Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-05-12

XVI. évfolyam. 19. szám. Megjelenik m i n d e n v a s á r n a p Közérdekű sürgős közlésekre koTojikint i' e n il 1; i \ ii Ii s z á m o k is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A apnak szánt közlemények a lap , ^ szerk. hivatalába ~>\N (Ó-kollégium épület) küldendők * V ;/)"« Előfizetési díjak. Egy évre 6 fi-t - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula \ papirkereskedése, főtér) küldendők. A1V,_Í—__ áfí Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki e g y e s ü l einek megválasztott közlönye. Veszprémvármegye gyülésterméböl. Veszprémvármeg3

T

e tavasai rendes közgyűlése, mely gróf Esterházy Móricz főispán elölülóse alatt f. hó 6-án tartatott meg, rendkívüli érdekeltség mellett, impozáns jelenetek közt folyt le. A vármegye díszes székháza, melynek homlokzatáról lengett a tricolor s a megye színeit viselő hatalmas lobogó, csak ugy zsibongott a nagy számban beözönlőtt tagok élénk zajától. Nagy ok is volt erre az élénkségre. A vármegye tüntetésre készült szeretett főispánja mellett, kiről egynémely hirlap azt a hirt bocsátotta világgá, hogy állásától megválni készül. Ezen hírrel szemben a vármegye közőnbösen nem maradhatott. Hisz a vármegye története s annak kulturális haladása össze van forrva az Edterházy-család történetével, amely családnak ifjú sarja nemes ambitióval emberül állja meg helyét azon magas polczon, amelyre annak idején magasabb bizalom helyezte s köztisztelet kisérte. A közgyűlést megelőző szombaton, midőn a délelőtti vonattal a megye szeretett főispánja megérkezett, már előzőleg fényes fogadtatást rendezett számára a székvárosbeliek tisztelete. A pályaháznál nagy számban jelentek meg ünnepies fogadtatására a tisztelgők, ami nagyon kellemesen hatott az érkezőre. Mintegy husz fogat robogott be kíséretében a pályaházból a városba, ahol hétfőn még impozánsahban nyilvánult iránta a közszeretet. * * A megyeházi diszteremnek csakugyan díszére vált az a diszes közönség, mely a hétfői közgyűlésen megjelent. Ámig lenn a bizottsági tagok gyülekeztek össze, fenn a karzatokat a közönség

1 tartotta elfoglalva. Az elnöki emelvénynyel szemközti karzaton a város és megye előkelő hölgyvilága foglalt helyet. A törvényhatósági bizottság tagjai közül jelen voltak: Anyós László, Auerhammer Ferencz, André Gyula, Androvics Imre, Barthalos István, Bauer Károly, idb. és ifj. Bélák István, Bezerédj Iván, Bohn Gyula, Bruch Sámuel, Balassa János, Balogh Károly, Bareza Dániel, Bauer Károly, Bélák Lajos, Benkő István, Berecz Gyula, Bergthold Károly, Bisztricsán József, Bohuniczky Ödön, idb. Boronkay Miklós, Böcskey Sándor, Brenner Lőrincz, dr. Csete Antal, Csolnoky László, Cseh Kis János, Devics József, Derdák Lőrincz, Doktorics Sámuel, Dugovics Sámuel, Ellmann János, dr. Fehérváry József, Ferenczy Károly, Fischer Manó, dr. Fenyvessy Ferencz, Fillinger Antal, Fodor Gyula, Galamb József, Gulden György, Günther Adolf, Gyömörey Károly, dr. Halas}?- Vilmos, Hamburger Móricz, Szili Horváth Pál, Hunkár Dezső, Hunkár Sándor, Harabasevszky Henrik, Hermann János, Hennel Károly, ifj. Hetessy Sándor, Hets Ferencz. Horváth Alajos, Horváth Lajos, Huszár Gyula, Iglauer János, Ihász Lajos, Karlberger Gyula, Kemenes Ferencz,, Kenessey Károly, Kenessey Pongrácz, Kenessey Zoltán, Kiss Gábor, Kopácsy Árpád, Kovács Gábor, Kelemen Gyula, dr. Kemény Pál, Kletzár Ferencz, Koller Sándor, Kolosváry József, Kompolthy Tivadar, dr. Koricsoner Lipót, Kiss József, Kovács Imre, Kovács József, Köves János, Lakat Mihály, Lakat János, Lachmann Ottó, Lehman János, Lisznyay Sebestyén, Marinczer Antal, Mészöly Gyula, Mihályi Géza, Móricz János, Mozgay Antal, Mező Imre, Mészáros Károly, Moharos Kálmán, Ney Jakab, Néger Ágoston, Nagy Iván, Nemes Dénes, Németh József, Noszlopy Viktor, dr. Ováry Ferencz, Paál Dénes, Pap Ferencz, Pencz József, dr, Pillit^Benő,Pösohl Károly, id. Purgly Sándor, Pados Lajos, Palocsay Gyula, Perlaky József, Perey János, Piros József, Pongrácz Dániel, Purgly László , dr. Purgly Sándor. Reé Jenő, Rothauser Mór, Rosenthal Nándor, Ruttner Sándor, Rácz Gyula, Reguly Nándor, Rőthy Mihály, Schandl István, Sörös Zoltán, Steiner Mór, Sándly József, Schill János, Schill Manó, Südy Károly, Szabó György, Szabó Imre, Szalatkay István, Szalay Mihály, Szánthó Imre, Szeibert Antal, Szőnyeghy Alajos, Tóth Ede, Tóth László, Tőttösy Mihály, Takács Ádám, Takácsy Ignácz, Ugi János, Veisz Elek, Vesszei Lipót, Véghely Dezső, Volf Sándor, Vurda Manó, Vathy Antal, Várady Gyula. Vikár Lajos és Vincze Ignácz bizottsági tagok, Végh István. Huszár József aljegyzők, Kenessey Miklós főszolgabíró, Szőke Ignácz, Kovács Antal, Szélesy Dániel. Szeglethy György és Ács Rudolf megyei tisztviselők. Szép szám, minőt ritkán látnak a megyei gyüléstermek! :

í

: 'fi Tiz óra után néhány perczczel, midőn diszmagyarba öltözve megjelent gróf Esterházy Móricz főispán ő méltósága, a teremben felharsant a riongó éljenzés, mely perczekig tartott. A főispán jobbján, Véghelyi Dezső kir. tanácsos alispánnal és Kenesse3

r Károly tiszti ügyészszel, balján Kolosváry József főjegyzővel és dr. Purgly Sáudor t. főjegyzővel, majd Végh István II. aljegj^zővel, helyet foglalván az emelvényen, — az éljenző zaj csillapultával, elnöki megnyitó beszédében mindenekelőtt szívélyes szavakban mondott köszönetet a szívélyes fogadtatásért. Majd meg hivatkozván a vármegye utolsó közgyűlése óta előfordult országos gyászra, amely a trónörökös halála által az egész nemzetet oly mélyen érintette, kegyeletes szavakat szentel az elhunyt emlékének. — Iszonyú csapás sújtotta — úgymond — fejedelmi urunkat királyunkat. Nekem szerencsém volt közelebbről is ismerni a trónörökös nemes alakját s állithatom, hogy mindnyájunk szeretetére érdemes fejedelmi sarjat vesztettünk benne. És én ismervén e megyének a felséges uralkodóház iránt Való hű. alattvalói érzelmeit, a gyászszertartáson személyesen megjelenve, diszes koszorút tettem le a trónörökös ravatalára, remélve, hogy ezen eljárásom helyesléssel fog találkozni, A közgyűlés helyeslő éljenzéssel fogadta a főispán ezen kegyeletes tényét s beszédje további folyamán tett inditványa nyomán a megye közgyűlése elhatározta, hogy jegyzőkönyvileg ad kifejezést a trónörökös halála fölötti mély bánatának és részvétének. Ezután egy szép, lélekemelő jelenet következett. Egy ünnepies aktus, mely imponálóan folyt le. A napirend előtt szót kért Kolossváry József főjegyző s felolvasta dr. Bezerédj Viktor országgyűlési képviselő és bizottsági tag táviratilag küldött Írásbeli indítványát. A képviselő ur, aki a személyes megjelenésben akadályozva volt, szemben azon czélzatos hírlapi közleményekkel mintha a megye főispánja állásáról lemondana, a következő indítványt terjesztette elő: „Több lap fölmerült hírével szemben mondja ki a közgyűlés, hogy osztatlan bizalmat és ragaszkodást táplál a megye főispánja iránt és közérdekből fejezi ki azon óhaját, hogy közmegelégedésre viselt állását továbbra is megtartsa." Az indítvány felolvasása után hosszan tartó, lelkes éljenzésben tört ki a közgyűlés, annál is inkább, mert a szép indítvány épen azon férfiutói jött, a kit a hír marig is mint praesumtiv utódot emlegetett. A zajos éljenzés csillapultával Fodor Gyula veszprémi ismert ügyvéd, a függetlenségi pártnak legutóbb országgyűlési képviselőjelöltje szólalt fel, mint bizottsági tag: — Megvallom — úgymond — kellemesen érintett ezen indítvány, mely tekintve az indítványozó személyét, a legilletékesebb helyről jött. ö az indítványhoz őszinte örömmel járul, mert fényes igazolása azon határtalan bizalomnak és ragaszkodásnak, melylyel a megye közönsége a megye főispánja iránt viseltetik. Öt, mint az ellenzék tagját is kellemesen érintette ezen indítvány; mert volt alkalma tapasztalni az ellenzéknek, hogy e megye jelenlegi főispánja mindenkor szabad szellemben kormányozta e megyét, s a szabad szellem megbénítására állását föl nem használta, s azzal soha viszsza nem élt s közmegelégedésre teljesítette teendőit, azért lelkesültséggel fogadja az indítványt s kívánja, hogy továbbra is szabad szellemben még soká, igen soká kormányozza e megyét ! Utána Szalatkay István földbirtokos és bizottsági tag a mérsékelt ellenzék nevében és megbízásából emelt szót s lelkes szavakkal kinyilvánította, hogy á mérsékelt ellenzék részéről is igazán szívből fakadó érzelemmel járul a tett indítványhoz, mire Véghelyi Dezső alispán kimondotta a közgyűlés azon egyhangú határozatát, hogy dr. Bezerédj Viktor bizottsági tag indítványát elfogadja, s őszinte bizalmát és ragaszkodását jelentvén ki a közgyűlés a megye szeretett főispánja iránt, kívánja, hogy a közérdek javára még •sokáig álljon a megyei közügyek élén. A határozat ily értelemben való kimondása után felharsant az éljenzés s csak perczek múlva juthatott szóhoz a főispán, aki meghatva fogadta az őszinte s egyhangú bizalom ezen szép nyilvánulását. Azután fölharsant érczes, férfias hangja: — Valóban —úgymond—alig találok szavakat arra, hogy méltó köszönetet mondjak azon szives bizalomnyilatkozatokért, melyek pártkülömbség nélkül tétettek. Eddig is meg voltam győződve barátságukról, de most kétszeresen jól esik látnom a ragaszkodás nyilvánulását. Én mig egyrészt a kormány teljes bizalmát bírom, másrészt bennem azt az embert fogják bírni, aki voltam eddig is, aki vagyok most s aki lenni fogok ezután is: Veszprémmegye hü fia. És legyenek önök meggyőződve, hogy felejthetlen fog maradni szivemben a szeretet ezen nyilvánulása, amelyért fogadják igaz, őszinte köszönetemet. A főispán ezen mélyen átérzett s szívből jövő szavaira újólag lelkes és hosszas éljenzés következett. A tüntető óváczió utóhatása még perczekig tartott, mig végre a napirend tárgyai rendes menetökben. tovább tárgyalhatók lettek. * * Véghely Dezső alispán jelentése képezte az ügyrend első tárgyát. A magvas, tömör szerkezetű jelentés felölelte a vármegye összes ügyeit; kiterjedt az ügyforgalomra, a vármegye háztartására, az egészségügyre, az utfentartási, adózási, nevelésügyi, személy- és vagyonbiztonsági, községi háztartási s vegyes természetű közigazgatási ügyekre. A nagy gonddal egybeállított jelentésből örömmel látta a közgyűlés, hogy Veszprém vármegye közigazgatási ügyei rendes menetükben akadálytalanul folynak, azért a jelentést az alispán megélj önzése mellett vette tudomásul. A véderő törvényjavaslatot illető pontnál felszólalt Hunkár Sándor. Hivatkozván azon körülményre, hogy a törvénynek 14 ós 25. §-ai nagy aggodalmakatszültek megye s országszerte, habár a dolog már idejét is multa, azt indítványozta, hogy a közTÁBCZA. SIRVIRÁGOK. — Egy ilju anya sirhalmára. — I. Uj hant emelkedik S oly vén, a temető! És az uj hant felé Három kis árva jő. Szemünkben fájdalom S keservnek könnye ég, Megárvult lelkeik Nem enyhíti az ég! . . . A sirra omlanak S a lelkük úgy zokog, O, néhány nap előtt Még voltak boldogok. Szivük repesve ott Csüggödt a jó anyán, Ki ott a sir ölén Ma néma, halovány! Az uj kereszt fölé Borul egy koszorú, A három kis leány Megtört, oly szomorú . . . Egy őrült pillanat Sorsuk őrangyalát, A sirba fekteté Az áldott, jó anyát! Miért?.. . Kimondja meg ? Hisz oly jó volt szegény, Lelkében csillogott' Az üdv, a hit s remény!. Szerette őt az ég, A föld s az angyalok... .. . S a három árva most Szegényke ugy zokog! II. Anyánk, ó jó anyánk Ki hite volna azt, Hogy át nem játszhaíjuk Véled e szép tavaszt f O kihitte volna Lelkünk szép reménye: Csillagod az égről A végzet letépje ? Ki vezette éltünk Áldott jó kezével, Hogy attól szakítson A sors minket széjjel f! Aki édes csókját Hőn szeretve rakta Leányi arezunkra, Csevegő ajakra; Kinek minden gondja, Kinek minden álma, Gyönyöre és kincse Volt három kis lánya: Ott feküdt az áldott, Gyászos fehér ágyon S lefogta szép szemét Altató, nagy álom. Megpihent örökre Szomorú sóhajjal . . . S bánatos gyászával Virradt ránk a hajnal . . . III. Megöntöztük sirvirágid Könnyeinkkel, hogy eljöttünk, Csak a szivünk, csak a lelkünk Amit nálad felejtettünk! Kis nővérkénk keres egyre, Sirva néz szokott helyedre S könyek hullnak szép szeméből, >Mikor jössz meg messze földről Édes anyám ?« egyre kérdi, Árva lányid szívszaggató Zokogása felel néki! IV. Fölnézünk a menyre Ott vagy, ott te abban, Ott látunk a légben, A lemenő napban ! Ott lebegsz előttünk Felhőn és az égen Tekints le onnét ránk, Árvákra, — mint régen I Légy közel örökké! Ó ne légy te messze, Áldott lelked álmunk Gyakran felkeresse I Könnyeink, ha hullnak, Homlokunk, ha ég majd, Álmaink honában Egy csókot feledj rajt! . . . ... És vigaszt lel keblünk, Enyhébb lesz a bánat, Tudva, hogy egykor majd Ott leszünk mi — nálad ! A halott levele. Irta GIZELLA. ' — Es te, nagyon szereted azt a leányt? kérdé fiától Búlaky Kázmér, mialatt sürü bozontos szemöldei alól kémlően tekintett annak szelid halvány arczába. — „Igen atyám", feleié Zsolt szilárd hangon, nyílt tekintettel. Pár pereznyi csend következett s az ifjú folytatá: — Ugy hiszem atyámnak sem lesz ellenvetése, ha megismeri urnát. — Ilmát? micsoda Ilma, hogy hívják? kérdé igerült hangon. — Szobránczy Erna, özvegy anyjával elvonultán élve a világtól, a legkedvesebb teremtés, kit .... — Elég, elég, kiáltott fel vadul Biilaky, — e házasságból nem lesz semmi, semmi, — jól jegyezd meg Zsolt! Apa és fiu felálltak, míg az előbbi, erős testalkatú, zord tekintetű férfi,— addig fia hajlékony, sudár termetű, szelid, de bátor arczu ifju. — Atyám, monda remegő haugon, én önnek mindig engedelmeskedtem, nem panaszkép mondom, de sokszor hajoltam meg zsarnoki akaratának. Mepvártam a mai napot, midőn nagykorúvá lettem, hogy megmondjam' szándékomat, ön ellenezi házasságom, de tudni óhajtom miért? — Mert nem akarom, mert inkább kitagadlak, mint Szobránczy Xlmát menyül fogadjam ! — Es ennél több oka nincs ? és ha azt mondom, hogy ettől függ éltem üdve, boldogsága, hogy e nő nélkül földönfutó leszek ? . . . i— Eh, sokan mondták már, mégsem lettek azzá, én nem Í3 vitázom veled, mert e házasság nem fog megtörténni! Zsolt felegyenesedett, szelid kék szemei lángoltak, ajka elfehéredett, és szembe szállt atyjával, ki bősz tekintettel mérte fiát, kinek feltótlen engedelmességéhez volt szokva. — Atyám, még egyszer kérem, — kérem egész lélekkel, ne ellenezze házasságom, érzem, hogy mindenre képes vagyok, de Ilmáról lemondani nem! — Majd meglátjuk, feleié Búlaky szigorúan, mi az a minden? tudd meg, hogy soha bele nem egyezem, ismétlem — soha! Mély csend következett, csak a nagy fali óra ütése kongott mint vészharang az ifju szivében, ki érzé, hogy most választania kell, atyja, vagy urna között. És az ifju akarat Ltponk nU ufcnifcoi ««7 tt* *• «tUtiUrt v*n ontotok felülkerekedett az apai zsarnokságon, a sziv nem bírt engedelmeskedni, hisz úgy szeretett, és viszont szerettetett, — lemondani e boldogságról, — nem, az nem lehet! Homloka gyöngyözött, az erek kitágultak, nem tudta mit fog mondani, de ajka megnyílt. — Atyám, ez utolsó szava? — Igen, hangzott ridegen. — Úgy válnunk kell, mert azt nem kívánhatja, hogy életem, boldogságom feláldozzam zsarnoki szeszélyének. En nőül veszem Szobránczy Ilmát, s megtanulok küzdeni az élettel, monda határozottan. — Fiu, honnan veszed e bátorságot velem igy ellenkezni? avagy Búlaky Zsolt apja nélkül is nagy birtokokkal bir, hogy ilyen önállóan cselekedhetik ? — Mit nekem gazdagság, ha szerelemről kell lemondani, mindenről lemondok, de arról soha, — van erőm hogy állás után nézzek, és . . • — Mit beszélsz Zsolt? monda gúnyosan Búlaky, ki alig birá dühét fékezni, én mondom, hogy Szobrányi Ilmát nem veszed el, — mert, mert, — és • oda hajolt fia fölé, hogy az jobban meghallja, mit mondani fog neki,— ha tudni akarod Ilma atyja volt anyád kedvese, kit én lelőttem mint verebet! Most hát tudod okaimat, és ha van kedved, vedd el IlmátJ Az ifjút szédület fogta el, e szavak elvevék minden erejét, erélyéfc, oly zúgást érzett fejében, oly zsibbadást tagjaiban, hogy azt hivó csak rém álom mi környezi, — az ő anyja ? kire csak homályosan emlékezett, de ki álmában is oly gyakran megjelent, szelid halvány arczczal, bánatos kék szemekkel, nem, ez nein lehet, atyja azért mondja azt, hogy akaratát most is bár mi áron keresztül vigye. Es az apa elég kegyetlen volt fia szi19