Pápai Lapok. 16. évfolyam, 1889

1889-03-24

Megjelenik JU i n d en v a s n r n a |>. Közérdekű sürgős közlésekre kuronkiut rend li ivüli számo Ii is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csi.k ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nern adatnak vissza. A lapnak szánt k ö z lé m é n vek a lap (O-kolléginin épület) küldendők. g ;srk. hivatalába ^/ Előfizetési díjak. i Egy évre G frt •— Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — , Egy szám ára lő kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérbeu 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számifatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a hp kiadó hivatalába (Goldberg Gyula P0\ papirkereskedése, főtéri küldendők. /J^j * ctV - - -- — »••••£•••„

város halóságának és főbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Egy szép gondolat. Megmenteni kell az elzüllósnek induló szegény magyar gyerekeket! Megmenteni azokat, akikből később a társadalom parasitái, a sikkasztok, zsiványok és rablók szerzik ujoncz-seregeiket, — megmenteni ezeket a börtöntől és az akasztófától a becsületes és hasznos polgári működés számára, és növelni általuk a magyar állam, a magyar társadalom erejét, — bármely vérből, bármely nemzetiségből származtak is azok eredetileg. Nagy és szép gondolat! Más népek már régen reá jöttt-k erre. de mi még csak most kezdünk eszmélni. Csak most kezdjük belátni, hogy a szép, drága és pompás képkeret semmit se ér, ha csak haszontalan mázolás a belső foglalatja. A tapasztalat eléggé mutatja, hogy a nemzetek politikai jogai semmit sem érnek, s politikai szabadságuk csak a napfény ragyogása mellett látszó délibáb, ha maga a nemzet teste, a nemzet társadalmi élete nem erős. Ellenben megfordítva egy drága kép. egy valóban nagy mester alkotása mindig megkapja aztán később a magához illő keretet, még ha eredetileg csak hitvány léczrámára volt is felszögezve. Az erős nép mindig szabaddá lesz! A népek nagyságát nem a politikai államszervezet, hanem az illető népeknek belső társadalmi ereje, erkölcsi képessége szokta kölcsönözni. S nemde különös, hogy mig nálunk eddig mindig oly nagy gondot fordítottunk a keretre t. i. a politikai jogokra: annak belső tartalmával nem sokat törődtünk, s csodálkoztunk aztán rajta, hog}

7 aztán a rongy kép keretét is gyakran elkótyavetyélték tőlünk. Tagadhatlanul örvendetes jelenség a gyermek védegyletek létesítése. Tagadhatlan bizonyítéka annak, hogy a magyar nemzet s a magyar állam léte nem visszafelé, hanem • előre fejlődik. j Igaz, hogy azok, kik az ilyen j íVjabb alkotások iránt érdeklődnek, j nem mind Ázsiából jöttek be a hon- | alapitókkal, de azért az, a mit al- \ kotnak, a mit csinálnak, mindig a \ magyar nép jellegét hordja magán, j Ez mutatja egyfelől azt. hogy mily | nagy erkölcsi erőnek kellett rejleni j abban a parányi magban, mely elhagyott nagy ázsiai birodalmából lassankint nyugot felé nyomult — \\) hazát alkotni magának a Duna völgyében, épp ugy, mint az angol puritánok 200 évvel ezelőtt az antianti tengeren túl, s a kik lelki erejüknél fogva épp ugy saját jellegüket nyomták az általuk alapított új hazának később oly vegyes eredetű népességére, mint az első amerikai bevándorlók, az angol puritánok, a mostani Egyesült-Államokéra. Uj nemzetet, egészséges, hatalmas országot csak erkölcsi erő alapithat ! A kard segíthet neki, de nála nélkül csak rabszolgaláncz lesz vasából. A magyar társadalomban éppen az utóbbi egy pár évtized alatt örömmel látjuk s észlelhetjük azon tüneményeket, melyek azt mutatják, hogy a valódi államalkotás iránti érzék már nálunk is helyes útra kezd térni. Egymásután alakulnak oly humanisticus czélu intézményeink, melyekről még a 60-as években is csak a nemesebb gondolkozású hazafiak sóhajtozásaiban hallottunk. Gyermekvédegylet, szegény-gyerm ek-menhely, vörös- és fehér - kereszt - egylet, erhölcsnemesitő - egylet, rabsegélyzőegyesület és annyi más nemzetmentő nemes alkotás: nálunk mind csak az utóbbi évtized szülötte. Csak az a kérdés, hogy menynyire vesz részt mindez alkotásokban maga az a magyar 'faj, melynek csakis e haza szolgálhat tovább fejlődhetése alapjául. Határozott Ítéletet e tekintetben nem akarunk mondaLi,|;de anynyit máris bátran elismerhetünk, hogy ez alkotásokbau e hazának nem tisztán magyar vérrel dicsekedhető fiai is mindenesetre jelentékeny részt vesznek. S ez az a körülmény, mit hathatósan kell ajánlanunk e lapok t. olvasóinak figyelmébe. A haza mindig azon népek-é lesz, kiknek legtöbb érdemük van annak megteremtésében. Törvények s alkotmányok jövőben sohasem védhetnek meg egyetlen fajt sem a fajok nagy harczában az elpusztulástól. A mely faj azt akarja, hogy fennmaradjon, annak magának kell teljesíteni a modern honalkotás nagy müvéből az oroszlánrészt is. Az ezredéves keret csak ugy ér valamit, ha foglalatja is remek mes- I termüj s nemcsak hitvány mázolás j minő a mi társadalmunk volt eddig. 91Ű 5\ I Zsigmond, Felmayer István, Griebsch Béla, Huszár Aladár, Huszár Ágoston, Huszár Dezső, Jenisch Ádám, Keller Károly, Lintner Sándor, Lits Gyula, Meszleny Benedek, Meszleny Pál, br. Miske Kálmán, Molnár Lajos, Nagy Gyula, Orbán Ottmár, Seidl Lajos, br. Trautenberg Frigyes, Tóth Aladár, Török János, Vértessy Lajos, gróf Zichy Aladár, gr. Zichy Antal, gr. Zichy István ifj., gr. Zichy Kázmér, gr. Zichy Nándor ifj. Az árverező bizottság: elnöke Kégl 1 György. Elnökhelyettesek: gr. Cziráky J Antal, gr. Zichy N. János. Tagok: Bur- | chardt Gusztáv, Huszár Ágoston, Kenés- i sey Lajos, Sárközy Aurél, Wertheim S. L. > A döntő bizottság: elnöke gr. Ester- j házy László,

id., elnökhelyettes gr. Czi- j ráky Béla. tagok : Havranek József, Keller | Károly, Pálffy Károly, br. Trautenberg i Frigyes, Vajda Ödön. | = A fejérmegyei gasd. egyesület a f. évi Szent-György-napi vásárt megelőző szombaton, vagyis april 27-én, a lótenyésztés emelése céljából Székesfejérvárott, a m. kir. állami méntelep helyiségeiben lóárverezést rendez. Az elárverezendő lovak 1889. évi márczius 31-ig a fejérmegyei gazdasági egyesület titkári hivatalánál Székesiejérvárott, a kiadott bejelentési iv pontos kitöltése mellett, bejelentendök. Azonban a később bejelentettek sem üttetnek el az árverezéstől. Jogában áll az eladónak már a bejelentés alkalmával előre meghatározni az árt, melyen alól lova el nem adható. A vevő köteles a vételár minden 100 frtja után 1 frtot a bizottság pénztáráha azonnal lefizetni. Ha a ló el nem adatik, eladó tekintet nélkül a kikiáltási árra csupán 2 frt árverési dijat fizet. Az árverés hatósági személy közbejöttével fog megtartatni. Minden, az árverés alkalmával felmerülő vitás kérdésben egy döntő bizottság határoz, melynek határozatai az eladókra és vevőkre egyaránt kötelezők. Bejelentési ivek a fejérmegyei gazdasági egyesület titkári hivatalától nyerhetők, hova egyszersmind a lóárverezésre vonatkozó levelezések is inlézendök. Az árverezést rendező bizottság: elnöke Kégl György. Alelnöke gróf Esterházy Andor. Titkára Dwelly Rezső. Tagjai: Báró Jenó, gr, Cziráky János, gr. Esterházy Béla, gr. Esterházy László ifj., Detrich Tanügyi mozgalmak Veszprémben és Pápán. A városok kulturális haladása fontos tényezője nemzeti boldogulhatásunknak. E szeriut nem lehet közönbös ránk nézve, hogy megyénk két rendezett tanácsú városa mily fokán áll a szellemi előrehaladottságnak. Veszprém és Pápá., ezen két városa megyénknek, sok tekintetben tagadhatlan, hogy gócz-pontjai a művelődésnek; de az is tagadhatlan, hogy mindkettőnél vannak még kívánni valók. E tekintetben megyénk tanfelügyelője) személyesen szerzett tapasztalatai nyomán, erélyes kezekkel fogott hozzá ugy Veszprémmegye népnevelésének, mint városaink oktatásügyének fejlesztéséhez. Ujabban Veszprémváros és részben Pápa város oktatásügyi viszonyaira nézve indított nagyhorderejű mozgalmat, melyről az érdeklődő közönség tájékoztatása végett nem árt egyet-mást ezen becses lapok hasábjain is elmondani. Veszprém városát illetőleg tudva levő dolog, hogy a leányoktatás tekintetéből elég jól áll. Az angol-kisasszonyok vezetése alatt álló leányiskola országos jó hírnévnek örvend, az irgalmas-nővérek vezetése alatt álló leányiskola is feladatának magaslatán áll. A fiukra nézve, van egy kath. fögymnasiuma, a piarista-rend kitűnő vezetése alatt s van e mellett négy hitfelekezeti elemi iskolája; van még alsó fokú kereskedelmi és iparostanoncz iskolája. Egyéb semmi. A fiukra nézve kétség kivül nem felelnek meg a szükségletnek az iskolák. Ezt eléggé mutatja a tapasztalat. Hiszen a folyó tanév elején annyian jelentkeztek a gymnasium első osztályába, hogy fele is alig volt felvehető. Azután meg nem is kívánatos, hogy minden ifjú latin iskolába tóduljon. Veszprémvárosának, ahol igen sok az iparos és kiskereskedő, kiválóan szüksége volua — polgári fiúiskolára. Ezen irányban épen a napokban meg is kereste Vargyas Endre kir. tanfelügyelő Veszprémváros képviselőtestületét s kifejtvén egy ily iskolának szükségességét, az 1868: 38. t. cz. 59. és 67. §§-ai értelmében felhívta a város közönségét egy felsőbb, illetőleg polgári fiúiskola létesítésére, mely iskolában mindazon ifjak, kik községi jegyzői, posta- és távirdai, vasúti forgalmi, városi és megyei kezelő hivatalnoki s könyvvezetői , kereskedelmi pályára óhajtanak lépni, vagy középipartanodába akarnak menni, ezen iskola részükre képző, illetőleg előkészítő tanfolyamul szolgálna. A kir. tanfelügyelő ezen kivül felhívta a képviselőtestület figyelmét a fornaügy rendszeresítésén kivül a városi kisdedóvás rendszeresítésére, annyival is inkább, mert köztudomásúlag kisdedóvátá czélokra egy szép alapítvány is áll rendelkezésre. Mindezen ügyek a legközelebb tartandó közgyűlésen jönnek tárgyalás alá s szeretjük hinni, hogy a város képviselőtestülete kellő ügyszeretettel fogja az ügyeket felkarolni s megfogja tenni a tőle telhetőt. A kisdedóvás ügyének czélszerü elrendezése annál is inkább bizton várható, mert ugy tudjuk, hogy a kisdedovodai bizottságnak elnöke Véghelyi Dezső kir. tanácsos, megyéük lángbuzgalmu alispánja, akinek amúgy is szivén fekszik a fontos ügy előmozdítása. Ugyancsak a kir. tanfelügyelő a napokban megkereste Pápaváros r. kath. iskolaszékét is arra nézve, hogy az eddigi czélszerütlen belvárosi r. kalh. iskolaépület helyett, amely elégtelen is, meg egészségügyi szempontból is tetemes kifogás alá esik, mielőbb egy czélszerübb iskolaépületről gondoskodjék. Tisztelet a régi épületnek, amelynek falai közt én is egykor növendéke voltam a jó öreg Hannig bácsinak, de bizony ez az épület már kiöregedett a modern korból s az ifjú nemzedék testi egészsége és a haladott paedagogia követelményei czélszerübb csarnokok után áhitoznak. Ugy tudjuk, hogy Pápa város érdemdús plébánosa , Néger Ágoston apát ur önagyságának buzgólkodása már annyira vitte az ügyet, hogy az uj iskolára nézve már egy tervrajz is készült; de mivel az uj épület egy szük sarki helyen terveztetik, ahol szabad 'tornatér épen nem volna, nem lenne megfelelő ezen szük helyiségben helyezni el az uj iskolát. TÁRCZA. EGY IFJÚ . . . Heine. Egy ifjú egy leányt szeret, A lányka más ifjút kegyel, Ez ifjú ismét más leányt, Akivel aztán egybekel. S a lány boszús keserviben Megy a legelső férfihoz, Ki akkor épp' útjába jő — S az ifjú dolga vajmi rossz! Biz' ez a nóta régi már. De hőse mindig új akad, És aki éppen sorra jut, Belé a szive megszakad. A CSÓKOK . . . Lessii g. Rút irigység, szép leányka, Csókjainkat megszámlálja: Csókolj meg hát szaporán, Csók keljen a csók nyomán; Szaporán te engemet, Szaporán én tégedet! Szaporán, csak szaporán Csókolj meg, szép tubiczám, Add az édes csókok százát, Hogy 'áttára irigyeink A számítást elhibázzák. A KÉZCSÓK. Logau. A kézcsókért a leányok Neheztelnek. Van is rá ok: Mértis juttatád a kéznek, Mi az ajkat illetné meg! N e I i t t a. — Elbeszélés. — — Irta : Olsavszky Lajos. — (Folytatás és vége.) IV. — Nincs a föld kerekségén aljasabb, piszkosabb, nyomorultabb ember, mint Fedor Ivánovics; — panaszkodik Nelitta az ő ifjának, amint útjából visszatért. László szótlanul vár, mig a leány haragja elmúlik. — Hát azért van-e vérségi kötelék, hogy a közeli rokonok jogosítva legyenek egymásról a leggyalázatosabb dolgot is feltételezni, sőt azt szemtől-szembe is megmondani ? — Csillapodjál, kedves. Beszéld el, mi történt ? Nelitta átadja Lászlónak az Iván levelét, ki azt gyorsan elolvassa, azután megszólal. — Ebből én nem sokat értek; különösen azt nem értem, mi oka lehet a nagy titkolózásnak ? — Az, hogy a gazembernek eszeágában sem volt elrabolt örökségünk visszaadása. — Ugy hát mit akart? — Azt, hogy orosz szolgálatba kémül szegődjem. Az ifjú felpattan e szavakra, szemei villámokat szórnak és kezei ökölbe szorulnak; majd erőt véve indulatán, ismét leül. — Beszélj kedves Nelitta; adj felvilágosítást erről a gyalázatosságról. — Késő este érkeztem meg Granicza határállomásra, mely mindössze is csak néhány házból, két laktanyából és több nagy raktárból 4U; kezdi Nelitta az ő elbeszélését. — Az egyik laktanyában az osztrák-, a másikuan az qt<m vawőrség 4s wewWwég van «lhelyezve, Tapasztalásból mondhatom, hogy a csendörök igen jól ügyelnek a jövőmenőkre. Ivanovicsot az .állomáson nem találva, az egyetlen vendégfogadóba mentem éjjeli szállásra, hol a tulajdonostól megkérdeztem: nem volt-e itt Oroszországból érkezett férfi, aki Magyarországból jövő nőrokonát várja ? A tulajdonos tagadó válaszára aludui tértem. Rendkívül nyugtalankodtam, hogy most már mi történik velem, de a nagy fáradtság mégis csakhamar elaltatott. Éjjel egy órakor a tulajdonos ajtómon zörgetve, értesít, hogy férfi vár a folyosón, alti Oroszországból érkezett és aki Krakóból jövő nővérét keresi. Az én utam is Krakón vitt keresztül, miért is gyorsan felöltözve, ajtót nyitottam. Soha nem látott, idegen férfival állottam szemben. Mindaketten zavarba jöttünk, de az idegen mégis kimagyarázta, hogy a fogadós szavai után engemet gondolt a nővérének. Ezután az idegen udvariasan bocsánatot kért és eltávozott. Másnap délben a table d' hőte-nál találkoztam vele. A véletlen (melyet talán ő is elősegített) az asztalnál egymás mellé juttatott. Bemutatta magát és azután mulattatni igyekezett, ami sikerült is neki, mert képzett ós szellemes ember. Az ő tanácsára délután a táviró-kivatalba mentem és sürgönyöztem Fedornak. A válasz csakhamar a kezemben volt, melyben Fedor tudatta, hogy nem jöhet és hogy az orosz csendőrség parancsnokához.: Masszjon kapitányhoz rendelet ment. Rögtön a csendőrségre siettem, hol a kapitány a következő sürgöny hitelesített másolatát kézbesítette nekem: „Szotniku Masszjon vo Graniczi. Nelittu ***** prepusztity. Gurko." („Masszjon kapitánynak Graniczán. ***** Nelitta átbocsátandó. Gurko") Meglepett ugyan, hogy a sürgönyt maga a varsói főkormányzó irta *lá és hogy * oseadörparancsuok olyan alázatosan beszélt velem; de nem levén időm az értekezésre, elsiettem. Az alkonyatkor induló vonattal már útban voltam Varsó felé. Lunski Henrik lovag, uj ismerősöm a vasúti kocsiig kisért, tudatva, hogy még azon a napon sürgönyt vár Krakóból és ha az megérkezik, a nővére pedig elmarad, ugy ö másnap reggel utazik Varsóba. Egyidejűleg átadta lakás-czimét is, kérve, hogy ha Varsóba érkezem, küldjem el hozzá az én lakás-czúnemet és ha kalauzul elfogadom, szives örömmel áll rendelkezésemre. Varsóban Fedor Ivánovics a pályaudvarban várt rám és vendégfogadóba kisért, hol mintegy félóráig maradt nálam. Alig hogy a gaz_ ember eltávozott, az íróasztalhoz rohantam és a dühtől remegő kézzel írtam meg Lunskinak lakásomat, kérve, hog3

r araint megérkezik, azonnal siessen hozzám. E szót „azonnal kétszer is aláhúztam. A szörnyű várakozás ideje kétségbeejtő lassúsággal mult hajnalig. Lázban volt minden csepp vérem. Azt hittem, hogy a homlok-ereimben nem is vér, hanem valami pusztító tüz kering, olyan irtózatosan fájt a fejem. Agyamnak nem volt gondolata, pedig épen most lett volna szükségem minden eszeinre. Hát már odáig sülyedtem, hogy nekem olyan ajánlatot is lehet tenni, aminőt Fedor tett? Hogy hazudjam a sziv nevében és habozás nélkül adjak ölelést, csókot és szerelmet bármely jöttmentnek! Es mindezt a szent czól érdekében, melynek valódi neve kémkedés, árulás, aljasság. Hogy megfizetett, piszkos közege legyek annak, aki pénzt ad. De hiszen sok, nagyon sok pénzt, mesés kincset igért és ez szabadította fel rá, hogy alku tárgyává teg3fe a testemet-lelkemet. Nem mertem ellenkezni Fodorral, mert féltem a hatalmától; de azért sem volt bátorságom, mert közeli multamat tárta a szemeim elé, hogy a gonosz látszatot csaknem magam is valónak, hittem. És Fedor: olyan nyájasan és szelíden, de olyan előkelő és öntudatos hangon, olyan biztosan beszélt, mint aki gyöngéd kegyességgel nem akarja éreztetni, hogy irgalmas cselekedetet gyakorol. Amint Fedor eltávozott, szobámban többé nem égett világ. Eloltottam a gyertyákat és karosszékbe ültem. Sötétségben, remegve vártam a bizonytalan jövőt. Minden lépés zajára, mely ajtóm felé közeledett, halálos agodalom fogott el, hogy Fedor talátí megsejtette a tervemet és visszatart annak kivitelétől. Lunski hajnalban érkezett a fogadóba. Nem régen jött meg a vonattal és levélkémet a lakásán találva, rögtön hozzám sietett. Bámulatos hidegvérrel tette meg a megszökésre tartozó intézkedéseket. Nem felejtett el semmit, sőt még arra is gondolt, hogy Fedor ha keresne is, ne vegye észre mindjárt a menekülésemet. Az ő jelenléte felbátorított és mig ő intézkedett, addig nekem bőséges alkalmam volt őt megfigyelni. Jól észrevettem, hogy érdeklődése több a közönséges érdeklődésnél. A jóságos Ég tudja, hogj'an sikerült menekülésem; én nem tudom. Lunski nag3

r

ot merészelt, mikor engemet haza segített; miértis örök hálával tartozom neki. A halálnál is rosszabbtól: a gyalázattól mentett meg. Nélküle a Fedor hatalmában maradok és talán nem mertem volna e szörnyű emberrel ellenkezni. V. Gyakran megesik az életben, hogy két szerelmes a sokáig tartó, zavartalan boldogság után valami csekélységen, majdnem semmiségen czivódik össze. A folytonos nagy boldogság is fárasztóvá válik, ha egyhangú; mert ennek is változatosság az éltetője. Byen esetben mindakét szerelmes már a hangosabb beszédre is mintha keresve-keresné azt a szót, melylyel valami keserű, valami bántó, sőt sértő, vagy épen meggyalázó dolgot mondhat És az a szó talán jobban fáj & ki-