Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-01-20

vei elérhető haszon mellett számításba nem jöhetnek; s ha ehhez hozzá vetjük még azon körülményt — hogy az ily ujonan befásitott kopár, értéktelen területek az elérendő használhatóságig vagy is a jövödelmezhetés idejéig egészen adómentesitetnek; a befásitás költségeit jó részben már előzetesen is megtérülni látjuk. Felesleges azt fejtegetnem, hogy a mai kedvezőtlen mezőgazdasági viszonyok között,— amidőn a gazda és birtokos anyagi ereje annyiszor és oly nagy mértékben vétetik igénybe, hogy azok rendes jövödelmeivel arányban nem lehetnek; mindentel kell követnünk arra nézve, hogy földjeink jóvödelmezőségét saját anyagi jobblétünk fejlődhetésére mentül nagyobb mértékig fokozni igyekezzünk. Már pedig akkor, midőn habár elszórtan is, de eqy összegben nem megvetendő teuiletet képező kopár s mí hasznot sem hajtó terméketlen területeinknek a helyi viszonyoknak megfelelcleg alkalmas módoni befá.sitásaról goudoskodunk azzal nem csak saját anyagi előnyünkre törekedünk, de utódaink megélhetésére is az eddigi has/onvehetetlen ko2>ár területek bef.isitásával és termővé tételével nem megvetendő tényezővel járulhatunk. Hazafias üdvözletlel felkérem ennélfogva a vármegye összes községeinek érdemes elöljáróságát, valamint mindazon magános birtoktulajdouusokíit, kik kopár, ez ideig mi hasznot sem hajtó területeiket befásitani hajiandok s arra igyekeznek, hogy a befásitásra szükségelt facsemeték számát s nemet velem jo 'időben és akkent közöljék, hogy azoknak kellő időben leendő kiszolgáltalhatása végett szükségelt előterjesztéseimet az illeti helyen még alkalmas időben megtehessem. Polgárdin, (Fehérmegye) 1889. évi január 2-án. Vt'szi'iviinnpiíyc küzga/(íiis;íi;i előadója. A közutak rendezése. 1. Nagyfontosságú törvényjavaslatot terjesztett a napokban a ra. kir. közmunka és közlekedésügyi minister törvényhozó testületünk elé, melyhon az állampolgárok mindegyikét közvetlenül érdeklő közmunka ügynek, mely eddig csak helytartósági és ministeri rendeleteken és részben törvényhatósági határozatokon alapult, — - törvényhozás utján való szabályozását ezélozza. A hivatkozott törvényjavaslat az általános, de az anyagi képességarányához mért adózás elvére van alapítva, ez által elejét ezélozván venni azon anamoliának, hogy mig az utolsó napszámos is három kézi napot tartozik szolgálni, addig a többszörös milliomos vagy semmi, vagy elenyésző csekély mórtékben járul a községi, közlekedési é országutjaink fenntartásához. A törvényjavaslat az utak felosztását következőkép csoportosítja. Állam utak, melyek országos fontosságéul i,i

ri

,

a

fc az á]j

am k

ö

i

fc

_ tási bizottságnak előzetes közszemlére kitett tervezete alapján két-két évre szóló költségvetést állapit meg, mely — a netáni felebbezésekkel együtt — a szakministeriumhoz jóváhagyás végett felterjesztendő. Ezen költségvetésben mind a kiadások, mind az annak megfelelő fedezet tüzetesen felsorolandók. A fedezeti részbe felveendők a netáni vámok és utfentartási alapok jövedelmei, a községeknek az átkelési útszakaszokra vonatkozó hozzájárulásai, a ministerium által esetleg kilátásba helyezett államsegély, — a kézi közmunka lerovásból, illetve váltságából várt bevétel, — végre az ezen felsorolt bevételek számbavétele után még fedezetlen szükségletnek megfelelő pótadó, melyet a javaslat lön-ényhalősági «/«í/c)-nak nevez. Ezen útadó, a költségelőirányzati megelőző; évben a törvenj'hatóság területen előirt állami földadó, házadó, keresetadó, 113'ilvános számadásra kötelezett vállalatok és cg}

rletek adója, bányaadó, tőke- kamatos járadékadó (ide értve a föld tehermentesítési járulékokat is) után százalékban szabandó meg. Az említett egyenes adók alapján kivetendő utadószázalék rendszerint nem lehet nagyobb 10"

()-nál. Törvényhatósági útadó fejében mindenkire, még ha az egyenes adója után kivetett százalék szerint rá ennyi nem is esnék, legalább is három kézi napszámnak folyó ára. mely azonban nem lehet nagyobb összesen 1 frt 50 krnál, vetendő ki. A törvényhatósági közgyűlés ezen minimumot azokra nézve, a kik legalább két igavonó állattal birnak, cg\- igás napszám folyó ára erejéig, mely azonban nem lehet nagyobb 3 forintnill, felemelheti. Vármegyékben a fenforgó viszonyokhoz képest a törvényhatósági közgyűlés elhatározhatja, hogy a törvényhatósági útadónak egy része, de legfeljebb fele, kézi vagy igáserővel rovattathassék le a kötelezettek által. Minden egyenes adót nem fizető, 10 évet már betöltött, de 60 évet még el nem ért férfi (kivéve a törvény értelmében mentességet élvezőket) köteles útadó tartozás fejében'három kézi napszámot természetben vagy eg3

r

enértékü váltságösszeg lefizetése által leszolgálni. E kézi napszám váltságárát atörvénj'hatósági közgyűlés állapítja meg az uti költség előirányzatról szóló határozatban. Az említett kötelezettség kiterjed a napszámosokra is, kik az IS8-3. évi X. t.cz. értelmében kereseti adómentességet élveznek. «i'ge: a gazdag haj, tömött tekercsekben koszorúba VÍISI felrüzvn s a gyönyörű, koszorúból könnyű gyász-fátyol hull alá. A kezek öwzetéve s a ragyogó szemek az oltárképre emelve, inig az ajkak buzgóimat rebegnek az érzelmek és a mindenség Alkotójához. Ks az a könyörgés, mely ajkaikról elszáll, annyival forróbb, mert az egész élet boldogsága függ a mai naptól. Ma válik meg, bog}' HZ imádkozó hajadon továbbra i.s apátlan-anyái lan árva maradjon-e, vagy pedig felkeresi-e öt; az, kinek láttára gyorsul a szívverés és szűzi szemérem égeti az arezot? A lelencház neveltjei ezek, kik csak másoktól tudják, hogy nekik is voltak szüleik. Ezek gyöngédséget, szeretetét ők nem érezték soha. Azfc az agg szerzetest ismerik atj-joknak, a ki felnevelte őket s a ki aggódva őrködő szemekkel figyel a térdelő leányokra a sekrestye ajtajából. Síikor a toronyban délre kondul meg a harang, a hajadonok sietnek bevégezni imájokat s azután felállva, az előre hulló fátyolt hátra vetik, hogy ne takarja el az arezot és lassú lépésekben vonulnak a sekrestyébe, hol félkört képezve állanak meg az öreg szerzetes, a még mindig életben levő Angelicus atya előtt, ki rövid, beszédet intéz hozzájok. A közönség egy része szintén betódul a templomba s iniro a beszéd véget ér, mindegyik hajadonnak egy-egy ifjú nyújtja a karját és ha a leány ezt elfogadja, karonfogva léphet az atya elé. Angelicus atya — a jelentkezés sorrendje 1 szerint, — még egyszer megvizsgálja a fiatal j emberek* által már előzetesen beadott és előzetesen már rendben talált iratokat; majd ennek megtörténtével, — a karonfogva haladé párok élén, — az oltár elé járul, ott kihirdet U eormist tliMtTMtt nkok&t és mindiár A mily örömmel üdvözöljük a javaslatot, mely rég érzett hiányt van hivatva pótolni, ép ugy sajnáljuk, hogy a javaslat igen kevés jogkört hagy fenn a sok helyütt igen dicséretes eredménynyel működött útfelügyelő választmányoknak, — és hogy új terhet is ró az utfentartási alapokra, a mennyiben az államépilészeti hivatalok költségeihez ezentiíl a vármegyék is járulni tartoznak, a mi természetesen növelni fogja az útadót azon törvényhatóságok területén is, melyek a javaslatban engedélyezett törvényhatósági mérnöki állomásokat nem akarják felállítani, hanem meghagyják az utügyeknek szakszerű vezetését továbbra is az államépitészeti hivatal hatáskörében. Városi közgyűlés, 1889. január 19. Osváld Dániel polgármester a gyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére id. Martonfalvay Elek, Woita József, Nagy István, Vikár Kálmán és Fischer Adolf képviselőket nevezte ki. Bognár Gábor a regale ügyben interpellálj hogy igaz-e mikép a város küldöttsi'ge a ministeriumnal azért járt, hogy a belvárosi regale váltságot a város és ne az egyes borméréóben talált házak tulajdonosai kapják meg. A polgármester azon válaszát, hogy a regale jogot régi szerződés szerint a belváros kapta, tehát ez tekintendő regale váltság jogosultnak is, és Horváth Lijos azon kijelentését, hogy a vita most még korai, miután a törvény ugy intézkedik, hogy az esetben, ha azon kérdés, hogy a regale váltság kit illet vitássá válik, — a bíróság lesz hivatva ez ügyben dönteni, a közgyűlés tudomásul vette. Martonfalvay Elek városi tanácsnok meleg hangon emlékezik meg Bermülier József városi képviselő elhunytáról, és a város közügyei körül szerzett érdemeiről, indítványozza, hogy a közgyűlés a gyászeset felelt jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét és az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvileg örökítse meg. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A városházánál tervbe vett pótépitkezés ügye volt a tárgysorozat első tétele, miután azonban a képviselők a gyűlés kezdetén nem voltak jelen a törvény által megkívánt számban, ezen kérdés ujabb közgyűlés napirendjére kitüzetni határoztatott. Zimmermann János lovag a városi rajziskolára ajánlott évi 600 frtos adományát megküldvén, köszönettel vétetett és rendeltetésére utaltatott. Olvastatott a legtöbb államadót fbető városi képviselőknek a kiküldött bizottság által egybeállított névjegyzéke, mely három tétel megváltoztatása mellett következőkép állapíttatott meg: rendes tagok: grof Esterházy Móricz főispán, Pápai takarékpénztár, Zirka Dénes, gróf Esterházy Sándor, Eöri Farkas Kálmán (Bpest), Wittmann Ignácz, Máday Izidor (Bpest), Barthalos István, Galamb József, Eöri Szabó Sándor, Hanauer Béla, ífj. Schlesinger Mór, Somlyóvásárhelyi uradalom, Saáry Lajos, Papi városi és vidéki takarékpénztár, Schneider Lipót, Özv. Kreizler Józsefné. Szilágyi József, Pap János, Özv. Kluge Ferenezné, Tarczy Dezső, Dunántúli r e f. Superintendentia, dr. Kerényi Miksa (Bécs), Moisinger Jónás, Veszprémi káptalan, Báron Jakab, idősb Martonfalvay Elek, Baráth Ferencz , Noszlopy Antal, Uradalmi nyugdijalap, Ungár Sámuel, Pap Zsigmond (Császáron), Néger Ágoston, Lőwenstein Adolf, Steinberger Lipót, Blau Adolf, Iglauer János, Horváth Lajos, Teuffel Mihály, Mikovinyi Ödön, Klein Jonas. Stankovánszky Imre, (Tolna), Steiner Ignácz kereskedő, Hauptman István, Voyta Adolf, dr. Koritschoner Lipót, Deutsch Dávid, Obermayer József, Veisz Adolf (Bpest), Szebauer János, Körmendy Béla, Horváth Kálmán (Bpest), Schlesinger Rudolf, Lang Mayer, Geböck Gyula, Bánóczy Pál, Perlaky Géza, dr. Rechnitz Ede, Koréin József, Nagy István, Staub József, Berger Vilmos, Mattus György, Tóth László (Veszprém), Bognár Gábor, Izraelita hitközség, Kakas Ferencz, Fischer Adolf, Bakonybéli apátság, Neubauer József, Berger Sámuel . (Dunaföldvár), póttagok: Kellner Dávid, Lendvay Lajos, Bermülier Alajos, Répássy János, Stein József, Krausz Lipót, özv. Grósz Ignáczné, HorleF Ferencz, Csillag Károly, Könczöl János, Berger Ferencz, Pápai cséplőgép társulat, Tcchet Adolf, Rechnitzer Farkas, Magyar nyugoti vasút. Az áliategészségi uj törvén}' intézkedéséhez képest a vásártérre egy czédulahá/i épittetni és a helybeli szarvasmarháknak a vásárra hajtottaktól korláttal elválasztása elhatároztatott. A vásári italmérés bérletére nézve megejtett árverés eredménye bejelentetvén, Veisz Hermán 401 ft évi bér ajánlata mint legtöbbet ígérőé elfogadtatott. A városmalma bérlőjének folyamodványára bérleti szerződése szt. György naptól névszerinti szavazás utján megszűntnek kimondatott, Saáry Lajos azon indítványának elfogadása mellett, hogy ha szt. György előtt is jelentkeznék alkalmas béilö az átvételre, nehogy a város további károsodásnak legyen kitéve, — a bérlet azonnal is megszüntet tessék. Hivatalos rovat. 47. Papa város rendörkapitányi hivatalától. R7Í889. Hirdetuióiiy. Mind gyakrabban fordulnak elő panaszok, hogy a mindennapi házi szükségletekhez megkívántató áruezikkek kicsinyben elárusítói, bár az árukat törvényes mérő készülékkel mérve, mégis csekélyebb súlyban, illetve mennyiségben szolgáltatják ki, — vagyis a vevőt, hiányos mérés által megkárosítják. A m. kir. belügyminisztériumnak múlt évi november hó 3-án 70000 szám alatt kelt körrendelete értelmében mindazon elárusítók, kik a törvényes kellékeknek megfelelő mérőkészüléket használnak ugyan, de az árut csekélyebb stdyban, illetve mennyiségben szolgáltatják ki és igy a vevőnek mértékben való megkárosisitását czélozzák, — a mennyiben cselekményük az 1878. évi V. t. cz. 379. §ábankörülírt csalást, vagy az 1879. évi XL. t. cz. 138. §-bau jelzett kihágást nem képez 100 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig 13 napig terjedhető elzárással és ÍOO írtig terjedhet'! pénzbüntetéssel büntetendők. Midőn a belügyminisztériumnak ezen rendeletét ezennel köztudomásra hozom, egyúttal értesítem a közönséget, hogy a vásárolt árukat Az éjjeli lámpa tfignlyóval van leborítva, hogy a i'éuy ne zavarja az alvók nyugalmát. Az egyik pamlagon sötét ruhába öltözött férfi pihen, kiben a t'élviiúgosság mellett alig bírjuk felismerni Angtliciut. A szerzetes a fejedelem parancsából rajta elkövetett gyalázatos bántalom óta nem veit a palotában. Sokáig feküdt súlyos betegen és hogy felgyógyult is, egyik lába béna maradt, tagjai pedig mintha össze lennének b>vc\ erőtlenek, fáradtak. Amint a lázadás kitörését mrgtndta, síelőit a várpalotába, hogy megmentse a fejedelmet, ha kell saját, ólutóvel is: <lo későn jött, a fejedelem már akkor elmenekült. A palotaőrséget sem találta helyén. Azt sem ragaszkodás kötötte urához, hanem a zsold és miután ura ellen harcolni, í-^üju pedig a nép ellen fegyvert emelni nem akart, egyszerűen otthagyta állomásait és eltávozott. A cselédség is elfutott. A népdüh elől célszerű idejekorán menekülni. A szerzetes ekkor a fejedelmi gyermekekhez sietett, akikre senki som gondolt. Mindakettőt sírva találta, de csakhamar sikerült őket lecsendesíteni és elaltatni. Angilicus velők maradt, hogy azután anyjokhoz: a fejedelem nejéhez szállítsa el őket. Tudta, hogj

r ha őt látják a gyermekek mellett, a nép dühe megkíméli azokat a bántalmazástól. Nyugodtan pihent le ő is a pamlagra és nem sokára elaludt. Almában ugy véli, hogy elburkolt alak lopózkodik a szobába és körülnéz: majd nesztelenül a bölcsőhöz megy és óvatosan kiemeli abból a csecsemő-lánykát és másikat tesz helyébe. Már-már elhagyja az alak a szobát, amint hirtelen, — mintha valami az eszébe ötlenek, — visszafordul és a gyermeket az asztalra téve, ogy szekrényhez meg3^. Hiába próbálja kinyitni, nem sikerül. Ekkor az alak gondolkodni látszik s azután gyorsan átmegy a szomszéd szoségón építtetnek, kezeltetnek és tar- 1 tatnak fenn. 2Törvényhatósági utak, melyek a törvényhatóság által építtetnek és annak költségén kezeltetnek és tartatnak fenn. 3. A vasúti állomásokra vezető utak, melyek á vasúti állomásokat a legközelebbi állami, törvényhatósági, vagy községi utakkal vagy községekkel összekötik és a melyek létesítésének, kezelésének és fentartásának költségei a törvényhatóság, az érdekelt község vagy községek, az érdekelt kereskedelmi és iparvállalatok, végül az illető vasat által arán3

T

lagosan viselőn dók és rendszerint a törvényhatóságok által kezelendők. 4. A községi köz-lckedési (ciczmális) utak, melyek több község közlekedésének közvetítésére szükségesek és a melyeknek létesítése kezelése és fentartása az e célra csoportosított érdekelt községeket illeti. 5. A tisztán községi (köz-dillő) utak, melyek csak egy község közlekedési érdekeinek szolgálnak és az illető község által létesítendők, kezelendők és fentartandók. 6. Egyesek, társaságok vagy szövetkezetek állal, köz-forgalom cz-éljaira létesitell közutak, melyeknek kezelése és fentartása a létesítőket, vagy azok meghatalmazottjait illeti. Hogy az ország határán átvezető, vag3

:

' az egyes vidékeken a közutakat pótló, tehát közforgalomnak szolgáló és különösen hadászati vagy közgazdasági szempontokból is fontossággal bíró gyalogutak és ösvények az építés, fentartás és kezelés szempontjából a közutaknak mely osztályába sorozandók, azt felmerülő eset alkalmából, az illető törvényhatóság meghallgatásával, a közmunka- és közlekedésügyi minister állapítja meg. Megyei és községi közéletünket a törvényhatósági, vasúti állomásokhoz vezető, a községi és közlekedési utak fentartása érdekelvén legközelebbről, ezekre tesszük meg észrevételeinket, a javaslat ismertetése mellett. A törvényhatósági utak hálózatát — a javaslat szerint — a szakminister jóváhagyása mellett a törvényhatóságok közgyűlése állapítja meg; — és ezen utvonalak és az azokon levő műtárgyak fen tartásáról, esetleg kiépítéséről az érdekelt törvényhatóság —a szakministerium felügyelete, illetve ellenőrzése mellett — gondoskodik. A törvéiryhatóságok a törvényhatósági utak építési, kezelési és iontartási szükségleteiről a közigazgaA szerzetes hallatlan erőfeszítést tesz, hogy álmából felébredjen; mert azt hiszi álmodott, holott csak gyngesége és az átélt izgalom ejtette fél kábultságba.. Es óriási erői'eszitése nem marad eredménytelenül: felébred és felkel. Majd néhány perc múlva ismét kimerülten tér vissza a pamlagra. IV. A műkincsekben gazdag Xápoly föleit a legdorültebb kék ég mosolyog, akár a legszebb tavaszi napon, pedig még tart a larsang. A lakosok ünnepi mezbe öltözködnek, kicsinye-nagyja a város legelnagyoltabb részébe vezető Yia-Maddalenán tolong, hogy eljusson a szegényes külsejű, kis Maria-Annunziata templomba, ahol ma igen nevezetes látni való var.. Gyertyaszentelő boldog asszony ünuepéfc a nápolyiak minden évben lázas türelmetlenséggel várják s ezen napon aki mozogni bir, okvetetlenül elmegy a Yia-Maddalonan levő kis templomba. Minthogy az egész lakosság egyszerre nem fór be a sziik templomba, csoportonként eresztik be. A fiatal emberek kétszerháromszor is bebocsáttatják magokat, sőt szívesen bentmaradnának az egész délelőttön is, ha megengednék nekik. Mert a dolog őket érdekli a legközelebbről. Az olaszok „esposizioite delle donne" címet adtak a templomban végbemenő oseménynek és az csakugyan „hölgykiállítás," de a szó legnemesebb értelmében. Több leány térdel a főoltár előtt, kik valamennyien élőtöknek legszebb korát, tavaszát érték el; azt a kort, mikor a rózsa feslik bimbajából, de még nem pattant ki egészen és még nem kinyílt virág. A karosa termethez olcsó szövetű, fekete rtiÍAaia^uJi * |tfl

5

yek e$vik le$s»W> &«s- ( u egymiei. »Ijegywtt, {4rok*t é& mio^

1 össze is esketi őket. Ez a gyors eljárás a lelencház előjoga és kiváltsága. Némelyik évben megtörténik, hogy egyikmásik leánynak nem akad párja; az vár tovább a jövő évig. Ezúttal, a mint az egyik ifjú karját nyújtva a legszebb leánynak, a legszelídebb teremtésnek, az atya elé járul, ez némileg megzavarodik s huzamosabb ideig vizsgálja az ifjú iratait. Majd kutató tekintettel néz az ifjú orcába és félrevonva öt, kérdést intéz hozzá. — Az ön neve az, a melyet irata mond ? — Igen; — válaszol az ifjú izgatottan és komorau öszevouva szemöldeit. — Önnek címei is vauuak? — Letettem. -- Miért? A kérdezett indulattól villámló tekintettel méregeti Angelicus atyát és elfojtott hangon válaszol. — Nincs rá joga, hogy ezt is kutassa. — De vau rá jogom; mert a karján tartott hölgy atyja után rokonom. Eu neveltem fel s atyja után én vagyok az atyja. — Tehát, — válaszol az ifjú vontatottan, — letettem nevemet és címemet, mert nagy okom volt rá. — Vau-e erre i'oga? — Nagykora vagyok. — De ön ezáltal elveszíti igényét családja vagyonára is. — Azt elkobozták és én már két év óta élek ügyvédi keresetemből. — Atyja megengedi-e? — Nem kérem engedélyét. — De ő önnek nemcsak atyja, hanem fejed .... — Nein, — siet az ifjú a szerzetes szavába vágni. Elhagyott és hat éves korom óta \ mit ym. ttó lófrqu E^&tfiöt — iaawÜsBi, — önnek nincs jogíi engemet fakgatni. Ha Mercedes meg van velem eléged ve ós ha tisztességes módot, biztos kenyeret tudok kiinutatui és ha erkölcsöm kifogástalan, akkor önnek: a lelencház lelkészének kötelessége minket összeadni. — Valóban, ez a lelencház lelkészének kötelessége. Az összeesketések megtörténtek és -í«gclícus atya ráadta az egyház áldását a. fakgatott ifjú frigyére is, a ki tulboldogan távozott el bájos választottjával. — Nézze atyám, minő különös levelét kaptam a napokban. Sorai nem kézzel-irott 'hetükből állanak, hanem nyomtatásból kivágott betűkből. Ez vezet engemet önhöz, a kit anynyira meggyaláztam. Es én mégis öntől várom a menekülést. A trónjavesztett Mihály' fejedelem szól igy Angelicus atyához. A szerzetes átvéve a levelet, fennhangon olvas. „Nápoly, febr 1. Emlékezel-e még, hogy egy napon, ugyanakkor, mikor páter Angclicust megveretted, engemet is majdnem halálra botoztattál? Csak akkor tértem némi erőhöz, mikor már te megszöktél; különben megöltelek volna. De boszufc állottam rajtad. Egykoron könyörtelenül elhagytad gyermekeidet és mikor eszedbe jutott, hogy atya vagy. mikor szived is megszólalt, csak leányodat találtad fel; fiad eltüut. Nos, akit te mint leányodat gazdagság-, bau, fényben neveltél fel s aki szerető hitvese egy gyöngéd föuraak, nem a te leányod, hanem az enyém. Gyáva futásod éjjelén óu ^ier«itam,«i öke.t. A teJeipy.Qi M^ccden &év^