Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-05-26

Hogy nálunk nem lehet szó oly nagy" mérvű iparról és kereskedelemről, mint pl. Győrben van, annak nagyon kimutatható oka van a földrajzi fekvésben. Győrnek czélszerü vasúti összeköttetései mellett nagyszabású haj óösszeköttetései vannak a Dunán. S a közlekedési eszközök ^ezen czélszerüsége folytán a Duna mindkét partján eltérülő vidék érez- és fagazdaságát ép oly könyen fel tudja használni, mint a sik földterületek gabnatermékeit. Tény az, hogy Pápa városának földrajzi fekvése is határozottan kedvező. Ez a nagy és népes város Somlóhegyének tövében, egy nagyobb sik területen fekszik, körülvéve a népes és vagyonos községek egész lánczolatával. "Talaja a Földmivelésre kitűnő, a mellette zöld koszorúként elterülő Bakony fával kinálja, a közeli kőszénbányák a föld fekete kincsét tárják elénk. Tény az, hogy Pápa, mint a Dunántúl középpontján elterülő népes város hivatva volna a Dunántúl emporiuma, góczpontja lenni. De az is tény, még pedig szomorú tény, hogy közlekedési eszközeink'oly csekély számban vannak s a meglevő is oly hiányos, hogy városunk ennek folytán a világforgalom útjából erőszakosan félreto- | latik s nem foglalhatja el az őt természeti fekvésénél fogva megillető első helyet. Vizi úttal nem kedveskedett nekünk a természet. Vasúti összeköttetésünk van ugyan, hanem erre meg elmondhatjuk, hogy „adtál uram esőt. de nincs köszönet benne!" „A magyar nyugoti vasút" vezérigazgatósága oly mostoha eljárásban részesité eddig városunkat, mely minden méltányosságot kizárva, minden önérzetes pápai polgárt vérig boszantott. A forgalmat tőlünk erőszakosan elvonták és egy vasmegyei tized rendű városkába KisCzellbe terelték. A menetrend oly boszantólag lett összeállítva, hogy Veszprémből Pápára 17 óra alatt lehetett csak érni annak, kit rosz sorsa az esti vonatra utalt. Az állam a legközelebbi múltban a saját kezelése aki vette e vonalat s ennek első üdvös következménye az, hogy a menetrendet városunkra vonatkozólag kedvezőbben módosították. Ez azonban még nagyon csekély előny közlekedés-ügyünkre vonatkozólag. Kimondhatatlan káros következményű volt városunkra nézve az is, hogy a környékünkbeli viczinalis vasutak kiinduló pontjául nem Pápa választatott, ez által a gazdag Balatonpart termékeitől estünk el, melyek bizonyára városunk kereskedelme utján lettek volna értékesítve. De még nem adjuk fel a reményt, annál is inkább nem, mert vidékünkön 'még több vicinális vonal is fog néhány év alatt kiépülni, melyeknek hogy Pápa legyen a góczpontja, — Én elgondolkodtam, úgy fájt a szivem azért a két ifjúért, kiket egyformán szerettem, hogy én is azt mondtam: szép az a halál, nagyon szép! Apám folytatta: „Szép az a halál; nincs benne semmi borzasztó, semmi visszarettentő, hiszen csak átköltözés az egy szebb, egy jobb hazába, hol a legyőzött népek szolgálnak nekünk győzőknek!" „Szép az a halál, neked is meg kell halnod kis lányom, mert azt mondják a csillagok, hogy a te halálod teszi hatalmassá népünket!" „Meg kell halnod, mert népünk vezérének két ifjú sarja szeret téged, kiket neked szeretni nem szabad!" „Ha majd te elalszol én kedvesem, eltemetlek rozmarinfa árnyékába, szomorú füz lombjai hogy ne találjon meg senki sohasem \ . . sohasem ..." „Ha majd azután a fényes győzelmekről megjön a két ifjú, kérdez téged; én megmondom nekik, hogy eljött érted az est tündére alkonyatkor, menjenek titánnad, keressenek kele tről-nyugotra ". » Alugyál azért kis lányom, én lelkem, alugyál, . . . alugyál! ..." »Alugyal, hogy testvéri vér ne omoljon, alugyál, hogy népünk nyugatra menve világokat reszkettesen és megtalálja a négy folyam három hegy országát, ősapáink birtokát, az igéret szent földjét! „Legyen belőled egy szép virág, szép, mint most vagy; én itt maradok veled örökre és ezután is az én kis lányom lész . . ." „Alugyál! .... alugyál! . . . .« * Régen volt ez, Istenem be régen! Eltemette lányát, eltemetett engem az öreg táltos rozmarinfa árnyába, szomorú füz aSÄ, hogy meg ne találjon senki sohasem. \Szerettek a szellemek és megengedték, bogy f zép virág legyek, kinek az alkonyi szellő hirt hrozzon az én kedveseimről, az én népemről, kik elmentek engem, az öreg táltos lányát keresni keletről-nyugotru,. hisszük, hogy azon, a kormányhoz közel álló férfiak, — kik városunk előrehaladását szivükön viselik — arra nézve mindent elfognak követni. A nyers termékek gyors és könyü szállítása napjainkban ép oly fontos, mint azoknak gyors elkészitése. Lehetetlen tehát be nem látni, hog}

7 közlekedésügyünknek gyors és nagyobb kiterjedésűvé leendő alkotása városunkra és kereskedelmünkre vonatkozólag — valóságos életkérdés. Szóljunk a pápai iparról.— Pápa városának előkelő és müveit iparos osztálya van. Miután a közeli falvak lakói itt szerzik be szükségleteiket, az ipar is a fejlődés meglehetős magas fokán áll s vele össze sem hasonlítható a veszprémi ipar, mely a Balatonvidék szőllőtermésének elpusztulása folytán — haldoklik. Legelső helyen áll Pápán a malomipar, mely hires az országban, s hogy ezt fejlesszék, arra nézve derék molnáraink mindent elkövetnek. Azonban ennek nagyobb fokúvá tétele is, csak a közlekedés ujjáteremtésétől függ egyedül. A kézmű ipar többi ága is tőbb ezer kezet foglalkoztat s derék iparos osztályunk általán véve kiállja a versenyt az ország bármety városának iparos osztályával, ámbár még nálunk nincs meg az iparnak azon főprincipiuma, hogy a nj

T

ers termékek a lehetőségig ugy dolgoztassanak fel, hogy tömegük kisebb, értékük pedig nagyobb legyen, s hogy ne az anyagot, hanem inkább a munkát fizessék meg jobban a fogyasztók. Más szóval nálunk még nincs kifejlődve a műipar, s ez csak akkor lehetséges, ha főként fiatal iparos osztályunk szivvel lélekkel igyekszik megvalósítani az industria eszméjét. > Fiatal iparos polgártársaink figyelmébe ajánljuk főként e sorainkat, mert ők vannak hivatva arra, hogy városunk ipari viszonyainak fejlesztését tartsák elsősorban azon czélnak, mely a polgárság közműveltségi viszonyainak egyik leghatalmasabb tényezője kell, hogy legyen! „Előbb a fogyasztó közönségnek kell meglenni és csak a szükségletek nagyságáról szerzett tapasztalatok után tájékozhatják magukat az iparosok." Ilyenféle ellenvetéseket lehetne felhozni, de ezek csak látszólagos ellenvetések. Ha a fogyasztó közönségnek azon része, mely szükségleteit akár közvetlenül, akár kereskedők utján Budapesten, Bécsben előállított ipari termékekkel fedezi, látni fogja, hogy szükségleteit ép ugy fedezheti a városunkban készült iparczikkekkel: bizonyára innét fogja beszerezni szükségleteit Nem ajánlhatjuk tehát eléggé az iparos osztálynak, hogy a jövő fejlődés érdekében az iparos tanonczokkal a lehető pontossággal látogattassák az ipariskolát, mely egyrészről szellemi továbbképeztetésüknek, másrészről, az ipar tekintetében specialis szükségleteiknek oly hathatós előmozdítója. Hogy az ipari czikkeknek nagyobb mennyiségben való gyári előállításáról lehet e szó Pápán ? erre azt válaszoljuk, bog}' igen. Ebben a dologban azonban az a föltétlen véleményünk, hogy Pápán csak oly gyárak felállilása lenne üdvös, melyek a kis ipari a legcsekélyebb mérvben sem veszélyeztetik. Ilyen volna példáid a ezukor gyár, posztó gyár, szeszgyár stb. A kormány tudón, ásvnk szerint egy dohánygyári is szándékozik a Dunántúl felállítani. Ha a gyár helyéül Pápa városi szemelnék ki az illetékes körök, ennek megtestesülése ipari ós kereskedelmi szempontból is fölötte üdvös hatással lenne Pápa város közönségére és fejlődésére! „Haladjunk!" Ez a jelszava a müveit világnak. Az ifjú Amerika ezzel a jelszóval ajakán győzi lever és fegyver nélkül, az ipari és kereskedelmi hakíftás csodás remekeivel a vén Európát. „Haladjunk!" Ezzel a varázsigével tartja fönn a terméketlen Schweitz ezernyi polgárait s hazája független szabadságát! „Haladjunk!" Ezzel a szóval győzi le ma Prancziaország az egész művelt világot. Hogy a magyar méltó lehessen ezredéves múltjához, hogy mint egykor karddal, úgy ma az ipari termékekkel kezében foglalhassa el a nemzetek közt az őt megillető helyet, ugy nekünk is azt a jelszavat kell sziveinkbe vésni: Haladjunk! Lobogónkra pedig fel kell irni a költő szavát: „Hass, alkoss, gyarapits S a haza fényre derül!" SlCag \j-az, §vyii ía. I Leiter Jakab. I Ismerik kérem Leiter Jakab urat? . . A fővárosnak egyik nagyon isméi t alakja 6 kelme, s alig van hét, hogy valamelyik utódjának neve meg ne fordulna a fővárosi lapok hasábjain. Leiter Jakab ur tudniillik egy fővprosi lap szerkesztőségében született, és egy ismert hirlapirónak mostohagyermeke. Az illető kolléga ugyanis egy német lapból fordítván valamit „Jakobs Leiter" [: a bibliai Jakab lajtorjája :] helyett Leiter Jakab urat szerepeltette a lapban. Azóta sok követője van Leiter Jakabnak. Albrecht főherczeg jubileuma alkalmából meg volt írva a bécsi lapokban, hogy az összes bécsi katonazenekarok a rangban legidősebb karmester (Rangältester Kappelmeister) vezetése alatt kivonultak. A lap munkatársa ezt igy forditottót le: „A zenekarok Rangältester karmester vezetése alatt kivonultak". Nem utolsó dolog volt az sem, mikor a Pol. Corr. egy német táviratot, melyben el volt mondva németül, hogy a spanyol királyné Madrid védelmét (Hut Madrid'*) \ a III. hadtestre bizta, egy riporter imígy fordította le. A királyné Madrid kalapját \ a III. hadtestre bizta. * „Das neue Kabinet ist sogut, wie gebildet" — irta egy nyakatekert német a j legutolsó franczia kabinet válság alkalmával azt akarván mondani, hogy magyarán fejezhessük ki, hogy az uj kabinet már megalakitottnak tekinthető. A német táviratot egy fiatal magyar j hírlapíró kapta kézhez lefordítás végett. At J is ültette magyarba, még pedig ilyen képen: „Az uj kabinet ép olyan jó mi?it művelt." * Nem csak kezdő magyarokkal esik meg az, hogy ilyen bakot lőnek. Megtör- j tént egy ismert írónkkal is hasonló dolog. Egy tárczát akart lefordítani ékes németnyelvböl a magyarra, de mindjárt a cziménél megakadt. „Aus dem Gebiete der Hypnose", Ez volt a tárcza czime és emberünk félórai gondolkozás után lefordította igy: „Hypnose ur parancsolatából " Hát „Anderen" festőművészt ismerik kérem? Ugy-e bár nem?— Ezt is egy magyar újságíró csinálta, még pedig egy német lap nyomán, ahol ez állt: „Wir sahen dort Bilder von Makart, Canon, Munkácsy und Anderen

11

. A magyar lapban ez lett belőle: Láttuk ott Makart, Canon, Munkácsy és Anderen festményeit. Az apró bakoknak egész sorát lehetne itt felhozni. „Attorney generál"-ból (az angol főügyész czime) egy magyar lapban Attorney tábornok lett. „Der Bremser Jahn aus Nürnberg" igy lett leforditva, hogy „nürnbergi Bremser János". „Der Herczog ist blutarm" — irta egy német kollegánk és csináltak belőle „vérszegén)? herczegel". Egész szótárát lehetne összeállitani hasonlóképen a „Leiter Jakab"-oknak. •* Veszedelmes versenytársa akadt Leiter Jakabnak legutóbb a „Nemzet" czimü b.pban, ahol eClaquehutes Frigyes" ur megszületett. Egy szűkszavú német távirat ugyanis egy bécsi rablótámadást jelent, melyben el van mondva, hogy a rabló furkósbottal a megtámadott klakkjának rugóját (Feder Claquehutes) összetörte. A geniális fordító kikalkulálta a távirat szövegéből, hogy a rabló neve C/aque hutes Frigyes, a ki furkósbottal támadta meg az áldozatot. ! Azóta ezen nevet a főváros. I * Hogy azonban a német kollegák se születtek burokban, azt bizonyítja az a körülmény hogy egy fővárosi német lap JászKun-Szolnok megyét igy fordította le: „Jazigien-^Gross-Kumanien-^^íT Comitat". Egy másik német Jókainak a „Jövő | század" regénye czimü müvét fordította le a sógorok nyelvére és már a regény czime is igy jött ki: „Roman der heranrückenden Compagnie." Hát még a többi ? Sfl£ kezeit összekulcsolta az ölében és álmodozott, közbe-közbe nagyokat bóbiskolván öreg fejével. Az a fej ... de sok viszontagságon ment az már keresztül! Ne gondoljuk azonban, hogy Zsuzsi nénit a sors, az élet egészen megtörte volna. Az élet vihara kegyetlenül megtépázta, megviselte, az igaz, de a törzs konokul daczolt még; olyan volt ő mint egy százados tölgy: korhadt és lombtalan, de a reménynek ifjú hajtásai ott virultak minden tavaszszal a hervadt arezon. Óh, az öreg szívnek is van még tavasza! .... "Virág és dal nélkül, de meleg napsugárral. Ebben a tavaszi napsugárban melegedett az öreg Zsuzsi néni szive, az a sziv mely most is dobogott halkan, de dobogott. Minden évben remélt és remélt és rakta, konok sziv ós kitartással, bámulatos kitartással a lutrit. Arra rakta minden garasát, minden megtakarított fillérjét. Az a gondolat, hogy ő egyszer egy kis ternöt csinál — kimondhatlan boldogsággal töltötte be keblét s szemei ilyenkor ifjúi tűzben ragyogtak. És különös! Ez a csalfa, „földiekkel játszó" remény tartotta fenn az öreg asszonyt. Ez adott neki erőt, kedvet és bizalmat az élethez. Nem is látszott sajnálni az elvesztett tételeket; inkább nélkülözött, de hetenkint kétszer meg kellett raknia a lutrit. Ez táplálta, ez buzditotta egész héten át 8 ha egy egy ambót csinált, a ternót közel gondolta már. De hogy az még mindig késett!! Hej, az a lutri, az a lutri, — de sok szegény ember garasát nyerte már el 8 juttatta koldusbotra! A lottó és a pálinka teszi tönkre a népet! Bizony bizony a mi jó Zsuzsi nénénk is „elrakhatott már egy pár száz forintocskát; milyen jó volna az most öreg napjaira, ha ( e{jyébre n.w

y hit egj tiest«9ség«a — tamQtéqre* Tanítók tizparancsoiaija*) Egyszersmind zsinórmértékül minta-tanitásoknál. sA ki tani!, annak magát hivatali körében nem »

(M

. lerembernek — de művésznek kell éreznie!» ^ Dr. Benevieiy Albert. Az iskola legyen a te mindened, idegen foglalkozás neleg}^ teelőtted. Jelenj meg mindenkor pontosan az iskolában, mert az élénk kötelességérzet csak igy ébreszthető fel és szilárdítható meg növendékeidben is. Külső megjelenésedre nézve légy rendes, tiszta önmagad, is, hogy növendékeid már rajtad lássák s tanulják becsülni a tisztásagot. Egyéniségedre nézve külső nyugalom, méltóság, nyájasság, illeni esség, atyai szigor- és komolysággal párosult szeretet, türelem és szelídség legyenek fő tulajdonságaid. II. A tanításnál rosz modort ne alkoss magadnak, hogy azokat kövesd. Szemben a növendékekkel a tanítói jó modorra kiváló gondot fordíts. Ne izegj-mozogj; nelóss-fuss: ne járkálj folytonosan széitóben-hoszszában az iskolában a növendékek előtt; ne czirógasd növendékeidet: ne babrálj velők; ne üsd-verd, ne ránczigáld őket jobbra-balra, A padokhoz való támaszkodástól, vagy az asztalra való dülleszkedéstől óvakodjál. A leány osztályokban gyengéd, a fiuk irányában nyájas, serdülők irányában légy komoly, de nem komor. in. Megemlékezzél róla, hogy rendes órafelosztás és leczkerend legyen a te midennapi teendőd zsinórmértéke; mert csak igy állapitható meg, hogy az adott körülmények szerint a kötelezett tantárgyak minő terjedelemben adassanak elő, hogy hán}*- óra jut minden egyes tantárgyra, hogyan váltják fel egymást a tantárgyak és minden egyes évfolyamban mennyit kell s mennyit lehet elvégezni egy leck« alatt, vagy egy hét, egy hó, vagy egész tanév folytán. IV. Tiszteljed az egyes tantárgyak szerint az elemző, vagy összekötő tanmenet alakjait. Az olvasás-oktatás előgyakorlatainál s a nyelvoktatásnál legyen a te tanmeneted — elemező. A számolásnál, földrajznál és természettudományoknál — öszszekötö. Egyéb tárgyaknál — elemző és összekötő. A tanítói hangulat is legyen az egj^es tantárgyakhoz mért. V. Ne öld el rosz tan-alakkal a gyermekben a tanulási kedvet. A bibliai, egyházi, hazai és világtörténetnél s a földrajznál használj — közlő tanalakot, mert ezen tárgyak *} Ezen dolgozatot Vargyas Endre kir, tantrliigyelő i veszprémi izr. tam!óeg)let Mkérése nyomán készítette s felolvasták a tanítóegyesületnek május Ii» 20-án tartott ülésén. (Folyt, a mellékleten^ No bizony gondolt is arra az öreg: Majd eltemeti őt a jó Isten; lesz még annyi emberség ezen a világon, hogy jut neki is négy szál gyalulatlan deszka valahonnan! És pedig gondolt a temetésére. Már előre megvarrta a szemíodó'jér, a halottas ruháját titokban. Oot tartogatta a ládikájában a reskontók mellett; még egy szép fejkötőről is gondoskodott. Egy gyönyörű tavaszi napon hirtelen éa súlyosan megbetegedett az öreg. Hiába, öreg volt már; hiába daezol a százados tölgy, a szú emészti és fogyasztja a belsejét, azt a csekély életerőt ami még benne van. A tavasz zöldje, a lég illatos, balzsamos áramlata nem nyújt már erőt a roskadozó törésnek . . . egy élő halott az, melyet aa ősz első szele magával ragad és eltemet. Igy törtónt ez Zsuzsi nénivel is. Érezte, tudta, hogy meg kell halnia, és o belenyugodott sorsába. Az az egész test holü volt már, csak a sziv, az a makacs, reménylő sziv élt még, meg a szemek ... A remény fényes, villamos sugara volt az most is, mely némi fényt vetett a szenvedő fonnyadt arezra. A száraz kezek izgatottan kerestek valamit a dunnán ... a reskontót . . . B az ajk érthetetlen szavakat mormogott. .... Nyertem . . . hála ... istennek . . . nyertem — rebegi most halkan, de érthetőn a beteg — adjátok ide ... a ... a - * . ott vari . . . otfc a — az ajk még mozog, da" hang nélkül, a sziv egyet dobban még a ec volt az utolsó öröm érzete, aztán a pernek lecsukódnak örökre ... És most jön az élet tragikuma. Mikor a jó Zsuzsi néni holmrait rendez"ték a temetés után, az ezüst kapcsos "bibliából egy keskeny papirBzelefcke esett ki. A reskontó volt, Zsuzsi néni legutolsó, xesk°

n

^J

ft • • • * ternóról. ' 9C. És én itt vagyok magam, egyedül, mert az én jó apámat elrabolta tőlem egy rosz szellem — az idő! Oly szomorú ez a magányos élet most én nekem, ó jöjj szép Csillagfény, jöjj el velem, légy te is szép virág, ketten boldogok leszünk. Boldogok leszünk, játszunk az alkonyi sugárral, elcsábítjuk az esti szellőt és kikaczagjuk a bülbül énekét Csillagfény, a szép Csillagfény könnyezett, hisz oly sokban hasonlított sorsa a szegény Csodavirág bús életéhez, nem habozott sokat, követte a szép tündér leányt . . . Reggelt harmat reszketett a leveleken, madárdal, édes illat üdvözló kedvesétől, a piros hajnaltól búcsúzó napot. Fölébredtek a szép leányok, asszonyok is; siettek a tengerszemhez s ott rémült síkoltás kélt ajkaikról. Caodavirig elnyillott, lehullottak szirmai és Csillagfény nincs sehol. Elaludt — megbüntette a tó szelleme. Keresték, de csak arannyal áttört kendőjét találták meg egy ágon fennakadva, a viz fölött. Mikor Ali béghez is elhatott a hir kedvencze szomorú sorsáról, sóhajtott és könnyek füröszték arczát. Most már évenként egyszer ő is eljön a Csodavirághoz, melynek azóta egy uj társa van, mely vetélkedik vele pompában, szépségben. Ehhez az uj virághoz, melyet most már Csillagfénynek neveznek — megy mindig Ali és suttogja a tarka leveleknek: Én kedvesem, én szerelmesem! A levelek azután lebegnek, suhognak valamit, mire Ali bég szive is megkönnyebbül, nyugodtabban hagyja ott a helyet és nem zúgolódik, mert: „Nagy az Isten és Mohamed az 5 prófétája /" A terno. A jó Zsuzsi néni többször is megtörülte Isten tudja hányadik öreganyjáról reá maradt okuláréját, azután megnyergelte vele az orrát s kezébe vette az újságot. Uram bocsa, talán bizony a vezérczikket akarja elolvasni az öreg. — Dehogy; hiszen ha olvasni akarna ott van az ezüst kapcsos biblia, vagy pedig az álmos könyve — képezvén ez a kettő az ő bibliotékáját. Az álmoskönyv az ő orákuloma. Zsuzsi néni nem is elöl nézi a lapot, hanem hátul kezdi, ott ahol a legutóbb kihúzott számok rovata áll, s műértőleg „gusztálva", mosolyogja magában a lottó számait. A resbontó reszket száraz, kiaszott kezében, mikor a numerusokat összehasonlítja. Barázdás arczán fel fel villan az öröm, a remény sugara, de csakhamar borús árnyéka a csalódásnak sötétíti el homlokát. Most félreteszi a lapot és a reskontót. Ládájából egy színehagyott piros kendőt keresgél elő, mit nyugodtan felbont, beleteszi a reskontót aztán újra összeköti és ismét a ládába zárja a kis batyuoskát. Mennyi öröm, mennyi bánat lehet ott egy rakáson! Ez az ő régi rendes megszokott foglalkozása évek óta ... . Hej Zsuzsi néni, mikor volt az, mikor kend a csillagokat olvasta meg az égen, nem ezeket a numerusokat! Mikor volt az, mikor, nem az álmoskönyvben lapozgatott kend, hanem a legényekkel czihározott ott a falu végén mikor a kútra járt, aztán egyszerre három legény is segített a korsót telemeriteni... mikot volt az ?! .... Zsuzsi néni is ilyen formát gondolhatott mikor az okuláriumot levetette az orráról és mint rendesen az előtte fekvő álmoskönyvbe tette. Ajt4a becsukta fir*d,t, beesett mws\