha a kormány ezen a bírjon mielőbb segíteni fog. — Nyilvános köszönet. A t. közreinőködőkuek a helybeli izr. krajezár egylet javára e hó 11-én rendezett hang­versenyen, nevezetesen Tek. Strickerné, Pápai Gizella, Báron Mariska. Schwarz Fanni úrhölgyeknek; Magyar Gyula és Ke­mény Béla uraknak e helyen is leghálásb köszönetét nyilyánitja Pápa, 1889. der\ 13-án a, rendezőség. — Tanácskozás á Balaton ér­dekében. Fontos tanácskozásra jöttek össze a múlt. héten Veszprém, Zala, So­mogymegyék orsz. képviselői. Az értekez­letre megjelentek X á d a s d y Ferencz gróf, Szarvassy Sándor és Beksics Gusztáv. A tanácskozás az országházban tartatott Bezerédj Viktor elnöklete alatt, ki az eddig Balaton érdekében történtekkel is­mertette meg behatóan a tanácskozás tag­jait. A tanácskozás tárgya a balatoni gőz­hajózás volt. s pedig a második, esetleg harmadik hajójáratra. Az első gőzös körül­belül 70.000 frtba került, mihez a három megye évi 2000 frt subventiot szavazott meg s a szükséges kikötők építését, és fen­tartását vállalták magukra, A kormány a posta vitelért 2000 frtot ád. A második hajó, megvárván a Kenesséről, Almádiból és Fü­redről jövőket menne Révfülöpre, onnét Badacsonyba és Boglárba, "majd vissza. Sajnálkozással vette tudomásul a tanács­kozás a vármegyék közönyét s főleg So­mogymegyének érthetetlen eljárását. A tanácskozás abban, állapodott meg, hogy memorandumot -dolgoztat ki, melyet a ke­reskedelemügyi miniszternek s az érdekelt három törvényhatóságnak azon kéréssel fog átnyújtani, hogy a miniszter a vállalatot postaszállitás címén évt 6000 frttal, So­fáklyával leszálltak és nem messze attól a helytől, hol az előző napon a csatornát ki­igazították és ahol e miatt az előző napon csak egy szál deszka volt keresztülvetve, férfi-hullára találtak. A férfi a deszkáról eshetett le és kijárást keresve, ott veszett, A kőművesek mit sem tudva róla, gyanút­lanul falazták be a kinyitott rést, — Kinek a hullája ez? — Kérdi a szép asszony. A munkások levett kalappal állanak, de egyikük sem mer szólani, noha meglát­szik az arezukon, hogy megtudnák mon­dani a halott nevét. — Fordítsátok felém az arczát. A munkások remegve teljesitik a pa­rancsot. A szép asszony ránéz az eltorzult arezra, azután a nagykövethez fordulva, megjegyzést tesz, melyben semmi szánalom nem nyilvánul, semmi kegyelet, hanem vég­telen megvetés. — Le parvenü n'a pas mérité d'autre sort. (A jöttment nem érdemelt más sorsot.) Négy nap Veszprémben. Irta GIZELLA. Deczember 1-éii vígan lengtek a vá­rosnak kiválóbb épületein a lobogók, nagy élénkség uralkodott mindenfelé, sokan si­ettek az uj szép megyeház felé, melyben diszgyül"st. — disz ünnepet tartottak Két „nagy névnek" hódolt a "megye, midőn arc/képeikkel diszité termét, melyek ott fognak letekinteni utódokról, utódokra, — talán még azon kort elérve, midőn c nagy mondásnak második része „Magyarország még nem volt, hanem lesz" — már valő­sulást ért! Midőn az ékes szónoklat el­hangzott, midőn a lepel „Deák Ferencz és Széchényi István gr. babér koszorúzta arczképeiről (Vastagh Gy. munkái) lehul­lott, — nem csak öreg, de ifjak, hölgyek, katonák, földmivesek szemeiben egyaránt könny csillogott a meghatottság igaz gyön­gyeiként, És elszéledt újra a közönség, részben a diszbanquettre, részben vendég szerető családokhoz, vagy e régi város megtekin­tésére, melynek püspökségét még Szt. Ist­ván király alapitá 1809-ben. Mily érdekes nejének „Gizella" kápolnája most is az eredeti góht építkezés és freskókkal meg­hagyva, — a sötét falakon a szentek alak­jai, széles fénysugarakkal fejeik körül, — majd kilencz századon át hirdetői e szent hely történelmi emlékének, hová áhítat, s érdeklődéssel lépve, magunk is imát rebe­günk. — Az egész püspökség egy érdekes város részt képez, csinos emeletes házak, térségen Szt. Háromság szobrával, — majd nagy kut, — a bástyafok — melyről fes­tői át tekintés nyílik az alant elterülő vá­rosra, szikla falakra, kertekre, melyek mos.t hóval födve, a legszebb téli tájképet mu­tatják. A püspöki nagy templom főiepei is régi freskók, és a fő oltár melletti két ol­dalon lépcsődet vezet le oszlopos kripta kápolnába, hol Biró Márton püspök 100 éves sarkophágát mutatják az oldal fülké­ben. — Szegény Veszprém, a törökök ál­tal sokat szenvedett, a magányos „uiiua­rett" most is emlékeztet a félhold uralomra s azon korszaknak, miut egy sir emléke maradt meg a múltból. — De hagyjuk a mult emlékeit, — újra élénk kocsi forga­lom, — fényárral világit messziről a me­gyeháza, vidám disxes társaság van itt egybegyűlve, a kedves Lady Patronesse" s előzékeny férje, a figyelmes bál elnök­ség és rendezőség, —* mindent elkövetnek hogy az est is méltó befejezése legyen e szép napnak. És sikev koronázza fáradal­maikat,, a jó kedv általános, a közszere­tetü főispántól kezdve, a megye szine java itt találkozik. — A hatalmas csillár gyer­tyái, már mélyen leégtek, még folyton hangzik a zene, — de mi hajnali vonattal vissza akartunk térni, tehát sietve uti ru­háinkba át öltözve, ki az állomásra, — Az egész napi sürü havazás kissé megfé­lemlített ugyan, de "a, vonat vigan füty­tyentve megérkezik, jegyeink kezeinkbe, kofferunk feladva, — és mégis — mégis — maradni kell! — „Uraim Fehérvárra hó ekéért kell sürgönyözni" — hallatszik, — mi két órai késést jelent. Mit tegyünk? várni kell. A homályos lámpa fénynél ha­ragos arezok, zúgolódó hangok, csak Vesz­prém képviselője irigylendő flegmával he­lyezkedik bundáiba, pedig neki még a par­lamentben van ma fontos dolga, — hisz addig ott lehet, vigasztalódik, szép kii ueje türelmetlenül nézi az órát, apró gyernk-kei­ért nyugtalankodik, bár biztos egyén őr­ködik felettük, oh de az aggódó anyíji szi­vet, ezt nem oly könnyen lehet megnyug­tatni. — Egy honvéd százados szives gon­doskodással folyton az ajtótlan kályha tü­zét éleszti, mert különben bizony meg­fagynánk a zord hidegben, a kaposvári ügyvéd is leszámol a helyzettel és Morp­heus meghívásának enged, fehérvári colle­gáját is engagh-ozva. „Mennyivel jobb lenne még a bálban lenni" sóhajt a lányka s össze húzódva bundáinkba sóváran gon­dolunk a kedve3 otthonra,, várakozó gyer­mekekre, meleg, kényelmes szobára, mely­ben évek előtt íantasiából irtani le „Elha­vazva" — s ime most tudom magam is, mi az elhavazás! — Lassan hajnalodik, a locomotiv még egyszer- sípol, a gőzt bo­csátják ki, tüzes szeme rég elsötétült, már 9 óra a hó eke nem jő, talán csak délu­tán lehet iuditaui a vonatot" szól a szo­morú kijelentés. A vihar egész erővel dühöng, két lé­pést sem lehet előre látni, mit tegyünk ? különféle tanácskozás, — hozassuiik ki gyalog ember által ételt a városból, s vár­junk itt délutánig, hisz sem kocsi, j sem szán nem jöhet, — vagy nem mésszé kis „kantin", "ott melegedjünk?! — Ezalatt mint mentő csónak érkezik bátor omiiíuusz. Sietve foglaljuk el, — és vissza tér a kis vihar verte társaság a városba. Szives családok kedves - menhelyet nyújtanak, szinte feledjük az orkánt, — midőn pezs­gővel kocziutunk, s különösen mert a 'déli posta is megérkezett azon hírrel hogy a „vonat megy." — Újra sietve búcsúzunk, s állomásra érünk, hol kocsik, szánok, om­nibuszok, már vagy 30 utas türelmetlen­kedik. Fél órai vesztegetés után tudtunk­ra adják „a hó eke a füvátban elakadt nem indíthatnak"! Tehát végkép elha­vazva, — elhavazva, senki nem mozdul­hat, minden irányban fuvát, a vihar foly­ton tart, hó kavarog vadul a légben, kik megkísérelték kocsin az elindulást, csak­hamar vissza tértek. A közgyűléseken nyugodtan folytatják a tanácskozásokat, az ezt követő fényes főispáni ebédeken vidám nagy társaság tart felköszöntőket, — este pedig a színház telve. És eljönnek bennünket is látogatni, vigasz­talni a jó veszprémiek, kedves zircziek és pápaiak, kik szintén itt rekedtek. Hisz egész hó torlaszok képződtek még a városban is, szánok csörögnek, sürgöny-hordók járnak­kelnek egész halmazzal kezeikben. —, llém hir terjed, —hogy farkas fagyott emberen lakmároz a városon kivül, — utóbb a.va­lóság kideríti, miszerint kutya—állat hulla­dékon csillapitá éhségéi, A vendéglők telve és telve „elhava­zottakkal" most már semmi irányliöl nem 'jő, nem megy vonat. Áthatlan.szürke az ég, és sűrűen hullanak e szép ki,s csillag pely­hék , melyeknek oly nagy hatalmuk van. Nagy társaság jő össze a „Korona" termében, felköszöutik a bál elnökét „a kedvelt Devecseri grófot" s egyik alelnö­köt, Ugod szeretett képviselőjét, — kik névünnepeiket az elhavazottak társaságá­ban kedélyesen töltik. Ékes, szellemes szavakat hallunk, a Veszprémiek kijelen­tik hogy „szereti őket a jó Isten, mert itt marasztalá vendégeiket,". — viszont meg­köszönik a veszprémiek szives vendégsze­retetét, melynek nem egyszer adák bizo­nyítékát." És így többször' cseng a pohár, sok a „titulus bibendi" az öra éjfélt rég elüté,— künn pedig csak havaz,—havaz! Már negyedike, s most sincs semmi remény, a vonatok folyton szünetelnek. Bár újra szives meghívásokkal akarják feled­tetni helyzetünket, estére tánczczal egybe­füzött hangversenyt is rögtönözve, de vá­gyunk az otthon felé vonz, megköszönve a szives figyelmeket, egy jó ismerősünk ta­nácsára mi is kocsikat fogadtunk, a szál­lodába villás reggelire gyűlve,,néhány el­havazottal, kikkel összehozott a fuvát, — déli 12 órakor elhagytuk Veszprémet. — Szép nyugodt időben haladtunk, már az e napokban sokat emiitett '„G-eleméri" csár­dánál, hol a legkritikusabb hely volt. de kik előttünk jártak, ásókkal embereket vit­tek, s áthidaltak a hó'lavinán: ,,Liter u-nél nem óhajtottunk megállni még egy „de­czire" sem; „Kenése" oly kedves-kép a „magyar tenger partján" csinos házak, vil­lák, melyek nyáron oly látogatottak, túlról „Tihauynak bérez tetőin a Balatonfelett, Sötéten és magán áll egy régi épület." Oly szép a táj téli köntösében, hogy szinte költői hangulatba jutunk. — A hó mezők lassankint elmaradnak, helyettök fekete földeket látunk, zúzos fák, hegyek kör­vonalai, — Lepsényben vagyunk. Megy a vonat? első kérdésünk, „igen igen, itt nem volt, fennakadás," volt a válasz, — s miután még két óránk van, most még turizálásra is megjött kedvünk. Lepsényi vendéglőben sétálunk, itt tréfálunk az „el­havazott" társakkal, budapesti ügyvéd és jogász, kaposvári ügyvéd r s a századossal ki megfagyástöl mentett. Vissza térve az állomásra, még több ismerőssel találkoz­tunk, végre csengettek, „mehet!" jajj mily Örömmel hallgattuk a vonat robogását, mi már közeledünk otthonunk felé, — hol örömmel, — majd részvéttel fogadnak, mely utóbbira nincs nagy ok, hisz oly jól multak volna el napj'aihk, de az emberi természetben rejlik, hogy nem bir meg­nyugodni a változtathajlahbau!— És most már kellemesen emlékezünk vissza, kalan­dos .utunkra, kedves szives egyénekre, az érdekes gyűlés, — a - szép est és órákra, melyek oly változatosan teltek el, s feled­hetlenné tevék a négy napot! ., .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom