Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889
1889-05-12
M SHéftlÖ L »j» p *P ai I«apofe" 1®S9. május U2-ik számához sorsjegyek oly értékben "kerülnek"a közönség kezeibe, melyek valódi értékükkel semmiféle arányban nem állanak. A törvény ennél fogva szembetűnőleg éppen e kis sorsjegyek ellen irányul s ezeknek további .szaporítását igyekszik lehetetlenné tenni. Abból a rendelkezésből, moly .szerint nyereménykötvények jövőben csakis a törvényhozás engedélyével k-.znek kibocsáthatók, sokan sietnek levonni azt a következtetést, mikép a sorsjegyek kibocsátása ezcntal pusztán mint az állam hiteligényeinek kielégítésére szolgáló mivelet lesz tekintendő; egy ujabbi form aj melynek segélyével az állani adósleveleit a közönség körében könnyűi szerrel elhelyezheti. S hivatkoznak mások ismét ai-ra, mikép a sorsjegyek kibocsátásának minden megtámadhatósága mellett is, sok nemes é.s közhasznú czél éppen e megkedvelt tőkegyüjtési módozat fölhasználása folvtán valósulhatott mos.. " <—• Nos, ez utóbbi igazság érvényesülhet az uj törvény alapján is. Sőt azon körülményben, hogy a sorsjegykibocsátás engedélyezésének joga nem többé pusztán a kormányt illeti, hanem a törvényhozást, a legsikeresebb eszköz rejlik abban megbírálni és ellenőrizni valamely emissiónak nem pusztán partialis érdekek által sugalt közczélu voltát. A mi pedig az államkölcsönök sorsjegyek alakjában való megkötését illeti, ez — mint a kölcsönkötés általában — szükséges rosz s arra az állam, mely* a gyakorlati szempontokon kivül az ethikai mozzanatokat se hagyhatja figyelmen kivül, — bizonyára csak a legvégső esetben lógná elhatározni magát. De mi sem jellemzi jobban a kormány tendentiáját a jelen kérdéssel kapcsolatban, mint azon egyidejüleg kifejezésre jutott törekvése, hogy a kis lottójátékot is jövőben lehetetlenné tegye. E tendentia háborút izen oly értékeknek, melyeknek becset nem a benső tartalom, hanem a speculáció és játékszenvedély kölcsönöz. A sorsjegy-törvény ezen irányzatára kell visszavezetnünk azt az intézkedést, mely az igérvóny-üzletet megszorítja, vagy legalább is oly sorsjegyekre korlátozza, melyek névértéke legkisebb 100 frt. Ily módon csakugyan kikerülhető lesz, hogy pusztán már a nyereség reménye — egyszeri alkalomra — drága pénzen vásároltatnék meg. oly sorsjegyek után, ménem érté, és csodálkozva nézett a lelkészre, ki kezénél ragadta öt, és vonszolá maga iitán, képtelen többet rémületében szóllani. Egy borzasztó látvány reudité meg őket, Zsolt ott feküdt vérében a kis pavillon padolatáu, mellette pisztolya. Búlaky mint sebzett vad felordított, „fiam, drága gyermekem !" kiáltó, szakadozott hangon. Cselédség, orvos, a jó plébános, mind környezték az ifjút, kit holt halványan, zárt szemekkel, a legnagyobb vigyázattal helyeztek ágyába. Az apa leirhatlan fájdalmában haját tépdesé, — „mentsétek meg egyetlen gyermekem" — könyörgött az orvosoknak, kik koszszas, fárasztó kutatás után a golj-ót megtalálták a testben, a sebet elkötözék, és reményt nyújtottak a megmentésre. Kínos órák következtek, a sebesült nehéz lélekzete, lázas állapota, a kétség élet halál között Búlakyt egészen megtörték, nem távozott fia ágyától perezre sem, ottleste annak minden legcsekélyebb mozdulatát, — kezeit mint szoritá össze, ajka mint suttogott érthetetlen szavakat, oda hajolt egészen, talán felnyitja szemét és felismeri atyját, — és akkor akkor — igen boldoggá tenné, minden akaratát teljesítené, csak most maradjon életbeD, csak most add őt vissza Istenem, — és kezei imára kulcsolódtak, a kemény kéreg levált a szívről, fia tette minden más szenvedélyt elűzött lelkéből, csak az apai szeretet trónolt ott! Végre javulást jeleztek, az ifjú csak perczekre tért ugyan eszméletre, de láza csökkent. Búlakyt sürgősen hivták a mellék szobába, nem akart még oda sem távozni, nem órdeklé őt semmi fián kivül, — de mégis, a „halott levele" is utat talált oda — azon szívbe, mely oly zord tudott lenni! Egy fiatal nő állt előtte, ki nagy fekete könyes szemeivel kérőleg tekintett reá, kezeit esdőleg nyújtva eléje, szólni akart, de nem volt ereje, térdre omlott, és görcsös zokogásban tört ki. — Gyerawk, mit óhajt? kérdé nyájasan lyek értéke, miként említők, jóval mögötte marad a reális becslés eredményének, nem is szólva arról, hogy a kis sorsjegyek ígérvényi ára máimagúban véve. nagy abnormitás jellegét viseli magán. Hogy az igérvény-üzlet kitűnő jövedelmi forrásul kínálkozott a vállalkozókra nézve, azt egészen természetesnek találjuk; hisz még azok is, a kik pusztán az ígérvények eladásának közvetítésével foglalkoztak, igen kedvező javadalmazásra számíthattak s az ily szolgálatokra vállalkozó egyének a legkecsegtetőbb kilátások segélyével toboroztattak a hírlapok hirdetési hasábjain. Jövőben, miután az ígérvények eladása azonfelül csakis állandó üzlethelyiségben fog végbemehetni, a colportage fönt érintett neme is lehetetlenné válik s ennek bizonyára nem a nagy közönség fogja kárát vallani. Még kovésbbó tehető alapos kifogás a törvény azon rendelkezése ellen, mely' a részletügyletekről szóló 1883. XXXI. t. cz. ide vágó szakaszát módosítja. Részünkről fölötte kívánatosnak tartanok, ha e módosítás és általában maga a sorsjegytörvény egyszersmind előhírnöke gy r anánt jelentkeznék a részlelügyleiekről szóló törvény revisiöjának. Nem egyszer mutattuk ki e helyen ezen törvény hiányosságait és mindazon visszásságokat, melyek annak némely alkalmazásából a közönséro hárulnak. Azt hisszük tehát, hogy csak a következetesség elvének tenne a kormány eleget, ha valahára ezen a téren jelentkező kinövések orvoslására is rászánná masját. K öz-egésaségiigy. Ápril hóban az enyhébb légmérsékleti viszonyok beálltával az általános egészségi állapot javult, s habár az időjárás a hó első felében néha hideg, sőt egy-egy esetben havazó, sokszor szeles, esős, néha viharos volt is, többnyire azonban szép üditő tavaszi napoknak lehetett örvendeni, a mely körülmény a heveny betegedések gyérülését és a halálozási számarány csökkenését hozta meg, annál fogva az ápril havi közegészséget a martius havinál kedvezőbbnek jelezhetem. A leginkább felmerült betegségek a hurutos légzés szervi bajok voltak, sőt valódi tüdő-hörg- s mellhártya lobok is jöttek elő, de sokkal gyérebben, mint mártius hóban, — az idült gümőkóros és fekélyes tüdő sorvadásos betegek e hóban is, ugy mint mártiusban nagyon veszélyezve voltak, gyomor és bélhurutok háttérben maradtak, hagymáz néhány esetben, malaricus lázak azonban gyakrabban fordultak elő. A heveny fertőző betegségek között a vörheny és bárány himlő eggyes szórványos Búlaky, és felemeló a lánykát, ki remegve nézett fel. — Uram ne űzzön el, rebegé, oh csak egy perezre engedje, hogy fiát megnézhessem, ő haldoklik azt mondák, és én nem bírtam tovább leküzdeni égető vágyamat, hogy láthassam, mert szerotem Zsoltot, szeretem végtelenül, ha ő meghal, akkor jajj oh jajj nekem! . . . — Szobránczy Ilma az ég küldött hozzám, monda Búlaky meghatott hangon, a te helyed itt van jegyesed ágyánál jöjj, a te hü szerelmed most már minden orvosi tudományt legyőz. Alig hitt e szavaknak, ő ki attól rettegett, hogy a zsarnok apa talán kiutasítja házából, — most ilyen szivélyes marasztalásra talál, — köszönöm, köszönöm uram, és csókkal boritá el Búlaky kezét, milőtt azt visszavonhatta volna. A beteg szelid álomba merült, (gyöngéd kezek ápolták most már, és a javulás biztos jelei mutatkoztak, a krízis megszűnt. Láza^ állapotában egy kedves arcz volt folyton körülötte, le le hunyá szemeit, hogy a látománv hatása el ne tűnjék, — s midőn az öntudat végleg visszatért, bámulva látta maga mellett Ilmát, kinek kezét magához ragadá, forró csókjaival halmozá. „Mi történt velem monda, nem tudok beszámolni a körülményekkel?" — Csendesen, csendesen édesem, inté őt a lányka, még most nekem kell szót fogadnia, majd ha meggyógyul, akkor mindent meg fog érteni! És a jayulás hamar beállt, Búlaky egész uj életet élt az ifjn pár körében, kiknek boldogsága őt is egészen megváltoztatá. Szegény nőm, fohászkodott többszörönkint magában, a megbánás igaz érzetével, mást nem tehetek a mult kiengesztelésére, mint hogy kívánságodat is teljesítve, e gyermekek boldogságára teszem meg mindazt, mi tőlem telhető!! esetei itt ott előjöttek, de járványképen ujabb időben sem a vörheny sem a himlő nem terjedt el sehol, így nevezetesen a Jákóval határos Earkasgyepü kis községben volt egynehány vörhenyben inegbetegült gyermek, de a betegség járványos jelleget nem öltött, Pápán és Veszprémben is voltak egyes esetek bárányhimlőben, de az alkalmazott óvintézkedések folytán a betegség helyhez kötve maradt s járványos mérvet itt sem öltött, a roncsolótO' roklob, a mely Pápán martius hóban több eset ben felmerült, ápril hóban csak 4 eset volt, Dákáu és Siófokon a vörheny járvány teljesen megszűnt, hasonlóképen Nagy- és Kis-Hidegknton, valamint Tóthvázsonyban, Nagy-Esztergáron és a vei mii pusztán is a himlőjárvány telyeaen megszűnt. — A vörheny járvány tartama többnyire hosszú szokott lenni és hogy ezen esetekben is hosszas lefolyású volt a jelzett betegség annak egyik oka az, hogy az elkülönítés különösen téli időben sehol a megkívántató szigorú igények szerint a szüklakásbeü viszonyok miatt ki nem vihető. — Jellegére nézve a vörheny Jákón gonoszabb indulatú volt, mint Siófokon, ámbár itt is több esetben gonosz jellegüleg lépett fel, a halálozási esetek részint a betegség kezdetén heveny agyvértorlódások, részint a vörhenyhez szegődött diphteriticus toroklobok, részint más bajok következtében történtek. A himlő járvány egyik községben sem vett nagy kiterjedést, a felmerült esetek legtöbbnyire enyhe lefofyásuak A T O1tak és a halálozás sem volt oly nagy, mint egyébb járványok alkalmával szokott lenni. A közegészség fen tartására irányzott utasítások éber figyelemmel kísértettek különösen a lakházak tisztogatására a húsvéti ünnepeket megelőző napokon mindenütt nagy figyelem forditatott, s az általlános tisztogatás úgyszólván mindenütt végrehajtatott; a piaczi élelmi szerek városokban naponként vizsgáltattak, elkoboztatott Pápán ISO kiló élvezhetlen marhahús. — A füszerkereskedésekben, ezukrázdában, szikvizgyárakban, fürdőházakban rendetlenségek nem találtattak, mészárszékek, vágóhidak, rendőri börtönök tisztasága kielégítő.— Veszettség az ebek között előfordult 2 esetben, a veszett ebek és az ezek által megmart ebek kiirtattak, a gyanúsak pedig vesztegzár alá • helyeztettek; a dajkaságbau levő gyermekek rendőri és orvosi felügyelet alatt vannak, ilyen van Veszprémben S0, Pápán 12. — A prosti-^ tutió kellő szigorral ellenőriztetett, bujakór nem fordult elő. Öng\ r ilkosság volt 2, u. m. 1 forgó pisztollyal és 1 gyufáról leáztatott phosphorral. Véletlen haláleset volt 2, egy magasról leesés folytán és 1 elgázolás folytán, — ezeken kivül 2 gyilkosság fordolt elő Veszprémben forgó pisztollyal. megyei főorvos. A pápai temetőben uj sir domborul . . . A tavasz kedves virágai be fogják borítani ezt a drága sírhalmot, a melyben a város egyik legnemesebb kedélyű hölgye, a magyar nők miutaképe, az elhagyottak vigasztalója, az árvák őrangyala, a megtestesült női szeretetreméltóság, a valódi női felvilágosodottság példánya — találta fel hosszú szenvedések után a sziv édes, csendes nyugalmát. . . . Ki lehet elég vakmerő azt állítani, hogy kifürkészte az ég titkait, vagy a tenger mélyét? Az ég boltozata végtelen, mindig nézhetjük és sohasem látjuk határát. És mégis, a ki a csillagok birodalmát, a tenger mélyét az ő végtelenségében akarja megismerni, könyebben teheti azt, mint aki ki akarja fürkészni egy női sziv benső világát. Mert az ég és a tenger csak részei egy világnak, de az egy egész világ. A világot csak az Isten ismerheti, ki a szivekbe lát. A látható dolgok tömkelegében is elvész az ember, ha kezében nem tartja az Ariedne fonalat. De hát még a láthatatlan dolgok, a titkok? A ki azokat tudja, az mindent tud. De a női sziv szent hely, titkai, költészete nem a profán világnak való; avatatlan szem abba nem tekinthet, költészetéből nem meríthet, bölcsészetén meg nem okosodik; mert magába zárja az nemes erényeit, mint virág a hímporát. És mi mégis megismertünk egy női szivet, az ő sajátságos magasztosságában, az ideális eszményiségnek azzal a kristály zománczával körülvéve, mely nem engedte azt, hogy a rideg világi hiúság megzavarja egy Isten mássára alkotott földi gyengéd lélek benső világát, hanem alkalmat adott neki arra, hogy jótékonyságát, magasztos lelkének meleg sugarait áldást adólag ragyogtassa mindazokra, a kik környezetébe juthattak, a kik áldott szivének jótékonyságát igénybe vették. A test, mely e magasztos lélek porhüvelye volt, egyesült már a föld rideg porával, a lélek égbeszállt, hogy disze legyen a mennynek, honnét eredetét vette! . . . Magyarország élő legelső költője, s a világirodalom költészetének kimagasló alakja Jókai Mór sirva borult le, szeretett nővérének, a leggyöngédebb testvérnek koporsójára, kit folyó évi május hó 7-én, hajnali egy órakor, élte 74-ik éyébeu ragadott el körünkből, hosjszas, angyali türelemmel átélt szenvedések után a halál fagyos keze. Pápa város előkelő közönsége, melynek az elhunyt, nemes lelkű nő kimagasló alakja volt, megrendülve vette tudomásul a gyászhírt, bár köztudomású dolog volt, hogy 'özvegy Váli Ferenczné, szüleiéit Jókay Eszter már hoszszabb idő óta küzd a lesújtó betegség fájó izgalmaival, de akik ismerték őt még bíztak; hogy az erős, Istenében bizó lélek leküzdi még egyelőre az élte fonalán rágódó betegség csiráit. Nem ug}>- történt! A katasztrófa május 7-én, hajnali 1 órakor bekövetkezett. Ekkor csukódtak le azok a jóságos anyai szemek, melyek sohasem nézhették tétlenül az árvák, özvegyek könyeit, a szegények nyomorát . . . A ravatalnál a rokonokon kivül egy nagy város közönsége állt, könytelt szemekkel, gyászoló szivvel .... Az ev. reform, főiskola épületén a kitűzött gyászlobogó hirdette, hogy a tanügynek egy nemeslelkü pártfogója tért az örök nyugodalomra, egy oly pártfogója, ki még halálos ágyán sem feledkezett meg a tanuló ifjúságról .... Ki még halálos ágyán, a sorvasztó betegség gyötrelmei közt is letudta magában győzni a fájdalmak emberi érzetét, és érvényre juttatva azt, ami az emberben isteni, lemondott a világi pompáról és a jótékonyság igazgyöngy koronájával homlokán hunyta le szemeit a nagy, az örök álomra! Legyen nyugalma csendes! .... De a milyen áldott volt jóságos élete, olyan dúsan kárpótolja őt földi szenvedéseiért az Ur . . . . ott az egekben! .... * A boldogult áldásos életéről a következőket írhatjuk: Az áldott emlékű nő, özv. Váli Perenczné született Jókay Eszter az 1816-ik évben, feb. ruár hó 16-án született K.-Komáromban; édesapja Jókay József ügyvéd és édes anyja Pulay Mária volt, édes testvérei pedig Jókay Károly és Jókai Mór, kik még hült tetemeit kikísérték a szeretett, kedves nővérnek. Az áldott lelkű nő már hajadon korában különös előszeretettel és testvéri gondossággal vette körül a nálánál ifjabb testvért, Jókai Mórt, kiből később az ország első, világhírű írója lett. És később midőn Jókait a sors viharai üldözték, nemes lelkű nővére keblében ez a szeretetteljes gondosság csak növekedett és mig jóságos szemeit le nem hunyta meg sem szűnt soha. 1839-ik év szeptember 30-ika volt az a nap, melyben szive sugallatát követve nőül ment Váli Ferencz tanárhoz, kit 1882. évi deczember 13-án vesztett el kedves családja és a hazai tanügy .... Az Úr megengedte, hogy 43 évet tölthessenek együtt szeretetteljes boldogságban. És ennek a négy évtizedet meghaladó időnek nem volt gyásza, csak egy, mely akkor borult az általán tisztelt család életére, midőn egyetlen gyermekük, szeretett lányuk, Váli Mária élte ifjú korában, alig 3 évi boldog házasság után, szeretett férjének Peti Józsefnek korán bekövetkezett halála folytán felöltötte az özvegyi gyászfátyolt, 1862. évi május 22-én. Váli Eerencz és családja az 1849-ik évben költözött R. Komáromból Pápára, s a családfő itt mint az ev. reform, főiskola tanára foglalta el társadalmi állását. A családfő megnyerő modora, tudományos készültsége és kedves nejének Jókay Eszternek magas műveltsége, szellemének ékessége, szeretetreméltó nyájassága házukat Pápa város tanügyi, irodalmi és társadalmi életének goezpontjává varázsolták. Innét indult ki minden magasabb eszme, mely a pápai társadalom nemesebb részében mindenkor viszhangra talált. A jó „Váli bácsi" háza, a főiskola előkelő ifjúságának szeretett otthona volt. S boldog volt, a ki lakosa lehetett házának, mert ott együtt találta az atyai szeretetteljes szigort az anyai, drága gyengédséggel. A Váliék háza mindig tömve volt növendék fiukkal, — oly szeretetteljes gondossággal vették körül e fejlődő ifjakat, hogy csak akkor voltak azoktól távol, a míg azok az előadást hallgatták, különben éjjel-nappal a növendékekre való gond volt fő mulatságuk. Annak a nagy tiszteletnek, bizalomnak és ragaszkodásnak, melylyel a megboldogult iránt mindenki viseltetett jele völt az is, hogy a pápai előkelő hölgyvilág egyhangú bizalma a pápai jótékony nőegylet megalakításának gondjait egészen ráruházta. Hogy mint felelt meg e nemes hivatásnak, hogy mint töltötte be magasztos tisztét, mindaddig, mig a súlyos betegség kórágyba nem döntötte? arról beszélnek a tények, sok szegény és árva felszárított könnyei, a jótékony nőegylet évkönyvei, melyekben kitörölhetetlen, arany betűkkel van emléke megörökítve. A lesújtó csapás, mely szeretett férjének elhunyta folytán érte, ha testileg megtörte is, de lelkileg tán tökéletesebbé tette a fenkölt lelkű nőt. Most már csak családjának, a jótékonyságnak ólt, hogy méltó szolgálója legyen az Urnák, a kinél bizonyára elveendi az örök dicsőség jutalmát. Élte utolsó éveiben, a súlyos betegség folytán, nehéz megpróbáltatások alá vetette a gondviselés. De ő erős szivvel tűrte azt, „mert birta azt az egyedoli kincset, ami a legértékesebb a világon, birtá az isteni gondviselés végzéseiben való teljes megnyugvás égi adományát s birta mellé a legnagyobb fokú keresztényi türelmet, mely hosszú szenvedéseinek éveiben, folyton, támasza, volt s megengedte neki, hogy olyan magasztos vidámsággal viselhesse nehéz nyavalyályát, hogy az valóságos szentté avatta őt azok előtt, kik évek során át látták, mit szenved angyali türelemmel!'' Mielőtt rövid életrajzát befejeznők, megkell emlékeznünk a boldogutt irodalmi működéséről. Mint Jókai Mórnak lelkében, az övében is ott csillogott az isteni szikra s beszélyei kedves olvasmányát képezték egykor a magyar olvasó közönségnek, de legkedvesebbek azok a rajzok, melyek a nemzet bálványozott írójának, Jókainak gyermek és serdülő életéveit festették a testvéri szeretet melegségével s a tehetség mesteri tollával. Szelid lelkének angyali jóságára fényes világot vet az az egyszerű levélbe foglalt végrendelet, melyet még 1881. évi február 2ü-án irt meg s melyet orvosára, dr. Steiner József városi főorvosra bízott, hogy az halála után „szeretteinek" kézbesítse. A rövid végrendelet három pontból áll. I. A legegyszerűbb temetést kívánja, egy barnára festett iakoporsoban, olcsó perkál szemfödő vei „egy ujnyi csipke, szalag, vagy vászon pipere ellen tiltakozom, nincs a földben arra semmi szükség." Amit igy a temetés költségeiből megtakarítanak, abból vagy 100 frt fizettessék Antal Gábor kezeihez, ki helyezze el azt azzal a takarékpénztári könyvvel, inely az árva gyermekek részére 5 írttal lett megnyitva „ne vigyem én azt a föld alá, amire oly nagy szükségük van az elhagyott árváknak !•' II. A föld felett sem kivan senmuni pompát, vagy diszt sem, épen olyan egyszerű sirkövet kíván, mint a milyen a komáromi temetőben szeretett szülei sirját jelzi. De azért, nehogy valakit a fukarkodás vádjával illessenek, azt a pénzt, melyen egy nagyobb piramist csináltathatnának adják oda a pápai jótékony nőegyletnek, „hadd oszthasson segélyt a hozzá folyamodó szegény betegeknek, ott szükség lesz rá, mig ha engem felkeresni akartok, kis jelről is rám találhattok." IH. Egy száz forintos szőllődézsnia-papirt a főiskolai pénztárnak hagyományoz, hogy annak szelvényei illetve kamatai évenkint egy testgyakorlati jutalomra fordíttassanak. Mióta a testgyakorlás intézménye a főiskolánál fennáll, mindig boldog volt nevében egy szorgalmas fiúnak jutalmat adhatni, óhajtja tehát, hogy ez, emlékére halála után is megtörténjék. .Egy magas, fenkőlt lélekkel átélt élet méltó záró köve ez a végrendelet. Hlő, hogy mi is az igaz részvét örökzöld koszorúját helyezzük, egykor oly nemesen dobogó, most porló szive fölé! A megdicsőült nő porló tetemei f. évi május 8-án délután 5 órakor, ritkán látott nagy közönség részvéte mellett tétettek az örök nyugalom csendes helyére. A gyászoló család tagjai közt ott volt az elhunyt leánya özv. Peti Józsefné sz. Váli Mari, fivérei: Jókai. Mór koszorús költőnk, Jókay Károly és Jókay Jolán, és férje Hegedűs Sándor orsz. képviselő gyermekeikkel; — dr. Jókay Géza, ifj. Jókay Mór és Jókay Etelke. Jókay Róza, férje Feszty Árpád festő művész orsz. képviselő stb. A gyászoló közönség sorában pedig a főiskola testületileg kivonult ifjúságán kivül ott volt a város összes értelmisége, középosztálya. Nevezetesen: a főiskolai tanári kar és ifjúság s a mit legelőször kellett volna emHtenünlc a. „pápai jótékony nőegylet" stb. stb. A temetésen a főiskolai dalárda megható gyászdalokat adott elő. A .megboldogult hoszszu utczai lakásán Kis Gábor ev. reform lelkész mondott megható, szívhez szóló beszédet. Ezután a gyászdalok éneklése mellett megindult a gyászmenet az alsóvárosi sírkertbe. A feketébe öltözött sokaság árja és a fogatok hosszú sora lepte el az egész hosszú utczát. A koporsó a pompás koszorúk sokaságával volt födve, sőt még egy fogatot is egészen igénybe vett. A sírkertbe érve Antal Gábor volt theologiai tanár, most ácsi lelkész, a család régi, benső barátja mondott nagyszabású, könyekig megindító beszédet, melyben az elhunyt angyali jóságú nőnek, úgyis, mint anyának, mint honleánynak, mint a keresztényi türelem és önmegtagadás példányképének életét vázolá.— Nem volt szem, mely könyezetlen maradt volna ! Nem volt sziv, mely a kegyelet dobbanását ne küldte volna az elhunyt égbe szállt lelke után ! A gyászdal szomorú melódiája újra megzendült. A koporsót, a családhoz tartozók szivigható zokogása közt bocsájtották le a föld anyai keblébe. * * * A ravatalra koszorúkat küldöttek a kő. vetkező feliratokicai: „Szeretett nénómnek — Jókai Mór". —' „Eszter nénémnek — Róza". — „Szeretete jeléül a nőegylet — feledhetetlen, egykori elnöknőjének". — „Kegyelet jeléül ( — a főiskola tanári kara".— „Dr. Huray István ós családja— feledhetlen jó rokonunknak". György Etelka —• szeretett Eszter néni emlékének". — „Hálája jeléül — Radó Zoltán". — „Horváth Lajos és családja — tisztelet jeléül". Ezeken Idvülköldtek még koszorúkat: Könczöl Jánosné, Papp Amália, P. Szabó Károly, özv. Kiss Lászlóné, Gothárd Sándor és családja stb. stb. A mélyen lesújtott családhoz mig a kedves halott a ravatalon feküdt, már is az ország több részéről, valamint helyből is érkeztek részvótiratok. Részvétiratot, táviratokat küldöttek: Huray család, Fenyvessy Ferencz, Förster Kálmánék, Máday Izidor, Nagy lgnácsaéj Véghelyi Dezső, Gotkard Sáudorék^
