Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-06-02

XVI. évfolyam. 22. szám. Megjelenik m i u d e n vasa r n a ji. Közérdekű sürgős közlésekre koronkim r P n ti k i \ ii I i s z ;'t m o k is adatnak ki. Bérmentet len levelek, csuk ismert kezektől fogadtatnak td. ­Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k ö z le m é n vek a lap szerk. hivatalába ""^"•(O-kollégium épületi küldendők. Í-T /• _ l) -K : 'apa 7 íööy. június Előfizetési díjak- v! Egy évre ß frt - l-Y-l évre S frí. Negyed évre 1 ii-r !>•' kra;c;:ar. Egy szám úia 15 L.\ Egyhasábos petit-er féri'-gntn u'áu 5 l.r, uyilttérbeu :>< kr. A díj előre lizi-tf-udö. Bélyegdíj mindi;. Az e 1 rí fi z 1' r é i >] j ít híj) kiíidó llÍV(".I;ii{;!í;j ; É^v, papirkereslrt..],'..-,., iV.;,', SZ;;2ilUi>t;k. fi k .*! Ii i r •! O * é .11 Pápa város hatósá gána k é s lob b páp a i, s p á p a - v i d é k i e g y e s ii leiiiek m e g v á I a s z t o í í * k 7zíöny eV .E.^-.rCTvctw,^.,..^.»^ ——^.^^^ rrr­m11 . I ... f • frrrrrnT1|ir| in-ranr-nrn-min-Mn min,, , ^.„^..^m trraem ^..^...^ Pápa, 18SÜ június i. A királyi táblák decentralisa­tiója lázas izgatottságba hozta Ma­gyarország minden számbevehető, nagyobb városának lakosságát. A Dunántúl városai is megmozdultak s alig van előkelőbb város, melynek közönsége mozgalmat nem indított volna meg királyi-tábla elnyerése ezéljából. Az általános mozgalomból Pápa város sem vonhatja ki magát, annál kevésbé, mert a dunántúli vá­rosok közt városunk tarthat első­sorban arra igén\ T t, hogy egyik ki­rályi tábla falai közt állitassék fel. Osváld Dániel, városunk polgár­mestere a hét folyamán e tárgyban városunknak közügyek iránt érdek­lődő férfiai közül szűkebb körű ér­tekezletet hívott össze, hogy megin­dittassék a mozgalom a királyi tábla elnyerése érdekében. Az értekezlet tagjai lelkesülve felkarolták az esz­mét s elhatározták, hogy annak megvalósitásán lankadatlan kitartás­sal fognak küzdeni, s e czélból az ügyet a legközelebbi városi közgjni­lés elé viszik, hogy a képviselőtes­tület áldozatkézségével s tekintélyé­nek erkölcsi súlyával törekedjék a czél megvalósítására. A város képviselőtestületének áll hivatásában és módjában meg­ragadni minden eszközt, hogy ezen, városunk jövőjére, társadalmi fejlő­désére s Pápa város polgárainak anj'agi javára szolgáló eszme való­sággá legyen! ­Az értekezlet elhatározta, hogy a városi közgyűléshez egy j avaslattal járul, mely szerint Pápa város kép­viselő testülete irjon fel a kormány­hoz, — s esetleg a képviselőházhoz is — és feliratában kérelmezze, hogy a királyi táblák decentralísatiója al­kalmából, a dunántúli királyi tábla székhelyéül, mint erre a czélra leg­alkalmasabb központ: Pápa város jelöltessék ki. A kormányhoz és képviselőház­hoz intézendő feliratban kiemelen­dőnek tartja az értekezlet azt, hogy TARCZA. FECSKE MADÁR . . Fecske madár, vándor fecske kérlek; Hogyha el szállsz vidd a lelkem veled. Messze tájon vad virágos pázsit : Elpihenni — hejh! csak oda vágyik, Vadvirágos dombnak oldalában , Áll egy néma sirhalom magában; Nem őrzi más, csak egy árva gerle : Fájó szívnek zokogó szerelme. Fecske madár . . de hiába kérlek; Nem repülhet lelkem még se véled ; Oh! mert rajta akkora a bánat: El nem birná a te kicsi szárnyad.' Apróságok. Bárány Ignácz életéből. Azt hiszem, nagyon kevés nagy Magyar­országon azoknak a száma, akik nem hallották volna a nagy magyar praedagógusnak, Bárány Ignácznak legalább hirót. Hisz már a 6 éves tanuló is Bárány könyvével hóna alatt, siet iskolába. Erről a jeles férfiúról, aki önerejé­ből küzdötte fel magát egyszerű néptanítóból képezdei igazgatóvá, elismert paedagógiai tekin­télylyé s tanügyi iróvá, nem lesz tán érdekte­len, ha egyet-mást emlékezetem tárából elővéve -— róla elmondok. Tanítványa voltam az „öreg"-nek, jól esik reá emlékeznem. « * A csurgói állami tanitóképzőintézet nínc3 internatussal kapcsolatban. A növendékek a jobb módú hátakhoz, ahol egészségesebb házak vol­tak— szállásoltattak be. Mindenkinek a bei« mis útin maga ai „öreg" jelölte meg helyét, Pápa város a Dunántúl középpont­ján fekszik s már ezen kedvező geographiai fekvésénél fogra is kell, hogy komolyan számba vétessék. Pápa város közlekedési tekin­tetben is kedvező helyzetben van, egyenesen az állam tulajdonát ké­pező államvasuti hálózat mentében feküdvén. Ha esetleg a királyi tábla városunkba helyeztetnék, egyenesen az államtól, mint a vasúthálózat tu­lajdonosától függ a menetrendnek oly megállapítása, mely még kedve­zőbbé tenné a közlekedést a Dunán­túl összes városai és Pápa közt. Már a feliratban kijelentendő­nek tartá az értekezlet azt is, hogy a királyi táblának városunkban le­endő elhelyezése érdekében Pápa város közönsége még anyagi áldo­zatoktól sem riad vissza s felajánlja, hogy a királyi tábla részérc szüksé­ges hivatali helyiségeket önköltsé­gén előállítja s azokat tizenöt éven át ingyen bocsátja az állam hasz­nálatába. Kívánatosnak jeleztetett az is, hogy Pápa város háztulajdonosainak névaláírásával hitelesített okmány­ban mutattassák ki ; hogy városunk rendelkezik annjd tisztességes és minden tekintetben megfelelő lak­helyiséggel, a mennjd a kir. tábla birói, tiszti és kezelő személyzeté­nek igényeit kielégíti. S ezen lak­helyiségeket képes oly árban bérbe­adni, mely az illető tisztviselők fi­zetésével arányban áll. Tehát drága lakásokról egyátalán szó nem lehet. Pápa város piacza olcsósága mellett, minden igénynek megfelel. Ezeken kívül még számos, bő­vebben kifejtendő előnynyel rendel­kezik városunk, melyeknek föltárá­sával az illetékes körök meggyőződ­hethetnek arról, hogy nem csak ne­künk, nemcsak a királyi-táblának, hanem a Dunántúl összes közönsé­gének is határozott előnyere fog szol­gálni az a körülmény, ha a királyi­tábla székhelye Pápa leend. A mulfcban, az osztrák uralom Voltak „kaszárnyák" és „várak" amint a nö­vendékek a lakásokat műnyelven elnevezték. A nyomtatott házi- és fegyelmi szabályokat min­denki megkapta, hogy tudja magát mihez tar­tani. Különben ez meg volt a házigazdáknak is. Ilyetén elszállásolás a növendékekre ugy hiszem mégis kellemesebb, mint az internátus, ahol minden pillanatban ellenőrizhetik a re­ménydus ifjúságot. A nyájas olvasó bizonynyal azt hiszi, hogy ilyenformán ellenőrzés hiányában szabad volt a vásár. Oh nem ! Sohasem tudtuk, mikor lép be az „öreg" villogó szemüvegével, amelyen keresztül, mint mondani szokta — lelkünkbe lát. Hol korán reggel, hol délután, hol este, hol éjjel csak betoppant. Nem volt az a diák „spurius", amely napot, vagy órát, melyben jövendő volt, kitalálta volna. Jaj volt ilyen látogatása alkalmával, annak, kit a házi- és fegyelmi szabályok elle­nére napközben heverve, vagy este korábban mint előírva volt, fekve vagy reggel a kellő időben fel nem kelve talált. Váratlan látogatásai alkalmával komikus jelenetek is fordultak elő. . Kopogtatás hallatszik az ajtón; — Bújj be! mondják a várbeliek uni­szóno. Belép az „öreg". Tableaux. A szibériai ólombanyákban, vagy az em­berevő pápuák szigetén inkább szerettek volna e pillanatban növendékek lenni, mint a villogó szemüveg előtt. „Lássák öcséim", szól szelíden az «öreg" milyen kellemetlen önökre ez a helyzet; tudom szívesen el is engednék. Önök mást vártak, hogy jön. De csalódtak. Mivel pedig sohasem lehet tudni ki kopogtat, legjobb lesz levonni ezen esetből az üdvösséges tanulságot." Néma igen volt erre a yalasz. e tekintetben mellettünk van. Pápa város a Dunántúl központja, tehát a Dunántúl nagy közönségének ér­deke is megkívánja, hogy a királyi­tábla székhelye legyen: Pápa! Azok, kik ezen ügy tekinteté­ben Pápa város ellen agitálnak, egyik akadályául annak, hogy a kir. tábla itt felállíttassák, azt hozzák fel. hogy Pápának nincs kir. tör­vényszéke, tehát nem lehet kir. táb­lája sem. Ezek a jóakaróink nagy téve­désben vannak, mert mi ebben a körülményben a kir. tábla személy­zetére vonatkozólag nem hátrányt, sőt inkább előnyt látunk. Mert a kir. tábla birói karának, személyzetének, sőt magának az ál­lamnak is teljesen egyre megy az, hogy ha pl. a Dunántúl 9 törvény­székétől postán küldetnek be az ak­ták a táblához, a 10-iktől pedig hivatalszolgák szállítják át, avagy ha mind a 10 törvényszék a porto­mentes postát vc-'zi igén} r be. De más tekii; tétben elismert do­log az, Ingy az olyan vidéki vá­rosban, hol számos nagy testület, mint a pénzügyigaztóság, törvény­szék, a megyei központi hatóság stb. összezsúfolva van: ott a hátrány első sorban a lakások drágulásában, másodsorban pedig az élelmi szerek drágaságában nyilatkozik; szóval meg van nehezítve az élet oly anj 7­nyira fontos anyagi oldala. Váro­sunkban azonban ez soha elő nem fordulhatna, mert még a kir. tábla ide helyezése után is biztosíttatnék a kényelmes, olcsó lakás viszony, az a nagy vidék pedig, mely városunk­ban értékesiti terményeit biztosítja a piacz üdeséget és olcsóságát. A város íenálló tanintézetei, úgy a kath. algymnasium,' mint a reform, főiskola, valamint a polgári leányiskola lehetővé teszik, hogy a kir. tábla családos tagjai gyermekei­ket helyben, minden megerőltetés nélkül taníttathassák. Elérkezett immár az ideje, hogy L p <s i , a p cl p (í - v i u c iv i 4; alatt, az ilven felsőbb bíróságok — nagy kárára a jogkereső közönség­nek — nem helyeztettek a kerületek középpontjaira. Ámde akkor az in­téző férfiakat nem a közérdek ve­zette, hanem az a törekvés, hogy minden ilyen felsőbb bíróság köze­lebb legyen Ausztriához. Igy törtónt azután, hog3 T oly szélső helyeken fekvő városok, mint Pozsony, Sop­ron és Kőszeg bírósági közhelyekké lettek, nagy nehézményére a kerület távol eső városainak. Mondjuk, mai­akkor nagy kárára volt ez a közön­ségnek, pedig akkor még nem volt szó a szóbeliségről és közvetlenségről. A törvénykezés terén Magyar­ország uj igazságügyininisztere Szi­lágyi Dezső államférfiúi programm­jának egyik sarkpontját képezi a bíráskodási ügyekben a szóbeliség és közvetlenség behozatala, nemcsak az alsóbb bíróságoknál, kir. törvény­székeknél, hanem a felsőbb bírósá­goknál s igy a királyi tábláknál is. A mai gyakorlat szerint, midőn a felsőbb bíróságoknál minden ügy a szóbeliség kizárásával, az akták holt betűi szerint intéztetik cl, igaz nincs szükség arra, hogy a fél, az ügyvéd a kir. táblán személyesen megjelenjék, sota mai körülmények közt, ha ott informálni akar, nem is a legszívesebben fogadtatik. Ámde, ha a magyar igazság­szolgáltatás terén a korszakot alkotó reform megvalósul, akkor minden peres fél és ügyvéd rá lesz utalva arra, hogy a királyi-tábla tárgyalá­sain személyesen jelen legyen. Ebből következtetve helyes, jogos és igaz­ságos volna-e az, ha a dunántúli ke­rület királyi-táblája, nem a kerület közepén, hanem a Dunántúl vala­mely félre eső, szélső városában he­lyeztetnék el? Helyes, jogos és igazságos volna-e egy ilyen intézkedés által a jogke­reső közönség nagyrészének súlyos anyagi terheket okozni, a hosszú utazások költségeinek fokozása által'? A méltányosság, jog és igazság Néha vidéki képezdéböl is jött át valaki a csurgói intézetbe. Történt pedig, hogy a p . . i képzőből egy Farkas nevezetű jeles bizonyitványnyal felfegyverzett növendék jelentkezett felvételre. — Ön ugy-e Farkas? — Igen, az a nevem. Én bárány vagyok. No majd meglátjuk a Farkas eszi-e meg a Bárányt, vagy a Bá­rány a Farkast? Csodák csodája, a bárány ette meg a Farkast, lévén a Farkas nem egész korrekt s az „öreg" jó emberismerő. Az államkertbe közös munkára rendele ki bennünket Ady Károly intézeti kertész. Az „öreg"-ünk is kijött megtekinteni a munkát. Nem sok hiányzott már a munkából, mikor az eső csepegni kezdett. Mi kapva-kap­tunk az alkalmon s ott akartuk a munkát hagyni. — Folytassák — úgymond •— önök csak a munkát, sok ugy sincs már hátra, egy kis megázás után csak nem fognak elolvadni? Megijedni egy kis esőtől ? Ki látta r ! A munkát folytattuk, az eső rövid idő múlva elállt. Az öreg pedig ezalatt — sétált. * * Sokat adott arra, ha növendékei tisztes­ségesen és tisztán jártak. „A ruha tisztesség" szokta mondani. „Lássák öcséim, az életben sokát határoz a megjelenés. Egy előnyös megjelenéssel kü­lönb helyzetet teremthet magának akárhány, mint esetleg kitűnő bizonyítványokkal egy esetlen, egy truukusz.. Szükséges azért külö­nösen tanítónak, mielőtt bemegy iskolájába, haját, ruháit, bajuszát, szakállát megnézni nincs-e rajtuk valami rendetlenség ami miatt tán nevetségessé is válhatnék," Azokra haragudott, akik tárgyát „bevág­ták" annélkül, hogy alaposan értették volna. Ennek a megakadályozására praktikus módot alkalmazott. A megtanulásra feladott tételen kivül, a következő egy, avagy 2 tételt mindig előkészületre adta. Ezt aztán fel kellett bon­czolni, részletezni, hány fő- és hány alrészböl áll, a benne előforduló fogalmakat kifejteni s arról külön jegyzéket vezetni. Akárhány jobb szeretett rendes leczkét felmondani, mint az előkészületi tételt részletezni. Nagy munka volt ez különösen akkor, ha a tételt uem jól találta a szerencsétlen bonczolni. Volt azonban egy társunk, ez időközben jött a b-í képezdéböl, aki soha sem készült sem az ő tárgyaiból, (ami csakúgy hallatlan dolog volt) sem más tanár tárgyából. De svádá­val, azzal rendelkezett. Nem volt a paedagógi­ának olyan tótele, amelyre zavarba jött volna. Beszélt folyékonyan, ha az „öreg" felszólította; meg sem állt addig, mig azt nem mondta neki: elég. Ez a szóbőség, ámbár csak néha érintette is a tárgyat, ez a zavarba nem jövés tetszhetett az „öreg"-nek, mert az év végén, bár egyéb tárgyból el is ült az ipse, a pae­dagógiai tárgyakból — elégséges osztályzatot nyert. Az első évfolyamra 30—35 növendék is iratkozott be. Mégis mire az intézet utolsó év­folyamát járták, alig volt meg közülök 20. A többi időközben bucsut vett már a kapufél­fától. Akiben ő nem vett észre szikrát a taní­tói pályához, azt időnap előtt kimustrálta. „Öcsóím" — ezt a szót hangsúlyozni szokta — monda, ha valamely pályához hivatás kell, ugy a tanitói pályához kell a legnagyobb, mert a hivatás nélküli tanitó átka a társada­lomnak, átka önmagának. Az olyannak rózsát nem, csak tövist terem, e pálya;." ; a kormány Pápa városáért is tegyem ; valamit, mert amit eddig kaptunk a | kormány jóakaratából,, azzal nai>y«»ii ' nem dicsekedhetünk. Az 1875-dik • évben elvették tőlünk a kir. törvény­1 széket, utóbb eltörülték jogakaué­i miánkat, elvitték a honvéd gyalogsá­J got, a devecseri telekkönyvet. s mindezekért eddig kárpótlást nem nyertünk. Most itt az idő. lu»gy kárpótolva legyünk a mult veszteségeiért! megvagyunk arról győződve, hogy Pápa város képviselőtestületének minden egyes tagja, áthatva a e/.él magasztosságátói, mely a város pol­gárainak szellemi és anyagi erejét van hivatva gyarapítani, nem ret­ten vissza attól az áldozattól, me­lyet hozni kell az ügy érdekélten, de melynek dús kamatait még gyer­mekeink-gyermekei is élvezni fog­ják ! Teljes bizalommal reméljük azt is, hogy az illetékes kormányfériiak Pápa város ezen törekvését, — me­lyet a méltányosság, jogosság és igazságosságon kivül még a czéksze­rüség is támogat, — méltányolni fog­ják, s ezáltal megadják Pápa vá­ros polgárainak, kik az államnak hozandó áldozatoktól soha nem ri­adtak vissza az alkalmat arra. hogy beláthassak, miszerint az ál­lam nem csak áldozatokat követel, hanem viszonozza is a neki hozott áldozatot az által, hog} r az igazsá­gos ós j ogos törekvéseket méltányolja, elősegíti és kielégíti! Felhívás. Némely buzgó kath. hívem kezdemé­nyezése folytán róm. katholikus hitközsé­günk százas-bizottsága elhatározta, hogy az országban párját ritkító kálváriánk szob­rait kijavíttatja, a fülkéket újra kifesteti és a hegyen levő bedúlt kápolnát kiépítvén, abban egy diszes lourdesi baríangut állít­tat fel a boldogságos Szűz szobrával, mely­hez a szokásos lourdesi búcsúk lesznek kötve. Minthogy azonban hitközségünk a szükséges anyagi eszközökkel nem rendel­kezik, hogy ezen helynek, melyen a jám­bor keresztények a szenvedő Jézus érdemei Többször monda: „Lángostorral szeretném kikergetni az iskolából a hivatás nélküli taní­tókat." „Én buktatni nem igen szoktam, inert arra szükség nincs is, miután az első évi öreg rostán kihull mindig a nem oda való. Aid már a harmadikba feljut, az nálam tahi­dig — de meg az életben is megállja helyét.-' * * Gyűlése volt a „somogymegyei tanitú­egylet"-nek Csurgón. Javában áll a gyűlés, mikor egy magas rangú tanügyi férfi, belép. S mit tett az „öreg ? u Néma fejhajtással üdvözölte, némán he­lyet mutatott neki s csak gyűlés után, mikor a zavarás lehetősége fenn nem foroghatott — ment hozzá üdvözlendő. * * Bálra készülődtünk. Igen ám, de sokan nem tudtak tánczolni. Táuczos nélkül a bál pedig nem sikerülhet. Mit tett az „öreg?" Bál előtt néhány hóval tánezórákat ren­delt él. Kihordatta a gyakorló-iskola terméből a padokat, meghívta a város hölgyeit s az in­tézeti banda zenéje mel'ett hetenkint kétszer tánczleczkóket kaptunk. Természetesen igazga­tói, vagy tanári felügyelet mellett. „Nem is fiatal ember az, aki tánczolni nem tud" — monda s jó példával maga járt elöl. A bál pe­dig kitűnően sikerült. .•6 * Később Csáktornyára helyezte a minisz­ter bizalma, hogy mint jeles intézetszervező, szervezze ott az állami képezdét. Eltávozott. Szervezte az intézetet, amely a Zrínyi-várban lett ideiglenesen elhelyezve. Apostoli buzgósággal hintette az elhor­vátosodott Muraközben a magyarság eszméit; de fájdalom nem soká, mert miután leányát, utóbb áldott jó „feleségét" elvesztette volnaj löt* is magához; sjtóUitQitta, az. Ur."

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom